Nagykanizsa kulturális és gasztronómiai élete az elmúlt évtizedekben számtalan emlékezetes színhellyel gazdagodott, amelyek egyben a város társadalmi szövetének fontos csomópontjai is voltak. A helyi vendéglátás története összefonódik a város iparfejlődésével, a lakosság mindennapjaival és azokkal a meghatározó személyiségekkel, akik munkájukkal és személyiségükkel karaktert adtak ezeknek a tereknek.
A városi vendéglátás aranykora és a közösségi terek
Nagykanizsán a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években virágzott a közösségi élet. A városban jó volt lakni, élni, pihenni és szórakozni is. A korabeli vendéglátóhelyek, mint például a Kanizsa Étterem és Bisztró, a városi társasági élet központjai voltak. Az éttermi részben esténként remek zenészek szórakoztatták a nagyérdeműt, többek közt Sárközi Miska, vagy Horváth Márta, aki édesapjával lépett fel e helyen. Ez az egység a Kanizsa Áfész tulajdona volt, és rendezvények sokaságát tartották meg e helyen, például a parkolójában ökörsütést rendeztek, ahol rengetegen voltak.
Hasonlóan népszerű volt a Béke Étterem, amely két részből állt: volt egy felső része, ami az udvar felől külön bejáraton át volt megközelíthető, az alsó részben pedig az étlap szerinti kiszolgálás zajlott és a söntés rész is ott volt. Jól főztek, kiváló szakácsok dolgoztak a konyhán, sokan jártak oda előfizetéses menüre és éthordókban is sokan vittek ebédet. Emlékezetes volt a Béke Étterem személyzete, köztük azzal a kistermetű mozgékony emberrel, aki füle mögött az elmaradhatatlan ceruzát viselte a számlaíráshoz.
Egyedi karakterek és vendéglátóhelyek
A város vendéglátóipara számos különleges helyszínt vonultatott fel. A Petőfi utca „tetején” működő Pipacs presszó például a közeli üzemek, gyárak dolgozóinak, valamint a környékbeli laktanyák katonáinak és tisztjeinek volt a találkozóhelye. Az üzlet vezetője, Kissné (Csumika) korát meghazudtoló külsővel és modorral áldott meg a sors, aki híres volt jószívűségéről.
A Mojo Club, amely egy ideig Zalakarosról költözött át, teljesen új színt hozott a városba. Tulajdonosa egy Szerbiából áttelepült magyar volt, aki egy különleges hangulatú helyet álmodott meg, ahol a berendezésben nem volt két egyforma darab, és még villamos táblája is lógott a mennyezetről. A pincérek lezseren, fekete pólóban és farmerben szolgálták fel a kitűnő csevapot, a hangszórókból pedig isteni blues zene szólt.
A vendéglátóipar eredete és növekedése
Az Ady Vendéglő és a városi gasztronómia
Az Ady Vendéglő az Ady úton volt, és híres volt kiváló konyhájáról, hatalmas forgalmáról, valamint házias ízeiről. Az üzletet nagyon hosszú ideig Kremzner Géza vezette, aki kemény ember volt, de a dolgozóit megfizette, és közös kirándulásokat szervezett a számukra. Vasárnapi meccs előtt az Ady dugig volt szurkolókkal, akik ott alapoztak be a meccsre, és számos esetben fordult elő, hogy Géza meglepte a vendégeket egy-egy láda sörrel. Ez volt Nagykanizsa leglátogatottabb étterme, amelyet az akkori emberek nagyon szívesen látogattak.
A fejlődés és a rendszerváltás időszaka
Az 1990-es évek közepére Nagykanizsa jelentős gazdasági és infrastrukturális változásokon ment keresztül. A Pannonpipe Műanyagipari Kft. megnyitotta kapuit az észak-keleti városrészben, követve a „Közelben és rendszerben” jelmondatot. A város önkormányzata eközben aktívan kereste a bevételnövelő lehetőségeket, áttekintve a vállalkozói vagyont, beleértve a Balaton-parti ingatlanokat és a megyei tulajdonban lévő egységeket.
A határőr igazgatóság adatai szerint ebben az időszakban a nagykanizsai határszakasz az ország legaktívabbjai közé emelkedett, a bevásárló turizmus pedig eddig soha nem tapasztalt méreteket öltött. A város lakossága 1995-ben 56 429 főre nőtt, ami mutatja a település stabilitását és vonzerejét.
A városfejlesztés és a jövőbeni kapcsolatok
Nagykanizsa külkapcsolati munkája során a testvérvárosi kapcsolatok mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a gazdasági együttműködésekre. Például a grazi kapcsolatok ápolása és a "Stájer Napok" szervezése szeptemberben, a Kanizsa Napok részeként, kiemelt jelentőséggel bírt. A város Ipari Park projektjének bemutatása osztrák befektetők előtt sikeres volt, ami bizonyítja, hogy Nagykanizsa képes proaktív módon bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe.
Pusztafi Attila "Kanizsai emlékek" című könyve hiánypótló műként állít emléket az akkori embereknek, pincéreknek, étteremvezetőknek és iparosoknak. A könyv kedvező fogadtatása lendületet adott a folytatáshoz, hiszen a városban még számos olyan kvalitású és érdekes ember élt, akikről illik megemlékezni, megőrizve ezzel a város szellemi és közösségi örökségét.
A környezetvédelem és a városi élet minősége
A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság munkája során kiemelt figyelmet fordított a környezetvédelemre és a lakossági panaszok kezelésére. Például a non-stop nyitva tartó üzletek zajkibocsátása vagy a szemétszállítási díjak kérdése rendszeresen napirendre került. A városvezetés célja az volt, hogy a lakossági igényeket a legmesszebbmenőkig kielégítsék, miközben a városképi és környezeti szempontokat is érvényesítik. A vízminőséggel kapcsolatos technikai kérdések megoldása, mint például a miklósfai nyomásproblémák kezelése, szintén a városi közműszolgáltatók és a képviselő-testület közös feladata volt, biztosítva a szolgáltatás színvonalának egységesítését a város egész területén.
tags: #nono #pizzeria #nagykanizsa #tulajdonos