A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) egy édesvízi halfaj, amely a lazacfélék családjába tartozik. Eredetileg Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik, de mára világszerte elterjedt, és gyakran tenyésztik horgászatra és gasztronómiai célokra egyaránt. Hazánkban 1885-ben hozták be, és azóta számos vizünkbe betelepítették, ahol jelentős sporthal és étkezési hal.
Ismertetőjegyek és azonosítás
A szivárványos pisztráng egy orsó alakú, oldalról lapított hal, az idősebb példányok magasabb hátúak. Feje aránylag kicsi, ehhez mérten a szeme nagy. Orra rövid és lekerekített, hossza nem éri el a szemátmérő kétszeresét, többnyire inkább azzal egyenlő. Szája nagy és csúcsba nyíló, benne kisebb fogak sorakoznak, amelyek gyengébbek, mint a sebes pisztrángnál. Felső állkapcsának vége a szem alá ér, de nem nyúlik a szem hátsó vonala mögé.
Rövid hátúszójában és farkalatti úszójában egyaránt 10-10 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a hátsó vége enyhén homorú, és előtte a hátoldalon egy kis zsírúszó található. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 105-160. Oldalai ezüstösek, középen egy halványlila sávval, ami ívás idején a szivárvány színeiben játszik, és rikítóvá válik. Fején, testén és úszóin többnyire igen sok fekete petty látható, köztük a farokúszón is. A fiatalok oldalán nagyobb szürke foltok sorakoznak, amelyek idővel eltűnnek.
A hal jellegzetessége a hátoldalán található zöldes-kékes szín és az oldalvonal mentén elhelyezkedő rózsaszín vagy vörös foltok, amelyek szivárványos megjelenést kölcsönöznek neki. Testtömege a táplálékbázishoz való alkalmazkodás miatt vizenként igen eltérő lehet. Általában 25-40 cm hosszú, de a rekordméretű példányok elérhetik a 70 cm-t is. A tömegük jellemzően 1-3 kg között mozog, de nagyobb halak akár 5 kg-t is nyomhatnak. Több kilogrammos testtömeget is elérhet, de vizeinkben a 30-35 centi fölöttiek ritkák. Az első évben 1000 g körüli testtömeget érnek el.
Hasonló halfajok
Fontos megkülönböztetni a szivárványos pisztrángot más, hasonló fajoktól:
- Sebes pisztráng (Salmo trutta fario): Olykor nagyon hasonló lehet hozzá, de annak fölső állkapcsa legalább a szem hátsó vonaláig ér, oldaláról hiányzik az ibolyaszínű sáv, ezzel szemben a fekete mellett rendszerint piros pettyek is díszítik. Olajzöld hátát és világosabb oldalát rendszerint fehérlő udvarral körülvett piros foltok díszítik, de akadnak olyan formái is, amelyekről ezek hiányoznak. A testoldal nagyobb, szürke foltjai a fiatalokat jellemzik.
- Pataki szajbling (Salvelinus fontinalis): Hátát sárga erezet díszíti.
- Galóca (Hucho hucho): Nyúlánkabb, oldalvonalán 180-200 pikkely van, és róla is hiányzik a lila sáv.
Élőhely és környezeti igények
A szivárványos pisztráng a sebes pisztránghoz hasonlóan a hegyi és hegylábi vizeket kedveli. Azonban oxigénigénye kisebb, ezért jobban tűri a víz felmelegedését, és fejlett alkalmazkodóképességének köszönhetően eltérő környezetben is megél. Elterjedt a tiszta, oxigéndús folyókban és tavakban. Az aljzaton található kövek és a vízi növényzet menedéket nyújt számára.
Táplálkozás
A szivárványos pisztráng mindenevő, étrendjében rovarok, kis rákok, kisebb halak és növényi anyagok szerepelnek. A fiatal pisztrángok főként planktonokat és kisebb vízi élőlényeket fogyasztanak, tipikus planktonfogyasztók, míg a felnőtt példányok többnyire gerinctelen szervezetekkel és halakkal táplálkoznak, kisebb halakra váltanak. Tápláléka gerinctelen állatokból és kisebb halakból kerül ki, a táplálékbázis vizenként igen eltérő lehet.
Szaporodás és fejlődés
A szivárványos pisztráng ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, nálunk a hároméves példányok ivarérettek. A szaporodás tavasszal és kora nyáron történik, általában február-márciusban a hegyi patakok fölső szakaszán, amikor a víz hőmérséklete 8-15 °C között van, pontosabban 10-15 °C hőmérsékletű vízben ívik.
A szaporodás hasonlóan történik, mint más pisztrángfajoknál. A nőstény farkcsapásaival gödröt mélyít a mederbe, és ebbe rakja ikráját, amelyre a megtermékenyítés után sóderréteget terít. Az ikraszemek nagyok, átmérőjük kb. 4-10 napon belül kelnek ki az ikrák, és a kis halak azonnal kezdenek táplálkozni. Az ikrák kikeléséhez 32-36 nap (320-360 napfok) szükséges. A kikelést követően a kis halaknak körülbelül 20 napra van szükségük ahhoz, hogy átálljanak az önálló táplálkozásra. Ez a sóderréteg védi meg az ikrákat, hogy más halfajok ne tudjanak benne kárt tenni.
Elterjedés és jelentősége
Őshazája a Bering-tenger ázsiai és amerikai partvidéke. Európába Észak-Amerika nyugati partvidékéről került, és széles körben elterjedt. Magyarországra 1885-ben hozták be, és azóta számos vizünkbe betelepítették. Úgy tűnik azonban, hogy fennmaradása csak az ismétlődő telepítéseknek köszönhető, stabil, önfenntartó állományáról nem tudunk beszámolni.
Húsa a sebes pisztrángéhoz hasonló ízű és értékű, tehát mind a haltermelés, mind a horgászat számára értékes halfaj. Kiváló sporthal, ezért előszeretettel telepítik az erre alkalmas vizekbe.
Horgászata és szabályozása
A szivárványos pisztráng horgászata népszerű a sporthorgászok körében, mivel aktív és erősen ellenáll a horgászathoz. A legjobb időszak a reggel és a napnyugta körüli időszak, amikor a halak aktívabbak. Az etetőanyagnak gyakran gilisztát, rovarokat és mesterséges csaliként használják a különböző műcsalikat.
Magyarországon a szivárványos pisztráng horgászata legálisan engedélyezett, mivel elterjedt és népszerű halfaj. A horgászoknak figyelembe kell venniük a helyi szabályozásokat, amelyek tartalmazhatják a tilalmi időszakokat és a méretkorlátokat. A legnagyobb dokumentált szivárványos pisztráng rekordja elérte a 9 kg-ot.
Tápérték
A szivárványos pisztráng húsa egészséges és tápláló. 100 gramm ehető hús tartalma a következő:
- Víz: 70-75%
- Protein: 20-25%
- Zsíradék: 5-10%
- Energia: kb. 200 kcal
- Omega-3 zsírsav: kb. 1,0-1,5 g
tags: #szivarvanyos #pisztrang #wikipedia