A sertéshús a magyar gasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga. Szinte minden része felhasználható, a belsőségektől kezdve egészen a csontokig. A sertés különböző részeinek ismerete segít abban, hogy a hús minden adottságát kihasználjuk. Az egyes részek eltérő ízvilággal és textúrával rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy az elkészült étel a lehető legfinomabb legyen. A sertés húsának sokoldalúsága és ízgazdagsága a magyar konyha alapja. Aki volt már disznóvágáson, az valószínűleg tudja, hogy a sertésnek melyik része hol helyezkedik el, de sokan csak a hentespultban vagy csomagolva találkoznak az egyes húsrészekkel.
A tarja: A szaftos húsok királya
A sertés nyaki része, a tarja, zsírosabb, erezett hús, amely a szaftosságáról híres. A sertés nyaki része a tarja, a fej után felül helyezkedik el. Szaftos, zsírral átszőtt hús, emiatt kifejezetten ízletes, leginkább sütésre alkalmas. Nemcsak grillen, hanem sütőben sütve is ízletes étel készül belőle szeletben és egyben sütve is.
A boltokban ma már kiváló minőségű, kényelmi termékek is elérhetőek. A Schweinehals ohne Knochen (csont nélküli tarja) egy ideális ajánlat a húsimádók számára, akik értékelik az ízt, az aromát és a tápértéket. Ez a termék kiváló választás azoknak, akik otthon szeretnének ízletes húsételeket készíteni. A 200 grammos, vákuumcsomagolt kiszerelés biztosan megfelel a legigényesebb vásárlók elvárásainak is. A vákuumcsomagolásnak köszönhetően a hús nem veszít sem tápértékéből, sem ízéből. A csont nélküli tarja egyszerűen elkészíthető: csak megfelelően fűszerezni kell, majd sütőben vagy serpenyőben megsütni.
A sertés egyéb részeinek felhasználása
A sertés minden része kincset ér a konyhában. A fej húsát általában disznósajtba, kocsonyába vagy különféle ragukba használják. A fej elhelyezkedése magyarázatot ugyan nem érdemel, de sokan nem tudják, hogy a fejhús nemcsak disznósajtba és kocsonyába, hanem akár raguba is kerülhet. A pofahúsból készült ragu igazi ínyencség.
A gerinc mentén elhelyezkedő karaj a sertés egyik legkedveltebb része. A hosszú karaj a fej felőli, a rövid karaj a farok felőli rész, utóbbi magában foglalja a szűzpecsenyét is. A szűzpecsenye a sertés legnemesebb, legdrágább része, a rövid karaj alatt, a gerincnél található színhús. Ugyanúgy, mint a karaj többi részét, süthetjük egyben, szeletben (szűzérme) és tölthetjük is.
A lapocka a sertés mellső combja, az állat első lábának felső része. A bőr és szalonna réteg alatt található hús inasabb, mint a comb. A sertéslapocka felhasználási módja nagyon változatos, kiváló brassói aprópecsenyének, csikós tokánynak, pörköltnek, fasírtnak, sült húsnak vagy zöldséges egytálételnek.
A comb hártyával határolt izomcsoportok alkotják. Részei: felsál, frikandó, dió, fartő. A legértékesebb húsrész mindezek közül a felsál, ami szeletben sütve is kiváló, és tokányok alapja is lehet. A fartőt szokás rózsának is nevezni, a comb legszaftosabb része: egyben és szeletben sütés mellett pörköltnek, sőt, darált húsnak is ideális.
A zsírosabb részek és a kollagén jelentősége
A hasa aljáról származó hús zsírosabb, de rendkívül sokoldalúan használható. Az oldalas a bordák mentén található húsos rész, amely sütve és füstölve különösen népszerű. A sertés lábszára a csülök, amely gazdag ízvilágú, és különösen alkalmas hosszú főzési folyamatokhoz. A köröm a sertés lábának alsó része, amely a csülök alatt helyezkedik el. A sertés farka sem csupán a szilveszteri tál dísze lehet; kerülhet kocsonyába, pörköltökbe és káposztás ételekbe is.
A sertésszelet elkészítésének legjobb módja, most már csak így készítem
Tudtad, hogy a sertésből természetes kollagénhez juthatsz? A kollagénfogyasztás nemcsak a bőr szépségének megőrzésében játszik fontos szerepet, hanem többek közt az izomregenerálódásban és a porckopás megelőzésében is. A sertés körme, farka, feje és csülökrésze jól kifőzve természetes kollagénnel látják el szervezetünket. Az emberi kollagénhez legközelebb a sertés kollagén áll, hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
Húsipari szakértelem az előkészítésben
A húst bő, hideg vízben mossuk tisztára. A további darabolást az étel jellege határozza meg. Ha szeletekre van szükségünk, akkor mindig a hús vastagabb végén kezdünk, és a rostokra keresztben vágunk. Ha kicsit rézsutosan darabolunk, szebb szeleteket kapunk. Az egybesütésre, -párolásra szánt húsokat célszerű nem olvadó cérnával vagy zsineggel több helyen átkötni, így a későbbiekben jobban megtartják az alakjukat.
A sertés részeiből változatos ízvilágú, fehérjedús ételeket varázsolhatunk asztalunkra. A háztáji disznóvágás során a szalonna vastagsága volt az értékmérő, napjainkra azonban a sovány húsrészek, mint a karaj és a szűzpecsenye, kerültek középpontba, amelyek kiválóan beilleszthetőek a diétás étkezésbe is. A sertés különböző részeinek ismerete és a megfelelő konyhatechnológiai eljárások kiválasztása garantálja a gasztronómiai élményt.