Örökbefogadás saját gyermek mellett: Érzelmi elkötelezettség és jogi keretek

Az örökbefogadás, vagy más néven adoptáció, egy olyan jogintézmény, amely mélyreható rokoni kapcsolatot hoz létre egy gyermek és az őt örökbefogadó szülők között. Ez a folyamat nem csupán jogi aktus, hanem egy rendkívül komplex érzelmi utazás is, amelynek célja a kiskorú gyermek családban történő nevelésének biztosítása, különösen akkor, ha a vér szerinti szülők erre valamilyen okból kifolyólag nem képesek. Fontos hangsúlyozni, hogy az örökbefogadás nem azonos más családalapítási formákkal, mint például a lombikprogram, a donor keresése vagy a béranyaság, amelyek hazánkban sokkal szigorúbb feltételekhez kötöttek és jogi szempontból is összetettebbek.

Az örökbefogadás történeti és társadalmi kontextusa

Az örökbefogadás intézménye hosszú és változatos történelmen tekint vissza. Már a római jogban is jelentős szerepet játszott a nemzetségek és a vagyonos családfők közötti küzdelemben, hiszen ha az örökhagyónak nem volt gyermeke, akkor a nemzetség örökölt. Az atyai hatalom (patria potestas) keletkezésének egyik útja volt, és két fő formáját, az arrogatiót és az adoptiót ismerte. Az arrogatio önjogú személy, az adoptio pedig valamely családfő hatalma alatt álló személy örökbefogadását jelentette. Akkoriban az örökbefogadónak legalább 18 évvel idősebbnek kellett lennie az örökbe fogadottnál.

A feudális és kapitalista jogrendszerben az örökbefogadás az öröklési szerződésből fejlődött ki, elsődleges célja továbbra is az örökössé válás volt. Bár később más célok is megjelentek, mint például az utód biztosítása a családnak vagy a rangok, címek átszállása, az öröklés maradéktalan megtartása a vérrokoni családban hosszú ideig háttérbe szorította az örökbefogadást.

A modern polgári jogfejlődés hozta el az intézmény újraértékelését. A XIX-XX. században az örökbefogadás célja átalakult, és a „megtervezett rokonság”, azaz az örökbe fogadottak és örökbe fogadók közötti minél nagyobb külső és belső hasonlóság vált hangsúlyossá. Ez az „összepasszolás paradigmája” azonban az elmúlt évtizedekben Európában és az Egyesült Államokban is megváltozott.

Az örökbefogadás európai fejlődése több szakaszra bontható:

• Hagyományosan zárt generációk időszaka (1950-1970): Ebben a korszakban az örökbefogadás jellemzően a gyermektelen pároknak nyújtott lehetőséget a gyermeknevelésre. A titkosság és az anonim eljárás kiemelt fontosságú volt, célul tűzve ki a biológiai család teljes helyettesítését.
• Optimista-idealista örökbefogadás időszaka (1971-1981): A hazai örökbefogadások esélye csökkent, és a gyermekek jogai, különösen a származás megismeréséhez fűződő jog, nagyobb hangsúlyt kaptak.
• Materialista-realista örökbefogadás (1982-1992): Kutatások mutatták ki, hogy az intézményből örökbe fogadott gyermekekkel számos probléma adódhat, ami növelte a megfelelő képzés, tájékoztatás és segítség iránti igényt, különösen a külföldről örökbe fogadott gyermekek esetében.
• Optimista-igényes örökbefogadás időszaka (1993-2005): Az örökbe fogadó szülők felkészítő tanfolyamokon vettek részt, és hivatkoztak a gyermekhez való jogukra.

Napjainkban egyre több országban figyelhető meg az interetnikus örökbefogadások arányának növekedése, ám Magyarországon továbbra is a hazai örökbefogadások dominálnak.

A magyar jogi szabályozás fejlődése és jelenlegi állapota

A magyar jogfejlődésben Werbőczy István Tripartituma is tartalmazta már az örökbefogadást, mely a nemesség magánjogi viszonyaihoz kapcsolódott, és az öröklés elsődleges céljával szolgált. A régi magyar jog ismerte a gyermekké (adoptio filialis) és a testvérré fogadást (adoptio fraternalis) is.

A gyámtörvény (1877) némileg változtatott az örökbefogadás elsődlegesen vagyonjogi jellegén, amikor kimondta, hogy az atyai hatalom - ellenkező rendelkezés hiányában - átszáll az örökbe fogadó szülőre. Az örökbefogadás ekkor még szerződéssel jött létre, és az igazságügyi miniszter megerősítésére is szükség volt. Két formája volt ismert: az adoptio plena (szülői felügyelet átszállásával) és az adoptio minus plena (szülői felügyelet a vér szerinti szülőknél marad).

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) jelentett fordulópontot, mert attól kezdve az örökbefogadás elsődleges céljaként a kiskorú részére biztosított családi környezetet és a családi nevelést fogalmazta meg. Ez egyenesen vezetett a nagykorú személy örökbefogadásának kizárásához és ahhoz, hogy a szülői felügyelet minden esetben átszáll az örökbe fogadóra. A Csjt. megszüntette a szerződéses formát, és a gyámhatóság általi engedélyezést szabályozta. Az 1959-es Polgári Törvénykönyv szerint az örökbe fogadott már az örökbe fogadó vér szerinti leszármazójaként örökölt.

A Csjt. 1974. évi módosítása a titkos örökbefogadás megerősítését célozta, lehetővé téve, hogy a vér szerinti szülő ismeretlen örökbe fogadó részére járuljon hozzá gyermeke örökbefogadásához, és a nyilatkozatot nem lehetett visszavonni. Az 1959-es Ptk. 1977. évi módosítása kimondta, hogy titkos örökbefogadás esetén az örökbe fogadott és a vér szerinti rokonai között nincs törvényes öröklési kapcsolat.

A Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) jelentős szemléletbeli változást hozott, alapelvként kezelve a gyermeknek a vér szerinti családban történő nevelkedéshez fűződő jogát. Fontos reformokat vezetett be az örökbefogadás terén, garantálva a gyermek legfőbb érdekét. Létrehozták az Egységes Örökbefogadási Nyilvántartást a hazai és nemzetközi örökbefogadások gyorsítása érdekében. A Gyvt. és a Csjt. rögzítette a gyermek azon jogát is, hogy megismerje származását és vér szerinti családját.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) nem igényelt lényeges, koncepcionális változtatást az örökbefogadás szabályozásában, de a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) már tartalmazza az örökbefogadás felbontása iránt indított perek különös szabályait.

Ki fogadhat örökbe gyermeket a jelenlegi szabályozás szerint?

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint minden olyan nagykorú, 25. életévét betöltött, magyar állampolgár, illetve magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező, Magyarországon élő cselekvőképes, egészséges személy örökbe fogadhat gyermeket, aki nem áll szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírói ítélet hatálya alatt, és gyermeke nem nevelkedik gyermekvédelmi szakellátásban. Közösen csak házastársak fogadhatnak örökbe gyermeket. Örökbefogadó szülő lehet házaspár, de egyedülálló személy is, annak szexuális orientációjától függetlenül.

Korkülönbség:

• Az örökbefogadók és az örökbefogadott gyermek között maximum 45 év korkülönbség lehet.
• Házastársak esetén ez a fiatalabb házastársra értendő.
• 3 év feletti gyermek örökbefogadása esetén ez maximum 50 év lehet.
• A minimálisan előírt korkülönbség örökbefogadott és örökbefogadó között bármilyen életkorú gyermek esetében 16 év.
• Testvérek örökbefogadása esetében az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni.

Jogi következmények:Az örökbefogadás által a gyermek megszerzi örökbefogadója nevét, utána úgy örököl, mintha biológiai gyermeke lenne. Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülők rokonaival is a rokoni kapcsolatnak megfelelő jogállásba lép. Titkos örökbefogadás esetén az örökbe fogadott és vér szerinti rokonai között - az örökbefogadás fennállása alatt - nincs törvényes öröklési kapcsolat.

Ki fogadható örökbe?

Az örökbefogadási folyamat alapvető szabálya, hogy mindig a gyermeknek keresnek szülőt az erre jogosult szakemberek, és nem fordítva. Egy gyermek akkor örökbefogadható, ha a vér szerinti szülei úgy döntenek, hogy hozzájárulnak gyermekük örökbefogadásához.

Örökbe fogadható az a gyermek:

• akinek a szülei nyilatkozattal a gyámhivatalban hozzájárultak az örökbefogadásához, és a gyermek betöltötte a 6 hetes életkorát;
• aki nevelésben van, és a gyámhivatal végleges határozattal örökbefogadhatónak nyilvánította;
• akinek a szüleit a bíróság jogerős ítélete megfosztotta szülői felügyeleti jogaiktól;
• akit az egészségügyi intézmény erre kijelölt helyén (inkubátorban) helyeztek el, feltéve, hogy hat héten belül a szülő a gyermekért nem jelentkezik;
• akinek a szülei elhunytak.

Az örökbefogadási eljárás lépésről lépésre

Az örökbefogadási folyamat elindításához az első lépés a lakóhely szerint illetékes megyei/fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ) az örökbefogadási tanácsadóval való kapcsolatfelvétel. Itt történik a személyesen jelentkező szülők kérelemfelvétele és tájékoztatása, valamint az örökbefogadás előkészítése.

Alkalmassági vizsgálatok

Az örökbefogadásra jelentkezőket átfogó alkalmassági vizsgálatnak vetik alá, melynek célja az örökbefogadási szándék indítékainak megismerése, az örökbe fogadásra alkalmatlan élethelyzetekre, személyiségvonásokra, egészségi problémákra, valamint a gyermekkel kapcsolatos elképzelésekre és elvárásokra való fényderítés. Ezek a tényezők mind fontosak az örökbefogadás későbbi sikeressége szempontjából.

Orvosi és pszichikai alkalmassági vizsgálat:

• Orvosi alkalmassági igazolás: A háziorvostól kell beszerezni.
• Pszichikai vizsgálat: A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat formanyomtatványát kell kitölteni, amely rákérdez a jelentkező szenved-e olyan betegségben (testi, érzékszervi, értelmi fogyatékosság; súlyos pszichotikus zavar; alkoholfüggőség; kábítószer-függőség; egyéb betegség, ami akadályozza a gyermekről való gondoskodást vagy veszélyezteti a gyermek fejlődését), amely gátolhatja a gyermek megfelelő ellátását.

Környezettanulmány:A környezettanulmány nem csupán a lakhatási körülmények feltérképezését jelenti, hanem a jelentkezők anyagi helyzetének, életkörülményeinek vizsgálatát is. A TEGYESZ munkatársai érdeklődhetnek a leendő nagyszülőkről, a gyermeknevelésben várhatóan segítséget nyújtó rokonokról, a baráti körről, a környék óvodáiról, iskoláiról, a szabadidős, hobbi tevékenységekről, a nyaralási szokásokról. Emellett tanulmányozzák az örökbe fogadni szándékozók motivációját, a család élethelyzetét, életkorát és személyiségét, valamint a gyermek nevelésével kapcsolatos elképzeléseiket.

Jövedelem:Nincs előírt minimális jövedelem az örökbefogadáshoz. Azonban fontos feltétel, hogy a jelentkezők biztosítani tudják-e az örökbefogadandó gyermek harmonikus fejlődését, felnevelését. A biztonság kérdése kiemelt szerepet kap, mivel az érintett gyermekek egy része rendkívül nehéz élethelyzetből kerül a gyermekvédelmi rendszerbe. A szükséges jövedelemigazolást az alkalmassági határozat megszerzésekor kell benyújtani a TEGYESZ-nek.

Felkészítő tanfolyam

A speciális szülői szerepre való felkészülést térítésmentes, önként vállalható 40 órás tanfolyammal is segítik. Ezt a TEGYESZ vagy bármely erre engedéllyel rendelkező civil szervezetnél el lehet végezni. A tanfolyam elvégzéséről a szülők tanúsítványt kapnak. Az örökbefogadói tanfolyam elvégzése nem kötelező, de ingyenesen igénybe vehető a sikeres örökbefogadás érdekében.

Alkalmassági döntés és fellebbezés

A TEGYESZ véleménye alapján a területileg illetékes gyámhatóságok határozatban döntenek a jelentkező szülők alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. A határozatot a szülők kézhez kapják, mellyel szemben fellebbezhetnek a közigazgatási hivatalokhoz.

Az örökbefogadás típusai: Nyílt és titkos örökbefogadás

Az örökbefogadás lehet nyílt vagy titkos. Mindkét esetben jogi szempontból az örökbefogadás ugyanazt jelenti: a gyermek megszerzi örökbefogadója nevét, és úgy örököl, mintha szüleinek biológiai gyermeke lenne. A különbség a nyitottságból adódik.

Titkos örökbefogadás

Az állami gondoskodásban lévő gyermekek örökbefogadási eljárása általában titkos. Ez azt jelenti, hogy a biológiai szülő gyermeke örökbeadásáról értesítést nem kap. Az örökbefogadók adatait az eljárás során a titkos ügyiratkezelés szabályai szerint kezelik, tehát a biológiai szülők gyermekük hollétéről tudomást nem szerezhetnek. A kétoldalú titkosság betartásának a szabályai szerint az örökbefogadó szülők sem tudhatják meg a vér szerinti szülők személyes adatait. Természetesen korrekt tájékoztatást kapnak minden olyan ismert tényről, körülményről, amely a gyermek fejlődését, egészségi állapotát befolyásolhatja. A titkos örökbefogadást - ideértve a nemzetközi örökbefogadásokat is - a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat segíti.

Nyílt örökbefogadás

A nyílt örökbefogadásnál a vér szerinti szülők egy általuk ismert másik család javára személyesen tesznek gyermekük örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatot a gyámhatóságnál. Nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadást lefolytató gyámhatóság az örökbe fogadót, az örökbe fogadandó korlátozottan cselekvőképes gyermeket és a vér szerinti szülőt tárgyalás keretében együttesen köteles meghallgatni. A 14 év alatti gyermek meghallgatása ítélőképessége függvényében közvetett, pszichológiai eszközökkel is lehetséges.

Míg a titkos örökbefogadásnál a vér szerinti szülők soha nem kaphatnak információt gyermekük hollétéről, a nyílt örökbefogadás esetén a vér szerinti és az örökbe fogadó szülők ismerik egymást, és mindkét fél kap határozatot az örökbefogadásról. Ebből következik, hogy az örökbeadó vér szerinti szülőknek lehetőségük van arra, hogy a későbbiekben érdeklődjenek gyermekük felől.

A nyílt örökbefogadások előre mozdítása érdekében a TEGYESZ-ek mellett az erre a tevékenységre működési engedéllyel rendelkező közhasznú szervezetek is közvetítői tevékenységet folytathatnak. E szervezeteknél érvényes örökbefogadói, alkalmassági határozattal lehet jelentkezni örökbefogadásra. A szolgáltatásaik köre nem terjedhet ki az örökbefogadás engedélyezése iránti hivatali eljárásban való közreműködésre. A szolgáltatásaik kizárólag Magyarországon élő, magyar állampolgárságú vér szerinti szülő és örökbe fogadni szándékozó személy közötti kapcsolat létrehozására irányulhatnak.

Örökbefogadást közvetítő szervezetek:

• Alfa Szövetség
• Baptista Szeretetszolgálat
• Bölcső Alapítvány
• Dawn Alapítvány
• Együtt az Életért Közhasznú Egyesület
• Fészek az Örökbefogadókért és Örökbefogadottakért Alapítvány
• Gólyahír Egyesület
• Kézenfogva Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány
• Várva Várt Alapítvány

Ismerkedés a gyermekkel és az örökbefogadás engedélyezése

Miután az örökbe fogadni kívánó szülők részéről sem jogi, sem életviteli, egészségi vagy személyiségbeli akadály nem merül fel, a nyilvántartási sorrend figyelembevételével közülük keresik majd meg az éppen örökbe adhatóvá vált gyermek számára a legmegfelelőbbnek látszó szülőket.

Az első találkozón a leendő szülők megismerhetik a gyermek élettörténetét, anonim módon, lehetőség van a rendelkezésre álló fényképek megtekintésére. Ezek alapján néhány nap gondolkodási időt kapnak a döntésre. A következő alkalommal már személyesen is láthatják a gyermeket, de ismerkedésre még nincs lehetőség. Ha az örökbefogadók részéről pozitív döntés születik, a tanácsadó megszervezi az első személyes találkozót.

Az 1 hónapos próbaidőszak sikeres letelte után jöhet létre a végleges örökbefogadás. Az örökbefogadást a területileg illetékes megyei/fővárosi kormányhivatalok gyámhatóságai engedélyezik. Az eljárás során az illetékes anyakönyvi hivatal a gyermeket újra anyakönyvezi. Az új anyakönyvben az anyai, apai rovatban az örökbefogadó szülők neve és személyi adatai szerepelnek.

Költségek és nemzetközi örökbefogadás

Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítására és örökbefogadás engedélyezésére vonatkozó gyámhatósági eljárás illetékmentes (ingyenes). A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok tevékenységéért sem kell fizetni, az ingyenes az örökbefogadó szülő számára is. A közhasznú szervezetek az örökbefogadni szándékozó személy(ek) részére nyújtott szolgáltatásért - a jogszabályban meghatározottak szerint - költséget állapíthatnak meg.

A belföldi örökbefogadásra csak Magyarországon élők jogosultak. Magyar állampolgárságú, de külföldön szokásos tartózkodási hellyel rendelkező örökbefogadni szándékozók a nemzetközi örökbefogadás keretében fogadhatnak örökbe gyermeket Magyarországról.

Az örökbefogadás utáni élet: kihívások és támogatás

Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását a jogszabályban meghatározott, és a gyámhatóság határozatában megjelölt közhasznú szervezet vagy a szakszolgálat az örökbefogadást engedélyező gyámhatósági határozat véglegessé válásától számított legfeljebb öt évig figyelemmel kíséri és segíti. Az utánkövetésre első alkalommal az örökbefogadás engedélyezésének véglegessé válásától számított hat hónap múlva kerül sor, majd másfél év múlva.

Érzelmi felkészülés és a „saját gyermek” élménye

Az örökbefogadás a szülővé válás egyik lehetséges útja. Sor kerülhet saját, vér szerinti gyermek születése hiányában, de saját gyermek(ek) mellett is. Mindkét esetben meghatározó az örökbefogadó érzelmi elkötelezettsége és alkalmassága. Mivel az örökbefogadás egy végleges aktus, a döntés meghozatala igen alapos mérlegelést igényel. Mindenekelőtt a cél annak meghatározása, hogy miért akarnak gyermeket örökbe fogadni. Rendelkeznek-e olyan szeretettel, érzelmi elkötelezettséggel, amelyet képesek az örökbefogadandó gyermeknek továbbadni. A szeretet egy cirkuláris reakció, adni-kapni egységet alkot, a kezdeményezőnek, a szülőnek kell lennie, azaz úgy kell éreznie, neki tesz jót azzal, ha szülőjévé válhat a gyermeknek.

Az örökbefogadásnál is veszélyes lehet, ha egy pár a házasságát próbálja a gyermekkel „megmentetni”, nyílt vagy nem is tudatosult szükségleteiket akarják általa kielégíteni, megoldani. Számos más motivációja lehet az örökbefogadásnak, azonban mindegyik esetben szükséges a megfelelő önismeret és felelősségteljes gondolkodás, hiszen az örökbefogadás örökre szól.

Miután a babavárás időszaka ebben az esetben többnyire kimarad a szülő életéből, ezért a szerepre való felkészülés nehezebb lehet. Az örökbefogadók nem ismerik pontosan a kicsi előzetes életkörülményeit, élményeit, nem tudják még, mire hogyan reagál. Ez lehet ijesztő akkor is, ha az egyébként még normálisnak tekinthető az adott élethelyzetben. Fokozott elköteleződést igényel, hogy kezelni tudjuk az esetlegesen fellépő nehézségeket, elfogadjuk az adott helyzetet. Az örökbefogadó szülőnek fokozott nyitottsággal kell rendelkeznie, és számolni szükséges az örökletes és a korai magzati-, csecsemőkorban ért hatások következményeivel.

Az örökbefogadottság tényének kommunikációja

Pszichológiai szempontból az a szakmai álláspont, hogy 5 éves kor felett nem szabad eltitkolni az örökbefogadás tényét, de előtte sem célszerű. A halogatás és a „véletlen kiderülés” sokkal súlyosabb helyzeteket rejt, ami traumatikus lehet szülőnek és gyermeknek egyaránt. Különösen a kamasznak, a saját identitás kialakításának időszakában fontos, a „ki vagyok én”, „mi dolgom a világban?” kérdéseinek megválaszolásához, hogy tudhassa, ha nem a vér szerinti szülei nevelik.

Akár ismeri a gyermek a vér szerinti szüleit, akár nem, soha ne mondjunk róluk rosszat! Az örökbefogadott gyermeknek több szülője van, akiket integrálni kell a saját magáról kialakított tudásba, nem szabad nehezíteni a helyzetét a meg sem tapasztalt negatív információkkal! Ha az örökbefogadó szülő kimondja: „vártunk rád, kerestünk, mert nem született gyerekünk”, sokkal nagyobb biztonsággal válik a gyermek elfogadóvá és biztonságosan kötődő felnőtté az élete során. Ehhez az is szükséges, hogy az örökbefogadónak is tudnia kell értelmezni és elfogadni, hogy a gyermek az „enyém”, de nem én szültem, hiszen a „saját gyermek” élménye folyamatban és folytonosan alakul.

Ha valaki csak 18 évesen tudja meg a származását és azt, hogy örökbefogadott, körülötte pedig mindenki más már korábban értesült róla, még tovább rombolja a pszichés stabilitást és az egészséges lelki fejlődést is gátolja. A gyermek a titkot, vagyis a nem egyenes kommunikációt megérzi, és a szülő félelme, elakadt gyásza megrendíti a bizalmi kapcsolatot a kötődésben. Minden késői „kiderülés” trauma, és a bizalom megrendülését eredményezi a családi kötelékek iránt. Ilyenkor a származási család felkutatásának igénye még jobban fokozódik, amelyet jogszabályok irányítanak hazánkban. A keresésbe mindkét oldalnak bele kell egyeznie, mindez 14 éves kortól lehetséges Magyarországon, de nagyon fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége azonosítani szüleit!

Örökbefogadás felbontása és a gyermek visszakerülése a rendszerbe

A magyar családjog lehetőséget ad az örökbefogadás felbontására. Ez a felek kölcsönös kérésére történhet meg a kijelölt gyámhivatal előtt; nagykorúaknál ez a saját önrendelkezési jog része. Ha a gyermek még kiskorú, akkor az örökbefogadás kizárólag az ő érdekében bontható fel, és a szülő kérésére csak kivételesen indokolt esetben történhet meg. Egyoldalú kérelem esetén csak a bíróság bonthatja fel, ezt kérheti a gyermek, a szülő vagy kiskorúnál a gyámhivatal.

Alapvető elv, hogy akkor bontja fel a bíróság, ha valamelyik fél olyan magatartást tanúsít, ami miatt a másik fél számára az örökbefogadás fenntartása elviselhetetlen. A felbontások száma nem magas, évente 10-20 ilyen eset történik, miközben az elmúlt húsz évben évi 700 és 1000 között volt az örökbefogadások száma. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi gyermek marad szülők nélkül, a felbontások fele házastársi örökbefogadás volt (általában egy válás után az új férj fogadja örökbe a gyerekeket), jellemzően az apa bontotta fel egy újabb válás után, tehát a gyerekeknek remélhetőleg az anyja megmaradt. Kiskorúaknál jellemzően akkor történik meg a felbontás, ha van esély a gyermeknek új örökbefogadó szülőket találni. Ez a hazai gyakorlatot ismerve talán az óvodáskor végéig reális.

A felbontás megszünteti a szülő-gyermek viszonyt az örökbefogadó(k) és örökbefogadott között. Azaz: a gyermek innentől nem viselheti a szülők vezetéknevét, nem örököl utánuk, jogilag nem rokonuk, és az ő gyermekei sem. Ilyenkor hivatalosan ismét a vér szerinti szülők gyermekévé válik, a szakzsargon szerint: a leszármazáson alapuló jogok felélednek a származási családdal kapcsolatban, de a szülői felügyeleti jogok nem, azaz nem kap kapcsolattartási lehetőséget a vér szerinti szülő. Meglepő módon a felbontáskor a vér szerinti szülőt is megkérdezik.

Ha a bíróság nem bontja fel a kiskorú gyermek örökbefogadását, ez sem jelenti azt, hogy a szülőnek muszáj együttélni a gyerekkel. Ilyenkor jellemzően a gyermek szakellátásba kerül (nevelőszülőhöz vagy gyerekotthonba). Viszont a szülőnek marad kapcsolattartási joga (már amennyiben él vele), gondozási díjat kell fizetnie a gyermek után, megmarad a gyermek családneve, örököl az örökbefogadó szülő után.

Kutatások szerint 2008-2019 között összesen 231 gyermek került be a gyerekvédelembe örökbefogadóktól, évente nagyjából 20 gyermek. A gyerekek többségét viszonylag kis korban fogadták örökbe, a visszakerülés viszont jellemzően a kamaszkorban történt. Még 18 % volt azon esetek aránya, ahol nem kért segítséget a szülő. Több történetben visszaköszön a kudarc okaként a roma származás nem elfogadása, vagy amikor valaki nem elfogadó, de mégis beírja a bizonytalan származást, reménykedve, hogy „megússza”, vagy abban bízva, hogy „majd kineveli belőle”. A szakemberek szerint az is előfordulhat, hogy a szülő nem látja cigánynak a gyereket, de később más romák felismerik benne a roma származást. Tehát ismét: a gyermek egész hátterét örökbe kell fogadni, akár azt az eshetőséget is, hogy a párja is roma lesz.

A szakemberek végül egyetértettek: nem helyes, hogy az örökbefogadás felbontható. Tényleges kiutat csak az egész kicsi gyerekeknek jelent, akiknek van esélyük egy második örökbefogadására. Viszont a kudarcos esetekben rossz spirált indít, ha a szülő azzal fenyegeti a gyereket: „visszaadunk, ha nem viselkedsz megfelelően”. A gyermek ebben sérül, de a szülőt vezeti félre ez a rendelkezés, mert hamis kiutat csillant meg, miközben rossz irányba viszi a család dinamikáját. Ha nem lenne ilyen lehetőség, talán jobban küzdenének a családi viszony megmentéséért a szülők. Ne feledjük, ezek a gyerekek egyszer már sérültek, már elváltak a vér szerinti családjuktól, talán a nevelőcsaládtól is.

Az örökbefogadás felbontásának lehetősége káros, évtizedekkel korábbi személetet tükröző elavult jogi gyakorlat. A törvényben megmutatkozó szemlélet, miszerint a gyermek tud „elviselhetetlenül” viselkedni, mára teljesen kikopott a jogalkotásból, más jogszabályok általában a gyermek, különösen a 12 év alatti gyermek minden viselkedéséért a szülőt teszik felelőssé.

Társadalombiztosítási ellátások örökbefogadás esetén

Az örökbefogadás esetén a szülők jogosultak lehetnek bizonyos társadalombiztosítási ellátásokra. A gyermekgondozást segítő ellátás (GYES) és a családi pótlék vonatkozásában az örökbefogadó szülők egyenértékűek a vér szerinti szülőkkel.

Családi pótlék:A családi pótlékra való jogosultság szempontjából szülőnek tekintendő a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, valamint az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van. Ezen túlmenően jogosult a nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték. Ezekben az esetekben egy további feltételként a gyermekeket a saját háztartásában kell nevelnie. A szokásos okmányokon felül (személyi igazolvány, tajkártya, lakcímkártya, születési anyakönyvi kivonat) szükséges benyújtani a felügyeleti jogról, majd az örökbefogadásról szóló határozatot is.

Gyermekgondozást segítő ellátás (GYES):Gyermekgondozást segítő ellátásra jogosult a szülő, valamint a gyám a saját háztartásában nevelt gyermek 3. életévének betöltéséig, ikergyermekek esetén a tankötelessé válás évének végéig, tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig. Szülő alatt ebben az esetben is - csakúgy, mint a családi pótlék esetében - a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülőt, a szülővel együtt élő házastársat, továbbá azt a személyt, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van.

Az örökbefogadás esetén további kedvezményt is biztosít a Cst. A gyermek örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezésének időpontjától számított hat hónap időtartamig gyermekgondozást segítő ellátásra jogosult az örökbe fogadó szülő - a házastársi és rokoni örökbefogadás kivételével -, amennyiben a gyermek az örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezéskor a 3. évet már betöltötte, azonban a 10. életévét még nem töltötte be. Amennyiben a gyermek a 3. évet az örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezést követő hat hónapon belül tölti be, akkor az örökbe fogadó szülő gyermekgondozást segítő ellátásra való jogosultsága a gyermek 3. életévének betöltését követően a jogosultság kezdő időpontjától számított hat hónap elteltéig meghosszabbodik. Ebben az esetben azonban kitétel, hogy a gyermekgondozást segítő ellátásban részesülő személy keresőtevékenységet heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat.

Az öröklési jog és az örökbefogadott gyermek

Az örökbefogadással az örökbe fogadott az örökbefogadó szülő vér szerinti gyermekének státuszába kerül. Az általános előírás szerint az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl. Az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között az örökbefogadással megszűnik a törvényes öröklési kapcsolat. Szintén kérdéseket vet fel, ha az örökbefogadott előbb hal meg, mint az örökbefogadók. Az örökbefogadott után leszármazó és házastárs hiányában elsősorban az örökbefogadó szülők, illetve azok rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.

Az úgynevezett „pecsvörk-családokban” (patchwork vagy mozaikcsaládnak nevezik az olyan családokat, melyet az egyik szülő és gyermekei alkotnak az új partnerrel, vagy házastárssal, akinek esetleg szintén van már gyermeke) sokszor felmerül az a kérdés is, hogy örökölhet-e a nevelt gyermek. Ritkán ugyan, de előfordul olyan eset is, amikor az apa nem veszi a nevére a gyermekét és apasági nyilatkozatot sem tesz. Ezek az esetek is bizonyítják, hogy az öröklés tervezése fontos és szakértő bevonását igénylő kérdés. Számos olyan vonatkozása merülhet fel, amely a különböző jogintézmények kombinálásával oldható meg.

Pszichológiai szempontok és a sikeres örökbefogadás

Az örökbefogadás-örökbeadás okai komplexek: döntően ma Magyarországon a gyermek utáni olthatatlan vágy az örökbefogadás irányadó elve, míg az örökbeadás valamely szociális okban keresendő (például elszegényedés).

A pszichológiai alkalmassági vizsgálaton azt is vizsgálják, hogy az örökbefogadó szülők elfogadók-e abban a tekintetben, hogy saját gyermek ügye, gyászfolyamata befejeződött-e. Fontos tudni és elfogadni azt a tényt, hogy a gyermeknek választanak családot, a team választja a család számára a babát, és nem fordítva történik mindez.

Döntés előtt: Önismeret és felelősség

Mivel az örökbefogadás egy végleges aktus, a döntés meghozatala igen alapos mérlegelést igényel. Mindenekelőtt a cél annak meghatározása, hogy miért akarnak, akar valaki gyermeket örökbe fogadni. Rendelkeznek-e olyan szeretettel, érzelmi elkötelezettséggel, amelyet képes(ek) az örökbefogadandó gyermeknek továbbadni. Miközben a szeretet egy cirkuláris reakció, adni-kapni egységet alkot, a kezdeményezőnek a szülőnek kell lenni, azaz úgy kell érezniük, neki tesznek jót azzal, ha szülőjévé válhatnak a gyermeknek.

Az örökbefogadásnál is veszélyes lehet (ahogy a vér szerinti gyermek születésnél is) az, ha egy pár a házasságát próbálja a gyermekkel „megmenteni”, nyílt vagy nem is tudatosult szükségleteiket akarják általa kielégíteni, megoldani. Sok más motivációja lehet az örökbefogadásnak, azonban mindegyik esetben szükséges a megfelelő önismeret és felelősségteljes gondolkodás, hiszen az örökbefogadás örökre szól.

Miután a babavárás időszaka ebben az esetben többnyire kimarad a szülő életéből, ezért a szerepre való felkészülés nehezebb lehet, de ha az örökbefogadást több idő előzte meg, vagy saját gyermek születése kapcsán ismerős az élethelyzet, ez a hiány nem számottevő. Amennyiben a pár számára már az anya várandóssága alatt ismert az örökbeadás ténye, ez sokat jelenthet a készülés szempontjából. Az örökbefogadó szülő az első időben szükség esetén kérjen családtagtól vagy szakembertől segítséget a csecsemő mellé éppúgy, mint a nagyobbacska kisgyermek érkezésekor.

Az örökbefogadók nem ismerik pontosan a kicsi előzetes életkörülményeit, élményeit, nem tudják még, mire hogyan reagál. Ez lehet ijesztő akkor is, ha az egyébként még normálisnak tekinthető az adott élethelyzetben. A csecsemő megszületése is izgalommal jár, minden szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon egészséges-e, vajon képesek vagyunk-e jól ellátni - pedig egy édesanya a várandósság alatt általában mindent igyekszik a baba érdekében megtenni, többszöri vizsgálattal ellenőrizteti a magzat állapotát, fejlődését. Örökbefogadásnál azonban mindezekről nincs a szülőnek információja. Fokozott elköteleződést igényel, hogy kezelni tudjuk az esetlegesen fellépő nehézségeket, elfogadjuk az adott helyzetet. Az örökbefogadó szülőnek fokozott nyitottsággal kell rendelkeznie, és számolni szükséges az örökletes és a korai magzati-, csecsemőkorban ért hatások következményeivel.

Az örökbefogadott gyermek nehézségei és a szülői támogatás

Az örökbe fogadott gyermek nehézségei mellett érdemes figyelmet fordítani az örökbefogadó szülők speciális helyzetére is, hiszen gyakran ők is támogatásra szorulnak. Sokszor nem könnyű a feldolgozása annak, ha valaki nem volt képes foganni/nemzeni. Ha saját gyermekek mellé történik az örökbefogadás, akkor a testvérek felkészítésének felelőssége is a szülőre hárul. Mindezek mellett naponta kell szembesülni a személyiségfejlődésben, a képességek alakulásában az örökletes tényezők meghatározottságával. Ezeken a nehézségeken azonban mindig segít átlendülni az a tudat, hogy az örökbefogadott kisgyermek szempontjából ez volt a legjobb, ami történhetett vele.

Felmerül a kérdés, mennyire kaptak alapos tájékoztatást a szülők a gyermek érkezésekor arról, mire számíthatnak, nem-e később kiderülő súlyos egészségi vagy viselkedési problémák járultak hozzá a helyzet elmérgesedéséhez. E szempontból sajnos a hazai örökbefogadási rendszer a kontroll illúzióját nyújtja. A jelentkezéskor a szülő mindenféléket kiköthet a leendő gyermekről, abba a hitbe ringatva magát, hogy ha ő azt ikszelte a papíron, akkor az ő gyermeke biztos nem lesz cigány, autista, vagy értelmi fogyatékos. Holott ezek nagyon sokszor nem derülnek ki az örökbefogadáskor. És ha belegondolunk, vér szerinti gyermek vállalásakor is biankó csekket tölt ki a szülőpár, a döntések kimerülnek abban, hogy védekeznek-e, abortálnak-e, örökbe adják-e. Számos vér szerinti gyermek is később mindenféle magatartási vagy egészségi gondokat mutat, többségében mégis az az alapállás, hogy „ő a mi gyermekünk, s a nehézségeivel együtt is vállaljuk”.

Még mindig kevés szó esik arról, hogy lehet segíteni egy traumatizált, viselkedési gondokkal, fejlődési lemaradásokkal küzdő gyermeknek, s ezek milyen kihívást jelentenek egy esetleg gyengébb lábakon álló szülői önbizalomnak vagy házasságnak. Fel kell vetni azt is, mennyire képes a rendszer felmérni a jelentkezők alkalmasságát. Mire elég néhány találkozás, mikor a tényleges örökbefogadás akár három évvel később történik, a kamaszkor meg tizenhat év múlva lesz? A másik sajátosság, hogy az örökbefogadás viszonylag gyorsan megtörténik, 1-2-3 hét ismerkedés és egy hónap együttélés után már véglegesítik a papírokat, utána pedig magára van hagyatva a szülő. Visszatérő elem a történetekben, hogy nem, vagy túl későn kért segítséget a szülő. A pár éve bevezetett kötelező utánkövetés is másfél évvel a gyermek érkezése után véget ér. Bár a dolog nagy paradoxona, hogy a kötelező dolgokat nem szeretik az emberek, ellenőrzésnek élik meg, ha viszont a segítségkérés önkéntes, akkor csak egy kisebbség fogja igénybe venni. Ahogy az örökbefogadással foglalkozó szakmai szervezetek programjaira is ugyanaz a kicsi, tudatos réteg jár.

Talán az egyetlen pozitívum a beszélgetésben az volt, hogy az örökbefogadás eltitkolása ma már nem jellemző, nem ez okozza tömegesen a gondokat, ami nyilván folyománya a húsz éve bevezetett kötelező felkészítő tanfolyamnak.

Ritka esetek: visszaadások

Ritka esetben előfordulhatnak visszaadások, azaz néha megtörténik a gyermek visszahelyezése az örökbefogadási várólistára. Ez olyankor életszerű, ha a szülő felkészületlen, esetleg alkalmatlan az örökbefogadásra, vagy a kiválasztás folyamata zavart szenved. Elképzelhető, hogy csak a szülők egyike tudja elfogadni a gyermeket és/vagy egy túl idős, rugalmatlan személyiségű szülő átcsúszik valahogy a rendszeren. Megtörténhet, hogy az örökbefogadás után vér szerinti gyermek születik, aki túl gyors egymásutánban érkezik a családba, ekkor gyakran a testvérek és közeli rokonok nem tudják integrálni az örökbefogadottat. Ekkor a kisebb gyerekeket elkényeztetik, az idősebb örökbefogadott pedig a perifériára szorulhat. Ha a gyermeknek tartósan magatartási, tanulási, mentális vagy egészségi gondjai vannak, szintén „berekeszthetik” a szülők a folyamatot és visszaküldik a gyermeket a rendszerbe.

tags: #oroobefogadas #utan #sajat #gyermek