Az óvodáskor talán az egyik legmeghatározóbb időszak a gyermekek életében, amikor a játék, a felfedezés és a közösségi élmények alapozzák meg a későbbi tanulás és fejlődés folyamatát. Ebben a korban válnak a versek, mesék és dalok a mindennapok részévé, melyek nem csupán szórakoztatnak, hanem fejlesztik a gyermekek nyelvi készségeit, érzelmi intelligenciáját és kreativitását is. Különösen igaz ez, amikor az óvodai ünnepségek színpadán elevenednek meg a tanult művek, hozva el felejthetetlen pillanatokat mind a gyermekek, mind a szüleik számára.
A „Csiga Zsiga” és a szereplés öröme
A középső csoportos gyermekek életében a „Csiga Zsiga” című vers különleges helyet foglal el. Számtalanszor mondták el itthon a szülőknek, mielőtt élesben, közönség előtt, az évzáróval egybekötött anyák napján is előadták volna. Noémi például rendkívüli színészi képességgel adta elő a verset, tehetségével meglepve a felnőtteket is. Minden egyes alkalommal elmosolyodik a hallgató, amikor a "Lassan jár, mint minden csiga" részt valóban lassan mondja, és imádja, ahogyan gesztikulál a többi versszakhoz.
Azonban nem mindenki számára egyértelműen örömteli a szereplés. Nonó nagy bánata volt, hogy a Csiga Zsigában, amit persze teljes egészében kívülről fúj Esztivel, rá a mesélő szerepet osztották. A mesélőnek pedig nincs kelléke, nincs fejdísze, ami egy gyermek számára csalódást jelenthet. Ez a helyzet felidézheti a felnőttekben is a saját óvodai emlékeiket, amikor valami miatt a legtöbbször rájuk is a mesélő szerepét osztották. Hosszú szövegeket kellett megtanulni, és sokszor úgy tűnt, feltűnően sok versszak jutott nekik a többiekhez képest. Volt idő, amikor fogadásokat kötöttek a házban lakók, hogy biztosan színésznő lesz egy ilyen gyerekből, de végül nem lett belőle, bár otthon a szűk közönség előtt gyakran szerepel.
Az akkori óvó néni, Klári néni mindig készített egy nagy kartonlapot, amit félbehajtott, szép rajzzal díszített ki és ráírta az éppen előadott darab címét. Belül stilizált betűk voltak, ámbár lehettek volna igaziak is, mert nagycsoportban már olvasott az ember, hála bátyja elsős olvasókönyvének és a saját kíváncsiságának. Ez a kép felidéződve azonnal megvigasztalhatja a bánatos Noémit: beszélje meg az óvó nénivel, hogy neki is legyen egy ilyen könyvecskéje, biztosan tetszeni fog neki is az ötlet.
A „Csiga Zsiga” versrészletek:
"Az én nevem Gomba Gábor,gomba vagyok a javából!Nagyot nőttem reggel óta,így növünk mi- gomba módra!"
Nézte Zsiga a kalapot,bánatosan sóhajtozott:"Hej, ha gomba lettem volna,de nagy lennék már azóta!"
Míg így töpreng- azalattnyugovóra tért a nap."Hallod-e, te csigagyerek,itt az este, mi lesz veled?Éjszakára szállást ki ad?Meglásd, félni fogsz itt magad!"
"Dehogy félek, kedves Gomba!Bebújok a házikómba!Nem lehet itt semmi hiba,azért vagyok Csiga Zsiga!Mire felkel majd a nap,jól kialszom magamat!"
Csukás István „Sün Balázs” című verse - Az önállóság és a közösség ereje
Esztinek és Noéminek a „Csiga Zsiga” mellett Csukás István „Sün Balázs” című verse is a repertoárjában szerepel. Tényleg nem tudni, hányszor mondták el egymás szavába vágva és fegyelmezetten egyszerre. Sőt, egy ideje éjjel is arra ébred az ember, hogy „Ebből elég, torkig vagyok kiáltotta Sün Balázs…”. Ez a vers a gyerekek körében is nagy népszerűségnek örvend, hiszen a történet magával ragadó, és a mondanivalója is fontos üzenetet hordoz az önállóságról és a közösségi életről.
A vers kezdetén a hét süntestvér, Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér és a legkisebb, Sün Balázs egy tölgy tövében lévő házban laknak. A vacsora utáni zsúfoltság miatt azonban Sün Balázs gyakran kívül reked, hiába furakodott, nyomakodott, morgott és perelt dühöngve. Egyre többször fordult elő, hogy a legkisebb kimaradt a házból.
„Ebből elég! Torkig vagyok!” - kiáltott fel Sün Balázs. „Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház.” Elbúcsúzott hat testvérétől, és elindult. Lába nyomán porzott a vén gyalogút, és így baktatott, így poroszkált egészen a szomszéd tölgyig. Ott aztán sürgött, forgott, árkot ásott, falat emelt, tetőt ácsolt, ajtót szegezett, és mire a nap leszállt, épített egy kalyibát. „Így ni! - mondta - most már végre kényelmesen alhatok! Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!” Falevélből ágyat vetett, kényelmeset, belé feküdt, és úgy hortyogott, hogy csörögtek és remegtek az ablakok.
Sün Balázs mese | online mesék - Mondok egy mesét
Éjféltájban azonban vihar támadt, hajlítgatta a vén fákat, fújt a szél nagy zajjal ám, és arra ébredt Sün Balázs, hogy zörögnek a kalyiba ajtaján. „Ki az? - szólt ki fogvacogva - Ki kopogtat éjnek idején?” „Mi vagyunk az - szóltak kintről - Mi vagyunk a hat testvér! Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér! Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk idekinn, csurom víz a kabát rajtunk és az ing.”
„Jól van, jól van - szólt Sün Balázs - Jövök már.” Fordult a kulcs, nyílt a zár. Betódultak mind a hatan, tele lett a kalyiba. Kérdezte is Sün Tihamér: „Mondd csak testvér, nincs csak ez az egy szoba?” Lefeküdtek, elaludtak, és arra ébredt Sün Balázs: újra kicsi lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökődve kiszorult a küszöbre. „Ejnye! - mondta fejvakarva - Mit tehetnék? Megnövök! S akkor talán nem lesz ágyam, nem lesz párnám a küszöb!”
Ez a vers tökéletesen illusztrálja, hogy a gyermekek számára milyen fontos a saját tér, a függetlenség megélése, ugyanakkor rámutat arra is, hogy a közösség, a család ereje mennyire elengedhetetlen a nehéz időkben. Sün Balázs hiába épít magának házat, amikor testvérei bajban vannak, befogadja őket, még ha ez azzal is jár, hogy újra a küszöbre szorul. A vers humorosan mutatja be a testvéri szeretet és a kompromisszumkötés fontosságát.
Gasztronómiai élmények verses formában: „A szakácsnak jó dolga van…”
Az ünnepségeken a versek mellett a dalok is kiemelt szerepet kapnak. A „szakácsnak jó dolga van…” kezdetű gasztro vers például a gyerekek kérése alapján ezerszer is elhangzott már. Az a jó, hogy a kicsik és Hanna kölcsönösen tanítják egymásnak a verseket. Noémi és Eszter megtanította a szakácsos verset, a Sün Balázst, a Csiga Zsigát, a köszöntőt és a műsorhoz kapcsolódó összes dalt, Hanna pedig a Verselő ABC-ben található verseket olvassa fel húgainak, akik közül mindketten befogadóak. Az énekkarban tanult dalok sem okoznak gondot, főleg Noéminek, akinek kristálytiszta hangja és rendkívül jó hallása van. Gyakran elmélázunk azon, hogy mi lesz majd belőle, ha nagy lesz.
Az óvoda tornatermében tartott műsor közben kiskendőben mondták a rájuk osztott szöveget, és a szülők csak azért nem rohantak hozzájuk, hogy agyonpuszilgassák őket, mert otthon már megtették jó sokszor, és inkább velük együtt mondták magukban a gasztro verset. Ez a vers is remekül bemutatja a gyermekek humorérzékét és a gasztronómia iránti érdeklődésüket.
„A szakácsnak jó dolga van, egész nap csak vígan dalolKever, kavar, pancsolminden ételt megkóstolReggelire kávét főzök, ebédre két libát sütökvacsorára habtortát, csokoládés rántottát.Csak azt főzök, amit szeretekAbból aztán sokat eszemMeg is híztam jó kövérre,nagymamám nagy örömére.A konyhában vígan élek,reggel este fütyörészek.Ha én rántást kavarok,mellé csárdást táncolok.Olyan rend van a konyhában, mint a legszebb palotában.Ragyog minden edényünk,a dologtól nem félünk.Túróscsuszát én csinálok,túrót, tejfölt nem sajnálok.Aki ebből kétszer vesz, három hétig beteg lesz.Keverünk, kavarunk, cukrot törünk, pecsenyét, tortát sütünk.Aki a főztünket megkóstolja, mind a tíz ujját megnyalja.”
Ez a vers játékosan mutatja be a konyhai tevékenységeket, a főzés örömét és a finom ételek iránti szeretetet. A humoros túlzások, mint a „csokoládés rántotta” vagy a „három hétig beteg lesz” a túróscsuszától, mosolyt csalnak az arcokra, és emlékezetessé teszik a produkciót.
Az anyák napi megható pillanatok és az óvó nénik elhivatottsága
Az anyák napi műsor szerencsére nem volt pityeregtető, bár amúgy sem kell sok ahhoz, hogy az ember elérzékenyüljön. Kovács Kati „Úgy szeretném meghálálni” című dalán például még nem sikerült száraznak maradnia a szemnek. Mondani sem kell, pont ez a dal szólt a magnóból, amikor átadták a lányok a két szépséges üvegfestett mécsestartót és a szívekbe ragasztott verset. Felfoghatatlan boldogság járja át ilyenkor a szívet, hiszen egyszerre két oldalról kapja az ember a puszikat, és mindkét karjával ölelheti az övéit. Hannácska is eljött, hogy megnézze húgait és nosztalgiázzon az óvodájában. Ott volt anyukája is, aki újfent és cseppet sem elfogultan megállapította, hogy jól sikerült unokái vannak.
Az óvó nénik előtt ismét fejet kell hajtani. Nem lehetett kis feladat betanítani ennyi gyereket, hiszen mindegyik különböző típus, egyik fürdik a szereplésben, a másiknak csak nyűg és teher. Megoszlanak a vélemények erről az egész szerepeltetésről, vannak új trendek ebben is. Azonban ebben az esetben sikerült elkerülni a túlzásokat és maximálisan figyelembe vették az egyéni képességeket is. Külön hálásak lehetünk azért, amiért Ildikó néni véletlenül sem kezeli egynek az ikreket. Nem ülteti szigorúan egymás mellé őket ebédnél, nem mindig alszanak egymás mellett, és a szereplésnél is kerülte az ikres nüanszokat, azaz nem adtak elő duettet. Bizony, ikres anyukaként értékeljük az ilyen gesztusokat, hiszen attól, hogy egyforma ruhába öltöztek, attól, hogy egy napon születtek, még nincsenek összenőve, mindkettő másban ügyes, mindkettőnek más a vérmérséklete.
Másnap reggel a fürdőszobában ismét előadta Eszter és Noémi az anyák napon elhangzott faleveles verset, azt, amelyiktől garantáltan potyogni kezd a könny. Most is így történt. Gyorsan befejezte a fogmosást, és magához ölelte őket kettőjüket, életének kis csodáit, Hanna testvéreit, ikerlányait, Esztit és Noncsit, akiktől minden anyák napján dupla dózisban, egyszerre kapja a szeretetet.
Lukács Angéla: „Csak egy van”
Sok-sok levél van a fán,Mind hasonló forma.Milliónyi levél köztMég sincs két egyforma
A földön sok gyerek él,Milliárd is megvan,De az egész világonBelőlem csak egy van.
Ez a vers a gyerekek egyediségét, pótolhatatlanságát hangsúlyozza, és rávilágít arra, hogy mindenki különleges és megismételhetetlen.
Osváth Erzsébet gazdag költői hagyatéka
Osváth Erzsébet (1913-1981) kiemelkedő alakja a magyar gyermekirodalomnak, akinek versei generációk számára nyújtanak szórakozást és tanítást. Művei egyszerű, mégis mély tartalmúak, és a gyermekek számára könnyen érthető nyelven szólnak a természetről, az ünnepekről, a családról és a mindennapi életről.
Ünnepek és évszakok Osváth Erzsébet tollából
Osváth Erzsébet számos verset írt az évszakokról és az ünnepekről, melyek mind a gyermekek világát hivatottak gazdagítani.
„Igazi ünnep ez a nap!”
Ez a vers az iskolai ünnepek hangulatát idézi meg, ahol az osztály, a tanterem és a gyerekek is ünneplőben vannak. A jókedvű fák játékos lombja az ablakokba integet, sugallva a természet és az emberi öröm harmóniáját.
„Tanítóinknak”
Ez a költemény a tanítók iránti hálát fejezi ki, elismerve az ő jóságukat és azt az „igaz kincset”, amelyet a diákoknak adnak. A vers a kisdiákok szemszögéből szól, akik százból, ezerből is hálát adnak a tanító néniknek és bácsiknak.
„Újesztendő!”
Ez a vers az új év érkezését köszönti, mint egy bőkezű ajándékozót. A hó lágyan hull, percek, órák, napok peregnek. Az új év hozza el a nevető napot, a vidám hóvirágot, a lila ibolyát, és újra hallhatóvá teszi a madarak dalát. A vers a reményt és az újjászületést szimbolizálja.
„Útban van már Télapó”
A téli ünnepek elengedhetetlen része a Télapó. Ez a vers a hóesésben érkező, ezüst csengős cifra szánon érkező Télapóról szól. A gyermekek levelet írnak neki, kívánva repülőt, vagy piszén pisze mackót a kishúgnak. A vers a gyermeki várakozást és a karácsonyi készülődés izgalmát tükrözi.
„Itt a tavasz!”
A tavasz érkezését ünneplő vers a természet ébredését mutatja be. A Télapó már elszaladt, hátán a hótakaróval. A Napot Szellő paripáján ültetve érkezik a tavasz, örömet hozva a gyerekeknek.
„Ébresztő”
Egy kis cinke ébresztője kopog az ablak üvegén, pici csőrével. Jó reggelt kíván, mert hóvirágot látott vadonatúj fehér ünneplő ruhában. A cinke sebesen szárnyalt, hogy elhozza a jó hírt, és örömre hívja az embereket. A vers a tavasz frissességét és az új kezdetet jelképezi.
„Cinkék a fán”
A nyírfácska téli tájban áll, tavaszra várva egymagában. Tavaszra várva, napmelegre, karjait tárja dideregve. Vidám cinkék tekintenek le rá, és repülnek, repülnek az egyik ágra. A vers a természet körforgását, a várakozást és az élet folytonosságát mutatja be.
A mese ereje és a családi kötelékek
Osváth Erzsébet versei gyakran a mese világába kalauzolnak, és hangsúlyozzák a családi kötelékek fontosságát.
„Meséltél és meséltél”
Ez a vers a szülői, nagyszülői mesélés fontosságát emeli ki. A mesélő elkíséri a gyermeket örömében és bajában, amikor sír és amikor kacag. Igazakat és szépeket mesél, és a gyermek azt kívánja, hogy a meséje sose érjen véget. A vers a mesék gyógyító erejét és a közös pillanatok meghittségét hangsúlyozza.
„Édesanyám szeme”
Az édesanyák szeme a gyermekek számára a világot tükrözi. Ha mosolyog, szeme kék, mint a nyári derűs ég, és ilyenkor énekel, csak a gyermekének. Ha haragszik, szeme zöld, és körülötte nagy a csönd. A vers az anyai szeretet sokszínűségét és az anya-gyermek közötti mély érzelmi köteléket írja le.
Állatok és játékok a gyermekvilágban
Osváth Erzsébet nem feledkezett meg az állatokról és a játékokról sem, melyek a gyermekek mindennapjainak szerves részét képezik.
„Eltörött a liba lába”
Ez a humoros vers egy sérült libáról szól, aki nem mehet iskolába. Gazdasszonya, Gizike, segít rajta izibe: beköti a lábát, megveti az ágyát, lefekteti, mesél neki, tengerivel megeteti, és még ábécére is tanítja, ha hibát ejt. A vers a gondoskodást, az empátiát és a játékos tanulást mutatja be.
„Ribillió” és „Diódáridó”
Ez aztán a ribillió, lepottyant egy rakás dió. Ahogy lepottyant, összekoccant, összekoppant. A tolvaj szél járt a kertben, láthatatlan köpönyegben, megtépázta, megdézsmálta a diófát. A „Diódáridó” pedig reggel harsogja a rádió, hírül viszi hét rigó, hogy mind megérett a dió! Kezdődik a dióverés, van dió - és nem is kevés! Potyognak már, pörögnek, koppannak és görögnek, bekerülnek zsebbe, zsákba. Ezek a versek a természet erejét és a terménybetakarítás örömét mutatják be, játékos formában.
„Barka”
Kölyökcica barka, bársonybunda rajta. Nincsen farka, karma. Szellő cirógatja, fényes, fürge esőcseppek nevelik fel nagyra. A vers a barka lágyságát és a természetes fejlődés folyamatát írja le.
További csigás versek
A „Csiga Zsiga” mellett számos más vers is foglalkozik a csigákkal, amelyek a gyermekek fantáziáját is megmozgatják.
Szuhanics Albert: „Csavargó csiga”
A csavargó csigának üres csigaháza van, ami további történetekre adhat okot.
Juhász Magda: „Csiga-bújócska”
A csiga-biga belebújik a házába, és nem tudunk cipőt adni a lábára. Ez a vers is a csiga házát és a mozgásának sajátosságait emeli ki.
Juhász Magda: „Csoda csiga háza”
A gyermekeket Óperenciára invitálja, ahol a szúnyogok hazája van, és a csoda csiga háza várja őket.
Kajtár Sándor: „A csiga problémája”
Nagy teher van a gyenge vállán, elcsúszik a nyálán. Nem kell verni a nyálát, hogy nincs válla, ez csak hasonlat. Ez a humoros vers a csiga nehézségeit mutatja be, és rávilágít a nyelvi játékra.
Összefoglalás
Osváth Erzsébet művei és a gyermekek által előadott versek, dalok egyaránt hozzájárulnak a gyermekek fejlődéséhez és a családi kötelékek erősítéséhez. Az óvodai ünnepségek, ahol ezek a művek életre kelnek, felejthetetlen élményeket nyújtanak, és megalapozzák a gyermekek későbbi kulturális és érzelmi fejlődését. Az óvó nénik elhivatottsága és a szülők szeretete teszi teljessé ezt a varázslatos világot, ahol minden gyermek egyedi és különleges, és ahol a versek ereje összeköti a generációkat. A gyermekek közötti kölcsönös tanulás, a tehetségek kibontakozása, és az egyéni bánásmód mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy az óvoda egy biztonságos, inspiráló és szeretetteljes környezet legyen a kisgyermekek számára.