Pablo Picasso, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb művésze, élete során nemcsak ecsettel, hanem szavakkal is mesterien bánt. Zsenialitása a 20. század legjelentősebb festőművészévé emelte, életszeretetéről pedig szinte ugyanannyi legenda szól, mint alkotói szokásairól és művészetéről. Pablo Picasso - aki 1881-ben született Málagában - már fiatalon kiemelkedő tehetséget mutatott, pályafutása során pedig számos stílust kipróbált, miközben alapjaiban változtatta meg a festészetet.
A születés mítosza és a név kötelezettsége
Picasso teljes neve 23 szóból áll: Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso. A festő nehezen jött világra, ráadásul nagyon gyenge is volt, ezért a bába azt hitte, hogy halva született. Egy orvos nagybátyja azonban időben közbelépett, és megmentette az életét. A hosszú név a korabeli spanyol hagyományokat tükrözte, ugyanakkor a „Picasso” nevet édesanyjától örökölte, amely végül világszerte ismertté vált. Első kimondott szava a „piz” volt, amely a spanyol „lápiz” (ceruza) rövidítése, ami előrevetítette jövőbeli hivatását.
Az iskolai lázadó és a művészi korlátok
Picasso nemcsak egyszerűen rossz tanuló volt, de a magaviseletére is állandóan panaszkodtak, ezért rengeteg időt töltött büntetésben az iskolában. Az iskolai tanulmányai során gyakran került fegyelmi büntetésbe, mivel nehezen viselte a kötött szabályokat. A büntetések idejét azonban rajzolással töltötte, ami tovább fejlesztette tehetségét. Picasso már kilencévesen elkészítette első festményét, amely egy bikaviadal jelenetét ábrázolta. Tizenöt éves korára pedig olyan szintű tudással rendelkezett, hogy egy komoly, akadémikus stílusú alkotást is létrehozott. A művész később úgy vélte: „Minden gyerek művésznek születik. A kérdés az, hogyan maradjon az, amikor felnő.”
Művészet és társadalmi antiszocialitás
„A lényeg az, hogy a művészet igenis lázító valami. Olyasmi, amit be kellene tiltani. Művészet és szabadság - e kettőt prométheusz tüzeként az égből kell belopnunk és a fönnálló rend ellen fordítanunk.” - vallotta a festő. Picasso szerint minden művész antiszociális lény, nem azért, mert az akar lenni, hanem mert nem tud másmilyen lenni. A modern művészetnek az a baja, hogy már nincs erőteljes, hatékony akadémikus művészet, amely ellen érdemes harcolnia. Kell valamilyen szabály, még ha rossz is, mert a korlátok lerombolásában nyilvánul meg a művészet ereje.
Picasso!! Kubizmus!! || Pablo Picasso rejtélye (1956-os dokumentumfilm)
A kubizmus születése és a "Gyümölcsös tál és kenyér az asztalon"
Picasso legfontosabb újítása a kubizmus volt, amely alapjaiban változtatta meg a festészetet. Georges Braque-kal 1909-től, a kubizmus születésétől dolgoztak együtt. Az olyan alkotások, mint a Gyümölcsös tál és kenyér az asztalon, tökéletesen példázzák ezt a stílust. Ebben a korszakban a festő már tudatosan átalakítja az anatómia szabályait, és elhagyja a meghatározott, perspektivikus teret. A szintetikus kubista alkotásainak formanyelve, a szabadon alkalmazott analizált formákból való építkezés, valamint az általa konstruált mitikus világ szövődött át a mindig jelenlévő archaikus neoklasszicizmussal.
A befejezetlenség filozófiája
Picasso irtózott mindentől, ami befejezett volt. A befejezetlen művet új perspektívák felé való továbbhaladás lehetőségeként tekintette. Jaime Sabartés kérdésére, hogy mit csinál, amikor befejez egy festményt, a művész ezt válaszolta: „Láttál már valaha is egy befejezett festményt? Befejezni azt jelenti, hogy végezni egy tárggyal, megölni, elvenni a lelkét.” Ez a szemléletmód tükröződik verseiben is, amelyeket Mallarmé, Alfred Jarry, a Dada és a szürrealizmus hatására írt. Egyes kritikusok a szürrealisták automatikus írásmódjához hasonlítják Picasso verselését, holott a festő-költő tudatosan írta-átírta szövegeit.
Élet és étkezési szokások
A 21. században kis túlzással minden az evés körül forog, de Picasso korában a gasztronómia a kreatív energia forrása is volt. A kubizmus kiemelkedő figurája híresen farkasétvágyú volt, ennek ellenére olyan erősen buzgólkodott benne az egészségtudatosság, hogy meglehetősen szigorú szabályok szerint étkezett. Alapvetően a mediterrán diéta irányelveit követte, vagyis főként halat, zöldségeket és szőlőt evett. Picasso megszállott fókuszáltsággal festett, és az evésnek is megadta a módját, még akkor is, ha az állkapcsának ütemes őrlését ritkán szakította meg a közléskényszere.
Korszakok: Kék, rózsaszín és a határműfajok
Picasso személyében végigjárta az egyetemes művészettörténet útját. Figurális festészetének két korszaka nagyon ismert: a Toulouse-Lautreci alapokon nyugvó kék korszak (1902-1904), illetve a rózsaszín korszak (1905). Ez utóbbi a cirkusz világába vezet, bohócok, artisták közé, ahol a simogatóan finom rózsaszínek és áttetsző kékek dominálnak. Picasso életművében ki kell térnünk a szobrászatra is. 1910-ben készített egy sorozatot Abszintos pohár címmel, mely a korabeli divatos italtartó pohárral és a hozzá tartozó kanállal a modern ready-made előfutárának tekinthető.
Múzsák és emberi kapcsolatok
Picasso igazi Playboy volt, rengeteg kapcsolatából csupán kettő végződött házassággal. Első nagy szerelme Fernande Oliver volt, akit „Eva” követett. Később megismerkedett Olga Koklovával, akit feleségül vett, majd 1927-ben találkozott a 17 éves Marie-Thérèse Walterrel. 1936-ban Dora Maar érkezett az életébe, akit 1944-ben Françoise Gilot követett. Hetedik, egyben utolsó szerelme Jacqueline Roque volt, akit 1961-ben vett feleségül, 80 éves korában. Ezek a kapcsolatok nemcsak szerelmi életét, hanem művészetét is alapvetően meghatározták, hiszen a „Femme fleur” portrék sorozata például kifejezetten Françoise Gilot-ról szólt.
A történelem árnyéka: Guernica és a politika
Az időközben kitört spanyol polgárháború rányomta bélyegét művészetére. A politikai-történelmi mondanivalóval felruházott Guernica (1937) a szörnyű kort volt képes tolmácsolni. Picasso a békét is hirdette, híres Békegalamb alkotása a Béke Világtanács számára készült. A művész élete során többször jutott nagyon közel a teljes absztrakcióhoz, de mindig visszafordult erről az útról, mivel a szabadság és teljesség keresése hajtotta. 1973. április 8-án bekövetkezett haláláig több mint hét évtizedes alkotói munkája során hatalmas életművet hozott létre, amely máig a modern művészet sarokköve.