A maja civilizáció az emberiség történelmének egyik leglenyűgözőbb és legtitokzatosabb fejezete, melynek központjában olyan monumentális városok álltak, mint Palenque. Ez az ősi metropolisz, mely ma az UNESCO Kulturális Világörökség részét képezi, egykor a Maja Világ vallási központjaként működött. Palenque virágkora a 7. századra tehető, Kin Pa’cal király, azaz Pacal, „Ragyogó pajzs” vagy „a Nap Pajzsa” nevű uralkodó közel 70 éves uralkodása alatt. Uralkodása nem a béke jegyében zajlott - a szomszédos városállamokkal folyamatosan háborúzott -, mégis nagyszerű uralkodónak tartották, tisztelték, mivel a város fejlődött. Számos épületet emelt, bővítették a Palotát, vízvezeték rendszert, sőt, saját síremléket is építtetett, melyet finoman kidolgozott hieroglifák díszítenek és részletesen elmesélik származását, dicső tetteit.
Palenque felfedezése és a Feliratok Temploma
Palenque város egykoron 15 km²-nyi területet foglalt magában, melynek csupán 3-4%-a látogatható, ugyanis nagy része még napjainkban is a dzsungel mélyének „rabja”. Legjelentősebb épületei a Palota, a Feliratok Temploma, a Kereszt Temploma és a Naptemplom. Itt tárták fel a titokzatos maja művészet legfigyelemreméltóbb alkotásait, illetve a leghosszabb írásos emlékét. A város eredeti neve máig ismeretlen, pusztán feltételezések vannak, miszerint B’aakal lehetett az eredeti neve.
A Feliratok Temploma egy körülbelül 27 méter magas piramis, melynek falai közt fedezték fel minden idők legkülönlegesebb és legrészletesebb maja hieroglifáit. Palenque felfedezése fokozatosan és nagyon lassan történt. Először 1787-ben tisztította meg a sűrű és buja növényzettől Del Rio nevű spanyol kapitány a rommezőt. Ezután egy Jean-Frédéric von Waldeck gróf érdeklődését is felkeltette, aki szörnyű körülmények között számtalan rajzot készített a már feltárt helyről. Mára ezekből a rajzokból alig maradt fenn valami, és pótolhatatlanok. A vázlatokat látva Frederick Catherwood, aki szintén grafikus volt, összeállt John Stephens jogásszal és útikönyvszerzővel. 1840-ben keresték fel Palenquét, sok mindent felfedeztek, majd kalandjukról könyvet jelentettek meg, ami nagy sikert aratott.
Pacal király sírja: egy paleoasztronautikai vita középpontjában
A Feliratok Templomának mélyébe elhelyezett kripta egy valóságos kincsesbánya, melyet csodával határos módon soha nem találtak meg a fosztogatók, így régészeknek adatott meg az a megtiszteltetés, hogy az 1950-es évek elején feltárják és megmutassák a világnak. Amikor eltávolították a fedőlapot a bejáratánál, egy lépcsősort fedeztek fel, ami tele volt tömve törmelékekkel, hogy ne lehessen lejutni. Ezt 3 évig tisztították, míg végre sikerült lejutni egy ajtóhoz 1952-ben. Nagy nehezen kitámasztották és felfedezték a máig vitatott kőlapot, amely a hivatalos nézőpont szerint Pakalt ábrázolja, az utolsó maja fejedelem uralkodóját.
Pacal király sírját már sokszor említették, méghozzá a paleoasztronautika emblematikus példájaként. A mexikói Palenqueban látható szarkofág fedőlapja sokakat megihletett, köztük Erich von Danikent is, aki talán a legerősebben hangoztatja, hogy a kőlapon egy történelem előtti űrutazás pillanatát ragadta meg a művész.
Erich von Däniken értelmezése
Erich von Daniken 1968-ban jelentette meg első könyvét „Chariots of the Gods?” - nálunk „A jövő emlékei” címmel volt kapható -, mely azonnal bestseller lett. Aki ismeri ezt a témát, tudja, miről is szól, azaz felveti annak a lehetőségét az író, hogy a múltban földönkívüliek látogatták meg bolygónkat és erre keres bizonyítékokat. Első könyvében Daniken még így számol be a kőlapról: „A fedőlap közepén egy emberi lény ül felsőtestével előrehajolva, versenyzői pózban egy olyan járműben, ami ma űrrakétának néz ki. A gép elől hegyes, különös rovátkás kiöblösödésekkel, amelyek fúvókanyíláshoz hasonlítanak, aztán a gép teste kiszélesedik és lángcsóvákkal végződik. A benne ülő alak a kezét egyfajta készüléken tartja, míg bal lábának sarka egy pedálon nyugszik. Ruházata rövid, nadrág széles övvel, japán szabású modern dzseki féle, kar és láb pántokkal leszorítva a testhez. Orra előtt valamilyen légzőkészüléket tekinthetünk meg, míg fején egy sisakféle van.” Daniken szerint egyértelműen űrhajóst ábrázol a szarkofág, aki a lángoló hajtóművel startoló gépezetet irányítja. A félelmetes mintázat Pacal király alatt a jármű aljából kicsapó veszélyes lángokat szimbolizálja.
A hivatalos tudományos álláspont és cáfolatok
A kutatók, régészek és a hivatalos álláspont természetesen semmiféle űrhajóst nem lát a képen. Azonban az ő véleményük is megoszlik a kőlapról. Először is nézzük az öltözéket, ami nem más, mint a korabeli maja viselet. Az alak félmeztelen és ágyékkötőt visel, még az is valószínű, hogy leopárdbőrből készült. A csuklóján és bokáján jadeit díszeket hord, amiket Daniken japán dzseki ujjaknak nézett, holott az alak karjai és lábai meztelenek. Nyakában nyaklánccal, haját pedig a kor divatja szerint díszítették és hordta. Érdekes módon, Daniken további könyveiben már többször nem említi meg magát az öltözetet, talán rájött, hogy tévedett. Ráadásul arról nem számol be könyveiben, hogy a sír fedőlapja alatt egy pontosan ilyen öltözékű csontvázat találtak.
A hivatalos változat egyik fajtája szerint azt szimbolizálja a lap, hogy hogyan képzelték el a maják a síron túli életet. Pakal teste alatt a Föld démonát ábrázolják, és a testéből az életet szimbolizáló kukorica nő ki. Sok szakértő egy trónt vagy egy széket lát, amin éppen „terpeszkedik”, lábát lóbálja. A háttérben az Élet fája látható, és amiket Daniken tűz és lángcsóvának vélt, az a fa gyökerei. A maja Élet Fáját, a Yaxche-t számos ókori nép hasonlóan ábrázolta, szinte minden kultúrában megtalálható. Pakal orránál az állítólagos „légzőkészülék”, nem más, mint egy ékszer az orrába, ami számos ábrázoláson látható. Sok maja átszúrta az orrát, és csontot vagy valamilyen ékszert tetetett bele, vagy pedig egyszerűen rituálisan tollfélét tűztek az orrukhoz. A számtalan szimbólum körülötte sok mindent leír, aminek egy részét már megfejtették, egy részét pedig nem. Daniken hallgat a kriptában felfedezett egyéb leletekről is. A szarkofág oldallapján is voltak ábrázolások, tele jelképekkel, a maja emberekről. Érdemes megnézni egy reliefet, amely a Templo de la Cruz Foliadaból származik. Itt a Földisten koponyájából nő ki egy stilizált növény, aminek a tetején a nap-madár, a quetzal ül. A maják általában nem hagytak üres helyeket a rajzokon vagy domborműveken, mindenhova berajzoltak valamit, a legbonyolultabb ábrákat.
Ha az ember, aki ott nyugszik a szarkofágban, tényleg űrhajós lett volna - akár egyszer, akár többször - ez lett volna életének és egész környezetének a legnagyobb szenzációja. Erről számtalan domborművet, vésetet és rajzot készítettek volna, de nem csak akkor, mikor elhunyt, hanem még életében is. Azonban egyelőre semmi ilyesmit nem találtak, még maga Daniken sem, ami erre utalna! Az előbb levezetett cáfolatból akárki rájöhet, hogy ez nem egy űrhajós maja. Az lehet, hogy ha első ránézésre megnézzük a képet, akár még egy rakétát is kivehetünk belőle, de ha jobban beleássuk magunkat a témába, utána járunk a maja szimbólumoknak, megnézünk több vésetet, ez megmarad csak vágyálomnak.
HIHETETLEN – PALEOASZTRONAUTIKA
A Vörös Királynő sírja: Egy újabb Palenque-i felfedezés
Pacal király kriptájához hasonlóan 1300 év után, a '90-es évek elején korunk régészei tették be először ide lábukat egy másik jelentős sírkamrába, melyet a Vörös Királynő sírjának neveztek el. A piramistemplom sírkamrájában régészek tárták fel a maja királynő földi maradványait, melynek több szempontból is kiemelkedő jelentősége van a maja világgal kapcsolatos kutatómunkákban. A Vörös Királynő sírhelyéhez vezető föld alatti „labirintusban” egy fiúgyermek és egy fiatal nő csontvázára bukkantak, akiket vélhetően egy vallási rituálé során áldoztak fel. Már ez a felfedezés is sugallta, hogy a föld alatti kriptában a maják számára fontos személy nyugszik.
A sírhely is tele van rejtélyekkel. A szarkofág mészkőlappal volt lefedve, melyen egy kisebb rés volt felfedezhető. A maják hiedelemvilága szerint a holtak így tudtak „kommunikálni” az élőkkel. A nyíláson át behelyeztek egy apró kamerát a koporsóba. A bent található szarkofágot egyetlen mészkőlap fedte, amelyen egy kisebb nyílás helyezkedett el: a maják hiedelme szerint ez a rés lehetővé tette a holtnak, hogy az élőkkel kommunikáljon. A koporsóban nem csupán egy maja uralkodó földi maradványait és kincstárgyakat találtak, hanem mindezt egy különleges temetkezési szokással elhelyezve. Ugyanis a maja királynő egész teste és halotti maszkja vörös színű, mérgező cinóber porral volt beszórva. A vörös színnek kiemelkedő jelentősége volt a maja hitrendszerben: a felkelő napot, átvitt értelemben a feltámadást, újjászületést szimbolizálta. Úgy tartották, ha ezzel a vörös porral behintik az elhunyt testét, akkor újjászületik. A Vörös Királynő 50-60 év körüli, alacsonyabb, arisztokrata nő lehetett, aki feltehetően Pacal királlyal egy időben élt. A DNS-vizsgálatok alapján rokoni kapcsolat nem volt köztük, de a királyéhoz közel eső sír és a temetkezési rituálé alapján Ix Tz’akub’u Ajawot, Pacal király feleségét sejtik a maradványokban.
A Pacal - Egy gasztronómiai utazás az időben
A pacal, a marha megtisztított gyomrából készült étel, évszázadok alatt hatalmas változáson ment keresztül, és megítélése az idők során figyelemre méltóan alakult. Egykor az arisztokrácia kedvelt fogása volt, a főúri, főpapi asztalok dísze, nagyobb összejöveteleken biztosan felszolgálták. A frottírtörölköző kinézetű pacalt pörköltnek és levesnek szokták elkészíteni. Nagyon megosztó. Van, aki imádja, van, aki visolyog tőle.
A pacal megítélésének hullámzása
A 16. században az arisztokrácia kedvenc csemegéje volt, de a 19. századra lenézett étel lett, amit csak a nagyon-nagyon szegények fogyasztottak. Ekkor a hentesek mellőzték, be sem engedték az üzletükbe, és csak a legszegényebbek vásárolták meg a piacon. Az I. világháború idején, a húsínség miatt, visszatért a városi konyhákba, és ismét népszerűvé vált. Mint olcsó és könnyen beszerezhető alapanyag, a húsínség idején a pacal ismét bekerült a városi konyhákba, és a polgári asztalokon is megjelent. Ma már nem csak a csárdákban, hanem a finom ízeket kedvelők körében is népszerű.
A dunapataji pacal sikertörténete
A dunapataji pacalfőzésnek a gyökerei a 20. század első évtizedeire vezethetők vissza. Ekkor a lakodalmakban az ágyvitelnél segítőket vendégelték meg pacallal. Ebben a pacalpörköltben még kockázott marhahús is volt akkoriban. A pacal ételként ebben az időszakban még nem volt kelendő és fölkapott, leginkább kidobták, vagy odaadták a szegényebb embereknek, napszámosoknak, akik elvitték, megpucolták és megfőzték. Fontos megemlíteni, hogy Dunapatajon pacalfőzés alatt a pacalpörkölt készítést értik, ugyanis helyben semmilyen más ételt (pl. leves) nem készítenek pacalból, kizárólag pacalpörköltet.
A hazai vendéglátásban a pacal története 1956 májusában kezdődött Dunapatajon. Ekkor vette át a dunapataji „Pihenő Kisvendéglőt” Gyimesi József (1921 - 1991) hentes és mészáros mester és felesége, Gyimesiné Mária. A község központjában, az 51. számú főút mellett található vendéglő akkoriban az ÁFÉSZ-hez tartozott. Gyimesi József 2 éves (1954-1956) bajai vágóhídi gyártásvezetői munkahelyét hagyta ott édesanyja rábeszélésére, és kezdett el dolgozni a Kisvendéglőben mint üzletvezető. Ebben közrejátszott az is, hogy ekkor már három gyermek édesapja volt. Gyimesi József Dunapatajon szabadult fel édesapjánál mint hentes és mészáros. Édesapja, Nikolovics Dömötör (később magyarosította a nevét Gyimesire) szintén jó nevű hentes és mészáros volt.
A Kisvendéglő forgalmát jelentős részben a Budapest-Baja vonalon közlekedő sofőrök és utazók adták, a forgalom a gépkocsik és teherautók számával pedig folyton nőtt. A kínálatot kezdetben átlagos magyaros konyha jellemezte pörköltekkel, halászlével, disznótorossal. Egy idő után a vendégek érdeklődtek más fogások után is. Ekkor Gyimesi József édesanyja, Nikolovics Dömötörné (majd magyarosítva Gyimesi Dömötörné) Nagy Rozália fölvetette fiának azt az ötletet 1957 körül, hogy főzzenek pacalt. A bajai vágóhíddal még jó kapcsolatot ápoló Gyimesi József pacalt vásárolt, amit kezdetben a menetrendszerinti buszokkal továbbítottak. Elkezdték főzni a pacalt, kezdetben 10-15 kilogrammot hetente. A kereslet akkora volt, hogy a mennyiség felszökött heti egy mázsa pacalra. A pataji Pihenő Kisvendéglőben minden nap lehetett pacalt kapni. Nagyon sokan kizárólag a pacalért jöttek, a kereslet a többi étel után szinte megszűnt. Gyimesi Józsefnek sikerült nagyon jó ízvilágú pacalt főznie, ezzel méltán alapozta meg hírnevét. A forgalom 80%-át a vidéki vendégek tették ki. Nagyon sokan voltak, akik a pacalt elvitték ételhordókban.
Nyugodtan kijelenthető, hogy az 1970-80-as években a dunapataji pacal számított a legkeresettebb ételnek Dunapatajon, de a szűkebb környéken is. Gyimesi Dömötör számítása szerint az 1956-tól 1982-ig tartó időszak alatt közel 80 vagonnyi pacalt főztek meg. De Gyimesi Józsefet a pataji pacal iránti kereslet nagyban igazolta. Később Gyimesi József Dunapatajon az Ordasi úti vendéglőben is dolgozott, majd 1976-ban saját lakásukon saját vendéglőt nyitott. Természetesen a fő fogás mindvégig a pacal maradt. A vendéglő és a Gyimesi József által főzött dunapataji pacal ismertsége erre az időszakra már országos hírű lett. Gyimesi József és felesége vendéglőjében politikusok, híres emberek, nagy nevű muzsikusok, újságírók is megfordultak, közöttük Bessenyei Ferenc, Tolnai Klári stb. Az olimpiai bajnok Papp Lászlónak ez idő tájt nyaralója volt Szeliden, és gyakran belátogatott a mise után Gyimesiékhez pacalt enni, ahol mindig zóna adagot kért - abból viszont hármat megevett. Felesége nem szerette a pacalt, de miután egy alkalommal csak szaftot raktak elé kenyérrel, megette, ezután már jóízűen fogyasztott teljes adagokat is.
HIHETETLEN – PALEOASZTRONAUTIKA
A dunapataji pacal receptje és titkai
A pacal alapanyagot Gyimesi József székesfehérvári, majd pécsi vágóhídról szerezte be. Mindig nagyon kényesen ügyelt az alapanyagok minőségére. Kizárólag jó minőségű pacallal dolgozott, amiből próbafőzéseket készített. A paprikát kezdetben az ÁFÉSZ-en keresztül Kalocsáról szerezte be, majd főként Dunapatajról, illetve Bátyáról vásárolt. Hagymát a helybeli termelőszövetkezetektől vásárolta. Gyimesi József tudta, hogy az alapanyagokon, a főzéskor pedig a pacal abálásán nagyon sok minden múlik, ezért erre különös gondot fordított. A 70-es években kezdődött a pacal főzése a házaknál is. Gyimesi Józsefhez is jöttek kisebb mennyiségű nyers pacalt kérni. A kimaradt, meg nem főzött készletből nyers pacalt is adott el kisebb mennyiségben. Dunapatajon a pacalpörkölthöz krumplit főztek és hagyományosan ma is azzal kínálják. Krumplival kiadósabb - tartják Patajon, azonban Gyimesi József vendéglőjében csak kenyeret kínáltak a 35-40 dkg-os pacaladagok mellé. (Érdekesség, hogy míg az 1950-60-as években 5 Forint 30 fillér volt egy adag pacal, addig a vendéglő bezárásakor, 1991-ben 37 Forint 50 fillér volt egy adag Gyimesi-féle pacalpörkölt.)
A dunapataji pacal hozzávalói és elkészítése Gyimesi József szerint:
- Hozzávalók:
- Víz
- Jó minőségű, nem vékony, nem kilúgozott, szalmasárga pacal
- Minőségi őrölt paprika
- Öreg hagyma
- Kiváló minőségű zsír
A churros: egy egyszerű édesség rejtélyes eredete
Bár a churros, ez a nagyon olcsó édesség, szinte csak lisztből, vízből és sóból áll, eredete korántsem egyértelmű. Egyes elméletek szerint a spanyol parasztoknak köszönhető a recept, akik kínjukban a friss kenyeret próbálták valahogy helyettesíteni. Más verzió szerint portugál hajósok hozták magukkal Kínából Európába, ahol aztán csillagvégű habzsákból nyomták ki a masszát. Formája különböző: egyenes, hajlított, spirál alakú. Ez az édesség is jól mutatja, hogy az egyszerű alapanyagokból készült ételek hogyan válhatnak a kultúra részévé, és hogyan terjedhetnek el a világban, bár a maja királyokkal és a pacallal való közvetlen kapcsolata nem ismert, mégis egy másik kulturális és gasztronómiai érdekesség, mely a receptek és az ételek történetét boncolgatja.
A Magyar Királyság uralkodóinak temetkezései és I. Szent László
A Magyar Királyság 11-16. századi uralkodóinak temetkezései nagyobb részt megsemmisültek. Sokszor a temetkezés helye is bizonytalan. Az írott források szerint több magyar királyt újratemettek, illetve a holttestet átvitték egy másik templomba.
I. Szent László király 1095. július 29-én hunyt el Nyitra mellett. Az első temetkezési helye a somogyvári Szent Egyed-monostor templomában volt. Ez a megállapítás két pilléren nyugszik. Az egyik II. Paschalis pápa 1106. november 2-án kelt pápai bullája, amely megemlíti, hogy az ő tiszteletre méltó teste Somogyváron nyugszik, a másik pedig a somogyi monostor régészeti feltárása közben előkerült központi sír kiemelt helye és formája. Több mint egy évszázadig a magyar tudományos élet hitelesnek fogadta el, hogy László királyt előbb Somogyvárott temették el, és csak később került át a holtteste Váradra. 2011-ben megkíséreltek hiteltelenné tenni a sírra vonatkozó írott, és tárgyi forrásokat. Bár a temetkezési szokások és a sírok kutatása a magyar történelemben is számos érdekességet tartogat, a "pacal király sírja" kifejezés a maja uralkodóra, Pacalra utal, nem pedig a magyar királyokra vagy a magyar gasztronómia pacal nevű ételére. A két téma közötti eltérés rávilágít a nyelvi és kulturális sokszínűségre, ahol egyazon szó többféle jelentéssel is bírhat.