Bevezetés
Pál István neve a magyar népzene, különösen a pásztorzene és a dudálás világában mélyen gyökerezik. Élete és munkássága nem csupán egy egyéni életút története, hanem egy letűnő kor, egy eltűnőben lévő zenei hagyomány utolsó mentsvára is. Az ő előadásában és hangszerkészítői tudásában él tovább az, amit generációk adtak át egymásnak, és ami a mai felgyorsult világban könnyen feledésbe merülne.
A Kétdobonyi Gyökerek és a Zenei Családi Hagyomány
Pál István 1919. február 25-én látta meg a napvilágot Kétdobonyban. Családja mélyen a népi kultúrába ágyazódott. Édesapja, idősebb Pál István Galagután volt gulyás, és Ciglan Erzsébetet, a bánki kanász lányát vette feleségül. Kilenc gyermekük született, akik közül sajnos két gyermek fiatalon elhunyt. A család mindennapjait áthatotta a zene: anyjuk munka közben folyton énekelt, apjuk pedig furulyázott, flótázott, dudált. A testvérek közül többen jól énekeltek, Pál István pedig a furulya, flóta, duda játékát sajátította el. Ez a zenei környezet alapozta meg azt a mély tudást és szenvedélyt, amellyel később Pál István a népzene megőrzésének és továbbadásának szentelte életét.
A Pásztorhangszerek Mestere: Furulyák és Flóták
Pál István maga készítette furulyáinak hangsora, sípszerkezete, mérete, valamint az életfás, szent koronás-országalmás-oroszlános, vagy pásztort, állatokat ábrázoló faragásai, illetve a szabad felületeket teljesen beborító, pikkelyszerű ”cifrázata” mind tökéletesen megfelel annak a nagyapjától rámaradt hangszernek, melyet ma is nagy becsben tart és őriz. Ez a fajta precizitás és művészi igényesség mutatja, mennyire szorosan kapcsolódik a hangszerkészítés a zenei hagyományhoz.
A dugós furulya mellett készíti és használja az északi, alföldi és dunántúli pásztorok másik hagyományos hangszerét, a ”flótát” is. Ez a hatlyukú furulyával azonos hangsorú, de fuvola-technikával megszólaltatott hangszer tudomásunk szerint már csak az ő kezében maradt fenn, ami kiemeli egyedülálló szerepét a népzenei örökség megőrzésében. A falusi kanász édesapjától a kanászmesterséggel együtt átvette a kanásztülök használatát is, tovább gazdagítva ezzel hangszeres tudását és a pásztorkultúra ismeretét.
A Palóc Dudahagyomány Utolsó Őrzője
Annak ellenére, hogy a tudomány már legalább tíz éve végérvényesen kipusztultnak tekinti a hagyományos magyar dudazenét, Pál István kiválóan dudál ma is. Ez a tény önmagában is rendkívüli jelentőséggel bír a magyar népzene kutatása és megőrzése szempontjából. Bár hangszerét a 70-es években eladta, és azóta valóban nem dudált, az érdeklődés hatására felelevenítette dudajátékát is, és újonnan kapott hangszerén néhány hét leforgása alatt már gyönyörű dudazenét tudott játszani.
Ez a gyors visszatérés az eredeti formájához nem meglepő, hiszen lakodalmakban, ”fabálokon” még az ötvenes-hatvanas években is dudált. Dudálásában jelen van a vidék duda-hagyományának minden eleme: régi stílusú, rubato dallamok, dudanóták, új stílusú dalok, motívumok rögtönzött összefűzéséből felépülő dudacifrák és ütemszerkezet nélküli rubato rögtönzések. A palóc dudahagyomány tehát még nem veszett ki, sőt igen magas foka tanulmányozható Pál István játékában, bár sajnos igen valószínű, hogy ő már valóban az utolsó palóc dudás. Emiatt a felelősség is nagy: az ő tudása és előadásmódja jelenti az utolsó esélyt a palóc dudahagyomány rögzítésére és továbbadására.
Pista bácsi, dudáljon kend (portréfilm Pál István nógrádi dudás-énekesről)
A Nógrádi Pásztorzenei és Tárgyi Népművészeti Örökség
Pál István mesterségbeli tudása mellett igen magas szinten őrzi a nógrádi pásztorok zenei hagyományát, sőt tárgyi népművészetét is. Ez alatt a rövid idő alatt is száznál jóval több értékes népdalt, köztük meglepően sok régi stílusú dallamot, dudanótát, pásztor és betyárnótát sikerült rögzíteni előadásában. Éneklése azt a stílusvilágot idézi, melyet a Pátria lemezeken fennmaradt nógrádi énekesektől hallhatunk.
Ugyanez mondható el a furulyajátékáról is. Régies, variáló, díszítő játékmódját apjától, nagyapjától és éppen azoktól a pásztoroktól vette át, akik a Pátria lemezeken szerepelnek, akiket siheder fejjel személyesen ismert és példaképnek tekintett. Ez a személyes kapcsolat és az autentikus forrásokhoz való ragaszkodás teszi Pál István művészetét hitelessé és páratlan értékűvé.
A Pál Istvánról szóló kiegészítő információk és a Családi Örökség
A cikk további része, melyben egy termetes, vidám fiatalember és nevetős menyecske tartja szóval a stábot, Pál István családjának és leszármazottainak zenei és kulturális tevékenységét mutatja be. Szó esik a jó szalonnáról és pálinkáról; a magyar néptáncról, amely egyetlen tájegység egyetlen falujában gazdagabb, mint Flatley ír szteppje, csak annak sokkal jobb a PR-ja; egy tündéri kislányról, aki bármit elhitet a keresztapjával, amikor oviba viszi; Károly főherceg szülinapi estélyéről, ahol Szalonna és bandája volt az egyik fogás, legalábbis a műsorban. Egymás történeteit kerekítik, toldják, s közben az ugratás, kedveskedés, elismerés, féltés húrjai rezegnek köztük. Hiszen tesók.
István megosztja, hogy szüleik a máramarosi Viskből, középnemesi földműves családból származnak, de mindketten zenetanárok voltak. Édesapja a kijevi Operaházban dolgozott, aztán zeneiskola-igazgató volt, édesanyja pedig szolfézstanár. Gyerekkoruk óta mindig szólt a zene a házban, ha nem volt fűtés az iskolában, hozzájuk jött a kórus próbálni. Amikor már István járt a zeneiskolába, és nagy, nehéz hegedűtokja volt, elöl ment, ő meg négyévesen utána, és vele cipeltette.
István hozzáteszi, hogy Eszter egyébként egy sokkal keményebb, klasszikus utat járt végig, őt tényleg zongoraművésznek szánták, de azt nem tervezték, hogy ő hegedűs lesz. Lencz Géza bácsi fiaként fogadta, de így is nagyon kemény volt a bentlakásos iskola, ahol kapaszkodni kellett, mert a tantárgyak is mások voltak, mint náluk. Az első pár hét nagy pofon volt - 14 évesen egyedül, egy másik országban. Eszter emlékszik, hogy ők is úgy indultak el, hogy hazahozzák őt, de előtte volt egy szülői értekezlet, ahol megállás nélkül dicsérték. István később mesélte, hogy bizony anyu könnyei is hullottak, amikor a zöld Zsigulinkkal kihajtottak a kastély udvaráról. Szépen lassan aztán minden kialakult, Debrecenben egyre könnyebben ment az élet. És hamarosan Eszti is ment utána. István elvitte moziba.
A Népzene és a Személyes Identitás
István hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az ember idegen nyelven jól megtanuljon, teljesen birtokolnia kell a sajátját. Ez így van a zenében is. A genetikánk, dallamkincsünk, hangkészletünk évszázadok óta alakul, rakódik egymásra és ránk. Másrészt a népzene által az ember nagyon hamar közösségben találja magát. Néhány dallam után már melléd szegődhet egy bőgős, egy brácsás, és tudtok együtt zenélni, nem egy szobában kell magadban gyakorolnod. Rögtön életközeli lesz a zene - ők ebben nőttek fel.
István elmondja, hogy előtte elmentek egy népzenei táborba Sarudra, Iglói Éva és Rónai Lajos körébe; tulajdonképpen a Bagi Muharay Népi Együttes holdudvara volt ez. Megtanulta a négy-öt ugrósát, aztán hazament Kárpátaljára, és apu rögtön mondta, hogy tanítsa meg a nála eggyel fiatalabbaknak. 14 éves korára engedélyt kapott az ukrán államtól, hogy magyar népzenét taníthasson a zeneiskolában, közben párhuzamosan játszott komolyzenét is. Eszter megjegyzi, hogy hatással van egymásra a két műfaj, de ők nem akarnak klasszikusok lenni, ők pedig nem akarnak népzenészek lenni. Szeretnek kalandozni, de nem felejtik el, honnan jöttek, a zenében sem. A technika tehát sokban különbözik.
István szerint életed minden szakaszára, helyzetére van egy dal, és mindegyik megénekel egy sorsot. Eszter hozzáteszi, hogy ez fordítva is igaz. Énekeld el a népdalodat, és megmondom, ki vagy, mi bánt.
A Hagyományok Visszatérése és a Zene Tanítása
Mesélte, mennyire izgalmas élmény, amikor az előadásaikkal visszaviszik a helyi, már elfeledett hagyományokat azokhoz, akiknek az őseitől valamikor gyűjtötték azokat a dallamokat. Eszter elmondja, hogy gyakran mennek haza és sok programot indítanak el. Igen, nem is tudták, hogy film készült belőle. Egyszer a vasárnapi ebédnél ülve hallották, hogy mintha Pisti beszélne a tévében.
István hangsúlyozza, hogy ők nem csak a gyűjtésekkor zenéltek. Ha valaki vendégségbe jött hozzájuk, megtisztelték azzal, hogy muzsikáltak neki. Apu szólt, hogy „Pisti, hozd a hegedűt!”, ő odaült a harmonikához vagy a zongorához, Eszti pedig énekelt. Egyszer vendégek érkeztek, de a szüleik még nem voltak otthon. Felhívták őket, mondták, hogy fél óra múlva érnek haza, erre ők megkínálták őket valamivel, elővették a hangszereket és elkezdtek játszani.
István szerint a tanítás és a zenélés összeforrott a gyerekkorukkal. Eszter meséli, hogy előfordult, hogy a tanárok két éven át nem kaptak fizetést, vagy kaptak, de cukorban. Szatmárcsekére jártak tanítani, és hetente egyszer, amikor onnan hazajöttek, hoztak felvágottat, paradicsomot, egy-egy túrórudit. István hozzáteszi, hogy például apu áthozott 50 liter gázolajat a határon, hogy annyival is több legyen. De ha anyagilag jobb volt éppen, akkor sem éltek nagyon másképp, mint amikor nem volt. A zene mindig továbblendített.
Az Egzisztencia és a Szakmai Elismerések
Jó érzés, hogy a zenélésből ma már egzisztenciát tudnak teremteni? És a szakmai elismerések sem késnek. Nagy megtiszteltetés ez számukra, a szüleik is nagyon boldogok voltak, de a közönség visszajelzése az igazi öröm. Apuék annak idején mondták, hogy ne legyenek zenészek meg tanárok, mert éhen halnak. De amikor félidőben otthagyta a közgazdasági egyetemet, és a Magyar Állami Népi Együttes prímása lett, mégis örültek. Apunak ott kellett hagynia a kijevi Operaház karnagyi állását, amire 29 éven át készült, éppen a karrierje igazi indulásakor - ami magyarként pláne nagy eredmény volt -, mert a szülei megbetegedtek, és haza kellett jönnie. Eszter szerint neki a mi karrierünk visszaigazolás, hogy érdemes volt az Operaházat otthagyni és helyette a kárpátaljai magyar gyerekek tudását gyarapítani, köztük a saját gyerekeiét is. Ők nem azt látták, hogy az ember a pénz miatt lesz pedagógus. A mai fiatalság számára központi kérdés az egzisztencia és minden, ami új, drága és menő.
Tanítás és Előadóművészet
A jó tanár nem feltétlenül jó előadóművész is, és fordítva, a jó előadó legtöbbször nem kiemelkedő tanár. István sajnos elismeri, hogy ez így van. Annak ellenére, hogy a világ legnagyobb hegedűművészei tanítanak is, valójában inkább csak egy-egy tanácsot, útmutatást adnak a már akadémiai szinten játszó zenésznek. De amellett a zenész mellett is ott ült valaki gyerekként éveken át - na, ő a pedagógus. Amikor kezdetben a gyereknek a kezébe adsz egy hangszert, és tanítani akarod, akkor mindennap következetesen mellette kell lenned. Egy előadóművész viszont ott van, ahol a közönsége. István szeret tanítani, a nyári táborokban imádják a gyerekek, de az igazi tanítás nem ez. Eszter hozzáteszi, hogy ők kicsi koruktól kezdve ahhoz szoktak, hogy a tőlük eggyel kisebbet már tanították, ezért ez is része maradt az életüknek. De ha ezt a hivatást választja az ember, tudnia kell, hogy a tanítás önfeláldozás.
Királyi Előadások és a Népviselet Szerepe
Negyedszer voltak a királyi palotában, először egy ’56-os ünnepségen, ahol Margaret Thatcher asszony is és Károly herceg is nagyon elismerően nyilatkozott a magyar népzenéről, aztán Kamilla asszony születésnapján a magánrezidenciájukon, és Károly herceg 60. születésnapján. Minden alkalommal autentikus, hagyományos magyar népzenét kértek. A 70. születésnapon egy nagyszabású, negyvenperces műsor volt az 500-600 fős vacsora után, ahol a Broadway komikusától Joshua Bell hegedűművészen át a Fricska táncosain keresztül a BBC kamarazenészekig mindenféle fellépő volt. Ők egy anyaországi, felső-tiszavidéki zenét vittek verbunkkal és csárdással, egy kalotaszegi díszeset és egy szászcsávási cigány csingerálást.
István szerint rendkívül jól kinéző ételválogatások voltak, de ők csak a látványból részesültek, hiszen próbáltak az előadásra. Gyönyörű volt a trónterem, a pincérek fantasztikus koreográfia szerint tálalták föl az ételeket, mint a mesében. Amúgy is szereti ezt az arisztokratikus világot.
Eszter a fotózásra népviseletet is hozott, és megtudtuk, hogy gyűjti a régi ruhákat, külön szobája van a számukra. Eszterke feszegeti a határokat, de van olyan ruha, amiből van neki gyerekméret. Már egy ilyen kisgyerek is egészen másképp jár egy ilyen ruhában. Ilyen ruhában egy nő mintha erősebb, megközelíthetetlenebb lenne. Eszter kiemeli, hogy ami rajta volt, az egy 150 éves ruha. A nőiség az egész néphagyományban nagyon erőteljes dolog, ez a viseletben is megmutatkozik. Apuval épp arról beszélgettek nemrég, hogy amikor a férfiakat elvitték kényszermunkára, a nők kétszer annyi gyereket szültek, így átmentették az életet. Most is ott van az elvándorlás, a külföldi munkavállalás, de a templompadokban is látod: a nők maradnak. Amikor hazaugrottak a hétvégére, és felmentek a karzatra - mindig kihagyják a családunk helyét, ha nem vagyunk ott, ezt is érdekes volt föntről látni - szóval, a karzatról látták, ahogy ülnek a nők, nagymamák és az édesanyák, és mindenkinek az arcán ott az élete. A női viseletek az életszakaszokat is gyönyörűen követik.
Családi Kapcsolatok és Együttműködés
Amikor a fotóműteremben beszélgettek, István úgy mesélt a nagyobbik lányáról, Eszterről, hogy látszott, az ujja köré csavarja az ovis keresztlánya. Eszter férje is Visken született, ismerték a családját, ez sokadik látásra szerelem volt, így Sanyi Pistinek sem volt idegen. Emlékszem, amikor Sanyi elkezdett udvarolni, mondta, hogy elvisz autóval Viskre, és akkor a családom úgy állt ott az udvaron, hogy látszott rajtuk a döbbenet: engem most elvisznek tőlük. Nagyon sokáig voltak négyesben a szüleikkel. Pistivel ma is együtt dolgoznak, néha többet van vele, mint a saját családjával, együtt is utaznak Barcelonába, Izraelbe, Amerikába. Jól ismerik egymást, ha valamelyikük eltévelyedik, elszáll magától vagy elhisz valamit, amit nem kellene, számíthat a másik kritikájára is.
Pista bácsi, dudáljon kend (portréfilm Pál István nógrádi dudás-énekesről)
Cookie-k és Adatvédelem
Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. „cookie”-kat, magyarul „süti”-ket használ. A sütik apró, teljes mértékben veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön eszközén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban.