A házi kedvenc tartása nem csak a kertes házban élők kiváltsága lehet, bár a panellakásban másféle szabályok vannak érvényben. Napjainkban már mindenki joga van az állattartáshoz, függetlenül attól, hogy milyen típusú ingatlanban él. Azonban a társasházakban, ha meg nem is tilthatják, külön szabályokat vezethetnek be a házirendbe az állattartásra vonatkozóan. Fontos figyelembe venni az otthonunk méretét és a jogi előírásokat, mielőtt állatot fogadnánk. Ez a cikk részletesen bemutatja a panellakásban és kertben történő baromfitartás, illetve általában az állattartás főbb szempontjait, kitérve a jogi szabályozásokra, a felelősségre, és a harmonikus együttélés lehetőségeire.
Állattartás Panellakásban: Mire figyeljünk?
A társasházakban az állattartás sajátos kihívásokat rejt, amelyekre érdemes felkészülni. A házirend alapos áttanulmányozása elengedhetetlen, mivel az tartalmazhatja azokat a korlátozásokat és előírásokat, amelyek befolyásolják a háziállat kiválasztását és tartását.
Az Otthon Mérete és az Állat Fajtája
A kis kedvenc megválasztásakor figyelembe kell vennünk az otthonunk méretét. Az előírás szerint a kis testű kutyák számára minimum 10 m2, a közepes testűeknek minimum 15 m2, a nagy testű ebek számára pedig legalább 20 m2 területet kell biztosítanunk. Ha csak ennél kisebb hely áll rendelkezésre, akkor a társasház megtilthatja a tartást - ismerteti a szabályokat dr. Sáfrány Írisz Zsófia a ripost.hu cikkében. Ez a területigény nem csupán a kutyafajtákra, hanem más állatok, például a macskák vagy kisebb rágcsálók esetében is releváns lehet, bár rájuk vonatkozóan nem mindenhol léteznek ilyen konkrét számok.
Szabályozott Állatlétszám
Előfordulhat, hogy a társasház házirendjében korlátozzák a lakásban tartható állatok számát, ezért mindenképpen olvassuk át az előírást, ha több állatot is szeretnénk. Ha nincs erre vonatkozó iránymutatás, akkor a jogszabály a mérvadó: minimum 6 m2 akadálytalanul használható területet kell biztosítanunk kutyusonként. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szabályok a harmonikus együttélés és a megfelelő állatjólét biztosítását szolgálják.
Közös Használatú Területek Szabályai
A közös használatú területekre vonatkozóan több szabályt is megfogalmazhatnak a házirendben. Akár az is előfordulhat, hogy a társasház területein, például a közös udvaron, nem tartózkodhat állat. Ilyenkor sétáltatni sem szabad ott. Ha nincs ilyen kikötés, azt például megszabhatják, hogy a kutya csak pórázon sétáltatható a gangon, folyosón vagy közös udvaron. Így már a lakásból kilépve rajta kell lennie a póráznak. Ezek a szabályok a többi lakó nyugalmát és biztonságát hivatottak garantálni.
A Gazdi Felelőssége
Ha házi kedvencünk odapiszkít valahová, akkor a közös használatú területeken (például a lépcsőházban, a liftben) a gazdi felelőssége ezt feltakarítani. Ez az alapvető udvariasság és felelősségvállalás része, amely hozzájárul a jó szomszédi viszonyok fenntartásához.
Baromfitartás Kertben és Kisebb Telkeken
Az élelmiszerek drágulása, a vidéki élet iránti vágy miatt (is) reneszánszát éli a házi baromfitartás. De a kezdő csirketartók gyakran elkövetnek alapvető hibákat. Mint sötét árnyak vetülnek ránk a boltok polcairól az egekbe szökő hús és tojás árak. A megoldás igazából roppant egyszerű, ez pedig a baromfitartás! Ki ne szeretné a húsleves és rántott csirke íncsiklandozó illatát vagy a reggelre sütött tükörtojások eltéveszthetetlen ízét?
A Baromfitartás Története és Jelentősége
A Néprajzi Lexikon szerint a baromfitartás „a háziasított madárfélék (tyúk, lúd, kacsa, pulyka, galamb, gyöngytyúk) tenyésztésén alapuló állattartási ágazat.” Története a bankivatyúk háziasításával kezdődött az i. e. 3. évezredben az Indus folyó völgyében. Eleinte az ember főleg kultikus célokra (fehér tyúk- és kakasáldozat), illetve kedvtelésre tartott baromfit (kakasviadalok), gazdasági hasznára csak fokozatosan jött rá. A liba, a kacsa és a galamb háziasítása a Földközi-tenger mellékén ment végbe az i. e. 2-1. évezredben. Honfoglalás előtti török jövevényszava nyelvünknek a tyúk. Őseink vándorló életmódja miatt lassan bővült és változott a szókincsünk és a saját állatok tartásával, tenyésztésével kapcsolatos életforma. A lexikon is megjegyzi, hogy a 11-12. században a feudális kényszer mellett a szomszédos szláv népek is hatással voltak a magyar baromfitartás kifejlődésére. Erre vall például a „kotló” szó szláv eredete. A 17. század elején már nemcsak a hazai piacokon értékesítették a baromfitartás termékeit, hanem külföldön is. (Pl. Bécsben). Az udvarházakban már mindenütt előfordultak a tyúkok, kakasok mellett a hízott kappanok, gyöngytyúkok, galambok, sőt még a pávák is. A magyar gazdák háztáji állatok kedveltségét a 18. század végi osztrák statisztikák is megörökítették, e szerint Magyarországon jelentősebb volt a baromfitartás, mint bármely más országban. A dualizmus időszakában hazánknak már jelentős baromfitoll-, tojás- és élőbaromfi-kivitele volt. A 20. században a baromfitartás jelentősége, termékeinek forgalma és exportja tovább növekedett, ám ez az erősödés a 21. században is folytatódik.
Csirketartás a Kertben: Tévhitek és Valóság
Elterjedt tévhit, hogy a csirkék csak nagy gazdaságokban élhetnek jól. A csirkék jól érzik magukat a házunk kertjében, udvarában is. Mielőtt az új lakótársak beköltöznének, megfelelően elzárt területet kell kiszemelni nekik. Alapvetően a nagytermetű csirkefajtáknak természetesen több helyre van szüksége, mint a kisebbeknek.
Kakas tartása: Szükséges-e?
Sok baromfitartó már az elején felteszi magának a kérdést: kell-e a csirkéken kívül egy kakas is? És egyáltalán akarunk-e egyet? Szigorúan véve a tyúkoknak nincs szükségük kakasra. A csirkék között azonban általában egy kakas tölti be a vezető szerepet, közvetítőként működik, és együtt tartja a csirkéket, tyúkokat. A csirkék fajtájuktól függően nemcsak megjelenésükben különböznek, hanem nagyon eltérő tulajdonságokkal is rendelkeznek. A kertvárosi területeken a szomszédok biztos hálásak lesznek, ha hajnalban nem kukorékolnak kakasok a környéken.
Baromfiudvar kialakítása és gondozása
A baromfitartáshoz természetesen tér kell. Egy saját, kialakított hely, egy baromfiudvar, ahol eléldegélnek állataink addig, amíg el nem jön az utolsó napjuk. Ház körüli tartásra ajánlom az úgynevezett kettős hasznosítású fajtákat. A „mostohább” tartást az őshonos fajták viselik el a legjobban, pl. az erdélyi kopasznyakú vagy a magyar tyúkok. Utóbbi többféle változatban is elérhető, mint például fehér, kendermagos, sárga vagy akár fogolyszínben. A kopasznyakú igen mutatós külsővel rendelkezik, kuriózum lehet egy baromfiudvarban, de érdemes megjegyezni, hogy nekik kisebb a tojáshozama.
A tartásra kétféle megoldás is létezik. Saját magunknak elkészítjük a baromfi ólat, ahol majd járhatnak, kelhetnek és jól érzik majd magukat. A másik megoldás, hogy előre veszünk egy ketrecet, amiben tartani szeretnénk őket. Itt választhatunk például tojáskigurulós rendszerrel ellátott tojatófészket, patkány elleni védelemmel ellátott ketrecet vagy éppen hízlaló ketrecet. Manapság már igen nagy választékban lehet baromfi etető és itatóhoz.
Fontos, hogy bár nagyon szépen néz ki, amikor a baromfiudvarunk tarkabarka, de nem szabad különböző fajú, hasznosítási irányú és életkorú baromfiakat együtt tartani. Mivel állatokról van szó, az erősebb egyedek fognak dominálni és bizony, nem fogják a gyengébbeket az ivóvízhez vagy a takarmányhoz engedni. Baromfi etetőket már igen kedvező áron lehet vásárolni, ráadásul igencsak változatos fajtáikhoz is juthatunk hozzá. Tudni kell, hogy a tyúk félhomályos, biztonságos és zárt helyen szeret tojást rakni. Itt is két úton indulhatunk el. Vagy építünk tyúkjainknak egy kellemes tojó fészket vagy vásárolunk egyet. A helyzet ugyanaz, mint a ketrecnél, az előbbi idő, energia és költségigényes, míg utóbbival az előbbi kettőt meg tudjuk spórolni, sőt manapság már az árak sem túl vészesek.
A tyúkok mozgásigénye és szórakoztatása
Annak érdekében, hogy a csirkék és a tyúkok a beköltözés után védve legyenek a ragadozóktól (pl. rókák, ragadozó madarak), a kerítést úgy kell kialakítani, hogy az kellő védelmet nyújtson. Az állatok nemcsak a homokban szeretnek fürdőzni, rajonganak a kapirgálásért is. A monoton futótér unalmat okozhat, ezért érdemes egy kis pázsittal, homokággyal színesíteni a tyúkok udvarát. A száraz föld- vagy homokágy arra is kiváló, hogy a porfürdőzés során megszabaduljanak a parazitáktól. Amikor a csirkék kaparják és csipegetik a talajt, többnyire rovarokat és magvakat keresnek, illetve találnak. Nemcsak az emberek, a csirkék is szeretik a zabpelyhet és az elázott kenyeret a főétkezések között. Egy egyszerű, de hatékony módszer az étel magasra akasztása. Tehát a csirkéknek ugrálniuk kell, vagy ki kell találniuk a módját, hogyan szerezzék meg a finomságokat. Az állatok kedvelik a szalma- vagy szénabálákat is, amelyekbe gabonát vagy egyéb finomságokat rejtenek. A tyúkok szeretik széthúzni a labdát, hogy hozzáférjenek az ételhez.
Tyúktartás kis helyen
Egy tyúk otthoni gondozása nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagy kerttel rendelkező házzal kell rendelkeznie, ahol nagy helyet különítettek el a tyúkoknak. Bizonyos feltételek mellett akár városias beépítésben vagy vidéken, kisebb lakásokban is lehet lelkes állattartó. Minden állattárs igényt tart a területére és az otthonérzetére. A tyúktartás kis helyen megköveteli, hogy csak kis számú tyúkot szerezzünk be. Minden tyúknak legyen egy bizonyos terület a ketrecben, ami csak a magáé (40 x 40 cm a javasolt, de ez függ a ketrec méretétől is). Ha lehetséges, biztosítsunk számukra szabadtéri kifutót.
Fény és árnyék a tyúkólban
A sok napsütés jót tesz a tyúkoknak, ahogyan az embereknek is, és hatással van a mentális állapotukra. De ha Ön szeret napozni, nyugodt lehet, hogy a baromfi esetében ez nem így van. Sokkal előnyösebb, ha a tyúkólat árnyékban helyezzük el. A hőség ugyanis hőstresszt okozhat, ami legrosszabb esetben akár halállal is végződhet. Másrészt sokkal jobban alkalmazkodnak az árnyékban való tartózkodáshoz - ha nincs más megfelelő hely a tartásukra, használjon különböző tárgyakat a tyúkól árnyékolására. Az esős időjárás viszont megköveteli, hogy otthonuk a lehető legvédettebb helyen legyen, hogy megakadályozza, hogy állatbarátai elázzanak. Remek választás a fedett kifutóval ellátott tyúkól, mint például a Berlin tyúkól vagy a Valencia tyúkól. Az is előnyös, ha a ketrecbe való bejutás biztosított, különösen a takarmány és a víz rendszeres pótlása esetén.
Tyúkfajta kiválasztása és bejelentési kötelezettség
Kezdetben fontos átgondolni, hogy melyik tyúkfajtát szerezzük be. Nemcsak tűrőképességükben, a tojótojások méretében, hanem sajátos igényeikben is különböznek - ezek hajlamosíthatnak vagy nem hajlamosítanak a kis helyen történő tyúktartásra. Minél nagyobb a tyúktípus, annál nagyobb helyet kell biztosítani a tyúkoknak. Ezért mérlegelje, hogy jobb-e kevesebb nagyméretű tyúkot beszerezni, vagy fordítva. Legyen tekintettel a környezetére, akár városban, akár falun él. Mindenesetre a legtöbb területen egyáltalán nem kell tyúkokat bejelenteni, de mindenképpen nézzen utána - a fából készült tyúkólak itt előnyösek, és nem kell építési engedély. Vigyázzon azonban a szomszédokkal, és előzetesen tájékoztassa őket a szándékairól. Akadályozza meg, hogy a csirkék mások földjére szökjenek - a rendelet szerint a haszonállatok nem veszélyeztethetik vagy zaklathatják polgártársaikat. Akkor vágjunk bele! A csirketartás kis helyen is nyugodt és méltóságteljes életet jelenthet a baromfik számára.
Vadon Élő Madarak és Denevérek a Városi Környezetben
Első pillantásra a lakótelepek és társasházak nem tűnnek vonzónak a madarak számára. Szerencsére ez nem így van, sőt, néhány madár- és denevérfaj számára a panelházak és társasházak ideális költő- és telelőhelyet jelentenek.
Téli Etetés és Odúk
A madarak számára az ősz és a tél a költést követő nyugalmi időszak. Számos madarunk elvonul, más fajok viszont itthon maradnak, vagy hozzánk érkeznek telelni. Ilyenkor a legfontosabb feladatunk a hó és tartós hideg megérkezésével az etetés megkezdése, és az egész éves itatás folytatása. Ekkor érdemes kitakarítani és felújítani a régi, illetve kihelyezni az új odúkat. A hóolvadást követően abba kell hagyni a madáretetést, és az etetőket ki kell üríteni. A költési időszakban ne etessünk, mert ez a cinegékre nézve kockázatos lehet. Több megfigyelés is beszámol arról, hogy egyes széncinege párok az etetőben maradó napraforgóval etették az egyébként rovarevő fiókáikat, akik ezt nem tudván megemészteni, a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladtak, elpusztultak.
Madárbarát Programok és Fajták
A panellakásokban élőknek sem kell lemondanunk a hálás madarak társaságáról - vallja Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület pécsi irodájának vezetője. Az egyesület 2002-ben indította el a Madárbarát kert-programot, amelynek Baranyában száz aktivistája van. Bank László szerint az internetes honlapjukon regisztrált érdeklődők - a megszabott feltételek teljesítése után - egy elismerő táblát kaphatnak, amellyel bizonyíthatják: mindent megtettek azért, hogy lakásuk környékét, kertjüket, hétvégi telküket madárbaráttá varázsolják. Megtalálható itt erdei fülesbagoly, füleskuvik, örvös galamb, vetési varjú, csóka, szarka, feketerigó, házi rozsdafarkú, barátposzáta, fülemüle, erdei pinty, házi és mezei veréb, zöldike, tengelic, csicsörke és a széncinege. Ősszel a költést követő nyugalmi időszak kezdődik, ami a tél végéig tart. - Legfontosabb eleségnek a napraforgómag számít, de nagyon jó a nyers szalonna, a tökmag, a dió, különösen, ha férges. A rigók a lágyeleséget kedvelik. A panelépületek környezetében kialakított parkok fáira néhány méter magasságban az áruházakban kapható cinkegolyók is kihelyezhetők. Az optimális etetési időszak november végétől március elejéig tart, a meleg beköszöntével már nem kell etetni, sőt a költési időszakban az etetéssel elvonjuk természetes táplálékuktól a madarakat, ugyanakkor a fiókák is elpusztulhatnak, ha nem a megfelelő eleséget kapják.
Gondok a vadon élő állatokkal
A panel- és társasházakban máshol nem jellemző közelségben élünk egymáshoz. Használjunk ürülékfelfogó fecskepelenkát! Ne etessük a galambokat se az erkélyünkön, se az épületek között! Soha ne szórjunk ki nekik kenyeret, kenyérmorzsát. Korunk sajnálatos problémája a vandalizmus. "B" odú kihelyezése az erkélybeugróban, tetőmagasságába. "C" odú kihelyezése az erkélybeugróban, tetőmagasságába, a B odútól minél távolabb. Búbospacsirta költőláda kihelyezése a tető felszínére. Kb. 60 x 40 cm alapterületű, 30-40 cm magas zárt oldalú, nyitott tetejű műanyag, vagy faláda, amit 2/3 magasságig földdel töltünk fel. "C" odú kihelyezése a tetőt keretező párkányzat tövébe, a szellőzőkürtők falára. "B" odú(k) kihelyezése legalább 3 m magasra. "D" odú kihelyezése legalább 3 m magasra. Ezért az épületek felújítása előtt méressük fel a falban lévő sarlósfecske és denevér üregeket, a falon lévő fecskefészkeket, és időben (az áprilisi költési szezon előtt) gondoskodjunk az állatok áttelepítéséről (denevérek), a költőüregek betöméséről (sarlósfecske és denevér), a fészkek eltávolításáról (fecskék), illetve ezzel párhuzamosan mesterséges odúk (denevérek), költőládák (sarlósfecskék) és műfészkek (fecskék) közeli kihelyezéséről.
Haszonállattartás Jogi Szabályai
Sokan tartanak haszonállatokat vidéken, de nem mindegy, milyen körülmények között nevelkedik például a csirke. Magyarországon ugyanis több jogszabály szabályozza a csirke tartását, amelyek célja az állatok jóllétének biztosítása, valamint a környezet és a szomszédok védelme.
Állatvédelmi Törvény és Helyi Rendeletek
Az állatvédelmi törvény azt írja elő, hogy az állattartóknak - például a csirke esetében - gondoskodniuk kell az állatok megfelelő ellátásáról, beleértve a megfelelő táplálást, elhelyezést és egészségügyi ellátást. A helyi önkormányzati rendeletek pedig arról szolgálnak iránymutatással, hogy a tartásuk hogyan ne gyakoroljon negatív hatást a szomszédokra, a környezetre - írta a Fanny magazin.
Az Állattartás Szabályai
Ha valaki haszonállatot akar tartani, először is olyan élőhelyet kell számukra kialakítani, ahol elegendő férőhely van, megoldott az állat etetése és itatása, ahol biztonságban van, semmi sem tud fizikai kárt okozni bennük és nem utolsósorban, ahol jól érzi magát.
Szükség van a távolságra
Az előírások szerint az állatok tartózkodási helyét el kell keríteni. Ez a karám, istálló vagy akár udvar nem csatlakozhat közvetlenül a szomszédos ingatlanhoz, sőt a kerítéstől számítva egy méteres szakaszt szabadon kell hagyni.
Magasba szálljon a bűz
Az állatok épületeinek szellőzőnyílásai sem lehetnek a szomszédos ingatlan irányába, csak saját udvar felé lehet terelni az onnan kiáramló levegőt, és olyan terelő berendezéseket kell használni, melyek a magasba juttatják a kellemetlen szagokat.
A trágya nem maradhat
A szomszédos lakóépülettől belterületen legalább 10 méter, külterületen legalább 20 méter távolságra lehet csak gyűjteni a trágyát. Azt is meg kell oldani, hogy a trágyalé ne kerüljön be a kommunális csatornahálózatba. Az elszállításáról is az állattartó tulajdonosnak kell gondoskodni, a meleg hónapokban, május és október között hetente, és oly módon, hogy a szállítás során se szennyezze a közterületet.
Külön a kicsik a nagyoktól
Bár minden önkormányzatnál eltérhetnek a rendelkezések, alapvetően két csoportra osztják a haszonállatokat. A kisállatfajokhoz tartozik a tyúk, gyöngytyúk, lúd, kacsa, pulyka és húsgalamb, a házi nyúl, valamint a prémes állatok, mint a nutria, csincsilla, angóranyúl, sarki és ezüstróka, valamint a nyérc. A ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske és strucc pedig nagyállatfajként van számontartva.
Beszéljük meg az orvossal
Ha olyan különleges állatfajról van szó, amely nem szerepel az előző felsorolásban, minden esetben a kerületi állatorvossal kell egyeztetni.
Konfliktuskezelés és Jogorvoslatok
Még ha a szomszédunkban haszonállatot tartók minden szabályt és előírást betartanak, akkor is okozhatnak problémát az élőlények. Az állatok ugyanis minden esetben szaggal járnak, és persze zajjal: nem mindig jó éles kakaskukorékolásra ébredni vagy a lovak nyerítését és a disznók röfögését hallgatni.
Törekedjünk a megoldásra
Ha a helyzet nagyon zavaró, beszéljünk közvetlenül a szomszéddal. Jelezzük a problémát és kérdezzük meg, van-e valami ötlete arra vonatkozóan, hogy a probléma megszűnjön vagy csökkenjen. Az viszont biztos, hogy ha olyan környezetben élünk, ahol a szomszédság állattartással foglalkozik, minden esetben szükség van kompromisszumokra.
Írjunk levelet a jegyzőnek
A Polgári Törvénykönyv szomszédjogra vonatkozó rendelkezései szerint a tulajdonos köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavarna. Ha úgy észleljük, hogy a szomszéd bármilyen szempontból is szabálytalanul tartja az állatait, és a vele való beszélgetés nem segít, forduljunk írásban a helyi önkormányzat jegyzőjéhez, aki az ügyben eljárhat.
Forduljunk a hatósághoz
Amennyiben az állattartás sérti a közegészségügyi, környezetvédelmi vagy építésügyi előírásokat, a megfelelő hatóságok, például az Állategészségügyi Szolgálat, Környezetvédelmi Hatóság is bevonhatók az ügybe.
Továbbra is kiemelt feladat
Az Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság kiemelt feladatai közé tartozik az állatvédelmi szabályok betartatása, a szakterületen felmerülő problémák kezelése, valamint a felelős állattartási kultúra terjesztése.