Paprika atka elleni szerek és a növényvédelem komplexitása

A paprika (Capsicum annuum), ez a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó zöldségnövény, világszinten bár nem a legfontosabb, hazánkban és környékén rendkívül kedvelt zöldség- és fűszernövény. A fűszerpaprika a magyar gasztronómia elengedhetetlen kelléke, így jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Magyarországon egynyári növényként termesztik, de őshazájában találkozhatunk több éves, akár fás szárú változatokkal is. A termesztéstechnológia elengedhetetlen része a palántázás, mely a koraiságot növeli. Fontos azonban már ekkor odafigyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkretehetik a növényeket.

A paprika sikeres termesztése során számos kihívással kell szembenézni, amelyek között kiemelten fontosak a kártevők és betegségek elleni védekezés. A paprika igen népszerű zöldség hazánkban. Szinte nincs is olyan házikert, ahol nem terem legalább néhány tő étkezési vagy fűszerpaprika. Az elmúlt években a különleges chili fajták is hódítanak. Azonban amilyen népszerű, olyan érzékeny is egyben. Leggyakrabban gombás betegségekkel találkozhatunk, de emellett jelentősek a vírusok és baktériumok által okozott problémák is. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a paprika legfontosabb kártevőit, különös tekintettel az atkákra, valamint a ellenük alkalmazható védekezési stratégiákat.

Atkák a paprikán: Láthatatlan ellenségek pusztítása

Az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúak közé tartoznak, és szabad szemmel alig láthatók. Méretük 0,2 és 0,5 mm között mozog. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak, ami klorofill-elhaláshoz vezet, amitől elsárgul, majd elhal a levél. Finom szövedéket készítenek a levélen. 2-3 hét alatt kifejlődik egy nemzedék. A leggyakoribb és legveszélyesebb atka típus a Tetranychidae családba tartozik, mely beltéri és kültéri növényeket egyaránt megtámad. Különösen romboló hatású lehet az üvegházakban és a fóliaházakban, ahol elpusztíthatja az egész uborka, dinnye, paprika, eper és más zöldségállományt. A felnőtt atkák vörösesbarna vagy világos színűek, ovális alakúak, és nagyon kicsik. A fiatal atkák hasonlóak a kifejlett atkákhoz, csak kisebbek.

Takácsatka: A paprika csendes gyilkosa

A zöldségféléken elsősorban a takácsatka okoz károkat, amely soktápnövényű kártevő. Az uborka, a görögdinnye, a paprika, a bab és a padlizsán - mind a kedvenc tápnövénye. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is elszaporodhat. A levélzet fonáki részén a takácsatkák számára rendkívül kedvező feltételek alakulnak ki. A levelek fonákán pókhálóra emlékeztető, de annál finomabb szövedék védelmében szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnő, a teljesítőképessége csökken. A takácsatka szárazság- és melegkedvelő állat. A fűtött növényházakban télen is folyamatosan szaporodik. A kályha vagy egyéb fűtőberendezés környékén szokott megjelenni először. Alacsony hőmérsékleten (15-20°C) fejlődése 3-4 hétig is eltart. Magasabb, 25-30°C közötti hőmérsékleten akár két hét alatt is kifejlődhet egy nemzedék. Az egyed fejlődése során a tojásból kikelt lárvát mozgó és nyugvó nimfa állapotok követik. Az uborkán a szívásnyomok először a levelek alapi részén jelennek meg csupán tűszúrásszerű világos foltok formájában, majd a folyamatos károsítás nyomán az egész levél márványosodik, később elszárad. A paradicsomon csak az alsóbb leveleken károsítanak, általában nem terjednek feljebb. A forró és száraz körülmények kedveznek elszaporodásuknak, különösen ott, ahol nincsenek természetes ellenségeik, mert kémiai rovarölő szerek hatására elpusztultak. Nagyon jó reprodukciós képességük van, sokszor észre sem vesszük a károsodás kezdeti jeleit. A nagy populációkat gyakran kíséri finom pókháló. Az atkák többsége tojás formájában telel át a gazdanövények levelein és kérgén, ill. az üvegházak szerkezetének repedéseiben is. Kora tavasszal az emelkedő hőmérséklet hatására a kis hatlábú lárvák elkezdenek kikelni és táplálkozni, mielőtt menedéket keresnének, ahol elszaporodnak az első nimfa fázisig. A nimfák nyolc lábbal rendelkeznek. A párzás után a nőstény több mint 300 tojást termel több héten keresztül. Forró, száraz időjárás segíti ezeknek a kártevőknek a gyors fejlődését. A 22 fok feletti hőmérséklet és a 70% alatti légnedvesség megfelelő számukra, de a 8 fok alatti hőmérséklet már nem alkalmas a szaporodásra. Ilyen körülmények között a tojásból a felnőtté váláshoz szükséges idő csak öt nap.

Szélesatka: Különösen romboló a paprikán

A szélesatka a hajtatott zöldségfélék közül egyedül a paprikán okozhat jelentős károkat. A szélesatka tömegesen csak a legfiatalabb növényi részeken táplálkozik, így a fiatal leveleken, hajtásokon, virágkocsányon, terméskezdeményeken és a fiatal bogyókon. A károsított levél kanalasodik, torzul, idősebb korban a fonáki rész sokszor ólomfényűvé válik. A hajtások a fejlődésben visszamaradnak, a növekedésük szinte teljesen leáll. A bogyókon hálószerű, barnás, parásodás keletkezik, amely torzulásokkal jár együtt. A szélesatka védekezés nélkül a paprika százszázalékos pusztulását okozza.

Atkák elleni védekezési stratégiák

Az atkák megjelenését követően a védekezés nem tűr halasztást. Kémiai védekezésre a speciális atkaölők és atkaölő mellékhatású rovarölők használhatók. Mivel az atkaölő készítmények többsége az atkánál csak bizonyos fejlődési alakjai ellen hat, a permetezést a várakozási idő figyelembevételével 7-10 napos időközzel, 2-3 alkalommal indokolt megismételni. Fontos megjegyezni, hogy az atkákról ismertek, hogy gyorsan képesek ellenálló képességet kialakítani a különféle permetekkel szemben. A permetezés kémiai használata tovább ösztönzi az atkák terjedését azáltal, hogy elpusztítja a hasznos rovarokat.

Természetes védekezés:

• Ragadozó atkák alkalmazása: Gyümölcsfákhoz használja a Typhlodromus pyri ragadozó atkát, amely körülbelül 0,6 mm nagyságú. Megtámadja a káros gubacsatkákat, a takácsatkákat, valamint a tripsz lárvákat és más apró rovarokat. Üvegházakban, télikertekben és háztartásokban használja a ragadozó atka - Phytoseiulus persimilis - Spidex. Egyszerűen a növény leveleire alkalmazzuk őket.
• Természetes készítmények: A Natura Herbal Mite Blend egy egyedülálló szappanfű és fahéj keverék teás papírzacskóban, amely a növények atkákkal szembeni ellenálló- és védettségét növelő exudátum készítésére szolgál. Alkalmas az atkák ellen a dísznövényeken és zöldségeken (paradicsom, paprika, uborka, burgonya, hagyma stb.), magoncokon, csonthéjasokon, kis gyümölcsökön és szőlőn.
• Odafigyelés a környezeti tényezőkre: A leveleken, ágakon és gyümölcsökön lévő por megteremti az atkák szaporodásának feltételeit.

Kémiai védekezés:

• Lemosó permetezés: A leghatékonyabb védekezés a tavaszi, rügypattanáskor elvégzett lemosó permetezés. Az olajos készítmények (pl. Mero Stefes) beborítják a telelő kártevőket, és megakadályozzák az oxigénfelvételüket. A Karate Zeon 5 CS egy kontakt és hosszan tartó szisztémás hatású koncentrátum, amely a nedvszívó és maró kártevők lárváira és kifejlett egyedeire egyaránt hat.
• Speciális atkaölők: Számos készítmény áll rendelkezésre a paprika atka elleni védekezésre, mint például az ABAMECT SC, COSAVET DF, FAZILO rovarölő permet, FLORAMITE 240 SC, LANNATE 20 SL, METHOMEX 20 SL, MOVENTO, NISSORUN 10 WP, PYRANICA 20 WP, SANMITE 10 WP, VERTIMEC PRO. Ezek kontakt és felszívódó hatóanyagú készítmények lehetnek.
• Kén alapú szerek: A tenyészidőszakban a lisztharmat ellen használt kén (pl. VENTILLÁLT KÉNPOR) szintén hatékony a szélesatka és a takácsatka ellen.

Fontos szakmai tipp: Az atkaölők többsége kontakt szer, tehát csak ott hat, ahol éri a kártevőt. Ezért a permetezéskor különösen fontos a levelek fonákjának alapos lefedése.

Paprika betegségei és kártevői az atkán kívül

A paprika betegségei lehetnek vírusos, fitoplazmás, baktériumos és gombás betegségek. Ezeket a vírusos betegségeket általános tüneteik miatt nevezhetjük úgy is, hogy a paprika levélbetegségei. A paprika kártevői szintén nagyon fontos témakör, hiszen ők nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket, így ha például nem védekezünk a levéltetvek ellen, az egész paprika állományunk áldozatául eshet valamelyik végzetes betegségnek, mint például a vírusoknak.

Vírusos betegségek

• Paprika torzító vírus: A betegséget először 1841-ben írták le hazánkban fűszerpaprikáról. Elsősorban ezen okoz gondot, de előfordulhat étkezési paprikán, mind szabadföldön mind pedig hajtatásban. Jellegzetes tünete, hogy a levelek csoportosan képződnek, a növény visszamarad a növekedésben. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek pedig elsárgulnak és elkeskenyednek. A sárgulás mellett még megfigyelhetők klorotikus foltok is. A levélnyél vagy nagyon hosszú lesz vagy pedig nagyon rövid. A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Viszont nem hurcolják hosszú távra, mert egy szívás után leadják a vírust a tetvek.
  • Védekezés: Eszközök fertőtlenítése hipóval; rezisztens fajták telepítése pl: Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel.
• Paprika mozaikvírus: A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van. Az egyik a sötétzöld mozaikosodás, a másik a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van.
  • Védekezés: Ellenálló fajták termesztése pl: Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása. Csávázott vetőmag-használattal kiiktatható, hogy magról fertőzzön a vírus.
• Paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV): A betegség tünetei: A leveleken sárga, később bebarnuló foltok láthatók, ezek kör alakúak is lehetnek. A hajtáscsúcs lehervad, majd elszárad. A száron sötétbarna foltok jelennek meg.
  • Védekezés: E paprika betegség növényházban jelentkezik, a vírust leggyakrabban a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz viszi át egyik növényről a másikra, de növényápolási munkák során szövetnedvvel is könnyű fertőzni, ezért a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.
• Paprika aprólevelűség vírus (PMV): A betegség tünetei: A növények növekedésükben visszamaradnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, sok kis levél csoportosan képződik rajtuk. A levelek elkeskenyednek, szimmetrikusak, gyűrű alakú foltok is kialakulhatnak rajtuk. A levélnyél vagy hosszú, vagy nagyon rövid.
  • Védekezés: A levéltetvek ellen érdemes védekezni.
• Paprika levélsodródás vírus (PepLCV): A betegség tünetei: A levél fő- és mellékerei kivilágosodnak, az érközök sárgászöldek, a levélerek mentén sötétzöld sávok vannak.
  • Védekezés: A levéltetvek ellen érdemes védekezni.

Fitoplazmás betegségek

• Paprika stolbur betegség: A betegség tünetei: A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és a rajta lévő termések összeaszalódnak.
  • Védekezés: A burgonyafélék családjából az összes faj gazdanövénye ennek a kórokozónak, valamint az apró szulák, aminek gyöktörzsén áttelelnek a kabócák, melyek átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. Akkor lehet számítani a betegség nagyobb elterjedésére, amikor meleg nyarakon a kabócák jobban elszaporodnak. Ezért a védekezés elsősorban a kabócák irtására irányul, illetve az áttelelésüket biztosító évelő gyomokéra.

Bakteriális betegségek

• Paprika baktériumos termésrothadás (Pectobacterium carotovorum subsp. carotovorum): Szabadföldön fordul elő, inkább nyár végén, a kórokozó számára a csapadékos, meleg (28-30 °C) időjárás a legkedvezőbb. A betegség tünete: A bogyón a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad. (A tünetek a levélen nem észlelhetők, az oldalhajtásokon pedig ritkák.) A rothadt bogyók és az azokból kifolyó baktériumnyálka, amelyek a talajba kerülnek, azok fertőznek.
  • Védekezés: Három-négy éves vetésforgó. A rothadt bogyókat le kell szedni és meg kell semmisíteni. A kórokozó a talajról vízcseppek felverődése révén kerül a bogyó felszínére. Ép héjon keresztül nem hatol a bogyó belsejébe, csak az ápolási munkák során és a homokverés okozta mikrosebeken keresztül, de egyes fajták rosszul záródó bogyókocsányánál jut a belső szövetekbe.
• Paprika baktériumos levélfoltosság (Pseudomonas syringae pv. syringae): Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Szabadföldön ilyen általában júniusban várható, növényházban akkor, ha a levegő 15-20 °C -ra csökken. A betegség tünetei: Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása.
  • Védekezés: A fertőzési forrás a talajra hullott növénymaradványok, ezért azokat meg kell semmisíteni. Növényházban fűtéssel és az öntözés mértékével befolyásolható a betegség kártétele.
• Paprika baktériumos varasodás (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria): A betegség tünetei: A levélen, a száron és a bogyón is láthatók tünetek. Levélen először apró, vizenyős, a fonákon kidudorodó foltok láthatók. Később a foltok nagyobbak lesznek, közepük kifehéredik, szegélye sötétbarna lesz. A beteg levelek lehullanak. A száron kerek vagy ovális, kissé kiemelkedő barna foltok vannak. A bogyón először pontszerű, majd 1-2 mm-es, kissé kiemelkedő foltok láthatók, amik később 2-3 mm átmérőjűek lesznek, világosbarna közepük bemélyed, szegélyük sötétbarna, felszakadozott, vagyis varas. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek ezért, már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba. Nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben.
  • Védekezés: Mivel a fertőzési forrás a mag - a kórokozó a felületén telepszik meg -, és a növénymaradványok, ezért jó minőségű vetőmaggal és a fertőző növényi részek megsemmisítésével már sokat tehetünk a betegség ellen. A kórokozók a talajról felcsapódással jutnak a növénybe homokfelverődéses sebeken és légzőnyílásokon át. A kórokozó számára legkedvezőbb a 30 °C körüli léghőmérséklet és a 90% feletti relatív páratartalom, így növényházban a fertőzés esélye csökkenthető szellőztetéssel. Vegyük komolyan a baktériumos fertőzéseket, mint a paprika betegségei és védekezés is megfelelő legyen. A paprika baktériumos betegségeinek leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.

Gombás betegségek

• Palántadőlés (Pythium debarianum és Rhizoctonia solani): A termesztéstechnológia ezen szakaszának a legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoczonia solani, viszont a fuzáriumot külön nem emelném ki. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pítium az oospóráival, míg a Rizoktónia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A pítium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedvel, míg a rizoktónia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. A két említett kórokozó közül a rizoktónia a veszélyesebb. A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a pítium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a rizoktónia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe.
  • Védekezés: Sajnos azt kell írnom, hogy nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség, a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A pítium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A rizoktónia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG.
• Peronoszpóra (Pseudoperonospora cubensis): A betegség tünete: A levél színén szögletes, sárgás foltok jelennek meg, melyek olajosan áttetszők. A levél fonákán apró dudorok és fehér konídiumtartó gyep („bunda”) figyelhető meg.
  • Védekezés: A fertőzési források a beteg levelek, ezért a fertőzött lombot meg kell semmisíteni. A kórokozó télen a növényházban könnyen áttelel a hajtatott növényeken. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. A meleget szereti, 26-30 °C -ot, és bár száraz vidékeken fordul elő (Magyarországon is inkább a déli országrészben), konídiumai 100%-os relatív páratartalom esetén csíráznak leginkább. Gyakori szellőztetéssel elérhető, hogy ne alakuljanak ki kedvező a feltételek a gomba szaporodásához.
• Alternária (Alternaria alternata): A betegség tünete: A levél színén sárgászöld foltok keletkeznek, a fonákon pedig 3-4 mm átmérőjű, olykor 8 mm-t is elérő foltok észlelhetők, amelyek kezdetben szürkésfehérek, majd barnák lesznek, ez a gomba konídiumtartó gyepe. Később a levél kanalasodik, elsárgul és lehullik.
  • Védekezés: A lehullott levelek megsemmisítése fontos, mert fertőzési forrás. A kórokozó számára sűrű növényállományban a feltételek még kedvezőbbek. A betegség megelőzése nem igényel vegyi védekezést, mert a paprika számára kedvező termesztési feltételek a kórokozónak nem kedveznek.
• Fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum): A betegség tünetei: A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad.
  • Védekezés: Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életképes. A másik a fertőzött növénymaradványok. A hajtatóház talajának cseréjével lehet védekezni, illetve vetésforgóval. Kiültetés után közvetlenül gombaölővel érdemes kezelni az állományt, ahol ez a betegség jelen lehet. A talajban lakó kórokozók ellen Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szerrel lehet eredményesen védekezni, mely szintén egy gomba és a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.
• Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. capsici): A betegség tünetei: A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető.
  • Védekezés: Fertőzési források a talajba került növényrészek, melyeken a gomba hosszú ideig életképes marad, ezért paprikát ne termesszünk ugyanazon a helyen több évig (vetésforgót célszerű alkalmazni) és a többi gazdanövényt se. A gomba vetőmaggal is fertőzhet, vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mert a magcsávázás nem használ. A kórokozó számára a magas, 25-30 °C körüli hőmérséklet kedvező és az alacsony vízkapacitású talajok. Növényházban ezért szellőztetéssel és öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.
• Botritisz (Botrytis cinerea): A betegség elsősorban hajtatott paprikán jelentős, szabadföldön csak elvétve fordul elő. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. A betegség tünetei: A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki.
  • Védekezés: A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életképes, ezért a növénymaradványokat mindig el kell távolítani. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22-24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb. A növényház rendszeres szellőztetésével csökkenthető a páratartalom.
• Paprika antraknózis (Colletotrichum capsici): A betegség jellemzője, hogy az érett és a túlérett bogyókon gyakori. A betegség tünetei: A bogyón eleinte csak apró, kerek foltok, majd 20-30 mm hosszanti átmérőjű, ovális, besüppedő szürkésbarna foltok találhatók. A foltokban szabad szemmel is látható fekete képletek vannak.
  • Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életben marad. A talajról fertőz felverődő vízcseppekkel, sérüléseken át jutnak a kórokozók a bogyó szövetébe. Az érett bogyóba ép szöveten át is bejut a gomba. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 26-28 °C.
• Magházpenészedés (Alternaria alternata): A betegség a paradicsom alakú paprikafajtákon fordul elő. A betegség tünetei: A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak elbarnulnak, felületükön sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad.
  • Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok. A kórokozó légmozgással és a talajról felcsapódó vízcseppekkel kerül a kötődött bogyó elhalt bibéjére. A megbetegedés lehetősége attól függ, hogy a bibepont nyitott (a megbetegedés aránya nagy) vagy zárt (a megbetegedés lehetősége minimális). A kórokozó a bibecsatornán keresztül benő a magházba. A gomba micéliuma a bibeponttól a kocsány felé haladva szétterjed, majd létrejönnek a konídiumtartók.

Kártevők az atkán kívül

• Levéltetvek (Aphididae): Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb, hanem a vírusok terjesztése.
  • Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elegendőek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű írtó).
• Tripszek (Thysanoptera rend): A hajtatóházakban jellemző kártevők a tripszek (a dohánytripsz őshonos, a nyugati/kaliforniai virágtripsz idegen). A tripszek apró, hosszúkás rovarok, 0,8-1 mm-esek, szabad szemmel is láthatók, szúró-szívó szájszervűek. Két pár hártyás állományú szárnya van, melyeket pillák vesznek körbe: tartós repülésre nem képesek. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik. Mivel a tojásaik a bőrszövetben vannak (tojócsövük segítségével süllyesztik a növény szövetébe), az egyik lárvaállapotuk a talajban zajlik.
  • Védekezés: Speciális rovarölő szerek és ragadozó atkák (pl. Amblyseius cucumeris) alkalmazása.
• Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum): 1,5 mm hosszú rovar, fehér por fedi, „molylepkeszerű”, szúró-szívó szájszervű. Levelek fonákára teszi tojásait, a lárva helyhez kötött, a levélfonákon található, viaszbölcső alakul ki körülötte, ez a pajzsa sárgászöld. Kártételük egyrészt az, hogy a levelek a szívogatás miatt halványulnak, majd lehullanak, másrészt a szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.
  • Védekezés: Ragadozó rovarok (pl. Encarsia formosa) vagy speciális rovarölő szerek alkalmazása.
• Talajlakó kártevők (pajorok, lótücsök, drótférgek): Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.
  • Pajorok (Melolonthoidae család): A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendjébe azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált.
    • Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.
  • Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa): A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani és képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani.
    • Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.
  • Vágóhernyók (Noctuidae család): Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnynak a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk.
    • Védekezés: Ahogy említettem minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapni az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.
• Fonálférgek (Nematoda): Növényházakban gyakori. A lárvák a gyökércsúcsnál bejutnak a növény gyökerébe és gubacsképződést idéznek elő, melyek gátolják a víz- és tápanyag-felvételt, ez hiánytünetekben jelentkezik, illetve a növények a növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak, a hajtáscsúcs kifehéredik. Termésmennyiség csökken, korai öregedés.
  • Védekezés: Agrotechnikai védekezés: Kőzetgyapoton termesztés, a talajtól izoláltan. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.

Komplex növényvédelem a paprika termesztésében

A paprika egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a komplex növényvédelem, amely magában foglalja a megelőzést, az agrotechnikai módszereket, a biológiai védekezést és szükség esetén a kémiai beavatkozást.

Megelőzés és agrotechnika:

• Vetésforgó: A paprika betegségei elleni bio védekezés alapja a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata, valamint fontos, hogy az azonos családba tartozó növények egymástól távol ültessük, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók. A paprikát ne termesszük ugyanazon a helyen több évig, és a többi gazdanövényt se.
• Egészséges vetőmag: Csávázott vetőmag használata, vagy saját mag gyűjtése esetén csak egészséges tövekről származó magvak.
• Higiénia: Az elpusztult növényi maradványok eltávolítása és megsemmisítése, az eszközök fertőtlenítése.
• Megfelelő termesztési körülmények: A paprika alapvetően nagyon meleg igényes faj. 30-32 °C-on kezd el csírázni. A legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18°C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el és 10°C alatt megáll a fejlődésben. Rendkívül fény és vízigényes is. Alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége. Növényházakban a szellőztetés és az öntözés szabályozása a páratartalom és a hőmérséklet optimalizálására. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
• Gyomnövények irtása: A fertőzési forrásként szolgáló gyomnövények rendszeres eltávolítása.

Biológiai védekezés:

• Ragadozó atkák: Mint említettük, a Typhlodromus pyri és a Phytoseiulus persimilis hatékonyan gyérítik az atkaállományt.
• Biológiai gombaölő szerek: A Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szer a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.
• Természetes növényi kivonatok: A Substral NATUREN Multisec Spray egy hatékony permetszer a gyümölcsök, bogyós gyümölcsök, zöldségek és dísznövények rovarkártevői ellen. Természetes készítmény burgonya hernyó ellen. A permetszerben lévő rendkívül hatékony termék megvédi a növényeket a káros rovaroktól. Könnyen alkalmazható, gyors eredmény, kíméletes a növényekhez.

Kémiai védekezés:

• A kémiai növényvédő szerek alkalmazása legyen az utols lépés, és mindig a címkén szereplő utasításoknak megfelelően történjen. Fontos betartani a várakozási időt és a biztonsági előírásokat.
• A "kontakt és hosszan tartó szisztémás hatású koncentrátum a nedvszívó és maró kártevők lárváira és kifejlett egyedeire egyaránt hat. Hosszan ható termék a rezisztens kártevők és gombabetegségek ellen."
• A tavasz előtti permetszer a Mero Stefes és a Karate Zeon 5 CS kombinációja, amelyet a gyümölcs- és díszfák tavaszi kezelésére terveztek a telelő kártevők ellen. A készítmény azonnali használatra szolgál, kontakt és hosszú távú szisztémás hatással egyaránt. A nedvszívó és maró kártevők lárváira és kifejlett egyedeire egyaránt hat.

A paprika termesztése során a folyamatos megfigyelés és a gyors beavatkozás kulcsfontosságú a kártevők és betegségek elleni sikeres védekezésben. A környezettudatos gazdálkodás és a integrált növényvédelem alkalmazása hozzájárul az egészséges és bőséges termés eléréséhez.

tags: #paprika #atka #elleni #szerek