Paprika Palánta Tápoldatozás Útmutató

A paprika, mint sok más zöldségnövény, rendkívül tápanyagigényes, és a bőséges, egészséges termés eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő tápanyag-utánpótlás a teljes vegetációs időszakban. Különösen igaz ez a palántanevelés és a kiültetés időszakára, amikor a növények alapvető fejlődése dől el. A korszerű szabadföldi étkezési paprikatermesztésben a tápoldatozás a leggyakrabban alkalmazott tápanyag-utánpótlási mód, mivel lehetővé teszi a folyamatos és kiegyenlített tápanyagszint tartását a talajban.

A Paprika Tápanyag- és Vízigénye

A paprika nemcsak a tápanyag-, de vízigénye is nagy. Hagyományos szabadföldi termesztésben a paprikák vízfogyasztási együtthatója 140 és 200 között van, intenzív szabadföldi körülmények között (talajtakarás, csepegtető öntözés stb.) ez az érték 80-100-ra csökken. A kápia és a paradicsom alakú fajták esetében kicsit kevesebb vizet igényelnek, mint a fehér (TV) paprikáknál. Az optimális vízellátás a terméshozam, a termés mérete, keménysége, polcállósága, cukortartalma és íze szempontjából is kedvező. A vízigény az ültetéstől a terméskötésig nagy, majd a termés érése idején jelentősen csökken.

A paprika rendkívül nitrogén-, kálium- és kalciumigényes növény. Ezen makrotápanyagok mellett mikroelemekre is szüksége van, mint például a bór, réz, vas, mangán, molibdén és cink.

Makrotápanyagok (kg/t termés):

• Nitrogén (N): 2,6-3,1
• Foszfor (P2O5): 2,0-2,8
• Kálium (K2O): 3,5-4,0
• Magnézium (MgO): 0,5-0,7
• Kalcium (CaO): 2,8-3,3
• Kén (S): 0,5-0,6

Mikrotápanyagok (g/t termés):

• Bór (B): 15-25
• Réz (Cu): 10-17
• Mangán (Mn): 20-80
• Molibdén (Mo): 0,2-0,3
• Cink (Zn): 30-50
• Vas (Fe): 50-120

A tápanyagszükséglet a növény fejlődési szakaszától függően változik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát.

Talajviszonyok és Tápanyagfelvétel

A paprika a termékeny, 5,5-6,5 pH-értékű, megfelelő szerkezetű, könnyen felmelegedő talajokon fejlődik és terem a legjobban. Az 5,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokban problémát okozhat egyes tápanyagok, különösen a P, K, Ca, B és Mo hozzáférhetősége. Lúgos (7,5 pH feletti) talajokon történő termesztés esetén B, Cu, Fe, Mn, P és Zn hiánytünetek léphetnek fel. A helyes tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen feltétele a talajvizsgálat, melynek segítségével számos információt kapunk a talaj agrokémiai tulajdonságairól és tápanyagtartalmáról. Ezen információk alapján a paprika tápanyagigényével összevetve, a módosító tényezőket figyelembe véve kiszámítható a kijuttatandó tápanyagmennyiség. A talajvizsgálat csak akkor ad használható eredményt, ha megfelelően vesszük a mintát, azaz átlagmintát küldünk a laborba.

A paprika sóérzékeny növény, különösen a fehér bogyójú fajták, ezért folyamatos, gyakori, de kisadagú műtrágyázást igényel. A kimosódást szabadföldön minden tartós, intenzívebb csapadék okoz, főleg a könnyen oldódó, mobilis nitrogén, kálium és magnézium esetében. Az öntözővízzel is okozható kimosódás, amit a talajtípus figyelembevételével, a helyes vízadag megválasztásával elkerülhetünk. A tápanyagok felvehetőségére hatással van a talaj kémhatása, hőmérséklete és nedvességtartalma.

A Tápanyagok Szerepe a Paprika Termesztésében

Nitrogén (N)

A paprika rendkívül nitrogénigényes növény. A nitrogén az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növény növekedési szakaszában. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. A paprika megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is meghatározza. A nitrogén túladagolása azonban a növények túlzott vegetatív növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és színezettséghez, valamint csökkent terméshozamhoz vezethet. Az idősebb levelek általános klorózisa, lassabb növekedés és kisebb növények, kevesebb virág és alacsonyabb terméshozam a nitrogénhiány tünetei.

Foszfor (P)

A paprika foszforszükséglete viszonylag magas. A foszfor a sejtmembránok alkotórésze, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. A növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszaiban, a virágzás, a terméskötés és -növekedés során van nagy jelentősége. Fiatal növényekben a foszfor elősegíti a gyökérrendszer növekedését. Foszforhiány esetén a növények nagyon lassan fejlődnek és visszamaradottak. A levelek fakóbbak, fonákuk szürkés zöld színű. Súlyos P-hiány esetén a levelek „pillangószerűen” felfelé kanalasodnak. A virágok fejlődése korlátozott, a termés torzul. Ez a probléma meszes és kötött talajokon jelentkezik, ahol a növények számára korlátozott a foszfor felvehetősége.

Kálium (K)

A paprikának nagyon magas a káliumigénye. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Jótékony hatással van a termés lédússágára, keménységére, színes paprikák esetében intenzív (piros) színére és ízére. Káliumhiány esetén a tünetek fiatal, teljesen kifejlett leveleken jelentkeznek. A levelek szélei és csúcsai megbarnulnak, elhalnak. Később az erek közötti klorózis határozottabbá válik, a levél közepe felé terjed, majd nekrózis alakul ki. A terméskötés gyenge.

Kalcium (Ca)

A paprika kalciumigényes növény. A kalcium nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel - biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) - szemben. Ez az egyik legfontosabb tápanyag, amely a termés minőségéért felelős. Hiánya csúcsrothadást (feketetalpasságot) okoz. Kalciumhiány esetén a leveleken nekrózis, a termésen csúcsrothadás alakul ki. A hiány <5 pH-jú talajokban és magas sótartalom esetén fokozódik. A Ca-hiány akkor gyakori, ha a növény transzspirációja gátolt. A kalcium a legnehezebben mozgó tápelem, hiánytünetei a fiatal növényi részeken jelennek meg először. A fejletlen gyökérzet, a gyökérrothadás és a gyökértenyészőcsúcs barnulása is részben az elégtelen kalciumellátás következménye.

Magnézium (Mg)

A magnézium enzimalkotó illetve aktivátor, a zöld színtestek felépítésében vesz részt, a klorofill alkotóeleme. Hiányának jellegzetes tünete a középső és felső levelek érközi sárgulása úgy, hogy a levélerek közvetlen környéke zöld marad. Súlyos hiány esetén érközi nekrózis miatt a levél elszárad. A hiány homokos talajon K-túladagolás miatt, valamint forró, száraz időben is előfordulhat.

Kén (S)

A kénhiány tünetei hasonlóak a nitrogénhiány tüneteihez, de a klorózis általában egyenletes az egész növényen, beleértve a fiatalabb leveleket is. Jellemző a levélnyél és a levél erezetének vörösödése.

Bór (B)

Hiánya nagyon gyorsan láthatóvá válik. A tünetek általában a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, amelyek világosabbá válnak. A súlyos hiány az idősebb levelek érközi klorózisában nyilvánul meg, amitől azok sötét sárgás-narancssárgás árnyalatot vesznek fel. Fonák irányába pödrődő, törékeny levelek. Az erek megduzzadnak, a növény törpül, tenyészőcsúcsa elhal. A terméskocsány megvastagszik, törékennyé válik. A virágok száma is csökken, és gyenge a terméskötés.

Réz (Cu)

Viszonylag későn jelenik meg a vegetatív szakaszban. Fodrozódó levelek, lefelé pödrődő sziklevelekkel. A hiány enyhe általános klorózisban, valamint a fiatal levelek tartós turgorvesztésében nyilvánulhat meg. A levélszélek felfelé kanalasodnak és száradnak. A levelek és a termések keskenyek és „szögletesek” lesznek.

Vas (Fe)

A vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózisba fordul át, és végül a teljes levél kifehéredését okozza. A levelek teljes kifehéredéséig a vashiány vaspótlással megszüntethető.

Mangán (Mn)

Kezdetben a fiatal leveleken enyhe klorózis látható. Súlyosabb esetekben az idősebb levelek ujjas erezete látható. Ezt követően a barnás szürke nekrózis az erek mentén halad tovább. Magas pH-jú, valamint meszes vagy túlmeszezett talajokon fordul elő.

Molibdén (Mo)

A molibdénhiány korai tünete az általános klorózis. Hasonlít a nitrogénhiány tüneteihez, de a levélfonák vörösödése nem tapasztalható. A levelek felfelé kanalasodása és a foltosodás tapasztalható. Súlyos molibdénhiány esetén a klorózis az erek között nagy kiterjedésűvé válik.

Cink (Zn)

A cink hiánya a növény törpüléséhez, a szártagok rövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet. A leveleken szürkés barna vagy barna foltok jelenhetnek meg. A levelek aprók. A cinkhiány tünetei lúgos talajokon vagy nagy mennyiségben kijuttatott foszforműtrágyázás után jelentkeznek.

Paprika Palánta Tápoldatozás Fejlődési Szakaszok Szerint

A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni és olyan összetételben a tápoldatot, amikor és ahogy az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek.

I. szakasz: Gyökeresedés elősegítése (ültetést követő 2 hét)

Ebben a szakaszban a cél a gyökeresedés elősegítése. A jobb gyökeresedés miatt a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas P-arányú tápoldat használata célszerű, vagyis a starterként, az ültetéskor adott tápoldattal tovább kell kezelni a növényeket. Például egy N-P-K = 15-30-15 arányú tápoldat ideális lehet.

II. szakasz: Lombozat fejlesztése (kiültetést követő 3-5 hét)

A kiültetést követő 3-5 hétben jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány-igénye, a lombozat felépítéséhez sok nitrogénre van szüksége. Ebben a fázisban alacsonyabb EC-t (elektromos vezetőképesség) és arányaiban több nitrogént használnak.

III. szakasz: Tövek beköttetése

A paprika ezen fejlődési szakaszában a cél a tövek beköttetése, ami a terméskötődés alapja.

IV. szakasz: Bogyók tömegének növelése (első kötések megjelenése után)

Az első kötések megjelenését követően csökkenteni kell az EC-t, és növelni a nitrogén arányát (N:K = 1:0,7-1), mivel az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből. A kezdeti 1-1,5 dkg/m2/hetes műtrágyaadagok után a termésnövekedés kezdetétől emeljük a kijuttatott tápoldat mennyiségét.

V. szakasz: Újabb hajtások képződése, a termések folyamatos kifejlesztése (szedések ideje)

A szedések idején az újabb hajtások képződéséhez (remontáláshoz) a növény - a nitrogénhez viszonyítva valamivel több káliumot igényel -, ami különösen érvényes a színesedő fajtákra. Jellemzően ebben a szakaszban 1,5-2,5-es EC-jű tápoldatot használnak. Az N:K arány a továbbiakban lényegesen nem változik, a tápoldat mennyisége a tenyészidő vége felé fokozatosan csökkenthető, esetleg a tenyészidő végén a fehér termésű fajták esetében a kálium el is hagyható. Míg a paradicsomalakú fajtáknál változatlanul a heti 3 tápoldatozás a javasolt, addig ez a kápiák esetében 2-re csökkenthető.

Tápanyag-utánpótlási Módszerek

A tápanyag-utánpótlás végezhető szerves és műtrágyákkal, valamint lombtrágyázással. A tápoldatozásnak nagy előnye, hogy a fontosabb tápelemeket oldott formában tartalmazzák, így a növény azonnal hasznosíthatja.

Alaptrágyázás

Az alaptrágyát ősszel terítés formájában talajvizsgálat alapján adják, míg az indítótrágyát többnyire a bakhátkészítéskor dolgozzák a talajba. Ennek hatóanyag-mennyisége 25-45 kg/ha N, 15-25 kg/ha P2O5 és 50-60 kg/ha K2O között változik. Az alaptrágyázás célja a talaj tápanyagokkal való feltöltése, ami biztosítja a növény megfelelő növekedését és kondícióját. Kötött talajon a foszfor és kálium teljes éves mennyisége kiadható mono- és komplex műtrágyák formájában. Homoktalajon azonban, főleg vízágyúval történő öntözés esetén a kálium is nagyobb mobilitással rendelkezik, így az alaptrágyázáson kívül szükséges a kálium fejtrágyaként való kijuttatása is.

Tápoldatozás

A tápoldatozás a leggyakrabban alkalmazott tápanyag-utánpótlási mód. Lehetővé teszi a folyamatos és kiegyenlített tápanyagszint tartását a talajban, és a növény tápanyagfelvételi-dinamikájához tud igazodni, így igényei sokkal jobban kielégíthetők. A tápoldatozást a kiültetéskori foszforgazdag (N-P-K = 15-30-15) tápoldattal kell kezdeni, mely segíti a gyökeresedést. A tápoldat töménysége a növény fejlettségétől, a talajtípustól és az időjárástól függően 1,8 - 2,8 EC értékek között legyen. Általános alapszabály az, hogy a nagyobb töménységgel kiadott tápoldat generatív irányba, míg az alacsonyabb töménység, vagy a tiszta víz vegetatív irányba tolja a növény fejlődését. Hűvös, csapadékos viszonyok között magasabb EC-jű, napos meleg viszonyok között - mikor a növénynek sok vízre van szüksége a párologtatáshoz - alacsonyabb EC-jű tápoldattal dolgozzunk.

A tápoldatos termesztés kapcsán gyors ütemben növekszik a különböző, vízben tökéletesen oldódó műtrágyák, így a nitrátok (magnéziumnitrát, káliumnitrát, kalciumnitrát), szulfátok (káliumszulfát, magnéziumszulfát), vagy a pH szabályozásához az ammóniumszulfát használata. Ezek a készítmények jelentős technikai színvonal-növekedést (csepegtetőrendszerek, tápoldattartályok, tápoldat-bekeverők, kijelző műszerek stb.) is feltételeznek a gazdaságok részéről.

Lombtrágyázás

A talajon keresztül történő tápanyag-visszapótláson kívül egyes esetekben nagy jelentőséggel bírhat a lombtrágyázás is. A lombtrágyázás elsősorban a kiültetés utáni kezdeti időszakban fontos, amikor a gyökérműködés még nem indult meg valamilyen okból (pl. hideg talaj, palántakori vagy ültetéskori gyökérsérülés, kiöregedett palánta). Ilyen esetben a növény fejlődését felülről „etetve” gyorsíthatjuk. Az tévhit, hogy a lombtrágyával kiszórható műtrágyamennyiség elegendő lenne a növény számára, de katalizálja a növényben zajló folyamatokat, melynek következtében gyorsul a növekedés és a gyökérképződés. Azokon a talajokon, amelyeken valamilyen oknál fogva gátolt a mezo-, és mikroelem felvétel (magas pH, magas foszfor, túlöntözés stb.), ott továbbra is szükséges lehet a lombtrágyázás, különösen a mikroelem-bevitel szempontjából. Lombtrágyázásra a legtöbb csepegtető rendszeren keresztül kijuttatható komplex műtrágya alkalmas. Válasszunk olyat, amelyben magas a mikroelem-tartalom. Ha nagy a perzselés valószínűsége, akkor a folyékony változatokat részesítsük előnyben.

A lombtrágyák hatékonysága is növény- és környezetfüggő. Bizonyos fenológiai fázisokban jól hasznosulnak, látványos hatás érhető el velük. Párás környezetben és nem nagy forróságban (20-25°C-on) tovább marad a levél felületén, azaz lassabban szárad fel, jobb a levéltrágya hatékonysága. Beteg, funkciójában korlátozott levelek gyógyítására a lombtrágyázás alkalmatlan! A kijuttatás gyakoriságára a paprika esetében sem lehet pontos receptet adni, tapasztalatok szerint az 5-7 napi lombtrágyázás a kritikus esetekben is elegendő. A levéltrágyázás sikere nemcsak a lombtrágyától függ, rossz minőségű vízben a hatékonysága csökken, ki is csapódhat. Ilyen célból legfeljebb 17-19 német keménységi fokú (nk0) és 0,5-1 sóértékű (mS/cm EC) vizet szabad felhasználni, hőmérséklete 15 °C-nál hidegebb ne legyen!

Trágyák és Tápoldatok Kiválasztása

Szerves trágyák

A szerves trágya (komposzt, istállótrágya) javítja a talaj fizikai és biológiai állapotát, növeli a humusztartalmat, és javítja a vízmegtartó képességet. A tápanyagok fokozatosan szabadulnak fel, hosszú távon biztosítva a növények számára a szükséges elemeket. Emellett serkenti a talaj mikrobiológiai életét, ami javítja a talaj egészségét és a növények ellenálló képességét. Hátránya, hogy tápanyagtartalma változó lehet, ami nehezíti a pontos kijuttatást, és nagyobb mennyiségre van szükség belőle. Kedvező hatású, ha minél nagyobb adagú, legalább 60 t/ha jó minőségű, érett szerves trágyát juttatunk ki. A rossz minőségű, gyommagvakkal teli, vagy rosszul érlelt szerves trágya káros lehet.

Műtrágyák

A műtrágyák pontosan meghatározott mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, így könnyen szabályozható a kijuttatásuk. Gyorsan felvehetők a növények számára, azonnali tápanyagellátást biztosítva, és általában kisebb mennyiségben is elegendőek. Legfőbb problémájuk, hogy csak három fő makroelem: a nitrogén, foszfor és kálium pótlására alkalmasak, és nem tartalmaznak egyéb fontos elemeket, mint a kalcium vagy magnézium, illetve mikroelemeket. Tartós műtrágya használat ronthatja a talaj szerkezetét, csökkenti a humusztartalmat és a vízmegtartó képességet, valamint túlzott használata talaj- és vízszennyezést okozhat.

A kálium esetében a termesztők tisztában vannak a paprika klórérzékenységével, mégis a magas költségek miatt alaptrágyának a 40, illetve a 60%-os kálisót használják, ami a toxikusnak is mondható klórnak a talajban való gyors mozgékonysága miatt nem jelent igazán veszélyt, a téli csapadékkal a gyökérzónából kimosódik. Azonban a paprika nagyon érzékeny a klórra, ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt.

Bio tápoldatok és mikrobiológiai készítmények

Egyre gyakrabban találkozhatunk bio tápoldatokkal a kertészeti áruházak polcain. Ezek többségében természetes növényi kivonatok, azaz a szükséges tápanyagokat természetes formában tartalmazzák. Speciális hiánytünetre kapható olyan tápoldat paprikához, melyeket biogazdálkodásban is használhatunk. Léteznek mikrobiológiai készítmények, amelyek hasonló elven működnek, mint az emberek esetén a probiotikumok. Nagy számban tartalmaznak olyan hasznos baktériumokat és egyéb szervezeteket, amelyeknek az a feladata, hogy a növények számára a tápanyagfelvételt megkönnyítsék. Ilyen például a BactoFil® B10, amely hormonokat szintetizál, elősegítve a csírázást és a gyökérzet fejlődését.

Házilag készíthető tápoldatok

A paprika tápoldat házilag is könnyen elkészíthető. Erjesztett növényi leveleket, például csalánlevet, vagy különböző keverékeket alkalmazhatunk, mint például csalán, pitypang és hagymahéj keverékének erjesztett levét. Ezek az erjesztett levek 1:10 vagy 1:20 hígításban használhatók. A kalcium pótlására a hígított tejjel való permetezés is alkalmas lehet. Fentieket összefoglalva mindenképpen a természetes szerek használatát ajánljuk a paprika tápoldatozása során.

Fontos Tanácsok és Gyakorlati Tippek

• Palántanevelés: A palántanevelés során ne látszatra öntözzünk. A palántaföld tápanyagtartalma kb. 2-3 hétig elegendő. Ezután használhatunk palánta tápoldatot, heti 1 alkalommal. A paprika palánták legnagyobb ellensége a fényhiány; készíthetünk "fénytükröt" a palántáink köré.
• Kiültetés utáni gondozás: Amikor elérkezik a paprika palánták kiültetésének ideje, előtte alaposan be kell locsolni a palántát. A paprika ültetése után, ezt újra meg kell tennünk, attól függetlenül, hogy a talaj nedves-e vagy sem. A gyökeresedéskor és a növekedés megindulásával egyenletes vízellátást igényel.
• Öntözés virágzáskor és terméséréskor: Amikor megjelennek az első virágok, már sokkal körültekintőbben kell eljárni a paprika locsolása során. Túl kevés és túl sok víz esetén is romolhat a terméskötődés. A bogyók érésekor is a mértékletesség és a rendszeresség a legfontosabb.
• Párásítás: Az öntözés mellett segíthetjük növényeinket párásítással is. Érdemes szórófejes öntözőberendezést alkalmazni, úgy, hogy a levelekre ne kerüljön víz, elkerülve a gombás betegségek felszaporodásának veszélyét. Szintén a párásításban segít a növények árnyékolása, amit raschel háló alkalmazásával vagy növénytársítás segítségével oldhatunk meg.
• Metszés és zöldmunkák: A folytonnövő fajták esetén érdemes metszeni, hogy elkerüljük a bogyók aprósodását, illetve a túl nagy lombfelület kialakulását. Ha a paprika már virágzik, de a tő még gyenge, az első terméseket el kell távolítani.
• Talajfertőtlenítés: A talajfertőtlenítés a mezőgazdaságban azért fontos, mert segít megőrizni a talaj egészségét, javítja a terméshozamot, és csökkenti a növénybetegségek, kártevők és gyomok jelenlétét. Alkalmazhatók kémiai (pl. Force 1,5 G rovarölő granulátum) és biológiai (pl. Artis Pro talajfertőtlenítő) készítmények.
• Talajjavítás és talajoltás: A talajjavítás a fenntartható és sikeres termesztéshez elengedhetetlen. A talajoltás során a gyökérzónába kijuttatott talajbaktériumok megtelepednek a gyökéren és annak környezetében, amely mind a növénynek, mind a baktériumnak előnyös. Ez javítja a talajszerkezetet, gyorsítja a növény- és szármaradványok lebomlását, csökkenti a szélsőséges időjárás okozta károkat, javítja a talaj vízmegtartó képességét és a növény termésmennyiségét.
• Kombinált megközelítés: Ideális esetben a legjobb megoldás a szerves trágya és a műtrágya kombinált használata, ahol a szerves trágya javítja a talaj szerkezetét és biológiai aktivitását, míg a műtrágyák gyors és pontos tápanyagellátást biztosítanak.

A paprika tápanyagigénye évszaktól és növekedési szakasztól függően változik. A növény optimális fejlődése érdekében a műtrágya összetételét és mennyiségét a mindenkori tápanyagigényhez kell igazítani. A tápoldatozással kapcsolatos receptekben szereplő adatok csak javaslatnak tekinthetők, azokat a környezeti viszonyok és a növény állapota jelentős mértékben módosíthatja.

tags: #paprika #palanta #tapoldatozas