Paprika növényvédelme és termesztése: Átfogó útmutató

A paprika (Capsicum annuum), a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó zöldségnövényünk, mely hazánkban és környékén rendkívül kedvelt zöldség- és fűszernövény. Bár világszinten nem tartozik a legfontosabb zöldségnövények közé, a fűszerpaprika a magyar gasztronómia elengedhetetlen kelléke, így jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Magyarországon egy éves növényként termesztik, de őshazájában találkozhatunk több éves, akár fás szárú változatokkal is. Fontos megjegyezni, hogy magas C-vitamintartalma és víztartalma mellett rendkívül alacsony a kalóriatartalma. A termesztés során elengedhetetlen a megfelelő növényvédelem és ápolás, hogy egészséges, ízletes termést takaríthassunk be.

Mielőtt a palántákat kiülteti a kertbe, vagy a termesztőberendezésbe, esetleg cserepekbe, vagy balkonládába, mindenképp tervezze meg a kiültetés elrendezését. A paprika palánták kiültetését mindenképp előre meg kell terveznie.Determinált fajtáknál a négyzetméterenkénti 12-15 tő javasolt. A tőtávolság 20 cm, a sortávolság ágyásos elrendezésnél 30 cm, az ágyások közötti távolság 60 cm. Ikersoros elrendezésnél a sortávolság 25 cm.Folytonos növekedésű fajták tőtávolsága 25 cm. A sortávolság ágyásos elrendezésnél 40 cm, az ágyások közötti távolság 60 cm. Ikersoros elrendezésnél a sortávolság 25 cm.

Az ágyás helyét akkor ássuk fel, ha már nincsenek fagyok, és a talajba már be tudjuk szúrni az ásót. Általában a talajjal egy szintben alakítjuk ki, és a könnyebb öntözés érdekében körbevehetjük bakháttal. Ez valójában egy földsánc, ami megakadályozza a víz kifolyását. A veteményesünk lehet emelt ágyáson is, melynek lényege, hogy építünk egy körülbelül 0,2-0,8 méter magas téglalap, négyzet vagy kör alakú vázat téglából, fából különböző terméskövekből. Ezt a vázat feltöltjük földdel, és ebbe alakítjuk ki a veteményesünket. Ez azért jó, mert a növényeink gyökerét távol tartja a pangó víztől, emellett a fenntartása is könnyebbé válik.A paprika sokkal fagyérzékenyebb, mint a paradicsom, ezért érdemes csak május 15-e után kiültetni, amikor már biztosan nem számíthatunk váratlan fagyra. Kiültetésnél figyelni kell arra, hogy elkerüljük az úgynevezett átültetési sokkot, melyet a hirtelen megváltozott környezeti körülmények és a gyökérzet megbolygatása okozhat. Ilyenkor a növény fejlődése kissé lelassul, amíg meg nem szokja az új helyét, ezért érdemes borús, esős időt választani a kiültetésre, vagy ha ez nem oldható meg, akkor esti órákat. Fontos, hogy a frissen kiültetett kis növényeinket jó alaposan öntözzük be! A palántákat mindenféleképpen érdemes először hozzászoktatni az új helyükhöz, mivel itt más a páratartalom, nagyobb hőmérséklet ingadozásnak lesznek kitéve. Érdemes pár palántát tartalékolni, mivel előfordulhat, hogy a legnagyobb óvatosság ellenére is egy pár tő tönkremegy, ilyenkor a tartalékokkal pótolhatjuk azokat.A paprika palántákat 15-20 cm tőtávolságra ültesse. A palánták számára készítsen lyukat, melybe a palánta kerül.

Támrendszer és metszés

A paprika egyszáras termesztéstechnológiájú hajtatásához támberendezést kell létesíteni. A támrendszert úgy kell kialakítani, hogy a paprikasorok felett 2 méter magasan drótot kell kifeszíteni. Ezeket a drótokat keresztirányban oszlopokhoz rögzített huzalok támasztják alá. A növények felkötözéséhez többszálas műanyag zsinórt használjon! A zsineget csúszókötéssel rögzítse a felső támrendszeren, majd lent lazán kösse a paprikatőre, figyelembe véve a növény szárának vastagodását.A paprikát metszeni szükséges. Az 5-7 cm magasságot elérő első hajtások közül válassza ki a legszebbet, és a többit tőből távolítsa el! Ezt vezesse függőlegesen a zsinór mellett! Az alsó részeken akkor kezdje el a felesleges hajtásrészek eltávolítását, mikor már 90-110 cm hosszúak. Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levélhónaljakból is fejlődhetnek hajtások. Ezeket tőből távolítsa el!

Öntözés és tápoldatozás

A gondos tápoldatozást meg fogja hálálni a chili paprika. A chili paprika gondozásához fontos, hogy ismerje a növény igényeit, hogy legelőször ezeket az igényeket - alapfeltételként - biztosítani tudja a chilipaprikának! Fényigényes, tehát a kert napfényes részére ültesse, illetve napfényes teraszra, balkonra helyezze el! Káliumigényes növény. A kálium a termésképzést és a termés minőségét segíti. A talaj szárazságára érzékeny. Ne hagyja kiszáradni a talaját!Palántaneveléskor célunk, hogy erős, zömök palántákat kapjunk. Ekkor magas foszfortartalmú tápanyagellátás célszerű. Kiültetés után a foszfortartalmú tápoldat a begyökeresedést és a virágképződést segíti. Virágzásig mindenképp biztosítani kell a kiegyensúlyozott nitrogénellátást is. A termésképzés idején a paprika káliumigénye megnövekszik.

Betakarítás

A paprika betakarítása több hullámban végezhető, szinte folyamatosan egészen őszig. A paprikának két érési ideje van a gyakorlatban. A gazdaságilag érett paprika még nem teljesen érett, sokszor nem érte el a végleges, fajtára jellemző színét, de már finom, ropogós, és nagyon jól betakarítható és feldolgozható. Ha biológiailag éretten szedjük le a paprikát, akkor megvárjuk, amíg ténylegesen megérik, általában pirossá vagy sárgává válik, kissé megráncosodik, a húsa kissé megpuhul.

Paprika betegségei és kártevői

A paprika növényvédelme egy nagyon fontos tényező. Már palántakorban is érdemes figyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkretehetik a növényeinket.

Talajlakó kártevők

A talajlakó kártevők olyan szervezetek, amelyek a talajfelszín alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.

Cserebogár pajor (Melolonthoidae)

A cserebogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családjába tartoznak. A pajor kifejezés a cserebogár lárváját jelöli. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, ezen 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. Potrohának végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. Rajzásuk április végén indul meg, mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-ot. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajnak 3 rassza van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos rassz a következő évben az ország más területén fog előfordulni. A kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt ásunk, és megnézzük, hány darab pajort találtunk.Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek, és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.

Drótféreg (Elateridae)

Számos faj tartozik bele, és rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a pattanóbogarak (Elateridae) családjába tartoznak. Az imágók nagysága 2-30 mm-ig terjed. Testük felülete kemény. Szárnyfedőjük domború és gyakorlatilag mindig fedi a potrohot. 3 pár egyformán fejlett lábuk van. A lárvák 3-5 évig fejlődnek és lárva alakban telelnek. A nőstények a tojást a növényzettel fedett talajba teszik. A kikelt lárvák még csak humusszal táplálkoznak, de a második vedlés után már az élő növények gyökerét kezdik el rágni. 10-12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem táplálkoznak. Kártétele teljesen ugyanolyan, mint a cserebogárnak, de az imágó nem károsítja a lombot.Védekezés: Hasonló a pajor elleni védekezéshez, a talajfertőtlenítés és a tojásrakás megakadályozása a cél.

Lótetű (Gryllotalpidae)

A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy, 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz, ami egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani is képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsátani.Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.

Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogynadeae)

Rendszertanilag puhatestűek törzsébe (Nemathelmintles) és a fonálférgek (Nemtaoida) osztályjába tartoznak. Családjuk a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogynadeae) családja. Szabadszemmel, de még fénymikroszkóppal is nehezen észrevehető, átlátszó állatok. A hím és a nőstény egyed jól elkülöníthető. A nőstény zömök, citromra emlékeztető alakú, 0,4-0,45 mm nagysággal, míg a hím fonálszerű, 0,8-1,3 mm nagysággal. Szabadföldi körülmények között 2-3 nemzedéke fejlődik ki, de védett hajtató berendezésekben gyakorlatilag folyamatosan képes szaporodni. Tojás alakban képes áttelelni, ha szükséges. Ezeket a tojásokat csomókba rakja, amit egy kocsonyás massza, az úgynevezett bábbölcső vesz körül. Átlagban 200-500 tojást képes lerakni. Légzése, hasonlóan más puhatestűekhez, a bőrén keresztül történik és a vízben oldott oxigént képes felvenni.Védekezés: Ha nem figyelünk rá, akkor komoly gondot tud okozni. Azonban van lehetőség a védekezésre, és nem is kell sokszor növényvédőszerhez nyúlni. Egyik ilyen módszer, ha hajtató berendezésünk vagy fóliasátrunk van, akkor hagyni kell átfagyni a talajt, mert ez esetben az összes elpusztul. Biológiai módszer a szolarizáció és a biofumigáció. Előbbi azt takarja, hogy a talajt fekete fóliával lefedjük és hagyjuk, hogy átmelegedjen, de hátránya, hogy ilyenkor a talajt folyton nedvesen kell tartani.

Levéltetvek (Aphididae)

Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családjába. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt, és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük a levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb, hanem az, hogy a dohány- és a paradicsommozaik vírust hatékonyan tudják terjeszteni, ami már nagyon komoly kártevővé csoporttá teszi őket.Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre, és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elegendőek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű irtó).

Molytetvek (Aleyrodidae)

Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a liszteskék (Aleyrodina) alrendjébe sorolhatók és a liszteskék (Aleyrodidae) családjába sorolható. Ahogy a neve is mutatja, inkább üvegházi körülmények között jelentős a kártevő, viszont a folyamatos klímaváltozás miatt, a meleg nyarakon már szabadföldi körülmények között is felbukkanhat. Ilyenkor sokszor komoly gondot okozhat. A kártevő igen apró, mindössze 1,1-1,5 mm-es nagyságú. A hím és a nőstény nagyon hasonlít egymáshoz. A tojásaik 0,24 mm-esek, kezdetben halványsárga, később pedig sötétbarna színűek. A tojások alakja hosszúkás és a levéllemezen rövid kis nyélen ül. A kártevőnek sok nemzedéke van és szabadföli körülmények között nem képes áttelelni. A fejlődési gyorsaságát és életmódját nagyban meghatározza a hőmérséklet. Ideális körülmények között egy nemzedék kifejlődése 30-70 nap. Az imágók a levél fonáki részén helyezkednek el és a levél megmozdításakor csoportosan reppennek fel róla. Aktív helyváltoztatásra csak az imágók és az első stádiumú lárvák képesek. Kárképe szívogatás formájában jelentkezik. A levelek kezdetben halványulnak, majd szépen fokozatosan elhalnak és lehullanak. Ezzel extrém esetben a teljes növény pusztulását okozza.Védekezés: A hagyományos értelembe vett kémiai védekezés komoly nehézségekbe ütközik több szempontból is. A gyors nemzedékváltásból adódóan egyre több idegméreggel szemben vált rezisztenssé. Mivel a növény fonáki részén található a kártevő, ezért oda egy kontakt idegmérget igen nehéz eljuttatni. Viszont az egyetlen felhasználható ilyen típusú rovarölőszer a Mospilan 20 SG. Ma hajtatásban a leggyakoribb technológiai lépés, hogy a természetes ellenségét, az Encarsia formosa nevezetű fürkészdarázs fajt juttatják ki. Ez egy tojásparazitoid, vagyis a saját maga petéit a kártevő petéibe helyezi. A természetes ellenségeivel a kártevő nagyon szépen kordában tartható. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ezek csak üvegházi körülmények között alkalmazhatók. Szabadföldön egy kicsit nagyobb lehűlés esetén mind a kártevő, mind pedig a természetes ellenség elpusztul.

Tripszek (Thysanoptera)

Ezek a kártevők rendszertanilag a tripszek (Thysanoptera) rendjébe, azon belül a Thripidae családba tartoznak. A meleg nyarak miatt egyre jobban nő a jelentősége szabadföldi körülmények között. Hajtatásban előtte is komoly gondot okozott, de a közvetett kártétele miatt mára egy komoly ellenféllé vált. Igen apró, mindössze 0,8-1 mm nagyságú az állat. Szárnya rengeteg kisebb sertéből áll össze és ezért kapta magyarul a rojtos szárnyú elnevezést. A lárva 0,8-0,9 mm nagyságú. Hajtatásban gyakorlatilag folyamatosan fejlődik és sok egymást átfedő nemzedéke alakul ki. Szabadföldön a talajban, védett helyeken, illetve növényi tárolókban képes áttelelni. Például hagyma burok levelei között, káposztán, vagy sarjadék hagymán. Az első imágók áprilisban jelennek meg, majd májusra kialakul a lárva kolónia. Egy nőstény 20-100 tojás lerakására képes és igen rövid, mindössze 2-5 napos az embrionális fejlődésük. Számos tápnövénnyel rendelkezik. Kártétele nyomán a levelek a fő ér mentén, majd a mellékerek mentén ezüstös szívásnyomok jelennek meg. Ez később kiterjed az egész levélre. Ez az ezüstös elszíneződés annak köszönhető, hogy levegő kerül a szöveti szerkezetbe. Később ezek a foltok parásodnak. Sajnos termésen is okoz ilyen tüneteket, valamint a termés deformált lesz. A másik hatékony vektora ennek a betegségnek a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Ez ugyanúgy károsítja a paradicsomot, de rengeteg tulajdonságában megegyezik a dohány tripsszel.Védekezés: A rajzást nagyon eredményesen nyomon lehet követni fehér ragacslapokkal. Szerencsére nem kell azonnal peszticidhez nyúlni a védekezéshez, mert számos ragadozója akad, pl.: Amblyseius swirskii, Orius laevigatus. De sajnálatos módon ezek a fajok szabadföldi körülmények között még nem alkalmasak biológiai védekezésre, mert nagyon érzékenyek a környezeti viszonyokra.

Lepkék (Lepidoptera)

Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)

Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családjába tartozik. Elülső szárnya alapvetően világosbarna, míg hátulsó szárnya fehér, de a szegélyén egy világosbarna sáv húzódik. A nemzetség többi fajától eltérően a szárnyán lévő jellegzetes folt (vese folt) nem látszik. A tora gyapjas és megegyezik az elülső szárnyának színével. A kártétel mindig a növény generatív részein jelentkezik, pl.: virágon, termésen. A paradicsomon apró lyukakat rág a termésen, majd ezen keresztül a növény belsejébe húzódik. A berágási pont nála is nehezen észrevehető. 2-3 nemzedékkel rendelkezik a kártevő, időjárási körülményektől függően, és bábként képes telelni. Nagyon hajlamos a vándorlásra, és az országban is előfordul, hogy időnként vándorlepkeként jelenik meg. Az első állatok május, június magasságában jelennek meg, a károsításukra pedig június és július hónapokban lehet számítani. A nyár folyamán kifejlődik még egy nemzedék, de sokszor akár 2 nemzedék is.Védekezés: A kulcs az időzítés. Szexferomoncsapdával a rajzásmenetük jól nyomon követhető. A legbiztosabb védekezési lehetőség, ha feromoncsapdával megfigyeljük a rajzását, és a tojásrakás idejére időzítünk egy piretroidos, vagy bármilyen szélesspektrumú idegmérges kezelést. Növényvédőszerek: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Bacillus thuringiensis spp.

Paradicsom aknázómoly (Tuta absoluta)

Ez az eredetileg Dél-Amerikából származó kártevő jelenleg a paradicsom termesztés legjelentősebb kártevője. A kártétele miatt akár 80-100%-os termésveszteség is bekövetkezhet. Sajnos már hazánkban is egyre több és egyre komolyabb gondot okoz. Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a sarlósajkú molyok (Gelechiidae) családjába tartozik a faj. A tojásai enyhén nyújtottak és színük a törtfehér színtől egészen a világossárgáig változnak. Az embrionális fázisban elkezdenek egyre sötétebbé válni. Az első stádiumú lárva fehérszínű, majd fokozatosan zöldül a táplálkozás során. A második és harmadik stádiumú lárvák pedig világos rózsaszínűvé válnak attól függően, hogy a növény melyik részével táplálkoznak. A báb hossza 5mm és világoszöld színű. Ahogy egyre közelebb jutunk a rajzáshoz, úgy válik ez a szín egyre barnábbá. A kifejlett imágó 10 mm nagyságú, ezüst színű pikkelyekkel fedett. Elég szapora kártevő ugyanis 1 nemzedék akár 1 hónap alatt képes kifejlődni. Ez sajnos nem csak Dél-Amerikára, hanem már Európára és Magyarországra is vonatkozik. Ezek a nemzedékek nagyon sokszor átfedésben vannak egymással. Szerencsére szabadföldön nem, csakis üvegházi körülmények között képesek az áttelelésre. 26-30°C között fejlődnek a leggyorsabban 60-75%-os relatív páratartalom mellett. A nőstény a tojásokat a levél fonáki részére vagy pedig a szárra helyezi el. A tojásrakást követően az első kártétel 5-7 nap múlva jelentkezik. A megfelelő körülmények között a lárva állapot mindössze 20 nap. A 4 lárvastádium után a legkülönfélébb helyeken képes a bábozódásra. Ez történhet a levélen, a száron, vagy a talajban, illetve többször láttam olyat, hogy a csepegtető öntözőrendszer tűinek a redőibe petézett bele. A kártétele látványos és jól felismerhető. A fiatal hernyók a növényi szövetekben aknáznak. Először a leveleken foltszerű aknákat készítenek, amelyeken ujj szerű nyúlvány figyelhető meg. Ez a lárva haladási irányát jelzi. Hasonló kártétel figyelhető meg a száron és a kocsányon is. A termésen a kocsány körül apró berágásokat lehet megfigyelni.Védekezés: Sajnos a védekezés nagyon nehéz ellene. Ugyanis az inszekticidekkel szemben nagy fokú tolerancia figyelhető meg. Mivel az Új-világban sokkal enyhébbek a növényvédőszerekre vonatkozó hatósági szabályok, számos nagyon komoly idegméreg forgalomban van még, pl.: szervesfoszforsav-észterek. Ezeket előszeretettel használják is a termesztés során. A gond, hogy ezekre a komoly készítményekre vált toleránssá a kártevő. Így a kémiai növényvédelemre nem lehet építeni. Így a biológiai védekezésre kell helyezni a hangsúlyt. Szerencsére ismert egy fürkészdarázs faj, ami nagy…

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum)

Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családjába tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnyának a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk.Védekezés: Ahogy említettem, minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapjuk az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben, akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat, pl.: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.

Atkák

Ezek a károsítók szintén egy viszonylag nagy csoportot alkotnak. Méretük igen kicsi, mindössze 2-4 mm nagyságúak, bár ez attól is függ, hogy melyik faj, amelyik károsítja a növényünket. 1 pár hártyásszárnnyal rendelkeznek, és elég jól repülnek. Nagyon rövid csápokkal rendelkeznek. Fajtól függően 2 maximum 3 nemzedéke fejlődik ki egy évben és mindegyik faj tojás alakban képes telelni. A család minden tagjára igaz, hogy a lárvának 5 fejlődési stádiuma van és ezután alakul imágóvá. Közvetlen kártételük igazából teljes mértékben elhanyagolható. Mindössze a levél fonáki részén okoznak, gyakorlatilag alig látható szívás nyomokat. A levél ettől függetlenül sárgul a szívogatás nyomán, de ez nem túl jelentős. A paradicsom esetén ez a Ca Phytoplasma solani.

Paprika betegségei

A paprikaállományunkon megjelenhetnek a lisztharmat és vírusos betegségek is.

Paprika fitoplazmás sárgasága (Ca Phytoplasma solani)

A betegséget először 1841-ben írták le hazánkban fűszerpaprikáról. Elsősorban ezen okoz gondot, de előfordulhat étkezési paprikán, mind szabadföldön, mind pedig hajtatásban. Jellegzetes tünete, hogy a levelek csoportosan képződnek, a növény visszamarad a növekedésben. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek pedig elsárgulnak és elkeskenyednek. A sárgulás mellett még megfigyelhetők klorotikus foltok is. A levélnyél vagy nagyon hosszú lesz, vagy pedig nagyon rövid. A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Viszont nem hurcolják hosszú távra, mert egy szívás után leadják a vírust a tetvek.Védekezés: eszközök fertőtlenítése hipóval; rezisztens fajták telepítése pl: Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel.

Paprikamozaik vírus (TMV, ToMV)

A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van. Az egyik a sötétzöld mozaikosodás, a másik a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van.Védekezés: ellenálló fajták termesztése pl: Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.

Baktériumos levélfoltosság és bogyórothadás (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)

Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek, ezért már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba, mert nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben.Védekezés: Egészséges fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.

Palántadőlés (Pythium debaryanum és Rhizoctonia solani)

A termesztéstechnológia ezen szakaszának legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Pythium debaryanum és a Rhizoctonia solani. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pythium az oospóráival, míg a Rhizoctonia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A Pythium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a Rhizoctonia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. A két említett kórokozó közül a Rhizoctonia a veszélyesebb. A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a Pythium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a Rhizoctonia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe.Védekezés: Sajnos nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség, a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A Pythium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A Rhizoctonia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG.

Lisztharmat (Erysiphe cichoracearum)

Az idősebb növényeken megjelenhetnek más gombafajok is pl: Botrytis, Sclerotinia vagy lisztharmat, de ezek a palántákat ritkábban veszélyeztetik, vagy nagyon erős kórokozó nyomás kell ahhoz, hogy előjöjjenek. A lisztharmat később tűnik fel a paprika növényeken. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek lisztharmat tünetek, de akkor az a termesztő mulasztása, ha nem volt megfelelő a szellőztetés.

Lemosó permetezés

A lemosó permetezés célja a megelőzés, így még tél végén vagy tavasszal a kórokozók (pl.: gombák) és kártevők (pl.: levéltetvek, atkák) áttelelő alakjait gyéríthetjük. Ez esetben bő lémennyiséggel, áztatásszerűen kell végezni a permetezést, hogy a permetlé mindenhol lefedje a növényt, és bejusson még a kéregrepedésekbe is. Az örökzöldek közül, például a babérmeggy sövény lemosó permetezésével, még rügypattanást megelőzően eredményesen védekezhetünk, különösen a gombás betegségek ellen. A lombhullató díszfák, díszcserjék és például a rózsák védelme érdekében nemcsak ősszel, tavasszal is érdemes lemosó permetezést alkalmazni. Különösen az enyhe telet átvészelő kártevők (pl. levéltetvek, atkák stb.) és kórokozó gombák (pl. lisztharmat, rozsda stb.) ellen érdemes védekeznünk.

Erős paprika termesztése

Az erős paprika néven elterjedt paprikafajták közös jellemzője a magas kapszaicin tartalom. A csípős, erős ízt ez adja a termésnek. A kapszaicin a szájban található hő-, és fájdalomérzékelésért felelős idegvégződéseket ingerli, égő érzést okozva. A kapszaicin nem oldódik vízben, ellenben zsírban és alkoholban igen. Sokan dicsekednek azzal, hogy bírják a rendkívül erős paprikát is, ez azért lehetséges, mert az erős paprika rendszeres fogyasztása egyre érzéketlenebbé teszi a receptorokat, így egyfajta tolerancia alakul ki az erősséggel szemben. A chilipaprika összefoglaló név, mely a trópusi, szubtrópusi területeken termesztett csípős termésű paprikafajtákat fogja össze. A chilipaprikák közé tartoznak a legcsípősebb paprikafajták. Termésük színe nemcsak piros, vagy sárga, hanem lila, és zöld is lehet. A chili paprika termesztése az egyik legkönnyebb hobbikertész feladat, a chili paprika ugyanis egyszerűen nevelhető, igényei alacsonyak, kudarcot vallani vele szinte lehetetlen. A chili paprika nagyon csípős ízű, emésztést serkentő hatása van. A ’La Bomba’ jalapeno paprikafajta egy különleges fajta, ugyanis viszonylag nagy a betegségekkel szembeni ellenállósága, ezért nem kell sok energiát szentelni a növényvédelmi feladataira. A paprikák kb. 8 cm hosszúak, kúposak és zölden, pirosan is fogyaszthatók. Héjuk fényes, húsuk vastag, viszonylag kemény. Kifejezetten csípős.

Erős paprika elrendezése

A palánták kiültetésénél az erős paprika töveket kb. 20 cm-re ültesse egymástól! A paprikatöveket kb. 20-30 cm-re ültesse egymástól, ehhez azonban ismerni kell a paprikafajta növekedését, végleges méretét is figyelembe kell venni. Fontos, hogy a növények, ha megnőnek, semmiképp ne legyenek összezsúfolva, egymás hegyén-hátán, hiszen így torzak lesznek a növények és a termés is, illetve sok betegség felütheti a fejét.

tags: #paprika #permetezese #megyeri #szabolcs