A pata, melyet az állattenyésztők szaruhártyának és mindannak neveznek, ami benne van, a ló, szamár, zebra és még néhány állat lábvégének utolsó íze. Ez a falangok körüli képződés egyfajta módosított bőr, melyben az epidermisz egy kukorica. Anatómiai szempontból a pata összefügg az emberi körmökkel, magában foglalva a legfelső réteget és az összes benne lévő elemet. Ez a lábképződés nagy jelentőséggel bír a ló számára, mivel képes ellenállni az állat nagy testtömegének, kisimítja az ütőerőt és megakadályozza az ízületek deformálódását. Ezenkívül a láb ezen részének köszönhetően az állat a testmozgás során elegendő mennyiségű vért kap.
A Ló Pata Szerkezete és Funkciói
Ne gondold, hogy a ló patája csak egy kemény héj. Valójában ez egy nagyon összetett szerkezet, amely szalagokból, izmokból, porcból, csontokból és ízületekből áll. Ezenkívül a pata a corneum rétegből, az epidermiszből, a bőr alapjából és a szubkután rétegből áll. A P.-csont veti meg az alapját, azonkívül porcok, szalagok és inak is vannak benne. Közvetlenül a szarutokon belül a bőr irharétege vonja be a patában lévő csontos és lágy képleteket, s ezt az irhát húsos pártának, falnak, talpnak és nyírnak nevezik. Ezek növesztik a patát.
A pata megjelenése számos jól elkülöníthető részre osztható:
A Párta és a Patavall
A párta a fejbőrnek a corneumba való átmenetének területén képződik, szélessége legfeljebb hat milliméter. Felső része szőrtüszőkből és faggyúmirigyekből áll. A pata ezen része szükséges ahhoz, hogy csökkentse a bőr terhelését, és megköti a corneum réteggel. A párta kissé messzebb van, mint a határ. Fontos a pata felépítésében is, mivel összeköti az elülső és az oldalsó falakat, és ütéselnyelő képességet hoz létre, amikor a ló jár vagy fut.
A szarutokon szarufalat, talpat és nyírt különböztetnek meg. A szarufalat, melynek a földdel érintkező szélét hordozószélnek nevezik, hegy-, oldal- és sarokfalra osztják. A hegyfal a pata elején, az oldalfalak a pata két oldalán és a sarokfalak hátul vannak. Szöveti szempontból három réteg különböztethető meg a szarufalon: a külső máz, mely nagyon tömött szaruból áll, s a patát a húgy maró hatása és egyéb ártalmak ellenében megvédi; továbbá a középső rostos réteg, melynek rostjai fölülről lefelé haladván a mázon keresztül látszanak, ez a szarufal legvastagabb rétege; végre legbelül fölülről lefelé haladó fodros felületű lemezek alkotják a szarufalat, melyek szoros összeköttetésbe hozzák a húsos fallal.
A Talp és a Nyír
A talp egy lapos lemez nyíl kivágással, amely felhámból és a bőr alapjából áll. Védelmi funkciót lát el a deformációtól származó lágy szöveteknél, amelyek a pata mélyén helyezkednek el. Nagyon gyorsan növekszik és regenerálódik. Ott, ahol a talp a szarufallal (hordozószéllel) érintkezik, mindig fehér színű a szaru, s ezt fehér vonalnak nevezik. Ez jelzi azt a helyet, ahová a patkolásnál a szegek verendők be.
A nyír ékalakú test a pata talpfelületén, melyen két combot különböztetünk meg. Ez a rész a rácsok között helyezkedik el, és hosszanti horony osztja. Tartalmaz felhámot, corneum réteget, bőralapokat és szubkután réteget. A pata-talp felületén még a két saroktámasz található, melyek a sarokfalak folytatásai. Az újszülött csikó patáin van egy "vörösfenyő" nevű védőkapszula, amely végül önmagában leesik. A csecsemőnek szüksége van rá, hogy az anyaméhben tartózkodása során ne károsítsa belső szerveit.
A Pata Rugalmassága
A szarutok élő állaton nagyon ruganyos, s járás közben folyton alkalmazkodik a belső részek alak- és helyváltozásához. Ezen alkalmazkodási képesség, melyet P.-rugékonyságnak neveznek, főleg a nyírnak és a saroktámaszoknak tulajdonítható, és csak akkor érvényesül kielégítő mértékben, ha a nyír lehetőleg nagy és ha a saroktámaszokkal való összefüggése meg nem szakíttatik.
Öt ló vizsgázott le ma lovasterápiás feladatokból a Pszicho-Pata és Lovasterápiás Központban
A Pata Alakja és Mérete
A ló patájának alakja és mérete sok tényezőtől függ. Mindenekelőtt az öröklődésből, valamint a természeti viszonyok hatásából. De a legfontosabb ebben az esetben a kőzet tulajdonságai. Például a nehézsúlyú lovak nagy, tágas patákkal rendelkeznek. A telivér versenylovak kicsi, keskeny patákkal rendelkeznek, amelyeknek meredek lejtése van.
Különbség van az első és hátsó lábak patái között. Az első pata szarufala valamivel laposabb, mint a hátsóé, továbbá a hordozószél kör alakú, míg a hátsóé tojásdad alakú, a talp pedig elül kevésbé homorított, mint hátul, minélfogva az úgynevezett vérfoltok, vagyis talpzúzódások rendesen csak az első patákon keletkeznek. Ezenkívül megjelenésük attól is függ, hogy mely végtagokon helyezkednek el. A ló hátsó "cipője" sokkal kisebb, mint az elülsőé, és egyidejűleg egyedüli homorú befelé.
A formának az élet során több módosítási szakasza van. A legtöbb esetben ez külső tényezőknek és a lábak helyzetének köszönhető. Az állat tartásának módja befolyásolja a pata megjelenését. Ha állandóan olyan helyen van, ahol mindig nedves, akkor a paták szélesek lesznek. A száraz istálló keskeny, rendezett lábbelit eredményez. A formát az állat kihasználásának módja is befolyásolja.
Érdekes tudni, hogy a pata akciója a mozgás során bekövetkező változásokat takarja. Ha a ló lába nyugalomban van, akkor a corolla leereszkedik, és a nyíl kitágul. A végtag emelésekor a pata ellentétes formát ölt.
Az Egészséges Pata Jelei
Ahhoz, hogy a paták mindig egészségesek legyenek, szükséges, hogy a ló egyenletesen kapja meg a terhelést. Ezenkívül elengedhetetlen a végtagok gondozása, a szaruhártya megfelelő időben történő levágása. Ebben az esetben tudnia kell, hogy ha helyesen van kialakítva, akkor a felületét egy csinos, teljes értékű bevonó gömb borítja, és nincsenek repedései és lyukai. A lábnak homorúnak és tippektől mentesnek kell lennie. A nyírnak szépnek, fejlettnek és hegyesnek kell lennie. A repedéseknek és az esetleges horpadásoknak teljesen szabadnak kell lenniük. Az egészséges patában lévő morzsák formájának szabályosnak és kissé lekerekítettnek kell lennie. Egy barázda jól látható köztük.
Az állatorvosi és patkolókovács szakirodalom, gyakran ír „normális” patáról, holott ez a fogalom igen komplex és sokszor félrevezető, mivel minden egyes ló esetében, mikor megítéljük, hogy milyen a pata, akkor figyelembe kell venni az adott állat adottságait (genetika, alkat, fajta, hasznosítás stb.) és a környezeti tényezőket is (takarmányozás, talaj, évszak stb.). Az első pata kerek, sarkaiban megfelelően széles, a falvastagsága a legszélesebb az ujj részen (a nyírtól előrefelé terjedő harmadban), szögellése 50-55°. A hátsó köröm mindig kissé keskenyebb és ránézésre hegyesebb is, mint az első. A nyír nagy méretű és jól fejlett, megfelelő hasítékkal rendelkezik, jó állagú, szagtalan, száraz, de rugalmasan elasztikus. A nyír csúcsa általában 2.5 - 3 cm-re van az ujj csúcsától. Ha ez a távolság 4 cm, vagy annál nagyobb, akkor túlnőtt az ujj szaruja. A talp felől tekintve a nyír csúcsa 1/3 - 2/3 arányban osztja el keresztben a talpat, míg a nyír hossztengelye két azonos félre osztja a talpat. A sarok hossza és az első fal szaruhosszának aránya az mellső patán 1:2-höz, a hátsó patán pedig 1.5:2-höz. A sarkak (a szarutok sarka) a nyír bázisánál kell, hogy legyen. A pata-csüd tengelyt oldalról tekintve tudjuk megnézni. Amikor a szár merőleges a földre, akkor a csüdöt és a fali szarut összekötő vonal egyenes kell, hogy legyen. Az egészséges lábvég egyik alapja az egészséges, jó egyensúlyú, megfelelően alakított köröm.
A Ló Problémás Patáinak Jelei és Kezelésük
A paták deformációjának megállapítása még a tapasztalt gazdálkodók számára is nehéz, akik saját ménesbirtokukat vezetik, mivel a ló ilyen esetekben egyáltalán nem mutat betegség jeleit. Ezért a patológia azonosítása érdekében be kell tartani az alábbi ajánlásokat: meg kell tanulni, hogy mik legyenek a ló egészséges végtagjai, csak ezután lehet megvizsgálni őket, hogy a legkisebb eltéréseket láthassák a normától.
Gondosan figyelemmel kell kísérnie az állat nyugalmi viselkedését. Egy egészséges lónak egyenes a lába. Ha van patológia, akkor a végtagok előre hajlanak, hogy pihentessék a gyulladt sarkokat. A ló epifitikus csontja deformálódhat, amikor egy cipő patológia jelentkezik. Gyaloglás közben egy beteg ló a lábujjára támaszkodik, ami a pata alól fröccsenések megjelenését váltja ki. Ezenkívül az állat elkezdi hajlítani a csuklót, hogy ellazítsa az izmokat. Egészséges ló nyugszik a sarkán.
A ló végtagjaival kapcsolatos problémák elkerülése érdekében nem ajánlott öt évnél fiatalabb fiatalembert cipelni. Ennek oka még nem teljesen kialakult csontok. A korai cipelés mindig kellemetlen egészségügyi következményekkel jár a lóra nézve. Az állat nyaka és válla is jelezheti a paták problémáit. Ha a lapockáknak nincs hajlata, és a nyak nagyon rövid, vastag és feszes, ez azt jelenti, hogy az állatnak túl sok az izomtömege. Ez akkor történik, ha bármilyen probléma van a végtagokkal. Fontos! Amint észreveszik, hogy a ló lábain eltérések vannak, azonnal forduljon állatorvosához a kezelés érdekében.
Hibás pataalakulások: a terült pata, mely az embernél lúdtalpnak nevezett nagyon lapos talpalakulásánál fogva nem képesíti a lovat nagy utak megtételére. De a falusi kovácsok éppen e két sarkalatos kivánalom ellen szoktak vétetni, mert ritkán tudnak a nyír kicsinosításának, vagyis túlságos megfaragásának ellentállni, s azonkívül a nyír és saroktámaszok közötti összefüggést is át szokták vágni, aminek azután rendesen az a következménye, hogy a szarutok idővel mindinkább összehúzódik, vagyis a szorult pata fejlődik ki, mely hasonlóan, mint az ember lábán a szűk cipő, fájdalmat okoz a lónak.
Helyes Patkolás
A lóosztagból származó vadállatok képesek minden további védelmi eszköz nélkül mozogni. A házi lovak végtagjait gondosan gondozni kell. Az állat egészsége ettől függ. A patkolt lovak emellett védettek, és terhelés alatt is hatékonyabban működnek. A lovakat patkoló embereket kovácsoknak hívják. De maga is megpatkolhatja az állatot, ha alaposan tanulmányozza az utasításokat és betartja azokat.
A Patkolás Lépései
- Előkészítő munka: Először az előkészítő munka következik. Ezután fel kell emelnie a ló lábát, és meg kell szabadítania a régi kopott patkó maradványaitól. A végtag alsó részét teljesen dörzsölje meg. Az összes hámozott és durva réteg levágásához egy speciális eszköz segítségével csípje le a ló patájának felső szélét, amely jelentősen előrenyúlik.
- A talp simítása: A talpat ki kell simítani és ki kell egyenlíteni.
- Patkó kiválasztása és igazítása: A következő lépés egy patkó felvétele. Illenie kell. Ha kisebb és nagyobb patkó közül választ, jobb, ha nagyobbat választ, mivel a kívánt paraméterekhez igazítható. Ez háromféle módon történik: a fém melegítésével, hideg kovácsolással vagy esztergálással.
- Patkó rögzítése: A patkót körmökkel rögzítik a patához. Ezt nagyon körültekintően kell megtennie, hogy ne ártson az állatnak. A szögeket tompa szögben csavarják be úgy, hogy a hegyes szél középen kifelé haladjon. Ezt követően a végeket hajlítják és kalapácsütéssel szegecselik.
- Utómunkálatok: Ezt követően meg kell tisztítania és csiszolnia kell a pata összes durva oldalát. Minden egyenetlenség és szegecs csiszolva van, így a ló "cipője" gyönyörű megjelenésű. Ehhez használhat egy rendes fájlt. A patkó fölött kinyúló összes éleket el kell távolítani.
Ugyanígy az eljárásokat a többi végtaggal is el kell végezni. De nem szabad elfelejteni, hogy a ló hátsó lábának patája nagyobb, mint az eleje.
Pata Tisztítása és Vágása
Annak érdekében, hogy a ló lábai mindig egészségesek legyenek, rendszeresen meg kell őket vágni és meg kell tisztítani. Ezt az eljárást ajánlott két-két havonta elvégezni. Ennek a folyamatnak köszönhetően a ló patája nem fog megrepedni, elszakadni és hipertrófiája nem lesz.
Szükséges Eszközök és Lépések
A művelet végrehajtásához a következő eszközöket kell elkészíteni: reszelő, egy speciális állvány, csipesz. Miután elkészítette az összes szükséges dolgot, elkezdheti a műveletet.
Az eljárás a következő:
- Pata előkészítése: A művelet sokkal könnyebbé tétele érdekében a ló patáját tócsába kell áztatni, ahol néhány percig állnia kell. Ez megpuhítja a héjat. A lovat hevederekkel kell rögzíteni.
- Tisztítás: Először meg kell tisztítania a pata belsejét. Ugyanakkor eltávolítják azokat a kemény tárgyakat, amelyek a legmélyebb helyeken elakadhatnak. Ezután a nyilakat teljesen megtisztítják, és meghatározzák, hogy mennyire szükséges levágni a corpus callosumot.
- Vágás: Közelebb kell állnia a ló vállához, fel kell emelnie a patát, és rögzítenie kell a lábak között. A falakat a falaktól a lábujjáig kell levágni. Ugyanakkor gondoskodnia kell arról, hogy a felesleget egyenletesen vágja le.
- Talp simítása: A talp ellapításához rasp-t kell használnia. Az igazítást saroktól talpig kell végezni. Ebben az esetben meg kell győződnie arról, hogy a felület sík, képződmények nélkül.
Fontos! Ha egy személy nem tudja, hogyan kell használni a fenti eszközöket, akkor a legjobb, ha szakemberhez fordul. Ahhoz, hogy egészséges ló legyen a háztartásban, mindenekelőtt a végtagok megfelelő gondozására van szükség. Mindig meg kell győződnie arról, hogy a pata megfelelő-e.
Épületeink ellenségei: A Farontó Kártevők
Amikor felépítünk egy épületet, kihasítunk magunknak egy darabot a természet teréből, a természet pedig szinte abban a pillanatban megkezdi ennek a darabnak a visszafoglalását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a természet nem örül annak, ha mi építkezünk, és műveinket igyekszik visszatéríteni az anyag energia körforgásba.
Rovarok, melyek a Faanyagot Pusztítják
Az épület gazdája, üzemeltetője rémülten hallja, hogy valami rág a faanyagban, apróbb-nagyobb lyukak jelennek meg, amelyekből gyakran lisztszerű anyag szóródik. Gerendában, bútorban, parkettában nincs szú. Beépített faanyagunkat károsító rovarok (és a bogarak) egyik jelentős csoportja a kopogóbogarak. Nevüket kommunikációs rendszerükről kapták. Párkeresési időszakban mind a hat lábukkal jól megkapaszkodnak a faanyag felületén, és fejükkel lekopognak egy jelsorozatot.
Kopogóbogarak
A petéből kikelő kis álcák befúrják magukat a faanyagba és fajtól, faanyagtól, időjárástól, genetikai kódjuktól, és még néhány ismeretlen tényezőtől függően 1-3 évig rágnak. A bábállapot végén közvetlenül a fa felszíne alatt az úgynevezett bábbölcsőben kialakul a nemző, amely kirágja magát a faanyagból, párosodik, petét rak, és tovább folytatódik a láncolat. Általában ezeket a kis 1-5 mm átmérőjű kerek úgynevezett kirepülő nyílásokat látjuk meg, de mögöttük már derekas pusztítás áll. A rágásuk nem öncélú, hanem táplálkozó rágás. Össze kell szedniük azt az energia mennyiséget, amely az átalakuláshoz szükséges. A nemzők kirajzása régen a fajra jellemző, jól meghatározható időszak volt, és általában áprilisban kezdődött. Mára ez kezd megváltozni. Részben az általános felmelegedés, de talán inkább a fűtött házak miatt a téli nyugalmi időszakuk lerövidül, és korábban kezdődik a rajzás. Gyakori, hogy már márciusban, sőt február végén találunk kirajzott nemzőket, amiből arra is következtethetünk, hogy az egész fejlődési ciklus is lerövidül. Erős kopogóbogár kártétel esetén is valamennyi megmarad a faanyag szerkezetéből, mert az álcák elsősorban a puhább részekben készítik a meneteiket. Nevükhöz méltóan elsősorban a faanyag szijácsrészét károsítják, másik nevüket is megszolgálják, mert a faanyagot a szó szoros értelmében lisztté rágják. Fő táplálékuk a tölgy, cser, akác, kőris, dió. Előszeretettel pusztítják a tölgyfából készült tetőszerkezeteket, illetve a más faanyagból készült szerkezetekbe beépített tölgy, vagy akác elemeket.
Cincérek
Épületeink faanyagát nagyrészt a cincérek pusztítják el. Aránylag rövid idő alatt képesek olyan mértékű kárt okozni, amelynek következtében a faszerkezet teljes rekonstrukcióra szorulhat. A bogarak nyáron repülnek ki, és párosodás után a nőstények néhány részletben körülbelül 200 petét raknak le a faanyagon maradt kéreg alá, vagy a repedésekbe. A két hét után kikelő kis álcák befúrják magukat a fa szijácsrészébe, és ott is maradnak általában 3-4 évig. Közben egyre kövérebbek lesznek, egyre nagyobb átmérőjű álcameneteket rágnak a faanyagba. Optimális számukra a 28-30 fokos „padláshőmérséklet”. Nagy szerepet játszik továbbá a faanyag fehérjetartalma. Nagyon magas fehérje tartalom és optimális hőmérséklet esetén kivételesen két év alatt is kifejlődhet, de ez nagyon ritkán fordul elő. Kedvezőtlen körülmények között a fejlődésmenete 10-12 évig is eltarthat, de 17, sőt 32 éves kifejlődési időről is tud a szakirodalom. Ez alatt a hosszú idő alatt folyamatosan készíti aránylag nagy átmérőjű álcameneteit, folyamatosan csökkentve ezzel a szerkezeti elem hasznos keresztmetszetét. Jó tudni, hogy a farontó bogarak nemző alakjai ritka kivételtől eltekintve nem táplálkoznak. Örülnek, ha kirágják magukat a bábbölcsőből, és kész.
Hártyásszárnyúak
A hártyásszárnyúak közé tartoznak (a hangyákkal együtt), és úgynevezett másodlagos károsítók. Petéiket hosszú tojócsövük segítségével mélyen a fába süllyesztik. Beteg, vagy a fatelepen tárolt frissen döntött faanyagot kedvelik első sorban. Kifejlődési idejük 2-4 év, így gyakran előfordul, hogy a nemzők már feldolgozott, beépített faanyagból repülnek elő. Az itt felsoroltakon kívül rengeteg rovar pusztítja az épületeinket, de még vázlatos felsorolásukra sem vállalkozhatunk. Épületeink pusztításának élharcosai gyakorlatilag minden növényi eredetű építőanyagot le tudnak bontani rövidebb, hosszabb idő alatt.
Öt ló vizsgázott le ma lovasterápiás feladatokból a Pszicho-Pata és Lovasterápiás Központban
Gombák, melyek az Épületet Károsítják
A gombák közé tartoznak, de eléggé elkülönült csoportot alkotnak a penészgombák. Általában fekete pöttyök formájában jelentkeznek, korompenésznek is mondják. Pusztítják a szerves anyagokat, de komoly veszélyt jelentenek a környezetükben élőkre is. Antibiotikus anyagokat termelnek. Faszerkezeten, papíron, falakon kék, zöldes, vagy szürkés bevonatot képeznek.
Kültéri Farontó Gombák
Elsősorban kültéri faanyagok károsítói. Fehér korhadást okoznak, és általában rövid idő alatt elpusztítják, a szakszerűtlenül, védőkezelés nélkül épített kerítéseket, haranglábakat, faragványokat stb.
Fehér Korhadást Okozó Gombák
Kezdetben fehér színű, aljzatra fekvő gombák, képesek a faanyag teljes elpusztítására. Nedvesség igényük magas, kiszáradva inaktívvá válnak. Ha a környezet újra nedvesedik, ott folytatják a károsítást, ahol abbahagyták.
Pincegomba és Könnyező Házigomba
Nagy nedvesség igényű farontó gombák. Barnakorhadást okoznak. Nevüktől eltérően nemcsak pincékben, hanem tetőszerkezetek beázott területein is gyakoriak. A pincegomba fertőzést gyakran követi a könnyező házigomba megtelepedése. Valamennyi házigomba, de elsősorban a könnyező házigomba (Serpula lacrymans), épületeink legveszedelmesebb ellensége. Mindent elpusztít, amiben cellulóz van. Az általa termelt nedvesség rongálja az épület többi részét és elősegíti más gombák megtelepedését. Fellépése esetén azonnal meg kell kezdeni a károsítás felszámolását. Ez a munka speciális kémiai anyagokat és speciális szakértelmet igényel.
Védekezés az Épületek Kártevői Ellen
A megelőzés kulcsfontosságú az épületeinket károsító rovarok és gombák elleni védekezésben. Ne legyenek hőhidak, ne legyenek párazugok a penészgombák számára. Ne képezzünk ki búvóhelyeket a rágcsálók számára, védjük a kábel alagutakat és csatornákat. A faszerkezetet úgy kell megtervezni, hogy óvjuk a nedvességtől, és a túlzott felmelegedéstől. Ha a kellően védett faanyag megázik, nem baj, csak ki tudjon száradni. Ezt a tervezés során kell biztosítani. Biológiai szempontból az épületek legveszélyeztetettebb része általában a faanyag. Sok védőszer van a piacon, mindegyik egy kicsit különbözik a többitől, mindegyik valamilyen célra lett kifejlesztve.