A pecsenye- és hízott kacsa tartásának, nevelésének és konyhai felhasználásának szakértői útmutatója

A kacsa az a hús, mely egyszerűen sóval, borssal, esetleg fokhagymával vagy majoránnával bolondítva is tökéletes. Sokan mind a mai napig tartanak a sütésétől, pedig a sötét húsú szárnyas, akár a liba és a galamb, egy igazán izgalmas, "vadas" aromákkal teli hús. A szárnyas összsúlyának viszonylag nagy részét teszik ki a csontok (ellentétben a csirkével), ez is magyarázat arra, hogy kisebb kedvvel tenyésztik. A kacsa száraz hús, de az irdalásnak köszönhetően a bőr alatti zsírréteg kiszabadul, a hőtől megolvad, így lesz szaftos és gazdag ízvilágú.

Sült kacsacomb tálalása aranybarna, ropogós bőrrel

A kacsa sütésének művészete és praktikái

A kacsa sütése történhet egészben vagy darabjaira szedve. Az egész szárnyas sütőben pirul, részeire szedve serpenyőben is történhet a sütés. A jó kacsasült szép aranybarna, kívülről ropog a bőre, belül pedig omlós, szaftos a hús. A tökéletes végeredmény elérése érdekében alkalmazd a régi nagyiféle praktikákat, melyeket bevetve feledhetetlen sült kerül az étkezőasztalra, és persze új ötleteket is érdemes kipróbálni. A húst megbízható helyről szerezd be, ha teheted, piacon vásárolj.

A kacsa jó barátja a só, miután alaposan bedörzsölted vele a bőrét, tedd hűtőbe pihenni akár egy teljes éjszakára, így az ízesítő átjárja, sokkal puhább lesz. Ha félsz attól, hogy túl sós lesz, akkor másnap mosd le vízzel a húst, majd utána töröld szárazra és fűszerezd kedvedre. Egy régi falusi recept szerint a 2-3 kilós kacsát fél kiló sóval is be lehet dörzsölni. A kacsát rácson érdemes pirosra sütni, ilyenkor tegyél alá tepsit, amely felfogja az értékes kacsazsírt. A jó kacsasült készítésénél kulcsfontosságú az idő.

A "rozé" technológia jelentősége

A jelszó: rozé. Vagyis nem szabad átsütni, ha nem szeretnénk, hogy rágós legyen. Ha elveszíti rózsaszínes árnyalatát, biztosak lehetünk benne, hogy száraz hús kerül a tányérra. A jó rozé kacsamellhez először is kisebb méretű mellet kell választani, legfeljebb 25 dekásat. A nagy, hízott kacsamellet nem lehetetlen, de sokkal nehezebb finoman elkészíteni. Az irdalás (a felületének bemetszése) jó mód arra, hogy a mell ne száradjon ki. A bőrös húsoknál bevett bevagdosásnál azonban arra kell ügyelnünk, hogy a kis bemetszések ne hatoljanak túl mélyre. Elég a bőrréteget bemetszenünk, nem kell a zsírt is, és különösen nem szabad a húsig metszenünk. Ezzel az eljárással ugyanis még inkább száraz húst fogunk kapni.

Otthoni kacsacomb-sütés lépésről lépésre

Az éttermek bevett szokása szerint a kacsacombot konfitálják, a kacsamellet szuvidolják. Én most egy pofonegyszerű, otthon is könnyen elkészíthető, jól bevált receptet adok. Otthon mi is így sütjük a kacsacombot. A sütést 120-140 C fokon indítjuk, légkeveréses üzemmódban. Figyeljük, hogy mikorra puhul meg a hús. A zsírból öntsünk le (a comb is fog zsírt ereszteni), majd tegyük vissza a sütőbe, állítsuk át 200 C fokra, és pirítsuk szép pirosra a combokat.

Ropogós, omlós, sült kacsacomb - Vicikótól Recept | Nosalty

A kacsa típusai és fajtajellemzők

Magyarországon a magyar kacsa leggyakrabban fehér, ritkábban barnatarka változatokban fordul elő. Kívánatos a fehér színű. A fehér gácsér egyéves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3,2 kg, tollazata teljesen fehér és mérsékelten tömött. A feje nagy, széles és gömbölyű, a csőre rövid, széles, sárga, fekete foltoktól mentes. A szeme élénk, nagy, mélyenülő, ólomkék színű, arctájéka tollal fedett, nyaka közepesen hosszú, a mell széles, mély, kidomborodik, a hát hosszú és széles, a farka kiterjesztett zárt vonalban illeszkedik a háthoz, 2-3 felkunkorodó tollal. A tojó súlya másféléves korban 2 kg, kifejlett korban 2,5 kg. A magyar kacsa igénytelensége és jó ellenállóképessége közismert. Gyorsan fejlődő, jól hízik, évente 50-80 tojást termel.

A pekingi kacsa Dél-Kínából származik. Igen nagy szerepet játszott a magyar kacsa kinemesítésében. A gácsér egyéves korban 3,5 kg, kifejlődött korban 4,5 kg. A gácsér tollazata dús, a combokat és a törzs alsó részét tejfelsárga pehelytollak takarják. A feje nagy, a koponya domború, a csőr tövéből hírtelen emelkedik ki. A csőr rövid, széles, vastag, egyenes vonalú, aranysárga színeződésű, fekete folttól mentes. Szeme élénk, sűrű szemöldökű, a duzzadt pofa részben eltakarja. A szem színe sötét ólomkék, a nyak közepesen hosszú, vastag, tartása csaknem függőleges, törzse széles, közepesen hosszú, mély, zömök. A széles has és hátsórész csaknem érinti a földet. Alakja 50-60 fokra állított téglalaphoz hasonló. Melle széles, mély, háta hosszú, széles, a szárny rövid, csukott, a törzs oldalához simuló, a farok kiterjesztett meredek, 2-3 felkunkorodó tollal. A tojó súlya egyéves korban 3 kg, kifejlődött korban 3,5 kg. A pekingi kacsa igen gyors fejlődésű. Évente 100-120 db 70-80 grammos tojást tojik, hústermelésre alkalmas, a takarmányt jól értékesíti, gyorsan fejlődik.

A kacsatojás fogyasztásáról

Magyarországon tilos kacsatojást értékesíteni. Persze ha éppen mi tartunk kacsát, vagy hozzájutunk házi szárnyas tojásához, elfogyaszthatjuk, de nem ajánlott. A kacsát nem éppen a legtisztább állatok között tartják számon, a tojása pedig többek között szalmonellával és paratífusszal fertőzött lehet, ezért is tilos a forgalmazása. Ha valaki mégis kacsatojásra vágyna: a tojásnak legalább negyed órán át tartó, intenzív, magas fokon történő hőkezelésen kell átesnie, főzés vagy sütés által. Lágy tojás és tükörtojás tehát kizárva. A kacsatojás egyébként kb. kétszer akkora, mint a tyúké (100 gramm körüli). Ázsiában mind a mai napig tenyésztik a kacsát tojása miatt is.

Illusztráció a kacsatojás és tyúktojás méretbeli különbségéről

Tenyésztés és tartástechnológia

A naposkacsa világossárga vagy fehér színű, a csőr és a lábszár sárga. A tenyésztésre szánt kacsákat egyrészt a tojáshozam, másrészt az állat súlya alapján válogatják ki. Figyelembe kell még venni a tojások termelékenységét, mert ez fontos szempont a tenyészállatok kiválasztásában, valamint a tenyésztésre szánt állatok egészségi állapotát is. Általában nagyobb testű kacsákat kedveljük, egyrészt, mert ezektől több húst és zsírt remélhetünk, másrészt, mert ezek legtöbbször a leggyorsabban fejlődő egyedek. A gyakorlati tenyésztők megfigyelése szerint a legjobb eredmény az 1-2 éves gácséroktól és a 2-3 éves tojóktól várható. Kiváló gácsérok 4 éves korig, a tojók pedig 6 éves korukig is megtarthatók a tenyésztésben. 1 gácsérhoz 4-5 tojó számítható. Kivételesen az igen értékes gácsérok jobban kihasználhatók, ha naponta 5-5 különböző tojót osztunk be hozzájuk.

A kacsa az elhelyezésre nem igényes. Egyedül a száraz alom az, amit megkíván. Az év nagy részét eltölti szükség ólakban is. Ennek megfelelően a kacsa elhelyezése nem jelent annyi gondot, mint a tyúkféléké. Az ólban négyzetméterenként 3-4 kacsát számítunk. Az ól belső berendezése szintén nem drága, mert ülőrudak nincsenek és csapófészek sem szükséges. Kevés számú tenyészkacsa a tyúkokkal együtt elhelyezhető. Igen jól beválik, ha az ólban a trágyadeszka alatt készítjük el a kacsák tartózkodási helyét, amelyet dróthálóval kerítünk el. Itt jó száraz helyet készíthetünk, s a tojástermelést is ellenőrizni tudjuk.

A kiskacsák nevelése

A kiskacsákat tyúk vagy pulykakotlóval, illetve mesterségesen nevelhetjük fel. A kiskacsák nevelése sokkal könnyebb, mint a naposcsirkéké, mert élelmesebbek, a betegségek iránt kevésbé fogékonyak. A kiskacsák a meleg iránt sem olyan érzékenyek, csupán a száraz alomanyagról kell gondoskodnunk. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az itató edényből állandóan kifröcskölik a vizet. A kiskacsákat pépes ételekkel etetjük. A keverékbe az első héten főtt tojást adunk, 10 kiskacsára számíthatunk egy tojást. A második héttől kezdve minél több apróra szecskázott zöldeleséget keverünk a darák közé. A keveréket fölözött tejjel nedvesíthetjük. Kívánatos a kacsákat naponta legalább 5-6-szor etetni. Ezt fokozatosan csökkentjük, majd a 12 hetes kor után a napi 3-szori etetés is elegendő lesz. Általában ugyanazt a keveréket adjuk, mint a kiscsibéknek. A fehérjedús takarmányok etetését igen meghálálják, mert így gyorsan fognak felnőni.

Pecsenyekacsa- és hízottkacsa-előállítás

Pecsenyekacsának a fiatal állatot nevezzük. A gyorsan növekedő szárnyas már 7 hetes korától vágható. Ekkor 2 kg körüli a súlya. 7-10 hetes korban 2 kg körüli súllyal a pecsenye kacsa, 4-6 hónapos korban 3-4 kg-os hízott kacsa, 6-8 hónapos korban a kifejlett sovány kacsa és hízott kacsa kerül piacra. A kacsa gyorsan fejlődik, s így ezeket a súlyokat rövid idő alatt elérheti. A háztáji tartásban is úgy állítjuk be a kacsanevelést, hogy 9, legkésőbb 10 hetes korban meg lehessen kezdeni a kacsák vágását. Tovább már azért sem érdemes a kacsát tartani, mert megkezdődik a tollazat kicserélődése, a fejlődés megáll, és a tollképződés sok takarmányt vesz igénybe.

A 6-8 hónapos, kifejlett, 2,4-4 kg-os sovány kacsákat úgy állítjuk hízóba, hogy kb. 3 hétig tartó hizlalással 4,5-6 kg-ra hizlaljuk. A hízott kacsamájért való tömést csak később lehet kezdeni, 6-8 hónapos korukban, a hízlalás legfeljebb három hétig tarthat. Naponta kétszer-háromszor tömik őket áztatott kukoricával, ezalatt a súlyuk másfél, majdnem kétszeresét érik el.

Infografika a kacsanevelés fázisairól és a vágáskori súlyokról

A tömés gyakorlata

A hízlaló ketrecekben elhelyezett állatokat lécrekesztő segítségével egyhelyre tereljük, ahonnan azután az állatot tömés céljából kiemelhetjük. Egyszerű, és külön berendezést nem igényel, ha az állatot zsákba tekerve rögzítjük és tömjük. Kézi töméskor a földre ülve, térd alá szorítva tömik az állatokat. Az állatot csak akkor szabad újból megtömni, ha az előző tömés után a begybe jutott takarmányt már megemésztette. Naponta kétszer, egyes esetekben háromszor tömhetünk. A kacsák tömése 18-24 napig tart. Ez idő alatt testsúlyukat 40-80%-kal gyarapíthatják. A tömés céljára mindenkor teljesen egészséges, előzetesen beáztatott kukoricát használjunk. Az első héten nem tömjük meg teljesen a kacsákat, a második héttől kezdve viszont teljesen megtömjük. Arra is kell ügyelni, hogy mindig a napnak ugyanazon órájában tömjünk és lehetőleg mindig ugyanazon személy. A tömőtölcsér beszerzése nem nagy befektetés, és lényegesen megkönnyíti a tömést, ezenkívül kizárja a fulladást is, mert a tömőtölcsér a takarmányt egyenesen a nyelőcsőbe juttatja. A nyelőcsőbe juttatott tengerit mindenkor kézzel továbbítsuk a begybe.

Kacsamáj és libamáj: különbségek és gasztronómia

Legyen az liba- vagy kacsamáj, nem mindegy, hogy pecsenye vagy hízott májról van-e szó. A foie gras kifejezés a kacsa vagy a liba hízott máját jelöli, az ínyencek legnagyobb örömére. Igazi prémium kategóriás csemegékről beszélünk, főleg a libamáj esetében, hiszen ennek előállítási költsége is magasabb. A pézsmaréce, valamint a mulardkacsa hízott mája jelentős exportcikkünk is. Az utóbbi években többször előkerült téma, hogy hízott libamájként értékesítenek hízott kacsamájat.

A kacsamáj íze karakteresebb, és kevésbé költséges az előállítása (persze így sem olcsó). A libamájnak viszont nagyobb a presztízse, hiszen az előállítása is drágább. Éppen ezért a termékhamisítás sem ritka, amikor is libamáj címen (és áron) kacsamájat kapunk. Színben és méretben is eltérőek: a libamáj általában nagyobb és világosabb, míg a kacsamáj kisebb és sárgásabb. Amikor kiválasztjuk a májat, figyeljünk a méretre. Ha szembeötlően nagy, az azt jelenti, hogy túltömték az állatot és sok zsírt fog veszíteni. A frissesség is fontos tényező. Körülbelül egy hétig tárolható hűtőszekrényben (zsírjában vagy alufóliával lefedve), de akár egy hónapig is eláll, ha vákuum alá helyezzük vagy lefagyasztjuk. Feldarabolt állapotban maximum fél nap alatt, egészben 12-24 óra alatt felolvad, és fogyasztható lesz.

A kacsamájat és a libamájat meg kell szabadítani az erektől, ennek módjára könnyen ráérezhetünk. Ha elrontjuk a pucolást, és szétesik a máj, ne szomorodjunk el, hiszen még mindig csinálhatunk belőle pástétomot. Arról is tudnunk kell, hogy a libamáj voltaképpen vékony hártyák közé szorított zsír, ami könnyen kiolvadhat, ha a kisütésére adnánk fejünket (más májak a túlsütéstől inkább megkeményednek). A megoldást a lassú tűz és a rövidebb sütési idő jelenti. Az elkészítés során figyeljünk a fűszerezésre is. A túl sok fűszer nem engedi érvényesülni a hízott máj eredeti ízvilágát, viszont ha mértékletesen adagoljuk, inkább kihangsúlyozza azt. Egy fél kilós májhoz só (tényleg) ízlés szerint, 1-2 csipetnyi bors és 2 kanál alkohol (édes bor vagy konyak) dukál.

Intenzív pecsenyekacsa-nevelés és takarmányozás

Ez óriási teljesítmény, hiszen az 50-65 grammos napos meghatvanszorozza élősúlyát a nevelési időszak alatt. Az egyéb baromfifajok közül a lúd és a pulyka is elmarad ettől. A pekingi jellegû kacsáknál elvárás továbbá a 18% feletti mellizom (bőr és háj nélkül), míg a bőr és a bőr alatti háj ne legyen több a vágott test 31-33%-ánál. Ehhez a teljesítményhez évtizedekkel ezelőtt még 3,5-4 kg/kg-os takarmány-értékesítés társult, míg manapság 2,75-2,8 kg takarmányból állítanak elő a modern hibridek egy kilogramm élősúlyt, 2,5-4%-os elhullás mellett. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi évtizedekben a szelekciós programok egyik fő iránya a takarmány-értékesítő képesség javítása volt.

A kacsa takarmány-értékesítő képessége a modern hibridek használata és az igényeket körültekintően kielégítő takarmányozás, illetve a tartástechnológia betartása esetén is héthetes kor után látványosan romlik. Ezért is ajánlott a pecsenyekacsa vágását legkésőbb 49 napos korban végrehajtani. Megfogalmazhatjuk tehát, hogy a pecsenyekacsa-nevelés célja héthetes korra 3-3,4 kg körüli élősúlyú ízletes húsú kacsák előállítása, amelyek tollazata ép, érett, iparilag is feldolgozható. A kacsák fiatalabb életkorban történő vágása is lehetséges a piaci igényektől függően, akár kisebb élősúlyban is, de ilyenkor a tollazat iparilag nem feldolgozható és számolni kell a nehezebb kopaszthatósággal is.

Diagram a takarmány-értékesítés hatékonyságáról hetes korosztályonként

Az utóbbi időben a pecsenyekacsa-nevelés tartás-technológiájában jelentős változások történtek. A madárinfluenza miatti óvintézkedéseknek is köszönhetően egyre inkább az intenzív tartásmód kerül előtérbe. Az intenzív tartásmódban elért termelési eredmények szûk keresztmetszete az alomminőség. Az alom anyaga többnyire megegyezik a pecsenyecsirkénél használtakkal, mégis fokozott figyelmet kell fordítani rá a fiatal kacsák penészérzékenysége miatt. A faforgácsok közül ajánlott a nagydarabos fenyőfa gyaluforgács, mert az apró szemcséjû keményfa forgácsot a kacsák könnyen lenyelik, ami bélgyulladást is okozhat.

Takarmányozási alapelvek

A gyakorlati takarmányozási technológia kialakításának és az ezt megalapozó táplálóanyag-szükségleti mutatók, ill. ajánlások egyik világszerte elismert tudományos mérföldköve a National Research Council (NRC) által időszakonként megjelentetett szakirodalmi kötet. A hivatkozott dokumentum a pecsenyekacsák takarmányozását két-három fázisban javasolja. Tekintettel a rövid, mindössze héthetes nevelési időre javasolható az egyszerûbb, két takarmányozási fázis a nevelés során. Az indító tápot kéthetes korig, majd a nevelő tápot háromhetes kortól vágásig kell etetni.

Energia: a kor előrehaladtával az egy kilogramm súlygyarapodáshoz szükséges energia mennyisége folyamatosan növekszik, mert az élősúly-gyarapodásában mind nagyobb teret foglal el a zsírfelhalmozás. A néhány napos kacsának egy gramm súlygyarapodáshoz elegendő 15 kJ metabolizálható energia, míg a nevelési idő vége felé (2,5 kg élősúly felett) már 25-30 kJ metabolizálható energiát igényel. Az idő haladtával viszont egyre jobban képes kompenzálni többlet-takarmányfelvétellel az energiaszükségletét. Meggondolandó tehát a kedvezőbbnek tûnő ár miatt a szemes melléktermékek használata, hiszen a romló takarmány-értékesítés használatukat ökonómiailag ezt nem minden esetben támasztja alá.

Fehérje: a pecsenyekacsának fehérjére főként a súlygyarapodáshoz és a tollképződéshez (a tollazat több, mint 80%-a fehérje) van szüksége. A kacsa nyersfehérje igényénél - a többi baromfifajhoz hasonlóan - sokkal fontosabb az aminosav-szükséglete. A takarmányozási kísérletek alapján a takarmányokat ki kell egészíteni metioninnal és lizinnel, a javasolt a metionin:lizin aránynak 0,4:1-hez kell közelítenie.

Dercés vagy granulált takarmány: a granulált takarmányok használata mellett több érv is szól. A vízi életmódhoz szokott kacsának szemmel láthatóan nehézséget okoz a dercés takarmánykeverék lenyelése. Ezért jobb a kacsának kezdetben morzsázott majd granulált takarmányt adni. Köztudott, hogy a kacsák takarmány-értékesítő képessége jobb granulált táp esetén, mint dercés használatakor. Figyelmet kell azonban fordítani a granulátum méretére, ugyanis a túl vastag, vagy túl hosszú granulátumot nem szívesen fogyasztják a kacsák. Az indító fázisban - két hétig - semmiképpen se adjunk 3,5 mm-nél vastagabb, illetve 6 mm-nél hosszabb granulátumot. A nevelés további időszakában akár 5 mm átmérőjû és 10 mm hosszúságú granulátumot is elfogyasztja a kacsa.

Tartási rendszerek összehasonlítása

A pecsenyekacsa-nevelésnek alapvetően három fajtája alakult ki: a félszáraz, a halastavi és a szárazföldi, vagy más néven zárt rendszerű pecsenyekacsa nevelés.

Félintenzív rendszer

A félintenzív tartási rendszerben az előnevelés során 21 napos korig intenzív, zárt körülmények között folyik. Az istálló lehet mélyalmos, vagy rácspadlós. Az előző esetben az előnevelés teljes ideje alatt egy helyben vannak a kacsák, míg a rácspadlós rendszerben 10 napos korig zárt fűthető épületben, ezt követően pedig fűtetlen istállóban vagy épületrészben helyezzük el az állatokat. Az utónevelés történhet mesterséges vízfelületen, természetes vízi kifutós vagy halastavon, ill. szárazföldi körülmények között, azaz fürösztő víz nélkül. Habár a fürdővíz nem feltétlenül szükséges a sikeres pecsenyekacsa előállításhoz, a fürdési lehetőség biztosításának több előnye is van. Egyrészt a természetes vagy mesterséges vízparton lehelyezett kacsák forró nyári napokon lábukon keresztül le tudják hűteni testüket és így nagyobb takarmányfelvételre képesek. Emellett az állatok tisztábbak, jobb tollfejlődésűek, és ivóvízről nem kell gondoskodni.

Intenzív rendszer

A kacsahús-termelés intenzív rendszerében a kacsákat napos kortól leadásukig zárt épületben neveljük, kifutó és úsztatócsatorna nélkül. A módszer jelentősége a szezonon kívüli termelésben van. Az intenzív hizlalás egy és kétfázisú formában is történhet. Az egyfázisos nevelésben az állomány végig egy helyen marad. A kétfázisos nevelés során az első 20 napos mélyalmos istállóban helyezzük el a madarakat. Ez utóbbi rendszer kedvezőbb férőhely-kihasználást tesz lehetővé.

A kacsák takarmányfogyasztását naponta érdemes ellenőrizni, mert a takarmányfelvétel csökkenése mindig valamilyen rendellenességre - penészes, romlott takarmány, stb. - utal. A kacsa táplálkozási szokásának - hogy eszik és rögtön iszik, majd tovább folytatja az evést - a szegényes nyáltermelés az oka. Ezért a kacsa számára a takarmányt, ha lehet, granulált formában etessük, mert a dercés táp felragad a csőrre, a szájpadlásra, és az állat az ivóvízbe mossa be, így nagy a takarmányveszteség. A kacsa ivóvízigénye 2-3-szorosa a csirkéének. A vízfelvétel általában a takarmányfogyasztás 3-5-szöröse.

Speciális fajták: pézsmaréce és mulardkacsa

Pézsmaréce (Barbarie)

Húshasznosításra teljesen fehér genotípusokat használunk, amelyeket jó hús-csont arányra és kiváló mellhús kihozatalra szelektáltak. Ezeket a tulajdonságaikat akkor tudják kifejteni, ha jól szigetelt, hatékony szellőztetésű épületben történik a nevelés. A pecsenye pézsmaréce nevelése tehát csak intenzív, teljesen zárt technológiával lehet sikeres. A nevelés első három hetében az előnevelő istálló lehet mélyalmos, vagy rácsos padozatú. A fajtatiszta barbarie gácsérok és tojók között nagy a testtömegbeli különbség, és fejlődési erélyük is különbözik. A tojók 10 hetes korban vághatók, ekkor 2,0-2,5 kg élőtömegűek, a gácsérok 12 hetes korban 3,5 kg-osak. A tojók vágásig átlagosan 3,2 kg, a gácsérok 3,5 kg takarmányt használnak fel 1 kg tömeggyarapodásra. A barbarie tojó soványan vágva porhanyós húsú, míg a gácsér megtömve jó minőségű. A pézsmaréce nevelése folyamán gyakran elkerülhetetlen a tollcsipkedés és a kannibalizmus. Megelőzése leginkább csőrkurtítással lehetséges. Ezt a műveletet három hetes korban végezzük. A csőrkurtítással egyidejűleg a karomvágásra is sort kerítünk.

Mulardkacsa

A mulardkacsa felnevelése a pecsenyekacsáéhoz hasonló elvek alapján történik. A fiatal húsmulardok vágási életkora a 10. és 13. élethét közé tehető. A mellkihozatal az életkor előrehaladtával javul. A mulardok kiváló ellenálló-képessége lehetővé teszi a kétfázisú nevelést. Az előnevelés négyhetes korig tart. A fiatal kacsák elhelyezésére nagyon jól beváltak a rácspadlós változatok. A világ minden táján szeretik a sült kacsát, rengetegféle módon szervírozható. Neked is van egy jó recepted?

tags: #pecsenye #kacsa #vagy #hizott #kacsa