Pici, a toszkán spagetti – Kézműves tészta az etruszkoktól napjainkig

Pici tészta

A toszkán konyha egyik legismertebb és leginkább rusztikus gasztronómiai élménye a pici, amely nevét a "dundi spagetti" kifejezésre utalva kapta, annak ellenére, hogy olaszul a "pici" szó "kicsi"-t jelent. Ez a különleges tészta nem a megszokott módon, géppel készül, hanem a tésztaszálakat kézzel sodorják, ami egyedi, egyenetlen textúrát és megjelenést kölcsönöz neki. A Siena környékén a legelterjedtebb, de az egész régióban, így Pisában is készítik. Az eredeti pici alapanyagai egyszerűek: liszt, víz és só, ami a hagyományos "szegény étel" jelleget hangsúlyozza, visszanyúlva egészen az etruszkok koráig. Bár a toszkán tradíciók szerint tojás nélkül készül, egyes családi receptekben egy tojás hozzáadása is megengedett.

A pici eredete és néveredete

A pici neve az "appiciare" szóból ered, ami gyúrást, nyújtást jelent, és utal a tészta kézműves mivoltára. Ezt a tésztát a kézi készítéséből adódóan nem lyukas, és ideális esetben körülbelül 30 cm hosszú, tehát hosszabb, mint a hagyományos spagetti. Az elkészítés során az ujjbegyekkel, középtől kifelé haladva sodorják a tésztadarabokat hosszú, akár 40-50 cm-es sodronyokká. A pici szépsége abban rejlik, hogy nincs két ugyanolyan szál, igazi kézműves tészta. A vastagsága ceruza nagyságú is lehet, és arra kell ügyelni, hogy lehetőség szerint egyforma vastagságúak legyenek a szálak.

A pici elkészítésének lépései

A pici elkészítése, bár időigényes, nem igényel tésztagépet vagy sodrófát, így otthon is könnyedén elkészíthető.

Hagyományos receptúra (4 személyre)

Hozzávalók:

  • 400 gramm kiváló minőségű búzafinomliszt (rusztikusabb tésztaélményért használhatunk búzafinomliszt és FF vagy FFF fogós liszt 2/3-1/3 arányú keverékét is)
  • 1,5 dl meleg víz
  • 0,5 dl extra szűz, lehetőség szerint toszkán olívaolaj
  • 1-2 csipet frissen őrölt tengeri só (ízlés szerint)
  • Némi semola vagy kukoricaliszt a tapadás elkerülésére

Elkészítés:

  1. A tészta összeállítása:

    • Halmozzuk fel a lisztet tiszta munkafelületen, majd a közepében alakítsunk ki mélyedést.
    • Öntsük bele a meleg vizet, az olívaolajat és egy csipet sót.
    • Villával vagy az ujjunkkal kezdjük el összedolgozni a kétféle folyadékot, lépésről lépésre adva hozzá a lisztből.
    • Amikor a masszát már nehezen tudjuk keverni a villával, és nem ragad hozzá a tenyerünkhöz, gyúrjuk tovább a gyúródeszkán addig, míg kellően sima és rugalmas nem lesz. Fontos, hogy lendületes, ugyanakkor kíméletes, laza mozdulatokkal segítsük a liszt és a víz átalakulását. Legalább 5 percig gyúrjuk, amíg finom szerkezetű, elasztikus labdát kapunk.
  2. Pihentetés:

    • Ha van rá lehetőség, pihentessük a kész tésztát letakarva körülbelül 30 percig. Bár a pihentetési szakasz leginkább a tojásos tészták esetében nélkülözhetetlen, a pici esetében is jót tesz az állagának.
  3. Nyújtás és formázás:

    • Lisztezett felületen nyújtsuk 3-4 mm vastagra a tésztát úgy, hogy közben a széleket felülről és alulról középig többször behajtjuk, a tésztát újranyújtjuk.
    • A tészta kilapítása után (kb. 1 cm vastagságúra) kenjünk el a tetején szépen, finoman egyharmad evőkanálnyi olívaolajat, hogy könnyebb legyen a sodrás.
    • Vágjunk belőle 0,5-1 centi szélességű csíkokat.
    • Ezeket a csíkokat egyesével, mindkét tenyerünkkel a közepétől a széle felé haladva sodorjuk kb. 0,5 cm vékony spagetti formára, legfeljebb 25 cm hosszúra. Ha ettől hosszabbra készítjük, már kényelmetlen lesz enni. Semmi gond, ha itt-ott göröngyös, hiszen nem gép formázta. Arra viszont ügyeljünk, hogy vastagságuk lehetőség szerint egyforma legyen.
    • A készre sodort spagettiket megforgatjuk némi semolában, vagy még jobb, ha kukoricalisztben, hogy ne ragadjanak le, illetve össze.
    • Ezután egy sima felületre helyezzük őket. Egy nagy vászonkendő, egy tésztaszárító műanyagháló, vagy egy kellően belisztezett sima tálca, esetleg sütőpapír is megfelel.
    • A pici sodrása a legélvezetesebb rész, melybe gyerekeket, idősebbeket is bevonhatunk. A friss tésztából vágott csíkokból középtől kifelé haladva nyújtsunk hosszú, 40-50 cm-es sodronyokat.
  4. Főzés:

    • Forrásban lévő sós vízben a friss piciket kb. 3-5 perc alatt al dantera főzzük.
    • A friss pici 2,5-3 perc alatt megfő, ekkor kevés főzővízzel együtt emeljük át a szószos serpenyőbe. Kevergetve-forgatva egyesítsük a szósszal, majd rögtön, forrón tálaljuk.

Pasta mia! Pici, a toszkán spagetti | Mindmegette.hu

Jamie Oliver pici receptje (durumliszttel)

Jamie Oliver "Olasz kaják" című szakácskönyvében szintén szerepel a pici, ám ott hurkapálca segítségével készítenek lyukas tésztacsöveket, ami eltér a hagyományos, nem lyukas verziótól. Bár a könyv szerinti leírás mellett is dönthetünk, a sodrolós technika megkönnyítheti a dolgunkat.

Hozzávalók a tésztához:

  • 600 g durumliszt
  • kb. 250 ml hideg víz
  • csipet só

Elkészítés:

  1. A tészta összeállítása:

    • A lisztet gyúródeszkára öntjük, sózzuk, mélyedést csinálunk a közepébe, és a hideg vizet lassan hozzáöntjük, majd gyorsan, villa segítségével összedolgozzuk. (Ezt a megoldást gyakorlottabbaknak ajánljuk, mert a víz kifolyhat a liszthalom közepéből.)
    • A könnyebb megoldás, ha egy keverőtálba öntjük a lisztet, sózzuk, majd a vizet hozzáöntve dolgozzuk össze a tésztát, amíg homogén nem lesz. Sima, bársonyos tésztát kell kapjunk. Kevesebb vízzel dolgozunk a szokásosnál, így hosszabb ideig tart összegyúrni a tésztát, de később könnyebb lesz vele dolgozni.
  2. Pihentetés nélkül formázás:

    • Pihentetés nélkül egyforma adagokra vágjuk a tésztát, majd a tenyerünkkel sodrunk belőle vékony virslit.
    • Amikor kb. 2 centiméter vastag, vágjuk fel 3 centiméter hosszú darabokra.
    • Tisztítsuk meg a munkafelületet, legyen teljesen száraz és lisztmentes. Takarjuk le a tésztát - amellyel nem dolgozunk - egy nedves konyharuhával, mert gyorsan kiszárad és nehezebb formázni.
    • A tésztadarabokat egyenként, az ujjbegyekkel kb. 30 centiméter hosszúságúra sodorjuk. A tészta letakarásához használt nedves konyharuhával az ujjakat időnként nedvesítsük be, így könnyebben, gyorsabban tudjuk formázni.

Szószok és tálalás

A rusztikus, vaskos pici jól bírja a nehezebb, húsos szószokat, de az egyszerű ízek is remekül passzolnak hozzá.

Pici all’Aglione - Hagyományos fokhagymás szósz

Aglione szósz

A pici (ejtsd: picsi) az egyik legnépszerűbb olasz regionális tészta, dundi toszkán spagetti. Bár Sienából, a Montalcino-vidékről származik, az egész régióban, így Pisában is készítik. Fibonacci tiszteletére friss, házi interpretációban, zamatos „aglione” szósszal kínáljuk. A „pici all’aglione” ízes toszkán paradicsomszószt góliát-méretű, a Chiana-völgyből (Val di Chiana) származó fokhagymával készítik. Ezt helyettesíthetjük édesebb, lágyabb aromájú hazai fokhagymával (80 gramm). A paradicsom, mint tésztaszósz alapanyag, csak a 17. században bukkant fel Európában, így Fibonacci a 13. században még nem kóstolhatta.

Hozzávalók:

  • 80 gramm fokhagyma (édesebb, lágyabb aromájú hazai)
  • 1 dl minőségi, száraz fehérbor
  • 40 dkg hámozott, darabos konzerv paradicsom (pelati)
  • 40 dkg paradicsompüré (passata)
  • 3-4 karika friss vagy szárított chilipaprika
  • 7-8 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • 1-2 csipet frissen őrölt tengeri só
  • Pici-tészta 4 személyre

Elkészítés:

  1. Fokhagymapüré: A meghámozott fokhagymagerezdeket durván zúzzuk össze, majd botmixerrel vagy konyhai darabológépben, alacsony fokozaton, 1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj hozzáadásával pürésítsük.
  2. Paradicsompüré: A hámozott, darabos paradicsomot szintén pürésítsük.
  3. Szósz alapja: Egy nagyobb serpenyőben hevítsünk 5-6 evőkanál olívaolajat, keverjük bele a fokhagymapürét. Alacsony lángon dolgozzunk, vigyázva, hogy a fokhagyma ne kapjon színt.
  4. Chili és bor: Ha szükséges, pótoljuk a serpenyőben az olívaolajat, tegyük bele a chilipaprikát, pár percig kevergessük. Öntsük bele a fehérbort, legalább 5 percig hagyjuk, hogy teljesen belefőjön a szószba.
  5. Paradicsom hozzáadása: Ha ez megtörtént, tegyük a szószba a hámozott paradicsomból készült pürét, majd a lazább állagú passatát. Adjunk hozzá 1 dl vizet is, majd alacsony lángon, olykor megkeverve min. 30 percig főzzük, a végén ízlés szerint sózzuk.
  6. Tálalás: Tegyünk fel egy nagy lábas vizet forrni, akkor sózzuk nagyszemű sóval, mielőtt beletesszük a tésztát. A friss pici 2,5-3 perc alatt megfő, ekkor kevés főzővízzel együtt emeljük át a szószos serpenyőbe. Kevergetve-forgatva egyesítsük a szósszal, majd rögtön, forrón tálaljuk. Buon appetito!

Pici cacio e pepe - Sajtos-borsos egyszerűség

Egy másik tradicionális pici elkészítési mód a "cacio e pepe" (sajtos-borsos), mely puritán, mégis isteni ízvilágot kínál. Ez az egyszerű fűszerezés is kiemeli a tészta rusztikus jellegét, fokhagymával ízesítve (all'aglione) vagy borssal és kevés sajttal szórva (cacio e pepe) gyakran került parasztcsaládok asztalára.

Birkaragu rozmaringgal és zsályával

A vastag, vaskos tészta nagyon jól bírja a nehéz, húsos, kolbászos ragukat. Egy rozmaringos-zsályás birkaragu kiválóan passzol hozzá.

Hozzávalók a raguhoz:

  • 30 dkg zsírosabb birka/bárányhús (az sem baj, ha akad egy csont hozzá)
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 400 gr konzerv paradicsom
  • 1 szál sárgarépa
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 1 ág rozmaring
  • 8-10 levél zsálya
  • só, bors
  • olívaolaj
  • 40 dkg pici tészta

Elkészítés:

  1. Hús előkészítése: Vágjuk a húst egész apró kockákra (2-3mm).
  2. Alap pirítása: Ha van csontunk, pirítsuk meg olívaolajon, adjuk hozzá a felkockázott hagymát, a rozmaringot és a pucolt, lereszelt répát. Pirítsuk az egészet tovább, nem baj, ha odakap. Ha nincs csontunk, az olajjal és a hagymával indítsunk.
  3. Hús és paradicsom: Adjuk hozzá a felaprított húst, pirítsuk kissé oda, majd öntsük fel a borral és a paradicsommal, adjuk hozzá a zsályát, a felaprított fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és takarékon főzzük 2-2,5 órán át a szószt.
  4. Tálalás: Ha a ragu majdnem kész, egy nagy fazék lobogó sós vízben főzzük ki a tésztát. Szűrjük le és keverjük össze a forró raguval. Jó sok frissen reszelt parmezánnal azonnal tálaljuk.

Ragu darált hússal

A picihez remekül illik a klasszikus darált húsos ragu is.

Hozzávalók a raguhoz:

  • 250 g darált marhahús
  • 250 g darált sertéshús
  • 1 fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 dl sűrű paradicsomlé
  • 2 doboz hámozott, aprított paradicsom konzerv (2x400 g)
  • 1 rozmaring ágacska
  • 3 babérlevél
  • só, frissen őrölt bors
  • olívaolaj
  • parmezán sajt

Elkészítés:

  1. Hagyma és fokhagyma pirítása: Tegyünk a tűzhelyre egy nagy lábost, öntsünk bele olívaolajat, majd tegyük bele a felaprított vöröshagymát, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, adjuk hozzá a babérlevelet és a rozmaringágat. Pirítsuk üvegesre.
  2. Darált hús hozzáadása: Jöhet bele a darált hús. Fontos, hogy a hús egyenletesen borítsa a lábas alját. Pár percig hagyjuk, hogy a hús átmelegedjen, az alja megpiruljon, majd ezután elkezdjük keverni.
  3. Paradicsom hozzáadása: Körülbelül 10 percig pirítjuk, majd hozzáöntjük a paradicsomot. Keverjük össze, majd forraljuk fel, sózzuk, borsozzuk.
  4. Főzés: Lassú tűzön lefedve gyöngyöztessük 2 órán keresztül. Ha túlságosan besűrűsödik, öntsünk hozzá forró vizet és keverjük jól össze.
  5. Utolsó simítások: Legvégül aprítsunk fel egy kevés friss rozmaringot, a megmaradt 2 fokhagymagerezdet, és mielőtt elzárjuk a lángot, keverjük a raguhoz. Ha szükséges, sóval, borssal korrigáljuk az ízeket. A tálalás előtt a babérleveleket és a rozmaringágat egy villával halásszuk ki.
  6. Tálalás: Ha a ragu majdnem kész, egy nagy fazék lobogó sós vízben főzzük ki a tésztát. Szűrjük le és keverjük össze a forró raguval. Jó sok frissen reszelt parmezánnal azonnal tálaljuk.

Pici és más tészták Toszkánában és Olaszországban

Az olasz tésztaformák beazonosítása néha bonyodalmat okoz, mert a különböző tartományokban, városokban ugyanaz az elnevezésű tészta más formázási technikával készül, vagy a technika ugyanaz, de az elnevezés más. Például a pici Siena környékén a legelterjedtebb, de ugyanezt a tésztát Venetóban bigoli, Montalcino területén pinci néven is ismerik.

Bigoli - A pici velencei testvére

A bigoli (ejtsd: bigoli) a Veneto tartományból származó, de Lombardia keleti részén is népszerű friss tészta, akár a pici testvére is lehetne, csak éppen géppel készül. Eredetileg hajdinalisztből készült, de manapság inkább teljes kiőrlésű vagy 00-ás lisztből gyúrják. A történet szerint egy magyarul Bőséges becenévre hallgató tésztakészítő 1604-ben szabadalmaztatni szerette volna saját készítésű tésztagépét, amellyel a spagettihez hasonló, de vastagabb tésztát készített. A tészta a bigoli volt, a gép neve pedig bigolaro a mai napig. Venetóban a mai napig találhatóak olyan éttermek, amelyek bigolaro segítségével készítik a bigolit. Vannak, akik bigolaro híján a húsdarálóra esküsznek. Hagyományosan kacsából (ragù d’anatra) vagy nyúlból készített húsraguval öntik nyakon a bigolit, de szardellás szósz is kerülhet rá. Utóbbi népszerű böjt idején is.

Ziti - Az esküvői tészta

A ziti (ejtsd: zí-ti) vastag csőtészta, melyhez két hagyomány is kötődik. Az első az esküvőkhöz kapcsolódik. A ziti vélhetően a "zita" szavunkról kapta nevét, ami menyecskét jelent. A zitiből készült fogásoknak az ünnepnapok és családi ünnepek asztalán is helye van Olaszországban. Campania tartományban általában "ragù alla Napoletana" kerül a tésztára sok hússal, amelyet paradicsomszószban főznek meg. Emellett a csőben sült verzió nagyon népszerű, amelyhez egy történelmi léptékű, magyar-olasz legenda is kötődik. Egyesek úgy tartják, hogy I. Leó pápa nem érvekkel győzte meg Attilát arról, hogy ne foglalja el Rómát, hanem felszolgált neki egy adag csőben sült zitit. A monda szerint Attilát szörnyű szelek kínozták az étel elfogyasztása után, amit rossz ómennek vett, és ezért felhagyott eredeti tervével. Tekintettel arra, hogy mindez az V. században történt, a paradicsom, mint alapanyag hiánya miatt ez a történet inkább csak egy kedves legenda.

Strozzapreti - A papfojtó tészta

A "strozzapreti" (ejtsd: stroccapreti) egy "papfojtó tészta" néven ismert tészta, melyet a legtarkább legendák keringenek körül. Az egyik legenda szerint néhány falánk pap a pápai állam korában annyira odavolt a sós tésztáért, hogy túl gyorsan habzsolták be, és néhányan megfulladtak tőle. Más históriák úgy tartják, hogy az asszonyok régebben a föld bérleti díját részben úgy „fizették be”, hogy tésztát főztek az egyház képviselőinek, és a férjek úgy felbőszültek azon, hogy a feleségük főztjét más eszi, hogy azt kívánták, bárcsak megfulladnának a papok. Az egyszer biztos, hogy a név jól visszaadja a térségre jellemző egyházellenességet. A papfojtó tészta elkészítése jó játék akár gyerekekkel is, élvezni fogják! A szélesre nyújtott tésztacsíkokból 8-10 centiméteres darabokat csípünk le, amin aztán egy könnyed mozdulattal sodrunk egyet. A picihez hasonlóan ez is az egyenetlen tészták táborát erősíti.

Capelli d’angelo - Angyalhaj

A "capelli d’angelo" (ejtsd: kapelli dzsandzselo) szó szerint angyalhajat jelent, és a spagettifélék legvékonyabb változata. Igazából nem más ez, mint cérnametélt. Mivel egy átlagosan 0,8 milliméter átmérőjű tésztáról van szó, ezért pár perc alatt elkészül. Semmiképp ne hagyjuk magára a lábosban, mert két szempillantás alatt egy szétfőtt tésztacsimbók lesz belőle. Jellemzően durumlisztből készül. Bár Magyarországon főleg levesbetétként ismert, a könnyed capelli d’angelo nagyon jó köret tenger gyümölcseiből vagy zöldségekből készült raguk mellé.

Fibonacci és a pici - Egy furcsa kapcsolat

Fibonacci szobra Pisában

A pici tészta és a Fibonacci-számok közötti furcsa kapcsolat a Fibonacci-napon, november 23-án kap külön hangsúlyt, amikor a híres pisai matematikus tiszteletére zamatos toszkán paradicsomszósszal kínálják a picit. A november 23-i dátumot (11.23) a Fibonacci-sorozat első négy számjegye: 1, 1, 2, 3 alkotja, ezért logikus, hogy a matematika rajongói 2019-ben úgy döntöttek, ez legyen a középkor legmeghatározóbb európai számtantudósa, Fibonacci világnapja.

Leonardo Pisano Bigollo, avagy Fibonacci

A sorozat névadóját, a valamikor 1170 és 1250 között élt pisai matematikust kortársai Leonardo Pisano Bigollóként, Leonardo Bonacciként, „Pisai” Leonardóként (Leonardo Pisano) ismerték. A Fibonacci-név évszázadokkal később ragadt rá, állítólag a nem épp patyolattiszta hírű Guglielmo Libri Carucci gróf jóvoltából a 19. században. A gróf matematika-szakon végzett a pisai egyetemen, majd a történelmi dokumentumok rajongójaként magas pozícióban, a franciaországi könyvtárak főfelügyelőjeként kötött ki. Ismertségét azonban korántsem a relikviák értő gondozásának, hanem annak köszönhette, hogy a rábízott intézményekből közel 30000 könyvet és kéziratot tulajdonított el. Először óvatosan, fű alatt, majd, amikor rajtakapták, zsákmányával fejvesztve menekült a La Manche csatorna túloldalára, Angliába. A megtépázott francia könyvtáraknak nem sokat segített, hogy a grófot távollétében 10 év szabadságvesztésre ítélték. Fibonaccit viszont több forrás szerint neki köszönhetjük, abból a szempontból, hogy az európai matematika megújítóját e néven (filius Bonacci, azaz Bonacci fia) ő vezette be a köztudatba, magát a „Fibonacci sorozat” kifejezést pedig a kiváló francia matematikus, Édouard Lucas használta először 1877-ben.

Fibonacci Guglielmo Bonacci kereskedő, vámtisztviselő fiaként született 1170 körül. Apja a Hammadid-királyság fővárosában, a Földközi-tenger-parti Bugiában (mai Béjaïa, Északkelet-Algéria) kereskedelmi kirendeltséget vezetett, a kis Bonacci pedig vele utazott. Matematikai tanulmányait így élesben, arab kereskedők között sajátította el. Itt ismerkedett meg a rómainál rugalmasabb, helyiérték-alapú hindu-arab számrendszerrel, amit aztán Pisába visszatérve 1202-ben befejezett „Liber Abaci” (a számítások könyve) című művében népszerűsített.

A hindu-arab számrendszer és a Liber Abaci

A ma világszerte elterjedt számrendszert az i.sz. 1. és 4. század között indiai matematikusok fejlesztették ki, a 9. századra pedig arab tudományos körökben is általánossá vált, köszönhetően főleg az „algebra atyjaként” ismert perzsa polihisztornak, az i.sz. 850-ben a bagdadi Bölcsek Háza csillagászának és könyvtárigazgatójának kinevezett al-Khwarizminek, valamint kortársának, az „arab filozófia atyjának”, al-Kindinek. Az Ibériai-félszigetet, főleg Andalúziát a 8.-tól a 15. századig uraló mórok kulturális közvetítő szerepének köszönhetően az arab számok, algebrai ismeretek, matematikai kalkulációk a 12. századtól megállíthatatlanul terjedtek Európában. Bár első említésük 1-től 9-ig, még 0 nélkül Fibonaccinál korábban, egy katalóniai szerzetesek által 1000 körül összerakott iratgyűjteményben, a Codex Vigilanusban található, amit ma a spanyol uralkodói rezidencián, a San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban őriznek.

Az első arab számsor Európában

Fibonaccinál természetesen már szerepelt a 0, a Fibonacci-számsor lényege pedig - mint középiskolai emlékeinkben talán még él -, hogy minden számjegye az előző két szám összege. A sor vizuálisan Fibonacci-spirálként jelenik meg: anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, a spirál egy negyedfordulat alatt nő fí (Φ) szeresére (fí: kb. 1,618, irracionális szám, a természetben, a művészetekben, építészetben, szobrászatban, Dante Isteni színjátékában, a gízai nagypiramisban, a hurrikánok, galaxisok alakjában, sőt, az emberi testben is megjelenő „aranyarányt” fejezi ki).

A Fibonacci-sorozat gyakorlati alkalmazása és elismerése

A Fibonacci-számsor, amit egyesek az univerzum alapelvének tartanak, kétségtelenül nagy karriert futott be a szerző 1202-es művében feltett, gyakorlatias, kereskedőknek szánt kérdésétől, mely körülbelül így hangzik: „Egy ember elhelyez egy pár nyulat egy jól körbekerített udvarban. Egy éven belül hány nyuszi születik e helyen, ha minden nyúlpár minden hónapban egy pár nyúlnak ad életet, és minden „új” nyúl a második hónaptól lesz reproduktív?” A számsort 1150-ben leíró indiai matematikusok ennél kissé fennköltebb pozícióból indultak ki: arra keresték a választ, hogy a szankszrit költészetben hányféleképp lehet rövid és hosszú szótagokkal kitölteni egy adott időtartamot, ha egy hosszú szótag két rövidnek felel meg.

Fibonaccit az általa „modus Indorumnak” (indiai módszer) hívott, hindu-arab számrendszeren alapuló matematika bevezetéséért már saját korában ünnepelték. A tudomány és matematika-kedvelő II. Frigyes szicíliai király például fényes udvarába hívatta, hogy együtt elmélkedjenek. Otthonában, a Pisai Köztársaságban a kereskedelmet és könyvelést nagyban megkönnyítő munkásságáért 1240-ben pedig járandóságot állapítottak meg neki. Később, a 19. században szobrot emeltek emlékére, mely ma a grandiózus Camposanto Vecchiónál (régi temető) található a pisai katedrális-tér (Piazza dei Miracoli) nyugati felén. Emellett híres matematikusok, mint például Hab a tortán: 6765 Fibonacci néven egy kisbolygó is kering a Nap körül.

Fibonacci lépcső

tags: #pici #olasz #teszta