Amikor visszatekintünk a múltba, különösen a gyermekkorunkra, az emlékek sokszor pillangók könnyedségével rebbentek fel, színes, de olykor homályos képekkel, melyek mégis mélyen megérintenek bennünket. Ezek között a felidézett pillanatok között kiemelt helyet foglalnak el az ízek, illatok és a velük járó különleges élmények, amelyek egy letűnt kor hangulatát idézik. A 80-as és 90-es évek ikonikus ételei és édességei, mint például a csokis nápolyi, több mint egyszerű finomságok voltak; valóságos időutazást kínálnak, visszavezetve bennünket egy olyan világba, ahol a pillanatok még lassabban peregtek, és az egyszerű örömök jelentették a boldogságot.
Ahogy egy korábbi gyűjtemény első része is megjelent, azt gondolhattuk, hogy pár kivétellel az összes emlékezetes étel-ital benne volt, ám a hozzászólások alapján kiderült, hogy a nosztalgia tárháza szinte kimeríthetetlen. Nagyon jó volt olvasni a történeteket, látni a küldött képeket, ahogy mindenki nosztalgiázott, és volt, aki azt írta, majdnem kicsordult a könnye, annyira jó volt felidézni az emlékeket. Az előző listánk messze nem volt teljes, és a rengeteg szavazat, valamint hozzászólás hívta fel a figyelmet olyan legendás finomságokra, mint a Zizi, Francia drazsé, Selyemcukor, vagy épp az Utasellátó csokirúd. Ez a mostani cikk is a hiánypótlás szándékával készült, mélyebbre ásva a retró édességek nosztalgiával átitatott világába, különös tekintettel a nápolyira és annak csokis változatára, amely számtalan gyermek szívét dobogtatta meg.
A Nápolyi, az Ostya és Társaik: Régi Ízek Újraélesztése
A nápolyi és általában az ostya az édességáruk között kiemelt helyet foglalt el a retró időkben. Ezek a ropogós, réteges finomságok egyszerűségükkel, mégis változatos ízvilágukkal hódították meg az embereket. A hagyományos nápolyi, a töltött ostya, vagy a makk mind olyan édességek voltak, amelyek a hétköznapok részét képezték. Klasszikus volt mindig anno a csokis, avagy kakaós, vaníliás, és citromos nápolyi, amit gyakran kilósan lehetett venni a piacon, ami különleges élményt nyújtott. Később jött a mogyorós, és a kókuszos, ami sláger lett sokáig, tovább gazdagítva a választékot. Ezek az ostyák, mint például a parány, csokisparány, ostyaroló, vagy az oll. orstyarúd (legyen az töltött vagy töltetlen) mind a retró cukorkaáru, desszert és előrecsomagolt fagylalt vagy jégkrém kategóriájába tartoztak, és a mai napig sok üzlet kínálatában megtalálhatóak az édességáruk között.
Az ostyarudat, legyen az töltött vagy töltetlen, főleg fagyihoz kaptuk, illetve ettük néha, és elképesztő finom volt. Ezek a termékek nem csak a boltok polcain voltak jelen, hanem a kisebb ABC-kben, közértekben, sőt, még egyes cukrászatokban is, jelezve a népszerűségüket és a mindennapi életben betöltött szerepüket. Az, hogy a nápolyi mint édességáru ma is kapható számos helyen, azt mutatja, hogy az iránta érzett szeretet és nosztalgia időtlen, még ha az íze és az élmény esetleg eltérő is a régi időkhöz képest.
A Csokoládé Dominanciája: Betűs Csokik, Szeletek és Egyebek
A csokoládé mindig is a retró édességek királynője volt, és a Kádár-korszak, valamint az azt követő évek is számos ikonikus csokoládét adtak nekünk. A betűs csoki például a mikulás csomagok elengedhetetlen kelléke volt. Aztán volt váras sorozat, Kukori és Kotkodás és Dr. Bubó csoki, amelyek mind-mind a korabeli gyermekek kedvencei közé tartoztak. Külön említést érdemel az Utasellátó csokirúd, amely olyannyira olvadt, hogy volt, aki szerint még a töke is csokis volt tőle. Ez a csokirúd újabb szavazatokat kapott, mint a legjobb, és sokak szerint a megboldogult keresztanyák is árulták a Dunaharaszti HÉV állomáson az Utasellátó bódéban, és ha oda beszabadultak, adtak az árukészletének.
A Sport szelet, különösen a régi, diszkoszvetős figurával, valami fenomenális volt. Örök kedvenc, ha csak egy szelet csokira vágytunk otthon, tuti, hogy ezt vettük. Milyen jó volt a régi téglatest alakú alufóliás megoldás! Nem csak az én gyerekkorom kedvence volt, a kisfiam is oda van érte. Mindig ezt vesszük, és sokak szerint pontosan ugyanolyan finom, mint régen. Bár mások szerint szar volt, mégis megettük, alapon, és baromi unalmas volt, hogy egy időben mindig csak ezt kaptam, mert ez volt olcsó. A Melódia szelet, vagy Szerencsi RETRO szelet, vagy Nosztalgia szelet, Szerencsi, a régi finom ízek, a Szerencsi tejszelet is a kategória kiemelkedő darabjai voltak. A Melódia régen ritka, drága és nagyon finom csemege volt, ma már az íze sem olyan, mint régen, az ára pedig még magasabb. Ez volt anyukám kedvenc édessége és nekünk is mindig hozott.
A Piros mogyorósra azt hiszem, semmi rosszat nem lehet mondani, abszolút kedvenc volt. Emellett számos más csokoládé is gazdagította a választékot, mint a Duna kavics, a jó öreg Balaton szelet, a régi Marcipán golyók, Kukori Csokikák, Boci csokik, Cherry, Kapucíner, Bohóc, Autós szelet, Lottó szelet, Szamba, Melba Csoki, Párizsi kocka, Maci csoki, Matyi Csoki, Szerencsi "vékony" Váras csokik. A Macskanyelv rohadt vékony, alig éreztem, botrány volt, de mennyei. A Tibi csoki, az Állatos betűcsoki (de vékony volt az is, zsenge de finom), a "sima" Betűs csoki, a Földi mogyorós, Uttörővasút, Katica, Mokka, Jeles, Micimackós, Alpesi csokik mind a gyűjtemény részét képezték.
Régi magyar reklámok, a 80-as évekből
A csokipénz, csokis tallér, csoki szerencsepénz, avagy csoki pénzérme, csokiérme, csokoládé szerencsepénz mind-mind a gyermekkor elengedhetetlen kellékei voltak. A Chokito "Ronda és finom" szlogenje ma is sokak fülében cseng. A süvegcukor és a Manna szelet is a feledés homályába veszett kincsek. Nem maradhatnak ki az M&M's csokigolyók ("Színes cukormázban vígan csillogunk. Kezedben nem csak a szádban olvadunk") sem, ahogy a régi Milky Way, Kinder tojás, és a Kinder csokirudacskák sem (bár fél fogunkra se volt elég, mert valakinek mindenből minimum 1 tonna kell, amit szeret).
Kekszek és Ostyák: A Mindennapok Kísérői
A kekszek és ostyák a mindennapok részét képezték, gyakran uzsonnára, vagy csak egy kis nassolásra szolgáltak. A Derby keksz nagyon finom volt, sokan emlékeznek rá. A Tere-fere keksznek jellegzetes volt ez a kocka alakú doboza. Emlékszem, volt olyan, ami már 3 éve lejárt, de megettük a Háztartási kekszet. Nem lehetett érezni rajta, hogy lejárt, és semmi bajunk se volt tőle. Az Albert keksz az iskolai kirándulások elmaradhatatlan része volt, csakúgy mint az almalé vagy a szendvics. Emellett a Korpovit és a Pilóta keksz is széles körben ismert és kedvelt termék volt.
A Babapiskóta, a Mese "állatos" linzer (állatfigurás mézes linzerek, ill. kekszek), és a Mézes linzer mind a gyermekkor édes emlékei közé tartoznak. A Vaníliás karika nagy kedvenc volt, és ma is az. Sokféleképpen ették, ujjukra húzták, lerágták, játszottak vele, különböző módokon pusztították el. Néha az egyik felét ették meg, pl. csak a csokisat, majd a másikat is, később, hogy változatos legyen, a keksz részt rágták le, és a csokis megmaradt, amit jóízűen benyeltek egyben. Az apró teasütikből mindenki a csokisakra vadászott (vaníliás karika, csokis perec, vagy éppen a kis lekváros, aminek fele szintén csokiba mártott boldogság volt).
Cukorkák és Rágók: Színes Emlékek a Gyermekkorból
A cukorkák és rágók a gyermekkor szerves részét képezték, színes és izgalmas ízvilágot hozva a mindennapokba. A hozzászólások szerint a legnagyobb kedvenc a Nebuló cukorka volt. Volt, aki azt írta, ezzel „rúzsozták” a szájukat, olyan jól befogta, meg minden mást is, amit nem kellett volna. A vásárok, búcsúk kihagyhatatlan édessége volt a vattacukor, amitől mindenki nyakig ragadt. A másik búcsús kedvencem a pillecukor volt (van). Ezt viszont már azóta házilag is sokszor elkészítettem, a kedvencem a kakaós volt, de készült már banános és kókuszos is. Sajnos arról a vajszínű selyemcukorról nem találtam képet, amiben az a finom töltelék is volt. Ez a színes csíkos a búcsús változat volt nálunk. Volt, aki írta, hogy mindig elvágta a nyelvét a cukor, annyira éles volt, de szerinte simán megérte az a pár csepp vért.
A jégnyalóka egy modernebb változat volt, a krumplicukrot pedig talán egyszer ettem. A medvecukor vagy bocskorszíj ánizsos íze kifejezetten nem tetszett, ezt csak felnőtt korában sikerült megkóstolni sokaknak. A Gumicumi egy külön élményt nyújtott, és tényleg úgy ették, hogy az ujjukra húzták a fogóját. De nem csak cumi alakú tartó volt ám! A mogyorókrémmel töltött selyemcukor a legjobb volt, csak egy gond volt vele, valahogy mindig elvágták vele a nyelüket. 1993-ban a napközis tanárnéni mindig selyemcukorkát osztogatott a jó magaviseletű nebulóknak, így igyekeztek magukhoz mérten viselkedni. Vagy négercsók, vagy selyemcukor mindig volt otthon, emlékszem, az utóbbit lopták állandó jelleggel, de a szülők mindig kiszúrták és jött a leba..ás.
A Maoam olvadós rágó is emlékezetes volt, különösen azért, mert Krisztina vette észre, hogy a csomagoláson a gyümölcsök eléggé … hömm … élvezik egymás társaságát. Na és a cigirágó? Mindenki eljátszotta, hogy cigizik, a hülyébbek valóban meg is gyújtották. A tubusos rágót soha nem kóstolták, pedig akarták. A Piros mogyorósra azt hiszem, semmi rosszat nem lehet mondani. A Dianás cukrot csak párszor kóstolták, és nem aratott sikert. A Negro cukorka, amit nem csak köhögés esetén ettek, hanem csak úgy is. Brrrrr! A másik meg, hogy Faringosept szopogatós toroktablettát is ettek csak úgy, az élvezet kedvéért.
A Pez cukorka (figurás tartóval), a Csokis Pez, a Tejkaramella, vajkaramella, karamell cukorkák, és a Tutti frutti vagy Tutti-Frutti mind a korabeli édességválaszték részét képezték. A Donald rágó (Donald Kacsa rágó kis képregénnyel - képregénymelléklet apró papíron - finom illattal, utánozhatatlan ízvilággal, olyan lufit lehetett belőle fújni, ami utánozhatatlan volt). A Golyó rágó (vagy gömbrágó, színes egysoros, fél méteres, fogtörő; arra hergelt, hogy az egészet egyszerre bevegyék. rágni alig bírtuk, a szánk tele, és zsibbadt, a megerőltető rágástól, de akkor is megérte. Ha nem tört el a fogunk tőle, akkor fogszuvasodást kaptunk a jó cukros cukormázas kemény de fincsi rágótól….), a Turbó rágó, és a Hubba Bubba (A Zöld volt mindenki kedvence. Pontosítok: a többség kedvence. Olyan finom íze volt. Jó hamar el is múlt. Rá lehetett szokni rendesen…). A pezsgőpor (Limo), az Orbit, a Wrigley's, az Alf és a Negró (ennek is mindig kellett lennie otthon, különben megállt az élet) is a retró cukorkák és rágók szerves részét képezték. A Kojak nyalóka sem maradhatott ki a sorból.
Üdítők, Krémek és Egyéb Különlegességek: Kulináris Változatosság a Retró Korban
A retró korszak nem csak édességekben, hanem üdítőkben, krémekben és egyéb különleges élelmiszerekben is gazdag volt, amelyek hozzájárultak a mindennapi ízélmények sokszínűségéhez. Az üdítőitalok közül a Sztár üdítő és az Oázis üdítő volt népszerű, és az alutasakos ivólé igazi menőségnek számított akkoriban. Ezek az italok gyakran kísérték a gyermekkor játékait és a baráti összejöveteleket.
A hideg ételek és krémek terén is voltak emlékezetes termékek. A tubusos májkrém és útitárskrém tiszta űrkajának számított, és sokan tűnődtek, vajon hány útitárs kellett egy tubus útitárskrémbe. Milyen sokféle „mackósajt” volt! A mazsolás krémtúró és a Mesesajt (a csokis sajt) is sokak kedvencévé vált. A dobozos tejszínhab számomra ismeretlen, nálunk szifonból jött a tejszínhab szüleim kávéjába. Vajon mi lehetett benne, amitől felverve megmaradt a dobozban?
A Bedeco Kakaó volt az első instant kakaó, amit muszáj volt önmagában is enni. Aztán jött a Nesquik (későbbi szlogenjével: "Fogd rá a nyuszira."), és a Bedeco eltűnt. A Nesquik is a szánkban. Így kénytelenek voltunk ráfogni a nyuszira. Pár multinál újra feltűnt a Bedeco, de egész más a csomagolás, ezért sokan nem is vették. De imádtuk a Bedeco-t! "Bedeco, máris kész a kakaó!" Azért a Nesquik is finom, szó se róla.
A Frutta, melyet a Szegedi Konzervgyár gyártott és a Skála-Coop forgalmazott, szintén ikonikus termék volt. „Itt a Frutta, add tovább!” „Szénsavmentes valódi gyümölcsdzsúz, gyümölcsdzsúz. Tudta? „Kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik.” Nem tudom, került-e valaha kenyérre vagy süteménybe … Inkább az ujjukra vagy Beáék a fémes tetejéből hajtogattak hozzá „kiskanalat”.
A Kuki, a Kismackó szelet, amelyről kiderült, hogy a 80-as években doppingszerként is alkalmazták, és a Hitlerszalonna, ami tiszta űrkajának számított, mind a korszak sajátos élelmiszerei voltak. És persze a kakukktojás ebből a bejegyzésből sem hiányozhat: fogadjunk, hogy te is megkóstoltad a szagos radírt!
Péksütemények és Egyéb Finomságok: Az Utánozhatatlan Ízek Emlékezete
A retró péksütemények és finomságok a maga nemében utánozhatatlan élményt nyújtottak, és mélyen beépültek a kollektív emlékezetbe. A Kürtös kalács csak frissen volt jó, míg puha, bár kiszáradt állapotban is megettük. Anno nem kellett külön vadászni, hogy tényleg finomat és jót fogjunk ki. Ma már méregdrága, és az áráért nem azt kapjuk, amit régen. Össze sem hasonlítható sem minőségben, sem mennyiségben.
A régi jó Sós perec óriási puha és kiadós perec volt, rengeteg sóval. Külön rituálé volt a sót külön leeszegetni róla. Állatkertben, búcsúban, cirkuszban, majálison, gyereknapon, vagy csak úgy kiránduláson, amikor olyan helyen voltunk, mindenhol ott volt. Ez is eltűnt, mint angol kapus a ködben. A Mézes kalács (vásár fia, búcsú fia) mindig tükrös, szív alakú mézeskalácsot kértünk a búcsúban. Csak kicsit kaptunk, de egyszer kaptunk egy nagyot is. És az örök hozzászólás a nagy nehezen kikönyörgött rózsaszín óriás szívecskés mézeskalácshoz: "Vége a gyereknapnak." Akkor még nem értettem, hisz augusztus volt, és búcsú, nem pedig gyereknap. Később megértettem.
A Túrós batyu avagy Túrós táska, a Sajtos roló, Sajtos rúd, és a pogácsák (sajtos, tepertős vagy töpörtyűs, krumplis) a mindennapi kenyér és pékáru részét képezték. A Lekváros bukta, Lekváros piskótatekercs, Ízes levél, Kakaós csiga, Isler vagy Ischler, Krémes, a "régi" rétesek (túrós, káposztás), régi beiglik, régi kalácsok (fonott, sima, kakaós), kuglófok (a mazsolás jaj!), briós (cukrozott tetejű és sima is volt, fő a változatosság) a suliban kapott briós vagy kalács tej vagy kakaó mellé, isteni volt. A Kókusz golyó és kókusz kocka is népszerű volt.
Túrós batyut, Kakaós csigát, Sajtos és Pizzás táskát (bár a pizzás és húsos táska később jött divatban, anno még nem volt ilyesmi), meg egyéb ízű Croissant szerű (Mákos, Diós Patkót stb.) vagy Lekváros buktát henteseknél is lehetett kapni. Az nagyobb is volt és finomabb is. Ó, azok a pogácsák! A sajtos dolgok is nagyobbak voltak, és tényleg tele voltak nyomva sajttal, vagy éppen azzal, ami a termék volt (pl. mákos kaja, rengeteg mák, vagy sok dió, vagy degesz lekvár, vagy éppen túró…. szóval volt anyag a kajában, amit vettem, és tésztája is volt rendesen). A "maiak" általában olyanok, hogy megfogom, és lelapul. Beleharapok, és eltűnik. Levegőt harapdálok. De nemcsak henteseknél lehetett őrületes finompékárut kapni anno, de a Kis ABC-kben vagy közértekben lévők is isteni finomak voltak és kiadósak.
A Fánk (Farsangi, szalagos, lekváros, natúr, vagyis sima, csokis, vaníliás, vagy bolti/cukormázas már jóval később volt kapható), mind utánozhatatlan volt. Iskolai rendezvények része, csakúgy mint az apró teasütemények, kis linzerek. A Puszedli (mézes) is nagy retro érzéseket kelt bennem, jól bepusziltuk mindig, ahogyan a lángos is (olyat már nem kapni amiket a legócskább, legrötyibb piacokon, vagy egyéb helyeken összehoztak régen; fú, de jók voltak), de a palacsinta is ilyen (csúsztatott, rakott, vagy a sima, ez szintén örökzöld). A többség a tejfölös-sajtos lángost favorizálta, de a fokhagymás ízű lének mondott dzsuvával és kis sóval is kegyetlen jó volt a lángos. A "letekerhető" kifli, vajas-, tejes-, vizes- kifli, zsemle, vagy zsömle, a régi finom friss forró kenyér is a korszak elmaradhatatlan ízei voltak. Vidéken anno, amikor először ettem igazi friss parasztkenyeret, hát…. az volt az igazi.
Az Utasellátó és a Gastrofol: A Kádár-korszak Étkezési Innovációi
A Kádár-korszakban is haladni akartak a korral, amiből az étkezési szokások megreformálása, az ételautomaták és az előre csomagolt tarhonyás hús sem maradhatott ki. „Kiszolgálja gyorsan, kezelje gondosan!” A költséghatékonyság már a rendszerváltás előtt is fontos tényező volt, ez az elv pedig életre hívta az Utasellátót, majd később a Gastrofolt. Az Utasellátó Vállalat 1948-tól gondoskodott a korgó gyomrok elcsendesítéséről országszerte. A busszal, vonattal és hajóval utazók biztos, hogy belebotlottak az óriás automatákba a balatoni üdülővárosokban, valamint a budapesti aluljárókban, a vasúti étkezőkocsikban pedig az Utasellátó mozgóárusától vásárolhattunk ételt, italt. Ahogy korábban is említettük, az Utasellátó csokirúd is legendássá vált ebből a korszakból.
Az Utasellátó mellett a kor nagy vívmánya a Gastrofol volt, vagyis az előre csomagolt, hűtött készételek, amelyeket már csak melegíteni kellett. Gastrofol ételeket szolgáltak fel számos étteremben, így spóroltak a személyzeten, a szakácsokon és a mosogatókon is. De a Gastrofol ételeit a közértek és csemegeboltok polcairól is leemelhettük, ami nagyban megkönnyítette a nyaralások költségének redukálását. Az ételek melegítéséhez még csak rezsó sem kellett, elegendő volt a bojlerből kiengedett forró víz, ami néhány perc után felmelegítette a fóliába csomagolt ebédet, vacsorát. A Gastrofol annyira nagy siker lett, hogy az Utasellátó alsóörsi étterme, a Lepke kizárólag a Gastrofol ételeit forgalmazta, ami lehetővé tette, hogy egy kétfogásos ebédet fele annyiért egyenek a vendégek, mint máshol egyetlen fogást. „Az ilyen vendéglátó egység vezetője fakanál helyett telefonnal főz, akár több ezer adagot is napjában, éspedig annyifélét, hogy azzal bármilyen étlapot tele lehetne írni.” Ez a korszak tehát nem csak a hagyományos édességeket, hanem a modernizált étkezési megoldásokat is elhozta, formálva a magyar kulináris tájat.
A Retró Érzés Jelentősége: Több mint Ízek, Életérzés és Emlékek
A retro kaják, illetve régi dolgok felelevenítésénél, azok keresésénél nem alapvetően arról van szó - legalábbis a legtöbb embernél -, hogy de jó volt a régi rendszer, a régi ízek, és rosszabbul élünk, és minden rosszabb, és semminek nem ugyanaz az íze, már semmi sem ugyanaz (bár nagyrésze igaz). Az ember azért keresi a retro dolgokat, a múlt emlékeit, és mindazt, ami gyerekkorában és fiatalkorában volt, mert az akkor volt. Nem a rendszer volt jobb számára, nem a jobban élés (bár való igaz, jobb volt élni akkor, tényleg finomabb volt a legtöbb dolog, nem volt ennyire kirívó, ha valaki nélkülözött - tehát alig volt valamilye - és boldogabbak voltunk). A kis család teljes volt, barátok, rokonok, szomszédok.
Hatalmas traccspartik voltak, vacsorák, volt mindennek egy hangulata, jókedvű társaság, szomszédság összekoccant gyakran, iszogattak, dohányoztak szabadon, jókedv uralkodott, grill partyk, szalonnasütés stb. Kialakult hagyományok, megszokások voltak, és ezek a megszokott dolgok mindig megvoltak, ott voltak. És állítom, ma nincs az a méregdrága megfizethetetlen nyaralás, üdülés vagy sima utazás, ami felérne a szakadt és sokszor komfort hiányos táborozásokkal, SZOT-üdülésekkel, ócska iskolatáborozásokkal, kirándulásokkal. Kegyetlen jó volt. Ma már se hangulat, se jókedv. Eltűntek a régi traccspartik, a régi kedves szokások, eltűnt a család jórésze, és minden szokás, ami boldogságot és örömet hozott. Mindez akkor lett nyilvánvaló, amikor megszűntek ezek a dolgok.
Számomra ezért örök a retro, a nosztalgia. Mert egész életemben hordozni fogom a múlt hiányát. Mindazt, ami (aki) elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. De örökre megmarad bennem, a részem marad, és ezeket a dolgokat, megélt élményeket, és embereket többé már senki nem veheti el tőlem. Ez a retró érzés, amely a csokis nápolyi vagy bármely más gyermekkorunkbeli édesség emlékeiből fakad, sokkal többet jelent, mint egyszerű ízeket. Egy egész korszakot, egy életérzést, és a velük együtt járó, pótolhatatlan emberi kapcsolatokat és pillanatokat foglal magában. A pillangó könnyedségével felröppenő emlékek teszik a csokis nápolyit, és az összes többi retro finomságot, egy időtlen kincsesdobozzá, amelyből bármikor meríthetünk, ha egy kis melegséggel szeretnénk tölteni a szívünket.