Lillafüred, Észak-Magyarország gyöngyszeme, hosszú ideje vonzza a természetjárókat és a pihenni vágyókat lenyűgöző szépségével, gazdag történelmével és egyedülálló látnivalóival. A Hámori-tó partján álló neoreneszánsz Palotaszálló, Magyarország legnagyobb függőleges esésű vízesése, a virágos sétányrendszer, a Függőkert - mind-mind olyan elemek, amelyek télen-nyáron, tavasszal vagy ősszel is felejthetetlen élményt kínálnak. A térség aktív kikapcsolódási lehetőségek tárháza, és ezen belül kiemelkedő helyet foglal el a Pisztráng Tanösvény, amely a Garadna-patak és környezetének élôvilágát, természeti értékeit mutatja be.
A Pisztráng Tanösvény Felfedezése
A Pisztráng tanösvény felfedezése a Garadna vasútállomástól indul, ahol a látogatóknak csak a körben stilizált pisztrángot ábrázoló jelzést kell keresniük. Ez a jelzés vezet végig az utadon. Mielőtt útnak indulnánk, érdemes megtölteni a kulacsot a Szövetség-forrás friss vizével, majd besétálni a szűk, kellemesen hűvös Garadna-patak völgyébe. A tiszta, sebes vizet kedvelő pisztrángokat figyelhetjük meg a patakban, melyek a tanösvény névadói is. A Gyöngyös patak és környezetének élôvilágát, természeti értékeit ismerhetjük meg ezen az útvonalon. Fontos megjegyezni, hogy a táblák környékén több hódok által károsított fa is található, így a tanösvény saját felelősségre látogatható. A tanösvény mentén bejárható szakaszon kizárólag sportszerű műlegyező, pergető műcsalis módszerrel lehet horgászni.
Pihenők és Emlékhelyek a Völgyben
A túra során, a kék kereszt jelzésre váltva, a Helyiipar-forrásnál remek piknikezőhelyet találsz padokkal és tűzrakóhellyel, ahol megpihenhetsz. Az út alsó részén tábla hirdeti a Helyiipari forrást. Itt található az ország egyetlen turista pantheonja is, egy különleges emlékhely, ahol a magyar természetjárás nagyjaira emlékezhetsz meg, akik sokat tettek az ország természetszeretetéért. Néhány száz méter megtétele után több túristaházat is találunk, amelyek egy-egy tisztás szélén állnak. A házak közvetlen közelében több emlékmű is áll, fém domborművekkel és nevekkel díszítve. A tisztáson sajnos néhány bokor csalán is nő.
A Lillafüredi Pisztrángtelep Története és Jelene
A Garadna-völgyben található pisztrángtelep már a 20. század elején is működött, és működik a mai napig. Herman Ottó már 1906-ban javasolta a Szinva-patak völgyében a pisztrángtelep megépítését, ami két évtizedig nem valósult meg. A telep kialakítására Lillafüred mellett már a 20. század első éveitől voltak törekvések. A századforduló környékén a Hámori-tóba telepítettek ivadékokat, a garadna-völgyi telep építését pedig 1932-ben, nem sokkal a Palota Szálló megépülése és a helyi turizmus fellendülése után kezdte meg a Magyar Királyi Erdőgazdaság. A Garadna-völgy második világháborús hadszíntérré válásával az állomány teljesen elpusztult, ám a hozzáértő szakembereknek köszönhetően az újratelepítést követően, az 1950-60-as években újra virágzott a telep. Visszaesés a termelésben 1968-ban következett be, mikor Vásárhelyi István, a telep egyik nagy szaktudással rendelkező alapítója és útjának egyengetője elhunyt. 1980-ra évente mindössze 120.000 ikrát és 1-1,2 tonna halat termeltek. Ebben az állapotban vette át a jelenlegi üzemeltető, Hoitsy György a telep irányítását. Kifogyhatatlan lelkesedésének és hozzáértésének hála mára ezek az értékek a sokszorosukra nőttek - évente nagyjából 1 millió ikrát és 30-40 tonna pisztrángot termel a telep.
A terület továbbra is az erdészet, az Északerdő Zrt. tulajdonában van - felvásárlási joga egyedül a Bükki Nemzeti Parknak van, amely területének részét képezi a létesítmény -, akik a jelenlegi bérlővel szorosan együttműködve folyamatosan fejlesztik, bővítik a tenyésztőtelepet. A Garadna partján épített, az állandó hőmérsékletű és oxigén-dús vizű Margit-forrás által táplált eredeti 4 medencéből mára egy 18 medencés, 3700 m2 vízfelülettel rendelkező létesítményt hoztak létre. A medencékben 3 féle pisztrángot tenyésztenek, ezek a szivárványos, arany és sebes pisztráng. Ez utóbbinak Európában csak itt található meg - génbanki jelleggel - a különválasztott atlanti és dunai verziója. 2012-ben Európai Uniós források felhasználásával megújították a medencékhez tartozó gépészeti rendszert, egyedi tervezéssel és saját kivitelezéssel építettek egy új vízvisszaforgató- és egy speciális szűrőrendszert.
A Telep Épületei és Műemlékei
A telken három állandó jellegű épület található. Ezek közül az 1934-ben épült úgynevezett keltető ház műemléki védettséget élvez. A földszinten eredeti funkciójának megfelelően üzemel, az emeleten pedig - ahol eredetileg előadók voltak - jelenleg a telep üzemeltetője lakik családjával. A kétszintes, egy traktusos ház földszintje terméskő falazatú, az emelet boronafalas, az itteni helyiségek elsődlegesen a tornácról közelíthetőek meg. Az épület magastetős, palafedésű. A telep jelenlegi - a tervezett állapot szerint majdani gazdasági - bejáratánál található, Vásárhelyi Istvánról elnevezett, fehérre vakolt, L-alaprajzú, kontyolt, cserépfedéses tetejű ház ma személyzeti öltözőket és raktárhelyiségeket fogad magába. Eredetileg itt is a telepen folyó kutatómunkát szolgáló, illetve bemutató helyiségek voltak. A harmadik, terméskő és fa dominálta, földszintes, egy traktusos, magastetős épület a másik kettő között helyezkedik el. Ebben tárolják a halak takarmányát, illetve egyes felszereléseket.
A Lillafüredi Erdei Halsütöde: Gasztronómiai Élmény
1991 óta működik a telepen egy erdei halsütöde, ahol a nyári kirándulószezonban az arra járók megkóstolhatják a frissen fogott és helyben kisütött, saját recept alapján fűszerezett, vagy a 12 fűszerből összeállított különleges pácban érlelődött és bükkfa fűrészporon füstölt pisztrángot. Egy másik bódé szolgál arra, hogy akinek nagyon ízlett a hal, az haza is vihessen belőle - mind friss, mind füstölt pisztrángot is adnak el nyersen, helyben becsomagolva. A Lillafüredre látogatók körében nagyon hamar rendkívül népszerű lett a telep, május elsejétől szeptember közepéig egy melegebb napon egy időben nagyjából 150 főt tudnak leültetni, a hatórás nyitva tartás alatt pedig ennek a két-háromszorosa is megfordul a sütödében. Sok családi ünnepségnek, céges rendezvénynek adnak helyet, a vendégek nagy része pedig törzsvendég, évről évre visszajárnak. Az utóbbi pár évben történtek kísérletek az ételválaszték bővítésére, tematikus napokat vezettek be, a hagyományos hétvégi választékon kívül hétköznap grillen vagy kemencében készítik a pisztrángot, illetve van nap, mikor friss salátával tálalják. Az itt kapható és elfogyasztható halak iránti igény szintén változatlan.
Jövőbeli Fejlesztési Tervek és Elképzelések
A telep üzemeltetője, Hoitsy György tervei között szerepel, ha további EU-s forrásokat nyernének el, az erdészettel együttműködve mindenképpen szeretnék tovább fejleszteni a telepet - mind a termelés hatékonyságát, mind a turisztikai vonzerőt növelő irányban. A két éve történt gépészeti átalakítással együtt tervbe volt véve még egy víztisztító és visszaforgató kör beépítése a patak visszafolyó ágán, amely növelné a vízfelhasználás hatékonyságát, valamint a tisztítás utolsó lépcsőjeként speciálisan erre alkalmas növénytársulásokat telepítenének a pataknak a telepet követő mocsaras, úgynevezett wetlands szakaszán. Ezekre azonban az elnyert pénz és az üzemeltető által biztosított önrész már nem volt elegendő, egy következő fejlesztési ütemre halasztották.
A turizmus fejlesztésére szeretnének létrehozni egy tanösvényt, mely amellett, hogy eleget tesz a szigorú állategészségügyi előírásoknak - a látogatók nem kerülhetnek közvetlen kapcsolatba a pisztrángokkal, nem kerülhet szennyeződés a medencékbe -, bemutatja az élőlényeket, az erdőben lévő tavak különleges atmoszféráját és a tenyésztés folyamatát is. A Pisztráng tanösvény elnevezésének megfelelően érinti a Lillafüredi Pisztrángtelepet és Halsütödét, valamint visszafelé a völgy baloldalán elhelyezkedő Turista Emlékparkot.
Egy, a pisztrángtelepnek szentelt kisvasút-megálló gondolata is rég megfogalmazódott már, ami azonban kisebb nehézségekbe ütközik a helyi sajátosságok miatt. A sínek a telep kerítése és egy meredek domboldal közötti szűkös helyen futnak, ahol egy időben kijelöltek egy leszállóhelyet, amiből a létesítménynek inkább kára, mint előnye származott, ugyanis sok olyan kisgyerekes kiránduló szállt le, aki enni nem akart, csak a kerítésen át megnézni, vagy „etetni" a halakat, ami azok számára sokszor végzetes volt.
A tervben a kisvasút megállót a telep központjától kb. 500 méterrel feljebb helyezik a Garadna patak folyása mentén. Ezen a helyen található egy aszfaltozott terület is, melyet régen farakodásra használt az erdészet, mára azonban elhagyatottan áll. Itt oldanák meg a parkolás problémáját is, mely eddig a keskeny, kanyargó hegyi út szélén történt, a telep bejáratánál. A sütöde és a telep elsődleges megközelítése a közönség részéről átkerülne az egykori farakodóhoz, a jelenlegi bejárat elsősorban gazdasági bejáróként üzemelne tovább. Erről a helyről indulna a már említett tanösvény, melyet követve - az autóút helyett - az erdő irányából, azon keresztül érkeznénk meg a telepre, végigmennénk a medencék mellett, ráhangolódnánk ennek a békés, varázslatos világnak a ritmusára.
Lillafüred • Garadna-völgy
A Halsütöde Építészeti Megújítása
A beruházás központjában a jelenleg fából eszkábált, ideiglenes épületekben működő sütöde teljes értékű, egész évben üzemelő létesítménnyé való átalakítása állna. A telken található három műemléki épület megtartaná jelenlegi funkcióját, az ideiglenes épületek viszont elbontásra kerülnének, átadnák helyüket egy új, téli üzemre is képes étteremnek.
A jelenlegi kirándulós - erdei pihenő atmoszférával szemben a cél az volt, hogy a telepet inkább Lillafüred különleges, egyedi odafigyeléssel, tervezéssel kialakított létesítményeihez, hangulatához kapcsolják, az itt eltöltött időt még inkább egy sajátos élménnyé tegyék. Építészeti eszközökkel segítenék, hogy a szolgáltatás szintje, a látogatók felé megnyilvánuló kép is egy szintre emelkedjen a telepre, az ipari funkcióra általánosan jellemző profizmussal, szakértelemmel, hogy aki csak egyszer kirándul erre, az is megélhesse azt a hangulatot, amiért a törzsvendégek évről-évre visszajárnak.
A koncepcióalkotás kezdetétől az építészek egy „felhőhöz” hasonlót képzeltek el. A látogató ahelyett, hogy közvetlenül a bejáratnál szállna ki az autójából, most távolabb parkol le, elindul egy ösvényen, tesz egy rövid sétát az erdőben, majd egyszer csak megérkezik erre a halastavak, szigorú geometriájú medencék uralta mesterséges tájra, de mielőtt az étterem által elfoglalt teresedésre, tisztásra érkezne, időt kap arra, hogy a városból kiszakadva feloldódjon ebben a világban. Az épület, a pavilon maga sem rendelkezik valódi határvonalakkal, szintén az átmenetre játszik - kezdetben az ösvény folytatásaként viselkedik, majd több finom fokozatban mosódik el benne a kint és a bent közti különbség.
A jelenleg a fogyasztóteret benépesítő faházacskák és tetők kuszaságában a helyfoglalásuk módja fogta meg az építészeket. Az általuk létrehozott tető térfoglalása is hasonló - jó helyeket jelöl ki, fed le, vagy éppen ölel körbe. Kinyúlik az ösvény felé, magába szippantja a megérkezőt, benyúlik a patak fölé és bevezet a fák közé. Kinyílik a megérkezés irányában, a központi területtől nyugatra fekvő, természetesebb kialakítású, növényekkel buján körbenőtt halastavak által kínált kilátás felé, nyáron szabadtéri sütésre nyújt lehetőséget. Nyit a kellemes emlékeket idéző kisvasút és az erdős hegyoldal irányában is, a kelet felé húzódó, szigorúbb technológiájú medencéket viszont óvatosan közelíti, itt letámaszkodik, itt behelyezkedik alá a friss halat és egyéb különlegességeket árusító bolt, mely funkciójából adódóan amúgy is kötődik a telepen zajló termelési folyamatokhoz.
A meglévő épületek közé mozdul be az étterem technológiai része, a konyhát és a raktárhelyiségeket, mosdó-blokkot magába foglaló, egyetlen igazi „tömörödés". Ez a léptékében a szomszédos házakat idéző tömeg lezárja a telep régi bejárata, az új gazdasági bejárat mellett kialakult gazdasági udvart, így az teljes mértékben a termelési folyamathoz kötődő tevékenységeknek lehet szentelve.
A konyha-tömb körül hidegebb időben üveg tolóajtókkal rekeszthető le egy zárt, fűtött fogyasztótér, melyben ugyanakkor fennmarad az érzés, hogy a természetben étkezünk, ez a tér nem különül el határozottan a tető alatti átmeneti tértől, csak egy nagyobb fokú védettséget ad. Nyáron ez a patak mellett futó fogyasztótér-rész egy nyitott tornácként fogható fel, mely összeköti a központi magot a tető-nyúlványokkal.
Anyaghasználatban a talán nyilvánvalóbbnak tűnő, ám folyamatosan nedves környezetnek kitéve korhadásra hajlamos fa helyett - az itt felállított fa épületek cseréje már többször szükségessé vált a telep fennállása óta -, a környékhez szintén erős gyökerekkel köthető - kohászat, vasút, nagyszámú ipari műemlék - acélszerkezetet választottak. A télen lezáruló fogyasztóteret látszatra „keret nélküli" üveg tolóajtók határolják le. A konyhablokk szerelt, könnyűszerkezetes fala kívülről szintén üvegborítást kap, egy belső oldalán festett üveglapot, mely a külső homogenitást fenntartva jelzi a belső tömörödést, a másfajta minőséget.
Lillafüred és Környéke: Egész Évben Vonzerő
Lillafüreden és környékén, mint turisztikailag vonzó területen rengeteg vendéglátó ipari egység található. Ezek többsége a nyári szezonra fókuszál, kevés kínál szabadidős programot a téli időszakban. Lillafüred azonban, mely egy kis ékszerdobozként majd’ egy évszázada minden miskolci szívében különleges helyet foglal el, folyamatos fejlesztések célpontja - mint például a Palota Szállóhoz tartozó Függőkertek idén átadott rekonstrukciója -, és télen sem áll meg. A Lillafüredi Erdei Vasút télen is közlekedik apró kályhákkal fűtött vagonjaival, a Palota Szálló wellness szolgáltatásokkal várja vendégeit, a barlangok és ipari műemlékek ugyanúgy látogathatók, a fehérbe és ködbe burkolózó völgy pedig egyedülálló látvány. A Hámori-tavon csónakázás helyett ilyenkor - ha elég vastag a jég - korcsolyázhatunk, a szintén befagyó nagy vízesésen pedig jégmászó versenyeket rendeznek, és a városból a bánkúti sípályákig kígyózó út is itt halad el.
A pisztrángtelep nyári forgalmával a környék éttermeinek egyike sem vetekedhet. Ha lehetőség nyílna rá, hogy télen, mikor a köd a hegytetőről leereszkedik a patakvölgybe, és a kihalt erdőben szinte csak a csobogó víz hangja hallatszik, a természetben, mégis védve annak viszontagságaitól, kitelepedhessünk ide egy egészen más élmény kedvéért - az ideszokott vevőkör egész biztosan élne a lehetőséggel.
Miskolc-Tapolcán is számos szálláslehetőség várja a pihenni vágyókat, például az Avalon Resort & SPA* Superior harmincegy minden igényt kielégítő szobával, két junior lakosztállyal, két luxus lakosztállyal, tizenöt exkluzív HONKA rönkházzal és 2021-től az új, tizenöt szobás Erdei Dizájn szállodaépülettel várja a természet közelségében pihenni vágyókat. A modern és egyedi bútorok, kiegészítők teljes harmóniában és összhangban töltik meg a teret, melyben a kohéziót a legősibb építőelem, a fa adja. A Bodnár Gábor Cserkészpark Miskolc határában, a Bükk-hegység kapujában, a Majális-parkban található, égerfás, ligetes környezetben.
Diósgyőr is jó kiindulópont kirándulásokhoz, a környék nevezetességeinek megtekintéséhez: mind Lillafüred, mind Miskolc belvárosa 20 perc alatt érhető el villamossal, buszjárattal. A Várkert Panzió festői környezetben, a Diósgyőri Vár és a 2015. augusztusában átadott Lovagi Tornák Tere közvetlen közelében helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Bükk hegységre. Miskolcon is számos gasztronómiai élmény várja a látogatókat, például az Avasi Cellarium, amely egy 17. századi műemléki borház alapjainak megtartásával és a 21. századi technikák felhasználásával kialakított több funkciós épület.