A diófa, vagy hivatalos nevén Juglans regia, nem csupán egy gyümölcsfa, hanem egy életérzés, egy családi örökség, mely generációkon átívelő értéket képvisel. Dankó József kertészmérnök, aki már 40 éve elkötelezett diótermesztő, szerint a diót nem lehet nem szeretni, hiszen szemében a szépség, a hasznosság és a hosszú élet jelképe, sőt, gyógynövényként sem utolsó. Ennek a méltóságteljes fafajnak az ültetése és gondozása hálás feladat, de a bőséges termés eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő szakértelem és odafigyelés. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a diótermesztés legfontosabb lépéseit, a fajtaválasztástól a metszésen át a kártevők elleni védekezésig, hogy Ön is sikeresen nevelhessen diót a kertjében.
A Megfelelő Termőhely Kiválasztása: Alapok a Hosszú Élethez
A sikeres diótermesztéshez elsődleges a megfelelő termőhely kiválasztása. A diófa átlagosan 15-20 méter magasságúra nő, de elérheti a 30 métert is, élettartama pedig akár 130-150 év is lehet. Emiatt fontos, hogy elegendő helyet biztosítsunk számára, távolabb épületektől és kerítésektől, legalább 10 méterre más fáktól.
A dió jellegzetes ártéri növény, tehát víz- és tápanyagigényes. Emellett csak jól megvilágított korona ad megfelelő mennyiségű, legalább 10 kg/fa héjas termést. A fa naponta legalább hat óra napsütést igényel a bő terméshez. Bár jól alkalmazkodik a talajhoz, a száraz, 8% feletti mésztartalmú talajt rosszul tűri. Ideális számára a tápanyagokban gazdag, mélyrétegű, humuszos, mérsékelten nedves talaj. A szélsőséges talajtípusokat, mint a nagyon laza homokos vagy a túl kötött agyagos talaj, nem tolerálja jól, de ezek feljavíthatóak.
A fagyzugokat kerülni kell, tehát azokon a domboldalakon nagyobb a termésbiztonság, ahol lefolyik a fagyos levegő. Egy régi, bevált fortély az úgynevezett akácpróba: ha a termőhely közelében az akácfák tavasszal fagykárt szenvedtek, nagy eséllyel a diófa is veszélyben forog majd.
Talajminőség és Javítása
A talaj összetételének ismerete elengedhetetlen. A vizes homoktalajból gyúrt földdarab állandóan szétesik a kezünk között, könnyen művelhető, gyorsan melegszik, minden korán érik rajta. A közepesen kötött vályogtalajból gyúrt giliszta nem esik szét, de nem is nagyon hajlítható. A kötött agyagos talajból gyúrt giliszta olyan hajlékony, képlékeny, mely a fazekasoknak előny, de a kertészkedők nem örülnek neki. A vizet nehezen fogadja be, hamar vízfolyás keletkezik rajta, ám ennek ellenére sok vizet képes megtartani. Ha ismerjük kertünk talaját, könnyebben igazíthatjuk a növény igényeihez. Amennyiben nem optimális, feljavítható: a telepítés előtt el kell végezni a szükséges meliorációs munkákat, hangsúlyt kap a vízmegőrzés és a vízelvezetés. Egy korábbi felfogás szerint telepítés előtt az ültetvények talaját a fák teljes életkorára fel kell tölteni káliummal és foszforral.
Fajtakiválasztás: A Hosszú Élet Titka
A diófa ültetésekor a fajtaválasztás rendkívül fontos, hiszen az ültetvény életkora 50-60 év is lehet. A magról nevelt dióval sok a probléma: az állomány heterogén növésű, a termésmennyiség nagyon változatos, elhúzódik az érés. Éppen ezért csak oltványt érdemes telepíteni, melyek már 3-4 év után fogyasztható nassolnivalót adnak, míg a magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket.
Dankó József és a Juglans Hungária Kft. 40 év alatt nagyon sok fajtát kipróbált, hazait, külföldit, szelektáltat, keresztezéssel előállítottat egyaránt. Náluk a ‘Milotai 10’ (M10), az ‘Alsószentiváni 117’ (A117) és a ‘Tiszacsécsi 83’ (T83) a favoritok - ezek csúcsrügyből teremnek. Az oldalrügyön is termőkből a ‘Milotai intenzív’, a ‘Fernor’, az ‘Alsószentiváni kései’, a ‘Milotai bőtermő’ és a ‘Milotai kései’ alkotják a teljes fajtaszortimentet.
A jó fajta a tavaszi fagyok miatt kései virágzású, bőtermésű, sima héjú, könnyen törhető, és közel 50%-nyi magtartalommal rendelkezik. A ‘Milotai 10’ gyümölcsének jellemzői: 35 mm átlag átmérőjű, gömb alakú. Héja sima, tetszetősen rajzolatos, sárgásbarna, a bél világossárga, jóízű, béltartalma 47-52%. Könnyen törhető és tisztítható. Az utcákon, a házaknál, a pincéknél található egyedekből még jó néhány értékes változatot lehetne kiemelni.
Az Ültetés Művészete: Helyes Kezdet a Bőséges Termésért
A diófa ültetése tavasszal a jó idő beköszöntével, illetve ősszel is megtörténhet. Van még egy érdekes lehetőség, a téli ültetés. Utóbbi eljárás előnye, hogy így a diófa korán, már következő év elején elkezdi termelni nedveit, és szerencsés, ha ezt már a végleges helyén tudja megkezdeni. A téli telepítésű fa nedvkeringése már január végén beindulhat, és minél enyhébb a tél, annál aktívabb lesz a csemete. Azonban a klasszikus ültetési idők, vagyis az őszi vagy a tavaszi hetek választása adja a legjobb esélyeket a fa tartós megmaradására.
A szabad gyökerű diófa csemetét ajánlott legalább egy fél napra vízbe állítani, hogy a szállítás során elvesztett nedvességet pótolhassa. Az ültetést megelőző 24 órában érdemes a csemetét egy vödör vízben áztatni, így az fel tudja szívni a számára szükséges mennyiségű nedvességet, és közvetlenül az ültetést követően el tudja kezdeni a hajszálgyökerek nevelését.
Az ültetőgödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne. Túlságosan nagy gödröt felesleges ásni, de ha a kert talaja kissé kötöttebb az átlagosnál, indokolt lehet a nagyobb (például 1x1x1 méteres) mélyedés kialakítása. A gödör mélységéhez érdemes hozzászámolni egy szűk araszt a tápanyag kihelyezése miatt. Alulra ugyanis erősen ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot kihelyezni, ezt el kell keverni a földkeverékkel, hogy közvetlenül ne érintkezzen a gyökerekkel, ez nagyban segíti a csemete növekedését. Márciusban vagy áprilisban terítsünk szerves tápanyagot a fiatal fák köré, és forgassuk bele a földbe.
Szabadgyökerű csemete esetén a fa kihelyezése előtti gyökérmetszés nem szükséges, de a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. A gyökerek elhelyezkedése kulcsfontosságú, így a föld visszatermelésekor ügyeljünk azok egyenletes eloszlására. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával megelőzhetjük a csemete hajszálgyökereinek eltépődését!
A konténeres és földlabdás csemetéket még könnyebben lehet ültetni. A földlabdás diófák gyökérzete jutazsákba van csomagolva, ez egy biológiailag lebomló, természetes anyag, melyet le sem kell venni a földlabdáról, ezzel együtt kerülhet a helyére. Az ültetést - legyen szó bármilyen kiszerelésről - mindig kövesse alapos beöntözés, melyet az első hetekben többször ismételjünk meg. Az őszi ültetésű csemeték esetében további feladatot jelent a fagyvédelem.
Diófa ültetés a Bara tanyán
A Diófa Metszése: Formálás és Termésnövelés
A diófa metszése elengedhetetlen a kiegyenlített termelés, a szép forma és a bőséges termés érdekében. Bár sokan úgy gondolják, hogy a diófa a kezdetekben nem igényel metszést, ez nincs így. Már az ültetés során érdemes elkezdeni a korona kialakítását. Kezdő lépésként válasszunk ki 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra van egymástól, majd ezeket vágjuk vissza, körülbelül 20-30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágjuk vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon. A központi sudárral rendelkező fáknál legalább 1,5 m távolságra vannak a vázágak teljes termőkorban.
A metszetlen fák a nem kívánt ágak miatt besűrűsödnek. Ez negatív hatással van a terméshozamra és a fa kitettebb lesz a betegségekre. A metszés célja a gyümölcsfáknál, hogy a fény és a levegő minél jobban át tudja járni a fát. A dió esetében is kiemelt szerepe van a jól kialakított, szellős koronaformának. Ezért célszerű rendszeres metszéssel minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. A diófa vázágai maguktól is viszonylag elágazóan nőnek, így az ültetést követő 7-8 évben szükségtelen a vázágak visszametszése.
A koronaalakító metszés során, akárcsak a többi metszésnél, nagyon fontos, hogy távolítsuk el a sérült és beteg ágakat. A fenntartó metszés során a legfontosabb a termőrészek megújítása. Fontos szempont a diófa kellő fényellátása a korona belső részein, valamint az ágrendszer kiegyensúlyozottságának megléte. Minél kevésbé metsszük a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát ne hagyjuk besűrűsödni a diófa lombjának közepét.
A metszés ideje ősszel, a szüret után van és márciusig tarthat. A diót augusztus végén, szeptemberben kell metszeni, ekkor kisebb a gyökérnyomás és kevesebb nedvességet veszít a fa. Vegyük figyelembe, hogy minél közelebb jár a rügyfakadáshoz, annál intenzívebb lesz a diófa nedvedzése. A nyár folyamán szintén elvégezhető a metszés, ez annyiból szerencsésebb, hogy bár a fa nedvedzik, de ennek mértéke sokkal mérsékeltebb, mint a rügyfakadás előtt.
Az alakítás éveiben, amíg elérjük a koronát, eltávolítják a vesszők vegyes rügyeit, mert a korai - néhány szemes - terméshozás lefogja a növekedést. Termő korban - 15 év után! - a 10-15 m magas fákon már csak fenntartó metszést végzünk. Eltávolítjuk a sérült, száradt gallyakat, sőt vastag ágat is, ha az a fénybehatolást gátolja. A fiatal fákat augusztustól metsszük meg.
Növényvédelem: Egészséges Fa, Bőséges Termés
A dió, mint annyi más gyümölcstermő, hajlamos különféle növénybetegségekre, és természetesen kártevői is akadnak. Jó hír, hogy a legtöbb kórral vagy rovarkártevővel szemben hatásosan felvehető a harc. Ahogy egy helyesen táplálkozó, kiegyensúlyozott ember is nehezebben betegszik meg, úgy egy jól gondozott, megfelelő körülmények között lévő fa is ellenállóbb, kevésbé fogékony a betegségekre, illetve könnyebbel legyűri azokat.
A metszés után még a rügyfakadás/rügypattanás előtt mindenképpen ajánlott lemosó permetezéssel védeni a gyümölcsfát az áttelelő gombabetegségek és a szívó kártevők ellen. A leghatásosabb a Boroil narancsolaj és Cupromax permetezése. 50-70 ml Boroilból és 50-70 ml Cupromaxból kell 10 liter vízbe elkeverni, és permetezővel kijuttatni.
Betegségek és Védekezés ellenük
- Gnomóniás betegség: Tünetei közé tartozik a barna és fekete foltok a levélzeten, valamint a termés zöld héján. Okozója egy gomba, mely képes a lehullott lombban áttelelni, így tavasszal rendszerint visszatér és újra tüneteket okoz. Ez a betegség először csak a lombozat, valamint a termés mennyiségét csökkenti, később egész ágak elhalásához, végső esetben pedig a növény teljes pusztulásához vezethet. A dió gnomóniájára nagyon ügyelni kell.
- Dió xantomonászos betegsége (baktériumos feketedés): Gombás eredetű betegség, mely érinti a leveleket, hajtásokat és magát a termést is. A termés héja megfeketedik, valamint mérete is csökken. Jellemzően nedvesebb nyár idején pusztít. A dió baktériumos feketedése nyirkos helyen lép fel. A héjon barnásfekete, a leveleken barna, többnyire szögletes szélű foltok jelennek meg. A dióbél elrothad és megfeketedik.
- Csonthéjasoknál a hajtáselhalásos monília: A legnagyobb gondot okozza. Fontos a megelőző védekezés a virágzási időszakban és szeptember elejétől az őszi időszakban is. Ez ellen kombinált kezeléssel tudunk védekezni, mely része a talajkezelés, amikor is kiszorítjuk a kórokozó gombákat a talajból. Használt szerek: Tyra és Omega perlit. Tyra-ból 1 m2-re 1-2 gr, míg Omega perlitből 0,5 liter szükséges 1 m2-re. Ha például 10 m2-es területet akarunk kezelni, akkor kimérünk egy edénybe 5 liter Omega perlitet és feloldunk 1 liter vízben 15-20 gr Tyra-t.
- Virágzás előtti kezelés monília ellen: 20-25 g Tyrát teszünk 10 liter langyos vízbe, 15-30 percig hagyjuk állni, majd hozzáöntünk 2 dl pasztőrözött! tejet (UHT a legjobb), ami a Tyrában lévő baktériumokat segíti rögzülni a virágzaton. Ezután finom, ködszerű szórásra állítjuk a permetezőt és óvatosan, kis mennyiséggel permetezzük le az egész fát, beleértve a virágokat is.
- Fennálló moniliás fertőzöttség esetén: Az amazon mellett Lecitint is adjunk hozzá a permetszerhez.
Kártevők és Védekezés ellenük
- Nemezes gubacsatka: Ez egy atkaféle kártevő, melynek ténykedésére a leveleken csúnya gubacsok, dudorok képződnek. A fa esztétikai értéke jelentősen csökken, a növény elgyengül. Nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Problémát okoznak a gubacsatkák.
- Sárga diólevéltetű: Tetűféle kártevő, mely a dió leveleit támadja meg. Az atkák támadása a növény gyengüléséhez vezet, és utat nyithat az egyéb fertőzéseknek, így kettős veszélyt jelent. Amennyiben már megjelentek a levéltetvek, akkor a Boroil nevű (narancsolaj) permetezése hatásos. A narancsolajok közül a BOROIL az egyik legjobb szer, mivel a magasabb terpén hatóanyag szint mellett sem perzsel annyira, mint a többi. Ezek azonnali segítséget nyújtanak és befojtják és leszárítják a fán levő tetveket.
- Almamoly és egyéb lepkekártevők (pl. bukszus- vagy füge moly): Ezek a rovarkártevők a termést fenyegetik, a diószemek ehetetlenné válnak. Az érintett diók egy része idő előtt lehullik. A termésen apró lyukak vehetők észre, gyakran találni hernyóürüléket is.
- Védekezés peték ellen: Helyezzünk ki mini petefürkész darazsakat. Csodálatos kis rovarok, melyek minden másra veszélytelenek, hiszen méretük nem nagyobb egy gombostűfej negyedénél. Minden egyéb lepkekártevőt is elpusztítanak, amíg peték. A petefürkész kapszulában 2000 db lárva van, melyek 3 hétig folyamatosan kelnek és egy hétig „dolgoznak”, azaz teszik le a petéiket. Röpképességük kb. 10 méter, ezért egy 10 méter sugarú körben tudnak mindent hernyómentesen tartani. 4 hetente érdemes újat felhelyezni.
- Védekezés kikelt hernyók ellen: Ahhoz, hogy 100%-os legyen a hatás, aki eddig még nem helyezte ki őket, annak a kihelyezéssel egy menetben érdemes egy DIPEL permetezést is beiktatni. A Dipel egy bakteriális bio permetszer, ami szelektíven csak a kikelt hernyókat „viszi”, míg a mini petefürkészek egy hónapig megakadályozzák bármilyen lepkepete kikelését. Permetezést követően a DiPel DF készítmény toxinkristályaiból fogyasztó hernyók fél órán belül abbahagyják a táplálkozásukat és 3-5 napon belül elpusztulnak. A készítményt előrejelzés alapján a fiatal lárvastádiumok ellen kell alkalmazni (L1-L2) minden kultúrában. Erős fertőzésnél és elhúzódó rajzás esetén 7-10 nap múlva szükséges megismételni a kezelést.
- Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson): Újonnan megjelent probléma.
- Védekezés a burokfúró legyek ellen: Két fronton kell/lehet védekezni. Az egyik a talajban lévő lárvák-, a másik a kifejlett rovarok elleni védelem.
- Talajban lévő lárvák ellen: A gyümölcsfák alatti területen, ott, ahová a gyümölcsök lehullottak, hiszen onnan kerülnek a lárvák a talajba. Ezen a területen az Artis Pro termékkel tudunk védekezni. Az Artis Pro 20 g bio rovarölő termék a Beauveria bassiana gomba spóráit tartalmazza, mely gombafaj a szakirodalom szerint a jelenlétével rontja a különböző talajban élő rovarlárvák és fonálférgek életkörülményeit, kártételüket jelentősen csökkenti, optimális feltételek (pH, talajnedvesség, só koncentráció) között megszüntetheti. Alkalmas ellenben pl.: a gyökértetvek, földibolhák, tripszek, drótférgek, cseresznyelégy- és dió burokfúró légy lárváinak gyérítésére.
- Kifejlett rovarok ellen: Biocont színcsapdás rovarfogó lapokkal tudunk védekezni. A színcsapdák olyan műanyag lapok, amelyek levegőn nem száradó és vízre nem oldódó ragasztóanyaggal vannak bevonva. A kártevők rászállnak a lapra, beleragadnak a ragasztóba, majd elpusztulnak. Az A/4-es méretű cseresznyelégy bio rovarfogó színcsapda lapokat félcső alakba hajtjuk. Házikertben a kártevők gyérítésére a lombkorona magasságának minden méterére 2 db ragacslap kerüljön egyenletesen elosztva, a teljes védelemhez. Tehát ha a lombkorona a talajszint felett 1 méterre kezdődik és 4 méter magasságig felér, akkor 1 - 2 méter közé, 2-3 méter közé és 3-4 méter közé is 2-2-2 db színcsapdát helyezünk ki úgy, hogy a csapdák egymástól legalább 1 méteres távolságban legyenek.
- Artis Pro kijuttatása: Amennyiben a gyümölcsfa alatti területen nem ökológiai gyep van (ápolva van, gyakran kaszált terület), a fű lekaszálása után, a talajt alaposan átgereblyézzük, majd belocsoljuk Artis Pro-val. 20 g-ot kb. 10-20 liter vízzel célszerű hígítani. Elegendő locsolókannával, öntözőfejjel kijuttatni. Ezután egy áztató öntözéssel locsoljuk meg a területet. Ha ökológiai gyep van a területen, figyelnünk kell az időjárás előrejelzést, eső előtt locsoljuk be Artis Pro-val a növényzetet a fa alatt, majd a belocsolt területet kaszáljuk le. Ezek az élő készítményeink rövid szavatossági idővel rendelkeznek, ezért csak hűtve szállítjuk ki őket. Folyamatosan hűtjük és átvétel után is javasoljuk a további hűtést!
- Védekezés a burokfúró legyek ellen: Két fronton kell/lehet védekezni. Az egyik a talajban lévő lárvák-, a másik a kifejlett rovarok elleni védelem.
Fagyvédelem és Tápanyagpótlás
A korai kitavaszodás és a későn betörő fagyok okozzák a gyümölcsfák, legfagyérzékenyebb részének, a virágainak elfagyását. A virágokat képések vagyunk ellenállóbbá tenni a faggyal szemben azzal, hogy a Frigomaxban lévő borostyánkő tartalommal megemeljük a rügyek szöveteinek a cukortartalmát. Ennek köszönhetően a virágok belső cukortartalma magasabb lesz, a fagypontjuk lecsökken, ezért -2/-3 fokig kibírják a fagyot. Közvetlenül virágzás előtt, időjárástól függően március elejétől április közepéig permetezzünk.
Az átlagos tápelem-adagok Dr. Nitrogén: évente 100kg/ha körül, füves sorközök esetén, és ha a termés 3t/ha felett van, 20-20kg-mal kell növelni az adagokat. A tápanyagok növényekbe való bejuttatásában kivételes megoldást ad a Kellaterra granulátum.
Betakarítás és Utókezelés: Az Érett Dió Útja
A dió érését a kopáncs felrepedése jelzi, amit kovadásnak neveznek. Betakarításra - általában szeptember közepére - a talajnak mondhatni asztallap tisztaságúnak és keménynek kell lennie, mert az idős ültetvényekben géppel földre rázzák, onnan kézzel szedik fel a termést. A kellően felrepedt burokból a dió kipotyog, a teljes termésből körülbelül 5-10% hullik le először. Ezek a diók rendszerint értéktelenek, mert betegek, rosszul termékenyültek és így tovább. A gépi rázást akkor kezdjük meg, amikor 60%-nyi a burokrepedés. Általában kétszer rázzuk meg a fákat.
Szeptemberben és októberben gyűjtsük össze a lehullott diót, a maradékot verjük le a fáról. Szárítás előtt távolítsuk el a héját. Kezünket védjük kesztyűvel. Távolítsuk el a zöld héjat, és meleg helyen szárítsuk a termést.
Az időjárásnak köszönhetően manapság öntözés nélkül lehetetlen elérni a stabil 3t/ha héjas termést. Egy hektár ültetvény mikroszórófejes öntözése 80000 Ft. körül van, ha már kész az öntözőberendezés!
Egyéb Fontos Szempontok
A diófa szinte mindenhol megél, nem olyan igényes növény, de vannak feladatok, melyek elvégzése elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű gyümölcs termesztéséhez. A kiegyenlített termelés létrehozásához szükséges a diófa metszése, a ritkítása, és az öntözés is.
Érdekes tény, hogy a szomszédba átnyúló faágról lehulló termés jog szerint a szomszédot illeti meg, ugyanakkor a szomszéd nem szüretelhet magáról a fáról, még ha az átnyúlik az ő területére, akkor sem.
A dió rendkívül egészséges, számos étel, sütemény, saláta alapja és nemcsak a konyhában, de a népi gyógyászatban is nagy hasznát vesszük. A diófa szinte minden háznál ott virít a kertekben, hiszen elsősorban a család ellátása is cél az ültetésével.A dió komposztálása egy igencsak régi és gyakran heves vitatéma, ugyanis ennek a fának a lombozata egyesek szerint egyáltalán nem komposztálható, míg mások szerint - kompromisszumokkal ugyan, de igenis megfelelő a komposztáláshoz. A diólevél komposztálható, de érdemes szűk egy évig a komposztládában tartani, hogy az eredmény biztosan megfelelő legyen!
A diófa csemetéket kora tavasszal ültessük el. Ha a diófacsemeték nem fejlődnek, a törzs töve körül gondosabban irtsuk a gyomokat. Minden diófa levele és gyökere termel olyan anyagokat, amelyek gátolják más növények fejlődését.
tags: #dio #termesztese #konyv