Pisa, ez az ősi olasz város, amely a XII. században az itáliai városállamok fénykorában a térség egyik legjelentősebb hatalma volt, gazdagság és jólét jellemzi Toszkánát. A város központja a Piazza dei Miracoli, azaz a Csodák tere vagy Piazza del Duomo, a Dóm tér, amelynek meghatározó épülete a híres ferde torony, a hatalmas dóm és annak keresztelőkápolnája mellett. Ebben az időszakban a toszkán település még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy a tér két gigantikus remekműve mellé még egy külön harangozótornyot is építtessen. Ez a harangtorony, a Pisai Ferde Torony, ma már 849 éve, 1173. augusztus 9-én tette le alapkövét. Építése majd három ütemben, mintegy 200 éven át zajlott, és a XIV. század óta világviszonylatban is igazi építészeti kuriózumnak számít.
Az alapoktól a dőlésig: Az építkezés első szakasza és a statikai problémák
Az építmény alapja körül végzett ásatások szerint ezen a helyen az ókorban egy etruszk szentély volt. Az etruszk vallás kiemelkedő eleme volt a jóslási szertartás. Minden fontos cselekedet - hadviselés, kereskedelmi döntések, de akár a személyes élet meghatározó lépései - előtt is jósoltatni kellett. Természeti jelenségekből és az áldozati állatok belsőségeiből próbálták kiolvasni a jövendőt. Egy ilyen ősi, kijelölt térben építették aztán fel a pisai dóm harangtornyát is.
Az alapozását 1173. augusztus 9-én kezdték el. Az első időszak körülbelül az 1185-ös esztendőig számítható, amikor a mérnökök - vélhetően Guglielmo és Bonnano Pisano - tervei nyomán elkészült az épület alapozása, majd ezen kívül még három szintet húztak fel. Egyes tanulmányok szerint a dőlést az okozhatta, hogy a torony alatt valaha egy olyan kis sziget pereme húzódott, mely az egykori kikötő része lehetett. Sokáig vitatott volt, hogy az eredeti terveket Bonanno és Giovanni Pisano, avagy Diotisalvi készítette-e, erre csak 2018-ban derült fény: egy Bonanno Pisano sírjában talált kövön latin nyelvű hexameter "egy csodálatos mű építőjének" nevezi Bonannót.
A munkálatok során a tervezők a kő mellett javarészt toszkán - carrarai - márványt használtak. Az épület statikai problémái azonban már az első szakasz során, 1178-ban megmutatkoztak. A harmadik, oszlopsorral körbevett emelet befejezése után ugyanis a pisai torony váratlanul dél-délkeleti irányban megdőlt - így lett belőle „ferde torony.” A Pisano fivérek nem számoltak kellőképpen a gyenge altalaj veszélyeivel, s ennek értelmében Itália egyik legérdekesebb és leghíresebb épülete a mérnöki hibák révén lett ilyen különleges.
Pisa neve egyes feltevések szerint a görög "ingoványos föld" jelentésű kifejezésből ered, és a városban nemcsak a torony ferde, hanem - ha nem is ennyire feltűnően - a San Michele degli Scalzi és a San Nicola-templomok harangtornyai is, sőt maga a katedrális is süllyed. A mocsaras talaj nem bírta el a hatalmas súlyt és megsüppedt.
🌀 Tudtad, hogy a pisai ferde torony nem direkt lett ferde?
Építkezés évszázadokon át: A dőlés korrekciós kísérletei
A torony építését megszakították, és csak majdnem egy évszázaddal később, 1272-ben folytatták, Giovanni di Simone irányításával. Az altalaj ezalatt valamelyest megszilárdult, az eredeti magasságot viszont a felére, 60 méterre csökkentették. Azonban a torony dőlését nem sikerült kiegyensúlyozni, ezért újabb szünet következett.
A tornyot végül Tomasso d'Andrea fejezte be 1360 és 1370 között, aki remekül harmonizálta a harangszoba gótikus stílusát a román stílusú toronnyal. A hibákat már az építkezés alatt igyekeztek korrigálni, így a dőlés oldalán magasabbra, az ellenkező oldalon alacsonyabbra építették az egyes szinteket, ezért ha a tornyot ma vízszintesbe állítanák, a másik oldalon lenne ferde.
A torony elkészültekor 1,4 méterrel tért el a függőlegestől, ez ma 3,9 méter, dőlésszöge jelenleg 3,99 fok. Magassága az egyik oldalon 56,70 méter, a másikon 55,86 méter, súlya mintegy 14 400 tonna. Az átmérője alapjainál 15,48 méter, a falak vastagsága 2,44 méter. A hetedik emeletre 294, illetve a másik oldalon 296 lépcső visz fel. Egyes helyeken 12 kilogramm nyomás nehezedik a homokos talaj négyzetcentiméterére, amely csak 1,5 kilogrammot bírna ki, ráadásul a torony alatt talajvízgyűjtő medence is van.
Kísérletek a kiegyenesítésre és a megmentési munkálatok
Bár pontosan nem lehet tudni, hogy milyen fokban dőlhetett meg az építési munkálatok során a torony, annyi azonban biztos, hogy 1550 és 1817 között mindössze 5 centimétert dőlt tovább. A dőlés megállítására számtalan ötlet merült fel. Akadtak, akik óriási léggömbökkel akarták kiegyenesíteni, mások azt javasolták, hogy több ezer darabra szedjék szét, majd építsék fel újra.
Az első, katasztrofális eredménnyel járó beavatkozást 1839-ben végezték el. A puha földet a talajvíz elszivattyúzásával akarták megszilárdítani. Az "eredmény" azonnali és szemmel látható volt: a torony, amely a 16. század óta csak 5 centiméterrel ferdült, azonnal 20 centiméterrel dőlt meg.
Egy évszázaddal később, 1934-35-ben a fasiszta diktátor, Benito Mussolini elrendelte a torony kiegyenesítését, ezért betont fecskendeztek a lágy talajba, majd 1959-ben újra ezzel a módszerrel kísérleteztek - a torony azonban ettől csak gyorsabban dőlt, mert a nagytömegű beton horgonyhoz hasonlóan ránehezedett az építmény alapjaira és lefelé húzta azt.
Az 1980-as években a dőlés értéke már több mint 4 métert tett ki, a torony 5 fokot és 22 percet mozdult el a függőlegestől, és biztonsági okokból 1990-ben bezárták. 1992-ben két évig még a hét harangot is némaságra ítélték, mert attól féltek, hogy a vibráció is növeli a torony elhajlását.
Az épület megmentésén két évtizeden át dolgoztak a szakemberek, akiknek feladata a dőlés megállítása volt, a kiegyenesítés szóba sem jött, mivel a torony ferdén lett nevezetesség. A Michele Jamiolkowski mérnök vezette nemzetközi bizottság felügyeletével végzett munkák során a dőlés ellensúlyaként először 670 tonna ólomöntvényt helyeztek el a talapzatnál, majd hozzáláttak a földfelszín alatti betonozáshoz, de ekkor a torony váratlanul megmozdult. A beavatkozások eredményeként a torony lassan csaknem 44 centimétert egyenesedett, és legkevesebb további háromszáz éven át stabil lesz az állapota. A restaurálás 2011-ben fejeződött be, amikorra a tornyot megtisztították az évszázadok során ráragadt szennyeződésektől és a látogatók falfirkáitól, és ma ismét eredeti fehérségében csillog márványfala.
🌀 Tudtad, hogy a pisai ferde torony nem direkt lett ferde?
Harangok és legendák: A torony kulturális jelentősége
Az utolsó emelet befejezésével egy időben emelték helyükre a harangokat is: a toronyban összesen hét harang található, amelyek a zenei skála minden hangját képesek megszólaltatni. A harangok együttes súlya azonban megközelítette a tíz tonnát, így a pisaiak még szerencsére időben rájöttek arra, hogy ha túl sokáig kongatják a harangokat, akkor egyszerűen összedőlhet a torony.
Állítólag Galilei - kihasználva a torony eltérését a függőlegestől - itt kísérletezett a szabadeséssel a 17. században, de ez vélhetőleg csak legenda.
A Pisai Ferde Torony túlélésének rejtélye: A talaj dinamikus szerepe
A mérnököket már régóta foglalkoztatta a kérdés, hiszen ők úgy vélték, hogy már egy mérsékelt földrengésnek is súlyos károkat kellett volna okoznia az épületben. A torony meglepő módon mégis legalább négy pusztító földrengést élt túl, méghozzá kutatások szerint ugyanannak a laza talajnak tulajdoníthatóan, amelyik süllyedését és dőlését idézte elő.
A tudósok szerint a dinamikus talajszerkezet-kölcsönhatás jelenség áll a rejtély hátterében. A talaj és a szerkezet kölcsönhatása egy érintkezési probléma. A rendelkezésre álló szeizmológiai, geotechnikai és szerkezeti információkat tanulmányozva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a torony magassága és szilárdsága együtt a talaj lazaságával jelentős mértékben módosítja az épület vibrációs sajátosságait oly módon, hogy a torony nem rezonál a földrengés talajmozgásával. Ez a pisai torony fennmaradásának kulcsa - olvasható a Bristoli Egyetem közleményében (2018).
A csoport tagjai ironikusnak tartják azt, hogy ugyanannak a talajnak tulajdonítható az, hogy a pisai ferde torony túlélte a földrengéseket, mint amelyik az épület megdőlését okozta, és annak idején majdnem a ferde torony összeomlását idézte elő.
