Bevezetés
Puja Frigyes, aki Battonyán született 1921. február 2-án, egy olyan karriert futott be, amely a nyomdászat világából a magyar diplomácia élére vezette. Életútja hűen tükrözi a 20. század második felének magyar politikai és társadalmi változásait, különösen a két világrendszer közötti enyhülés időszakának kihívásait és lehetőségeit. Aktív résztvevője volt a szocialista Magyarország külpolitikájának alakításában, és számos fontos pozíciót töltött be a párt- és államvezetésben.
Korai évek és pártkarrier
Puja Frigyes kisparaszti családban született Battonyán, Csanád vármegyében. Az elemi iskola elvégzése után betűszedőként dolgozott 1934 és 1945 között, közben öt gimnáziumi osztályt is elvégzett. 1943. június és október között munkaszolgálaton vett részt. Az 1944-es év fordulópontot hozott életében: októberben szülőhelyén alakult Szocialista Párt tagja lett, és kapcsolatba lépett a Román Kommunista Párttal is Aradon, de a román hatóságok kiutasították. Ugyanezen év decemberében lépett be a Magyar Kommunista Pártba (MKP), ahol azonnal megválasztották a battonyai pártszervezet titkárává.
1945 elején két hónapos pártiskolát végzett, majd az MKP battonyai járási titkára lett. Ezt követően, 1946 októberétől egy évig Csanád megyében pártkáderesként, majd titkárként tevékenykedett. Közben 1949 májusáig szanatóriumban ápolták, majd a Kinevezési és Alkalmazási Bizottság (KAB) alkalmazottja lett. 1950 januárjában került a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Káderosztály mezőgazdasági alosztályához, ahol politikai munkatársként dolgozott, majd augusztustól alosztályvezetőként irányította a munkát. Pártkarrierje során 1953-ban fejezte be az MDP kétéves Pártfőiskoláját, ami megnyitotta számára a diplomáciai pálya felé vezető utat.
"Továbbra is terepen leszünk" - 16 új miniszterrel megalakult a Tisza-kormány
Diplomáciai pálya és külügyminiszterség
Puja Frigyes 1953 decemberétől került a Külügyminisztériumba, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán. Első diplomáciai kinevezése Svédországba, Stockholmba szólt, ahol 1953. december 1-jétől 1955. április 13-ig volt követ. Ezt követően, 1955. április 19-től Bécsbe helyezték át, ahol egészen 1959. december 28-ig követi minőségben képviselte Magyarországot Ausztriában.
- augusztus 4-én külügyminiszter-helyettessé nevezték ki, mely pozíciót 1963. december 7-ig töltötte be. Ezzel párhuzamosan, 1963. december 5. és 1968. június 20. között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának Külügyi Osztályát vezette. 1968. június 26-án a külügyminiszter első helyettese lett, majd 1973. augusztus 3-án államtitkárrá nevezték ki.
A csúcspontot diplomáciai karrierjében az 1973 és 1983 közötti időszak jelentette, amikor tíz éven át külügyminiszterként irányította a magyar diplomáciát. Ez az időszak a két világrendszer közötti enyhülés jegyében telt, és Puja Frigyes aktívan részt vett e folyamat alakításában.
Külpolitikai nézetei és tevékenységei
Puja Frigyes külügyminiszterként vallotta, hogy "régi igazság, hogy az enyhülés gyümölcsei nem hullanak önmaguktól az ölünkbe." Kiemelte, hogy a szocialista országoknak, valamint a haladó békeszerető erőknek "szüntelen küzdelmet, aktív tevékenységet kellett és kell folytatniuk az elért eredmények megtartásáért, minden újabb előrelépésért." Különösen érvényesnek tartotta ezt a korabeli helyzetre, rámutatva az enyhülés elleni változatos akciókra. Ezek közé sorolta bizonyos politikai lépéseket, a fegyverkezési verseny újbóli felszítását, az amerikai szélsőségesek elfogadhatatlan követeléseit, valamint a nyugatnémet reakció aktivizálódását.
Beszédeiben hangsúlyozta, hogy a béke és a biztonság hasznára lenne, ha az Egyesült Államok új elnöke és az új adminisztráció a realitásokból kiindulva folytatná a békés egymás mellett élés politikáját, amely az európai szocialista országok és az Egyesült Államok viszonyát az elmúlt években általában jellemezte. Fontos tényként említette a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti ülését, ahol a résztvevők "újból kinyilatkoztatták, készek a Varsói Szerződés és az Észak-Atlanti Szövetség egyidejű feloszlatására." Ugyanakkor bírálta a NATO miniszteri tanácsának decemberi brüsszeli ülését, amely "sietett elutasítani ezt a javaslatot is, nem is tagadva, hogy új államok felvételére készül a NATO."
Aktívan foglalkozott a nemzetközi reakció által igénybe vett eszközökkel, melyek a dél-afrikai haladó folyamatok feltartóztatására irányultak. Kiemelte, hogy "tudomásul kellene már venni, hogy a problémák tényleges és tartós megoldását csak e népek igazságos követeléseinek a teljesítésével lehet biztosítani."
A szocialista országok közötti kapcsolatokban a magyar-szovjet kapcsolatoknak szentelte a legnagyobb figyelmet, kiemelve az együttműködés jelentős szélesedését politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai területen egyaránt. Fontosnak tartotta a Magyar Népköztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság viszonyát is, mely szerinte "a szocialista internacionalizmus elvén alapszik." Kiemelkedően jó alakulásról számolt be Finnországgal és Ausztriával fenntartott kétoldalú kapcsolatok tekintetében.
Fokozott figyelmet fordított az el nem kötelezett mozgalomra, üdvözölve a colombói értekezleten kialakított állásfoglalásokat, amelyekben "újból kifejezést nyert az el nem kötelezett mozgalom erősödő antiimperialista, antikolonialista jellege." A magyar kormány rendkívül eredményesnek értékelte az ez év októberében Budapesten megtartott nemzetközi fejlődési konferenciát. Ugyanakkor azon a véleményen volt, hogy a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldásához "elkerülhetetlenek a haladó jellegű társadalmi, gazdasági reformok." A magyar kormány képviselte azt a nézetet, hogy a belgrádi találkozó nem befejező aktusa a biztonsági értekezlet utáni tevékenységnek.
Külügyminiszteri tevékenységét követő időszak
Külügyminiszteri megbízatásának lejárta után, 1983. november 9. és 1986. március 5. között a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövetségét vezette Finnországban, majd nyugdíjazták.
Politikai tevékenysége azonban nem szűnt meg teljesen. 1966. december 3. és 1985. március 28. között tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának (KB). 1989 őszén, az MSZP megalakulása után, a tovább működő MSZMP ideiglenes ügyintéző testületének elnöke lett, majd 1992-ig az újjászervezett MSZMP KB tagja volt. Országgyűlési képviselőként is tevékenykedett 1975. június 15. és 1990. március 16. között, mandátumát előbb Békés megye 7. számú, majd 1980. június 8-án Békés megye 8. számú egyéni választókerületében szerezte meg. 1990-ben még az MSZMP színeiben indult az első szabad választáson, de már nem kapott mandátumot.
Szociális tevékenység és irodalmi munkásság
Puja Frigyes nem csupán a politikában és a diplomáciában volt aktív. 1987 és 1993 között a szülővárosában működő SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének elnöke is volt. A gyermekfalu helyének kijelölésekor ragaszkodott szülővárosához, amelyet szerinte az első, a Vörös Hadsereg által „felszabadított” település volt. Ez a szerep félig-meddig jótékonysági tevékenységet is jelentett számára.
Számos könyve jelent meg a magyar külpolitikáról, az enyhülési folyamatról, az európai biztonságról és szülővárosáról. Visszaemlékezéseit 1987-ben "A szedőszekrénytől a miniszteri székig" címmel adta ki, mely részletesen bemutatja életútját és pályafutását.
Halála és hagyatéka
Puja Frigyes 2008. július 5-én hunyt el Budapesten, 87 éves korában. Szűk családi körben temették el augusztus 4-én. Battonya díszpolgára volt, elismerve ezzel a szülővárosához fűződő mély kötődését és az általa végzett munkát.
Életútja és munkássága a 20. századi magyar történelem és diplomácia fontos részét képezi, rávilágítva a szocialista korszak külpolitikai törekvéseire, a nemzetközi enyhülés kihívásaira és az akkori politikai elit szerepére. Könyvei és visszaemlékezései értékes forrást jelentenek mindazok számára, akik szeretnének mélyebb betekintést nyerni ebbe a korszakba és Puja Frigyes személyes hozzájárulásába a magyar külpolitika alakításához.