Ahogy múlnak az évtizedek-évszázadok, nem csak mi, emberek változunk, hanem a mindennapi betevőnk is jelentős átalakuláson ment, illetve megy át. Gondoljunk csak a bevásárlóközpontok polcain sorakozó, tökéletesnek tűnő, de sokszor íztelen termékekre! Ha visszacsöppennénk a múltba, elcsodálkoznánk: egyes ismerősen csengő ételekre rá sem ismernénk. És most nem csupán készételekre gondolunk, bizonyos zöldség- és gyümölcsfajták is teljesen megváltoztak a nemesítés következtében. Ez az átalakulás egyszerre jelentett fejlődést, a hozam növelését és a tárolhatóság javítását, de magával hozta az ízek, a sokféleség és az ellenálló képesség bizonyos fokú elvesztését is. Azonban az utóbbi években egyre többen fedezik fel újra a régi, elfeledett fajták értékét és egyedi jellegét, felismerve, hogy ezek nem csupán történelmi érdekességek, hanem a jövő fenntartható gazdálkodásának kulcsai is lehetnek.
A Múlt Ízei - Hogyan Változott a Termés?
A ma ismert gyümölcsök és zöldségek jelentős része évszázadokon át tartó szelektív nemesítés eredménye. Az ősi, vadon élő változataik sokszor alig hasonlítanak mai utódaikra, mind megjelenésükben, mind méretükben, sőt, néha még az ízükben sem. Ez a folyamat rávilágít az emberiség élelmiszertermelésre gyakorolt befolyására, és arra, hogy mennyire tudatosan, vagy éppen öntudatlanul alakítottuk ki a mai konyhánk alapjait.
A Görögdinnye Furcsa Arca az 1600-as Évekből
Képzeljük el, hogy egy 17. századi csendéleten egy görögdinnyére pillantunk, és nem hiszünk a szemünknek! Valamikor 1645 és 1672 között Giovanni Stanchi olasz festőművész festett egy csendéletet, amelyen barackok és körték láthatók, illetve a jobb alsó sarokba valami egészen furcsa, felvágott gyümölcs került. Nem mondanánk meg elsőre, de az ott bizony görögdinnye. A gyümölcsfajta az 1600-as években jutott el Afrikából Európába, húsának íze egyébként valószínűleg nem sokban különbözött a ma ismert leszármazottaitól. A festményen látható dinnye belső szerkezete rendkívül eltér a mai, piros húsú, egységes megjelenésű dinnyékétől; nagy, fehér magok és vastag, világos hús jellemzi, ami rávilágít a több évszázados nemesítési munka drámai eredményeire. Ez a példa jól mutatja, hogy az édesebb, lédúsabb, magszegényebb hús felé irányuló szelekció milyen mélyreható változásokat hozott.
A Banán és a Kukorica Átalakulása
A manapság ismert banánok hibrid, kitenyésztett fajták. A vadon élő banánok jellemzően tele vannak kemény, nagy magokkal, és sokkal kevesebb ehető húsuk van. A szelektív nemesítés során az emberiség évszázadokon át olyan változatokat választott ki, amelyek kevesebb magot, nagyobb és édesebb termést hoztak. A modern banánfajták, mint például a Cavendish, sterilek, és kizárólag vegetatív úton, sarjakról szaporíthatók, ami egyrészt megkönnyíti a termesztést, másrészt viszont rendkívül sérülékennyé teszi őket a betegségekkel szemben, ahogy azt a banánültetvényeket sújtó gombás fertőzések is bizonyítják.
Hasonlóan drámai fejlődésen ment keresztül a kukorica is. Nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt kezdtek kukoricát termeszteni a farmerek a mai Mexikó területén. A momentán legvalószínűbb elmélet szerint a kukorica egy fűféle leszármazottja, amely ma is vadon nő az amerikai kontinensen. Ez az ősi fű, a teosinte, apró, kemény magokkal rendelkezett, amelyek egy kemény burokban ültek. A folyamatos emberi beavatkozás, a legnagyobb és legkönnyebben hozzáférhető magokat termő növények kiválasztása vezetett el a mai, nagy, lédús és könnyen hántolható kukoricacsőhöz. Ez a változás alapjaiban formálta át az amerikai kontinens civilizációit, a kukorica az egyik legfontosabb alapélelmiszerré vált.
Az Alma Ősi Gyökerei a Vadonban
Az almák őse ma is fellelhető a természetben, egy Malus sieversii latin nevű növényt kell keresnünk, amely Kazahsztán erdeiben vadon nő, és főleg a helyi medvék kedvelt tápláléka. Nagyon apró, de édes, és egyetlen fán több színben is terem. Külön érdekesség, hogy még az ízük is eltér a különböző színű gyümölcsöknek. Ez a vadalmafajta rendkívüli genetikai sokféleséggel rendelkezik, és a mai termesztett almafajták genetikai alapját képezi. A mai, nagyméretű, egyöntetű színű és ízű almák ehhez képest a mesterséges szelekció és nemesítés évezredes eredményei, amelyek során az ember a nagyobb termés, a jobb tárolhatóság és a speciális ízjegyek felé mozdult el. A vadalmafák megőrzése kritikus fontosságú a jövőbeli nemesítés szempontjából, hiszen ezek a fajták még számos olyan génnel rendelkezhetnek, amelyek ellenállóbbá tehetik a termesztett fajtákat a betegségekkel és a klímaváltozással szemben.
Régi Gyümölcsök és Hasznuk - Az Eperfától a Homoktövisig
Cikkünk második része az elmúlt korok ételeit mutatja be. Ezek a nemesített gyümölcseinknél sokkal egyszerűbben termeszthetők otthon is, és gyakran olyan értékekkel bírnak, amelyeket a modern fajták már elveszítettek. A hagyományos gyümölcsfák és cserjék nem csupán az étrendet színesítették, hanem gyakran multifunkcionális szerepet töltöttek be a háztartásokban és a mezőgazdaságban.
Az Eperfa - Az Alföldi Kertek Koronája
A múlt század közepi Alföldön nem volt olyan kisbirtok, melynek udvarán ne állott volna eperfa. Gyümölcse kitűnő nyári csemege volt nemcsak a háziállatoknak, hanem a gyerekeknek is. Az eperfa az akkori falusi élet szerves részét képezte, árnyékot adott a forró nyári napokon, és bőséges termésével édesítette meg a mindennapokat. A ráérő idősebbek pedig bort készítettek belőle, ami szintén mutatja sokoldalúságát. Élelmezési jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Afganisztánban nyersen és szárítva lisztté őrölve napjainkban is mindennapi táplálék. Az eperfák értékes termései karotint, rutint, cukrot, szerves savat, ásványi anyagokat, pektint tartalmaznak, így rendkívül egészségesek. Érdemes lenne ezek összegyűjtését valakinek felvállalni, hiszen a mai rohanó világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a természet adta kincsekről. Az eperfa napfény-, és melegigényes növény, kedveli a mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajokat, de viszonylag ellenálló és hosszú életű fa, amely generációkon át szolgálhatja a családot.
A Som - Ősi Gyümölcs és Gyógynövény
A som ősidőktől fogva nemcsak gyűjtötték, hanem kertekbe is ültették. Erdeinkben mindenütt gyakori, ami mutatja igénytelenségét és alkalmazkodóképességét. Nagyon igénytelen növény, legjobban mégis a napos, meleg fekvésű, középkötött, meszes talajon fejlődik. Jellegzetes savanykás íze miatt sokan a nyersen való fogyasztásra kevésbé alkalmasnak tartják, de feldolgozva - lekvárnak, szörpnek, bornak - igazi csemege. A som értékes forrása a C-vitaminnak és számos antioxidánsnak, ezért régóta használják népi gyógyászatban is. Mivel magja két évig is elfekszik, zölddugványról vagy magoncaira szemezve szaporítható eredményesen. Fontos tudni, hogy csak teljes érésben leszedve lesz puha és kellemesen édes, de féléretten 10 nap alatt utóérik, így a betakarítás időzítése kulcsfontosságú. A som egy kiváló példa arra, hogyan lehet egy vadon is előforduló növényt a kertekbe integrálni és sokoldalúan felhasználni.
A Házi Berkenye - Elfeledett Erőmű a Kertben
A házi berkenye szintén régóta termesztett gyümölcs. Sajnos, ma már kevéssé ismert, pedig igazi vitaminbomba. Vitaminban, egyszerű cukrokban, makro- és mikroelemekben igen gazdag, ami hozzájárul egészségmegőrző tulajdonságaihoz. Napsütéses, meleg helyen, mészben gazdag talajon fejlődik jól, ahol akár 20 méteres magasságot és 4 méteres körméretet is elérhet, impozáns megjelenésével díszítve a kertet. Gyümölcse lehet alma vagy körte alakú, íze kellemesen fanyar, édeskés, amely kiválóan alkalmas lekvárok, kompótok, de akár pálinka készítésére is. A berkenye fája is értékes, kemény és tartós, bútorok, szerszámok alapanyagául szolgálhatott a régi időkben. Ennek a fának a visszatelepítése a kertekbe nem csupán a biodiverzitást segítené, hanem egy régi, értékes táplálékforrást is visszaadna a köztudatnak.
A Homoktövis - A Sivatag Aranya
A már az őskorban is gyűjtött, nyersen nemigen fogyasztható, erősen savas homoktövis termést napjainkban kezdik újra felfedezni rendkívül értékes vitaminjai, karotinja, szerves savai, továbbá nagy nyomelemtartalma miatt. Különösen magas C-vitamin-tartalma teszi kiemelkedővé, ami miatt gyakran nevezik "természetes multivitaminnak". Bokorrá vagy fává is nőhet, rendkívül ellenálló és szívós növény, amely a mostoha körülményeket is jól tűri. Mivel kétlaki, legalább egy termős és egy porzós növény kell sikeres termesztéséhez, ami a telepítéskor figyelembe veendő szempont. Enyhén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban, de a sós talajt is elviseli, ami különösen alkalmassá teszi a homokos, szikes területek fásítására és a talajerózió megakadályozására. A homoktövis feldolgozott termékei, mint az olaj, a lekvár, a szörp, egyre népszerűbbek az egészségtudatos fogyasztók körében, hiszen támogatják az immunrendszert és jótékony hatással vannak a bőrre is.
A Fajtafenntartás Nagymestere: Egy Gyümölcsész Elkötelezett Munkája
A régi gyümölcsfajták megőrzése és népszerűsítése egyre sürgetőbb feladat, amelyre szerte a világon egyre többen vállalkoznak. Magyarországon is élnek olyan elhivatott emberek, akik a feledés homályába merült ízeket és fajtákat mentik meg az utókor számára.
A Zselic csodálatos dombvidékén, Kaposvár-Töröcskén él egy fiatalember, aki különleges szenvedélynek hódol. Gyönyörű birtokán százával sorakoznak a gyümölcsfák, amelyek legtöbbjén nem hétköznapi termés érik, hanem a régmúlt idők emlékeit óvják. Az ő története egy modern kori "archeológus" története, aki a genetikai örökséget kutatja és óvja.
Egy Életre Szóló Elkötelezettség
A gyümölcsész elmondása szerint: "2011-ben lett kész a természetbarát építőanyagokból, hagyományőrző stílusban épült házam, melyet Makovecz Imre tanítványa, Grátz Antal tervezett. Azon gondolkodtam, hogy mi illene egy ilyen stílusú épülethez tartozó egyhektáros birtokhoz. Így jutott eszembe a régi fajtákból álló gyümölcsös ötlete." Ez az gondolat indította el egy lenyűgöző gyűjtő- és megőrzőmunka útján. Jelenleg olyan háromszáz fajtát őriz körülbelül kétszázötven fán, ugyanis hely hiányában némelyik fán hét-nyolc különböző fajta is megtalálható. Ezeknek a legnagyobb része - úgy százhúsz - alma, illetve körülbelül száz körte, de számos más, ritka gyümölcsfajta is helyet kapott a birtokon. Ez a sokszínűség nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem egy élő génbankként is funkcionál, biztosítva a jövő nemesítési munkájához szükséges genetikai anyagot.
Nemzetközi Együttműködés a Fajtaazonosításban
A modern technológia kulcsszerepet játszik a régi fajták azonosításában és dokumentálásában. A gyümölcsész külföldi munkája során merült fel a lehetőség, hogy a magyar fajták genetikai mintáit is bevizsgálják: "Sokáig külföldön dolgoztam egy olyan pozícióban, ahol munka közben lehetőségem volt a neten olvasgatni, tanulni és keresgélni. Egyszer a YouTube feldobott egy BBC által készített videót, amelyben a riporter egy régi, gyermekkorában sokat dézsmált almafáról vitt egy hajtást a London melletti laborba, ahol genetikai mintát vettek róla. Ezután a rendszer kidobott egy számsort, amely számos más számsorral és a hozzájuk tartozó fajtanevekkel együtt egy Excel táblázatban volt nyilvántartva. Ott pedig megpillantottam, hogy bizony vannak köztük magyar nevűek is. Ezután írtam nekik, hogy esetleg be lehetne-e vizsgálni a mi mintáinkat is. Szerencsére lehetett, elküldtem tehát nekik a mintákat arról a négy fáról, melyeket Kovács Gyulától hoztam. Meglepő volt, ugyanis a négyből három elismert nemzetközi fajtának bizonyult."
Ez a felismerés rávilágít egy érdekes történelmi jelenségre: "Ezek könnyedén kiszabadulhattak a falvakba, majd akik ezeket a fákat tovább szaporították, oltották, már nem emlékeztek az eredeti nevekre. Így kerülhettek be a köztudatba magyar tájfajtákként." Ez a folyamat a genetikai elemzések nélkül valószínűleg sosem derült volna ki teljesen, és számos "tájfajta" mögött nemzetközi eredetű, de hosszú ideje a Kárpát-medencében meghonosodott fajták húzódhatnak meg. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a magyar fajták megőrzése nemzetközi szinten is zajlik: "Az angliai laborban található magyar fajták hogyan kerültek oda? 1948-ban Magyarországról 50 fajta almát és 51 körtét küldtek ki Angliába megőrzésre, amelyeket azóta is ott tárolnak." Ez a génbank óriási értéket képvisel a magyar gyümölcsészet számára, és a jövőbeli kutatások alapját képezi.
Régi magyar gyümölcsfajták - Miért ilyen fákat ültessünk, és hogyan?
Fenntartható Gazdálkodás és Küzdelem a Természettel
A gyümölcsész birtokán a hangsúly a fenntartható és biológiai módszereken van. A termés egyelőre a család szükségleteit elégíti ki: "A mennyiség jelenleg a családom szükségleteit elégíti ki. Az állomány 30-40% százaléka megmutatta már a termését, de mivel folyamatosan ültettem a fákat, a fiatalabbak majd csak később fognak teremni." A régi világban minden fajtának megvolt a maga haszna. Volt étkezési célú, volt, amelyiket az állatoknak adták takarmányként, vagy éppen ecetet csináltak belőle. A nyári fontos almának például azért ez a neve, mert akár egy font súlyt is nyomhatott darabja. "Alapvetően étkezési célra használjuk őket, illetve készítettem már almaecetet is. Amelyik pedig nem olyan szép, azt megeszik a tyúkok."
A modern gazdálkodás kihívásaival a régi fajtákkal foglalkozóknak is szembe kell nézniük. "Velük kicsit hadilábon állok jelenleg, mert pár éve nálam is megjelentek a poloskák, és a körtéimet bántják a leginkább." Ez a probléma rávilágít arra, hogy a régi fajták megőrzése és termesztése nem csupán romantikus nosztalgia, hanem aktív, tudatos munkát igényel. A gyümölcsész aktívan alkalmaz biológiai módszereket: "Igen, alapvetően biológiai módszereket alkalmazok. Egy nemrég elhunyt amerikai úriember, Michael Phillips segített nekem ebben nagyon sokat, sőt, egy körtefám is van tőle. Számos könyvet írt, és sokat leveleztem is vele, alapvetően az ő elveit követem."
Az aktív beavatkozás, a fák gondozása elengedhetetlen a sikeres termesztéshez: "Én úgy gondolom, hogy nekünk, gyümölcsészeknek ugyanúgy fel kell tudni időben felismerni, ha a fának valamilyen problémája van, mint például egy állattartónak azt, ha a jószággal valami nincs rendben. Én nem vagyok annak a híve, hogy csupán a természetre bízzuk a megoldást, hiszen az állatokat sem hagyjuk csak úgy magukra, ha betegek lesznek. Persze én magam is így indultam, de menet közben rájöttem, hogy ez nem így működik. Ahhoz, hogy egészséges fánk és szép termésünk legyen, néha be kell avatkoznunk, segítenünk kell a növény fejlődését." Ez a pragmatikus megközelítés kulcsfontosságú a régi fajták hatékony megőrzésében és elterjesztésében. A jövőben a cél, hogy ezek a ritka fajták szélesebb körben is elérhetővé váljanak: "Fát én nem állítok elő, de Ölbei Misi barátomnak Mozsgón van egy faiskolája, ahol az összes fajta megtalálható, ami nálam is, illetve még több is." Ez a faiskola kulcsszerepet játszhat a tájfajták génállományának megőrzésében és terjesztésében, hozzájárulva a biodiverzitás növeléséhez a hazai kertekben.
A Régi Fajták Titkai és a Nemesítés Kihívásai
A régi fajták körül számos tévhit és romantikus kép él a köztudatban. Fontos azonban látni, hogy a múlt nem volt mindig ideális, és a régi fák termesztése is kihívásokat rejthet.
A Múlt Romantikus Fátyla és a Valóság
"Sokszor az emlékezet megszépíti a múltat, és nem tudjuk, hogy régen a fák milyen állapotban voltak. Lehet, hogy elültettek húsz fát a környéken, amelyek közül egy maradt meg, amely pont olyan helyre került, ami minden szempontból ideális volt számára. De lehet, hogy ha én elültetem az udvaromban, már nem fog ugyanúgy viselkedni, mert valami hiányzik neki, például a talajból." Ez a meglátás rávilágít arra, hogy a régi fajták sikeres termesztése nem csak a fán múlik, hanem a környezeti tényezőkön és a gondos ápoláson is. A régi emberek is tudatosan védték értékes fáikat: "Emellett arról is keveset beszélünk, hogy az értékes, jól termő fákat bizony mindig is védték az emberek. Amit lehetett, azt megtették a fáért, hiszen a gyümölcs értékes táplálék volt akkoriban."
A gondozás pedig sok munkát igényelt: "Emellett fennmaradtak írásos dokumentumok arról is, hogy bizony a régi emberek is harcoltak az elemekkel. Igen, ez pontosan így van. A régi emberek nagyon sokat dolgoztak a kerttel, illetve a fák között rengeteg baromfi szedegette az ilyen-olyan kártevőket, legelték a gazt az állatok, trágyázták a gyümölcsöst." Ez a holisztikus megközelítés, a háziállatok bevonása a kártevők elleni védekezésbe és a talaj trágyázásába, a mai biogazdálkodás alapelveit előlegezte meg.
Kedvenc Fajta és Különleges Jellemzők
A gyümölcsész számára is van egy különleges kedvenc: "A batul a kedvencem, amely egy erdélyi fajta, ott nagyon sokan ismerik. Rendkívül különleges, jellegzetes zamatát nem lehet összetéveszteni semmivel, és nem is tudom semmihez sem hasonlítani. De ha beleharapok, és megérzem az ízét, akkor rögtön tudom, hogy ez az az alma. Küllemre éretten sárgás színű, a napsütötte oldalán pedig mosott halványpiros." Ez az almafajta egyedülálló ízvilágával hívja fel magára a figyelmet, és a régi idők sokféleségének egyik kiváló példája.
A Fajtanév Káosz és a Történelmi Visszatekintés
A fajtanevek körüli zűrzavar rávilágít a szájhagyomány és az írásos dokumentáció hiányosságaira. "A Zalaszentlászlón rendezett Gyümölcsész Találkozó előadásai alapján elég nagy az összevisszaság a fajtanevek körül, és a különböző leírások is más tulajdonságokat emelnek ki a gyümölcsökről." Alföldi Zoltán Pétertől, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) docensétől történelmi vissza- és nemzetközi kitekintést hallhattunk. Felidézte, hogy a 16-17. században Pécs környékén 140 féle körtét tartottak nyilván, ami elképesztő sokféleséget mutat a maihoz képest. Példaként említette az Árpával érő körtét, amelyet már a 14. században is említettek, és Solymáron egy 300 éves példányát tartják nyilván.
Az előadó beszámolt egy székelyföldi adatgyűjtésről is, melynek során Énlakán járt és Szávai Márton gyümölcsleírásait rögzítette. Többek közt kiderült, hogy a Batul almafajta valamelyik változatát valaha minden kertben ültették, mert az októberben szedhető alma finom zamatos, viszont szárazságra érzékeny. Említette a Nyári csíkosként ismert borízű almát is, amely szintén egyedi ízvilágot képvisel. A Kormos alma egy hosszan eltartható bőralma volt, aminek a héja barnán rozsdásodik és szedéskor még nem fogyasztható, majd csak januárra érik be igazán, így télen biztosított táplálékot. A Piros pogácsa almát a szekrény tetején tárolták, mert jó illatot árasztott a szobában, ami a gyümölcsök multifunkcionális felhasználására utal. A Húsvéti rozmaring kemény, lédús alma volt, fája szárazságtűrő és ellenálló a betegségekkel szemben, ami a mai kor kihívásai közepette különösen értékessé teszi. Az USA-ban viszont egy teljesen más fajtát hívnak Eperalmának, derült ki a továbbiakból, ami tovább bonyolítja a fajtaazonosítás kérdését. Washington államban egy lelkes gyümölcsész gyűjtött össze számos almafajtát, köztük olyan magyar eredetűeket is, amelyeket az 1890-es években importáltak, rávilágítva a magyar fajták nemzetközi elterjedtségére és értékére.
Fenntartható Élet a Kertben
"Ha van egy kertünk, amelyben gyümölcsfákat nevelünk és zöldségeket termesztünk magunknak, máris tettünk valamit a fenntartható életért. De hogyan lehet ezt még környezettudatosabban művelni?" A régi fajták termesztése egy lépés ebbe az irányba. Az ősz a fagyok beállta előtt a legideálisabb évszak a facsemeték ültetésére, így érdemes ilyenkor tervezni a kert bővítését.
Ritkaságok a Konyhában: Különleges Zöldségnövények a Házikertben
A hagyományos zöldségeink mellett számos olyan is van, amelyek ugyanúgy megteremnének a kiskertünkben, mint például a sárgarépa vagy a karfiol, mégsem foglalkozunk a termesztésükkel. Pedig ezek a különleges zöldségnövények is finomak, egészségesek és változatosabbá tehetnénk vele az étrendünket. Íme néhány különlegesség, amelyek ültetésével próbálkozhatsz, ha vállalkozó kedvű vagy! Az, hogy egy zöldségnövény „különleges”, nem jelenti azt, hogy ne lehetne otthon termeszteni. Sőt, ezeket többnyire egyszerűbb és gazdaságosabb a kiskertekben termelni. Most öt igazán különleges, finom zöldséget hoztunk - ha van kedved és lehetőséged, egyszer próbálkozz az ültetésükkel.
Banánuborka (Cucumis flexuosus)
A banánuborka, vagy más néven kígyóuborka, egy igazán különleges megjelenésű zöldség. Termése 40-70 cm hosszú, mélyen barázdás, zöldessárga. Nevét enyhén görbült banánszerű alakjáról kapta. Az érett termések íze a sárgadinnyéhez hasonló, ezért dinnyeuborkának is nevezik. Zöld termései pedig uborkaként fogyaszthatók, salátákba, szendvicsekbe kiválóak. Termesztése és felhasználási módja az uborkáéhoz hasonló, melegkedvelő, és támasztékot igényel a kúszó növekedése miatt. Remekül feldobhatja a nyári salátákat, és egzotikus megjelenésével a kert ékévé válhat.
Okra (Abelmoschus esculentus)
Az okra másik neve bámia. Ez egy melegkedvelő zöldségnövény, a mályvafélék családjából. Jellemzően a mediterrán és trópusi konyhákban népszerű, de a magyar klímán is sikerrel termeszthető. Tavasszal érdemes palántát nevelni, majd május végén ezt kiültetni, amikor már stabilan meleg az idő. A fiatal, pár napos tokterméseket fogyasztjuk, amíg azoknak a fala el nem kezd fásodni. Nyersen nem ehető, de kiváló savanyúság, ragu, sült zöldség készül belőle. Különösen népszerűek a dél-amerikai és közel-keleti konyhákban, ahol sűrítőanyagként is használják levesekben és pörköltekben. Vannak zöld, de bordó termésű változatai is, amelyek színesebbé teszik a konyhakertet.
Földicseresznye (Physalis edulis)
A földicseresznye, más néven ananászcseresznye vagy mocsári ribizli, egy különleges zöldségnövény, érdemes megpróbálni az otthoni termesztését. Április végétől május végéig vethető, mindenütt megél, ahol a paradicsom is, ami jelzi viszonylagos igénytelenségét. Vitaminokban gazdag bogyóit a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen eszik vagy befőttnek, lekvárnak, zselének, csatninak dolgozzák fel, illetve italokba teszik. Kellemes, egzotikus íze miatt desszertekhez, gyümölcssalátákhoz is kiválóan illik, és különleges megjelenésével díszíti az ételeket. Magas antioxidáns-tartalma hozzájárul az egészség megőrzéséhez, így nem csak ízletes, hanem hasznos tagja is lehet a konyhakertnek.
A régi gyümölcsök és zöldségek megismerése és termesztése nem csupán a múlt iránti tisztelet, hanem egyfajta befektetés a jövőbe. A genetikai sokféleség megőrzése, az ellenállóbb, ízletesebb fajták visszavétele a kertekbe és a piacokra, mind hozzájárulhat egy fenntarthatóbb és ízletesebb élelmiszerellátáshoz. A régi idők kincsei rejtett lehetőségeket tartogatnak, amelyeket érdemes újra felfedezni és becsben tartani.