A reneszánsz, mely nemcsak egy kort, hanem egy világszemléletet, egy művészeti irányt, egy életfelfogást tükröz, mélyrehatóan befolyásolta az emberiség történetét. Ez a nagyjából 1000 évet felölelő középkor után, a XIV. századtól főként Észak-Itáliában, Firenze városában gyökeret vert új életfelfogás nem csupán a képzőművészetben, irodalomban és építészetben hozott gyökeres fordulatot, hanem a mindennapi élet, így a kulináris szokások terén is. Az emberközpontú, humanista szemlélet, mely végül egész Európa művészetét meghatározta a XIV-XVI. században, az étkezési kultúrára is rányomta bélyegét, ahol az alapanyagok, a fűszerezés és a tálalás kifinomultsága egyaránt fontos szerepet kapott.
Az Újjászületés Korszaka és a Konyhaművészet
A reneszánsz elnevezése, vagyis újjászületés, az ókori görög, római kultúra újjászületését jelenti. A XIV-XVI. század művészetében az alkotók keresték azokat a tökéletes mintákat, amelyek által a harmóniát megteremthették, és az életörömöt hirdethették. Ez a szemléletmód az étkezésben is megjelent: az ételek elkészítése és fogyasztása nem csupán táplálkozás, hanem egyfajta művészeti és társadalmi esemény volt. A középkori társadalmi viszonyok bomlása a 13-14. században indult meg, és Itália volt az akkori Európa legpolgárosultabb területe. Kereskedővárosai már a 13. században kivívták az önállóságot, ami gazdasági fellendülést és új alapanyagok, fűszerek beáramlását eredményezte.
A humanista életszemlélet nem feledte a középkort sem; a keresztény vallást a reneszánszban sem kérdőjelezték meg, de az ember látóköre kitágult. Már a természet csodáit, ezen belül pedig önmagát szemlélte a reneszánsz kor szülötte. A híres protagóraszi mondás, mely így hangzott: „Minden dolgoknak mértéke az ember“, újra programadóvá vált. Ez az egyéniség és az önálló gondolkodás hangsúlyozása a kulináris innovációknak is utat nyitott.
Reneszánsz Lakomák és Alapanyagok
A XV. században még nem alakult ki a ma ismert előétel- főétel- desszert felosztás, általában kétszer étkeztek naponta, késő délelőtt és délután. Nem számított ritkaságnak a 6-8 ételből álló menüsor sem. A Mátyás-kori lakomák ételsoraiban különféle pácolt és húsok (vadak, szárnyasok, halak) sorakoztak, megtalálhatóak voltak a mai pitének megfeleltethető fogások is. Ezeket az idénynek megfelelő alapanyagokból készítették, de tartósabb árukat, aszalt és füstölt élelmiszereket is használtak. Az egzotikus alapanyagok, mint például a mandula, mely a mandulatorta alapja, ekkor váltak egyre elérhetőbbé és népszerűbbé a gazdagabb rétegek asztalán.
Fűszerezés és Tálalás
A reneszánsz konyha erőteljesen fűszerezett ételeket kínált, kedvelték a zöldfűszereket és az egzotikumokat is. A legdrágább fűszerként számon tartott sáfrányt előszeretettel használták ízesítésre, illetve az ételek színesítésére. Nagy népszerűségnek örvendett a szerecsendió, a bors és a gyömbér is. Nagy hangsúlyt fordítottak a tálalásra is, hogy az ételek minél ínycsiklandóbbak és gusztusosabbak legyenek. A színesítés és az esztétikus megjelenés az ókori műalkotások tökéletességét idézte, és az életöröm hirdetésének egyik kifejezőeszköze volt.
A középkori receptekről általában elmondható, hogy a hozzávalók arányait szinte soha nem részletezik, csupán az alapanyagokat és az elkészítés módját írják le nagy vonalakban. Történész és muzeológus szakértők közreműködésével a bemutatott ételek elkészítéséhez csak az adott korszakban is rendelkezésre álló eszközöket, illetve régészeti és képi források alapján rekonstruált dolgokat használnak fel. Ennek megfelelően a sütés-főzés nyitott tűzhelyen, vasháromlábon, nyárson, szabadtűz felett bográcsban, parázson és kemencében történik. A régészek 2007 óta mintegy 130 féle ételt rekonstruáltak a rendelkezésükre álló receptekből. Alapvető forrásuk Mátyás király esküvői menüsora, amihez korabeli receptleírásokat párosítanak 15. századi olasz, francia, angol, és német szakácskönyvekből.
A Mandulatorta és Helye a Reneszánsz Gasztronómiában
A mandula, mint alapanyag, jelentős szerepet játszott a reneszánsz kori konyhában, különösen a desszertek és édes ételek elkészítésénél. A mandulatorta, bár konkrét receptjei a korból ritkán maradtak fenn részletesen, az édes tészták, piték és a fűszeres, gazdag ízvilágú édességek kedveltsége alapján valószínűleg igen elterjedt volt. Az édes ízek iránti vonzódás és a mandula tápértéke, valamint a mandulatej sokoldalú felhasználhatósága miatt a mandula ideális alapanyagnak számított a kor luxuskonyhájában.
A „Rizs mandulatejben” receptje kiválóan illusztrálja a mandula felhasználását a reneszánszban: 60 dkg rizottó rizst keverj össze egy liter mandulatejjel, 3 evőkanál cukorral, és 2 evőkanál mézzel, majd lassú lángon főzd össze. Fűszerezhetjük ízlés szerint (pl. fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel). Attól függően, milyen rizst használunk, lehetséges, hogy több mandulatejet fog felvenni, mint a receptben leírt mennyiség. Ez az étel a mai értelemben vett rizspuding elődje, és jól mutatja a mandulatej desszertekben betöltött szerepét. A mandulatorta pedig egyfajta „magyar torta” receptjével rokonítható, amely húsos tölteléket tartalmazott, de könnyen elképzelhető, hogy édes változatban, mandulával gazdagítva is elkészült.
A „Magyar torta” receptje, melyet modern átiratban Zay Orsolya régész-történész adaptált, kiindulópontul szolgálhat egy reneszánsz kori mandulatorta elképzeléséhez. Habár a leírás húsos raguról szól, a tészta elkészítésének módja, és a fűszerezés (szegfűszeg, szerecsendió, kakukkfű, rozmaring, sáfrány) könnyen alkalmazható egy édes, mandulás töltelékhez is. Készülhetett úgy, hogy 50 dkg lisztből, 2 tojásból, 10 dkg vajból és 2,5 dl vízből tésztát gyúrunk. Amikor leválik a kézről, akkor lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra, és 3 részre osztjuk. Egy kisebb kizsírozott és lisztezett tepsi aljára fektetjük az első réteg tésztát, és megkenjük zsiradékkal, majd rá halmozunk egy részt a mandulás töltelékből (amihez darált mandulát, mézet, cukrot és fűszereket használhattak). Erre jön a következő zsírozott tésztaréteg, és a maradék mandulás töltelék, amit lefedünk a harmadik adag tésztával. A legfölső tésztaréteg tetejét is kenjük be zsírral vagy vajjal és süssük az egészet aranybarnára a sütőben. A sütési idő függ a torta magasságától. Lehet növelni a tészta mennyiségét (arányosítva a hozzávalókat), ha magasabb, több rétegű tortát szeretnénk készíteni.
A Reneszánsz Kori Építészet és Művészet Hatása a Mindennapokra
A reneszánsz nemcsak a konyhaművészetre, hanem az egész életfelfogásra kihatott. Az építészet, a festészet, a szobrászat és az irodalom mind-mind az ember központúságát hirdette, és a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot és a nyugalmat ábrázolta.
Az itáliai reneszánsz építészet a 15. század elejétől a 16. század végéig tartott. A kora reneszánsz a 15. század húszas éveitől a század végéig tartott, ahol az antikizáló formákkal együtt a gótikából átvett elemeket is alkalmaztak. A fejlett reneszánsz kora a 16. század első fele, s a legnagyobb építkezések színhelye ekkor az Egyházi állam fővárosa, Róma volt. Olyan mesterek, mint Brunelleschi, Alberti, Bramante és Michelangelo alkottak ekkor, akiknek munkássága az egész európai építészetre hatással volt.
Példaként említhető Filippo Brunelleschi, aki a firenzei dóm (a Sta. Maria del Fiore) kupoláját tervezte, mely a század egyik csúcsteljesítménye volt. Az Ospedale degli Innocenti, a S. Lorenzo-templom és a Pazzi-kápolna is az ő nevéhez fűződik. Leon Battista Alberti, a firenzei Palazzo Rucellai tervezője, a kora reneszánsz építészet egyik legjelentősebb mestere volt. Az ő munkássága alapozta meg a római Maxentius-bazilika mintájára épülő San Andrea-templomot Mantovában. Giuliano da Sangallo, Benedetto da Maiano és a firenzei Palazzo Strozzi, valamint Pietro Lombardo Velencében, szintén jelentős alakjai a korszaknak.
A képzőművészetek fejlődése olyan csúcspontot ért el a 15-16. században, hogy a művészek már az emberi test anatómiájának és a lélekábrázolás elmélyítésén fáradoztak. Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello művészete a reneszánsz emberszemléletét, a lelki állapotot sugárzó alakok megjelenését, a festői lágyságot, a kompozíció tökéletes egységét és gazdagságát testesítette meg.
A Reneszánsz Gondolkodásmód és a Tudományok
A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A 15. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól; a mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai, amelyek a természetkutatás különféle más területeivel is foglalkoztak. Az „uomo universale” (kiművelt, sokoldalú reneszánsz ember) ideálja ekkor virágzott. A tudomány elválasztása a művészettől a 16. század vívmánya.
Kolumbusz új kapukat nyitott meg Amerika 1492-es felfedezésével. A világ kitárult, Kopernikusznak és Galileinek sikerült bebizonyítania, hogy a Föld gömbölyű és a Nap körül kering. Ez a napközpontúság elmélet forradalmasította a világképet, és az ember látóköre kitágult.
A Reneszánsz Elterjedése Európában
A XIV. századtól kezdve indulhatott hódító útjára Itáliából ez az emberközpontú, humanista szemlélet, mely végül egész Európa művészetét meghatározta a XIV-XVI. században. A közép-és kelet-európai országokba, így Magyarországra is, megkésve érkezett. A harmónia, a kiegyensúlyozottság és a nyugalom ábrázolására törekvő reneszánsz a képző- és zeneművészetben, valamint az irodalomban is az antik korok és a kereszténység kultúráját ötvözte.
Franciaországban a reneszánsz a 16. század elején jelent meg, és a 17. század első negyedéig tartott. Itt az egyházi építészet részaránya elhanyagolhatóan csekély volt, a legfontosabb feladat a kastélyépítés volt. A Loire vidéke, majd Párizs és környéke volt a kora és virágzó reneszánsz otthona. A Louvre építkezése, Pierre Lescot, Jean Goujon és Philibert Delorme munkássága kiemelkedő.
Német területen a reneszánsz a 16. század elején kezdődött, és a 17. század elejéig tartott. Csehországban a reneszánsz a 16. század második negyedében honosodott meg, melynek jellegzetes emléke a prágai Schwarzenberg palota. Lengyelországban a Wawel átépítése a reneszánsz legfontosabb példája, különösen a királyi vár és a katedrális. Oroszországban a reneszánsz a 15. század végétől a 17. század közepéig tartott, ahol már az indulásnál helyivé színeződött, az itáliai mesterek is a középkori orosz építészet hagyományaihoz igazodtak. A Nagy Iván harangtorony és a Granovitája palota (olasz mesterei: Ruffo és Solari) kiemelkedő alkotások.
A Reneszánsz Kori Eszmények Megrendülése
A reneszánsz kori eszmények megrendülése már a 16. században bekövetkezett. A középkori Európa gazdasági-ideológiai egysége megbomlott. Ennek okai közé tartozott a korábbinál pusztítóbb erejű háborúk Itáliában, Franciaországban, Németalföldön, valamint a török birodalom terjeszkedése, melynek legfőbb áldozata a középkori Európa egyik legvirágzóbb országa, Magyarország volt. A 16. században a reneszánsz harmóniát és a humanista eszméket felváltotta a világot bonyolult labirintusként szemlélő, az embert kiszolgáltatottnak vélő gondolkodásmód. A tudati válságra alapvetően kétféle válasz született: egy, az antik hagyományokat a kereszténységgel összeegyeztető, világiasabb, újsztoikus irányzat, melynek legnagyobb hatású képviselője a németalföldi Justus Lipsius (1547-1606) volt; másfelől a katolikus egyház megújítását elhatározó mozgalom (ezen belül az ellenreformáció) a tridenti zsinattól (1545-1563) kezdődően. Azonban a reneszánsz öröksége, az emberközpontúság, a művészeti és tudományos fejlődés iránti vágy, valamint a kulináris élvezetek iránti igény mélyen beépült a nyugati civilizációba, és hatása a mai napig érezhető.
tags: #reneszansz #kori #mondola #torta