A kanadai rénszarvas, vagy ahogy a helyiek nevezik, a karibu, az észak-amerikai tundrák és tajgák egyik legikonikusabb állata. Évezredek óta meghatározó szerepet játszik a sarkvidéki népek életében, és túlélési stratégiái a zord környezetben való alkalmazkodás lenyűgöző példái. A National Geographic az 1900-as évek elejétől napjainkig nyújt bepillantást a nagy rénszarvaskultuszba, bemutatva, hogyan néz ki ez a gyönyörű északi állat élőben. Ezek a hús-vér valójukban is a leggyönyörűbb északi állatok.
A rénszarvas mint faj: Az agancs és az alkalmazkodás csodája
A faj (szép latin nevén Rangifer tarandus) ugyanaz mind Európában, mind Észak-Amerikában. A kanadaiak karibu néven emlegetik, míg az öreg kontinensen a hivatalos neve tarándszarvas. A nálunk elterjedt rénszarvas elnevezés valójában a háziasított tarándokra vonatkozik. A hideg időjáráshoz alkalmazkodva jellemzően hosszú bundát hordanak, a rejtőzködésben segítő barnás-szürkésfehéres színnel, bár télen a világosabb színű szőr jön divatba. Szőrzetük annyira tömött, hogy akár -50 fokos hideget is kibírnak benne.
Különösen széles, lapos patájuk van, melyek bőrredővel is feszülnek az ujjaik között. Ezek a paták megkönnyítik a téli hóban, illetve a tavaszi időszakban jellemző süppedékeny talajon való közlekedést, biztosítva, hogy az állat ne süppedjen bele a hóba és a mocsárba. Futás közben ízületeik jellegzetes kattogó hangot adnak.
A fajra jellemző, hogy csak közelről (és lehajolva) lehet a teheneket és a bikákat megkülönböztetni. Ugyanis ez az egyetlen szarvasfaj, ahol mindkét nem fejleszt agancsot, mert náluk nem a tesztoszteron, hanem egy hozzá hasonló mellékvesekéreg-hormon szabályozza ezt. A bikáknál az agancsnak fontos szerepe van, mikor szeptemberben a hölgyek kegyeiért megküzdenek egymással (az ellaposodott szemág pajzsként védi ilyenkor a szemeiket). Sokuknál előfordul, hogy az agancs elülső (szem-) ága ellaposodik és előrefelé nő, illetve olyan is, hogy az agancs hosszan fut és csak a végén ágazik el, impozáns megjelenéssel ajándékozva meg viselőjét.
Az agancs szavunk viszonylag „fiatal”, csupán 100 éves. A nyelvújítás előtt nem tettek különbséget szarv és agancs között. Pedig a különbség óriási: az üreges szarv a koponyával összenőtt szarvcsapból és az azt körülölelő szaruhüvelyből áll, mely alapjánál folyamatosan nő. A csontalapú agancsot a szarvasfélék évente levetik, majd újra növesztik. A növekedés alatt az agancsot egy dúsan erezett bőrréteg fedi (háncs), ezen keresztül jutnak a tápanyagok az agancs csúcsába, ahol a tulajdonképpeni növekedés történik. Mikor az agancs elérte végleges hosszát, elhal az agancscsont és az ezt fedő bőr elszárad. Ezt a bőrt ledörzsöli a szarvas. Az agancsváltás előtt a leválási helynél lebomlik a csontállomány, és könnyen leválik. A rénszarvas agancsa nemcsak azért különleges, mert a tehenek is viselnek ilyen fejéket, hanem azért is, mert igen változatos, érdekes alakú lehet. Sok rénszarvasnál előfordul például, hogy az agancs egyik ága (a gímszarvas szemágának megfelelő ág) lapátszerűen előremered.
Táplálkozás és szociális élet: A vándorlás ereje
A rénszarvas nagyon társas lény, csak akkor érzi jól magát, ha csordában járhat, és ennek létszáma pár példánytól akár 3500-ig is terjedhet. Ennek vezetését általában egy idősebb, tapasztaltabb tehénre bízzák, és az ő irányításával minden télen együtt vonulnak dél felé, ahol több ennivalót találhatnak.
A közismert rénszarvas-zuzmónál változatosabb a menü náluk, hiszen ezen felül még füvek, levelek, kéreg, lágyszárú növények, gombák is tarkítják. Sőt, ínségesebb időszakban megeszi, amit a föld és/vagy hó alól kikapar, legyen az akár rovarlárva vagy apróbb tojás. A latin nevében a ’rangifer’ a latin ’ramus’, azaz ág, és a ’ferre’- hordozni szavakból tevődik össze, és tényleg olyan is, mintha egy szép faágat hordana a fején.
Vemhességi ideje 228 nap, ellésenként jobbára csak egyetlen utód születik. Az 5-11 kg-os újszülött szarvasborjú alig egy órával megszületése után már lábra áll és követi anyját, néhány napon belül pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan tud szaladni, mint a kifejlett állatok: akár 60-80 km-es óránkénti sebességgel.
Elterjedés és alfajok: A sarkvidék sokszínűsége
Skandináviában, Oroszország északi területein, illetve Kanadában és Alaszkában honos, Grönlandra és Izlandra is betelepítették. Legdélibb alfajuk a mongol Ujgurföldön él. Elterjedési területe tehát hatalmas, s nemrégiben még hatalmasabb volt. A rénszarvasok e cirkumpoláris területekre jellemző képviselői a Föld északi területein szeretnek élni inkább, Oroszországtól és Skandináviától kezdve Alaszkáig, Kanadáig - sőt, a jégkorszakok idején még Magyarországon is.
Néhány jelentős alfaj:
- Rangifer tarandus caboti: Amerika erdős területein él, annyira délen, mint Maine és Washington.
- Grant karibu (Rangifer tarandus granti) J. A.: Észak-Kanadában és Grönlandon honos.
- Peary karibu (Rangifer tarandus pearyi) (J. A.): Kanada sarkvidéki részein található, főleg szigeteken él. Súlyosan veszélyeztetett alfaj, melyet majdnem tiszta fehér szőrzete miatt szinte teljesen kiirtottak. Ezen az 1988-as képen két apró peary karibu kergeti egymást a kanadai Ellesmere-sziget haván.
A testét csokoládébarna, fekete, illetve fehéresszürke szőrzet borítja. A világosabb színű szőrzet leginkább a nyaktájékra és az állat farára jellemző, de az egyes testtájakat borító szőrzet színárnyalata igen változatos, általában jellemző egy adott földrajzi területre. Ritkaságnak számít ugyan, de a rénszarvas világban is előfordul, hogy albínó szarvas bébi születik.
Rénszarvas és ember: Évezredes együttélés
A sarkvidéki népek a tarándszarvast már ősidők óta vadásszák. Az eszkimók még mindig az ősi vadászati módszert alkalmazzák, kihasználva a szarvasok gyenge látását. Eurázsiában már legalább háromezer esztendeje háziasították. A tundrán és a tajgában, ahol más háziállatok használhatatlanok lennének, a rénszarvas a legjobb igásállat, húst és tejet ad, prémjét felhasználják ruhák és sátrak készítésére, csontja és ina különféle szerszámokhoz nyersanyag. Az 1998-as képen egy nyenyec nagymama tartja kezében unokáját, arra várva, hogy követhessék a szarvasokat az éves vándorútjukon. A nyenyecek minden tavasszal követik a rénszarvasokat a szibériai erdőktől egészen a Jamal-félszigetig. A sarkvidéken élő emberek (pontosabban pásztorok) életét mutatta be az a cikk, amiben ez a fotó is megjelent.
A Mikulás történetébe csak 1823-ban kerültek bele, Clement Clarke Moore ’The night before Christmas’ (Karácsony előtti éjjel) című művébe. Egy piros kabátos és hófehér szakállú, több ezer évnyi állattréneri tapasztalattal rendelkező apónak köszönhetően a rénszarvasokat a világ minden táján ismerik, hiszen egyik alfajának 9 példánya még repülni is képes, sőt, náluk piros orral rendelkező mutáció is előfordul.
Kanada északnyugati végein rénszarvasok ezrei baktatnak nagy komótosan a dermesztően hideg tájakon. Tömött sokadalomban, nyugodtan vonulnak, jószerével nem is látni őket a forró leheletükből összeálló sűrű párafelhőben, agancserdejük valósággal táncot jár az alig-alig áttetsző ködben. A távolból szemlélve a vándorló rénszarvascsorda látványa olyasfajta érzetet kelt, mintha valaki ecsettel nagy ívű, kígyózó barna sávot pingált volna a sarkvidéki lapály hófehér vásznára. Négy inuvialuit pásztor figyeli a távolból éberen, puskával a kezében, motoros szánról a fagyott földet tapodó csorda előrehaladását. Pásztorok mindannyian, és azért jöttek ki ide ezen a dermesztően hideg reggelen, hogy ellőhelyükre kísérjék a rénszarvasokat - tágabb értelemben pedig az a céljuk, hogy biztosítsák a hányatott sorsú állomány jövőjét.
„Kifejezetten okos jószágok. Miközben tereljük őket, egyfolytában beszélek hozzájuk, mert tudom, hogy a hangom megnyugtatja őket, ismerős nekik, ugyanúgy, mint a motoros szánom mormogása” - magyarázza Douglas Esagok, az egyik legtapasztaltabb inuvialuit pásztor - neki ez már a hetedik tele, amikor rénszarvasokat terel az északi sarkkör felett húzódó vidéken. Az utolsó vadonlakó, vándoréletet élő kanadai rénszarvascsapat egy legendássá lett hajdani vállalkozásnak köszönheti létét. Közel száz éve kezdődött, abban az időben, amikor az inuvialuit nép vadászai döbbenten tapasztalták, hogy az ősidők óta legfontosabb táplálékukat adó karibuból mind kevesebbet látni. Merész tervet gondoltak ki megoldásképpen: azt, hogy rénszarvast fognak importálni. (Mindkettő a Rangifer tarandus fajhoz tartozik, de a rénszarvas kisebb, zömökebb, és ma már háziasítva tartják, a karibu viszont a vadon lakója és vándoréletet él.) Rénszarvasbehozatalba már a 19. század végén belevágtak a szomszédos Alaszkában: elképesztő nehézségek közepette, hajón és vasúton, Szibériából és Norvégiából csordaszám telepítettek át rénszarvasokat Alaszka északi tájaira.
Az eltűnt csorda rejtélye: Veszélyek és aggodalmak
2008-ban eltűnt Kanada északnyugati területének egyetlen rénszarvascsordája. A tulajdonos fél, hogy állatai a karibukkal keverednek. A rénszarvas-csordákban előforduló betegségek veszélyeztethetik a vadon élő karibu állományt. Valahogy eltűnt több mint háromezer rénszarvas Kanada északnyugati vidékén. A szarvastartók mindenfelé keresik a csordát. Az aggodalmakat fokozza, hogy az eltűnt rénszarvasok veszélyt jelenthetnek a vadon élő karibura - jelentette a CBC News. A vidék egyetlen rénszarvas csordája a nyarat felügyelet nélkül a Tuktoyaktuk közeli, Richards szigeten tölti. Binder, a rénszarvasok tulajdonosa, vállalkozását tíz évvel ezelőtt hozta létre. December elejétől Binder egy másik rénszarvas pásztorral hómobilon járja a vidéket, kutatva az elveszett rénszarvasok után. A múlt héten 400 állatot már sikerült megtalálni a mintegy háromezres állományból. A rénszarvasokat őrző és gondozó inuvialuitok hosszú és küzdelmes munkával terelték vissza a főcsapattól nemritkán másfél száz kilométerre elkószált jószágokat. Az állatok mára már megtanulták, hogy az éves összeterelés idején hol várják őket a pásztorok.
Jégkori felfedezések: A múlt üzenete a jelennek
Jégkori rénszarvas és farkaskölyök mumifikálódott maradványaira bukkantak aranybányászok Kanada nyugati részén, Yukon-földön - adta hírül kedden a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportál. A tetemeket, amelyek több mint 50 ezer éve lehettek megfagyva a földben, a múlt héten mutatták be a szakemberek. Yukon térségét ma lucfenyőerdők borítják, de a jégkorban ott száraz és poros tundra volt. A jeges legelőkön sokféle nagytestű, ma már kihalt emlős élt, köztük mamutok, kardfogú macskák és rövidfejű medvék. Dawson City körzetében számos helyen bányásznak aranyat, a bányászok rendszeresen bukkannak kihalt állatok csontfosszíliáira az örökké fagyos talajban.
2016-ban ők bukkantak egy karibu (kanadai rénszarvas) maradványra és értesítették a paleontológusokat. Ők ásták ki az állat mumifikálódott torzóját, fejét és két mellső lábát. Egy hónappal később egy igen jó állapotban fennmaradt farkaskölyök tetemére bukkantak egy közeli bányában. Mindkét állatnak teljesen sértetlenül megmaradt a bőre, izomzata és szőrzete. „A farkaskölyök olyan, mintha egy kitömött állat lenne. Kicsiny farka, szőrzete, mancsai, szemhéja és ajkai vannak. Igen látványos” - magyarázta Grant Zazula paleontológus.
Mindkét állat bőréből mintát vettek, és szénizotópos vizsgálattal állapították meg korukat. Mindkettő legalább 50 ezer éves, ez a radiokarbon kormeghatározás által megállapítható határ. „Ám a karibut egy olyan hamurétegnél találtuk, amely egy 80 ezer éves vulkáni kitörés maradványa, ami sokkal inkább elárulja korát” - mondta a paleontológus, kiemelve: lehetséges, hogy ez a világ legöregebb emlősszövete.
A paleontológusok tovább vizsgálják a tetemeket. A szőrzetben és a csontokban megőrződött szén és nitrogén elemzéséből képesek lesznek megállapítani, hogy mit fogyasztottak. DNS-ük felfedheti azt is, hogy a jégkori állatok miként állnak rokonságban a Kanadában ma élő karibucsordákkal és a szürkefarkassal. Néhány napja hozták nyilvánosságra orosz kutatók, hogy ők pedig egy barlangi oroszlánkölyök tökéletesen megőrzött tetemére bukkantak a szibériai Jakutföldön.
A tarándszarvas történeti említései: Pszeudo-Arisztotelész és a magyar nyelv
A magyar rénszarvas szavunkat a német ’rentier’ névből eredeztetik, amiből a ’ren’ skandináv eredetű és szarvast jelent, a ’tier’ pedig németül állatot. Pszeudo-Arisztotelész szerint a tarandosz (????????) nevezetű jószág a budinok, illetve gelónok országában él. (Télfy szerint a szóban forgó állat jávorszarvas vagy rénszarvas, iramszarvas.) „A gelónoknak nevezett scytháknál van valamely rendkívüli ritkaságu vadállat, mely tarandus-nak (jávorszarvas vagy iramszarvas) neveztetik. Azt mondják, hogy szőrének színét változtatja azon hely szerint, a melyen találkozik. S ezért nehezen megfogható; mert a fák és vidékek színét veszi föl. Legcsudálatosabb pedig az, hogy szőrét változtatja; mert a többi állatok a bőrt változtatják, péld. a chamäleon és a habarcz. Nagysága olyan mint az ököré. pedig hasonló a szarvaséhoz.” - A hallott csodákról, XXX. A szóban forgó állat nevét Alexandriai Hészükhiosz is szkítaként jegyzi. A szó jelentése szerinte szarvashoz hasonló állat. A magyar nyelvben akad a görögös tarandosz kifejezéshez hasonló szó: tarangyos. Jelentése, Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint: „tisztátalan, rút, mocskos, undok testü vagy viseletü; máskép: torongyos.”
tags: #renszarvas #hus #kanadaban