A fagylalt nem csupán egy nyári édesség, hanem a magyar gasztronómiai kultúra elválaszthatatlan része, amely generációkat köt össze az 50 filléres gombócok nosztalgiájától a mai, modern cukrászdák kínálatáig. A fagylalt története a Kárpát-medencében egy hosszú, ízekkel teli utazás, amelyben a fényűző kávéházi hagyományok és az egyszerű, „vizes” szocialista gombócok éppúgy helyet kapnak, mint a jelenkor gazdasági kihívásai.
Az 50 filléres korszak és az infláció árnyéka
Több mint ezerszeresére ment fel a fagylalt ára a 60-as évek vége óta. Egy gombócért akkor 50 fillért kértek, idén nyáron 600 forint alatt szinte sehol nem lehet már a jéghideg édességet nyalni. Az 50 filléres fagylalt korában a magyar háztartásokban tényleg luxusnak számító, jórészt exportra készülő téliszalámi kilója 100 forintba került. Ha ugyanúgy drágult volna, mint a fagyi, most 120 ezer forint lenne.
Három esztendővel ezelőtt mindenkit sokkolt, hogy egy gombóc fagyi ára elérte az 500 forintot, idén valahol már 700-nál is többet kérnek érte. Ám a fagylalt árának szárnyalása nem a 2022 óta tomboló élelmiszer-inflációval kezdődött, hanem a 70-es években, amikor először elérte a hazai drágulási hullám a fagyit, és az évtized közepén a dupláját, 1 forintot kellett fizetni érte. Ám még így is mindenki számára megfizethető nyári hűsítő maradt, a legszegényebb melósok is a zsebükben csörgő apróval vihették a cukrászdába az egész családot.
A szocialista fagyi minősége és a „tutti-frutti” korszaka
„Van tutti-frutti, karamell, vanília. A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt” - szállóige lett Bud Spencer szavaiból, amikor fagylaltárusként parádézott az „És megint dühbe jövünk” című, hazánkban is népszerű, 1978-as olasz film híres fagyis jelenetében.
Az alapanyagok és az energia drágulása miatt tagadhatatlanul luxuscsemege lett a fagylalt. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szocialista gombóc mérete és a választéka is kisebb volt. Nem beszélve a minőségéről. Ma alighanem hamar lehúzhatná a rolót az a cukrász, aki olyan vizes „jégkásás izét” porciózna a tölcsérbe, mint amit az átkosban a legtöbb bisztróban, cukrászdában kapni lehetett. Sokszor még a vaníliát és a csokit is vízzel pancsolták össze az állami fagylaltporból, noha a recept szerint tejjel, netán tejszínnel kellett volna elkészíteni.
Sokan talán nem is tudták, hogy másmilyen is lehetne a fagylalt, olyan, mint a 80-as években már működő kis számú magáncukrászdában, ahol botrányosan sokat, 3-4 forintot is elkértek egy gombócért. Nemcsak a magánfagyizók miatt nem kellett feltétlen beérniük vizes silánysággal a vásárlóknak, 1975-től ugyanis megjelent a boltokban a Leo jégkrém. Poharas és pálcikás változatban is kapható volt ráadásul olyan ízekben, ami a cukrászdákból jórészt hiányzott, például rumos dió, de meglehetősen drágán: a 70-es években a pálcikás változat 3 forintba, 3 gombóc fagyi árába került.
Hagyomány és kényszerű bezárások
A cukrászda nem csupán üzlet, hanem közösségi tér. A közelmúltban szomorú hírt osztott meg az egri Sárvári Cukrászda: szeptember első hetét követően bezárja a Kossuth Lajos utcai üzletét. A családi tradíciót ápoló cukrászda évtizedeken át szolgálta ki vendégeit minőségi fagylaltokkal, ám a gazdasági körülmények miatt most kénytelenek lehúzni a rolót.
A tulajdonosok ugyanakkor azt ígérik, ha lehetőség nyílik rá, folytatják a sárvári fagyi hagyományát. A vásárlók reakciója egyértelmű: sokan gyerekkoruk óta hűséges vendégek, akik számára a hely bezárása a korszak egy darabjának elvesztését jelenti. „Ettem itt fagyit 1 Ft vagy 0,50 fillérért attól függően mennyit találtam iskolás koromban a zsebemben” - írta az egyik kommentelő.
Hasonló sorsra jutott a 78 éves Barna Illés cukrászmester is Gödöllőn, aki 64 éve űzi szakmáját, 50 éve Gödöllőn. A NÉBIH egy névtelen feljelentő miatt ellenőrizte a cukrászdát, és bezáratta az 50 éve nyitva álló boltot. 64 éve vagyok a szakmában - mondta a mester. - Egy életen keresztül csináltam, dolgoztam. Betegen is. Nekem még nincs végem, de az üzletnek igen.
Flash back - Régen és most - Cukrászat története 35. rész
A történelmi cukrászdák öröksége
Biztos nem vagyok egyedül azzal a hobbimmal, hogy szívesen böngészek a Fortepan képgyűjteményében, akár órákig is. A legendás Gerbeaud cukrászdát Kugler Henrik alapította 1858-ban. Gondoltátok volna, hogy már 160 éves is elmúlt ez a nemzeti kincs? Igazán fontos tényezővé Gerbeaud Emil varázsolta a kávéházat, neki köszönhetjük a macskanyelvet és a konyakos meggyet is.
A Várban 1827 óta működik a Ruszwurm Cukrászda. Szinte hihetetlen, hogy az enteriőr a mai napig nem változott, a krémes és a Dobos-torta igazi mesterműnek számít. Ezek a helyek a magyar cukrászati hagyomány őrzői, amelyek a modern kihívások közepette is próbálnak fennmaradni.
Új utak: A négy évszakos fagylaltozás
Miközben sok régi üzlet bezár, mások innovációval próbálkoznak. Szegeden például a Púder Caféban egész télen nyár lesz, hiszen a vendégek kérésére egész évben tartanak fagylaltot. Mint Boldogh Nikolett, a Púder Café háziasszonya mesélte, nagyon sokan kérték, hogy az év 365 napján, így télen is lehessen náluk fagyizni.
Gilinger Péter tulajdonos-ügyvezetőtől azt is megtudtuk, hogy egy nagyon erős nyáron vannak túl, mind a belvárosi, mind az újszegedi egység nagyot ment, a kedvencek pedig a mentes fagyik voltak. Ez a példa is mutatja, hogy a fagylalt iránti igény nem csökken, csupán a fogyasztói szokások és a lehetőségek változnak. A fagylalt, legyen az 50 filléres vagy 700 forintos, ma is a közösség és az emlékek hordozója marad.
