Daniel Defoe: Robinson Crusoe – Egy Örökzöld Kalandregény Mélységei és Változatai

Századok óta közkedvelt ifjúsági regény a Robinson, noha szerzője annak idején felnőtteknek szánta. A kalandvágyból űzött fiatalember tengerre száll és sok viszontagság után hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Az emberi leleményesség és akaraterő diadalát zengi a regény, s valószínűleg ezért is vált az ifjúság kedvenc olvasmányává. Daniel Defoe népszerű regénye a világirodalom egyik legismertebb klasszikusa, szinte minden nagyobb nyelvre lefordították, főhőse olyan irodalmi toposszá vált, amely a legváratlanabb formákban és helyeken is előkerül.

Az Eredeti Mű és Keletkezése

Az eredeti mű, Daniel Defoe: Robinson Crusoe (angol) 1719-ben jelent meg. Más címmel is megjelent, mint például Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai. A regény az 1719. április 25-én megjelent episztoláris, didaktikus alapműként tartja számon az irodalomtörténet. A 19. század végére nem volt még egy olyan könyv a nyugati irodalom történetében, ami annyi kiadást élt volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint ezt. Maga Defoe is tudta, hogy valami egyedit és különlegeset alkotott, gyorsan meg is írta a folytatást Robinson Crusoe további kalandjai címen, sőt egy harmadik kötetnek is nekiült, ám az egy erkölcsi eszmegyűjteményre sikerült, csak a jól bejáratott brand miatt adta neki a Robinson Crusoe élete és meglepő kalandjai alatti gondolatai, álmával az angyali világról címet.

Daniel Defoe, a Szerző Élete és Hatása

A 'Robinson Crusoe' szerzője, Daniel Defoe, az angol irodalom egyik legismertebb alakja volt. Élete és munkássága szorosan összefonódik a 18. század történelmével és irodalmával. Defoe regényei, köztük a 'Robinson Crusoe', a korabeli társadalmi és erkölcsi kérdésekre adott válaszként szolgáltak, és az olvasók számára izgalmas kalandokat és élethelyzeteket kínáltak. A londoni gyertyamártó kisiparos fiát eredetileg Daniel Foe-nak hívták, ám nem találta elég előkelőnek a nevét, ezért megtoldotta egy De-vel. Daniel 1660. szeptember 13-án született, egy olyan korban, amikor éppen véget ért az angol nép nagy forradalma, és a megerősödött polgárság békét kötött az uralkodó réteggel. Ekkoriban alakult ki az a máig jellemző, sajátos Anglia, amelyben a kapitalizmus egységbe szövődött a lordok házának hagyományaival. Defoe gyerekkorának két meghatározó élménye volt: a londoni pestis és a nagy tűzvész. Közelről látta nemcsak a tragédiákat, de az azokat követő újjáépítést, az újra benépesülő nagyváros dinamikáját.

Szülei nyomására kereskedőnek állt, éveken át lelkesen vett és eladott, utazott, hajózott, bejárta Olaszországot, Franciaországot, Spanyolországot és Németországot, olykor nagyon sok pénze volt, néha semmi, tapasztalatokban azonban egyre csak gazdagodott. Megjárta és megismerte a nagyvilágot, mindezt vallásos puritánságban, ami neveltetéséből annyira adódott, hogy sokáig kacérkodott a papi reverenda gondolatával. Daniel Defoe politikai tevékenységének évtizedeiben egyik pártból táncolt a másikba, és mindenhol szívesen látták, ugyanis azt tartották róla, hogy okos szellemességgel és könnyed tollal képes bizonyítani bárkinek az igazát. Mégsem elvtelen politikai kalandorként emlékezik rá az utókor, hiszen bármelyik oldalon lépett is a közélet színpadára, mindig az emberséget, a méltányosságot, a szegények igazságát kereste és képviselte. Világutazóként szerzett tapasztalatai és jellemét megedző kalandjai széles látókörrel ruházták fel Defoe-t, ám klasszikus, iskolában szerzett műveltsége, lexikális tudása igencsak kevés volt.

A kereskedőlét azonban jó alapot teremtett, Defoe hatalmas vagyonra tett szert, aminek révén feljogosítva érezte magát, hogy közéleti intrikákban, politikai cselszövésekben vegyen részt a királyjelöltek között zajló csatározások közepette. Előfordult, hogy bujdosnia is kellett, hiszen a politikai „maffiából” már akkoriban sem lehetett csak úgy kiszállni. Mindeközben néha tönkre is ment, majd új vagyont épített, nem volt egyenletes ívű sem a politikai, sem a gazdasági lendülete. Egy gyújtó hangú röpiratáért pellengérre állították, megcsonkították mindkét fülét, és börtönbe vetették, ám néhány hónap múlva mártírként, politikai vértanúként szabadult, és London lakossága szinte egy emberként állt mellé. Börtönkalandjai után Defoe életvitele látványosan nyugodtabb lett, családot alapított, sok gyermeke lett, felhagyott a kalandorélettel, abbamaradtak a nagy utazások is. Újságíróként dolgozott, hol az egyik, hol a másik párt oldalán, ám az ebből származó kenyér nem volt elegendő a családi asztalra. Belevágott hát a regényírásba, és nem elítélendő módon ebben csak és kizárólag anyagi megfontolások vezették. Úgy vélte, a ponyvairodalom, a könnyű szórakoztatás jövedelmező, ezért kötött ki a kalandregények mellett, amelyek sikerességükkel nagyon hamar igazolták az elképzelését. A lovagok és egyéb „antik” hősök kalandjai után Defoe divatba hozta a kereskedők és világutazók történeteit, amiben kiváló mesélőképzelete mellett saját tapasztalatai is segítették. Az anyagi siker megérkezett, azonban ezek a regények meglehetősen középszerű művek voltak, semmilyen tekintetben nem emelkedtek felül a kor átlagán. Még a második legjobb regényének tartott Moll Flanders sem emelte volna az irodalmilag elismert szerzők közé Daniel Defoe-t.

Az Igaz Történet: Alexander Selkirk

A cselekmény maga igaz történet. Alexander Selkirk matrózt kapitánya büntetésből partra tette a lakatlan Juan Fernandez-szigeten, s a matróz négy és fél évet töltött ott egyedül. Robinsonja a mostoha természeten diadalmaskodó, civilizált ember szimbóluma lett. A Robinson Crusoe ötletét egy napihír adta Defoe-nak egy britről, aki négy évig élt egyedül egy lakatlan szigeten. Alexander Selkirk valóban létezett, és megesett vele Robinson története, bár nem egészen úgy, mint a regényben. 1676-ban született egy skót halászfaluban, kötekedő, konfliktuskereső, nehéz természetű ember volt, akit már egészen fiatalon jobbnak láttak tengerésznek adni. A feljegyzések szerint kezdetben a Cinque Ports kalózhajó legénységének aktív tagja lett, majd törvényes útra tért, és William Dampier felfedezőcsapatához szegődött. Selkirk lakatlan szigetre vetődésének két változata is fennmaradt. Az egyik szerint maga kérte a kapitányt, hogy tegyék ki, mert tengeri betegség és klausztrofóbia gyötörte, ám ennek némileg ellentmond, hogy 1704-ben, amikor az eset történt, már gyakorlott és tapasztalt tengerésznek számított: furcsa lett volna, ha akkor törnek rá ezek a dolgok. Na meg egy Bibliával.

Selkirk kezdetben roppantul élvezte a magányos életet, nyugodt, békés napjait halászattal és vadászattal töltötte, teljesen berendezkedett az önellátásra. Közben a Bibliáját olvasgatta és zsoltárokat énekelt. A befogott vadkecskéket tenyészteni kezdte, a húst füstöléssel tartósította, a tejből sajtot készített, a kecskebőrből pedig ruhákat varrt magának. Két kunyhót is felhúzott, az egyiket a forrás mellé, a másikat pedig a sziget legmagasabb pontjára, ahonnan belátta az egész környéket, és - biztos, ami biztos - észrevehette az arra járó hajókat is. Közel öt évig élt a szigeten az említett körülmények között, amikor egy Duke nevű hajó kikötött a parton, hogy édesvizet vegyen fel. Így találtak rá a „hajótöröttre”, akit magukkal vittek Angliába. Hazatérése után az Englishman című újság kapta fel hihetetlen történetét, itt olvasta Defoe is. Azonban minden csoda három napig tart: Selkirk visszatért szülővárosába, és feleségül vett egy Sophie nevű lányt, akivel a fővárosba költöztek. Hajtotta azonban a vére, képtelen volt lenyugodni, nemsokára ismét tengerre szállt, utazásai során pedig nőül vett egy özvegy kocsmárosnét is. Úgy tartják, Daniel Defoe szoros barátságot ápolt a Selkirköt megmentő hajó kapitányával, Woodes Rogersszel, és az újsághír után tőle hallotta részletesen a különös történetet, ami a Robinson Crusoe ötletét adta. Sokáig tartotta egyébként magát a tézis, miszerint az egész csak Selkirk kitalációja volt, csupán 2000-ben derült ki biztosan, hogy valóban megtörtént az eset - akkor ugyanis egy régészcsapat ásatásokat folytatott a Chile partjaitól mintegy hétszáz kilométerre lévő Más a Tierra szigeten, ahol megtalálták az egykori nomád szigetlakó egyértelmű nyomait. Először a 18. század elején használatos hajózási műszerekre leltek, aztán a kunyhók maradványait is megtalálták, és a kecsketenyésztésre utaló bizonyítékokat is feltártak.

A Robinson Crusoe Cselekménye és Karakterei

A 'Robinson Crusoe' cselekménye egy elhagyatott szigeten játszódik, ahová a főhős, Robinson Crusoe hajótöröttként kerül. A szigeten való életben maradásnak próbája során Robinson saját határait feszegeti és újraértékeli a mindennapi élet értékeit és prioritásait. A regény az egyén és a természet közötti harcról, valamint az emberi kitartás és alkalmazkodóképesség erejéről szól. A Robinson Crusoe tartalom egészen változatosan indul, mígnem egy szigeten állapodik meg. A fiatal Robinson egy angol ifjú, akit apja ügyvédnek szán, de ő nem tudván ellenállni kalandvágyának, tengerre száll. Annak ellenére, hogy első útján jókora vihart él át, s egy időre elmegy a kedve a hajózástól, mégsem marad nyugton. Újabb útra indul, ahol már közelebbről megismeri a hajózás tudományát, és némi nyereségre is szert tesz, bár a trópusi utak miatt betegségek is megnehezítik életét.

Robinson Crusoe Utazásai és Fogsága

Robinson Crusoe egy jómódú családba születik harmadik fiúként. Apja gondos nevelésben részesíti, annál is inkább, mivel a legidősebb fiú elesett a fronton, a középső pedig elcsavargott. Az ifjú Robinson sem marad otthon sokáig, kalandvágya elhívja hazulról és hajóra száll, hogy a tengerentúlon meggazdagodjon kereskedőként. Előbb a maradék pénzét apró csecsebecsékre költi, aztán ezeket a bennszülötteknek adja el aranyporért. Megtetszik neki a kereskedés, és folytatni szeretné, de a következő útjukon a hajójukat mór kalózok támadják meg és foglyul ejtik. Sikeresen megszökik és felkéredzkedik egy hajóra, amivel Brazíliába megy. Cukornád- és dohányültetvényt vesz ott és egyre jobban él, ám rabszolgákra van szüksége, hogy hatékonyabb legyen a betakarítás. Guineába indul egy 120 tonnás hajóval, de a hajó viharba kerül és zátonyra fut. Amikor mentőcsónakkal a közeli szigetre igyekeznek az utasok, Robinson kivételével mind a tengerbe vesznek.

Az Élet a Szigeten

Robinson a szigeten egy fa tetején tölti az első éjszakát. Reggel meglátja, hogy a hajó roncsai a part közelébe sodródtak. Tutajt épít és áthozza a szigetre a hasznos eszközöket, ruhát, élelmet. Van építőanyaga, fegyvere, puskapora, tintája, bicskája, szöge stb. A teremtő munka önbizalmat és életkedvet ad neki. Egy domboldal védelmében építi fel az erődjét, semmit nem bíz a véletlenre. Sűrű sövénykerítést fon az általa levert cölöpökre és létrán közlekedik föl-le, hogy kapunyi helyet se kelljen védelem nélkül hagyni. Bútorokat is készít, asztalt, széket, polcot és egy függőágyban alszik. Hónapok telnek el így, amikor megbetegszik és nagyon nehezen gyógyul meg. Közben átértékeli az életét és vallásos lesz. A legközelebbi szárazföldet 50-60 mérföldre (nagyon messze) látja, ez ad neki némi reményt. Nagy munkával összerak egy nagy csónakot, amivel talán elérne odáig. Ez a csónak azonban olyan nehéz, hogy nem tudja vízre tenni, ezért farag egy kisebbet. Oszlopra vési az idő múlását, már a negyedik éve van a szigeten. Szüntelenül tökéletesíti életterét és eszközeit. Agyagfazekakat készít és szitát, hogy kenyeret süthessen. Elmarad a kenyér minősége attól, amit hajdan a yorki házban evett, de már kecskéket is tart, húst, vajat és sajtot tud enni. Óriási birtoka van és minden tele van élelemmel.

Péntek Megjelenése és a Hazatérés

Egy reggel azonban Robinson emberi lábnyomokat fedez fel a homokban. Retteg és bezárkózik. Azután előmerészkedik és felfedezi, hogy vademberek szoktak a szigetére hajózni, ráadásul kannibálok, akik megsütik és megeszik a foglyaikat. Nem mer tüzet gyújtani, sem a fegyverét elsütni, nem akarja, hogy észrevegyék. Robinson fél, azután egyre inkább gondolkodik és meglátja a lehetőséget a vademberekben. Több hónappal később újra jönnek a vademberek, hogy két foglyot áldozzanak. Az egyiket leütik és darabolni kezdik, a másik pedig megszökik. Ketten veszik üldözőbe a szökevényt. Robinson távcsővel figyeli őket, azután közéjük kerül, és az egyik üldözőt leüti, a másikat lelövi. A szökevény megijed, csak lassan merészkedik elő, de nagyon hálás lesz Robinsonnak. Mindez pénteki napon történik, ezért Robinson Pénteknek nevezi el a fiatal bennszülöttet. Ekkor már 24 éve van Robinson a szigeten. Péntekkel további három évet tölt itt, amelyik sokkal kellemesebb és emberibb. Szinte összebarátkoznak (de csak annyira, mint ember a kutyájával). Egy alkalommal kannibálok hoznak áldozni embereket. Robinsonék megtámadják őket és a kannibálok elmenekülnek. Nagy sokára egy angol hajó jár arra, amin lázadás tört ki és a matrózok elfoglalták a hajót, a tiszteket megkötözve teszik ki a partra. Robinsonék segítenek megfordítani a helyzetet, és a kapitány visszafoglalja a hajót. 27 év, 2 hónap és 19 nap után Robinson hazaindult Péntekkel és Péntek apjával Angliába.

A Regény Szerkezete, Stílusa és Jellemrajza

A Robinson is olyan könyv, amelyben a „benne levés”, vagyis a hangulata, jellege olyan, hogy sokszor jó elmerítkezni benne. Mert bár a regény elején van néhány kalandos rész, később javarészt a szigeten töltött évek és küzdelmek elmesélésével telnek az oldalak. A Robinson Crusoe azon könyvek közé tartozik, ahol talán nem is lehetne másképp elbeszélni a történetet, vagy kevésbé lehetne átélni, mint első szám első személyben. A Robinson -ban, nagy szerepet kapnak a leírások, annak ismertetése, hogyan tanult meg egyszerű cselekvéseket, s gyakorolt be, hogy olyan eszközöket, létesítményeket hozhasson létre, mint az ácsok, asztalosok, fazekesek, vagy megtanult földet művelni. A Robinson könyv alapműve lett a későbbi hajótöröttes kalandregényeknek, annak ellenére, hogy nem az övé volt az első ilyen jellegű történet. A trópusi szigeten töltött 28 év leírása, nem csupán élménybeszámoló, hanem példát állítva elénk, bemutatja az egyszerű ember fejlődőképességét, és lehetőségeit arra, hogy idegen környezetben életben maradjon. A Robinson Crusoe szereplők sokfélék, de többségük csak a mű egy részében van jelen. A főszereplőt leszámítva, talán csak Péntek az igazán jelentős, aki a mű második részében jelenik meg. Péntek tipikus bennszülött, aki a helyiek szokásait ismerve, abban a közegben nőtt fel. De idővel megismerjük jellemének finomabb vonásait. Ragaszkodása Crusoe -hoz, jóindulata, s remek tanulékonysága, ügyessége a legjobb társsá teszi.

A Karakterek Mélysége és a Hiányzó Lélek

A regényt olvasva talán mégsem én voltam az egyetlen, aki azt érezte, hogy valami nem stimmel a történetben. A hosszú, részletes leírások mintha csak azt rejtenék el, hogy Defoe hősének nincs igazán lelke. Egyedül van egy lakatlan szigeten, évtizedeken át nincs senki, akihez beszélhetne, ő mégis zavartalanul tesz-vesz, vadászik, halászik, gyűjtöget, felhalmoz és építget - egy pillanatra nem zuhan magába, hogy mégiscsak mi értelme ezt társ nélkül pusztán a túlélésért csinálni, nem gondolkozik végső kérdéseken, nincsenek mélyebb érzései és vágyai. Robinson Crusoe nem ismer se Istent, se embert. Egy túlélőgép, valahogy úgy, ahogy Richard Dawkins a gének kolóniáit elképzelte; naturalista ideál: mindvégig a földre mutat, mint Raffaello képén Arisztotelész. A regényben van a sziget, ahol túl kell élni, van a természet, amit le kell győzni, és ezt a feladatot a főhős remekül abszolválja. Régen hajlamos voltam a regény egydimenziós jellemábrázolását annak betudni, hogy a 18. században még nem írtak olyan jó regényeket. A festészetben a perspektívát csak a Quattrocentóban fedezték fel, az irodalomban meg talán a karakterek kidolgozása nem ment még olyan jól az újkor hajnalán. Ha tehát regénynek nem is olyan jó Defoe könyve, korai előfutára azért lehetett a mai Primitive Technology channel kisfilmjeihez hasonló túlélő-programoknak. Akit érdekel, hogyan tudunk a semmiből elviselhető körülményeket teremteni magunknak, hasznos tippeket meríthet a hajótörött tengerész viszontagságaiból, mintha egy 18. századi Bear Grylls lenne, akit az író kamerája követ kalandos mindennapjaiban.

Az Adaptációk és Interpretációk Változatossága

Daniel Defoe Robinson könyv gyermekkorom egyik sokat olvasott kalandregényei közé tartozott. Nem is annyira a története, mint a hangulata fogott meg. Érdekes volt elképzelni, milyen lehet egy szigeten élni, és egy saját „birodalmat” kiépíteni. A Robinson regény 1719-ben jelent meg, és akkora siker lett, hogy a világ legtöbb országába eljuthatott. Sőt, számos megfilmesítést ért meg (lásd.: Legnépszerűbb filmhősök). Ugyan a szerző egyes szám első személyben meséli el a vele történteket, valójában egy száműzött matróz megesett történetéből, s egy másik hasonló esetből alakította ki.

A "Szoci" Robinson Crusoe és a Cenzúra

Aztán angol nyelv és irodalom szakos hallgatóként elolvastam Defoe regényét eredetiben, és megdöbbentem, mert egy teljesen új történetbe csöppentem. A díszlet ugyanaz volt, csak éppen a főszereplőt cserélték le benne. Kiderült számomra, hogy egészen addig egy retusált, „szoci” Robinson Crusoe-t ismertem, akinek éppen csak a szívét vágták ki. Az igazi Robinson a lét összes dimenziójában mozgott, valóságos volt, és még meg is tért, ami persze jó okot szolgáltatott arra, hogy a kommunista cenzorok elvegyék tőle a lelkét. A 60-as évektől olyan Robinson kellett, aki nem zavarja össze az ifjúság gondolkozását. Mindegy, hogy a történetet ezzel belső vázától, értelmétől és főhősének valódi karakterjegyeitől fosztják meg, és a kimiskárolt regény így feleannyira lesz csak érdekes, Robinson egyszerűen nem válhatott vallási ikonná. Pedig ezzel nem csak őt préselték egydimenziós papírkarakterré, de laposra kalapálták Defoe életművét is, amelyben - mint egyetemi tanulmányaim alatt szintén megtudtam - az egyik állandó elem a megtérés motívuma.

Szerencsére egy elhalálozott rokontól örököltünk egy 1955-ös Olcsó Könyvtár kiadást, amely még a teljes változatot tartalmazza, Vajda Endre fordításában. Isten nevét ebben is már kis i-vel írják (szégyellje magát a teremtő is, mint nemecsek), de nem merték még meglépni azt, amit a Kádár-kor cenzorai, hogy nemes egyszerűséggel kivágják a regényből Robinson belső történéseit, különös tekintettel az imádságaira és a megtérésére. Nem tudom, mikor használták először az ollót, de a 70-es évek végén megjelent 15. kiadás már biztosan csonkított, anélkül, hogy a könyvben ezt bárhol jeleznék. Annyira groteszknek találtam ezt a cenzúrát, hogy azóta ha látok egy könyvesboltban Robinson Crusoe példányt, mindig megnézem, hogy visszacsinálták-e már a regényen elkövetett bűntettet, vagy még mindig a lelkétől megfosztott, egydimenziós Robinson kísérti-e a magyar olvasókat. Ez alól kivétel a MEK online kiadása, amely Lengyel Tamás fordításában közli a szöveget, és csodák csodájára benne vannak az ominózus részletek. Mivel azonban a magyar olvasóközönség évtizedek óta csak a megkurtított változattal találkozott, anélkül, hogy erről egyáltalán tudott volna, úgy döntöttem, hogy egy pár posztban leközlöm a legfontosabb kivágott részleteket, amelyekből megismerhetjük a főszereplő lelkének komplexitását - és megtudhatjuk azt is, hogy miről szól a regény valójában.

Modern Interpretációk és Filmfeldolgozások

A Robinson Crusoe elemzés valószínűleg teljesen más ma, mint évszázadokkal ezelőtt. A mai modernebb korban az ilyen helyzetek kezelését - ha az ifjúságot tekintjük - az olyan művekből, mint például Bear Grylls Túlélés teljesítve sorozata, ismerhetjük meg a gyakorlatban. A Robinson népszerűsége a túlélő könyvek egyik legismertebb alapműveként, az elmúlt évszázadok alatt is töretlen maradt, még a sok filmfeldolgozás ellenére is. Tom Hanks a Számkivetett c. filmben is hasonló helyzetbe került, mint Robinson.

A Robinson Crusoe megalapozta a realista fikció műfaját, történetét több későbbi író is felhasználta, a hajótöröttekről szóló regények nagyon népszerűek voltak a 18-19. század Európájában. Egyik mű sem érhetett azonban az eredeti nyomába, a legtöbb hamar feledésbe merült. A regény számos más műfajú feldolgozást is megihletett, Offenbach például egy operát (egészen pontosan opéra comique-ot) írt 1867-ben Robinson Crusoé címen, aminek alapját egy brit pantomimváltozat adta. Az első némafilmes feldolgozás 1927-ben került a vászonra, majd 1946-ban a szovjetek is elkészítették a maguk filmverzióját Robinzon Kruzo címmel. Luis Bun͂uel 1954-ben forgatta a saját művészverzióját, az Adventures of Robinson Crusoe-t, és Walt Disney is átdolgozta a történetet egyik rajzfilmjében.

Kiadások és Fordítások Áttekintése

A 'Robinson Crusoe' kötet az Olvass velünk-sorozatban lehetővé teszi, hogy az olvasók élvezzék Defoe izgalmas történetét, miközben felkelti bennük az érdeklődést az eredeti, bonyolultabb szöveg elolvasása iránt. A színes illusztrációk pedig további vizuális élményt nyújtanak, és segítenek még jobban belemerülni Robinson kalandjaiba. A Napraforgó Könyvkiadó által gondozott Olvass velünk-sorozat a klasszikus irodalom gyöngyszemeit kínálja, köztük Daniel Defoe híres regényét, a 'Robinson Crusoe'-t. Ez a kötet ideális választás a gyakorlottabb olvasóknak, akik már túljutottak az alapokon, és készek felfedezni a nagy regények világát. A negyedik szintnek köszönhetően könnyedén belemerülhetünk a Robinson Crusoe kalandjaiba, melyeket az illusztrációk tovább színesítenek.

Különböző Kiadások és Oldalszámok

A regény számos kiadói sorozatban megjelent, például a Helikon Zsebkönyvek Helikon sorozatban. Összesen 80 kiadásról van szó, 1883 és 2024 között. Az oldalszámok is eltérőek lehetnek:

• 352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632522418 · Fordította: Komló Zoltán
• 412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636203382 · Fordította: M. Nagy MiklósEzen kívül még 77 további kiadás létezik, amelyek eltérő oldalszámmal és fordítással rendelkeznek. Vajda Endre fordítása rövidített, átdolgozott változat.

Ajánlott Korosztály és Olvasmányélmény

Tagok ajánlása szerint 13 éves kortól ajánlott a regény. Az egyszerűsített szövegek fontossága abban rejlik, hogy megkönnyítik az olvasók számára a nagy klasszikusokhoz való hozzáférést. A klasszikus történetek, mint a 'Robinson Crusoe', fontos szerepet játszanak az általános műveltség megszerzésében. Ezek a művek nemcsak szórakoztató kalandokat kínálnak, hanem mélyebb jelentéseket és tanulságokat hordoznak magukban, melyek segítenek az olvasóknak jobban megérteni önmagukat és a világot.

Olvasói Értékelések és Vélemények

A könyvet sokan kedvelik, Robinson Crusoe karaktere népszerűségi listán áll (Kedvencelte 150, Most olvassa 53, Várólistára tette 338, Kívánságlistára tette 139, Kölcsönkérné 7).

Kiemelt értékelések:

• Nikolett0907 (2018. március 31.): „Ki a középutat választja, csöndben, nyugalomban megy végig élete útján, s életét nem teszi tönkre erején fölüli fizikai vagy szellemi munkálkodással, nem adja el magát rabszolgának mindennapi betevő falatjáért, s nem zaklatják oly életszövevények, melyek megfosztanák lelkét nyugalmától, testét a pihenéstől; az ily embert nem emészti irigység, sem nagy dolgok iránti titkos, perzselő becsvágy. Ajánlom!”
• Linszyy (2023. szeptember 29.): „Érdekes volt, igazi kalandregény, nem sokat lehet unatkozni olvasás során. Csak sajnos olvasás előtt már kb. mindent tudtam a sztoriról, pedig soha nem volt nekünk feladva középiskolában. Ezért nagy meglepetések nem értek, de talán a Tom Hankses Számkivetett film miatt volt ez, mert nagyjából úgy képzeltem el az egészet. Ehhez képest azt éreztem, hogy túl jól boldogul Robinson évtizedekig egy szigeten egyedül. Minimum meg kellene kicsit lágyulnia az agyának a magánytól. Az mondjuk igaz, hogy egy mai ember milliószor rosszabul viselne egy ilyen szitut, mint az akkori, és elég sok fontos cuccot összeszedett a hajóról, de akkor is. Persze voltak nehézségei, de a mesélésmód olyan könnyedén tálalta az egész kalandot, hogy szerintem nehéz így igazán aggódni a főhősért. Vártam Péntek megjelenését, érdekes volt, mikor már több ember is képbe került, és nem gondoltam, hogy ennyi mindenről olvashatunk majd a sziget után is. Az tetszett, hogy hajóiszonya lett Robinsonnak, ettől kicsit emberibb lett nekem. Defoe műfajteremtő műve pont jó időben talált meg. Amikor, talán valami nyereményként megkaptam még, középiskolában már nem érdekelt. Szinte biztos vagyok benne, hogy a könyv történetének egy részét szinte mindenki ismeri. Azonban Mr. Crusoe élete már a kezdetektől kalandos volt, a szigeten pedig minden képességére szüksége van, hogy életben tudjon maradni. A könyv a főszereplő szemszögéből, amolyan memoárként, néhol pedig naplószerűen számol be a cselekményről, és talán ez is az egyik „hibája”. Persze az nem az a kor volt, nekem viszont hiányzott belőle az izgalom. Crusoe mindent megold, és bár párszor hápog, hogy problémája adódott, ezt nem tudtam átérezni. A diák verziót is elolvastam. Nem sokban különbözik a teljes műtől, itt-ott kivettek bekezdéseket, kevesebb az ismétlés, de az élmény ugyanaz.”
• konyvolvaso (2020. február 27.): „Már olvastam más verzióban is a rövidebb verziót. Most megismerhettem a teljes történetet a kezdetektől a célba érésig. Megmutatja, hogy a kalandvágy mire képes, milyen túlélési lehetőségek és esélyek vannak. Meglepő, hogy milyen jól feltalálta magát Robinson, de elmondható hogy a szerencse is mellette volt. Csoda hogy 27 év nomád környezet után még vissza tudott illeszkedni a társadalomba, családot alapított és tudta onnan folytatni ahol abba hagyta. Valószínű, hogy amikor elindult világot látni akkor még nem sejtette, hogy mi lesz belőle. Egyrészt akkoriban még nehezebb volt eljutni bárhová, mert nem voltak annyira bejáratott utak és nem volt még olyan kommunikáció mint napjainkba. Nem volt internet, mobil telefon., fapados repülő amivel napjainkban rendelkezünk. Olyan túlélési módszereket ismerünk meg amiket napjainkban Bear Grylls mutat be.”
• Ibanez (2018. augusztus 29.): „Nekem ez a könyv a nagybetűs KALANDREGÉNY. Már gyerekként is imádtam, minden vágyam az volt, hogy egy ilyen szigetre kerüljek egyedül, s megnézzem, kiállnám-e a próbát (na jó, manapság ez a kívánság picit módosult, mert azért kirázna a hideg, hogy majd három évtizeden keresztül egy szigeten éljek… főleg internet és könyvek nélkül … ennyit a családiasságomról :-D A könyv annyira ötletes, izgalmas, megtanít sok dolgokra, a főszereplő gyakorlatias, logikus gondolkodású, aki persze sokszor hibázik is, de hibáiból tanul és soha nem adja fel! Nem épít légvárakat, átlátja, hogy a megmenekülése egyáltalán nem biztos, s ennek megfelelően előrelátóan gondoskodik szállásáról, élelméről. Péntek és a kannibálok megjelenésénél a mai napig izgulok, hogy nehogy megegyék Robinsont :-D Újra és újra el tud varázsolni ez a könyv, olvassátok, megéri! :-D (akinek nem tetszik, annak nincs kalandor-szíve és punktum :-D) :-D”
• bambali (2024. július 25.): „Nem tudom, ez kötelező olvasmány volt gimiben? Azon merengtem, hogy mennyire lenyűgöző, hogy egy több száz évvel ezelőtt írt regény még napjainkban is aktuális és élvezhető. Nem véletlen, hogy csomó filmben visszaköszön az alapötlet.”
• nemeth97 (2022.): „Mindenképp újra fogom olvasni, mert nagyon élveztem minden pillanatát a könyvnek, és szerintem méltán bekerült a kedvenceim közé (annak ellenére, hogy majdnem zéró párbeszéd van benne).:D”

Népszerű Idézetek

• Sapadtribizli (2015.): „- Nos - mondtam -, ha Isten nem hagy el, akkor mit árthat nekem, ha az egész világ elhagy is; hiszen tudván tudom, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb veszteség érne, ha Isten kegyelmét és áldását veszíteném el!” (113. oldal, Európa, 1981)
• Zonyika (2012. május 13.): „Elmosolyodtam a pénz láttán: - Ó, haszontalan holmi! - szólottam. - Ugyan mire vagy te jó? Annyit sem érsz, hogy lehajoljak érted. Egyetlen kés becsesebb nekem, mint e halom arany. Nem használhatlak semmire, maradj hát ott, ahol vagy, süllyedj a tenger fenekére, miként az a lény, kinek élete annyit sem ér, hogy megmentsék!” (69. oldal Európa Diákkönyvtár)

tags: #robinson #crusoe #hany #oldalas