A Tab-i Plébánia, amelynek mélyen gyökerező története van, egy olyan lelki központ, ahol a hit, a hagyomány és a közösség egymást erősítve formálja a hívők életét. A plébánia szellemiségét számos szimbólum és gyakorlat határozza meg, mint például a rózsafüzér imádság, amely mindennapi lelki táplálékot nyújt, vagy az Utolsó Vacsora mély teológiai üzenete, amely Sifter Gergely plébános címerében is megjelenik. Az évszázadok során számos elhivatott pap szolgálta a közösséget, akiknek munkássága és lelki vezetése alapvetően befolyásolta a plébánia fejlődését és szellemi gazdagságát. Ez a cikk a Tab-i plébánia történetének és spirituális életének kulcsfontosságú elemeit mutatja be, a közösség jelképvilágától kezdve a lelki vezetők galériájáig.
A Lelki Élet Alappillérei: A Rózsafüzér és Az Utolsó Vacsora Szimbolikája
A Tab-i templomban a hívők minden hétköznap, hétfőtől szombatig 17:40-től imádkozzák a rózsafüzért, amely a Katolikus Egyház egyik legkedveltebb és legelterjedtebb ájtatossága. Az egyes tizedek előtt annak tartalmáról rövid elmélkedés végezhető. Az Üdvözlégy imádkozása közben a hívek maguk elé képzelik, hogy az adott tizednek az eseményei hogyan valósultak meg, és milyen hatása lehet a saját életükre. Ez a meditatív gyakorlat segíti a lelki elmélyülést és a Jézus, valamint Szűz Mária életének eseményeivel való azonosulást. Az imádság kérése „Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja! - Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!” rávilágít a Szűzanya közbenjáró szerepébe vetett hitre. A rózsafüzér imádság egy ősi hagyomány, melynek gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, és a mai napig élő, dinamikus része a katolikus lelki életnek. A Tab-i közösségben is kiemelt szerepet kap, mint a személyes és közösségi imádság eszköze, mely által a hívek közelebb kerülhetnek Istenhez és egymáshoz.
Az Úristenhez intézett könyörgés hangsúlyozza a hit fundamentumait: „Úristen, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, utánozzuk, amit magukban foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által.” Ez az imádság összefoglalja a rózsafüzér lényegét: a titkok elmélkedésével nem csupán emlékezünk Krisztus megváltó művére, hanem arra is törekszünk, hogy életünkben is megvalósítsuk azokat az erényeket és tanításokat, amelyeket ezek az események hordoznak.
Sifter Gergely tabi plébános címere mélyen szimbolikus jelentést hordoz, és több ponton is az egyházközség lelki fundamentumaira utal. A pajzs formáját tekintve modern, a XX. századra jellemző alakú, harmadolt. Első aranyszínű harmadában fehér színű, az utolsó vacsorára is utaló, összetett PAX motívum látható. Ez a motívum nem csupán a békét jelképezi latinul, hanem egyértelműen utal a tabi plébánosi állomáshelyre és a Szentségi Jézus jelenlétére az Eucharisztiában, amely az Utolsó Vacsora alapításával kezdődött. Az Utolsó Vacsora a keresztény hit egyik központi eseménye, amely Jézus áldozatát és a közösség, azaz az Egyház megalapítását jelképezi.
A mellette elhelyezkedő második harmad fehér színű, benne a tizenkét arany csillagos, jellegzetes, kékszínű M monogram a Szűzanya, mint égi anya iránti tiszteletre utal. Ez a motívum egyúttal a papi hivatás Homokkomáromi kegyhelyen való felismerésére is emlékeztet, kiemelve Mária különleges szerepét a papok életében és szolgálatában. Homokkomárom mint kegyhely, a Mária-tisztelet fontos központja, amely Sifter Gergely személyes lelki útjában is meghatározó pont. Az egymás mellett lévő arany és fehér mezők színe a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz tartozást és elköteleződést jelképezi, a vatikáni zászló arany - fehér színeire utalva. Ez a színszimbolika a Katolikus Egyház egyetemességét és a pápai primátust is kifejezi. A címer alsó, harmadik harmadában látható kék hullámok, a szülőföldre, azon belül is Balatonberényre utal, összekapcsolva a plébános személyes gyökereit és identitását papi szolgálatával. Balatonberény vízparti fekvése adja a kék hullámok természetes alapját, amelyek a Balaton nyugalmát és a természeti szépséget is idézik.
A pajzs az egyházi hierarchiának megfelelően, fekete színű papi kalap alatt helyezkedik el jobb és bal oldalt lelógó két-két, az esperes-plébánosi ranghoz járó fekete bojttal. Ez a kalap és a bojt az esperes-plébánosi rangra utal, amely az egyházi vezetésben betöltött fontos szerepet és felelősséget jelzi. A pajzs alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű íves aranyszalagon a fekete nagybetűs felirat olvasható: VOCAVI TE NOMINE TUO; MEUS ES TU, magyarul így hangzik: NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK, ÖRÖKRE ENYÉM VAGY. Ez a felirat Sifter Gergely papi jelmondatának részlete, mely Izaiás próféta könyvéből származik (Iz 43,1), és Isten személyes hívását, valamint a vele való mély köteléket fejezi ki, amely minden pap hivatásának alapja.
A Tab-i Plébánia Pásztorai: A Történelem Fényében
A Tab-i Plébánia évszázadok óta folyamatosan működik, számos pap szolgálta a helyi közösséget, formálva annak lelki és társadalmi életét. A plébánosok története egyben a helyi egyházközség története is, amely a változó korok kihívásai és lehetőségei között is megőrizte hitét és hagyományait. Az alábbiakban a plébánia kiemelkedő lelkipásztorainak életútját mutatjuk be, időrendben haladva a legújabb időktől a korábbiak felé, rávilágítva szolgálatuk sokszínűségére és az egyházmegyei életben betöltött szerepükre.
Papi hivatás
Sifter Gergely - A Jelen Pásztora
Sifter Gergely tabi plébános 1981. március 06-án született Marcaliban. A papi hivatás útjára lépve Kaposváron szentelték pappá 2008-ban, amely esemény egy új fejezetet nyitott életében és szolgálatában. Azóta odaadóan vezeti a Tab-i közösséget, folytatva elődei munkáját és építve a plébánia lelki életét. Az ő címerének részletes leírása és az azon található szimbólumok, mint a PAX motívum, az M monogram, a vatikáni színek és a balatonberényi hullámok, mélyen gyökereznek a plébánia hitvilágában és az ő személyes lelki útjában. Jelmondata, a „NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK, ÖRÖKRE ENYÉM VAGY” az isteni hívás erejét és a papi elköteleződés mélységét hangsúlyozza.
Horváth Tamás - Az Apostoli Buzgalom Szolgálója
Horváth Tamás 1982. augusztus 18-án született Kaposváron. Pappá szentelésére is Kaposváron került sor, 2006. augusztus 19-én, ami a papszentelés szentségének és a lelki szolgálatnak egybeeső évfordulója. Első szolgálati helye Siófok volt, ahol káplánként tevékenykedett 2006 és 2009 között. A kápláni szolgálat a fiatal papok számára lehetőséget biztosít a plébánosi feladatok megismerésére és a lelkipásztori gyakorlat elsajátítására egy tapasztalt plébános vezetése alatt. Ezt követően 2009-től 2010-ig Kőröshegy plébánosa volt, majd 2010-től 2013-ig a Tab-i plébánia élén állt. Papi jelmondata: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, hogy gyümölcsöt teremjetek.” (Jn 15,16). Ez a bibliai idézet Jézus tanítványaihoz szóló szavait idézi, kiemelve a papi hivatás isteni eredetét és a gyümölcstermő szolgálat fontosságát. Jelmondata mélyen tükrözi Horváth Tamás papi elkötelezettségét és a lelkipásztori munkájának alapját.
Dr. Takács Lajos - A Hosszú Évek Hűséges Pásztora
Dr. Takács Lajos 1935. május 25-én született Vináron. Pappá szentelésére Veszprémben került sor 1961. június 24-én. Hosszú és gazdag papi pályafutásának első állomásai kápláni szolgálatok voltak: Csokonyavisontán (1961-1966) és Kaposvár Nagyboldogasszony Plébánián (1966-1971). 1971-től 2010-ig Tab plébánosaként szolgált, azaz közel négy évtizeden keresztül vezette a helyi közösséget. Plébánosi munkája mellett oldallagosan ellátta Somogyegrest 1976 és 1992 között, valamint Bábonymegyert 1979 és 2002 között. Ez a kiterjesztett szolgálat a környező kisebb települések lelki gondozását is magában foglalta, ami nagyfokú elhivatottságot és terhelhetőséget igényelt. Egyházi tisztségei között szerepelt a Ságvári kerületi esperesi rang (1981-1989), a tiszteletbeli kanonoki cím (1991), valamint a Szent Egyedről nevezett somogyvári címzetes apáti tisztség (2003). A címzetes apát egy olyan tiszteletbeli rang, amely a korábbi apátságok emlékét őrzi, és az egyházmegyei vezetésben betöltött kiemelkedő szerepet jelzi. Dr. Takács Lajos 2010-től nyugállományban volt, és 2023-ban hunyt el, maga mögött hagyva egy példamutató papi életet és a Tab-i közösségben végzett maradandó munkáját.
Dr. Dr. Bendi István - A Mozgalmas Életpálya Pásztora
Dr. Dr. Bendi István 1914. január 6-án született Mosonszolnokon (Moson megye). Pappá szentelésére 1940. június 16-án került sor. Pályafutása számos helyszínt érintett, ami a korabeli egyházi élet sokszínűségére és a lelkipásztori szolgálat kihívásaira utal. Káplánként szolgált Kutasban (1940-1941), Buzsákon (1941-1944) és Gelsén (1944-1945). Ezt követően Újudvaron lelkészként (1945-1954), majd plébánoshelyettesként Pacán (1954), Nagykanizsa Jézus Szíve Plébánián (1954-1962) és Kaposvár Jézus Szíve Plébánián (1962-1964) tevékenykedett. Tab-ra 1964-ben érkezett plébánosként, és 1971-ig vezette az egyházközséget. Tab után Bálványoson (1971-1976) és Péterfürdőn (1976) is szolgált. Esperesi tisztségeket is betöltött: Nagykanizsai kerületi esperes (1954-1959), Ságvári kerületi esperes (1965) és helyettes esperes (1959-1960). 1960-ban tiszteletbeli kanonoki címet kapott, amely az egyházmegyei vezetés elismerését fejezi ki papi szolgálatáért.
Gelencsér János - A Veszprém Vármegyéből Származó Lelkipásztor
Gelencsér János 1908. május 11-én született Jutasban (Veszprém vármegye). Pappá szentelésére 1932. június 26-án került sor. Pályafutása kezdetén több helyen is kápláni feladatokat látott el: Bakonyszombathelyen (1932), Murakeresztúron (1932-1935), Felőörsön (1935-1936) és Szentbalázson (1936-1937). Tab-ra káplánként érkezett 1937-ben, és 1938-ig maradt. Plébánosi szolgálata Kutasban kezdődött (1938-1953), majd Büssüben folytatódott (1953-1954). Később lelkészként tevékenykedett Inkén (1964-1978), valamint plébánoshelyettesként Kaposfőn (1956-1958) és ismét Tab-on (1958-1964). Esperesi tisztségei a Ságvári kerületi esperességet (1959-1965) és a Csurgói kerületi esperességet (1965-1978) foglalták magukba, ami a lelkipásztori munka mellett adminisztratív és vezetői feladatokat is jelentett. 1954 és 1956 között szolgálaton kívül volt, majd 1978. január 1-jén nyugállományba vonult.
Dr. Buzás Gerő - A Háromszék Megyéből Induló Plébános
Dr. Buzás Gerő 1904. szeptember 21-én született Miklósváron (Háromszék megye), amely a történelmi Magyarország keleti részén található. Pappá szentelésére Gyulafehérváron került sor 1927. június 11-én, amely akkoriban a történelmi Erdély fontos egyházi központja volt. Papi pályafutása során Bálványoson szolgált lelkészként (1945-1947), majd Tab-ra került, ahol 1947 és 1958 között volt plébános. Az ő plébánosi időszaka a II. világháború utáni nehéz évekre esett, amikor az egyháznak számos kihívással kellett szembenéznie a változó politikai és társadalmi környezetben.
Dr. Boday Kálmán - A Kaposvári Gyökerekkel Rendelkező Pásztor
Dr. Boday Kálmán 1909. szeptember 8-án született Kaposváron. Pappá szentelésére 1933. május 7-én került sor. Káplánként Felsőörsön (1933), Ráckeresztúron (1933) és Dégen (1934) szolgált, majd Szabadszálláson helyi káplánként (1934) tevékenykedett. Plébánosi pályafutását is Szabadszálláson kezdte, ahol 1935 és 1942 között volt plébános. Ezt követően Tab-ra került, ahol 1942-től 1947-ig vezette a plébániát. 1942-ben püspöki tanácsossá nevezték ki, amely az egyházmegyei vezetésben betöltött bizalmi szerepét és szakértelmét tükrözi. Dr. Boday Kálmán Kaposváron hunyt el.
Koloszár István - Az Atlanti-óceánon Túli Szolgálat
Koloszár István 1897. február 28-án született Peresztegen (Sopron megye). Pappá szentelésére Veszprémben került sor 1923. október 28-án. Káplánként Buzsákon (1923-1926) és Szőllősgyörökön (1926-1931) szolgált. Plébánosi pályafutása Súron kezdődött (1931-1935), majd Tab-ra került, ahol 1935-től 1941-ig volt plébános. Tab után Mihályfán szolgált (1941-1948). Életének különleges és kihívásokkal teli szakasza volt, amikor plébánoshelyettesként szolgált az Amerikai Egyesült Államokban, New Jersey-ben, Dumontban, majd Kaliforniában, San Diegóban. Ez a tengerentúli szolgálat a magyar papok missziós tevékenységének példája, akik a tengerentúli magyar közösségeket igyekeztek lelki vezetéssel ellátni. Koloszár István San Bernardióban (California) hunyt el 1967. április 24-én.
Hanusz Albin Gyula - A Súlyos Életpróbák Közepette Szolgáló Pap
Hanusz Albin Gyula 1901. augusztus 15-én született Budapesten. Pappá szentelésére 1923. december 16-án került sor. Kápláni szolgálatát Tab-on kezdte (1923-1926), majd Mike-n házikáplánként (1926-1927) és Veszprémben karkáplánként (1927-1933) tevékenykedett. Az egyházmegyei adminisztrációban is részt vett, 1933-tól 1935-ig alkántor és az Egyházmegyei Nyomda igazgatója volt. Rövid ideig, 1935. november 1-től 11-ig Tab plébánosa volt, majd Balatonszabadiban szolgált plébánosként 1935 és 1950 között. Később plébánoshelyettesként Lesencetomajon (1952-1954) és Devecserben (1954-1963) tevékenykedett. Esperesi rangot is kapott, a Devecseri kerületi esperességet (1961-1964) és a Pápai főesperességet (1962-1964) vezette. 1943-ban tiszteletbeli esperessé nevezték ki, 1960-ban pedig a Szent Lászlóről nevezett szentlászlómonostori (lullyai) címzetes prépost címet kapta. 1950 és 1952 között ideiglenesen nyugállományban volt, majd 1963. augusztus 1-jén végleg nyugállományba vonult. Balatonarácson hunyt el 1982. február 12-én.
Horváth Mihály - A Hosszú Plébánosi Szolgálat Tabon
Horváth Mihály 1871. február 3-án született Kaposváron. Pappá szentelésére 1895. június 26-án került sor. Káplánként Dégben (1895-1897), Lesencetomajon (1897-1904) és Sümegen (1905-1913) szolgált. Egy rövid ideig Somogyváron gr. Széchenyi Imre családjánál házikáplánként is tevékenykedett (1904-1905), ami a főúri családoknál zajló lelki gondozásra utal. 1913-tól 1935-ig Tab plébánosa volt, azaz 22 éven keresztül vezette az egyházközséget. Plébánosi szolgálata a világháborúk közötti időszak nehéz éveire esett, amikor a közösségeknek a társadalmi és gazdasági változásokkal is meg kellett küzdeniük. 1926-ban pápai kamarás címet kapott, amely pápai elismerést jelentett. 1939-ben tiszteletbeli esperessé nevezték ki. 1935. november 1-jén nyugállományba vonult, és 1939. augusztus 12-én Tabon hunyt el.
Czupy Bálint - A 19. Század Vége Felé Szolgáló Pap
Czupy Bálint 1836. március 31-én született Völcsejben (Sopron megye). Pappá szentelésére 1859. július 26-án került sor. Kápláni szolgálatait Nagykapornakon (1859-1860), Lengyeltótiban (1860 július-szeptember), Halimbán (1860-1864) és Kéthelyen (1864-1869) végezte. 1869-től 1890-ig Ádánd plébánosa volt, majd 1890-től 1913-ig a Tab-i plébánia élén állt. Pályafutása a 19. század végének és a 20. század elejének fordulójára esett, ami jelentős társadalmi és politikai változások időszaka volt. 1913. március 31-én nyugállományba vonult, és 1918. december 21-én hunyt el.
Tóth József - A Tab-i Közösség Pásztora
Tóth József 1838. február 8-án született Pákán (Zala vármegye). Pappá szentelésére 1864. július 26-án került sor. Káplánként 1864-től 1883-ig Tab-on szolgált, ami egy szokatlanul hosszú kápláni időszakot jelentett egyetlen helyen. Ezt követően 1883-tól 1889-ig Tab plébánosa lett, folytatva a helyi közösség lelki vezetését. 1889. október 18-án hunyt el, viszonylag rövid plébánosi szolgálat után.
Razgha Lajos János - A Plébánia Hosszú Évein Át Vezetője
Razgha Lajos János 1813. december 27-én született Iregen (Tolna vármegye). Pappá szentelésére 1837. július 2-án került sor. Káplánként 1837-től 1847-ig Tab-on szolgált, majd 1847-től egészen 1883-ig Tab plébánosaként vezette a közösséget. Hosszú, 36 éves plébánosi szolgálata meghatározó volt a plébánia életében, stabil vezetést és lelki irányt biztosítva egy hosszú és viharos időszakban. Tabon hunyt el 1883. október 25-én.
Dants József - Az 19. Század Első Felének Plébánosa
Dants József 1784. október 29-én született Veszprémben. Pappá szentelésére 1808. augusztus 28-án került sor. Káplánként Zalagyömörőn (1808-1809) és Tab-on (1809-1810) szolgált. Ezt követően Zalagyömörőn lett plébános (1810-1812), majd 1812-től 1847-ig Tab plébánosaként tevékenykedett. Az ő plébánosi szolgálata az 1848-49-es szabadságharc előtti időszakra esett, amely jelentős társadalmi feszültségekkel és változásokkal járt. Tabon hunyt el 1847. október 30-án.
Szalai Ferenc - Az Ősrégi Származású Pap
Szalai Ferenc 1776. november 29-én született Salamonfán (Sopron megye). Pappá szentelésére Veszprémben került sor 1799. július 8-án. Bár a Tab-i plébánosi időszakáról nincs közvetlen adat, az ő élete is a 18-19. századi egyházi szolgálat példáját mutatja.
Lendvay Ferenc - A Katonai Lelkészségtől a Plébánosságig
Lendvay Ferencet 1795. augusztus 22-én szentelték pappá. Káplánként Olaszban, Magyarszéken és Devecserben szolgált (1798-1800), majd Nemesrádón volt helyi káplán 1804. október 11-től, és később a katonai lelkészség után 1813. szeptember 1-ig. Plébánosként Csökölyben (1800), majd 1801-től 1804-ig Tab-on tevékenykedett. Életének egy különleges epizódja volt, amikor 1809. május 31-től, a francia háború tartamára katonai kórház lelkészévé nevezték ki, ami a papok szerepét mutatja a nehéz időkben. Veszprémben hunyt el 1813. szeptember 28-án.
Kapitár István - Az Esperes és Lelki Igazgató
Kapitár István 1741-ben született Karádon. Pappá szentelésére 1765-ben került sor. Káplánként Felsőörsön szolgált 1765-től 1766-ig. Plébánosként Szóládon (1766), Mezőkomáromban (1766-1792) és 1792-től 1801-ig Tab-on tevékenykedett. Az ő időszaka a 18. század végére esett, amikor az egyházi élet stabilizálódott a török hódoltság után. 1777. szeptember 28-tól Palotai kerületi esperes volt, ami vezető szerepet jelentett a kerületben. 1801-ben a Veszprémi Szeminárium lelki igazgatójának nevezték ki, majd 1802-től ténylegesen is betöltötte ezt a fontos nevelői és lelki vezetői pozíciót. 1811. április 8-án hunyt el.
Frivaldszky Ferenc - A Trencsén Megyéből Induló Plébános
Frivaldszky Ferenc 1760. április 3-án született Rajecen (Trencsén megye), a történelmi Felvidéken. Pappá szentelésére 1783. június 1-jén került sor. Káplánként Veszprémben (1783-1785), Zalamerenyén (1785-1786) és Keszthelyen (1786-1787) szolgált. 1787-től 1792-ig Tab plébánosa volt, az ő szolgálata a felvilágosodás korának kihívásaival szembesült. Beremenden hunyt el 1810. március 10-én.
Oláh István - A Nyitrai Gyökerekkel Rendelkező Pásztor
Oláh István 1749-ben született Nyitrán, szintén a történelmi Felvidéken. Pappá szentelésére 1764-ben került sor. Káplánként Perkáta (1764-1766) és Zalaszentgrót (1766 március-július) helységekben szolgált. Plébánosi pályafutását Pakodon kezdte, ahol 1766-tól 1779-ig volt plébános. Ezt követően 1779-től 1787-ig Tab plébánosaként vezette a helyi közösséget. Egy rövid ideig Kisegítő lelkészként Kapolyon is tevékenykedett 1788. július 26-tól november 4-ig. 1795. március 1-jén hunyt el.
Balási András - A 18. Századi Plébánia Vezetője
Balási András Nagycétényben (Nyitra megye) született. Pappá szentelésére 1757-ben, Szent Brúnó napján került sor, ami egy különleges dátum a karthauzi rend alapítója tiszteletére. Káplánként Mezőkomáromban (1757-1758) és az Andocsi Ferenceseknél (1755-1758) szolgált, valamint Tabon is káplán volt 1758-ban. Még abban az évben, 1758-ban kinevezték Tab plébánosává, és egészen 1779-ig, azaz 21 éven keresztül vezette a plébániát. Az ő plébánosi időszaka a Mária Terézia uralkodása alatti időszakra esett, amikor az egyházmegyei élet konszolidálódott. Veszprémben hunyt el 1784. június 18-án.
Hrabálik József - Az Első Rögzített Plébánosok Egyike
Hrabálik József 1720-ban született. Pappá szentelésére 1748-ban került sor. Káplánként Mecsekjánosiban, Mágocson, Magyarszéken (1749-1751), Belvárdgyulán (1751) és Zalaegerszegen (1752) szolgált. Plébánosként 1752-től 1755-ig Tabon tevékenykedett, ezzel ő az egyik legkorábbi plébános, akinek adatai fennmaradtak, és rávilágítanak a plébánia hosszú, megszakítás nélküli történetére. Veszprémben hunyt el 1760-ban.
A Tab-i Plébánia története és lelki élete gazdag és sokszínű. A rózsafüzér imádságtól és az Utolsó Vacsora szimbolikájától kezdve, egészen a hosszú évszázadokon át szolgáló plébánosok életútjáig, mind-mind a közösség hitét és folytonosságát tükrözi. A felsorolt papok életútja egy-egy szelete a magyar katolikus egyház és a helyi közösség történetének, amelyben az elkötelezettség, az áldozatvállalás és az Isten iránti hűség generációról generációra öröklődik. Az ő munkájuk alapozta meg azt a lelki örökséget, amelyet a mai Tab-i Plébánia gondoz és továbbad a jövő nemzedékeinek.
tags: #rozsafuzer #utolso #vacsora #plebania #tab