A paprika (Capsicum annuum) az egyik legkedveltebb zöldségféle hazánkban, és világszerte is számos konyha alapanyagát képezi. Nem csupán gasztronómiai sokoldalúságának köszönheti népszerűségét, hanem annak is, hogy szinte bármilyen körülmények között termeszthető. Azonban, mint minden termesztett növény, a paprika is érzékeny a környezeti tényezőkre és a különböző kórokozókra, amelyek a levelek sárgulásához vezethetnek. Györffyné dr. elmondása szerint is sokan fordulnak hozzájuk ezzel a problémával. A sárga levelek sosem jelentenek jót egy paprikapalántán, ezért fontos, hogy minél előbb kiderítsük, mi okozza őket, hogy orvosolhassuk a problémát.
A paprika igényei és optimális körülményei
A paprika melegigényes növény, a mag csírázásához szükséges optimális hőmérséklet 20 °C, ez alatt csak lassan, nagyon vontatottan csírázik. Ott díszlik szépen, ahol az átlaghőmérséklet 17 °C fölött van. A legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18 °C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el, és 10 °C alatt megáll a fejlődésben. Hosszúnappalos növény, 12 óránál hosszabb ideig tartó világosságot igényel a virágzáshoz. A meleg, szerves anyagban gazdag, a vizet jól áteresztő, levegős, morzsás szerkezetű, humuszban gazdag talajokat kedveli. Alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége. Fontos, hogy a paprikának megadjuk, amire szüksége van, és akkor a termés sem marad el.
A paprika az egyik legkedveltebb, ha nem a legkedveltebb zöldségféle vidékünkön. Szintén Amerikából származik, és Kolumbusz második útja után hozták be Európába. Mint más, akkor behozott, addig ismeretlen növényeket, a paprikát is dísznövényként tartották a főúri kertekben. Először fűszerként használták, és mivel a bors nagyon drága volt, a helyette használatos paprika nagyon gyorsan elterjedt. Jelenleg nagyon sok fajtája létezik. A zöldpaprikát fogyasztásra fóliasátrakban hajtatják, szabad földön a vastaghúsú fajtákat és a fűszerpaprikát termesztik. A paprika, és különösen a csípős fajták - cseresznyepaprika, csili - termesztése igen munkaigényes, ezért szabadföldi termesztésével egyre kevesebben foglalkoznak.
Az Alföldön már föld sem kell a paprika és paradicsom termesztéséhez
A levelek sárgulásának élettani okai
Még a legprofibb gazdákkal is előfordul, hogy paprikáik levelei besárgulnak valamitől. A legtöbb esetben a vízstressz és a tápanyaghiány felelősek a sárguló paprikalevelekért, ezért ügyelj a megfelelő öntözési ütemterv betartására. Ne feledd továbbá, hogy ha egyszer egy levél besárgul, akkor az végleg sárga is marad, ezért koncentrálj inkább arra, hogy mindent megadj palántáidnak, amitől új, egészséges leveleket növeszthetnek. A paprika levelének sárgulása több okra vezethető vissza, és nem mindegy, hogyan gondozod a paprikát.
Vízstressz: túlöntözés és vízhiány
Az esetek túlnyomó többségében a túlöntözés áll a paprikalevelek sárgulása mögött, nem pedig a vízhiány. A paprikák imádják a meleg, száraz körülményeket, és jobban tűrik a szárazságot, mint a legtöbb növény. Ha kiszáradnak, akkor leveleik először szimplán lekonyulnak, de egy gyors öntözés hatására új erőre kapnak majd. Amit azonban kevesebben tudnak, az az, hogy a növényekre a túlöntözés is komoly veszélyt jelenthet. Ha a gyökerek tartósan nedves közegben állnak, a növény nehezebben jut oxigénhez, és a levelek deformálódni kezdenek. Különösen gyakori ez cserepes nevelésnél vagy rosszul szellőző fóliasátorban. A vízstressz elkerülése érdekében napi szinten ellenőrizd paprikapalántáidat, és figyelj oda a megfelelő, rendszeres öntözésükre. Dugd az ujjad a földbe mellettük, és nézd meg, hogy mennyire száraz. Ha durván 5 cm mélyen még nyirkos, akkor aznap már nem kell öntöznöd őket. Ha száraz, akkor jöhet a víz! A legjobb megoldás az egyenletes vízellátás. A paprika jobban viseli a ritkább, de alapos öntözést, mint a gyakori, kis mennyiségű locsolást.
Tápanyaghiány
A május közepén kiültetett paprika és paradicsom bekötött, a bogyók növekedése megindult, a termésképzéshez nagy mennyiségű tápanyagra, mindenekelőtt nitrogénre van szükség, ezért előfordulhat, hogy a talajban kevés a tápelem. Fontos, hogy a fiatalabb vagy az idősebb leveleken látható a sárga elszíneződés. Az úgynevezett makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) hiánytünetei mindig az idősebb, azaz az alsó leveleken mutatkoznak először. A hiány fokozódásával idővel a középső, majd a fiatalabb levelekre is átterjednek. A mikroelemek és azon tápanyagok hiányát (pld. mangán, vas, cink, bór, kén, kalcium) a fiatal levelek és hajtások sárgulása jelzi. Kivétel lehet a magnézium, amelynek hiánya a középtáji levelek sárgulását okozza.
Fontos továbbá, hogy milyen módon sárgul a paprika levele. A tápelemek okozta sárgulásnál többé-kevésbé a szövetek egyenletes és nem foltszerű klorózisa a jellemző. A kálium hiánya esetén jellemzően a levél hegye kezd sárgulni, a nitrogén esetében a levél széle, míg a magnézium esetében a levélnyél irányából induló klorózis a jellemző. A levelek sárgulása kialakulhat akkor is, amikor a növény valamilyen okból nem tudja a talajból felvenni az adott elemet. Ekkor a tápanyag felvételét akadályozó tényezők, mint például a kedvezőtlen talajkémhatás, a levegőtlen talaj, a rossz talajszerkezet vagy a szárazság megszüntetésével lehetséges a gyógyítás.
A fiatal levelek (hajtásvégek) sárgulása legtöbbször mangán, cink, de sokkal gyakrabban a vas hiányára vezethető vissza. Ennek oka általában a túlöntözés, vagy egy nagyobb eső lehet. Ilyenkor az oxigén kiszorul a talajból, és a vasvegyületek a növény számára nehezen felvehető formává alakulnak át. A paprika nagyon igényli a nitrogént, mely sokban segíti a növény fejlődését. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag. Azonban ügyeljünk rá, hogy a paprika nem tolerálja az egyszeri nagy műtrágyaadagot.
Hőmérsékleti stressz és fényviszonyok
A paprika hőigényes, melegigényesebb, érzékenyebb, mint a paradicsom. Ha közvetlenül kiültetés után a levelek sárgászöldek, és hólyagos, görbült, egyenetlen felszínűek, a növény jelzi, hogy fázik. Egyidejűleg a növekedése is lelassul. Fontos, hogy a paradicsomok kiültetésével ne egyidejűleg ültesd ki a paprikát, vagy vidd ki a cserepét, hanem később, amikor már melegebb az idő. Aki türelmetlen volt, korán kitessékelte a növényt, az bizony így jár. Forró nyári napokon a paprika levelei sokszor összesodródnak vagy „csónak” alakot vesznek fel. Ezzel próbálják csökkenteni a párologtatást és védeni magukat a kiszáradástól. A tartós hőség azonban már komolyabb gondot is okozhat.
Napégés és akklimatizáció
A beltéren nevelkedett palánták, még ha LED növénynevelő lámpával meg is világítottad, a levelek a kinti napon megperzselődnek, pergamen szerűen, foltokban száradnak. Nem örül a növény, ha azonnal kivágod a napra. Kerülni kell a korai kiültetést és a hirtelen, erős napsugárzásnak való kitettséget.
Az Alföldön már föld sem kell a paprika és paradicsom termesztéséhez
Betegségek és kártevők okozta sárgulás
A paprika leveleinek deformálódása mögött olykor tápanyaghiány áll, de a gombabetegségek általában foltszerű tüneteket mutatnak. A paprikának több kártevője és betegsége is van, de ha be tudjuk tartani a vetésváltást, nem okoznak nagyobb gondot. A paprika betegségei lehetnek vírusos, fitoplazmás, baktériumos és gombás betegségek. Ezeket a vírusos betegségeket általános tüneteik miatt nevezhetjük úgy is, hogy a paprika levélbetegségei.
Vírusos betegségek
Ha már palántaneveléskor ráncosodnak a levelek, és zöld- világos zöld mozaikos mintázat tűnik fel, nagyobb a baj, valószínűleg vírusos volt a vetőmag. Ha ugyanezt tapasztalod kültéren, miközben a levélfonákon levéltetveket lehet felfedezni, a tetvek vitték rá a paprikára a vírusfertőzést! Akárcsak az emberi fertőzés esetén a tetvek „nyálával” terjed a vírus, a szívogatással megsebzett leveleken keresztül. Sajnos a már megfertőzött növényektől meg kell szabadulni, mert a betegség nem gyógyítható, különösen, ha uborkamozaik vírus okozta a fertőzést.
Uborka-mozaikvírus (CMV, újhitűség)
Az uborka-mozaikvírus okozta újhitűség nevű betegség tünetei közé tartozik, hogy a növények szártagjai megrövidülnek. A levelek elkeskenyednek, felületük fénytelen, halványzöld vagy zöldessárga. A beteg tő sok virágot hoz, közülük azonban kevés kötődik. A termés torz, termésfala vékony, felülete durván ráncolt és fénytelen. A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Védekezés: eszközök fertőtlenítése hipóval; rezisztens fajták telepítése pl.: Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel.
Dohány mozaikvírus (TMV) és Paprika enyhe foltosság vírus (PMMoV)
A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van: a sötétzöld mozaikosodás és a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van. Védekezés: ellenálló fajták termesztése pl.: Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés gőzzel; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása. Csávázott vetőmag-használattal kiiktatható, hogy magról fertőzzön a vírus. Sok paprikafajta már ellenálló a tobamovírusokkal szemben.
Paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV)
Más néven paradicsom bronzfoltosság vírus. A betegség tünetei: a leveleken sárga, később bebarnuló foltok láthatók, ezek kör alakúak is lehetnek. A hajtáscsúcs lehervad, majd elszárad. A száron sötétbarna foltok jelennek meg. E paprika betegség növényházban jelentkezik, a vírust leggyakrabban a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz viszi át egyik növényről a másikra, de növényápolási munkák során szövetnedvvel is könnyű fertőzni, ezért a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.
Sárgaság vírus (PMV)
A betegség tünetei: A levél fő- és mellékerei kivilágosodnak, az érközök sárgászöldek, a levélerek mentén sötétzöld sávok vannak. Védekezés: A levéltetvek ellen érdemes védekezni.
Sztolburvírus (phytoplasma)
Az úgynevezett sztolburvírus jelenlétét szintén torz növekedésű, sárguló levelű tövek jelzik. A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik, és a rajta lévő termések összeaszalódnak. A burgonyafélék családjából az összes faj gazdanövénye ennek a kórokozónak, valamint az apró szulák, aminek gyöktörzsén áttelelnek a kabócák, melyek átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. Akkor lehet számítani a betegség nagyobb elterjedésére, amikor meleg nyarakon a kabócák jobban elszaporodnak. Ezért a védekezés elsősorban a kabócák irtására irányul, illetve az áttelelésüket biztosító évelő gyomokéra.
Baktériumos betegségek
A paprika baktériumos betegségeinek leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.
Baktériumos levélfoltosság és rothadás (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)
Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé, és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz, a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek, ezért már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba. Nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben. Védekezés: Egészséges, fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
Baktériumos termésfoltosság és rothadás (Pseudomonas syringae pv. Tomato)
A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Szabadföldön ilyen általában júniusban várható, növényházban akkor, ha a levegő 15-20 °C-ra csökken. A betegség tünetei: Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása. Védekezés: A fertőzési forrás a talajra hullott növénymaradványok, ezért azokat meg kell semmisíteni. Növényházban fűtéssel és az öntözés mértékével befolyásolható a betegség kártétele.
Gombás betegségek
Palántadőlés (Pythium debarianum és Rhizoctonia solani)
A termesztéstechnológia ezen szakaszának a legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoczonia solani. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pítium az oospóráival, míg a Rizoktónia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A pítium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a rizoktónia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti.
Védekezés: Sajnos azt kell írnom, hogy nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség, a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A pítium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A rizoktónia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG. Elsősorban a környezetkímélő, bio megoldások ajánlhatók erre a célra. Ilyen kíméletes, de egyben legmunkaigényesebb és legdrágább módja a talajcsere. A hagyományos, vegyszeres eljárás a talaj gombaölővel történő kezelése, ezt magvetés után, illetve a kelést követően kell kijuttatni a talajba.
Lisztharmat (Leveillula taurica)
A lisztharmat gombája a paprika leveleinek fonákján kezdetben szabálytalan, egyre nagyobbodó, később az erek által határolt, szegletes, gyakran összeolvadó, barna foltokat képez. A levelek fokozatosan lehullnak, a növény felkopaszodik. A miklobutanil vagy a penkonazol hatóanyagú készítmények blokkolják a kórokozót. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek lisztharmat tünetek, de akkor az termesztő mulasztása. A fertőzési források a beteg levelek, ezért a fertőzött lombot meg kell semmisíteni. A kórokozó télen a növényházban könnyen áttelel a hajtatott növényeken. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. A meleget szereti, 26-30 °C-ot, és bár száraz vidékeken fordul elő (Magyarországon is inkább a déli országrészben), konídiumai 100%-os relatív páratartalom esetén csíráznak leginkább. Gyakori szellőztetéssel elérhető, hogy ne alakuljanak ki kedvező a feltételek a gomba szaporodásához.
Alternáriás szárazkorhadás (Alternaria solani)
Az alternáriás szárazkorhadás fertőzésének tünetei a leveleken, levélnyélen világosszürke, elhalt foltok alakjában mutatkoznak meg. A termés csúcsi részén a foltok oválisak, világosbarnák, élesen elhatároltak, termésbe süppedők. Közepük kivilágosodik, rajtuk barnásfekete, bársonyos penészgyep jelenik meg. Későbbi stádiumban a termések rothadnak, illetve múmiaszerűen összeaszalódnak. A tünetek megjelenése előtt a mankoceb, illetve az iprodion hatóanyag javasolt.
Szürkepenész (Botrytis cinerea)
A szürkepenész elsősorban hajtatott paprikán jelentős, szabadföldön csak elvétve fordul elő. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. A betegség tünetei: a száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki. Védekezés: A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életképes, ezért a növénymaradványokat mindig el kell távolítani. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22-24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb. A növényház rendszeres szellőztetésével csökkenthető a páratartalom.
Szklerotíniás betegség (Sclerotinia sclerotiorum)
A betegség tünetei: A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad. Védekezés: Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életképes. A másik a fertőzött növénymaradványok. A hajtatóház talajának cseréjével lehet védekezni, illetve vetésforgóval. Kiültetés után közvetlenül gombaölővel érdemes kezelni az állományt, ahol ez a betegség jelen lehet. A talajban lakó kórokozók ellen Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szerrel lehet eredményesen védekezni, mely szintén egy gomba és a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.
Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. capsici)
A betegség tünetei: A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető. Védekezés: Fertőzési források a talajba került növényrészek, melyeken a gomba hosszú ideig életképes marad, ezért paprikát ne termesszünk ugyanazon a helyen több évig (vetésforgót célszerű alkalmazni) és a többi gazdanövényt se. A gomba vetőmaggal is fertőzhet, vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mert a magcsávázás nem használ. A kórokozó számára a magas, 25-30 °C körüli hőmérséklet kedvező és az alacsony vízkapacitású talajok. Növényházban ezért szellőztetéssel és öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.
Kártevők, amelyek sárgulást és deformációt okozhatnak
A paprika kártevői szintén nagyon fontos témakör, hiszen ők nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket, így ha például nem védekezünk a levéltetvek ellen, az egész paprika állományunk áldozatául eshet valamelyik végzetes betegségnek, mint például a vírusoknak.
Gubacs fonálférgek (Meloidogyne hapla, M. incongnita)
A hajtatóházakban, szerencsére ritkán, de akkor nagy gondot okozó kártevők a gubacs fonálférgek. A növények gyökerein élősködnek, hajtatásban sok generációjuk fejlődik ki. A gyökereken gubacsokat képeznek, ez nagyban gátolja a működésüket, a növények lankadnak, gyengén fejlődnek, majd elpusztulnak. Az egyenetlen fejlődés, az egyes növények fejlődésbeli lemaradása és a hajtáscsúcs kifehéredése árulkodó tünet. Ha megjelennek, csak a talaj fertőtlenítésével lehet védekezni ellenük. Agrotechnikai védekezés: kőzetgyapoton termesztés, a talajtól izoláltan. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.
Szélesatka (Polyphagotarsonemus latus)
A hajtatóházakban szintén komoly károkat okozhat a szélesatka. Igen apró, még nagyítóval sem látható. Mindig a legfiatalabb hajtásrészeken szívogat, a virágban, a kis bogyókezdeményen. A palántákon a felső, legfiatalabb levelek csavarodása figyelmeztet a jelenlétére. A fiatal levelek, a hajtáscsúcs torzul, olyan mintha gyomirtó károsította volna. Ilyenkor kell védekezni ellene. Üvegházakban a termések torz növekedésével okoz jelentős károkat egy másik faj, a tetűatkákhoz tartozó széles atka. Az atkák ellen az abamektin-, piridaben-hatóanyagok használhatók.
Kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae)
A paprikán is élősködő kétfoltos takácsatka a tápanyagokat szívja ki a sejtekből, ennek következtében a levelek sárgulnak, száradnak és lehullnak. A fonákon lévő finom szövedék és a levedlett lárvabőrök tömege utal a kártevő jelenlétére. Száraz, meleg időjárásban több nemzedékük alakul ki. Négy pár lába van, szárnya nincs, 0,5 mm-es állat. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak, ami klorofil elhaláshoz vezet, amitől elsárgul, majd elhal a levél. Finom szövedéket készítenek a levélen. 2-3 hét alatt kifejlődik egy nemzedék.
Levéltetvek (Aphididae család)
Gyakori, mindenki által ismert kártevők a levéltetvek. Ha elszaporodnak, jelentősen meggyengítik a növényeket, a termést, és persze az egész növényt szennyezik az általuk produkált ragacsos mézharmattal. Azért is veszélyesek, mert a vírusokat is terjesztik. Leggyakrabban a hangyák hordják szét őket, figyeljünk oda, mert ahol a hangyák megjelennek, ott levéltetvek is vannak. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt, és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb. Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre, és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elégek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű írtó). Ellenük a tiametoxam vagy a deltametrin hatóanyag használható.
Tripszek (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis)
A hajtatóházak veszélyes kártevői a tripszek, Dohánytripsz - Thrips tabaci, és a Kaliforniai virágtripsz - Frankliniella occidentalis. A tripszek nyúlánk rovarok, 0,8-1 mm hosszúságúak, szabad szemmel is láthatók. A szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken, a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik. Nehéz védekezni ellenük, ha megjelennek, többszöri permetezés szükséges, mivel a tojásaik a bőrszövetben vannak, az egyik lárvaállapot pedig a talajba vonul. Megfigyelésükre nagyon jók a kék színű színcsapdák. A védekezést ezek alapján pontosabb. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik.
Az Alföldön már föld sem kell a paprika és paradicsom termesztéséhez
Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Nemcsak a hajtatásban, hanem a szabadföldi termesztésben is nagy károkat okoz a gyapottok bagolylepke. A lepke a kis bogyóra rakja tojásait, amelyekből gyorsan, 3-4 nap alatt kikelnek a hernyók, ezek berágják magukat a termésbe, és annak belsejében fogyasztják a fejlődő magkezdeményeket. Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnynak a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre, majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös.
A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik, és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki, és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér végződik. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk. Védekezés: Ahogy említettem minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapjuk az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben, akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl.: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.
Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) és Somkóró-bagolylepke (Discestra trifolii)
A bagolypillék közül a vetési bagolylepke június-júliusban károsító első nemzedékének lárvái a paprika szárát a föld felszínéhez közel rágják körül, a szeptembertől őszig észlelhető második nemzedék hernyói viszont a leveleket hámozgatják, lyuggatják. A fiatal, szőrös hernyók fénytelenek, szürkék, idősebb korban fényesek, csupaszok, oldalukon sötét sáv húzódik. A somkóró-bagolylepke zöld színű, hosszanti fehér vagy sárgás csíkokkal tarkított hernyója a paprika belsejében a magvakkal táplálkozik. A lepkék megjelenésekor permetezzünk deltametrin hatóanyagú szerrel.
Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)
A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani is képesek, de csak a fiatal egyedek, és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani. Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni, és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.
Cserebogár pajor (Melolonthoidae család)
Talajlakó kártevők. Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni. A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családjába tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg, mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek, és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.
Megelőzés és általános védekezési stratégiák
Ahhoz, hogy a termesztett paprika egészséges legyen, nem feltétlenül mérgekkel kell megvédeni a kórokozóktól. A paprika betegségei elleni bio védekezés alapja a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata, valamint fontos, hogy az azonos családba tartozó növényeket egymástól távol ültessük, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók. Érdemes az évenkénti területváltás, kerülni kell az azonos vírusokra fogékony növények közelségét (paradicsom, burgonya, lucerna).
A paprikát érdemes palántázni, melyek felneveléséhez nyolc hétre van szükség. Amikor a palánták már elérték az 5-6 lombleveles állapotukat, párosával ültessük ki őket a magaságyásba, vagy a kerti ágyásba. A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültessük. A palánták ágyása köré húzzunk bakhátat, vagyis készítsünk egy árkot a kapával. Az árkokban meg tud maradni az eső- és az öntözővíz, így érdemes azt kéthetente alaposan feltölteni, hogy a növény kellő mennyiségű vízhez juthasson. A palántákat májusban, a fagyosszentek után ültessük ki a kertbe, 30x30 cm távolságra egymástól. Mélységük egyezzen meg azzal a mélységgel, ahogyan palántaként az ültetőedényben voltak.
A paprika nagyon kényes a gyomokra, így rendszeresen meg kell tőlük szabadítani, különben nem fog szépen fejlődni. Ha a terméskötés után a paprika nem kap elegendő vizet, akkor előfordulhat, hogy az aszálystressz miatt több kapszaicint termel, és az enyhe ízű paprika is csípős lesz. Érdemes a paprika tövét mulcsozni, hiszen így jobban megőrzi a talaj a nedvességet. Amint eléri a megfelelő érettségi szintet, le kell szedni a termését. Ha a szedéskor pattanó hangot hallat a kocsány, akkor tökéletes érettségi fokában szedtük le a paprikát.
