Hollandia, a csatornák és a szélmalmok országa, számos egyedi hagyományt és sportot rejt magában, amelyek közül kiemelkedik a polsstokverspringen, vagy frízül fierljeppen néven ismert csatornaátugró sport. Ez a különleges tevékenység nemcsak a holland tájra jellemző, hanem a rúdugrás, mint atlétikai versenyszám történetébe is mélyen beleágyazódik. Ahogy az országban megannyi furcsaság feltűnhet egy látogató számára - például a csatornák melletti korlátok hiánya, vagy a földszinti erkély nélküli „turistaajtók” -, úgy a hollandok magas termete és a sportos hajlamuk is magyarázatot ad a rudas ugrások népszerűségére.
A Fierljeppen, avagy a Csatornaátugrás Művészete
Frízföld különleges sportja, a fierljeppen, abból áll, hogy az adott versenyzőnek egy hosszú rúd segítségével át kell ugrania a csatornát. Gyermekkorunk válik valóra ebben a sportban. Melyik fiú vagy akár kislány hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget? Csatorna, hosszú bot? Már dörzsöljük is a kezünket. Az első hivatalos csatornaátugró bajnokságot 1767. augusztus 24-én rendezték meg a frízföldi Baard településen. A rúd! Ne feledkezzünk meg a rúdról, hiszen egy jó technikai sport nem létezhet megfelelő sporteszközök nélkül. A szabályok szerint a hossza nem lehet rövidebb, mint 8 méter. Ugye kezded máshogy látni a dolgot?
Ez a sport a holland parasztok találékonyságából született. Mivel itt sok a víz, a parasztok egy idő után rájöttek, hogy ha ezeket nem akarják állandóan kerülgetni, akkor kénytelenek a csatornákon átugrálva közlekedni. Komoly felnőtt emberek ugrálnak át a vízen egy bottal. Amúgy teljesen meg tudom érteni. Egyetlen egyszer próbáltam meg a megszokott, tanult útvonalam helyett toronyiránt a buszmegállóhoz eljutni - ezalatt többször kellett hidat keresnem.
A Rúd Fejlődése a Fierljeppenben
A rúd anyaga és hossza jelentős fejlődésen ment keresztül az évek során:
- 1975-ig: Fából készült a rúd, melynek maximális hossza 10 méter volt.
- 1975 után: A rúd anyaga alumínium lett, és egy hosszabbítás segítségével 12 és fél méterre nyúlt.
- 2006-ban: Pontosan 50 évvel az első szervezett verseny után a rúd már karbonból készült, és hossza elérte a 13,25 métert.
A játék a következőképp zajlik: egy jó magas kiszögellésről nekiszalad a versenyző. A már előre vízbe helyezett rudat megragadva elrugaszkodik, majd amikor a rúd megközelítőleg függőlegesen áll, a játékos megpróbál a lehető legmagasabbra mászni rajta. Ezután eldől, és gyakorlatilag rázuhan a túloldali homokos partra. Gondolom, így már érthető, hogy ez nem egy veszélytelen sport. Ha a versenyző beleesik a vízbe, azon jókat röhöghetünk, de azért egy törött kar már nem olyan vicces. Ezért praktikus gyakorlópályák vannak kialakítva a sportolóknak. A pillanatnyi rekordot Jaco de Groot tartja 22,21 méterrel, amit 2017-ben ért el. A településen, ahol lakom, van egy szabadstrand, aminek a szomszédságában áll egy elkerített fierljeppen gyakorlópálya.
A Rúdugrás, mint Olimpiai Sportág
Az atlétika, a sportok királynőjeként ismert, egy olyan sportág, amely magában foglalja az emberi test alapvető mozgásformáit: a futást, az ugrást és a dobást. A rúdugrás az ugrószámok közé tartozik, és az atlétika látványos és technikai szempontból kihívást jelentő versenyszáma.
A Rúdugrás Története és Fejlődése
Az atlétika bölcsője Hellaszban ringott, ahol már az i. e. VIII. században is rendeztek atlétikai versenyeket. Az első újkori olimpiai játékokon Athénban - akárcsak a múltban - az atlétika képezte a program gerincét.
A rúdugrás, mint versenyszám, hosszú utat tett meg az ókori ügyességi próbáktól a mai modern, technikailag fejlett sportágig. Az i. e. V. századra datálható pentatlon, amely futásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból, távolugrásból és birkózásból állt, még nem tartalmazta a rúdugrást, de az ügyességi és erőpróbák hagyománya megalapozta a későbbi sportágak fejlődését.
A rúdugrásban a versenyzők egy rugalmas rudat használnak, hogy minél magasabbra jussanak. A rúdugrónak egy rugalmas rúd segítségével, nekifutásból kell átugornia a két állvány között elhelyezett lécet. A pálya hossza legalább 40 m, az állványok magassága 6-6 m, a léc hossza 4,3-4,4 m, a tömege legfeljebb 2,25 kg. A leérkezőhely puha szivacsból készül, legalább 1,5 m magas és 5 m × 5 m felületű. A rúd anyaga, hossza és átmérője nincs megszabva. Manapság általában 4,9 m hosszú műanyagból készült rudat használnak.
Versenyszabályok és Technikák
A rúdugróversenyek lebonyolításának szabályai azonosak a magasugrás versenyeinek szabályaival. A léc: A versenyzőnek úgy kell átugrania a lécet, hogy az ne essen le. Magasság emelése: A versenyt általában alacsony magasságon kezdik, majd fokozatosan emelik a lécet.
Néhány fontos szabály a rúdugrásnál:
- Ha a versenyző ezt követően bármilyen változtatást kíván, azonnal tájékoztatnia kell a versenybírót, még mielőtt az állványokat az általa előzetesen megadott helyzetbe beállították volna.
- A rudat senki nem érintheti mindaddig, amíg az a léctől visszafelé nem esik.
A technikai fejlődés, mint például a rúd anyagának változása fából alumíniumra, majd karbonra, alapvetően befolyásolta a sportágat és az elérhető eredményeket. Az i. sz. II. században élt szofista, Philostratus tevékenységeket is ellentmondásosan értelmezte. A testkultúra és az atlétika fejlődése azonban töretlen maradt.
Tanulj rúdugrást Chris Nilsen olimpiai ezüstérmessel - Wanda Diamond League
Bagyula István és a Magyar Rúdugrás
Bagyula István csaknem három évtizede tartja a rúdugrás magyar csúcsát, ennyi idő alatt 592 centis rekordja közelébe sem ért senki, és valószínűleg jó ideig nem is fog. Hétévesen látott először rúdugrót: nagymamája a Csepel SC-nél takarított, és a nyári napközis tábor helyett a kisfiút elvitte magával a munkahelyére. A gyerek ott a rúdugrók edzésébe csöppent, s nem mozoghatott ügyetlenül, mert az edző kiszúrta, másnaptól pedig már ő is ott ugrált a többiekkel a „homokozóba”, ahogy a távolugrógödröt az atléták maguk között nevezik. Onnantól nem volt megállás.
„A rúdugrás megfogja az embert, szinte függőséget okoz. Mert folyamatos motivációt jelent, hogy a sikeres kísérlet után rendre kicsit magasabbra tegyük a lécet” - mondta sportága varázsáról Bagyula István. - „Nekem is állandóan az járt a fejemben, hogy feljebb és feljebb jussak. Ezért is gondolom azt, hogy ha többen ismerkednének meg a rúdugrással, újra népszerű és eredményes lenne a szakág Magyarországon. Manapság egy tehetséges fiatal az atlétika más versenyszámaival ismerkedik meg előbb, így majdhogynem kizárt, hogy idővel a rúdugrás közelébe kerüljön.”
Bagyula István pályafutása során számos kiemelkedő eredményt ért el:
- Olimpiai 7. (1988), olimpiai 9. (1992)
- Világbajnoki 2. (1991)
- Fedett pályás Európa-bajnoki 2. (1992)
- Fedett pályás világbajnoki 6. (1989)
- 5x magyar bajnok (1988, 1989, 1994, 1995, 1998)
- 3x universiadegyőztes (1991, 1993, 1995)
- Junior-világbajnok (1988), junior Európa-bajnoki 2. (1987)
- Díja: az év magyar atlétája (1991)
A Veszély Kezelése és az Edzés Szerepe
A veszély ettől függetlenül jelen van a rúdugrásban, s az edző egyik feladata ennek vélt és valós mértékét kezelhető szinten tartani. Ehhez a legjobb eszköz a gyakorlás, az ugrástechnika folyamatos javítása, finomítása. Bagyula szerint, ha ő is a hagyományos módon kezdi a karrierjét, valószínűleg sohasem kerül a rúdugrás közelébe, mert az átlagnál gyorsabban futott, nagyobbat ugrott, így más edzők valószínűleg tízpróbázót, sprintert vagy távolugrót próbáltak volna faragni belőle. Szerinte egyik versenyszámban sem lehetett volna annyira sikeres, mint rúdugrásban.
Bagyula István csak néhány alkalommal mérte össze az erejét a versenyszám legnagyobb alakjával, Szergej Bubkával, és azon kevesek közé tartozik, akik le is győzték. Igaz, 1991. július 31-én az ukrán legendának nemigen volt kedve versenyezni a tengerszint felett 2035 méteren elterülő északolasz Sestrierében az erős szembeszél miatt, de a versenyszervezők végül rávették, hogy ugorjon egyet, ha már eljött. Bubka kötélnek állt, és 560-nal az élre ugrott, de azonnal közölte, köszöni a lehetőséget, részéről ennyi volt. Ezt hallva Bagyula úgy gondolta, hogy le lehet győzni, és kölcsönrúddal ugorva átvitte az 570-et és nyert.
A Rudu hiánya és a Feltételek fontossága
A tárgyi feltételek megléte ebben a versenyszámban különösen fontos, és a hetvenes-nyolcvanas években itthon jellemző volt a rúdhiány. Ebből a szempontból a Csepel SC-nek szerencséje volt, Etédi Endre ugyanis már hozzájutott olyan rudakhoz, amilyeneket nehéz volt beszerezni, de sohasem volt belőlük elég. Bagyula szerint, ha az 1987-es junior Európa-bajnokságon nemcsak ötméteres rúdja van, hanem az akkor már elérhető 520 centis rúddal is rendelkezik, nemcsak ezüstérmet szerzett volna.
A megfelelő rúd mellett van még egy fontos szempont ebben a versenyszámban: a folyamatos fedett pályás edzéslehetőség, mivel kint nehéz tervszerű munkát végezni az időjárás folyamatos változása miatt. A rendszerváltás előtt korlátozottan, utána pedig egyáltalán nem volt fedett pályás edzéslehetőség márciustól a júniusi versenyszezon kezdetéig. Hiába voltak adva a tárgyi feltételek szabadtéren, ha áprilisban még esett a hó, a tavaszi változatos időjárás szinte biztosan kizárta a magas szintű szabadtéri munkavégzés lehetőségét. Bagyula úgy gondolja, ha lett volna folyamatos fedett pályás edzéslehetősége, több jó éve is lehetett volna. Így „csak” öt országos bajnoki címet tudott szerezni, pedig ha nem volt sérült, nem volt ellenfele itthon.
Egyéb Holland Furcsaságok és a Tolerancia
Hollandia szuper. Egy kissé ugyan komplikált, hogy majd’ minden nagyobb városnak saját nyelvjárása van, de az emberek toleránsak (lásd, pl. melegházasság) és pozitívak. Általában nincs rasszizmus. Előző novemberben valaki megosztotta a következő fotót. Ezért elkezdtek demonstrálni a Télapó tradicionális segítői, a Zwarte Pietek (Fekete Péterek) ellen is. Szerintük hagyomány ide vagy oda, a Télapóval (itt: Sinterklaas) eztán nem jöhetnek a Pietek, csak ha más a színük, mert a fekete dolgozók „használata” rasszista. Azóta vannak rózsaszín, foltos, kék…stb. Tehát még egyszer: az emberek pozitívak. Példa a nyelvtanítás: „Nem baj, ha hülyeséget mondasz… (buksisimi)”. Igen, Hollandia csodás.
A hollandok a legmagasabbak a világon. Erre is van jó fotóm: ez egy ajtó, felnőtt (?) méretben. Ez a hagyományos gyerekágy voltaképpen egy szekrény a falban. Ebben az időben talán még nem volt törvény a gyerekvédelemről. Gyerek este be a szekrénybe, ajtó bezár és nyugi van. Hmmm…. megfontolandó.
Hagyományok: Egy régi tradíció az év legkorábbi bíbictojásának a keresése. Korábban az emberek azt gondolták, hogy a bíbictojás potencianövelő hatású. Keresték is, mint a güzü. Ha egy paraszt megtalálta az első tojást, be kellett jelentenie az önkormányzatnál.
