Amikor a tél már csak a hajnali deres fűszálakban él tovább, a kertész lelke újra éledezni kezd. A föld felszíne alatt már mocorog az élet, és a magok, mint apró ígéretek, csak arra várnak, hogy kibontakozzanak. A tavasz első igazi jele a saláta - ez a szerény, mégis sokszínű zöldség, amely szinte minden kertben megfér, s amelynek friss levelei a hosszú tél után a legelső vitaminforrást adják. A saláta palánta nevelése nem csupán hasznos, hanem valódi örömforrás is: ahogy a kis növények napról napra növekednek az ablakpárkányon, úgy nő bennünk is a tavasz reménye.
A fejessaláta-fogyasztásunk szezonális, a csúcsidőszak a kora tavaszi hónapokra esik, főleg a húsvét körüli hetekhez köthető, de köszönhetően a konyhakész salátakeverékek terjedésének a nyári hónapokban is kismértékű emelkedés tapasztalható. Az egy főre eső éves fogyasztásról pontos statisztikai adat nincs - becslések alapján 3-4 fej -, ami más európai országokhoz képest még mindig alacsonynak számít. A levélzöldségfélék forgalmazása, így a fejes salátáé is nehéz, rossz pulton tarthatósága miatt nagyfokú szervezettséget igényel. Noha még mindig találhatók olyan utcai zöldségárusok, ahol fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, javulás ezen a téren is érzékelhető.
A saláta vitaminok és ásványi anyagok raktára. A népi gyógyászatban a vér leukémia kezelésére használják, az Alzheimer-kór megelőzésére. Levelei csökkentik a vér koleszterinszintjét. A növény szára gombaellenes és antimikrobiális anyagot - laktukáriát tartalmaz. A levelek fogyasztása javítja a bőr, a haj állapotát és felgyorsítja a sejtek regenerálódásának folyamatát. A lé kémiai nyomelemeket tartalmaz: foszfor, kén, szilícium. Emellett a saláta kiváló rostforrás. 95%-os víztartalmának köszönhetően vízhajtó hatással rendelkezik, valamint serkenti a vérképzést és a veseműködést egyaránt. Folsavban, mangánban, A-, C-, K-vitaminban és rostban gazdag. Sok saláta részeként használják, bár a szakácsok szerte a világon használják levesekbe, wrapokba és szendvicsekbe is. Fejessalátát termeszteni az egyik legegyszerűbb dolog, mivel elég pár magot szórnunk a cserépbe, balkonládába vagy a szabad földbe, és pár hét leforgása alatt - az öntözést nem elfelejtve - már szedhetjük is a roppanós, egészséges leveleket. Ez az élet körforgásának legszebb, legkézzelfoghatóbb csodája.
A Saláta Fajtaválasztása és Típusai
A saláták világa rendkívül gazdag. Fontos követelmény a hazai vevőknél a fej zártsága és tömöttsége, bár az ilyen fajták hajlamosabbak az élettani betegségekre (belső levélbarnulás). A jól záródók a gombás eredetű betegségekre (botrítisz, szklerotíniás fertőzés stb.) kevésbé érzékenyek. A széles fejalap az úgynevezett ládatöltő fajták sajátossága, amelyeket a termesztők, de a kereskedők is kedvelnek. A felálló levelű típusnak a fonáki oldala nem vagy kevésbé érintkezik a nedves talajjal, ebből adódóan kevésbé fertőződnek a gombás betegségtől. Az új nemesítésűek legtöbbje jelentős peronoszpórarezisztenciával rendelkezik, és több vírusos betegségnek is ellenálló (pl. salátamozaik-vírus).
A hajtatásra alkalmas fajták gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható, kemény fejet képezzenek. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelűeket részesítik előnyben, amelyek egy-két napig minőségveszteség nélkül pulton tarthatók, és a szállítást is jobban bírják. Fejnagyság tekintetében nemcsak ősszel, de a tél végi, tavaszi időszakban is az egyre nagyobb fejeket keresi a piac (300-400 g). A hazai piac igénye a világoszöld színű, gyenge levélzettel és tömött fejjel rendelkező fajta. Ezek a fajták érzékenyebbek, elsősorban a ládázás és a szállítás viseli meg őket.
A fejessaláta (Lactuca sativa var. capitata) a legismertebb, klasszikus, omlós leveleivel a magyar konyha egyik alappillére. Szereti a hűvös tavaszi időt, és gyorsan nő, így már áprilisban kiültethető. Érdemes korai fajtát választani, mint például a „Május királya” vagy a „Great Lakes”. A kereskedelemben kapható úgynevezett hobby vetőmagok általában olyan salátafajták magvai, amelyek szabadföldi termesztésre ajánlottak. A fejessaláta hidegkedvelő növény, számára a tavasz, illetve az ősz az optimális termesztési időszak. A nyári melegben a legtöbb fajta nem hoz tömör fejet, hanem gyorsan magszárat fejleszt. Ezt elkerülhetjük nagyon korai magvetéssel. Ma már vannak olyan fajták, amelyek magszárfejlesztésre kevésbé hajlamosak, ezt a forgalmazók jelzik a tasakon.
A jégsaláta ropogós és üde. Kissé több meleget igényel, de még mindig a hűvösebb zöldségek közé tartozik. Feje tömörebb, levelei vastagabbak és ropogósabbak. A palánták lassabban fejlődnek, viszont jól tűrik a szállítást és a tárolást. A jégsaláták is jobban bírják a meleget.
A római saláta (más néven kötözősaláta) testes és aromás, magas, hengeres fejet nevel, levelei enyhén kesernyések, ami főzéshez is ideálissá teszi. Mivel kevésbé hajlamos a felmagzásra, késő tavaszi és nyári termesztésre is alkalmas, de korai palántából is szépen fejlődik.
A tölgylevelű saláta szinte dísznövényként is megállja a helyét a maga finom színezeteivel. Levelei hullámosak, tölgyfalevélre emlékeztetnek, és zöldtől a bordóig változatos árnyalatokban pompáznak. Ez a fajta nem fejessaláta-típus, így leveleit folyamatosan szedhetjük, ami ideálissá teszi a korai konyhakertbe. A fejet nem képző saláta típusok (lollo, tépő) az év későbbi szakaszában is vethetők.
Népszerű fajták és jellemzőik:
- Leveles saláta: A levelek fogyasztása javítja a bőr, a haj állapotát és felgyorsítja a sejtek regenerálódásának folyamatát. A hosszúkás leveleket a növénytől pengetik táplálékként. Formájuk: háromszög alakú, boncolt, tölgylevelű, legyező alakú. A levél színe a fajtától függ, halványzöld, sárgás, élénkpiros lehet.
- Szórakozás: Évszak közepi változatosság, ellenáll a betegségeknek és a kártevőknek. A levelek élénkpirosak, nagyok, olajosak. Egy kivezetés tömege eléri a 150-200 g-ot. Igényes a talaj összetételére. A palánták teljes megjelenése után 9 hét alatt érik meg. Alkalmas az üvegházban és a szabadföldön történő termesztésre. Megfelelő etetéssel és mérsékelt öntözéssel a növény aktívan fejlődik.
- Smaragd: A fajta évszak közepi, szárazságálló. Levelei sötétzöldek, finoman pezsegnek. A növény tömege eléri a 60 g-ot.
- Critset: Korai évfolyam. Alkalmas üvegházban vagy nyílt terepen történő termesztésre. Ellenáll a üldözésnek és a forró időjárásnak. A levelek világoszöldek, néha sárgák. A növény 6-7 hét alatt beérik. A kimenet tömege körülbelül 200-250 g.
- Balett: A fajta alkalmas termesztésre nyáron és télen. Fényhiány mellett is jól növekszik. A lombozat sötétzöld színű, lédús, ropogós, legyező alakú. A kilépő tömeg eléri a 600 g-ot.
- Félkáposzta saláta: A fajta abban különbözik a levélétől, hogy a növekedési folyamatban levő levelekből félig zárt káposztafejek alakulnak ki.
- Fesztivál: A fajta évszak közepe, érési ideje csaknem 10 hét. Levelei halványzöldek, a rozetta lekerekített alakú, 150 g tömegig megnő.
- Odessza kucheryavets: Évközi változat, laza rozettával. A levelek zöld színűek, ropogósak és ízletesek; hullámos szél.
- Eurydice: A fajta évszak közepe. Kis rozetta, nagy levelekkel, mélyzöld színű, ropogós.
- Kocanny (csikória) típusú saláta: A növény kis káposztafejnek tűnik. A levelek nagyon ropogósak és szilárdak.
- Tervezés (Design): Közepesen késő, magas hozamú fajta. Szárrezisztensnek tekinthető. A levelek lekerekítettek, buborékosak, hullámosak, finom ízűek. Az egyik fej súlya eléri a 650 g-ot.
- Nagy Tavak (Great Lakes): Késői salátafajta, 12-13 hét alatt érik. A káposzta feje kerek, teteje zárva, levele sötétzöld. A fajta ellenáll a hőnek és a virágzásnak.
- Négy évszak: A fajta évszak közepe. A vetőmagtermesztési módszer üvegházakba és nyílt terepre alkalmas. A fejek közepes méretűek, a külső lombozat vörös-bronz, a belső levelei pedig sárgák, olajos szerkezetűek. A levél kellemes és finom ízű.
- Római saláta: A káposzta feje hosszúkás. A felső levelek sötétzöldek, a belső pedig sárga.
- Legenda: A fajta ritkán hajlamos a betegségekre, ellenáll a lövöldözésnek. A fej közepes méretű, zöld levelekkel.
- Párizsi zöld: A fajta jól tűri a meleget és a hideget. A káposzta feje 12-14 hét alatt alakul ki, az első hajtások megjelenése után. A feje laza, súlya legfeljebb 300 g. A levelek lédúsak, ropogósak.
- Ballon: Késői évfolyam. A világos zöld káposztafej hosszúkás-ovális alakú, átmérője - körülbelül 12 cm, magassága - 20-25 cm.
- Romain Gelbus: A tenyészidő 12-13 hétig tart, a bokor függőlegesen növekszik, hosszúkás alakú. A zöldek ropogósak, gyengédek. A fajta lédús és ízletes lombja, valamint magas hozama miatt népszerű. Hátránya, hogy állandó talajnedvességre van szükség. Amikor a talaj kiszárad, a saláta hervadni és elpusztulni kezd.
A Saláta Környezeti Igényei: Talaj, Fény és Hőmérséklet
A saláta a hűvös évszak gyermeke. Míg a paradicsom és paprika a nyári forróságot kedveli, a saláta 10-18 °C között érzi igazán jól magát. Ezt a tulajdonságát érdemes szem előtt tartani a palántanevelés során, mert a túl magas hőmérséklet könnyen megnyurguláshoz, sőt felmagzáshoz vezethet. A cél az, hogy erős, zömök, élénkzöld palántákat kapjunk, nem pedig hosszú, vékony, gyenge hajtásokat.
Hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően az optimális léghőmérsékleti érték 10 és 20 °C között változik. Márciusban 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés, 15-20 °C-ot igényel. Éjjel, borult idő után 5-8 °C, napos időt követően 6-10 °C elegendő számára. Fűtetlen fóliák alatt nehéz az optimális érték közelében tartani a léghőmérsékletet, hidegben lassú a lombképzése, fejesedése. Optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyos esetben, hideg hatására a levél fonáki oldalán lilás elszíneződés is megfigyelhető. Tartósan alacsony hőmérsékleten több fajtában antocián képződik, a levelek lilás-zöld vagy vöröses-zöld színűek lesznek. Ez azonban minőségromlást nem okoz, pusztán az esztétikai élményt rontja. Optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. Magas hőmérsékleten laza, könnyű fejek fejleszt.
Hogyan tartsuk frissen a salátánkat | Spóroljunk Jamie-vel
A fény a saláta egyik legfontosabb éltetője. A palánták napi 10-12 óra fényt igényelnek. Ha február végén vagy március elején kezdjük a nevelést, a nappalok még rövidek, ezért a természetes fényt kiegészíthetjük növénylámpával. A fényszegény környezetben nevelt saláták megnyúlnak, leveleik halványak és gyengék lesznek. Nagyon fontos számára a fény. Ha napfényt nem tudunk biztosítani számára, ne kísérletezzünk termesztésével. A saláta napfényt igényel. Helyezze az üvegházat/fóliasátrat olyan helyre, ahol minden nap legalább hat órányi közvetlen napfény éri, vagy beruházhat egy világítási készletbe.
A talaj az élet alapja, és ez különösen igaz a salátánál. A gyökérzete finom, sekélyen elhelyezkedő hajszálgyökerekből áll, ezért a morzsalékos, humuszban gazdag, enyhén meszes talaj az ideális. A túl agyagos földben nehezen fejlődik, mert nem jut elég levegőhöz, míg a homokos talajból gyorsan kiszárad. A saláta más zöldségfélékhez képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben, nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika. Viszont nagyon érzékeny a túlzott műtrágyázásra, a szikesítő hatású öntözővizekre, valamint a talajfertőtlenítőkre és gyomirtó szerekre. A saláta gazdag, agyagos talajban fejlődik a legjobban, amely sok szerves anyagot tartalmaz. A saláta a jó vízelvezetésű talajban fejlődik, 6,0 és 7,0 közötti pH-értékű talajban. A saláta a jó minőségű talajt szereti, tehát a palántázás előtt alaposan készítsük elő a talajt. Ideális, ha gazdag szerves anyagokban, például komposztban vagy trágyában gazdag talajt választunk. Jó szerkezetű, kissé laza, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajba való. Alkalmas fekete talaj, agyagos és meszes talajok termesztésére. A növény laza, tápláló talajban jól növekszik, amely szerves trágyákat és hasznos nyomelemeket tartalmaz. A savasság szintje nem haladhatja meg a 7 pH-t. A saláta rosszul fejlődik, ha a talaj nehéz és agyagos. Ilyen talajban a magok részben kihajthatnak, a salátanövények termesztése nehéz lesz.
A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, a fejes saláta hajtatásához a 70-75% körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak. Azt is tudnunk kell, hogy a hűvös klímát kedveli, de a párát nem. Magas páratartalomnál jelentős a gombás és a baktériumos betegségek felszaporodása. Élettani elváltozást is tapasztalhatsz ilyenkor: üvegesedést, a levélszél barnulását. Még hűvös időjárás esetén is rendszeres szellőztetést igényel, aminek kettős oka van: számos gombás és élettani betegség megjelenése a magas páratartalommal van összefüggésben, továbbá nagy lombozata zárt térben gyorsan felhasználja a levegő szén-dioxid-tartalmát, és az így felgyülemlett oxigént - ami akadályozza az asszimilációt - ajtók, ablakok és szellőzők nyitásával kell elvezetni. A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában a fóliasátorban az oxigén felgyülemlik, a szén-dioxid elfogy, ebből adódóan az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő rendszeres cseréjével, szellőztetéssel.
Saláta Palántanevelés Lépésről Lépésre
A téli és koratavaszi termesztés az erre az időszakra alkalmas jó fajta kiválasztásával kezdődik, és a különböző vetőmagcégek széles fajtaválasztéka áll rendelkezésünkre. A jó állomány kialakításának az alapja az egészséges, jó kondíciójú palánta. A tél végi, illetve kora tavaszi piacokon tapasztalható kiemelkedően jó árú fejes saláta mögött gyakran a hosszantartó hideg tél áll, ami miatt a fűtés nélküli termesztő berendezésekben megfáztak, illetve kifagytak az állományok, vagy a helytelen technológia alkalmazása miatt megtizedelődtek.
A salátamag rendkívül apró, ezért a vetéshez türelem és finomság kell. A magokat február végétől vethetjük beltérben palántanevelő tálcába vagy kisebb cserepekbe. A föld tetejére csak épphogy szórjuk rá a magokat, majd nagyon vékony rétegben takarjuk be - a saláta magjai fényre csíráznak, így a vastag földréteg gátolja a kelést. A magvetésnél fontos szempont, hogy a saláta magja fényben csírázik, ezért a magvetést semmiképpen ne takarjuk földdel. A vetőmagszükséglete 1-1,5 g/10m². A magokat felgereblyézett, elegyengetett és jól beöntözött talajfelszínre vetjük. A magokkal az a teendőnk, hogy mindössze letapogatjuk azokat a talaj felszínére, majd folyamatosan nedvesen tartjuk, hogy szépen kicsírázzanak.
A vetés után a földet óvatosan permetezzük meg, majd fedjük le átlátszó fóliával vagy üveglappal, hogy a párát megtartsuk. A csírázáshoz ideális a 16-20 °C, és 5-7 nap alatt már meg is jelennek az első apró, kerek levelek. A saláta magoknak általában 18-24°C közötti hőmérsékletre van szükségük a csírázáshoz. A megfelelő fény is elengedhetetlen ebben a szakaszban. Miután a magok kikeltek (3-6 nap), a megnyúlás elkerülése végett a hőmérsékletet 1-2 nap alatt vissza kell venni 10-15 °C közé. Ellenkező esetben palántáink megnyúlnak és palántadőlés is kialakulhat.
Amint kibújtak, a takarást vegyük le, és helyezzük a palántákat világos, de nem tűző napfényes helyre. Ahogy a kis növények megerősödnek, és megjelenik a második-harmadik valódi levelük, elérkezik a tűzdelés ideje. A tűzdelés nem más, mint a palánták szétültetése, hogy több helyük legyen a fejlődésre. Ekkor válasszuk ki a legerősebb növényeket, és ültessük őket külön kis cserépbe, laza, tápanyagdús földbe. A gyökérnyakig ültessük, de ne mélyebbre, mert a saláta érzékeny a túl mély telepítésre. A palántanevelés ideje technológiától és nevelési időszaktól függően 4-8 hét.
Hajtatáshoz mindig tápkockás palántát (3-4x3-4 cm) használjunk. A jó palánta levelei 6-8 cm hosszúak, a palántanevelő földet fehér gyökereivel dúsan átszövi. Túl nagy levélzet, túlfejlett növény inkább hátrány, az ilyen palánta lassabban indul gyökeresedésnek és lombképzésnek. A poharas palántanevelés alapja a jó minőségű, megbízható helyről származó földkeverék. Erre használhatunk magyar meszes tőzegek (ún. síkláptőzeg), vagy balti tőzegek (ún. felláptőzeg) valamelyikét.
Hogyan tartsuk frissen a salátánkat | Spóroljunk Jamie-vel
Az utóbbi években az igazán jó minőségű fejeket előállító kertészek között egyre jobban terjed az úgynevezett poharas technológia, melynek lényege, hogy a pohárnak (ez általában "tejfölös" pohár) levágjuk az alját, és ebben neveljük meg a palántát helyrevetéssel vagy tűzdeléssel. Kiültetéskor a növényeket pohárral együtt rakjuk ki a termesztő berendezés talajába úgy, hogy a pohár 1/3-áig, feléig a talajba süllyesztjük. A módszer előnye, hogy a levélzet a talajjal nem érintkezik, ezzel nagymértékben növeli a növényvédelem hatékonyságát, mert az alulról támadó botritiszes és szklerotíniás betegségek megjelenését szinte teljesen ki tudjuk zárni. E módszerrel a betakarítás gyorsabb és hatékonyabb, nagyobb és tisztább fejet tudnak nevelni a termelők.
A palántákat akkor ültessük ki, ha már elérték a 4-6 valódi leveles állapotot, és a külső hőmérséklet stabilan 8-10 °C felett van. A saláta jól viseli a hűvöset, de a fagyot nem, ezért ha a március még hideg, várjunk, vagy használjunk fóliatakarót. Az edzett palánta levele erősebb, színe mélyebb, és ellenállóbb lesz a kinti körülményekkel szemben. A kiültetés előtti napokban a palántákat edzeni kell: naponta néhány órára tegyük őket a szabadba, először félárnyékba, majd egyre több napfényre. Ez a folyamat segíti őket alkalmazkodni a szabad levegőhöz, a szélhez és a hőmérséklet-ingadozáshoz. A saláta 2 Celsius-fokot is kibírja a rövid távon, főleg, ha a fólia belsejében védve van.
Az Optimális Ültetési Távolság Meghatározása
Az ültetési távolság kritikus a saláta palánták számára. Általánosságban elmondható, hogy a növényszámot úgy kell megválasztani, hogy a fejesedéshez elegendő teret biztosítsunk, ugyanakkor ne csökkentsük feleslegesen a jövedelmezőséget.
- Kereskedelmi termesztésben: A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20-25 db/m². A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5x22,5 vagy 25x30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta, és csökken a koraiság is, ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik.
- Otthoni kiskertben és balkonládában: Az optimális távolság általában 30-40 cm a sorok között, és 30-35 cm a palánták között. A fejes saláta palántákat 20-25 cm tőtávolságra ültessük, mert a fejek csak így tudnak szépen kialakulni. A jégsaláta palántákat 25-30 cm-re érdemes ültetni egymástól. Legjobb, ha legalább három bokor saláta van a kiskertben ágyásban, konténerben. Egy négyzetméter területről 15-18 fejet takaríthatunk be.
- Helybevetés esetén: A magokat 1-2 cm mélyen 15 cm-es sávban, ritkásan szórva vessük, takarjuk be földdel, majd kissé tömörítsük. Amint a növénykék 1-2 centiméteresek lesznek, ritkítsuk ki az állományt: két növényke között 5-6 cm-t hagyjunk, hogy fejesedéskor legyen megfelelő helye a fejlődéshez. A kikelt 3-4 leveles növényeket egyeld ki úgy, hogy 15-20 cm távolságra legyenek a növények egymástól.
- Sor- és tőtávolság a fajtától függően: Helyezze a magokat a vetőtálcába. A magvakat egymástól körülbelül 30 centiméter távolságra lévő sorokba lehet vetni, az egyes sorok pedig 10-40 centiméteresek legyenek. A távolság a fajtától is függ.
- Magvetés esetén ritkítás: Amikor mindegyik kihajt, a fiatal hajtásokat ritkítani kell, hogy a palánták közötti távolság 8 cm (leveles fajták) és 15 cm (fejes saláta) legyen.
A Saláta Kiültetése és Kezdeti Ápolása
Tavasszal a salátát, enyhén fűtött hajtatáshoz, már február második felében, fűtés nélküli termesztőberendezésekbe március elején palántázzuk. Kiültetésre alkalmas palánták - fotó: Agroinform.hu.Az elültetés során ügyeljünk arra, hogy a magokat ne ültessük túl mélyre a talajba, körülbelül 0.5 cm mélységbe. Tartsuk be a megfelelő távolságot a magok között, hogy a későbbi palántáknak elegendő tér jusson a növekedéshez. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökérnyak a talaj szintjével egyvonalban legyen. Ha túl mélyre kerül, könnyen rothadni kezd, ha túl magasan, akkor kiszáradhat. A magaságyásba az edzett akár mínusz 5 fokot is tűrő palánták már március közepe táján kiültethetőek. Amire ügyelnünk kell, hogy palántákat ne ültessük mélyre, mert lassabban fejlődnek.
Ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk: az ültetőágy és a tápkocka nedves legyen, azonos mélységre, legfeljebb ½-ig kerüljenek a tápkockák a földbe, az ültetést követően, a talajnedvesség-tartalomtól függetlenül, a kirakott palántákat 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be. Az elültetés során ügyeljünk arra, hogy a magokat ne ültessük túl mélyre a talajba, körülbelül 0.5 cm mélységbe. Ültetés után azonnal öntözzük be alaposan a töveket, hogy a talaj jól rátapadjon a gyökerekre. A palánták számára előnyös, ha az átültetés után azonnal meglocsoljuk enyhe hínár oldattal vagy hal emulzióval.
A saláta kezdeti fejlődése szempontjából a kritikus időszak az első 10-20 nap, amikor a tövek a helyükön megerősödnek. Ebben az időszakban, ha stressz éri a növényeket (megfázás, száraz talaj, magas sótartalom, stb), fejlődésük leáll, fogékonyabbak lesznek a betegségekre és akár el is pusztulhatnak. Nem szabad száraz és agyonöntözött talajba kiültetni. A száraz talajban leáll a legyökeresedés, és a növények nem fejlődnek kielégítően, ezen kívül nagyobb a megfázás veszélye is. A következő napokban a saláta meghálálja a gondoskodást: gyorsan gyökeret ereszt, és pár hét múlva már szépen terül a levele.
Folyamatos Gondozás a Tenyészidő Alatt
A fejes saláta esetében a termesztés sikerének alapvető feltétele a pontos klímaszabályozás, a klimatikus tényezők (fény, hő, szén-dioxid és páratartalom) összhangjának megteremtése. Fóliában/üvegházban tartsa a hőmérsékletet 10 és 21 Celsius fok között egész nap. Ha kint felmelegszik, nyissa ki az ajtót, hogy lehűtse a beltéri levegőt. Az ideális esti hőmérséklet 7 Celsius-fok és 12 Celsius-fok között alakul. Amennyiben a saláta több napon át 32 foknak van kitéve, az megviseli a növényt, de valószínűleg nem teszi tönkre. Borús fényszegény időszakban a hőmérséklet nappal 14-18 °C, éjjel 5-8 °C közötti legyen.
A saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest alacsony, ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami azzal jár, hogy a palánta vagy a kiültetett növény kipusztul. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt gyakoribb, de kisebb adagú vízpótlásra van szüksége. A saláta növényeknek szükségük van a rendszeres öntözésre, de figyeljünk arra, hogy a talaj ne legyen túl nedves. A kiegyensúlyozott talajnedvesség elengedhetetlen a jó termés eléréséhez. A víz szintén döntő tényező. A saláta szereti a nedvességet, de nem viseli a pangó vizet. Az egyenletes, mérsékelt öntözés a kulcs: mindig legyen enyhén nyirkos a föld, de soha ne tocsogjon. Érdemes esővizet használni, mert az lágyabb, mint a csapvíz, és kíméli a talaj mikroéletét.
A vízellátás továbbra is kulcsfontosságú. A sekély gyökérzet miatt a kiszáradás azonnal meglátszik a leveleken - lekonyulnak, megpuhulnak, és a növény növekedése lelassul. Inkább gyakrabban, de kisebb mennyiségű vízzel öntözzünk, reggel vagy késő délután, hogy a levelek ne égjenek meg. Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 10-20 mm-es adagok elegendőek. A vízpótló öntözések mellett áprilistól fontos a párásítás is, amire a déli napsütéses órákban van szükség, ebből adódóan napjában 1-3 alkalommal 1-2 mm-es, úgynevezett párásító öntözést is célszerű végrehajtani. A talajt folyamatosan meg kell nedvesíteni. Javasoljuk a saláta öntözését 5-7 naponta egyszer reggel vagy este, amikor a nap inaktív. A leveles fajtákat öntözik sprinkler öntözéssel, és a fejfajtákat megnedvesítik a barázdák mentén. Az öntözés rendszeressége az időjárástól és a saláta típusától függ.
A saláta nem igényel sok tápanyagot, de szereti a kiegyensúlyozott talajt. A komposzt vagy érett szerves trágya már az ősszel beforgatott formában ideális. Friss trágyát soha ne használjunk, mert a nitrogén-túladagolás miatt a növény gyorsan növekszik, de íze vizes, minősége gyenge lesz. Egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás, amely során elsősorban a felhasznált nitrogént pótoljuk. Alkalmanként 5 gramm/m2-nek megfelelő mennyiségű nitrogén (N), alacsony talaj-káliumtartalom esetén egyszer 10 gramm/m2 K2O hatóanyagnak megfelelő kálium-nitrát vagy kénsavas káli műtrágyát használjunk. Sápadt levélzet esetén magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyázás sokat javíthat a minőségen.
A saláta a hazai gyakorlatban elsősorban elő-, vagy utóveteményként szerepel a fóliás termesztésben. Ezért egy kissé mostohább feltételeket biztosítunk számára, és ez sokszor már az ültetés előtti talaj előkészítésében megnyilvánul. A saláta ültetése előtt is lényeges lenne a talajvizsgálat elvégeztetése, mert a főnövény (paprika, paradicsom, uborka, stb) után főleg a sorok között gyakori a sófelhalmozódás. Ennek következtében a sókártétel miatt nem fejlődik a kiültetett növény. Magas sótartalom esetén (2-2,5 talaj EC) a talaj átmosatására van szükség. Ez a sótartalomtól és a talajtípustól függően négyzetméterenként 60-100 liter alacsony EC-jű (0,6-0,8 EC) víz kiadását jelenti. Tápanyaghiány esetén föl kell töltenünk a talajt a saláta számára optimális tápanyagszintre. A téli időszakban kedvező, ha lassú lebomlású műtrágyákat (pl. A salátának, más zöld növényekhez hasonlóan, sekély gyökerei vannak, és gyorsan fejlődik. Ültetés előtt előnyös, ha megtrágyázzuk a talajt. Az ágyat előre fel kell készíteni, a földet meg kell műtrágyázni. Ősszel felássák a földet, trágyával vagy humusszal megtermékenyítik, fellazítják, eltávolítják a gyomok, a gyökerek és a csúcsok maradványait. Tavasszal, ültetés előtt ajánlott ásványi műtrágyákat kijuttatni. Vegyünk 10 g szuperfoszfátot, 5 g kálium-szulfátot és 20 ml oldatot. Habarcs helyett mész- vagy dolomitlisztet adunk a savas talajokhoz (1 négyzetméterenként 200 g dolomitliszthez). Műtrágyák kijuttatása után ássa fel a talajt, lazítsa meg. 5-7 nap múlva vethet magokat.
Ha lehetséges, lazítsa meg minden talajnedvesség után (öntözés, eső). A gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek, az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők. Fejesedés miatt csak fiatal korában tudod kapálni. Az ágyaknak tisztáknak kell lenniük. A gyomfű zavarja a saláta normális növekedését, felszívja a mikroelemeket a talajból.
Betegségek és Kártevők Elleni Védekezés
A saláta egyik leggyakoribb ellensége a csigák hada, akik éjszaka előszeretettel lakmároznak a zsenge levelekből. Ellenük mulcsozással, sörös csapdával vagy rézszalaggal védekezhetünk, de a legjobb módszer még mindig az, ha rendszeresen átnézzük az ágyást, különösen eső után. Csigariasztónak alkalmazhatod a fotón látható megoldást is, ha csak pár tő salátáról van szó. A még ifjonc palántára húzd rá a gallért, így a salátafej nem sérül, és a talajfelszíntől is távol tudod tartani. A salátában kárt tesznek a meztelen csigák, ezért a saláta ágyás mellé egy sor fokhagymát, körömvirágot, büdöskét vagy mustárt ültessünk ki.
A salátát érintik bizonyos gyakori problémákra, például fülbemászók, lárvák és levéltetvek „támadásai”. A levélzöldségeket, így a fejes salátát is védi a fejek közé ültetett egynyári borsikafű a levéltetvektől. A rágcsálók és a nyulak is sok kárt tudnak okozni, de erre is van megoldásunk.
A gombás megbetegedések közül a saláta peronoszpóra, a botritisz (szürkepenész) és a szklerotínia (fehérpenész) jelenti a legnagyobb gondot. Legnagyobb fenyegetés számára a saláta peronoszpóra és a fuzárium. A védekezéseket ellenük már az ültetés utáni héten meg kell kezdeni. Ez azért fontos, mert a növényvédő szereket még ilyenkor a növény tövi részére is oda lehet juttatni. Előnyös a szállítólevegős motoros permetezők használata, mert azzal nagyobb hatékonysággal tudjuk a szereket kijuttatni. A védekezéseket 7-10 naponta 3 alkalommal végezzük el. Palántanevelésben a lombot is védeni kell. A leggyakrabban előforduló károsítók a peronoszpóra, a levéltetvek és az üvegházi molytetű (lisztecske).
A palántadőlés megelőzésére 10 naponta 2-3 alkalommal fungicides beöntözést kell végezni (Dithane M45 0,2%, Buvicid K 0,2%, stb). A vizesebb helyeken a megelőző beöntözések ellenére is elindulhat a dőlés, ilyenkor az előbb említett készítmények valamelyikével a beteg foltrészt be kell porozni. Ezt úgy végezzük, hogy a beporzott felület a környező egészséges palántákra is kiterjedjen. A betegségek mellett a fényszegény és hideg időszakban gyakori a saláta levélszélének vizenyősödése, elnyálkásodása, majd megfeketedése. Ennek oka a kalcium-hiány. A rendszeres szellőztetésen kívül - amennyiben lehetséges - a mindenkori időjárási viszonyoknak megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani a fejes salátának. A nyári alacsony páratartalom, az öntözés elmaradása is megviseli a fejes salátát.
Betakarítás és Utókezelés
Ha a fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot, a betakarítás elkezdhető. Betakarítására akkor keríts sort, amikor a fejek kézzel megtapogatva keménynek mutatkoznak. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokat várni, mert májusban a hosszabb nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképződés. Mivel a saláta a legfinomabb, a betakarítást közvetlenül a teljes érettség előtt javasoljuk.
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb.1 cm magasan elvágjuk. A fejeket a talaj fölött kb. 1 cm-rel vágjuk el. A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé műanyag ládába rakjuk, és gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van: a víz a földet eltávolítja a levelekről, és lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti. A magvetéstől számított egy hónap múlva már szedhető. A római saláta és a vaj saláta esetében gyűjtsük össze a salátát úgy, hogy először a külső leveleket vágjuk le, ha azt szeretnénk, hogy idővel több levelet hozzanak létre.
Salátatermesztés Különleges Módjai és Tippek
Salátát termeszthetünk balkonládában vagy cserépben is. Mint már említettük, salátát termeszthetünk állandó helyre vetve talajban, cserépben, balkonládában is. Válaszunk megfelelő méretű és jól vízelvezető edényeket a saláta palántázásához. Fontos, hogy az edények ne tartsák vissza a vizet, ezáltal elkerülve a gyökérrothadás kialakulását.
Kevés olyan kertészet van, ahol a fóliák alatt fejes salátát saláta követ, többnyire a paprika és a paradicsom előnövényeként hajtatják, a palántázása idejét ez nagymértékben meghatározza. A saláta a tökéletes növény a fóliasátorban való termesztéshez. Ez a növény szereti a hűvös környezetet. Ezért nem kell annyira fűteni a fóliát / üvegházat, mint más növények esetén téli időben. Ha van egy üvegház a helyszínen, akkor a magokat késő őszig vetik.
A saláta egész évben termeszthető. Tavasszal és nyáron nyílt terepen ültetik, hideg évszakban pedig friss zöldek nőnek az ablakpárkányokon. Akár már februárban is vethetjük a magvakat, ha a talajunk megfelelően nedves és porhanyós, de a március sem késő. A saláta magvak még a fagyokat is kibírják a talajban, és nagyon gyorsan kikelnek, amint kissé felmelegszik a talaj.
A kultúrát a hideg időjárásnak ellenállónak tekintik, ezért a korai salátafajták ültetése áprilisban kezdődik. Az évszak közepi és késői fajtája májusban és június második feléig vethető a kertbe. Összpontosíthat a holdnaptárra. Az áttelelő fajták magvetését augusztus utolsó hetére időzítsük a vetését. Egészen augusztus végéig ültethetjük, de ekkor már jól szellőztethető fólia alá.
Ha a magvetést télen tervezik, akkor az otthoni edényeknek jól megvilágított ablakpárkányon kell lenniük. A jó elődök a következők: uborka, fejes káposzta, krumpli, cukkini. Kedvező környék a hagymás salátához (elriasztja a levéltetveket a salátától). Salátát a zeller és a petrezselyem kivételével bármelyik növény előtt, után vagy mellé vethetsz. Jól társítható paradicsommal, retekkel, karalábéval, póréhagymával. A saláta nem szereti és növekedését lassítja, ha zellerrel és petrezselyemmel egy helyre vetjük. Amit szeret: gyakorlatilag minden más növénnyel jó szomszédságban van, vagy közömbösek egymásra.
Az otthoni termesztés során salátát nevelhetünk szabadföldbe vetéssel vagy palántaneveléssel, egy gramm magból akár 500-600 kiültethető palántánk lesz. A salátamag 4-5 évig is megőrzi csírázóképességét. Nem kell palántát vennünk, magunk is meg tudjuk termelni a szükséges salátamennyiséget. Többfajta magot vásároljunk. Legyen köztük korai, hajtató, Május királya, majd nyári felhasználásúakat is válogassunk.
A helyrevetéses termesztés főbb előnyei, hogy elmarad a munka és időigényes palántanevelés és jobban bírja a növény a szárazságot. A magokat otthon előre meg lehet csírázni konténerekben, és kész palántákat lehet ültetni a kerti ágyra. A finom ropogós levelek betakarítása gyorsabban érik. A fajtaválasztás fontos szempont a magvetésnél a magvetés időpontjához korai, nyári és áttelelő fajták közül válogathatunk, ha csak március végén vetjük a fejes salátát a szabadföldi ágyásba, akkor kizárólag nyári fajtákat válaszunk. Kiskertbe a szabadföldi fajtákat ültesd! Bár nyáron könnyen felmagzik, és nem könnyű jó minőségű salátát produkálni, az Attrakció (kissé lapított, zárt, kemény, levele sima, hullámos szélű fej), Balaton zöld (Nagy, zárt, középzöld fej), Keszthelyi nyári (nagy, kemény, jól zárt fej, levelei világoszöldek, közepesen hólyagosak) palántái nyáron ültethetők (május-július). A nyári fajták csak hosszú, legalább 12 órás, intenzív megvilágításban fejesednek. Helybevetésük időpontja március-június.
A magaságyás előnyei közé tartozik, hogy az ágyás hőszigetelése miatt előbb megteremtődnek a hamarabb indulhat a kertészeti szezon, tavasszal könnyebben felmelegszik az óriási ládákban a talaj. Ha hetente elveti a magokat, akkor biztosan több salátát kap, mint amennyit elfogyaszt.
tags: #salatat #milyen #tavolsagra #palantazzuk