La Fontaine óta köztudott, hogy a sajt nagy hatással van a rókákra, és ez a gondolat adja Giulietta Fiore bájos meséjének alapját is, melyet Tony Wolf rajzai tesznek élvezetesebbé. A történet főszereplője Sompolygó Samu, a bársonyróka, akit ellenállhatatlanul vonz Barika őrizetlenül hagyott sajtkészlete. Samu, a becsületére hivatkozva, első falatját Barika egészségére szánja, de a továbbiakban már csak a sajt iránti szenvedélye vezérli. A "Hamm! Reccs! Kopp! Jaj!" felkiáltások jelzik a falánkság és az ezzel járó apró balesetek komikus sorozatát, mely Sompolygó Samu sajtos kalandjait kíséri.
Az önzetlenség és az emberi kapcsolatok mélységei
Az élet tele van meglepetésekkel, néha kellemesekkel, néha kevésbé. Azonban az emberi kapcsolatok, a család és a barátok adják az igazi boldogság forrását. Ahogy egy baráti levél is említi, ritka egy „nőszemély”, aki annyira oda van a leendő menyéért, aki elviszi egyetlen szeretett kisfiát. Az írásokból kiderül, hogy ez a lényeg, ami eddig megélt, véghezvitt az életben, abból logikusan kijön. Az emberi kapcsolatok mélységét mutatja, hogy a csodálat néha értetlenné is tesz. Az önzetlenség és az önzés határvonalai elmosódnak, amikor valaki a lelki nyugalmának megőrzését helyezi előtérbe, és ebben a leány a záloga. Ha őt Dani mellett tudhatja, akkor kerek a világ. Ez színtiszta önzés, vélemény szerint.
Alig jobb, mint öregek otthonába adni a mamát, vagy internátusba a gyereket azzal a kívánsággal, hogy végre biztonságban, jó helyen legyen. Minden példa sántít, ez azért, mert a mama talán sírva foglalja el luxusszobáját, a gyerek is sírva válik meg családjától, csak akik őket odarakták, azok nyugtatják magukat azzal, hogy jó döntést hoztak, és mondhatják: csak a te boldogságod számít! Ó, nem, az is nagyon számít, hogy közben megkönnyebbülünk. A lényeg az, hogy nem érti az ember, mitől különleges, ha azt látja: a fiam megtalálta élete párját és boldog. És ettől ő is. Miért, van olyan szülő, aki másképp érezne?
A tavasz érkezése és a természet ébredése
Beütött a tavasz! A vékony fehérség eloszlott a fákról, földről, a madarak már nem zabálják a szotyolát: megpuhult a talaj, nyilván szép, kövér férgeket is találnak. Mivel mind egyirányba néznek, és nem felém, azt saccolom, hogy Cicaja a bokrok alatt lapul és figyel. A háromdimenziós macskanaptár miatt némi szégyenérzet támadt, nem kellett senkinek. Giccses, igen, azt hitte, ilyesmi nem hat rá. Felviszi a nagy hálóba, ott nem látja senki, csak Ági, ha meglátogat. Ő szereti. Nem a giccset, a macskákat. A tavasz a megújulás és az újjászületés időszaka, amikor a természet ismét életre kel, és az emberi lélek is feltöltődik.
Mi történik tavasszal?
A gasztronómia örömei és a közösség ereje
A gasztronómia nem csupán az ételek elkészítéséről szól, hanem a közösség erejéről és a szeretet kifejezésének egyik módjáról is. Tegnap hajnalban megfőzte a gombát, ami megmaradt, sok hagymán, volt még paradicsom és paprika is hozzá, tetejére a fűszeres palacsinta csíkjait dobálta, megszórták sonkakockákkal. Abba a dobozba tette, amit Gabitól, szomszédjától kapott kocsonyával, úgyis vissza kellett volna adnia. Gondolta, ne üresen. Írt cédulát dátummal, s hogy nyugodtan dobják ki, ha ők se szeretik a gombát. Mert ő nem. Szatyorba csomagolva felakasztotta a kerítésükre úgy, hogy belül lógjon, így se kutya, se macska nem férhet hozzá. Ma már nem volt ott, ahová tette. Vagy hazatértek kis időre súlyos rokonlátogatásaikból, vagy valami kíváncsi, talán éhes ember akasztotta le onnan. Az a lényeg, hogy valaki megette! Többet nem kívánhat. Tényleg nem szereti a gombát, de jól meg tudja főzni. A hó pont annyi ideig esett tegnap, hogy minden fehérbe öltözzön. A lasagne-i jól sikerültek, a maradékot gyermekei magukkal vitték ebben a kajáktól vészterhes időben is. Mert tőle estére a nagymamához mentek, ahol megint enni kell. És ma folytatódik a családjárásuk. Annyira odaadott mindent, hogy neki vacsora se maradt.
Kaja után elfeküdtek a kanapén, a tévén megtalálta a Christmas csatornát, csupa karácsonyi zene szólt. Gyertyák égtek. Béke volt, kutyák, macska idebent, annyira együtt volt a CSALÁD, hogy csak nézte, élvezte, hallgatta. Az angyal is biztos leszállt közéjük, mert beszélni egy ideig senki nem akart. A közös étkezések, a családi összejövetelek, a gondoskodás és a szeretet mind hozzájárulnak a boldogságunkhoz és a jólétünkhöz. A gasztronómia nem csupán az ételek elkészítéséről szól, hanem az élményekről, az emlékekről és a közösségről.
A szabadság és a gátlástalanság a családi körben
Van bűnöm - ha az - ebben bőven. Kettesben töltött majd harminc évük a lazaság jegyében telt. Sose takargatta testét előtte, és ő se, mert nem kellett. Nem tartották furcsának, ha meztelenül mászkálnak egymás előtt. Igaz, nem fingott sose mások társaságában hangosan - máshogy se -, de ezt a „kifejezési formát”, akár a büfögést családi körben simán megengedte neki azzal az intéssel, hogy ez szigorúan itt és most, máshol soha. Nyilván nem büfögött vele kánonban, mint ahogy nem is fingott. Azt akarta, hogy ahol valóban otthon érzi magát, semmi gátlása ne legyen. Mert ha van, akkor az nem is otthon. Jó, vitatkozhatsz, biztos igaza van. Nem példát mutatott, hanem hagyta, hogy szabad legyen. Talán még mércének is jó: ha van olyan lány, aki őt így, tiszta, naturális valójában, gátlástalan szokásaival együtt is elviseli és szereti, akkor az az igazi. Zsuzsi annak bizonyult! Nem álomképeket, fehér lovon érkező hercegeket választunk férjül, hanem időnként fingós, szaros, meztelen, nyűgös, fájós derekú faszikat, akikben mégis van valami, amiért őket szeretni érdemes. Állati szűken fogalmazva: ha a fingásával, büfögésével már nem kell, akkor sehogy se kelljen! Akkor nem ő az, aki neki való. Zsuzsi csodálatosságát akarta ezzel kiemelni, aki mindenek felett, mindennek ellenére és mindent elfogadva őszintén szereti a fiát, nem tudna jobbat kívánni egyetlen gyermekének! Amen.
Az üvegszív és a meglepetések ereje
Alább láthatod az üvegszívet, amit Zsuzsinak csináltatott, s mikor előveszi a dobozból, ugye, te is látod, hogy mosolyog? Csak ennyit akart! Talán sikerült végre olyan ajándékot adnia valakinek, amit meg is őriz majd. Elmentek. Tavaszig. Figyu, annyira kész van, hogy az már szinte kóros! Szedett tujaágakat, összekötötte, szöget vert a plafonba, felakasztotta, még bambuszágakat is vágott, hogy szebb legyen a függő karácsonyfa, rájuk akasztotta a tavalyi aranygömböket - szépek! -, addig forgatta, amíg irányba állt az egész a kanapéról nézve, ahol a gyerekek majd ülnek. Tiszta hülye, órákig állítgatta az egészet. Hogy úgy forduljon, ahogy kell. Egész nap főzött. Ki hinné, hogy két lasagne ennyi törődést igényel. Kész a húsos ragu Daninak, kész a spenót Zsuzsinak, megsütötte a fűszeres, sós palacsintákat - amik a lasagne-tésztát helyettesítik, mert gyúrni nem hajlandó -, a hollandi mártást is bekeverte, minden kint hűl a terasz asztalán. Jobb, mint a fridzsider. Holnap már csak méretre kell vágnia a palacsintákat, rétegezni szósszal, raguval, sajttal, Zsuzsinak spenóttal, mozzarellával, paradicsommal, aztán sütőbe az egész. Söpört, törölgetett, felmosott, minden tiszta és fényes. Ma csak három poloskát továbbított a vécébe, reméli, végre abbahagyják a nyomulást. Úgy ül most itt, mint királynő a trónján: körülötte minden tökéletes. Tüchtig volt. A „karácsonyfa” csillogó díszeivel pont úgy lóg a plafonról, ahogy akarta, mögé bekészítve két mécses, amit majd meggyújt holnap. Zsuzsi üvegszívének dobozát zöld zsinórral átkötve már a kályha márványlapjára helyezte, meg a pink szatyrot is, amibe begyömöszölte azt a bizonyos szőrös mellényt, amit neki szánt (isten adja, hogy tetsszen!). Szörnyen boldog lenne, ha ők is ketten. Dolga már csak magát gatyába rázni, a lasagnékat sajttal megszórni, sütőbe tenni és várni a nagy érkezésre. Már két napja hét óra felé feküdt le, most mindjárt kilenc, és piszkosul éber. Izgatott. Száműzte a kutyákat, nehogy összekoszolják a fénylő padlót. A meglepetések ereje, a gondoskodás és az apró gesztusok mind hozzájárulnak az emberi kapcsolatok mélységéhez és a boldogság megéléséhez.
A gyógyulás útja és a barátság ereje
Márta felhívta, annyira jól van, hogy már megint a lábáról beszélt, miközben a szíve körüli bordák még korántsem jöttek helyre. Három hét múlva hazamehet. Kedvesek hozzá, az orvosa különösen, szerinte hihetetlenül jó fej. Boldogság ezt hallani. Meg azt, hogy már előre tekint. Csak az bántja, hogy egyedül van a kórteremben. Tudja, rossz ez, mert szüksége van társaságra. Mondta neki: bár ő lehetett volna egyedül! Neki hat másikkal kellett közösködnie hét hétig, nem volt sétagalopp. Most csak az fontos, hogy ő jól legyen. Csövek már nincsenek benne, forgolódhat, ha akar. Fájdalmai nincsenek, szerencsére. Ő is rosszabbra számított. De nem. Hurrá! Kati meglátogatta. Elmondta, hogy kibékültek. Mit tehetne, ha azzal hív fel, hogy szeret, és sír, és hiányzik? Minek haragudna bármiért is több évtizedes barátság után? Hülye lenne. Nem tud haragudni senkire. Talán baj ez, de nem megy. Szívesebben söpri a múltat, a sérelmeket el, mint hogy kérődzön rajtuk. Nem éri meg. Jobban érzi most magát emiatt is. Holnap karácsony, látja a gyerekeket, megölelheti őket, még ajándékot is adhat, és jó kaját - reméli. Ezzel most csordultig van a szíve, és bár nem tudja, mikor lesz álmos, de biztos jól fog aludni. Hisz minden készen van! A gyógyulás útja sokszor rögös, de a barátság és a szeretet ereje képes áthidalni a nehézségeket, és reményt adni a jövőre nézve.
Mi történik tavasszal?
Az állatok és az emberi kapcsolatok
Cicaja már egy órával ezelőtt - mikor felment a hálóba valamiért - mindenáron be akart költözni éjszakára, ahogy szokott, alig tudta kitessékelni, ment az ágy alá, meg minden mögé, végül megértette, hogy ma nem fekszik le korán. Jól van, nincs már messze az idő, elmúlt kilenc, tudja, megint a lábán fog aludni. Szereti. Vagy a párnája mellett dorombol, azt is szereti. Kérdezi: mi oka lehet, hogy vele alszik, mikor itt lent sokkal melegebb van? Bátortalanul gondol arra, hogy netán rá van szüksége? A közelségére? Oké, macskát megfejteni még nem tanult meg. Ahhoz sokkal több idő kell. Kutyában jobb. Az állatok, különösen a háziállatok, képesek mély érzelmi köteléket kialakítani az emberrel. A feltétel nélküli szeretetük, a ragaszkodásuk és a jelenlétük gyógyító hatással van a lelkünkre, és segítenek abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül.
A karácsonyi készülődés és az apró baklövések
Megint jó nagy hülye volt. Hajnalban úgy ugrott ki az ágyból, mintha péntek lenne, és már forgott az agyában az összes tennivaló a karácsonyi ebédhez „holnapra”. Hajnal kettőkor, csak úgy mondja. Négy óra felé kezdte betáblázni a dvr-en a műsort, amit ma fel akar venni, és a készülék váltig azt írta, hogy 22-e van, ráadásul csütörtök! Annyira nem hittem el - naná, mindenki téved, csak én nem -, hogy még a telefonján is megnézte a dátumot. Lássuk be: tényleg csütörtök van. De a marha- és disznóhúst már elővette a fagyasztóból kettőkor, mire rájött, korai, már kiolvadtak. Ági azt mondta (ő is tudhatta volna), jobb, ha megfőzi, úgy biztos jobban eláll. Tehát most rotyog a tűzön lassan a darált hús a holnaputáni lasagne-hoz. Akart volna a zöldségeket összeszedni, ami a bolognai ízvilághoz kell, de a szuper-hiper zöldségesnél - az egyiknél - fonnyadt, ronda zellerleveleket látott, ott is hagyta, a másiknál, akiben bízott, lekopasztott zellerek voltak csak. A coopban végre ott állt előtte egy igazi, friss zölddel díszelgő zeller! Addig bámulta, míg egy hölgy megelőzte, felmarkolta, és el. Az utolsót! Diszkréten megosztotta, magát szidván. Örök szabály: ha az orrod előtt van, amire vágysz, azonnal ragadd meg! Mert különben kapufa, és kalap-kabát, ahogy Alajos mondaná. Holnap még van esélye jóvátenni mindent. A karácsonyi készülődés izgalma és az ezzel járó apró baklövések mind részei az ünnepi hangulatnak. A tökéletességre való törekvés, a gondoskodás és a család iránti szeretet mind megnyilvánulnak ezekben a pillanatokban.
A szomszédok és az emberi kedvesség
Szomszédja, Gabi rátelefonált, ha megy, hozzon neki tejport. Hoztott. Behívta. Ittak egy sört. Régen kíváncsi volt a házára, amit eddig csak kívülről figyelt a kutyája miatt. Amivel megbízta. Már megint túl hálás volt: odakészített az asztalra egy üveg pezsgőt, meg egy doboz bonbont a „szolgálataiért”. Próbált kitérni, de nem hagyta. Végül azzal hagyta ott a pezsgőt, hogy az édeset nem iszom. Tényleg. Sajnos, kilátásba helyezte: férjét megbízza, vegyen neki egy szárazat. Erről se lehetett lebeszélni. Elmondta, új férjével egy harminc fős családnak is tagja lett, ami harminc ajándékot jelent. Legalább a díszzacskóról hagyta magát lebeszélni, amibe a bonbonját rakta. Egy tál kocsonyát is el kellett hoznia. Az jó, imádja, és ma magának nem főz. Kirakta a kutyaház tetejére, időnként ránéz, megvan-e még. Reméli, a múltheti pofon lebeszélte Csót, hogy az orrát túl magasra emelje. A szomszédok közötti jó viszony, az apró szívességek és a kölcsönös segítségnyújtás mind hozzájárulnak a közösség erejéhez és az emberi kedvesség megnyilvánulásához.
Tel-Aviv és a tengerpart varázsa
A mindent elborító hideg szürkeségből menekülvén újra Tel-Avivban jár. Meleg van. A Carlton hotelben lakik a tengerparton. Gyönyörű az öböl az erkélyéről, homokos part, jobbra sziklákból épített hullámtörő, így a tenger nyugodt. Lemegy mezítláb, fürdőruhájára egy könnyű akármit húz, hisz város ez mégis, nem üdülő. Meglep, hogy a száz lépés alatt, amit utcaköveken, néhol aszfalton megtesz a partig, olajos, fekete korom ragad a talpára. Nem csoda, a száll… A tengerparti városok varázsa, a meleg éghajlat, a homokos part és a nyugodt tenger mind hozzájárulnak a kikapcsolódáshoz és a feltöltődéshez. Azonban még a legszebb helyeken is szembesülhetünk a városi élet árnyoldalaival, mint például a szennyezéssel.