A Sons of Anarchy, vagy a kevésbé sikeres magyar fordításban Kemény motorosok, egy olyan széria, amely a Hamlet központi felállását dolgozza fel. Évadról évadra fejlődött, és a kreátor, Kurt Sutter vezetésével az íróstáb egyre jobban ráérzett a kiinduló alapképlet dramaturgiai lehetőségeire. A sorozat az eltemetett titkok és a meghozott döntések hatásait boncolgatja, miközben a család és a kisközösség önvédelmi mechanizmusaira, valamint a hagyományok és rítusok fenntarthatóságára koncentrál.
A hatodik évad: Feszültség és tragédia
A hatodik évad cselekménye a korábbiaknál is feszesebb és pörgősebb. Jax Teller, a jó útra térő vezér, a múlt árnyai és a kilépés érdekében tett manőverek egyre tragikusabb kényszerpályára lökik. A klubra vadászó ügyész kulcsfontosságú szerepet játszik az események alakulásában, nemcsak ellenfélként, hanem a főhős lelkiismereteként is, és kénytelen szembesülni az igazság fogalmának kínzó ellentmondásaival. A korai évadok széttartóbb, szabálytalanabb cselekményszövése után az újabb epizódok komolyabb üresjáratok nélkül, nagyfokú formai tudatossággal dübörögnek. Bár az amerikai alkotók által kedvelt zenés tablókat nem ússzuk meg, a meghökkentően kacskaringózó események, valamint a belépő régi és új karakterek bőségesen ellensúlyozzák a giccsbe hajló kiállásokat.
Karakterek és alakítások
A hatodik évadban számos régi kulcsfigura visszatér, és a börtönbe zárt korábbi főellenség sorsa is izgalmas marad, sőt, még az a bravúr is összejön, hogy az elkerülhetetlen, megjósolható befejezésből is sikerül óriási csavart faragni. Peter Weller kiváló a dörzsölt piszkos zsaru szerepében, ahogyan a kult-státuszát kitűnő érzékkel építő Walton Goggins is feledhetetlen a most mellékszereplővé emelt transzvesztita bőrében. Ők azonban inkább csak késleltető elemként, esetleges későbbi szálként funkcionálnak, az írók láthatóan nem bővítik tovább az elbeszélői univerzumot, a fináléra a korábbi ellentétek éleződhetnek ki. Az igazi örömjáték lehetősége ezúttal is a királynő szerepében brillírozó Katey Sagalnak, illetve a szabadulni vágyó anyát alakító Maggie Siffnek adatik meg - de az állandó színészgárda láthatóan tökéletesen érzi már a figurákat. A jók és rosszak között végleg elmosódik a határ, a Teller család belső történései mégis sokkal izgalmasabbak és árnyaltabbak, mint a rosszarcú, ám alapjában véve a jó oldalon motorozó bandatagok kalandjai.
A sors elkerülhetetlensége
Az erősödő kritikák szerint mennél inkább fejlődik a történet, annál inkább elidegeníti magától a nézőket, mert a forgatókönyv a legkevésbé sem törekszik rá, hogy az azonosulás lehetőségét felkínáló karaktereket adjon a nézők számára. Ezek a bolondos igények azonban a dramaturgiai kontextus teljes meg nem értéséből fakadnak: a Sons of Anarchy a kezdetektől fogva egy motorizált white trash söpredék ámokfutását vitte képernyőre, a polgári életvitelre való áttérés, a nagy társadalmi rendbe való hézagmentes betagozódás lehetősége sosem volt létező opció. Ebben a világban ismeretlen az isteni gondviselés intézménye, Fortuna jóindulatára mindhiába számítanak a szereplők: ha egy karakter egyenes vonalú egyenletes mozgással halad a Nagy Szar felé, akkor félúton garantáltan beüt a Rettenetesen Nagy Szar. A bűn zsoldja pedig minden esetben halál. „You think shit like that just gets buried? Goes away? It don’t, mano. It comes back.” - figyelmezteti Nero Padilla a SAMCRO elnökét a záró epizód egyik jelenetében. What goes around, comes around; veszteségből és halálból bőven jutott a hatodik évadra, a body count ismét számottevő.
Az elvesztett karakterek
Clay Morrow, ez a becstelen, elvtelenül helyezkedő mocsok learathatta undorító praktikáinak fertelmes gyümölcsét, de hasznos halált halt, tökéletes időzítéssel írták ki a történetből. Mégis szívszorító volt látni, miként is helyezték végső nyugalomra: sem nevelt fia, sem ex-klubtársai, sem volt nője nem méltatta még annyira sem, hogy beleköpjön a sírba, amelyben az eredeti kilencek utolsó képviselője, a klub egykori elnöke süllyedt alá.
Otto, ez az értelmezhetetlen mértékű brutalitással megvert, elfajzott bunkó nemkülönben érdemei szerint végezte. Ideje volt, hiszen aligha akadhat az ezeregy rejtekű pokolnak olyan bugyra, amelyet ne járt volna be totálisan elbaszott élete során. De a végső felvonásban megkapta a gyomorforgatóan véres ámokfutás lehetőségét, ő pedig reputációjának megfelelve élt az alkalommal: jellemét meg nem hazudtolva, csendes beletörődés helyett üvöltve, térdig vérben gázolva lépett át a túlvilágra.
És Tara Knowles, ez a szerencsétlen, naiv hülye, akinek súlyos évekbe tellett levonni az általa választott életmód keserű tanulságait, a maguk kiábrándító valóságában feltérképezni jövőbeni kilátásait. Elkövette a klasszikus női hibát: azt hitte, hogy meg tud változtatni egy felnőtt férfit. A polgári családból származó, egyetemet végzett lyányka beleszeretett a motoros törvényen kívülibe, cinkosként asszisztált a klub üzelmeihez, próbálta felvenni a gengsztertempót, parolázott az ördöggel, mígnem rettentő haraggal sújtott le rá a végzet.
Jax Teller kálváriája és Gemma felemelkedése
Jax Teller kálváriája a 6x13 epizóddal véget ért: a szépreményű szőke herceg rútul elbukott, a karakter lélektani dezintegrációja teljessé vált - a regnáló elnök fenékig ürítette a bürökkel teli poharat. Hanyatlásával párhuzamosan emelkedett ki a sorozat főintrikusa: a szupermacsó külsőségeket meghazudtolóan, zárt matriarchátusként működő MC nagyasszonya, Gemma előrelépett. Femme fatale nem volt még ekkora ordas nagy kurva a sorozatok történelmében, mint ez a végletekig opportunista, monomániás, visszataszítóan önző ribanc, aki a világot is könnyű szívvel felégetné, csak hogy megtarthassa azt a keveset, amit még meghagyott neki az élet.
Sons of Anarchy - Jax "Reaper Tat" | FOX Home Entertainment
A klub jövője
A SAMCRO számára kijelölt végjáték azonban korántsem mondható lejátszott meccsnek. A klub a megsemmisülés peremére sodródott, alig félmaréknyi, hajdani szövetségeseik által elhagyatott, halálos ellenségekkel körülvett motoros maradt csupán az évad végére. Morális hajótöröttek ők mindahányan, akik iránytű és evező nélkül hánykolódnak egy mentőcsónakban, és egy olyan embertől várják az útmutatást, aki immáron maga sem tudja, merre is van az arccal előre. Helyzetük kilátástalan, de van még mit pusztítani, rendezetlen számla pedig bőven akad. Menni fognak, mert menniük kell, de egy biztos: ha a helyzet úgy hozza, akkor bárminek és bárkinek nekirontanak, és páratlanul ronda balhét fognak csapni. Gonosz dolgok közelednek, a grand finale a sosem látott borzalmak lehetőségét hordozza magában: a sorozatot lezáró 7. évad nagy kérdéseket vet fel, többek között Jax börtönbe kerülése, a Mayans terjeszkedési szándéka, Nero helyzetének bizonytalansága, valamint a kínaiak, feketék és írek, illetve a törvény embereinek fenyegetése. A Sons of Anarchy sosem lesz a kedvenc, túl sok az önigazolt erőszak, túl sok az aljas gazember, így a dráma sem lesz igazi.