A spanyol csupaszcsiga: Invázió, kártétel és védekezési stratégiák
A spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) egy olyan inváziós faj, amely az Ibériai-félszigetről származik, és néhány évtized alatt Európa legtöbb országába eljutott. Terjedése az utóbbi húsz évben vált intenzívebbé, és kelet felé jelenleg is expanzióban van. Magyarországon első alkalommal Sopronban észlelték 1985-ben, és azóta egyre nagyobb területeken okoz problémát.
Rendszertani besorolás és azonosítási nehézségek
Rendszertanilag a spanyol csupaszcsiga az állatvilág (Regnum animale) tagjaként a puhatestűek (Mollusca) törzsébe, a csigák (Gastropoda) osztályába, a tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, azon belül a simatestű házatlancsigák (Arionidae) családjába tartozik. Leírója Mabille 1868-ban Arion lusitanicus néven sorolta az Arion nembe. Ugyanakkor a faj (species) taxonómiai megítélése szerzőnként eltérő lehet. Gyakran olvasható a hazai szaksajtóban, hogy a spanyol csupaszcsiga valójában két faj, mégpedig az Arion lusitanicus (spanyol csupaszcsiga) és az Arion rufus (barna csupaszcsiga). Ez vitatható, mert Gozmány (1979) és mások, például Kerney és Cameron (1979) is az Arion rufus (Linnaeus, 1758) fajt vörös vagy narancssárga csupaszcsigának nevezik. A barna csupaszcsigának az Arion subfuscus (Draparnaud, 1805) nevet adják, amely nálunk nem élő csigafaj. Ugyanakkor egyes szerzők szerint a vörös csupaszcsiga (A. rufus) valójában a hegyvidéki élőhelyű, nálunk is élő fekete csupaszcsiga (Arion ater Linnaeus, 1758) síkvidéki alfaja. Ezért gyakran találkozhatunk az Arion ater rufus elnevezéssel is. Újabban az expanzív, spanyol eredetű (A. lusitanicus) fajjal Arion vulgaris (Moquin-Tandon, 1855) néven is találkozhatunk.
A spanyol csupaszcsiga és rokonfajainak faji státuszát egyértelműen boncolásos ivarszervi vizsgálattal tisztázzák a kutatók. A hasonló kinézetű (laikusok számára nehezen megkülönböztethető) csupaszcsigák, és a „spanyol csupaszcsiga” genetikai rokonságát több kutatócsoport DNS vizsgálatokkal is elemezte.
A spanyol csupaszcsiga morfológiai jellemzői és azonosítása
A spanyol csupaszcsiga (spanyol házatlancsiga) nagytestű, feltűnő, barnásvörös színezetű csigafaj. Mérete 8-14 mm hosszú, alakja farok irányban elvékonyodó, hengeres. A redőtlen háti vetület mindkét oldalán 1-1 nagy méretű légzőnyílás látható. Felületén hosszirányban mély barázdákat láthatunk. A fej és az ajaktapogatók sötétebbek. Talpuk szegélye világossárgás, krémszínű.
A spanyol csupaszcsigák megjelenése gyakran a vörös csupaszcsigához megtévesztésig hasonló. Élénk narancsvörös, vagy más esetben tompa sárgásszürke árnyalatúak. Halvány oldalsávot a fiatal egyedek viselnek. A vörös csupaszcsiga valamivel nagyobb, 15-16 mm-esre is megnő. Összetéveszthetőségük miatt nehéz megítélni, hogy az egyes észlelések, leírások valójában melyik fajról is szólnak. Mivel hazai tömeges előfordulásukat és kártételüket, a megtelepedést követően, főként az elmúlt 10-12 évben észlelték, valószínűsíthető, hogy az adatok zömmel az ibériai őshazájú, expanzív Arion lusitanicus-ra vonatkoznak.
Elterjedés és terjedési útvonalak
Eredendően Spanyolországban, részben Dél-Angliában és Nyugat-Franciaországban honos faj. Ausztráliába és Észak-Amerikába behurcolták. Európában fokozatos terjedéssel jutott el szinte mindenhová. A Balkánon és Kelet-Európában még nem észlelték. A magyarországi előfordulásai leginkább a Dunántúlon vannak, ahol népes populációi találhatók. Az alföldi megjelenése ritkább. A terjedése szállító járművekkel, zöldségszállítmányokkal lehetséges.
Életmód és táplálkozás
A spanyol csupaszcsigák buja növényzettel fedett vegetációt, árokpartokat, elgyomosodott mezőgazdasági területeket különösen kedvelik. Élettevékenységük a nedves, csapadékos körülmények között intenzívebb, mint általában. Rejtőzködő életmódot folytatnak, éjszaka, borús időben aktívabbak. A sűrű növényzet takarása alatt napközben is könnyen rájuk akadhatunk, de leggyakrabban késő este, vagy hajnalban találkozhatunk velük. A nedvesebb mikroklímájú, növényzettel dúsan benőtt területek ideális élőhelyet nyújtanak a csupaszcsigák, így a spanyol csupaszcsigák számára is.
Számos útjukba kerülő növényt elfogyasztanak, táplálékukban alig válogatnak. A zöld növényi részeken, reszelő nyelvük segítségével szabálytalan alakú foltokat rágnak, alkalmanként tarrágást okoznak. Nyúlós nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a termést. A tárolt zöldségeket a tárolókban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek (gyökerek, gumók) is áldozatul eshetnek károsításuknak. A csigák kellemetlen tevékenységét csapadékos évjáratban, egész évben nyomon követhetjük. Megfigyelések szerint, legnagyobb számban nyár végén, vagy ősszel találkozhatunk velük. Ősszel az első fagyos napokig károsítanak.
Szaporodás és fejlődés
A telet a talajban, védett helyen, tojás alakban töltik. Előfordulásukra jellemző, hogy csoportosan (gócosan) jelentkeznek. Hímnős állatok. Egyes megfigyelések szerint kedvező évjáratokban két nemzedékük is kifejlődhet. Tojásaikat levélzettől védett, árnyékos, hűvös helyeken, közel a talajfelszínhez, sekélyen, a laza talajba rakják. Tojásrakásuk szárazabb években elhúzódó, a legtöbb tojást nyár végén rakják. A lerakott tojások száma egyedenként 200 is lehet. Tavasszal a petékből közvetlenül fejlődnek ki a fiatal csigák. Slotsbo és munkatársai (2011) megfigyelései szerint a tojások és fiatal csigák túlélése jelentős.
Kártétel és gazdasági jelentőség
A nagytestű, zömök testalkatú csigák falánk növényfogyasztók. Szabadföldön a zöldségtermesztésben és kertészeti üvegházakban, fóliasátrakban egyaránt megtelepedhetnek. A csigák gyors fejlődésük során jelentős lombot fogyasztanak. A növények földalatti részeit is megrágják. Veszélyességük a tömeges előfordulásuk és falánkságuk miatt fokozott jelentőségű. Egyedszámuk az elmúlt száraz években kissé csökkent. Ilyenkor a csigák a számukra kedvezőbb élőhelyekre vonulnak. Öntözött területeken könnyen túlszaporodhatnak, és érzékeny károkat okozhatnak. Szárazabb élőhelyeken a talajfelszín közelében, növényekkel (pl. gyomnövénnyel) benőtt helyeken találhatók tevékenysége mérséklődik. Árnyékos, mélyebb fekvésű helyeken napközben (hajnalban, esti órákban) is károsítanak.
Okozott kárképük a leveleken, gumókon szabálytalan rágás formájában jelentkezik. Előfordulásuk csoportos, így megtelepedésük esetén foltszerű növényritkulást, növénypusztulást is eredményezhetnek. Kártételük tavasztól őszig, a fagyokig tart. Legintenzívebb károkozásukat nyár végén figyelték meg. A kora tavasszal végzett talajmunkák mechanikai hatása csökkenti a túlélő tojások számát.
A spanyol csupaszcsiga Európa 100 legkártékonyabb idegen invazív faja közt tartják számon. Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelen csiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és az Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus-t tartja a legfontosabb kártevőnek, de az utóbbi évtizedekben az invazív A. lusitanicus vette át a vezető szerepet. Kedvenc ételük a paprika levele, a különböző díszes és szép virágok, de szinte bármit megeszik aminek zöld színe és levele van.
A kiskerttulajdonosok összeszedik, eltapossák, kettévágják őket, de nem tudják hosszú távon megakadályozni a csiga visszatérését. Sok kerttulajdonos említette a hagyományos sörös csapdák kihelyezését is. A spanyol csiga invazív faj és újabban mifelénk is tiszteletét teszi. Kb. egy évtizede láttam először az ország északabbi részében, anyukám kertjében, ahol azóta sok-sok fejtörést okozott. Nem kevés kárt tett: különösen a fiatal, frissen kihajtó zöldségnövényekben. Anyukám alig győzte újra ültetni az uborkát, céklát idén tavasszal. Itt a Dél-Alföldön is kezd tömegesen megjelenni. A tanyán idén bukkant fel.
Védekezés a meztelencsigák ellen 2. - NO slug
Védekezési stratégiák
Megelőzés és mechanikai védekezés
A károk megelőzése riasztással, vagy csapdázással lehetséges. A riasztásra egyes növényfajok levelei használhatók fel. Az ágyások közé helyezett paradicsom-, feketeribizli-, begóniahajtások riasztják a csigákat. Más növényi részek, mint például az alma- vagy burgonyaszeletek kifejezetten vonzó hatásúak számukra. Ezt a tulajdonságukat egyes kertészetekben régóta kihasználják. A növények közé helyezett alma-, uborka-, vagy burgonyaszeletek odacsalogatják a csigákat. A kertész dolga, hogy megfelelő gyakorisággal az alájuk húzódott csigákat eltávolítsák a növények közül. Hasonlóképpen eredményesen használhatók a „sörcsapdák” is. A sörcsapda valójában a növények közé kihelyezett, talajba ásott edény, melybe kevés sört töltünk. A csapdába csalt csigákat alkalmanként eltávolítjuk, megsemmisítjük. A nedvességkedvelő csigák összegyűjtésére a növénysorok közé helyezett nedves rongyok, deszka-, vagy paladarabok is alkalmasak, napközben szívesen húzódnak meg alattuk. A rejtekhelyekről időnként eltávolíthatjuk a kártevőt.
Megelőző védekezésül egyesek a „csigakerítést” ajánlják. Ez valójában 20 cm magasan a talajfelszín fölé magasodó fémlemez, melynek a felső peremét 45 fokos szögben, kívülről visszahajtják. Más elméletek szerint a csigák nem kedvelik az éles felületeket, ezért összetört tojáshéjat, vagy érdes kavicsot szórnak a növények köré. Hasonló elmélet szerint nem szívlelik, ha szőr ragad rájuk, így sokan próbálkoztak gyapjú vagy gyapot granulátummal. Egy érdekes elgondolás szerint rézdróttal vagy rézszalaggal érdemes körbevenni a védendő palántáinkat, mert állítólag a csigák a rézen áthaladva elektromos bizsergést éreznek, ami taszítja őket - erre a célra lehet kapni felragasztható rézszalagot is. Ugyanakkor sok kísérlet azt mutatta, hogy bár a csigák vélhetően nem kedvelik ezeket az akadályokat, de nem tartóztatják fel őket hatékonyan. A brit Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) vizsgálta ezen akadályok hatékonyságát. A tanulmány szerint mindegyik esetben azt tapasztalták, hogy nem mutatkozik kisebb kár az akadályokkal körülvett növények, és az akadály nélküliek között - vagyis az éhes csigákat az ilyen praktikák nem tartóztatják fel.
A frissen kiültetett palántákra érdemes egy félbevágott PET palackot helyezni, így akadályozva meg, hogy a csúszómászók hozzáférhessenek. Aki fóliasátrat, üvegházat alakít ki, az a kezdetektől korlátozhatja a kártevők bejutását.
A napi öntözést érdemes inkább kora reggelre időzíteni, hiszen a meztelencsigák éjszakai állatok, és a nedvességet szeretik, az esti locsolással tehát kedvező feltételeket teremtünk számukra. Ha tehetjük, váltsunk felső öntözésről csepegtető módra, ami a gyökérzónát célozza meg, a növény többi részét pedig szárazon tartja.
A spanyol csigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom. Ilyen növényeket érdemes a veteményesünk köré ültetni védőfalként.
Biológiai védekezés
Biológiai védekezésül egyes nyugat-európai országokban az indiai futókacsákkal védekeznek a csupaszcsigák ellen. Ez a csigafogyasztó kacsa Délkelet-Ázsiából származik. Jellegzetesen függőleges testtartású fajta, a közismert házi kacsától jól megkülönböztethető. Tapasztalatok szerint intenzíven kutatja fel és fogyasztja a csigákat. Hazai alkalmazásukra még kevés példa akad (Tóth, 2008). Ugyancsak biológiai védekezési mód a csigapusztító fonálféregfajok használata is. A Steinernema feltiae fonálféreg készítmény kereskedelmi forgalomban kapható, III. forgalmi kategóriájú, tehát szabadon hozzáférhető. A szer integrált termelésben is alkalmazható szabadföldi és hajtatott paradicsom, paprika, dísznövények és fűszernövények esetében, szántóföldi kultúrákban is jó szolgálatot tesz a meztelencsiga-fajok ellen. A készítményt a termesztés során évente 1-3 alkalommal kell kijuttatni a talajra öntözés, permetezés révén, napnyugta után, a használati útmutató alapján. A kezelés legalább 6 héten keresztül jelent majd megfelelő védelmet.
Természetes ellenségei lehetnek a futóbogarak, elsősorban futrinkafélék, bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gőte és lábatlan gyík. Természetes ellenség lehet a fogoly, fácán és a vakondok is.
A búzakorpa, zabkorpa és búzadara ellenállhatatlan csemege a csigák számára, ugyanakkor ezek nedvszívó hatása miatt a csigát felpuffasztják, egyes tapasztalatok szerint ki is pukkadnak tőle, vagy egyszerűen csak mozgásképtelenné teszi őket. Ha utóbbiak nem is igazak, arra mindenesetre alkalmasak, hogy előcsalogassuk a csigákat a rejtekhelyükről és így összeszedjük őket.
Ha minden kötél szakad, fogjunk egy fejlámpát, vagy zseblámpát, és az esti órákban induljunk ki a kertbe egy vödörrel csigavadászatra! Sajnos különösen elszaporodott populációk esetén időnként sziszifuszi harcnak tűnhet a csúszómászók szüretelése, de ha nincs a számuk ritkítva, úgy a probléma exponenciálisan növekedhet.
Vegyszeres védekezés
Vegyyszeresen is védekezhetünk a csupaszcsigák ellen. Ennek ismert módja a közlekedő utak konyhasóval, vagy mészporral való behintése. A nyálkás testű csigák a kezelt talajon keresztülhaladva a só vagy a mész hatására elpusztulnak. Bolti csigaölő hatású készítményeket csak a talajra szórhatják ki, a termesztett növények levelére nem kerülhetnek.
A kémiai védekezésben pedig az egyes háziállatokra veszélyes metaldehid tartalmú csigaölő szerek mellett egyéb technológiák kifejlesztésére és használatára is szükséges lenne. A vegyszerek (például a metaldehid hatóanyagú csigaölő készítmények) használatát egyes szakemberek csak olyan termelőknek ajánlják, akiknél megvan hozzá a megfelelő szaktudás. Kiskertekben inkább ne használjuk, felveheti a gyerek, belenyalhatnak a háziállatok, igen nagy a kockázat. A sózás a talaj számára merénylet.
Fontos megjegyezni, hogy a meztelen csigák a kertben természetes szerepet is betöltenek, mivel sok fajtának nincs számottevő kártétele! Például a talaj humusztartalmának növelésében és a szerves anyagok lebontásában.
A spanyol csupaszcsiga és a mérgező hatás
Az orosz hírportálok beszámolói szerint a Moszkva környéki kertekben Spanyolországból származó, mérgező meztelen, szakszerű megnevezéssel csupasz csigák jelentek meg. Ezek a mintegy 10 cm-re megnövő és sötétszürke vagy vöröses barna színű csúszómászók az emberre tulajdonképpen komoly veszélyt nem jelentenek, de az apró haslábaikra tapadó mérgező növényi anyagok nagyon kellemetlen bőrkiütéseket és szemölcshöz hasonló bőrkeményedéseket okozhatnak. Ugyancsak kellemetlen a szájüregükben lévő, több száz tűhegynyi foggal mért harapásuk.
A spanyol csigák speciális nyákja, pontosabban az abban található fehérje miatt az őshonos madaraink nem pusztítják ezt a csúszómászót. Ezért aztán az orosz dácsatulajdonosok panaszokkal ostromolják a különböző növényvédelmi és termelői érdekképviseleti szervezeteket, sokan közülük pedig hirdetést adnak fel dácsáik értékesítésére.
A spanyol csiga adventív (nálunk nem őshonos), és invazív (özönfaj): magyarán nagyon gyorsan szaporodik és sikeresen képes az új élőhelyeken nemcsak megjelenni, de ott elterjedni, azt dominálni is. Európában különböző időpontokban jelentek meg, nálunk 8-10 éve - attól függően, hogy az ország mely pontját nézzük. A csigainvázió súlyos problémát jelent a kertekre, kisebb-nagyobb mezőgazdasági területekre, a ház körüli gazdaságokra, jó ellenszer ellenük pillanatnyilag alig van.
A spanyol csiga májustól egészen a fagyok beálltáig pusztít, a rendszeresen öntözött területeket kifejezetten kedveli. Főbb tápnövényei közé sorolhatók a zöldségfélék és a bogyós gyümölcsűek, mint például a málna, de szereti a repcét vagy más szántóföldi növényeket is, adott esetben „kannibalizmusra” is hajlamos, más csigákat is elfogyaszt. A kertbe, ültetvénybe kerülve ez a csiga megnehezíti a betakarítás értékesítését, ugyanis az általa hagyott nyálka és széklet nyomaitól nem tudnak eltekinteni a gyümölcs- és zöldségvásárlók.
Összegzésként elmondható, hogy a spanyol csupaszcsiga komoly kihívást jelent a kertészek és mezőgazdászok számára. Az invazív faj terjedése és kártétele miatt elengedhetetlen a hatékony védekezési stratégiák alkalmazása, amelyek magukban foglalják a megelőzést, a mechanikai és biológiai módszereket, valamint szükség esetén a célzott vegyyszeres beavatkozást.
tags: #spanyol #csiga #mergezo