Bevezetés
Rácz Jenő, a magyar gasztronómia egyik legelismertebb alakja, 1990. október 8-án látta meg a napvilágot Budapesten. Pályafutása során bejárta a világot, a legnevesebb éttermekben szerzett tapasztalatot, és fiatalon elnyerte a Michelin-csillagot, ezzel történelmet írva a magyar konyhaművészetben. Élete és karrierje a folyamatos fejlődésről, a kitartásról és a kompromisszumok nélküli minőségről szól. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk Rácz Jenő szakmai és személyes életútját.
Családi háttér és a korai évek
Rácz Jenő édesanyja, Anita, tizenhat évesen hozta világra őt. A szülők, Anita és Iván, ruhákat árultak a józsefvárosi piacon, később saját üzletet nyitottak. Jenő édesanyja állítása szerint a korai családalapításnak a rossz családi körülmények voltak köszönhetőek. Egy vetélés és Jenő húga, Jennifer születése után Rácz Jenő szüleinek kapcsolata 2003-ra megromlott, válásra került sor. Édesanyja Angliába költözött, ahol saját kozmetikát vezet és ismét családot alapított. Jenőnek anyai ágon született egy féltestvére 2017-ben, akivel állítólag még sosem találkozott, ahogyan édesanyja, Anita sem feleségével és kislányukkal. Húga, Jennifer szintén Angliában él, és két gyermek édesanyja. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy Jenő tartja-e a kapcsolatot a lánytestvérével.
Az első lépések a gasztronómiában és a külföldi tapasztalatok
Jenő a középiskolai tanulmányait a Csepeli Vendéglátóipari Szakközépiskolában kezdte meg, szakmai gyakorlatát pedig a Le Méridien Budapest hotelben végezte. Eredetileg sportoló szeretett volna lenni, de térdsérülések miatt nem tudta folytatni ezt az utat. Tizenhárom-tizennégy évesen kellett döntenie a továbbtanulásról, és a Vendéglátóipari Szakközépiskolát választotta, ezzel "jól belenyúlt a tutiba". A szakmai tanulmányok után azonnal elindult külföldre, mindössze egy kinyomtatott papírral és kevés megtakarított pénzzel a zsebében. A bizonytalanság sosem jelentett számára problémát, mivel "nem félt". Mint mondta, senki se próbálkozzon egy ilyen útnak nekivágni, ha fél. Szerinte a kételyek magabiztos emberekből jönnek, akik felmérik a rizikófaktorokat, de a félelmeket el kell engedni, vagy nem szabad nekivágni az útnak.
Rácz Jenő édesanyja állítása szerint az egyik ismerősének köszönhetően Jenő tizennyolc évesen az Egyesült Királyságban kezdett el dolgozni. Ezt követően Koppenhágába költözött, ahol a világ egyik legjobb éttermében, a Noma-ban sztázsolt, azaz tapasztalatszerzés fejében dolgozott. Ez egy különleges élmény volt, hiszen a Noma-t akkoriban választották meg a világ legjobb helyének. Jenő, mint "földi halandó", egyszer írt a Noma-nak, hogy szeretne náluk dolgozni, és meglepetésére választ is kapott, hogy várják. Bár akkor még nem volt a zsebében Michelin-csillagos éttermekkel teli önéletrajz, jó referenciái voltak, és teljesen szürreálisnak tartotta, hogy több ezer jelentkező közül őt választották. A Noma-ban ötven-hatvan szakács dolgozott egyszerre, és Jenő valószínűleg a legfiatalabb volt közöttük. Nehéz volt felvenni a versenyt olyanokkal, akik nem csak a Noma-ban, hanem a világ legjobb éttermeiben is dolgoztak már. Óriási tapasztalathiánnyal indult, amit sokkal gyorsabban kellett felszívnia, de sosem éreztette, hogy életkora hátrányt jelentene. Hatalmas volt benne a bizonyítási vágy önmaga és kollégái felé is. Meg kellett tanulnia, mikor jön el az az időszak, amikor már egy sokkal idősebb, tekintélyesebb szakmabeli szavába vághat úgy, hogy annak helye is van. Az igazi kihívás az volt, hogy felépítse, a szava is érjen valamit, és ne csak az legyen, hogy az utolsó helyről próbál faragni.
A Noma után Szingapúrban kapott munkát Joël Robuchon három Michelin-csillagos éttermében. Robuchon étterme volt talán a nagyobb kihívás. Nagyon keménykezű séffel, iszonyat kemény konyha volt, félig angolul, félig franciául és kicsit kínaiul is. Eleve nagyon furcsa volt a környezet, ez volt az első ázsiai helyszín, ahol dolgozott. Ott csöppent bele lényegében abba, hogy mik a kulturális különbségek, hogyan dolgoznak Ázsiában, miként kell az emberekre hatni, és az emberek hogyan hatnak rá, mert ő sem viselkedhetett úgy, mint Európában, ott teljesen más az értékrend és az érzelmek is. Robuchon étterme egy nagyon magas precizitású étterem volt, ahol emberek tényleg sírva rohantak ki a konyhából napi szinten, és Jenővel is előfordult ezerszer. Tényleg minden nap egy túlélés volt, és minél több napot töltött ott, annál inkább olyan volt, mint egy katona, aki lassan jelvényeket gyűjt a mellkasára. Ezek nagyon kemény helyek. Jenő bevallása szerint, ha ilyen séf lenne egy ilyen konyhában, nagy bajban lenne, nem maradna olyan ember, aki dolgozni akarna neki. Szerinte humán erőforrás és emberjogi szempontból is sértenének nagyon sok elvet. Egy ilyen francia konyhán nem érdeklik az embert az irányelvek, hogy hogyan kell hozzászólni az emberhez, mit lehet csinálni és mit nem. Egy ilyen helyen a séf az Isten.
A Noma egy olyan hely volt, ahol mindent megbeszéltek, minden nagyon friss, modern és barátságos volt a környezet, és mindenki csak profizmust hozott. A másik oldal pedig egy Robuchon-féle konyha, ahol "tényleg mint a Star Wars-ban, az igazi sötét oldal uralkodik, viszont kegyetlenül profi".
Visszatérés Magyarországra és a csalódás
Szingapúr után Jenő visszament Londonba, majd hazacsábították Pestre. Akkoriban nyílt meg az Il Bacio di Stile, és az ottani étterembe kapott egy felkérést. Azonban amint hazajött, rá két hétre be is zárt a hely. Ez egy nagyon nagy pofon volt, hiszen mindig gondolkodott azon, milyen lenne visszajönni Magyarországra, és hogy ennyi év után most már más lesz a helyzet, mennyi mindent tanult és kamatoztatni tudná ezeket a dolgokat, aztán mégsem jött össze. Volt egy rossz érzés benne, hogy "na a tipikus magyar valóság megint beütött, két hét itthoni lét után máris ez történik". Két hónap elteltével már szüksége volt valamire, így elküldte az önéletrajzát London Top éttermeinek. Nagyon sokan válaszoltak vissza, hogy tárt karokkal várják, viszont egyiknél sem érezte a kémiát. Másra volt szüksége, ki akarta próbálni magát más terepen is, így került London egyik legjobb catering cégjéhez. A leggazdagabb kliensek, igazi "ereszd el a hajam" ételek, amit csak el lehet képzelni. Ott nyílt fel igazán a szeme, a legnagyobb kreativitáslöket szabadult fel benne, és ott kezdett el saját recepteket írni, ott kezdett el kibontakozni. Amit addig látott és összegyűjtött tudást a nagy konyhákban, azon a helyen tudta áttranszformálni a saját világába.
A Tai’an Table és a Michelin-csillag
Ezután Jenő Sanghajba ment, és megnyitották a Taian Table-t. Az étterem még abban az évben, három hónappal a nyitás után Michelin-csillagot kapott a Kínában először megjelenő Michelin Kalauztól. Ezzel huszonhat évesen ő volt a legfiatalabb magyar szakács, akinek vezetésével egy étterem ezt az elismerést megkapta. Ráadásul nem csak megkapta, a következő két évben meg is tartotta. Fontos tudni, hogy a Michelin Kalauz ételkritikusai bármikor adhatnak ilyen elismerést az éttermeknek, azonban bármikor el is vehetik azt.
A Michelin Guide díjátadó ceremóniája után egy nappal bezáratták a hatóságok Sanghaj egyik legfiatalabb, ám máris Michelin-csillagos éttermét, a Tai’an Table-t. A helyi lapok azt írták, hogy nagyon sok lakossági panasz érkezett az étterem miatt, és működési engedélye sem volt a helynek. Jenő elmondása szerint Kínában az éttermek legalább harmada engedély nélkül működik, és ez ott teljesen természetes. Az emberek ott is irigyek, mint bárhol máshol a világon, és sokan féltékenyen figyelték azt a gyors sikert, amit a Tai’an Table magáénak mondhatott már az első hónap után. Kiderült, hogy ezen a helyen hiába kérték, soha nem fognak működési engedélyt kapni, mivel ebben a helyiségben korábban is működtek különböző üzletek, de a lakók valamennyiüket elüldözték. Jenőék is tudták, hogy költözniük kell majd, de nem gondolták, hogy ilyen gyorsan. Ha a lakók nem hívják a rendőrséget minden este, talán sikerült volna nyitva tartaniuk addig, amíg biztonsággal átköltözhetnek a másik helyre, de a bezárási végzés gyorsabban érkezett, mint várták. Addig szinte versenyt futottak az idővel. A Michelin-ellenőrök már a nyitást követő hetekben megjelentek náluk, tudták, hogy figyelik az éttermet. Azt is tudták, hogy a katalógus szeptemberben jelenik meg, ezért izgultak, hogy legalább addig nyitva tarthassanak, amíg kiderül, hogy megkapták-e a csillagot. Az új üzlethelyiség kialakítása folyamatban volt, és megkapták a Michelin-csillagot. Jenő szerint nem volt tragédia, a koncepciójuk bevált, az emberek szerették őket.
A Tai’an Table a Taian utcáról kapta a nevét, ahol a bezárt étterem volt. Az új helyszín a közelben, mindössze tízperces autóútra az előzőtől, egy irodaház egyik szintjén kapott helyet, de azt sem könnyű megtalálni, így a felfedezős játékban itt is részük lesz majd a vendégeknek. Az a hely tökéletesen megfelelt az előírásoknak, nem lehettek az engedélyekkel semmi problémák, és mivel nem lakóház, senkit sem zavarnak majd esténként. A terület nagyobb lett, a konyhát és a vendégteret ugyanúgy alakították ki, ahogyan eddig volt, viszont a bár egy másik szintre került, így sokkal kényelmesebb kiszolgálást nyújthattak a vendégeknek.Rácz Jenő nem ment "nagy mellénnyel Sanghajba", igazából azt sem tudta, hova megy, egyszerűen elindult. Mielőtt kiment, nem is volt még Michelin Guide, az első kiadásba kerültek be. Amikor beharangozták, hogy idén jön a Michelin, tudatosan elkezdték fókuszálni arra, hogy megkapják az elismerést. Európai ételeket főzött Ázsiában, ázsiai alapanyagokkal, ami külön adott egyfajta trükkösséget a fogásoknak.
Visszatérés Magyarországra és az "A Konyhafőnök"
2018-ban Magyarországra költözött annak köszönhetően, hogy elvállalta az akkor induló "A Konyhafőnök" című gasztroreality-ben való zsűrizést és a versenyzők mentorálását. Jenő besokallt Ázsiától. Két-két és fél évet volt kint úgy, hogy haza sem jött, talán egy kicsit elhamarkodott döntés volt. Lehet, ha kivesz két hét szabadságot, hazajön, és itt van a családdal és a barátokkal, akkor talán nem így alakul.
Első tévés szereplése az RTL Reggeli műsorában volt, amit visszanézve még most is elmosolyog, mert akkoriban még nem volt "képernyőképes". "Bemenni a tévébe átlagemberként, nem tudtam, hogy más legyek vagy olyan, amilyen szoktam lenni." Kívülről ilyenkor az ember olyan lehet, mintha "meg lenne zavarodva", olyan naturális volt az egész, de közben nagyon izgalmas. Főleg, mert utána egyből leültek a szerkesztőkkel, és megkérdezték, lenne-e kedve egy műsorban szerepelni (A Konyhafőnök), neki pedig volt, hiszen ilyet sem csinált még.
Az elején foglalkoztatták a nézőktől kapott visszajelzések, utána viszont annyira hozzászokott, hogy - bár furcsán hangzik - igazából nem is figyel rá. Annyi ember van, mind más véleménnyel. Olyan ez majdnem, minthogy rengeteg étel van, de minden ember más ételt szeret. Ez könnyen felemésztheti az embert, és ha az ember mindig arra figyel, hogy ki mit gondol róla, és mindig meg akar felelni a világnak, akkor abba tönkremegy. Neki a legfontosabb, hogy önmaga legyen, ha boldoggá tesz másokat, akkor azt úgy tegye, amilyen ember ő, nem erőltetve. Szerencsére úgy gondolja, hogy "elkaptam a fonalat".
Magánélet
2019-ben ismerte meg Gyuricza Dórit "A Konyhafőnök" című műsorban. Dóri kiesését követően mindketten rádöbbentek, mennyire hiányoznak egymásnak. Ezt követően megbeszéltek egy találkozót, ahonnan már mindketten szerelmesekként tértek haza. 2021 nyarán örök hűséget fogadott szerelmének, Rácz Jenő felesége Gyuricza Dóri lett. 2022. április 14-én Dóri világra hozta első közös gyermeküket, Rácz Kamillát.
Az üzleti világ kihívásai és a "Rumour"
2021-ben társtulajdonosa és séfpatronja lett a Costes étteremnek. Az elmúlt időszak bővelkedett kihívásokban, akadályokban, tele volt bizonytalansággal. Mostanra azonban megfordulni látszik a széljárás. Rácz Jenő mindenképpen pozitívan értékeli az elmúlt időszakot, rengeteg olyan változás, sőt fejlődés zajlott le a piacon és az ágazatban, ami előremutató. Persze ez egy kényes kérdés, hiszen arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem mindenki számára voltak könnyű idők ezek. Ő a saját szemszögéből tud nyilatkozni, és azt látja, hogy javulnak a tendenciák. Amit még fontosnak tart megjegyezni, az az, hogy ha megvizsgáljuk azt a problémát, ami a szektor legnagyobb akadályát jelentette egy évvel ezelőtt, nevezetesen a humánerőforrás kérdését, akkor ezen a téren is javulást láthatunk. Emlékszik, néhány éve, amikor meghirdettek egy nyitott pozíciót, alig akadt jelentkező, nagyon kevés önéletrajz érkezett. Ez mára teljesen megfordult: nemrég feladtak egy hirdetést, amelyben felszolgáló pozícióra kerestek embert, és több mint száz önéletrajz érkezett.
Sejteni lehet ennek az okát. Az elmúlt évek nehézségeit, a csökkenő vendégszámokat rengeteg hely megérezte, az eddigre kialakult elképesztően magas fizetések tarthatatlanná váltak, sokan kényszerültek bezárni is, a munkaerőpiacon pedig megjelentek a szakemberek.A vendégek összetételében, sőt szerencsére számában is csak minimális változást érzett. Arra továbbra is nagyon büszkék, hogy a Rumour vendégkörét elősorban hazai látogatók alkotják, és a törzsvendégek mellett továbbra is folyamatosan emelkedik azoknak a száma, akik először érkeznek hozzájuk. Az új vendégek között akadnak olyanok is, akik azelőtt még sohasem jártak fine dining étteremben, de a Rumour stílusa, légköre, kínálata meg tudta szólítani őket. Ez pedig határtalan büszkeséggel tölti el őket. A kérdés azonban továbbra is adott.
Nagyon nehéz lenne kijelenteni, hogy már kint vagyunk a bajból, hiszen rengetegen vannak, akiknek egy hajszálon függ a vállalkozása, vagy éppen most dobja be a törölközőt. Óvatosan fogalmazna, és nem is lehet általános következtetéseket levonni, de ha a maga területét vizsgálja, azt látja, hogy a bizonytalanság kezd eltűnni a légkörből.Az infláció ma sem könnyíti meg a dolgot, elszaladtak az energia- és alapanyagárak is. Nagyon nehéz megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, aminek a szellemében a vendégek elvárásait úgy tudják teljesíteni, hogy az árak sem lesznek megfizethetetlenek, és a minőségből sem engednek. Fenntartható modellt kell kiépíteni: ők ezt úgy teszik, hogy közben a minőséget tartják szem előtt.Az előbb említett alapanyagár-jelenséget lehet korlátként is látni, de ugyanígy tekinthetünk a helyzetre lehetőségként is. A kreativitást mindenképpen segíti. Sokkal izgalmasabb, komolyabb kihívást jelent egy kevésbé drága alapanyagból fine dining minőségű, stílusú ételt, tányérelemet megalkotni. Folyamatos fejlődésre ösztönöz, hogy egyszerű alapanyagokat mutassanak meg a legszebb formájukban.
Mindkét étterem, a Ráday utcai Costes és a Rumour is évről évre megtartják Michelin-csillagaikat, ez hatalmas elismerés. Óriási elismerés még a Dining Guide Top 100 listájának első tíz helyezettje közé tartozni is. Az, hogy mire a legbüszkébb, nehéz kérdés. Kevés idejük van megállni, büszkélkedni. Lehajtják a fejüket és dolgoznak, az eredmények pedig beszélnek magukért. De ő nem ezeket tartja fő mozgatóerőknek. Sokkal fontosabb, hogy az ember a munkájában ki tudjon teljesedni, alkothasson, értéket teremthessen.A Rumour valahol róla szól, hiszen esténként ő fog kiállni majd a vendégek elé, beszélget velük, és közben főz is. Huszonegy ember befogadására lesz képes az új hely, viszont egy nap akár kétszer is lesz terítés. Közel áll hozzá ez a műfaj, szerinte nagyon fontos Magyarországon, hogy legyen az étkeztetésben intimitás, és ne legyen minden annyira formális, ez a fehér abroszos, tipikus három órás vacsorázás, ahol feszélyezve ülsz, és minden adagnál, minden kóstolásnál megkérdezik, hogy ízlik-e. Természetesen ilyenkor, ha csak nem vétenek nagy hibát, nem mondod azt, hogy rossz volt, de szerinte ez egy kényelmetlen helyzet, amikor az embert nem hagyják sem élvezni az alkalmat, sem pedig kibontakozni. Az ő éttermében nem lesz feszélyezett a hangulat, sokkal lazább lesz, és minden az ételről fog szólni, no meg persze minden más körítésről, a sztorizásról, arról, hogy mi hogyan készült, ki mit gondol az ételről, nem fognak unatkozni a vendégek egy percig sem.
Vezetési filozófia és a jövő
Jenő a konyhájában nem elsősorban a szakmai tudást keresi, hanem inkább tehetségeket, olyan embereket, akiket tud formálni. Ha például beállítanak valakit a konyhára, mutat neki egy dolgot, és azt addig csinálja, amíg nincs a kezében, akkor ha azt már az ötödik, az ötvenedik vagy az ötszázadik napja csinálja, biztos, hogy elsajátítja a mozdulatot, a tudást. Ha minden ötvenedik nap még egy dolgot megtanít és még egyet, akkor azt veszi észre, hogy egy éve vele dolgozik, és már olyan dolgokat tud, mint egy élvonalbeli szakács, sőt, talán még jobban is. Szerinte igazából ez a kulcs, hogy az embereknek nem csak munkahelyet, de edukációt is kell adni, így sokkal lojálisabbak lesznek hozzá, és nem érzik azt, hogy csak kihasznált eszközök. Tehetségeket fog felfedezni, és az első pár évben nagyon aktívan részt vesz majd az étterem mindennapjaiban. Nagyon oda fog figyelni a dolgozókra, azokra az emberekre, akik a csapatában vannak, hogy ők minél többet tanuljanak, és fejleszteni tudják magukat.
Türelmes típusnak tartja magát, relatívan. Szerinte fair player, tehát ha azt látja valakin, hogy nagyon akarja, ha van benne valami, akkor őt továbbviszi, csinálja, türelem van. Ha valakin azt látja esetleg, hogy hiába mutatja sokszor és nem megy, akkor ott mindig van egy olyan rész, amikor vagy módosítani kell, vagy elengedni. Nagyon fontos az, hogy ha ő egy brandet épít, aminek értéke van, mint Rácz Jenő, akkor először ezt az éttermet kell felépítenie, aztán lehet, hogy több étterme is lesz. Lehet, hogy aki például vele dolgozik az egyik étteremben, az pár év múlva egy másik étterem vezetését fogja vinni. Hosszútávon kell tudni együtt dolgozni. Ez csak így működhet.
Az elmúlt két-három éve nagyon mozgalmas volt. Arra a kérdésre, hogy mikor fog egy kicsit lenyugodni, pihenni, azt válaszolta, hogy "még csak most kezdek igazán hangos lenni". Most kezd kibontakozni. Most már nem csak a szakács világban vagy a konyhán szeretne jeleskedni, de az üzleti világban is. Lesz saját bora, különböző termékeknek a márka nagykövete. Nem kizárt, hogy a közeljövőben lesznek Rácz Jenő termékek is a boltokban, ahogy Jamie Oliver bolognai szószok is vannak, úgy lesz Rácz Jenő pástétom vagy például olívaolaj. Ezek az apró dolgok már olyanok, hogy aki jártas valamennyire a gasztronómiában, nézi a műsort vagy szokott éttermekbe járni és tudja, ki az a Rácz Jenő és mit képvisel, ezt a brandet értékelni fogja. Szerinte ezt tovább kell építeni, mert sokkal több lehetőség van ebben, mint hogy csak azt mondja, van egy étterme. Szeretne az üzleti világban is alkotni valamit. Nem feltétlenül úgy akarja építeni a "Rácz Jenő brandet", mint médiaszemélyiség. Úgy nem tudja építeni magát, hogy a Rácz Jenő milyen jó és milyen jó lesz az étterme, mert úgyis az étel és az emberek fogják meghatározni, hogy Rácz Jenő az jó, vagy az étterem jó-e. Abban tudja segíteni önmagát, hogy nem rontja el, próbálja a hibákat kiküszöbölni.
Egyéb együttműködések és kezdeményezések
Rácz Jenő a "Kapj rá" kampány szakértője, amelynek célja a halfogyasztás népszerűsítése. Tanácsait megfogadva kiváló minőségű alapanyagokat lehet beszerezni halételekhez, és elkerülhetők az élelmiszer eredetű megbetegedések. Szakértői segítségével a hal nem csupán egészséges és finom a tányéron, hanem élelmiszerbiztonsági szempontból is kifogástalan lehet. Szívügye a halfogyasztás, ebben a témában 2012-ben tartotta első előadását, és azóta nincs megállás: leggyakrabban a halfogyasztás táplálkozás-élettani jelentőségéről beszél hazai konferenciákon és tanfolyamokon. Varga Anita, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet Főigazgatóságának dietetikusa kiemelt feladata a lakosság élelmezéssel és táplálkozással összefüggő állapotának, az élelmiszertudomány, a táplálkozás-egészségügy, táplálkozás-tudomány helyzetének, folyamatainak figyelemmel kísérése, hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt.
Nemrégiben Rácz Jenő a Magyarország első McDonald's éttermének újranyitásakor is különleges menüt álmodott meg a Meki jól ismert ételeit és alapanyagait felhasználva. Ez az egyszeri és megismételhetetlen vacsora a meghívott vendégek mellett azok számára is elérhető volt, akik a Meki applikációjában gyűjtött pontjaikat beváltották erre a nem mindennapi eseményre. Sokak számára ez volt az első fine dining élmény, melynek során a Meki jól ismert fogásai és alapanyagai új formát kaptak, azaz új életre keltek Rácz Jenő séf kezei alatt az újranyitó Régi posta utcai étteremben. Rácz Jenő régóta rajongója a Mekinek, sosem csinált titkot abból, hogy szereti a McDonald's burgereit, kisgyerekkora óta fan. Néhány hónapja egy podcastben elmondta ezt, alighanem ez a nyilatkozata sarkallta arra a hazai láncot, hogy őt kérjék meg a patinás étterem újranyitási vacsoráinak levezénylésére. Ha úgy tetszik, akkor "adta magát a dolog", és persze ettől függetlenül örült a felkérésnek és nem is gondolkodott rajta sokat. "Nem mindennap nyithatsz meg egy Mekit a te általad kreált fine dining menüsorral."
Az ötletelés során a McDonald'sban kapható ételek jelentették a kiindulópontot, ezek voltak azok az elemek, amelyek köré felépítették a menüt. Az ötletelés és aztán a főzés során nagyon meglepte, hogy milyen alapanyagokból állnak a mekis kaják, jó értelemben okoztak meglepetést. A cég által használt csirkehús például egy olyan beszállítótól érkezik, akitől ők is szoktak rendelni az étteremben. Ez az egész egy nagyon izgalmas feladat, nagy kihívás volt, hogy a jól ismert mekis alapanyagokból olyan ételeket kreáljon, melyek vele azonosíthatók, de mégis idézik a McDonald's ételeit, ízvilágát. Aztán az is kihívás elé állította őket, hogy az este során a McCaféban ideiglenesen felállított konyhából, ekkora mennyiségben kellett kiküldeniük és felszolgálniuk az ételeket.Nincs olyan terv, legalábbis még, hogy ezeket a fogásokat továbbvigyék. Nem lenne persze példa nélküli, ugyanis Dani Garcia, aki egy három Michelin-csillagos spanyol séf, egyike volt azoknak, akik először együttműködtek a Mekivel és létrehoztak egy saját fogást, amit a gyorsétteremláncban lehetett kapni. Sokan felháborodtak, sokak szerint viszont "menő dolog volt". Szerinte ez is mutatja, hogy ehhez "csak lazán lehet hozzáállni". Nagyon jó érzés, hogy azokhoz az emberekhez is el tudott érni, azoknak is tudott valami újat nyújtani, örömet okozni, akik lehet, hogy nem jönnének, vagy nem jutnának el az éttermébe.
A Michelin-csillag megszerzése volt nehezebb, egyértelműen, mert sok kísérletezés és sok évnyi munka kellett ahhoz, hogy eljussanak az első csillagig, utána mondhatni már "csak" meg kellett tartani, azaz hozni kellett azt a minőséget és színvonalat, amit elértek. Ez persze nem jelenti azt, hogy megpihentek vagy megnyugodhatnak, mivel "mindig van feljebb". A két Michelin-csillaghoz nincs kimondva, hogy mi kell, mit kell elérni ahhoz, hogy egy étterem megkapja. Számukra nem is ez van most az előtérben, nem görcsölnek rá, nem várják feszengve az ellenőrt, és nem csak azt nézik, hogy mit lehetne még megtenni a második csillagért. Egyszerűen azon dolgoznak, hogy még jobbak legyenek, hogy még magasabb szintre emeljék az ételek, a kiszolgálás minőségét. Folyamatosan fejlesztenek, és ez egyszer majd hozza magával az újabb csillagot.
Rácz Jenő az Instagram-oldalán osztott meg magáról több évvel ezelőtt készült fotókat, melyek mellett élete első vállalkozásáról mesélt követőinek, amit t tíz évvel ezelőtt, huszonöt évesen indított el Sanghajban, a főállása mellett. Folyékony nitrogénnel készült fagyit árultak, ami akkorát ment, hogy már az első napokban hosszú sorok álltak az utcán! A cornflakes fagylalt és a sós-savanyú szilvafagyi nagyon a közönség kedvence volt. Marketing és bármi üzleti tudás nélkül vágott neki. Nem volt pihenőnapja, napi tizennyolc órát ment, "imádta és boldoggá tette"! Több haja volt még és kisebb szakálla, de ki volt éhezve a munkára és a sikerre. Ez nem változott benne a mai napig (egyedül a haja lett kevesebb, amit nagyobb szakállal kompenzál).