Cukor és alternatívái: Útmutató az édesítéshez és sütéshez

Az édes íz az emberi természet szerves része, ami generációk óta hozzájárul az ételek és italok élvezetéhez. A leggyakrabban cukorral érjük el ezt a kedvelt ízt, azonban a cukornak jóval több funkciója van, mint csupán az édesítés. Fontos szerepet játszik a termékek állagának és színének kialakításában, természetes tartósítószerként is funkcionál, és elengedhetetlen az erjesztéssel, kelesztéssel, savanyítással készülő élelmiszerek, mint például a kelt tészták vagy alkoholos italok esetében.

Az egészségtudatos táplálkozás és a cukorbetegség egyre gyakoribbá válása miatt azonban sokan keresik a cukor alternatíváit. Fontos tudni, hogy a cukorhelyettesítők két fő csoportra oszthatók: cukorpótlókra és energiamentes vagy intenzív édesítőszerekre. Ez a megkülönböztetés kulcsfontosságú, mivel befolyásolja az alkalmazási módjukat, különösen sütés és főzés során. Az intenzív édesítőszerek gyakorlatilag energiamentesek, míg a cukorpótlók nem feltétlenül tartalmaznak kevesebb energiát, mint a cukor. Fizikai tulajdonságaik is jelentősen eltérnek, ami meghatározza, hogy mennyire alkalmasak a cukor helyettesítésére ételek, italok utólagos ízesítésére, vagy éppen sütéshez, főzéshez.

A cukor alternatívái és azok tulajdonságai

A cukor alternatívái tehát két nagy csoportra oszthatók: a cukorpótlókra és az energiamentes vagy intenzív édesítőszerekre. A cukorpótlók a cukor tömegének pótlására is alkalmasak, míg az energiamentes édesítőszerekből már néhány gramm vagy csepp is biztosítja a vágyott ízhatást.

Energiamentes vagy intenzív édesítőszerek

Ezek a kémiai úton előállított édesítőszerek gyakorlatilag energiamentesek, és nagyon intenzív ízük van, így elegendő kis mennyiségben használni őket.

Aceszulfám-K (E 950)

Ez az édesítőszer hőstabil, így jól használható sütéshez és főzéshez. Íze rendkívül intenzív, de adagolására ügyelni kell.

Aszpartám (E 951)

Az aszpartám az egyik legismertebb édesítőszer, azonban nem hőálló, hő hatására bomlik, ezért inkább csak utóízesítésre ajánlott. Bár édesítő ereje mintegy 200-szorosa a cukorénak, a tömege sokkal kevesebb, így egy teáskanálnyi kristálycukor helyett is egy teáskanálnyi aszpartám tartalmú édesítőszert kell használni, ha a kívánt édességet el szeretnénk érni. Fontos megjegyezni, hogy az aszpartám hosszú távú hatásairól még nem rendelkezünk teljeskörű ismeretekkel.

Na-szacharinát (E 954)

A szacharin szintén hőstabil édesítőszer, így bátran alkalmazható sütéshez és főzéshez. Édesítő ereje 30-50-szer nagyobb, mint a cukoré. Ha tablettát vásárolunk, egy darab egy teáskanálnak vagy egy kockacukornak felel meg, folyékony édesítő esetén pedig körülbelül 8-10 csepp felel meg egy teáskanálnak.

Na-ciklamát (E 952)

A ciklamát is hőstabil, és széles körben alkalmazzák ételek édesítésére.

Sztívia (E 960)

A sztívia egy növény, melynek levelét édesítőként használják. Elérhető por és folyékony formában is. Brutálisan édes, 300-szor édesebb, mint a sima cukor, por formájában akár 300-szor is. Fontos a fokozatos hozzászoktatás, körülbelül 3-6 hét szükséges. Hőstabil, így sütéshez és főzéshez is jól használható, kiválóan alkalmas limonádék, turmixok, mártások, tea, kávé, pudingok, joghurtok, sütemények édesítésére. Süteménykészítésnél érdemes szódabikarbónát adni a tésztához, mivel a sztíviának nincsen állagjavító tulajdonsága. Nem karamellizálható és nem futtatja fel az élesztőt. Túl nagy mennyiségben zavaró kesernyés utóíze lehet. Vásárláskor célszerű megnézni a minőségét és az összetételét, mivel sok esetben csak néhány százaléknyi sztívia található benne. Egyes vélemények szerint a sztíviával készült piskóta zöldes színe és jellegzetes utóíze negatív összbenyomást kelthet. A növény levelének számtalan gyógyhatása is van, például erős gombaölő hatása miatt a Candida kezelésében is hatékony, valamint csökkenti az éhségérzetet, a dohányzás, az alkohol és az édességek utáni vágyat.

Neotám (E 961) és Szukralóz (E 955), Taumatin (E 957)

Ezek az édesítőszerek kevésbé ismertek, kémiai úton állítják elő őket, energiatartalmuk elhanyagolható, és nagyon intenzív ízük van.

Cukorpótlók (Cukoralkoholok)

A cukoralkoholok édes ízt adnak, és bár energiatartalmuk van, a cukorhoz képest lassabban emelik meg a vércukorszintet. Fontos tudni, hogy energiatartalmukkal és szénhidráttartalmukkal számolni kell.

Eritrit (E 968)

Az eritrit (erithryt vagy eritritol) egy teljesen természetes cukoralkohol, szinte 0 kalóriatartalommal, ami egyedülálló előnye a többi cukorhelyettesítővel szemben. Kalóriatartalma mindössze 6%-a a cukorénak, édesítő hatása viszont annak körülbelül 70%-a, ezért többet kell belőle használni. Glikémiás indexe 0. Speciális kémiai felépítésének köszönhetően a szervezet nem bontja le, és nagy részét még azelőtt megköti, hogy a vastagbélbe jutna, ahol a legtöbb baktérium tenyészik, így kevésbé valószínű, hogy emésztőszervi problémákat, például puffadást okozna. Hideg ételekben nehezen oldódik, ezért érdemes megőrölni a felhasználás előtt. Édesítő ereje gyengébb, mint a cukoré, ezért körülbelül 30-40%-kal többet kell belőle használni. Például, ha 100 gramm cukorra van szükség, akkor körülbelül 130-140 gramm eritrit szükséges. Nem karamellizálható és nem futtatja fel az élesztőt. Kóstoló során az eritritből készült piskóta közepesen szerepelt, állománya kiszáradt és töredezett lett. Főzéshez és sütéshez is kiválóan alkalmas, bár nagyobb mennyiségben enyhe fémes utóízt okozhat. Fontos tudományos viták zajlanak az eritrit szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt hatásáról, egyes kutatások szerint növelheti a vérrögképződés kockázatát, de erről egyelőre nincs teljes konszenzus. Azonban az összes többi kalóriaszegény édesítőszerhez képest továbbra is viszonylag ártalmatlan alternatívának tekinthető.

Xilit (Nyírfacukor, E 967)

A xilit, vagy nyírfacukor, szintén cukoralkohol, édesítőereje a cukoréhoz hasonlít. Előnye, hogy energiatartalma csupán 60%-a a cukorénak, így azonos sütésnél, főzésnél a recept szerinti cukormennyiségnek megfelelően adagolható. Édes ízét enyhe hűsítő hatás kíséri. Energia- és szénhidráttartalmával számolni kell, és nagyobb mennyiségben puffadást okozhat. Érdemes fokozatosan hozzászoktatni a szervezetet. Jótékonyan hat a fogakra, mivel a szájban található "rossz" baktériumok nem képesek lebontani, így nem indul el a savképzés és a fogszuvasodás. Fontos tudni, hogy kutyáknál már 1-2 gramm elfogyasztása is életveszélyes lehet, komoly májkárosodást okozhat. Nem karamellizálható és nem futtatja fel az élesztőt. A kóstolók körében a xilitből készült piskóta elnyerte a tetszésüket.

Maltit (Maltitol, E 965)

A maltit szintén a cukoralkoholok csoportjába tartozik, kukoricából állítják elő. Természetes édesítőszer, számos tulajdonságában hasonlít a sztíviához vagy az eritrithez. Fogyasztása nem okoz fogszuvasodást, 40%-kal kevesebb a kalóriaértéke, mint a cukornak (kb. 2,1 kcal/g). Nincs ismert mellékhatása, és lassú felszívódású édesítőszer, így a vércukorszintet csak kismértékben emeli (GI 30).

Egyéb cukorpótlók

Ide tartozik még a mannit, szorbit, izomalt, és a laktit. Ezeket cukorból állítják elő, de kémiai szerkezetük eltér a cukorétól. Energia- és szénhidráttartalmukkal számolni kell, azonban a cukorhoz képest lassabban emelik meg a vércukorszintet. A fruktóz és szorbit „rejtett cukornak” tekintendő, energiatartalmuk azonos a cukoréval, szénhidráttartalmuk beszámítandó a napi engedélyezett keretbe, és nem képezhetik a gyakori étkezés, a tésztasütés alapját.

Hagyományos édesítők

Bár a modern édesítőszerek egyre népszerűbbek, érdemes megemlékezni a hagyományos alternatívákról is, melyeket évszázadokig használtak őseink.

Méz

A méz körülbelül 200 féle tápanyagot tartalmaz, értékes aminosavakat, ásványi anyagokat, vitaminokat és hormonokat. Jó hatással van a szívműködésre és a vérkeringésre, baktériumölő, segíti a vese és a máj tevékenységét. Azonban mézzel ízesített édességek cukorbetegek számára nem fogyaszthatók.

Nádcukor

A nyers nádcukor finomítatlan élelmiszer, a cukornád szárából gőzöléssel készül. Tartalmaz nyomelemeket, B-vitaminokat, a cukornád ásványi és melaszanyagai is benne maradnak.

Szőlőcukor (glükóz)

Neve ellenére elsősorban kukoricából vagy burgonyából nyerik. Sportolóknak ajánlják, mert már a nyálban lebomlik, ezáltal hirtelen kerül a véráramba, ami gyors, rövid energianövekedést eredményez.

Gyümölcscukor (fruktóz)

A közhittel ellentétben nádcukorból készül. Szemben a szőlőcukorral, lassabban bomlik le, így nem emeli hirtelen a vércukorszintet, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. A természetes formájában, a gyümölcsök húsában található meg, bár ez is fajtánként, termőterületenként is eltérhet.

Praktikus tanácsok cukormentes sütéshez és főzéshez

A cukor alternatíváinak használata a konyhában számos szempontot figyelembe igényel. Fontos mérlegelni az édesítőszerek hőállóságát, édesítő erejét, karamellizálódási képességét, és hatását a tészta állagára.

Adagolás és helyettesítés

• Energiamentes édesítőszerek: Adagolásuknál ügyeljünk a fokozatosságra, és tartsuk be a címkén szereplő útmutatót. Mivel rendkívül intenzív az ízük, nagyon kis mennyiség is elegendő.
• Cukoralkoholok: Az eritritből például körülbelül 40%-kal többet kell használni, mint kristálycukorból, hogy elérjük ugyanazt az édességet (pl. 100 g cukor = kb. 130-140 g eritrit). A xilit édesítő ereje hasonló a cukoréhoz, így a recept szerinti cukormennyiségnek megfelelően adagolható.

Speciális esetek és textúra

• Magas cukortartalmú édességek: Habcsókhoz hasonló sütemények esetében legfeljebb a cukor negyede helyettesíthető energiamentes édesítőszerekkel. Fontos tudni, hogy a részben cukorral készült édességek cukorbetegek számára nem fogyaszthatók.
• Volumen: Az energiamentes édesítőszerekkel készült tészták, sütemények alacsonyabbak lehetnek.
• Karamellizáció és szín: Az energiamentes édesítőszerek nem karamellizálódnak, ezért sütés közben nem alakul ki a megszokott, szép barna szín. A tészta tetejét kevés vajjal vagy olajjal meglocsolva viszont elősegíthető a barnulás.
• Élesztő felfuttatása: A sztívia, az eritrit és a xilit nem futtatják fel az élesztőt, ami a kelt tészták készítésénél kritikus lehet. Az élesztőt mindig langyos tejben, kevés cukorral szokás felfuttatni.

Ízesítés

Energiamentes édesítőszerek használatakor szükség lehet egyéb ízesítőkre, például vanília-kivonatra vagy mézre, hogy még finomabb ízt érjünk el. A mézzel ízesített édességek cukorbetegek számára nem fogyaszthatók.

Konyhai technikák és eszközök

A sikeres sütéshez és főzéshez nem csak az alapanyagok ismerete, hanem a megfelelő konyhatechnika is elengedhetetlen.

• Liszt szitálása: Bár sokan feleslegesnek tartják, a liszt szitálása sokkal jobb állagú süteménytésztát eredményez. Nem dől össze a világ, ha nem szitáljuk, de ajánlott nem kihagyni.
• Tojás szétválasztása és habosítás: A megmosott tojás szétválasztása, különösen piskótakészítésnél, nagyon fontos. A sárgáját általában cukorral kell habosra keverni, géppel végezve jobban feloldódik a cukor, és a massza világosabb színű lesz. A fehérjéből kemény habot szokás verni. A habtejszínt mindig gépi habverővel verjük kemény habbá, alacsony fordulatszámon kezdve, és mindig hidegen kell vele dolgozni, sőt, a tálat is érdemes hűtőbe tenni.
• Dagasztás: A kelt tésztákat dagasztani szokás. Ez egy technika, amikor a száraz alapanyagokat összekeverjük a felfuttatott élesztővel, zsírral, folyadékkal, majd kézzel vagy géppel elkezdjük összedolgozni. A cél az, hogy minél több levegő kerüljön a tésztába, és a tészta elváljon az edény falától, felülete hólyagos és fényes legyen.
• Nyújtás: Az omlós, kelt, leveles tésztákat nyújtani is szokás. Téglalap alakúra nyújtásnál középről induljunk a szélek felé, egyenletesen mindkét irányba. Kerek tészta kialakításánál jó trükk, ha nyújtás közben mozgatjuk a tésztát.
• Sütőpapír vagy zsiradék: A legegyszerűbb sütőpapírt használni, de ha nincs otthon, kenjük ki a formát valamilyen zsiradékkal (vaj, margarin, olaj vagy zsír), hogy ne ragadjon le a tészta.
• Vízgőz vagy vízfürdő: Ez annyit jelent, hogy egy lábasban vizet kell forralni, majd ráhelyezni egy másik edényt, ami illeszkedik rá, de az alja nem ér a vízbe.
• Vakon sütés: Ennek lényege, hogy a tölteléktől ne ázzon át a tészta, és egyenletesen megsüljön a sütemény. A kinyújtott tésztát formába kell helyezni, majd a tetejére sütőpapírt tenni, amelyre nehezékként száraz babot vagy lencsét szokás önteni, és így kell a sütőbe tolni. Így a tészta megtartja a formáját, nem púposodik fel, és nem fog később átázni. A sütési idő végeztével a nehezéket vegyük le, és tegyük félre, máskor is felhasználható.

Cukorbetegség és édesítők

A cukorbetegség, magas vérnyomás és vesebetegség gyakran együtt fordulnak elő, és kezelésük alapvető része a diétás étrend. Teljesen téves az az elképzelés, hogy valamely gyógyszer vagy inzulin adása „kiváltja” a diéta tartását. Az étrendi előírások betartását és a fizikai aktivitás fokozását együttesen életmód-terápiának nevezzük.

A cukorbetegség típusai és okai

• 1-es típusú diabetes mellitus: Gyermek- vagy serdülőkorban kezdődő forma, ritkán felnőttkorban is kialakulhat. Ekkor a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint, gyakran teljes inzulinhiány igazolható.
• 2-es típusú diabetes mellitus: Felnőtt- és időskorban kezdődő forma. Ebben az esetben a hasnyálmirigy termel inzulint, de a sejtek elveszítik érzékenységüket vele szemben (inzulinrezisztencia). Kezdetben a hasnyálmirigy több inzulint termel, de később a sejtek kimerülnek. Kialakulásában örökletes hajlam mellett külső tényezők, mint az elhízás és az alkoholfogyasztás játszanak szerepet. A testsúlyfelesleg a legdöntőbb ok.

Diétás elvek cukorbetegek számára

• Energiafelvétel: Az energiafelvételnek egyéninek kell lennie. Normál testtömegű cukorbeteg diétájának energiatartalma annyi legyen, amennyit a testtömege és munkaképességének fenntartása igényel (1000-3500 kcal/nap). Elhízott cukorbetegek esetében az étrendnek kevesebb kalóriát kell tartalmaznia, mint amennyire a testsúly alapján szükség lenne, ez biztosíthatja a testsúlycsökkenést. A testtömeg normalizálása a cukorbeteg számára a legfontosabb teendő.
• Tápanyag-összetétel: A napjainkban elfogadott elvek szerint a szénhidrátok 50-55%-ot, a fehérjék 15-20%-ot, míg a fennmaradó hányadot a zsír jelenti.
• Étkezések gyakorisága: Naponta 5-6 étkezés javasolt: három főétkezés mellett tízórai, uzsonna, és egyes esetekben pótvacsora.
• Szénhidrátfogyasztás: Átlagos esetben a napi szénhidrát-fogyasztás 180g körül mozog. Elhízottak esetén ennél kevesebb, fizikai aktivitást végző, vagy növekvő korban lévő cukorbeteg ennél több szénhidrátot fogyaszthat. Minden étkezéssel megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell elfogyasztani. Ez különösen fontos inzulinnal vagy szulfonilureákkal kezelt betegek esetében, mivel étkezés hiányában hipoglikémia (alacsony vércukorszint) következhet be.
• Kerülendő ételek és italok: Általános elv, hogy a cukorbeteg cukrot, cukorral készült ételt-italt ne fogyasszon. Különösen kerülendő a magas cukortartalmú üdítőitalok fogyasztása. A "diabetikus" édességeket is érdemes kerülni, mivel a szorbit és a fruktóz „rejtett cukornak” tekintendő.
• Diétás élelmiszerek: A kereskedelemben egyre nagyobb számban érhetők el ún. diétás élelmiszerek. Fontos körülmény, hogy ezek az élelmiszerek is tartalmaznak szénhidrátot, csak általában kisebb mennyiségben, mint a hasonló „nem-diétás” változataik. Ezeket az élelmiszereket a cukorbetegek - figyelemmel a szénhidráttartalomra - fogyaszthatják. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az élelmiszerek általában drágábbak.
• Alkoholfogyasztás: Csak kellő mérséklettel képzelhető el. A mérsékelt alkoholfogyasztás (napi 1-2 dl vörös bor) előnyös lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése terén. Fontos körülmény, hogy az alkoholok kalória- és szénhidráttartalma jelentős.
• Láthatatlan zsír elkerülése: Fogyasszon alacsony zsírtartalmú tejet és sajtokat, kerülje a nagy zsírtartalmú ételeket.
• Keményítőtartalmú ételek: A keményítőtartalmú ételek megszüntetik az éhségérzetet, viszonylag olcsók és jó rostforrások (elsősorban a félbarna-barna kenyér javasolt). Naponta egyen néhány falat keményítőtartalmú ételt.
• Fehérjetartalmú ételek: Fogyasszon naponta fehérjetartalmú ételt, például sovány húst, halat, tojásfehérjét, zsírszegény tejtermékeket. A hús egy részét helyettesítse növényi eredetű fehérjékkel, például hüvelyesekkel.
• Zöldségek és folyadék: Szabadon fogyaszthat zöldségeket (paradicsom, paprika, uborka, káposzta, paraj, fejessaláta, fehérrépa, karalábé stb.), valamint gyengére elkészített teát, vizet, ásványvizet és energiamentes (light) üdítő italokat. Ezek az élelmiszerek és italok nem, vagy alig tartalmaznak energiát.
• Súlyfelesleg esetén: Ha súlyfeleslege van, célszerű csökkenteni a kenyér, burgonya, rizs, tésztafélék, hüvelyesek, gyümölcsök mennyiségét, valamint a sovány húsok, hal, felvágottak, tej, tejtermékek fogyasztását.

Vércukormérés: a cukorbetegség kezelésének alapja

A vércukormérés a cukorbetegség kezelésének elengedhetetlen része, amely azonnali képet ad a vér glükózszintjéről, és segít a terápia sikerességének ellenőrzésében.

Miért fontos a vércukormérés?

A vércukormérés egy gyors és fontos diagnosztikai eszköz, amely tájékoztat a szervezet metabolikus állapotáról. Lehetővé teszi az akár életveszélyes állapotig fajuló alacsony vagy magas vércukorértékek gyors felismerését. Cukorbetegség esetén sérül az inzulinrendszer, ami a vércukorszintet szabályozza, így kórosan magas értékek jelenhetnek meg, amelyek tudatzavarhoz vezethetnek. A rendszeres vércukormérés lehetőséget ad a korai felismerésre és beavatkozásra. Különösen fontos az inzulint használó cukorbetegek számára a napi, néha akár óránkénti ellenőrzés és korrekció.

A vércukormérés típusai és normálértékei

• Éhgyomri vércukormérés: Üres gyomorral történik, a mérést megelőzően 8-12 óráig nem szabad étkezni.
  • Normális: 3.9-5.5 mmol/L
  • Prediabétesz: 5.6-6.9 mmol/L
  • Diabétesz: 7.0 mmol/L vagy magasabb
• Glükózterheléses vizsgálat: Azoknak a pácienseknek, akiknek 5.6-6.9 mmol/L közötti az éhgyomri vércukorértékük, érdemes részt venniük ezen a vizsgálaton. Éhgyomri vércukormérés után 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot kell inni, majd 2 órával később újra vércukormérés következik.
  • Normális: kevesebb, mint 7.8 mmol/L
  • Prediabétesz: 7.8-11.0 mmol/L
  • Diabétesz: 11.1 mmol/L (200 mg/dL)
• Étkezés után 2 órával: Az egészséges esetben az értéknek 7.8 mmol/L alá kell kerülnie. Ha ez nem történik meg, vagy bármikor a nap során 11.1 mmol/L feletti az eredmény, az utalhat cukorbetegségre.
• HbA1c érték: Ez a laboratóriumi adat 2-3 hónapra visszamenőleg jelzi az átlagos vércukorszintet. Rutin vérvételek során ellenőrzik, nem szükséges éhgyomor a vizsgálathoz.
  • ≤5,6% normális
  • 5,7-6,4% prediabetes
  • ≥6,5% cukorbetegség

Magas és alacsony vércukorszint (hipo- és hiperglikémia)

• Alacsony vércukorszint (hipoglikémia): Akkor áll fenn, ha a vércukormérés során 3,9 mmol/l alatti értéket találnak. Tünetei lehetnek: gyengeség, szédülés, intenzív éhség, remegés, izzadás, szívdobogás érzés, ijedtség vagy szorongás. Kezelésére szénhidrátot (cukrot) kell fogyasztani, például szőlőcukrot, banánt vagy almalevet.
• Magas vércukorszint (hiperglikémia): Éhgyomri állapotban 7 mmol/l feletti, vagy étkezés után 8 mmol/l értéket meghaladó. Tünetei: fokozott szomjúság és/vagy éhségérzet, gyakori vizelés, fejfájás, ingerlékenység, homályos látás. Inzulinnal kezelt esetben orvosi utasítások szerint kell kezelni. Diabéteszes ketoacidózis tünetei esetén azonnal orvost kell hívni!

A vércukorszintet befolyásoló tényezők

Számos dolog befolyásolhatja a vércukorszintet, mint például a szénhidrátok fogyasztása, a testmozgás hiánya, nem kellően beállított gyógyszerek/inzulin, kortikoszteroid gyógyszerek, betegség, stressz, dohányzás, dehidratáció, hajnali jelenség. Az alacsony vércukorszintet okozhatja étkezések kihagyása, a cukorbetegség elleni gyógyszerek vagy inzulin túlzott mértékű fogyasztása, és fokozott fizikai aktivitás. Emellett hatással lehet a menstruáció, az elfogyasztott ételek és a gyógyszerek/inzulin időzítése, az egyéb gyógyszerek szedése és az alkoholtartalmú italok fogyasztása.

A vércukormérés gyakorisága és helyes kivitelezése

A vércukormérés kötelező mindhárom (életmód, gyógyszeres, inzulin) terápia mellett, viszont fontos, hogy a mérés száma különböző. Mindig konzultáljunk kezelőorvosunkkal a megfelelő gyakoriságról és időpontokról.

Hogyan végezzük el helyesen az otthoni vércukormérést?

1. Alaposan mossa meg a kezét! Az ujjakon maradó ételmaradék befolyásolhatja az eredményeket.
2. Helyezzen be egy tesztcsíkot a vércukormérőbe.
3. Használjon steril tűt, és szúrja meg az ujjbegye oldalát, hogy egy csepp vért kapjon. Előfordulhat, hogy össze kell szorítania az ujját, vagy másik ujjat kell megszúrnia, ha nem kapott elég vért.
4. Tartsa a tesztcsík szélét a vércsepphez, és várja meg az eredményt.

Minden vércukormérő némileg különbözik egymástól, ezért mindig olvassa el a használati útmutatót. Fontos, hogy a diabétesz szakápolóval vagy diabetológussal ellenőrizzék a vércukormérés helyes kivitelezését, és időszakosan összehasonlító mérés is történjen laboratóriumi vércukorméréssel a mérőpontosságának megállapítása céljából.

tags: #suger #sutesi #ideje