A "való" szó sokrétűsége és formái a magyar nyelvben

A magyar nyelvben a „való” szó rendkívül gazdag jelentéstartalommal bír, melléknévként és főnévként egyaránt alkalmazható, és számos árnyalt kifejezésben jelenik meg. Ezen sokoldalúság teszi a „való” szót a nyelv egyik legérdekesebb és legösszetettebb elemeévé.

I. A "való" melléknévként: Létezés, igazság és alkalmasság

A "való" melléknévként több kategóriába sorolható, amelyek mind a létezés, igazság vagy alkalmasság fogalmát járják körül.

1. Létezés és valóság

Ez a kategória a „való” szó alapvető értelmét fedi le: azt, ami megvan, létezik, valóságos. Gyakran áll kontrasztban a nemlétezővel, az álommal vagy a képzelettel.

• Valóságos és tényleges: Olyan személy, tárgy vagy jelenség, aki vagy amely megvan, létezik; valóságos. Például a „való élet” vagy a „való világ”. Petőfi Sándor is megkérdezi: „Vagy tán valólag a világ nem ilyen? | Ily szomorúnak én látom csupán?…” Justh Zsigmond pedig írja: „Megviselte a sok kis, való vagy csak álmodott baj.” József Attila a „való anyag” teremtő erejét hangsúlyozza.
• Levő és fennálló: Ez a jelentés azt fejezi ki, ami valahol vagy valamikor van, létezik, fennáll. „A rajta való ruha” vagy „a városban való háza” példázza a térbeli létezést. Az „ideig-óráig való siker” vagy a népköltésben szereplő „Köszönöm az eddig való hűséged” az időbeli fennállásra utal.
• Állapot és körülmények: A népies és régies használatban a „való” azt is kifejezheti, hogyan, milyen körülmények között, milyen helyzetben van valaki vagy valami. Ilyen például a „baj nélkül való állapot” vagy a „derékig való víz”. Arany János írja: „Elvész az én népem… Mivelhogy tudomány nélkül való.”
• Viszony és magatartás: Arra a viszonyra vagy magatartásra is utalhat, amely valakivel vagy valamivel szemben fennáll, illetve valakire vagy valamire irányul. „Hozzánk való jóvolta” vagy „irántunk való szereteted” mind ilyen összefüggést mutat. Mikes Kelemen gondolata: „Az én fazokomban… semmi haza-menetelre való reménységem nem fő.”

2. Cselekvés és történés

Ez a kategória a „való” szót cselekvésekhez, folyamatokhoz és történésekhez kapcsolja, jelezve azok helyét, idejét, módját vagy eredetét.

• Végbemenő és tartó: Olyan cselekvés, folyamat, történés, amely valahol, valamikor vagy meddig, illetve hogyan, milyen körülmények között megy végbe, történik. Például: „ezen a helyen való átjárás”, „két hétig való betegség”, „holtig való (el)tartás”. Krúdy Gyula írja: „A kurucok Lőcsén való időzésekor csupa kis kuruckapitányt szültek az anyák?”
• Eredő és kiinduló: Arra is utalhat, ami valahonnan, valamiből ered, illetve valahonnan kiindulva folyik, megy végbe. „A városból való visszatérésünk” vagy „hiúságból való szereplés” példák erre. Mikszáth Kálmán említi: „Nem… szokásom a játékból való harag.”
• Irányuló és céltudatos: Olyan cselekvés, folyamat, történés, amely valahová, illetve valamely cél, eredmény felé tart.

3. Igazság és hitelesség

Ez a kategória a „való” szó alapvető jellegét - az igazságot - hangsúlyozza, gyakran állítmányi használatban.

• Tényeknek megfelelő: Olyan állítás, kijelentés, amely híven megfelel a tényeknek, a tényállásnak; igaz. „Való állítás”, „való hírek”, „való történet”. A „való igaz” kifejezés bizonyosságot fejez ki. Katona József: „Való, hogy engem | az emberek bolondozása meg- | -mulattat.” Garay János: „Való, ami való - szólt - vitéz, hogy az vagyok.”
• Eredeti és hiteles: Régies használatban olyan személyre vagy dologra is utalt, aki vagy amely fajtájának lényegét híven mutatja; igazi, valódi. Vörösmarty Mihály: „Horvát István literatori pályája akkor fog való fényében feltündökölni, ha azt végigjárandotta.” Eötvös Károly: „Benne nincs való férfiúság.”

4. Alkalmasság és megfelelőség

Ez a kategória azt fejezi ki, hogy valaki vagy valami alkalmas egy adott célra, megfelelő egy helyzetben, vagy illik valamihez.

• Célra alkalmas: Valakinek, valaminek valamire alkalmas, vagy valamilyen szempontból megfelelő, kívánatos. Például: „gyermeknek való könyv”, „nekem való étel”, „nem neked való olvasmány”. Petőfi Sándor: „Ilyen asszony való nékem, Mint az én kis feleségem.” Csiky Gergely a „kutyának való életet” említi.
• Ízlés szerinti megfelelőség: Olyan szavak mellett, amelyekkel együtt a szókapcsolat tetszést fejez ki. „Fogára, ínyére, kedvére való” - ezek a kifejezések azt mutatják, hogy valami megfelel valaki ízlésének vagy vágyainak.
• Illő és hozzáillő: Valakinek vagy valakihez, valamihez való: hozzáillő, illő. „Piperkőcnek való ruha”, „egymáshoz való pár”. „Van magához való esze” - jelzi, hogy valaki tudja, mi a jó, hasznos neki. Petőfi Sándor: „A korona nagyon drága, Nem való az a királyra.”

5. Rendeltetés és képesség

Ez a kategória a "való" szót olyan dolgokhoz kapcsolja, amelyek valamivé válnak, vagy valamilyen célt szolgálnak.

• Anyag és cél: Valaminek való: alkalmas arra, hogy valami legyen belőle. „Botnak való gally”, „kenyérnek való liszt”, „katonának való legény”.
• Tevékenységre alkalmas: Valamire való: alkalmas arra, hogy valamit csináljon, valamely tisztet betöltsön, vagy valamit csináljanak vele. „Enni való barack”, „olvasni való könyv”, „vetni való kukorica”. Mikszáth Kálmán: „Való ami való, Szivesen odadnám, de nem arra való.”
• Hely és cél: Illik valahová, vagy joggal, okkal, céllal kerül valahova. „Fejre való kendő”, „asztalra való terítő”. Arany János: „Szálka volt szemében a sok díszpalota, Szüntelen csak zsémbelt: „nem való ő oda”.”
• Mennyiség és szándék: Valahová, valamikorra, valamire szánt, tartogatott. „Megvette a házára való cserepet”, „betároltuk a télire való takarmányt”. Valamire vagy meddig való: annyi, olyan mennyiségű, hogy valamit megtöltene, valaminek a mennyiségét kb. eléri, vagy valamely célra éppen elegendő.

6. Szükségesség és helyesség

Ez a kategória a „való” szót arra használja, hogy kifejezze, mi az, amit csinálni kell, illik, vagy lehetséges.

• Elvégzendő cselekvés: Valakivel, amellyel kapcsolatban csinálni kell, illik, esetleg lehet valamit, akin, amin elvégzendő vagy elvégezhető valamely cselekvés. „Félteni való”, „irigyelni való ember”, „szeretni való teremtés”. „Tudni való, hogy…”
• Hangulat és hajlandóság: Ritkábban olyan kedvet, hangulatot is jelent, amelyben a főnévi igenévvel kifejezett cselekvésre hajlandóságot érez valaki. Petőfi Sándor: „Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van.”
• Helyes és célszerű: Állítmányi használatban: helyes, célszerű valamit csinálni. Gárdonyi Géza: „Az én időmben még nem tudták a tankönyvíró pedagógusok és didaktikusok, hogy a gyermekkel gyermeknyelven való beszélniök.”
• Illetlenség és tiltás: Kérdő vagy tagadó alakban: illik vagy szabad valamit csinálni. „Való ilyet tenni?”, „Nem való így veszekedni.”

7. Származás és hovatartozás

Ez a kategória a „való” szót a származásra, eredetre és a valahová tartozásra vonatkozóan használja.

• Eredet és közösség: Valahonnan, valamiből való: valahonnan származó, illetve valamely községbe, közösségbe, társaságba tartozó személy. „Honnan való ez az ember?”, „Te is közülünk való vagy.” Gárdonyi Géza: „A gazda megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová valók vagyunk.”
• Osztályozás és fajta: Valami(k)ből, valami(k) közül való: valamely csoportba, fajtába sorozandó vagy sorolandó. „Bor ez, még pedig a javából való.” Mikszáth Kálmán: „Csikorgó hideg, tiszta idő volt, azokból a szép fehér éjszakákból való, mikor a végtelen fehér szemfedőn… meglátszik, ahol a nyúl lábnyoma kicsipkézte.”
• Forrás és ajándék: Valahonnan származó, kikerült vagy valakitől kapott, megnevezett anyag, tárgy. „A diósgyőri gyárból való papír”, „az én pincémből való” bor.
• Idő és korszak: Valamely időből, korból származó, fennmaradt. „Régi időből való emlék”, „XVI. századból való könyv”.

8. Családi és személyes eredet

Ez a kategória a „való” szót a családi, biológiai vagy személyes eredet kifejezésére használja.

• Származás és vérvonal: Valakitől, valamitől való: valakitől vagy valamely családból, házasságból származó, született. „Testéből való”, „az első feleségétől való gyermekei”, „jobb családból való leány”. Mikszáth Kálmán: „Szokásban volt…, hogy a jobb házból való leányok… egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak.”
• Személyes alkotás és eredet: Valakitől eredő, valaki által végrehajtott, készített, alkotott. „A betoldás, javítás, kiemelés, módosítás tőlem való.”

9. Anyagi összetétel

Régies használatban: valamiből való: valamilyen anyagból álló; készült.

II. A "való" főnévként: A valóság természete és a lélek mélysége

A „való” főnévként is megjelenik, és a valóság, a létezés mélyebb, filozófiai aspektusait ragadja meg.

1. A valóság fogalma

A „való” főnévként gyakran a valóságot, a ténylegesen létező dolgokat vagy eseményeket jelenti, szemben az álommal, képzelettel vagy látszattal.

• Valóságos létezés: Az, ami valamilyen formában valóságosan létezik, megvan vagy végbemegy, történik, illetve az ilyen létezők, történések szerves egységbe tartozó összessége; valóság. „Álom és való”, „képzelet és való”, „látszat és való”. Kölcsey Ferenc: „Eltűnt az álom, és üresen maradt Titkos valókért lelkesedő keblem.” Eötvös Károly: „A valónak felkeresése az, mit a regény-, mint a történetíró feladatául kitűz.” Madách Imre: „Most a valónál mind elámulunk.” Vajda János: „Fut előled a való.” Babits Mihály: „szorítsd, ki únod a valót.”
• Létező személy vagy dolog: Kissé régies használatban: valahol, valamiben vagy hogyan létező dolog vagy személy. Kölcsey Ferenc: „Széchenyit küldé végtelen malasztja…, Hogy lenne… Reménye a remény nélkül valónak.”

2. Az emberi lényeg és a belső én

Ez a kategória az emberi lényegre, a testre és a lélekre egyaránt utal.

• Teljes lény: Valakinek (egész, teljes) valója: valakinek egész lénye, teste-lelke. „Egész valója borzad, fellázad, remeg, reszket.” Kölcsey Ferenc: „Igen sok történt ez ülésben, ami lelkem egész valójával ellenkezett.” Madách Imre: „Egész valódhoz tart igényt, jogot.” Ady Endre: „Kicsi valódnál benned többet leltünk.”
• Mivolt és lényeg: Valakinek, valaminek való(ja): valakinek, valaminek mivolta, lényege, jellege. „Kiforgat, kivetkőztet valakit, valamit a valójából.” Petőfi Sándor: „Kinek valója fény.” Arany János - Shakespeare-fordítás: „A cseppnyi rosz Eloltja benne a nemesb valót.”

3. Az igazság kifejezése

A „való” főnévként az igaz állítást, a hiteles beszédet is jelenti.

• Igaz állítás: Igaz állítás, beszéd; igazság. „Valónak állít, mond valamit”, „valónak bizonyul valami”, „valót állít, mond”. Vörösmarty Mihály: „Vid, szólj valót: az Isten és haragja | Nevében intlek, szólj valót.” Arany János: „Egy betű való sincs, Toldi György a vádban.”

A „való” szó sokrétűsége és formái a magyar nyelv gazdagságát és kifejezőerejét mutatják be. A régies és a modern használat, a melléknévi és főnévi alkalmazás, valamint a különböző jelentésárnyalatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a szó alapvető szerepet töltsön be a magyar gondolkodás és kommunikáció terén. A "való" szó nem csupán egy nyelvi elem, hanem egyfajta kapocs a valóság, az igazság és az emberi lényeg felfogása között.

tags: #sutnivalo #tok #formak