A szalámi világszerte népszerű, és az egyik legértékesebb húskészítmény a magyar gasztronómiában, valamint az európai konyhákban egyaránt. Épp oly kedvelt kirándulós szendvicsek nélkülözhetetlen kellékeként, mint pizzafeltétként, de sokan szeretik annyira, hogy nem is szeletelik vékonyra, hanem nagyokat harapnak belőle. Népszerűségéhez az íze mellett az is hozzájárul, hogy nem romlik meg, ha egy napig az uzsonnásdobozban vagy a túrazsákban áll, nem áztatja el a szendvicset, így bátran csomagolhatjuk akkor is, ha nem tudjuk hűtőbe tenni. Ugyanakkor ennél hosszabb ideig a KOMETA főtechnológusa nem javasolja, hogy melegben legyen. A gondosan fűszerezett, érlelt húsok különleges ízvilága az, ami miatt generációk óta helyet kapnak az asztalokon. Ám ahhoz, hogy a szalámik sokáig megőrizzék a frissességüket és aromájukat, nem mindegy, hogyan vannak tárolva. A NÉBIH és a KOMETA húsipari szakértőinek útmutatásai segítenek abban, hogy a szalámi ne a kukában végezze, hanem hosszú ideig élvezhető maradjon, biztonságosan fogyasztható állapotban. Elengedhetetlen a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő közötti különbség tisztázása, hiszen ez alapvető fontosságú az élelmiszerek biztonságos kezelésében.
A tartós élelmiszerek eltarthatóságának alapjai: Fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idő
Az élelmiszerek címkéjén szereplő dátumok megértése kulcsfontosságú az élelmiszer-biztonság és a pazarlás elkerülése szempontjából. Először is fontos tudnunk, hogy mást jelent a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő. Fogyaszthatósági ideje a friss fogyasztású, romlékony élelmiszereknek van, mint amilyenek a csomagolt felvágottak, párizsik, virslik és sonkák. Esetükben a lejáratot komolyan kell venni, hiszen idő utáni fogyasztásuk egészségügyi ártalmakat is okozhat. A NÉBIH egyértelműen fogalmaz a fogyaszthatósági idővel ellátott termékek esetében: mindez romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. A KOMETA sem javasolja, hogy a fogyaszthatósági időn túl együnk meg egy terméket. Ezen termékek esetében, felbontás után már csak 2-3 napig őrzik meg minőségüket. Ha egy sonka vagy felvágott keménnyé, nyálkássá válik, akkor semmiképp se fogyasszuk el, mert lehetséges, hogy valamilyen baktérium szaporodott el bennük. Ha csomagolt, szeletelt húst veszünk, annak csomagolásán is szerepel a fogyaszthatósági idő, ami után már nem ehetjük meg biztonságosan.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) friss ajánlást tett közzé a minőségmegőrzési idővel ellátott tartós élelmiszerekkel kapcsolatban. Még tudatos tervezés mellett is előfordulhat, hogy több hónapja lejárt konzervre bukkanunk a kamrapolcon. Az ajánlás szerint ezeket megfelelő elővigyázatosság mellett még a lejárat után is fogyaszthatjuk, ugyanakkor a minőségmegőrzési idő lejárta után már nem várhatjuk el ugyanazt a minőséget például íz, illat, szín vagy állag terén, így élvezeti értékéből veszthet ugyan egy-egy termék, de attól még fogyasztható lehet. Fontos tudni, hogy ez az ajánlás csak olyan minőségmegőrzési idővel ellátott élelmiszerek esetében állja meg a helyét, amelyeket megfelelően tároltunk, és még ezután is egyéni mérlegelés tárgya, hogy a termék valóban fogyasztható-e.
A NÉBIH „Maradék nélkül” című programja keretében közzétett, ábrákkal ellátott hiánypótló ajánlásából kiderül, hogy az olajokat, zsírokat, tejport, sós ropogtatnivalókat a minőségmegőrzési idő után két hónappal is fogyaszthatjuk. Az aszalványokat, müzlit, gabonapehelyheket, fagyasztott termékeket, édes kekszeket, kemény cukrokat, csokoládékat a minőségmegőrzési időt követő három hónapban nem kell a kukába dobnunk. Az üdítőitalokat, szörpöket és a majonézt félévvel a minőségmegőrzési idő lejárta után is nyugodtan megihatjuk, felhasználhatjuk. A tartós tejeket, tejszíneket, sót, cukrot, édesítőszereket, rizst, száraz hüvelyeseket, instant termékeket, mint például a pudingpor, kakaó vagy fűszerek, valamint a száraztésztát, szószokat, például ketchupot és mustárt, és gabonaféléket, mint a liszt, búzadara vagy kuszkusz, akár kilenc hónappal a jelzett idő után is elfogyaszthatjuk. A különböző konzerveket (például gyümölcs, zöldség, hús, hal, készétel), ásványvizet, mézet, lekvárt, kávét, teát és kakaóporokat pedig a minőségmegőrzési időt követő egy éves intervallumban is. A tervezett bevásárlás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni, ugyanakkor van pár trükk, amivel elkerülhetjük, hogy az étel a kukában végezze. Érdemes időről időre átnézni a hűtő és a kamrapolcok tartalmát is, és tudatosan előre helyezni azokat az élelmiszereket, amelyek közelítenek a fogyaszthatósági időhöz, de a minőségmegőrzési idővel bánhatunk egy picit lazábban.
A szalámi különleges státusza a húskészítmények között
Sokan gondolják azt tévesen, hogy a szalámi felvágott, hiszen szeletelve esszük, sőt, akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy a paprikás szalámi egy nagyobb átmérőjű kolbász. A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a termékcsoportok között szerepelnek felvágottak, sonkák, érlelt kolbászok és szalámik, tehát ne tévesszen meg senkit a szeletelés; a szalámi és a felvágott két különböző húskészítmény kategória, teljesen eltérő minőségi jellemzőkkel. És ugyan az érlelt kolbászok a szalámihoz nagyon hasonló érzékszervi jellemzőkkel rendelkeznek, nem véletlen tehát, hogy ízre akár össze is keverhetünk egy kolbász és egy szalámi szeletet, mégis egy másik termékkategóriát képviselnek.
A szalámi világszerte népszerű, nagyon sokfélével találkozhatunk, hiszen országonként eltérő módon állítják elő, különböző fűszereket, mint például paprika, fokhagyma, bors, sőt akár szegfűszeg, fahéj is, és arányokat használnak, és valahol füstölik szárítás előtt, valahol pedig nem - írja a KOMETA Tudatos húsevő hírlevele. Húsok terén is nagyon színes a paletta. A legelterjedtebb ugyan a sertéshúsból készülő szalámi, de emellett még a hazai boltokban és piacokon is találkozhatunk többek közt marha, szürkemarha, borjú, őz, vaddisznó, sőt, akár libaszalámival is. A Magyar Élelmiszerkönyv a szalámi élelmiszer-kategóriát két alcsoportra osztja érlelési eljárás szerint: a szárításos érleléssel, illetve érlelés-szabályozóval készültekre, és mindkét csoportban lehet penészes vagy penészmentes szalámikat találni. Mindezek érzékszervi jellemzőkben kis mértékben, kémiaiakban pedig jellemzőbben eltérhetnek egymástól. A hagyományos szárításos érlelés esetén kevesebb lehet a víztartalom (legfeljebb 29%), mint érlelés-szabályozással készült esetén (legfeljebb 34%). Eltérés lehet fehérje- és zsírtartalom terén is. Míg a szárításos érleléssel készült penészes vagy penészmentes szalámik legalább 20% fehérjetartalmúak és legfeljebb 47% zsírtartalmúak, addig az érlelés-szabályozóval készültek legalább 18% fehérjetartalmúak és legfeljebb 45% zsírtartalmúak.
A tudatos vásárló megnézi egy húskészítmény hústartalmát. A szalámiknál nem a százalékos arány a döntő, esetükben nincs is ilyen arány, hanem azt kell figyelembe venni, hogy 100 gramm késztermék mennyi húsból készült, ez pedig még akár 1,5-szeres érték is lehet. Ez azért van, mert a szalámi az érlelés során folyamatosan vizet veszít (csak szemléltetésképp: a nyers sertéshús víztartalma körülbelül 60-73%). Sőt, a szalámi egy folyamatosan változó termék, folyamatosan veszít a víztartalmából: frissen többet, majd idővel kevesebbet.
A nemespenésszel érlelt szalámik tárolása: Rúd és szeletelt formában
A nemespenésszel érlelt szalámik tartós fogyasztási cikknek tekintendőek, hiszen a penészes eljárás révén sokáig eltarthatóak, ha nem vágtuk meg, és megfelelően tároltuk őket. A szalámik jellegzetes ízét és textúráját a hosszú érlelés során nyerik el. Ez a folyamat érzékeny a hőmérsékletre és páratartalomra, így a termék szakszerű kezelése elengedhetetlen. Bár az érlelt szalámi önmagában is jól eltartható, a környezeti tényezők, például a túl meleg, a nedvesség vagy a közvetlen napfény, könnyen tönkretehetik az ízét és állagát.
Az egész szalámi rudak a legkönnyebben eltarthatóak. Ezeket általában hűvös, száraz, jól szellőző helyen érdemes tárolni, 10-15°C közötti hőmérsékleten. Fontos, hogy ne csomagolja műanyagba, mert az elzárja a levegőt, ami kedvez a penészedésnek! Akassza fel, hogy körbejárja a levegő és ne érintkezzen más élelmiszerekkel! Ha túl száraz a levegő, a szalámi keményedni fog, ezért enyhe páratartalom ajánlott (körülbelül 70-80%). Ajánlott hűvös helyen, függesztve tárolni, majd miután megkezdtük, a hűtő legalsó polcára tenni takarás nélkül, vagy továbbra is függeszthetjük.
A megkezdett részt érdemes lefedni, hiszen számolnunk kell azzal, hogy a szalámi az oxigénnel érintkező része elszíneződik, és az íze is megváltozik, avasodik. Ettől még körülbelül tíz naponként új metszésfelületet levágva a minőségmegőrzési idő végéig biztos, hogy fogyasztható. Idővel az el nem kezdett szalámi is megkeményedik, mert folyamatosan veszít természetes víztartalmából, íze koncentráltabb lesz. Jóval a minőségmegőrzési idő után kezd el avasodni, veszít a színéből és élvezeti értékéből. Éppen ezért a KOMETA húsipari szakértője nem javasolja, hogy a terméket a minőségmegőrzési határidő lejárata után fogyasszuk.
A szalámi nem romlik meg, ha szobahőmérsékleten tartjuk, de alapvetően nem ez az ideális tárolási módja. A benne lévő zsír állaga, így íze is megváltozik, de ettől még biztonságosan fogyasztható a jelzett időpontig.
A téli szalámi: Egy magyar gasztronómiai kincs tárolása
Magyarország egyik legjellegzetesebb étele a téli szalámi, a Magyar Élelmiszerkönyv külön részt szentel neki. Szabályozza többek közt, hogy csak azt lehet így nevezni, aminek átmérője legalább 55 mm, kizárólag sertéshúst, szalonna alapanyagokat és fűszereket tartalmazhat, füstölt, és szárítással minimum 80 napig érlelt rúd alakú húskészítmény lehet. Különlegessége a szürkésfehér nemespenész felülete. Akár gondolhatnánk is, hogy a fehér színéről kapta a nevét, igazából a névadás a hideg idővel hozható összefüggésbe, ugyanis eleinte kizárólag télen lehetett készíteni. Neve onnan ered, hogy régen csak télen készítették. Ennek az volt az oka, hogy a levegő páratartalma Szegeden általában nem elég alacsony, hogy az érlelés során a megfelelő mennyiségű vizet elveszítse az alapanyag, ezért lehűtik és úgy füstölik. Amíg nem voltak erre alkalmas gépek (szivattyúk), addig csak jéggel (télen a Tisza és tavak jegét használva) tudták lehűteni a szalámit.
Érdekesség továbbá, hogy régen a nagy szalámigyárak folyóparton helyezkedtek el, mert a hőmérséklet mellett a pára is fontos szerepet tölt be a szalámikészítés folyamatában, de ma már - a modern technológiának köszönhetően - nem szükséges a vízparti elhelyezkedés, sőt, nyáron is készülhet a téli szalámi.
Tudtad, hogy érdekesség, hogy a téli szalámi a 2. világháborúban a német tengeralattjárósok körében nagyon népszerű étel volt a hűtés nélküli eltarthatósága és a magas tápanyagtartalma miatt? Ez is bizonyítja a termék kivételes tartósságát megfelelő körülmények között.
Csomagolt és csemegepultból vásárolt húskészítmények tárolása
Más a helyzet a csomagolt árukkal, mint a felvágott, párizsi, virsli vagy sonka. Ezeknek a csomagoláson fogyaszthatósági idejük van, ennek lejárta után nem szabad elfogyasztani a terméket, és ezen belül is a felbontás után már csak 2-3 napig őrzik meg minőségüket. A csemegepultból vásárolt felvágottak és sonkák körülbelül 2-3 napig fogyaszthatóak biztonsággal, a csemegepultból vásárolt szalámik pedig 7 napig.
Fontos tudni, hogy ha egy sonka vagy felvágott keménnyé, nyálkássá válik, akkor semmiképp se fogyasszuk el, mert lehetséges, hogy valamilyen baktérium szaporodott el bennük. Ha csomagolt, szeletelt húst veszünk, annak csomagolásán is szerepel a fogyaszthatósági idő, ami után már nem ehetjük meg biztonságosan. Tipp, ha a szeletelt, csomagolt húsokat kivesszük a csomagolásból, és jól besózzuk őket, még pár napot nyerhetünk a felhasználásukra. Ilyenkor tegyük például tányérba a befűszerezett hússzeleteket (akár olaj is kerülhet rá), majd helyezzük a hűtő alsó polcára, és pár napon belül készítsük el. Amikor már 4-5 napja nyitva van egy sonka, de még a fogyaszthatósági időn belül van, akkor érdemes melegszendvicset, sonkakrémet készíteni belőle, de lehet akár pizzafeltét is.
Hagyományos szalámikészítés és tárolás a modern korban
A szalámi tárolása nagyon hasonló a kolbászéhoz, hűvös helyiségben, például kamrában vagy pincében, lógatva érdemes tárolni. Az 1960-as évek előtt Magyarországon a falusi háztartásokban nem volt hűtőszekrény, ezért a disznóvágások ideje akkor érkezett el, amikor beálltak a tartós fagyok. Ez nagyjából november végét jelentette. A magyar nép az efféle munkák kezdetét szívesen köti valamilyen jeles naphoz, így lett Szent András disznóölő. A hagyomány szerint tehát november 30., vagyis András nap után lehet elkezdeni hurkát, kolbászt, szalámit tölteni. Bizony szalámit ugyanúgy készíthetünk otthoni körülmények között, mint a többi töltelék húsételt. Nem nagy ördöngösség, csak a kiváló fűszerek használatára és a hús jó minőségére kell odafigyelni.
A szalámikészítés folyamata évszázadok óta finomított, precíz lépéseket igényel a tökéletes íz és eltarthatóság eléréséhez. Kezdésként 2,5 kg sertéshús, vegyesen lapocka és comb hús felhasználása javasolt. A húsokat és a szalonnát vágjuk 3-4 cm-es kockákra és a teljes csomag fűszerkeverékkel jó alaposan összedolgozzuk. Ízlés szerint még adhatunk hozzá konyhasót. Ezt követően pihentetni kell, hogy az ízek átjárják a húst és a szalonnát. A friss vágású sertéshúst, feldolgozás előtt legalább 12 órát pihentetni kell. Ezután a puha zsiradékot, az ínszalagokat, az összes csontokat, porcokat, véres részeket eltávolítjuk. A megtisztított húsokat körülbelül 6x6 cm-es darabokra vágjuk.
Ezután a húst 30 mm-es éles tárcsán megdaráljuk, majd ismét enyhe lejtésű asztalra tesszük, hogy kicsurogjon belőle a felesleges lé, vesszőkosár is megfelel. A csurgatás körülbelül egy napig tart. A húsréteg vastagsága 30-40 cm lehet, de az intenzív csurgás érdekében a húst többször forgassuk meg. A kicsepegő húslevet edényben felfogjuk, állatoknak jó eledel. Csurgatás után a húst hasonló hőmérsékleten ismét egy napig szikkasztjuk deszkaasztalon, körülbelül 5-6°C-on. A megtisztított szalonnát a húshoz hasonlóan 6x6 cm-es darabokra vágjuk. A felvágott szalonnát kifagyasztjuk, fagyasztás alatt legalább egyszer átforgatjuk, hogy rizsszem nagyságúra fel tudjuk aprítani. A fagyasztott szalonnával gyorsan kell dolgozni, nehogy visszapuhuljon. A darált húst és a felaprított szalonnát, valamint a fűszereket összekeverjük, és még egyszer finomra daráljuk.
Ez után érlelés következik. Zománcozott edénybe rétegesen belegyúrjuk az anyagot, amelyet döngölés követ. A begyúrás célja, hogy a masszában levegő ne maradjon. Egy-egy réteg 10-20 cm vastag legyen. A megtelt edényt abrosszal letakarjuk, és hideg helyen (+6 fok körül) 4-5 napig érleljük.
A töltés előtt közvetlenül daráld le hidegen a befűszerezett anyagot. Darálás után már ne keverd a masszát, csak rakd a töltőbe úgy, hogy a szemcsék között ne maradjon levegő. Szalámihoz a marha vastagbelet, penészmintás műbelet vagy a sertés culárét ajánljuk. Az egyik tölti, a másik kötözi a szalámikat. A töltőcsőre az egyik végén elkötött bél úgy legyen felhúzva, hogy a bélben levegő ne maradjon, majd egyenletes, jó keménységűre kell tölteni. A bél végét mindaddig fogni kell, amíg a kötést végző át nem veszi, és jó szorosan le nem köti. A szalámit lehetőleg ló vékonybélbe töltsük, de megfelel a marha vastagbél és a műbél is. A belet töltésre elő kell készíteni. A szárított, sózott természetes belet beáztatjuk, folyóvízben többször átöblítjük, majd feldaraboljuk. A kiáztatott belek egyik végét töltés előtt le kell kötni, majd kosárban kicsurgatni. A cellulóz alapú belet, amelyet faser vagy fibrusz néven is ismerünk, elég egy fél óráig csak meleg vízbe áztatnod. Ha kollagén szalámi beled van, akkor tudd, hogy azt tömény sós vízben kell áztatnod, különben szétázik, és használhatatlan lesz.
Szalámi készítés házilag
A betöltött szalámi rudakat gondosan át kell szurkálni (minden négyzetcentiméternyi felület, legalább egy szúrást kapjon). A kötöző zsineg visszavezetésekor, két-három helyen kereszthurkot készítünk a rúdon. Ez a kereszthurok ne legyen se túl szoros, se nagyon laza. Ügyelni kell arra, hogy a has- és hát- kötés a szalámi tengelyével párhuzamos legyen, a végkötések pedig a rúd tengelyének közepére essenek. A szalámi egyik végén a szalámi hosszával azonos hosszúságú zsineget hagyunk, felakasztás céljára. Töltés után, a szaláminak, mint ahogyan a kolbásznak fontos, hogy a külső felülete teljesen megszáradjon, ne maradjanak rajta vízcseppek, különben nem fogja meg a füst. Ha leszikkadt, akkor mehet is a füstre.
A füstölést végezhetjük magunk is, de ha kezdők vagyunk vagy, ha nincs megfelelő berendezésünk, keressünk egy tapasztalt füstölőt. A kötözés után füstöljük a szalámi rudakat. A füstölőben, úgy kell felakasztani őket, hogy az összekötött párok darabjai közül az egyik feljebb, a másik lejjebb legyen, és az egyes rudak ne érjenek össze. Akasztás, illetve elhelyezés közben lehetőleg, csak a zsineget érintsük. Füstölésre legalkalmasabb a magas füstölő, legjobb a 6-7 méter. Általában 4-8 napig tart a füstölés. Száraz, hidegebb időben rövidebb, nyirkos időben hosszabb ideig tart. Legalkalmasabb füstölésre a száraz bükkfa, de más keményfa is használható. A füstölési idő közepén a szalámi rudakat meg kell forgatni, hogy az alsó sorban levő rudak felülre kerüljenek. A füstölés hőmérsékletének 8-10 foknak kell lennie. A füstölés befejezése után a füstölőt légmentesen zárjuk le, és gondoskodjunk arról, hogy a füstölő helyiség a benne levő szalámival egyenletesen hűljön ki. A füstölés akkor tekinthető befejezettnek, ha a bélvégek szárazak, de hajlíthatók, a bélben áttetszővé válik a töltelék jellegzetes piros színe, mozaikossága. A füstről való leszedés során ne fogdossuk a szalámi rudakat.
Az éléskamrában úgy akasszuk fel, hogy egymáshoz ne érjenek. Ez idő alatt a füstöléskor keletkezett kérgét elveszti, és egyenletes tömör, egy kissé rugalmas fogású lesz. A tárolás harmadik napján kezdhetjük a szellőztetést - néhány órára -, de az erősebb huzatot kerüljük el. Fokozottabb szellőztetést csak a hetedik napon kezdjünk. A nyolcadik napon megindul a penészképződés a szalámin, először foltokban, majd egyenletesen bevonja az egész rudat. Színe halvány zöldes fehér, vagy szürkésfehér. Kifejlődésében jelentős szerepe van a levegő hőmérsékletének és páratartalmának. Fontos, hogy a füstölés után ne türelmetlenkedj, mert könnyen csalódás lesz a vége. A szaláminak ugyanis kell még néhány hét érlelési idő, hogy a tökéletes szalámi íz kialakuljon. Nem arról van szó, hogy frissen nem fogyasztható, de körülbelül egy hónap érlelés nagyon jót tesz neki.
A vákuumcsomagolás mint modern tartósítási módszer
A vákuumcsomagolás az egyik legjobb találmány a hűtőgép elterjedése óta. Olyan, mintha megállítanánk az időt a kolbászaink számára. Ha a vákuumtasakba helyezzük a füstölt termékeket, ugyanúgy elállnak akár 1-2 évig is, mint régen a kamrában - csak éppenséggel nem száradnak ki. Ez a kis „konyhai varázslat” olyan népszerű lett, hogy ma már kaphatók kifejezetten szalámik és kolbászok számára gyártott, keskeny, hosszú vákuumtasakok is. Fontos megjegyezni, hogy ha egy 10 cm szélességű vákuumtasakot használunk, akkor legfeljebb 5 cm átmérőjű szalámit vagy egy pár kolbászt vákuumozhatunk le.
A vákuumcsomagolt szalámik rendkívül praktikusak, hiszen a csomagolás megakadályozza az oxigén bejutását, így a termék hosszabb ideig eltartható. Felbontás után, ezeket is hűtve, legfeljebb 5-7 napon belül fogyassza el! Aki rendszeresen készít házi kolbászt vagy szalámit, akár saját részre, akár értékesítésre, annak feltétlenül ajánlott a vákuumcsomagolás használata. Ezzel nemcsak a termékek frissességét és ízét őrizhetjük meg, de elkerülhetjük, hogy a gondosan készített kolbászaink túlszáradjanak. Ha szeretnél többet megtudni a kolbászok és szalámik vákuumozására alkalmas tasakokról, érdemes megismerkedni az Air Zero és a LAVA márkákkal, amelyek kiváló minőségű, élelmiszerbiztos vákuumtasakokat kínálnak. És ha vákuumfóliázó gépre van szükséged, bátran válassz egyet a piacon kapható kiváló készülékek közül. Egy jó vákuumfóliázó igazi befektetés a konyhába, ami garantáltan megéri az árát!
Általános tárolási tanácsok füstölt húskészítményekhez
A kolbász és a sonka hónapokig, akár évekig eltartható hústermékek, a minőségükből semmit sem veszítenek, ha megfelelően tárolod őket. Minden füstölt hústerméket, így a kolbászt és a sonkát is hűvös, jól szellőző, száraz helyen kell tartani, ahol nem magas a páratartalom. A legjobb választás a kamra vagy a spájz, de fontos, hogy a szellőzést biztosítani kell, jó, ha van egy kis ablak rajtuk, ahol be tud jönni a friss levegő. Ha van rá lehetőséged, a padlás és a pince is tökéletes a hústermékek tárolására. A kolbászt és a sonkát is fellógatva tárold, így a felesleges nedvesség le tud róluk csöpögni. A legjobb, ha farudakra teszed őket, a fém ugyanis rozsdásodhat, így befolyásolhatja a húsok minőségét. Fontos, hogy szellősen akaszd fel a kolbászt és a sonkát, ne zsúfold őket össze, legyen köztük hely.
Ha boltban veszel kolbászt vagy sonkát, előfordulhat, hogy nejlonzacskóban kapod kézhez őket. Fontos, hogy hazaérve ebből mielőbb vedd ki őket, ugyanis ebben nem tudnak levegőzni, szellőzni, könnyen bepenészedhetnek. Az így becsomagolt sonkát és kolbászt, ha nincs se kamrád, se spájzod, se padlásod, hűtőben is tárolhatod. Azonban ezzel vigyázni kell, ha a hűtő jegesedik, nem elég száraz a belseje, akkor a húsok romlásnak indulhatnak, ebben az esetben 1-2 hétnél tovább nem szabad ott tartani őket. Ha fehér penészt látsz a kolbász külsején, akkor azt nyugodtan letörölheted, a hús még fogyasztható, nem romlik a minősége. Ha nedves helyen tárolod a füstölt hústerméket, vagy nem szellőzik eleget, előfordulhat, hogy fehér penész lesz a külsején, de ezzel még alapvetően nincs probléma. Ezek a kiváló termékek a magyar gasztronómia és az európai konyhák egyik legértékesebb húskészítményei. A megfelelő tárolással finom és nagyon hosszú ideig tartósak maradnak.
Tudatos vásárlás és élelmiszer-pazarlás elkerülése
A tervezett bevásárlás fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, de sokszor még így is maradnak a szekrényben, kamrában olyan élelmiszerek, melyek fogyaszthatósági, minőségmegőrzési ideje bizony lejárt. Mindenesetre a tervezés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, inkább vegyünk, és együnk kevesebbet, mint többet, és ha látjuk, hogy valami hamarosan lejár, keressünk olyan recepteket, amelyekhez épp az adott összetevőre van szükség. Érdemes időről időre átnézni a hűtő és a kamrapolcok tartalmát is, és tudatosan előre helyezni azokat az élelmiszereket, amelyek közelítenek a fogyaszthatósági időhöz, de a minőségmegőrzési idővel bánhatunk egy picit lazábban. A gondos tárolással és a tudatos fogyasztással hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a szalámik és egyéb húskészítmények a lehető leghosszabb ideig megőrizzék minőségüket és biztonságosan fogyaszthatók maradjanak, elkerülve az élelmiszer-pazarlást.
