Magyarország kulturális palettájának két kiemelkedő alakja, Pál István „Szalonna” Liszt Ferenc-díjas népzenész és zenekara, a Szalonna és Bandája, valamint Gubik Petra színművész és énekesnő rangos állami kitüntetésben részesültek a nemzeti ünnep alkalmából. Pál István „Szalonna” és zenekara Kossuth-díjat vehetett át a magyar népzenei életben végzett kiemelkedő munkájáért, míg az aranytorkú énekesnő, Gubik Petra Jászai Mari-díjban részesült kiemelkedő színpadi teljesítményéért. Mindkét művész pályája szorosan kötődik Nyíregyházához, megmutatva, hogy a térség kulturális intézményei és közösségei milyen fontos szerepet játszanak a tehetségek kibontakozásában.
A Kossuth-díjjal kitüntetett Szalonna és Bandája: A Népzene Életforma és Küldetés
Pál István „Szalonna” és húga, Pál Eszter, akik a Nyíregyházi Egyetem ének-zene-, népzenetanár szakán végeztek, vehették át a Kossuth-díjat. Az elismerést a Szalonna és Bandája zenekar tagjai - Pál István „Szalonna” Liszt Ferenc-díjas népzenész, Pál Eszter Liszt Ferenc-díjas népzenész, Doór Róbert népzenész, Gera Attila klarinétművész, népzenész, Gombai Tamás népzenész, Karacs Gyula népzenész és Ürmös Sándor Ferenc népzenész - közösen érdemelték ki. Pál István „Szalonna” korábban a Nyíregyházi Főiskola hallgatója volt, így pályájának egy fontos szakasza a városhoz is kötődik.
„Szavakkal nehéz kifejezni, mit jelent ez számunkra. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik végigkísérték az utunkat: a mestereinknek, a családjainknak, a barátainknak, kollégáinknak és mindenkinek, aki hallgatja és szereti a muzsikánkat” - mondta Pál István „Szalonna” a díj átvétele után. A népzene számukra nemcsak hivatás, hanem életforma, örökség és küldetés. „Nap mint nap dolgozunk azon, hogy ezt a kincset megtartsuk és továbbadjuk, úgy ahogyan mi is kaptuk az előttünk járóktól” - tette hozzá.
Pál István „Szalonna” művészeti vezető pályájának meghatározó állomása a Nyíregyházi Egyetem jogelődje. A felsőfokú népzenetanár-képzés 1991 őszén indult el a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, úttörő kezdeményezésként, hiszen abban az időszakban az ország jelentős zenei központjai nem vállalták a népzene intézményes, felsőoktatási szintű képzését.
A díj kapcsán „Szalonna” hangsúlyozta a zenekar közösségi jellegét: „Néhány héttel ezelőtt már tudtunk a díjról, és boldog vagyok, hogy ezt a díjat nem csak én, hanem az egész zenekar kapta. Ez közös díj. Ez nem egy szólókarrier, hanem a közös életünk is. A zenekar akkor működik igazán, ha együtt lélegzik, ha egy irányba húz, és ezt azok is érzik, akinek muzsikál, örömet szerez, energiát ad. Nálunk, a Pál István Szalonna és Bandájában ez már 21 éve így van.”
A Népzene Esszenciája és Továbbadása
A népzene számukra sokkal több, mint dallamok és ritmusok összessége. Pál István „Szalonna” szerint a legfontosabb a gondolatiság, az, hogy a zene miből táplálkozik, milyen értékeket tartalmaz. „Az, hogy ki milyen autentikus módon tud eljátszani egy-egy dallamot, függ az illető tehetségétől és a ráfordított időtől: hogy mennyit foglalkozott vele, mennyit ment ki arra a vidékre, mennyi időt töltött a mesterekkel.”
Fontosnak tartják, hogy ne azt mondják azoknak, akiknek továbbadják ezt a tudást: „ez úgy van, ahogy én muzsikálok”. „Mert nem úgy van, ahogy én muzsikálom. Úgy van, ahogy ott, abban a faluban muzsikálták, sőt ahogy annak az édesapja, nagybátyja játszotta; mind egy-egy irányt, egy-egy színt mutat meg” - magyarázta Pál István „Szalonna”. Ők közvetítők, akik igyekeznek minél több információt elraktározni ezekből a muzsikákból és azokból a gondolatokból, amiket az idős mesterektől kapnak, majd ezt próbálják körbefonni, és egy hiteles muzsikát, annak a lelkivilágát továbbadni.
Kárpátalja és a Magyar Hang: Az Örökség Szerepe
Pál István „Szalonna” számára Kárpátalja hiánya olyan, mintha egy szerve nem működne. „Igazából teljesen mindegy, hogy a Kárpát-medence melyik dallamát játszom. A legnagyobb boldogságban is mindig ott van egy kis keserűség, mert a vihar ezt a népet annyit verte már az ezer esztendő alatt, de mindig talpon tudtunk maradni, és mindig ott van a remény” - mondta. Számára „Teljesen mindegy, milyen muzsikát játszom, mindig benne van egy kicsit Kárpátalja, mert én magam azt hozom. A genetikám, a gondolkodásom, a beszédem, az egész családom onnan származik.”
Ez az örökség és a Kárpát-medencei egység gondolata áthatja művészetüket. Mint mondja, amikor a magyarok harcolni mentek, vagy egy nagy találkozáskor, ahol a Kárpát-medence összefogott és megindult a hazáért, „ott mindenki elmondta a maga nótáját, ahogy az ő vidékén énekelték, mégis azt hallottad, hogy egy hang szól: a magyar hang.” A népművészeti programok folyamatos fenntartása és a kárpátaljai rokonok, családtagok támogatása alapvető fontosságú számukra.
A Kossuth-díj átvétele és a Koncertezés Együttjárása
A díjátadóval kapcsolatosan „Szalonna” elmesélte, hogy „megtudtuk, hogy megkapjuk a díjat, aztán felhívtak, hogy elmennénk-e egy koncertet játszani Tapolcára 14-én. Mondom, persze hogy megyünk! Aztán kiderült, hogy a díjat nem március 15-én, hanem 14-én adják át. Így hát most átvesszük a díjat, és azonnal, mint a golyó, beülünk a buszba, és indulunk koncertezni. A mi életünk ilyen, és szerintem ettől csodálatos. Soha nem mondanék le egy ilyen koncertet; az életnek így kell tovább mennie.” Ez a hozzáállás tükrözi azt az elhivatottságot és szenvedélyt, amellyel a Szalonna és Bandája a népzene szolgálatában áll.
Gubik Petra: Az Aranytorkú Énekesnő Jászai Mari-díja
Szintén rangos elismerésben részesült Gubik Petra színművész és énekesnő, aki Jászai Mari-díjban részesült kiemelkedő színpadi teljesítményéért. Az „aranytorkú énekesnő” ma már a budapesti színházi élet ismert szereplője, számos prózai és zenés produkcióban láthatja a közönség, koncertjein pedig különleges hangjával varázsolja el hallgatóit. Gubik Petra is a Nyíregyházi régióhoz kötődik, tehetségének kibontakozásában a helyi kulturális közeg szintén fontos szerepet játszott. Pályája azt mutatja, hogy a sokoldalú művész nem csak színészként, hanem énekesként is kivételes tehetséggel rendelkezik.
Az Elismerések Jelentősége és a Tehetséggondozás Szerepe
Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás, március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából adományozta a kitüntetéseket. Az állami díjak, mint a Kossuth-díj és a Jászai Mari-díj, a magyar művészeti élet kiemelkedő szereplőinek elismerését szolgálják. Ezek a díjak nem csupán a művészek egyéni teljesítményét honorálják, hanem rávilágítanak a kulturális intézmények és közösségek, különösen a vidéki régiókban, a tehetségek felfedezésében és fejlesztésében játszott kulcsfontosságú szerepére is. A Nyíregyházi Egyetem és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola népzenetanár-képzése egyedülálló módon járult hozzá a magyar népzenei élet megújulásához és számos tehetség, köztük Pál István „Szalonna” pályafutásának elindításához.
A Művészi Út és a Magyar Állami Népi Együttes
Pál István „Szalonna” pályafutásának egyik meghatározó állomása a Magyar Állami Népi Együttes, amelynek tagja az elmúlt két évtizedben. „Már a kezdetektől olyan közösségnek lehettem a részese, amely szinte egyet jelentett a családommal. Gyermekkori álmom vált valóra, amikor - az együttes székházában - először színpadra álltam. A kezdeti idők - a közös munkák, az együtt megélt sikerek akár a cigányzenekarral, akár a tánckarral vagy a népzenét játszó bandával - azóta is iránymutatóak a számomra. Mindig volt mit tanulnom” - vallja. Ez a közösség, a közös alkotás és tanulás lehetősége formálta őt művésszé, és erősítette meg a népzene iránti elkötelezettségét. A díjak, kitüntetések, mint a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2010), a Népművészet Ifjú Mestere Díj, a Liszt Ferenc-díj (2015), Magyarország Érdemes Művésze Díj (2019), Magyarország Kiváló Művésze Díj (2024), valamint a Magyar Állami Népi Együttes Örökös tagja cím mind arról tanúskodnak, hogy Pál István „Szalonna” és zenekara művészi munkája széles körű elismerést vívott ki magának.
A Szarvas Szimbólum és az Örök Újrateremtés
A szarvas az egyetemes kultúrtörténet ősi szimbóluma, elhullatott és újranövelt agancsa maga az örök újrateremtés. Ez a gondolat jól illeszkedik a népzene szellemiségéhez, amely folyamatosan megújul, mégis őrzi gyökereit és hagyományait. A népzene is egyfajta "örök újrateremtés", ahol a régi dallamok és motívumok új életeket kapnak a mai előadók tolmácsolásában, miközben az eredeti szellemük megmarad.
A Mesterek Tanításai és a Jövő Generáció
Pál István „Szalonna” a pályafutása során számos mestertől tanult, akik jelentős hatással voltak művészetére. „Uh, sorolhatnám Bodrogi Gyulától, Vidnyánszky Attilán keresztül Kelemen Lászlóig. Rengeteget tanultam tőlük” - mondja. Ezek a tanítások, a mesterektől kapott gondolatok és a zenékből elraktározott információk mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szalonna és Bandája hiteles és mélyreható módon tudja továbbadni a népzene lelkivilágát a következő generációknak. Az ő küldetésük a népzene kincsének megőrzése és továbbadása, úgy ahogyan ők is kapták az előttük járóktól, ezzel biztosítva a magyar kultúra és identitás folytonosságát.