A „Szárnyatlan Szállj, Sült Kappan” Jelentése: Weöres Sándor Varázslatos Világa

Weöres Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb és legszínesebb alakja, költészetében az osztálytársadalmaktól függetlenített, általános és elvont humanisztikus eszmék a legfőbb értékek. Az ő világa tele van rejtélyekkel, játékossággal és mélyebb értelmekkel, amelyek gyakran elgondolkodtatják az olvasót, legyen szó gyermekről vagy felnőttről. Kétségtelen, hogy az egyik legszebb klasszikus magyar gyerekvers, a „Csiribiri”, nagyon sok kérdést fölvet, például azt, hogy mit jelenthet a „szárnyatlanul repülni kényszerülő sült kappan”. De mi is az a kappan? És miért lobbant szikrát a szellőlány?

Weöres Sándor: Egy Ezerarcú Költő

Weöres Sándor (1913-1989) a magyar irodalomban sajátos, egyedi helyet képvisel. Ezerarcú költő, aki otthonosan mozog a legkülönbözőbb formákban, korokban, szerepekben és szemléletmódokban. Szerinte a költőnek nem kell a világ dolgaiba beleszólnia; az ő magatartása a megértésé és szemlélődésé. Első verseit még diákfejjel írta és kapcsolatba került Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, de sok más neves személyiséggel is barátságot kötött. A Nyugat című folyóirat folyamatosan közölte verseit egészen 1941-ig, a lap megszűnéséig. Más folyóiratokban is jelentek meg versei, mint a Sorsunk, Magyar Csillag, Válasz, Öttorony. Életében több mint negyven kötete jelent meg, halála után pedig életműkiadások és válogatott verseinek kiadványai örvendeztették meg az olvasókat. Nagyon sok kisiskolás nő fel az ő vidáman ritmusos, játékos versein. 2013-ban tisztelettel gondoltunk Weöres Sándorra, aki akkor lett volna 100 éves.

Weöres 1946-ban kötetbe rendezte gyermekverseit Gyümölcskosár címmel, s ezt később újabb gyűjtemények követték, 1955-ben a Bóbita, 1958-ban a Tarka forgó, 1965-ben a Gyermekjátékok, 1969-ben a Zimzizim, 1973-ban a Ha a világ rigó lenne. Bár csodagyermeknek tartották, és első verseit 10 éves kora körül írta, a gyermekeket valójában nem nagyon szerette, kissé szadinak tartotta őket. Utálta az állatkínzást, még a jó szándékút is, ezért írta meg bűbájos gyermekdalai mellé a horrorisztikus Libahentest is. Élete nagy részében azért marasztalták el, mert nem politizált, nem állt be a hatalmat dicsérő propagandavers-írók sorába. Ezért az 50-es években kimaradt a legtöbb írói-költői szövetségből, és nem tartozott a támogatott alkotók sorába. Weöres Sándor egész életében távol tartotta magát a politikától.

A „Csiribiri” - Egy Altató Vagy Szerelmi Varázslás?

A „Csiribiri” című vers a költő 1934-ben megjelent legelső verseskötetének, a „Hideg van” című „felnőtt-kötet”-nek a szövegétől a Bóbita kötetben megjelent változatban központozásában, a sorok nagybetűs kezdésében is eltér. Eredeti címe „Varázsének” volt, és a „Csiribiri” a versben található „alszom, paplan, ágy” szavakat tekintve altató is lehetne. A költő azonban a címmel határozottan máshová, a bűbájoskodásra, a mágiára irányítja a figyelmet. A „csiribiri” szintén varázsige, ám ikerített, játékos alakja valamelyest elfedi ezt a jellegét. Mondókák, kiszámolók töltelékszavának is érezhetjük, jóllehet a versben fontos funkciója van.

Weöres Sándor már igen korán komoly késztetést kapott arra, hogy a versritmus és a valódi zene között kapcsolatot teremtsen. Csodagyerekként indult, már 16 éves korában versei jelentek meg, s az egyikből, az Öregek című költeményből Kodály Zoltán kórusművet írt. Később aztán Kodály biztatta Weörest, hogy készítsen neki verseket előre megadott dallamra. Kodály fontosnak érezte, hogy a kisgyermekek zenei érzéke mellett a nyelvi ritmusérzéküket is fejlessze, nevelje, s azt becsülte a költőben, hogy tud a gyermekek nyelvén selypítés nélkül. Weöres pedig komolyan vette a felkérést, dalszövegeket, ritmuskísérleteket, ütemgyakorlatokat készített. A ritmusát egyébként Weöres, akit Sanyimanónak hívott az egész irodalom, egy operettből csente, a Mágnás Miskából. Sanyika meg fogta, nézte, ej, de jól kattog, és megbütykölte, mehet a Rongyszőnyegbe.

A Rongyszőnyeg című ciklusa 160 darabot tartalmaz, melyeket a költő „daloknak, epigrammáknak, ütem-próbáknak, vázlatoknak, töredékeknek” nevezett. Ezek a versek gyermekversekként váltak közismertté, eredetileg azonban - néhány kivételtől eltérve - nem gyermekeknek készültek. A Kodállyal közösen végzett versritmus- és zenei dallamvizsgáló kísérletezés termékei, illetve a költői kereső-kutató műhelymunka részei. A játékos versek lényege a ritmus és a képek sajátos zeneiségben való eggyéolvadása. Weöres Sándor felidézi és éli azt a gyermeki világot, amelyben még szinte ősi egység munkálkodik. A játék nem csak gyermeki privilégium, hanem a felnőtt ember életének is fontos része: felszabadít és felidéz egy harmonikusabb világot.

A Rejtélyek Kulcsa: Lágy Paplan, Forró Ágy, Láz

A „Csiribiri” versben számos rejtély akad. A kulcsot nyilván a vers vége adja meg: „ágyad forró, lázad van.” Így már a „csiribirit” sem gondoljuk csillivillinek vagy csinibininek: kuruzslás lehet ez, a csiribú-csiribá változata, mellyel álmot és gyógyulást próbálunk varázsolni a beteg gyereknek. Bognár Tas arra keresi a választ, hogy kit akar a varázsige elvarázsolni. A megoldást az utolsó előtti strófában találja meg. Értelmezése szerint a gyermek azért fekszik a négy csillag közt, mert beteg, lázas. Az elemzők gyakran altatóversnek értelmezik. A versben többször visszatér a tűz, forróság (szikrát lobbant, lángot hány, fült katlan, ágyad forró), talán a lázas betegségre utal - értelmezhető gyógyító ráolvasásként.

Weöres egy beszélgetés a versszöveg keletkezésével kapcsolatban azt mondta: „A Csiribiri-vel […] az a furcsa dolog történt, hogy visszatalált oda, ahonnan elszármazott: a vásárra. Annak idején ugyanis egy vásáros kikiáltószöveg hatására írtam.” Weöres arra a megjegyzésre reagált, hogy a vers slágerszövegként nagyon népszerű lett.

„Szárnyatlan Szállj, Sült Kappan!” - A Jelentés Kibontása

A vers képei (szikra, láng, láz, fült katlan, ágy) átértelmeződnek, szerelmi hevületről beszélnek. A két szituáció, a szerelmi és az anya-gyermek kapcsolat, a legmélyebb szinten rokon. F. Kovács Ferenc a szikrát lobbantó, lángot hányó szellőlány képét a szerelmes lány képével azonosítja, aki „szerelme hevét akarja átvarázsolni a választott férfiba”. Ha tehát Weöres megváltoztatja a vers egyértelmű befejezését, akkor a költemény megszelídül, átértelmeződik. Az író tehát eredetileg nem gyermekeknek szánta a verset, nem is gyermekvers-kötetben jelent meg, de később, kis igazítással oda is beválogatta, a Gyümölcskosárban már a módosított szöveg jelent meg.

És mi a helyzet a „szárnyatlanul repülni kényszerülő sült kappannal”? Van fogalmuk a gyerekeknek arról, hogy mi az a kappan? Aki tartott már két kakast a baromfiudvaron, az pontosan tudja, hogy a kakasok véres sportból verekszenek, kocsányon lóg a szemük, kihasad a begyük, cafatos a tarajuk, de ugyanúgy nyomják tovább. Igazi ketrecharcosok. Ezt orvosolta állítólag a herélés. A kappan tehát egy herélt kakas, amit hízlalni szoktak, és a húsáért tartanak. A „szárnyatlanul repülni” kifejezés ironikus, hiszen egy sült kappan már nem tud repülni, de a varázslat vagy a szerelmi hevület olyan erőt adhat, ami lehetetlenné teszi a fizikai korlátokat. A „fült katlan” pedig utalhat a konyhai előkészületekre, a sütésre.

Ez az egész utalhat egyfajta kuruzslásra, bűbájoskodásra, ahol a vágyott cél eléréséhez, legyen az gyógyulás vagy szerelem, mágikus eszközöket vetnek be. A sült kappan, mint áldozat vagy csemege, ebben a kontextusban is értelmet nyerhet.

„Bóbita” - A Gyermekkor és a Művészet Harmóniája

A „Bóbita” című vers a gyermekkor és a művészet harmóniáját ragadja meg. A versszakokban Bóbita táncol, játszik és épít, általános cselekvéseket végezve. A tánc a művészethez köthető, harmóniát és szépséget fejez ki. A játék, a kacagás a gyermekkorhoz kapcsolódik. Az építés már komolyabb, a felnövekedést, célok elérését juttathatja eszünkbe.

Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya.

A vers végén Bóbita elálmosodik és elszunnyad, ami a nap végét jelenti, jelezve, hogy elfáradt a táncban, játékban, építésben. Szimbolikusan akár az élet végére, a nyugodt, csendes halálra is utalhat, ám a derű és a harmónia lengi be a verset a rímelésnek, a ritmusnak és az ebből fakadó zeneiségnek köszönhetően.

A tündér fogalma a mesevilágból ismeretes: varázserejű, természetfeletti lény (erre utal a „szárnyat igéz” vagyis „varázsol”). Szintén a mesevilágra utal a törpe, a zenélő-cselekvő állatok: így tartalmilag közel áll a gyermekek világához.

Weöres Sándor Műveinek Értelmezése és Időtállósága

Weöres Sándor költői világa folyamatosan inspirálja az elemzőket és az olvasókat. Az ő versei, legyenek azok gyermekversek vagy felnőtteknek szánt alkotások, mindig tartogatnak újabb és újabb rétegeket, értelmezési lehetőségeket. Az olyan kérdések, mint „Mi a magyar most?” vagy „Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk?”, mutatják Weöres mély filozofikus gondolkodását és az emberi létezés alapkérdéseire való rálátását.

A szakemberek remélik, hogy az új név nem pusztán formai változás lesz. Szabad a tánc, a jókedv, a nemzet: mit ad, meddig tart a kollektív eufória? „A remény mellett ezekben a hetekben sokan visszakapunk valami mást is: azt, hogy a nemzeti identitásunk öröm- és erőforrás. Utazom a villamoson, eszembe jut, hogy a mellettem álló is magyar, és ettől mosolygok.” Ezek a gondolatok jól mutatják, hogy Weöres költészetének általános és elvont humanisztikus eszméi időtállóak és relevánsak maradnak a mai, keszekusza világban is. A WMN mint igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában, reagál a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelnek a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra, és figyelnek rád.

Weöres szeretett játszani a falunevekkel, ahogyan azt „A legfurcsább magyar falunevek” című kései verse is mutatja. Szerette szavakkal utánozni a hangszereket. A költemények népszerűsítéséhez hozzájárultak a versek megzenésítései is.

Az Érzéki Tapasztalatok és a Természet Megjelenése

Weöres Sándor költészetében gyakran megjelennek az érzéki tapasztalatok és a természet iránti mély vonzalom. Az egykori csöngei jó levegő, a ködlő szénaszag, a tinórúk illata, az akol állati trágyalehe, a friss bociorr-meleg, a párolgó kalács, a baracklekvár illata mind olyan részletek, amelyek gazdagítják a verseket, és segítenek az olvasónak elmerülni a költő által teremtett világban.

Álmodozom csak az egykori csöngei jó levegőről. Ködlő szénaszagát hozta a hajnali szél, illatuk ontották boglyák tövéből a tinórúk, orrontottam akol állati trágyalehét, összevegyült a kifejt tej friss bociorr-melegével. Párolgott a kalács, benne piros mazsolák, hozta a lány a baracklekvárt - rajt’ döngtek a méhek-, dús fonatú haja szép, illata réti virág.

Ezek a sorok szembeállítják a múlt idilli képét a jelen valóságával, ahol a város a bűzben úszik, a szmog betakarja, szennyes az ég, a folyón csúnya olajlepedék. A „Mintha bagózna a város, fuldoklik Óbuda, Újpest, csúcshurut és saveső fojtja a hegy tüdejét” mondatok élesen kritizálják a környezetszennyezést és az emberi tevékenység pusztító hatását a természetre. A „Kékfeketén pöfögik pufogófüstjük a trabantok, zúgva repeszt, nyoma füst, gömbsisakos motoros - bőrdzseki, csizma -, akár a szkafanderos űrnavigátor” sorok pedig a modern világ zaját és szennyezését ábrázolják, ahol a „Sárgarigó cserreg - jaj, levegőt, levegőt!” kiáltás a természet segélykérése.

Az ősi szemléletmód, az animizmus, mely Weöres Sándor költészetére jellemző (miszerint a világon nincs élettelen anyag, mindennek lelke van, a köveknek, a fáknak, stb.), hangsúlyozza az ember és a természet közötti szoros kapcsolatot. Ez a szemléletmód arra ösztönzi az olvasót, hogy másképp tekintsen a körülötte lévő világra, és felismerje az élet minden formájának értékét.

A Versritmus és a Zenei Hangzás

Weöres Sándor költészetének egyik legfontosabb eleme a ritmus és a hangzás. A „Csiribiri” vers ritmusát egy operettből, a Mágnás Miskából csente, és megbütykölte, hogy beilleszthető legyen a Rongyszőnyegbe. A játékos versek lényege a ritmus és a képek sajátos zeneiségben való eggyéolvadása. A "Bóbita" és a gyermekkor varázsa is a rímelésnek, a ritmusnak és az ebből fakadó zeneiségnek köszönhetően lengi be a verset.

A költemények népszerűsítéséhez hozzájárultak a versek megzenésítései is, melyek által még szélesebb közönséghez juthatott el Weöres Sándor varázslatos világa. A költő azon képessége, hogy a gyermekek nyelvén tud szelídítés nélkül szólni, és a nyelvi ritmusérzéküket is fejleszti, kulcsfontosságú a gyermekek irodalmi nevelésében.

A Versek Mélyebb Jelentése és Értelmezése

Weöres Sándor versei gyakran tartalmaznak mélyebb, szimbolikus jelentéseket, amelyek túlmutatnak a felszínes értelmezésen. A „szárnyatlanul repülni kényszerülő sült kappan” nem csupán egy étel, hanem egy metafora a korlátok leküzdésére, a vágyak és álmok megvalósítására. A „szellőlány szikrát lobbant, lángot hány” kép a szerelmi hevületet, a szenvedélyt fejezi ki, amely képes megváltoztatni a valóságot.

A versek értelmezésekor fontos figyelembe venni Weöres életútját és költői filozófiáját. Az ő szemlélete a megértésé és szemlélődésé, ami lehetővé teszi számára, hogy a legkülönbözőbb formákban és szerepekben alkosson. Az ősi egység, amely a gyermeki világban munkálkodik, a felnőtt ember életének is fontos része: felszabadít és felidéz egy harmonikusabb világot.

Az egyes szám első személyű vers: de nehéz eldönteni, hogy ki beszél. A vers egyes képei külön-külön is értelmezhetők: a mennybe felfelé haladó lélek akár a halál utáni élet metaforája is lehet. Az olyan versek, mint „A LEGRÖVIDEBB VERS” vagy a „Hogy: éljen Eduárd. Ha, ha! Ha, ha! Akkor dőlt meg a rendszer.”, mutatják Weöres sokoldalúságát és a nyelvi játék iránti elkötelezettségét.

Weöres Sándor költészete nem csupán szórakoztat, hanem gondolkodásra is ösztönöz, és segít az olvasóknak felfedezni a világ rejtett szépségeit és mélységeit. Az ő versei időtállóak, és a mai napig képesek megszólítani a különböző korosztályokat, a legfiatalabbaktól egészen a tapasztalt olvasókig. A „csiribiri” nem csillivilli, csinibini, de nem is csili-bili, hanem egy varázslatos hangzású szó, amely Weöres Sándor kezében az álmok és a gyógyulás varázsigéjévé vált.

tags: #szarnyatlan #szallj #sult #kappan