A magyar nyelv rendkívül gazdag és árnyalt, tele van olyan kifejezésekkel, amelyek első hallásra furcsának, értelmetlennek, vagy akár vulgárisnak tűnhetnek, mégis mélyen gyökereznek a kultúrában, a mindennapi életben és az emberi érzelmekben. Ilyen jellegzetes, erős érzelmi töltetű kifejezés a „szarok neked nokedlit” is, amely a szó szerinti értelmezésen messze túlmutatva, a teljes érdektelenség, megvetés és a mások véleményével szembeni nyílt, kihívó közöny kifejezésére szolgál. Ez a szófordulat az abszurditáson keresztül hangsúlyozza a mondanivaló súlyát: ha valaki „nokedlit szarik neked”, az azt jelenti, hogy a másik fél számára teljesen jelentéktelen, véleménye, kérése vagy akár létezése sem bír semmiféle súllyal. Ez a fajta nyers, de egyben humoros és önironikus kifejezésmód a magyar identitás és kommunikáció egyik sajátos aspektusa, amely a mindennapok szituációiban és konfliktusaiban egyaránt felbukkanhat. Ahhoz, hogy megértsük ennek a kifejezésnek a valódi mélységét, érdemes a magyar nyelv, kultúra és történelem szélesebb kontextusában vizsgálni, hogyan fonódnak össze a gasztronómiai utalások, a néplélek megnyilvánulásai és a társadalmi jelenségek.
A Kifejezés Mélyebb Rétegei: Mi is az a „Szarok Neked Nokedlit”?
A „szarok neked nokedlit” kifejezés ereje éppen a szó szerinti és az átvitt értelmének meredek kontrasztjában rejlik. A „szarok” igéje, amely alapvetően a kiválasztásra, ürítésre utal, a magyarban gyakran használatos vulgáris formában a közöny, a semmibe vétel vagy a megvetés hangsúlyozására. Ehhez társul a „nokedlit” szó, amely a magyar konyha egyik alapelemét, egy egyszerű tésztafélét jelöli. Az, hogy valaki egy ilyen alapvető ételt - ráadásul rendkívül vulgáris módon - „szarik” a másiknak, az üzenet teljes mértékű lekicsinylését, semmibevételét jelenti. Ez nem egyszerűen annyit tesz, hogy „nem érdekel”, hanem sokkal nyersebb, agresszívabb elutasítást fejez ki, amiben van egyfajta dac, sőt, némi fekete humor is. Az átlagember sokkal több bodzát eszik életében, mint hinné, és ugyanígy sokkal több abszurd, de kifejező nyelvi fordulattal találkozik, mint gondolná, melyek mélyebben hatolnak a tudatalattiba, mint a hétköznapi, formális beszéd.
Az ilyen típusú kifejezések, amelyek gyakran tabuszavakat használnak, a nyelvi kreativitás és a társadalmi feszültségek levezetésének eszközei is lehetnek. Lehetővé teszik az egyén számára, hogy extrém módon fejezze ki frusztrációját, haragját vagy teljes közönyét, anélkül, hogy fizikai erőszakhoz folyamodna. A magyar nyelvben a trágár kifejezéseknek gazdag hagyománya van, melyek sokszor nem csupán egyszerű sértésként, hanem a beszélő érzelmi állapotának erőteljes kiemeléseként funkcionálnak. A „szarok neked nokedlit” egyedisége a gasztronómiai utalásban rejlik, amely a magyar kultúra szerves részét képezi, még a vulgáris kifejezésekben is. Ahogy a beérett bodzabogyót is nagyon gyakran használják lekvárok, gyümölcslevek színezésére, mert olyan sötétlila levet ereszt, amit soha többet nem lehet kimosni semmiből, úgy az erős kifejezések is kitörölhetetlen nyomot hagynak a kommunikációban és a kollektív tudatban. Ezek a mondatok, amelyek a nép lelkéből fakadnak, pontosan annyira hitelesek és őszinték, mint a tiszta bodzaszörp, mely pofonegyszerű: víz, cukor, bodzavirág, citrom felkarikázva, mégis különleges élményt nyújt.
A Nokedli a Magyar Konyhában és a Nyelvben
A nokedli, vagy galuska, a magyar gasztronómia egyik legjellemzőbb és legkedveltebb körete, amely egyszerűsége ellenére elengedhetetlen része számos tradicionális ételnek, például a pörköltnek, a paprikás csirkének vagy a harcsapaprikásnak túrós csuszával. Az alapvető összetevőkből, lisztből, tojásból és vízből készülő tészta a mindennapok részét képezi, gyakran készítik otthon, frissen. A hozzávalók szerénysége ellenére a nokedli elkészítése is igényel némi fortélyt, például a megfelelő állag elérését.
A „nokedliszaggatója” kifejezés, amely Czifray István Magyar Nemzeti Szakácskönyvének „nyolczadik tetemesen javított és bővített kiadása” 1888-ból származó receptjeihez kapcsolódhatna, azt mutatja, hogy már a múltban is léteztek speciális eszközök ennek az ételnek az elkészítéséhez. Bár a mostani riportban szó esik arról, hogy a pénz kovácsa III. ilyenje - nokedliszaggatója - nincs is, ami egy modern, szinte hihetetlen technológiai hiányosságra utal, a nokedli maga megőrzi alapvető, egyszerű karakterét a magyar konyhában és a nyelvi képzetvilágban egyaránt. Ahogyan a hódok a 19. század elejére teljesen kipusztultak Magyarországról, az utolsó példányt 1858-ban Ács mellett, a Concó-patakban észlelték, a nokedli sosem tűnt el a magyar asztalokról, éppen egyszerűsége és sokoldalúsága miatt. Az ilyen alapvető ételek beépülése a nyelvbe is rávilágít, mennyire szerves része a gasztronómia a mindennapi életnek és az ahhoz kapcsolódó kifejezéseknek. Ezért a nokedli nem csupán egy étel, hanem egy kulturális szimbólum, amely a nyelvi kreativitásban is megmutatkozik, néha a legváratlanabb, legerőteljesebb formákban.
A Nyelvi Kifejezésmód Sokszínűsége: A Néplélek Tükre
A népdalok, magyar nóták és népszerűségre tett slágerek magukban rejtik a nép lelkét. A nép jellegét, történetét, gondolkozásmódját, érzelmi-, szerető- és szenvedő képességeit tükrözik. Így az énekléssel az emberben éppen e tulajdonságok lesznek ápolva és erősítve. Ahogyan a „szarok neked nokedlit” kifejezés is egyfajta nyers, de őszinte érzelmet közvetít, úgy a népdalok is a legmélyebb emberi érzések tolmácsolói, legyen szó szerelemről, bánatról, örömről vagy a hazaszeretetről. Az éneklés egy érzéketlenség és eldurvulás elleni erő, ami egy pozitív, egészséges, vidám, magabiztos élet-beállítottságot teremt. Zenetudósok tapasztalatai szerint az éneklés, úgynevezett zeneterápiás öngyógyító erőket termel. Azt tapasztalták, hogy az énekes emberek vidámabbak, kiegyenlítettebbek, bizakodóbbak és nagyobb önbizalommal rendelkeznek. Nehéz, fájdalmas pillanatokhoz az énekléssel, egy pozitív szemszög kapcsolható. A kellemetlen érzést így letompíthatjuk, és némely esetben teljesen el is űzhetjük. Man braucht keine außergewöhnliche Begabung um zu Singen. Jeder Mensch kann singen. Zum Singen und zum klangvollen Sprechen benötigt man den ganzen Körper samt Herz und Seele - der Verstand wirkt dabei eher störend.
Az éneklésnél olyan pszichológiai folyamatok indulnak be, melyek nyilvánvalóan a félelmet is segítik legyőzni. Nemcsak gyerekek énekelnek vagy zümmögnek, ha sötét pincébe kell nekik egyedül menni. Az embereknek már évszázadok óta ismeretes, hogy az ének a gyász feldolgozásánál is segít. Az ének - ez az egyedülálló összhang a hangszálak és a lélegzet között - a lelkünk zeneszerszáma. Az ének a telt lélek, a lelki fájdalmunk kieresztő szelepének szolgálhat. A test a hangnak terjedelmet ad. Zenetudósok kimutatták, hogy az éneklés az emocionális feszültségeket leépíti, a teljesítőképességet valamint a szociális beilleszkedést elősegíti. Azt tételezik fel, hogy az éneklés testsajátos öröm-anyagok, úgynevezett Endorfinek termelését serkenti és ez által betegségeknél is enyhülést okoz. Aki valaha is énekelt, bizonyára emlékszik még, milyen volt utána a közérzete. Nem érezte magát utána sokkal szabadabbnak és jobbkedvűnek? Sokan azt mondják, hogy éneklés után boldognak érzik magukat. Sőt már nagy fájdalomtól tudták a lelküket megszabadítani, vagy az éneklés által legalább jobb kedvűek lettek. Kíséreljük meg, újra meg újra az éneklést. Meglátjuk mennyire kellemes érzelmet okoz, milyen jól érezzük magunkat, ha a bennünk, a lelkünkben, felhalmozott nyomást felszabadítjuk, kieresztjük.
Magyar népdalok - Látod édesanyám... ( Hungarian Folks Songs )
A hatvanas évek óta az éneklési kedv mindjobban fogyóban van. Legfőbb esetben popzenét imitálnak. A más hangok imitációja azonban oda vezet, hogy a saját hangunk csenevészbe kerül. Aki imitál, az nem a saját hangtónusán és hangszínében énekel. Hogy egy kórusban énekelhessünk, természetesen a szabad időnk egy részét erre fel kell áldoznunk. Egy énekkaros, pl. „Most már 2 éve, hogy kórusban énekelek. Előfordult, hogy kimerülve jöttem haza a munkából, de mindig megpróbáltam magamat a heti kóruspróbákhoz kényszeríteni. Soha nem merült fel az a gondolat, hogy ezt az időt jobban tudtam volna használni. Függetlenül attól, hogy napközben mennyit kellett bosszankodnom, vagy milyen fáradt voltam a próbák előtt, utána mindig úgy éreztem magam, mintha szárnyaim lennének, fesztelenül boldog voltam.” Ha a népdalok, a magyar nóták és az éneklés feledésbe kerülnek, úgy egy további sajátosság, mely egy népet jellemez, veszik el. Éneklés hiányában az emberek mindig egyenlőbbek, közömbösebbek, érzéketlenebbek, gonoszabbak, elfásultabbak és üresebbek lesznek. A „szarok neked nokedlit” kifejezés is e széles spektrum részeként értelmezhető: a nyelvi hagyomány része, amely az érzelmek mélységét és a néplélek karakterét tükrözi, még ha kihívó formában is.
Az énekek szövegének gyakori hiányos ismerete, a dallamok feledésbe merülése hozzájárul a kulturális örökség megfakulásához. „Ha az énekek szövege mellett a dallamuk is feledésbe kerül, úgy mindenkorra elvesztek.” Ez a veszteség a nyelvi kifejezésmód gazdagságát is érinti, hiszen a szavak és a dallamok együtt alkotnak teljes egészet. Városlődön nincsen olyan kovács, aki összekalapálja a régies, de mégis fontos elemeket, hogy azok újra teljes értékű egészként szolgálhassák a közösséget. Éppúgy, ahogy a „Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom. Így hát kedves kisangyalon, nem lehetek a tied.” vagy a „Ha nem mondja az anyjának, megmondja a babájának.” sorok is a mindennapi élet apró drámáit, vágyait és titkait sűrítik magukba, hozzájárulva a magyar kifejezésmód egyediségéhez.
A Hódok Visszatérése és a Nyelv Változása: Örökkévalóság és Alkalmazkodás
A nyelv, akárcsak a természet, folyamatosan változik, fejlődik és alkalmazkodik. Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatérése Magyarországra, egy igazi sikertörténet, amely párhuzamba állítható a nyelvi kifejezések, akár a „szarok neked nokedlit” típusú mondatok fennmaradásával és alakulásával. A hódok a 19. század elejére teljesen kipusztultak Magyarországról, az utolsó példányt 1858-ban Ács mellett, a Concó-patakban észlelték. Visszatelepítésük viszont igazi sikertörténet, egyesek szerint túl jól is sikerült. Mára 8-10 ezer közé tehető a hazánkban élő egyedek száma.
Ahogy a hódok újra állandó lakói lettek a tágabb környéknek, ha nem is pont a Római-partnak, de a Szentendrei-sziget déli részének mindenképpen, úgy a nyelvi kifejezések is, még ha időnként feledésbe merülnek is, újra előbukkanhatnak vagy új formát ölthetnek. A hód fokozatosan az ember jelenlétéhez is hozzászokott, ami a nyelvre is igaz: a szavak és kifejezések alkalmazkodnak a változó társadalmi normákhoz és a kommunikációs környezethez. A hódok több kilométeres távokat is képesek látszólag céltalanul bejárni a vízen úszkálva, ami metaforikusan tükrözi, hogyan terjednek és alakulnak a nyelvi fordulatok, néha látszólag ok nélkül, máskor pedig célzottan, a kollektív tudatban.
A hódok természet-átalakításának számos hasznos oldala van. Mozaikossá, változatossá varázsolja élőhelyét. Környezete átalakításával más állatok, kétéltűek, hüllők, madarak számára teremt élőhelyet. A hátrahagyott hódvárakkal a vidra, a róka és a borz számára biztosít kedvezőbb életkörülményeket. Ez a folyamat a nyelvben is megfigyelhető: egy-egy kifejezés, mint a „szarok neked nokedlit”, azáltal, hogy megjelenik és használatban marad, új „élőhelyeket” teremt más szavak, árnyalatok és kommunikációs módok számára, gazdagítva a nyelvi ökoszisztémát. Ez egyben a társadalmi kohézió és a kulturális emlékezet része is. A hód, minden más vadon élő állathoz hasonlóan, kerüli az embert és inkább a nyugodt természetet választja, de alkalmazkodik. A nyelvünk is hasonlóan működik: vannak részei, amelyek az intimitást, a magányt vagy a nyugodt kifejezésmódot szolgálják, és vannak olyanok, amelyek a nyüzsgő közösségi életben, a direkt kommunikációban találják meg a helyüket, és nem ijednek meg, a fény sem zavarja őket, ha rájuk világítunk.
A Mindennapok Tükre a Művészetben és a Nyelvben: Marcus Goldson Perspektívája
Marcus Goldson művészete kiváló példát mutat arra, hogyan lehet a mindennapok valóságát, az emberi jellemvonásokat, sőt, a társadalmi kritikát is humorral és egyedi látásmóddal megragadni. A Kenyában felnőtt brit művész már több mint 25 éve él Budapesten, és megőrizte külföldi friss szemét, rácsodálkozását a magyarok mindennapjaira. Marcus Goldson megőrizte külföldi friss szemét, rácsodálkozását a magyarok mindennapjaira. Több mint negyed évszázada él itt már velünk és tudósít mindennapjaink valóságáról, igazán szofisztikált humorral. Munkáiban eltúlozza az emberi jellemvonásokat, szinte karikatúrává torzítja azokat. Tipikus karaktereket választ, a lényeget akarja átadni, és ehhez minden eszközt megragad.
A „szarok neked nokedlit” kifejezés ereje és hatása hasonlóan működik, mint Goldson művészete: eltúlozza az érzelmeket, karikatúraszerűen ábrázolja a közönyt vagy a megvetést, hogy a lényeget - a teljes érdektelenséget - minél hatásosabban közvetítse. Ahogy a művész képein fontosak a feliratok, a táblák, megjelennek a tipikus magyar márkák, és nem mellékes, ki mit olvas, milyen ruhát visel, vagy milyen kiegészítőt hord, úgy a nyelvi kifejezések is tele vannak utalásokkal, amelyek a magyar társadalom sajátosságait tükrözik. „Az egész légkör és üzenet annyira magyar! Társadalomkritika, de óriási szeretetpamlagra ültetve. Színes, vidám, nyüzsgő.” Ez a leírás tökéletesen illik a magyar nyelv, különösen a népies vagy vulgáris kifejezések kettős természetére: gyakran nyersek, de mögöttük egy mélyebb, komplexebb érzelmi valóság rejlik.
A művész arra világít rá, hogy a messziről jött ember sokszor tisztábban látja a dolgokat. Egy külső szemlélő számára, mint egy külföldi idegenvezető, aki Budapestet mutatja be, a magyar nyelvi fordulatok, köztük a kihívóbbak is, a kultúra különleges ízeit hordozzák. Marcus Goldson biciklizés mellett úszni is nagyon szeret, így elkísérjük képzeletben alkotónkat a fürdőkbe, melyek e cikk megírásának időpontjában még zárva tartanak, de lelkünket készítjük a nyárra, ahogy a nyelvünk is készül az új kifejezésekre, és megőrzött régebbiekre. Képzeletünkben mi is ott ülünk jellegzetes figuráival a medencében, érezzük bőrünkön a nap melegét, élvezzük a víz simogatását, és gondolkodunk azon, mennyi mindent elmond egy nép kultúrájáról az, ahogyan a legmélyebb érzéseit, sőt, a legvadabb közönyét is kifejezi.
A Bodzapezsgő Készítésének Hagyománya: Az Ízek és a Nyelv Fermentációja
A „szarok neked nokedlit” kifejezés merészsége és egyedisége valamennyire párhuzamba állítható a bodzapezsgő elkészítésének folyamatával, amely szintén egyszerű, alapvető elemekből építkezik, de a fermentáció révén valami egészen különleges, „pezsgő” és „potens” italt hoz létre. A friss bodzaszörp pofonegyszerű: víz, cukor, bodzavirág, citrom felkarikázva. De mi van, ha direkt akarjuk, hogy erjedjen? Itt jön az izgalom! A bodzavirág a cizelláltsága miatt minden másnál hajlamosabb összeszedni az út porát és a szmogot, tehát itt is ökölszabály: város közepéről és út mellől ne szedd le, mert koszos lesz! Megmosni pedig nem lehet, hiszen pont az a jó, minél több virágpor marad benne. Ez a természetesség és a „tisztátalan” elemek elfogadása jellemző a népies nyelvi kifejezésekre is, amelyek gyakran épp a nyersségük, a „piszok” beválásával válnak igazán hatásossá és kifejezővé.
A bodzapezsgő készítése során a virág mennyiségéhez képest találjuk ki, hogy körülbelül hány liter bodzapezsgőt szeretnénk úgy egy hónap múlva. A cukor, a víz, a citrom és az élesztő (ha használunk friss élesztőt, a szirupból merjünk ki egy pohárnyit hűlni, majd, ha felolvadt a cukor, öntsük fel a maradék vízzel és fullasszuk bele a virágokat, mérjük bele az ecetet és az élesztős levet, ami ekkorra zavaros kell, hogy legyen) együtt alkotnak egy olyan elegyet, amely idővel átalakul. Ez a „fermentációs” folyamat a nyelvben is tetten érhető, ahol a szavak és kifejezések a társadalmi használat során „érlelődnek”, kapnak új jelentést vagy érzelmi súlyt.
A receptben leírt szabályok, mint például „Naponta csak egyszer piszkáld!” vagy „Legalább három hetet fognak benne tölteni és a tapasztalatok szerint legalább kettő (fel fog robbanni) ki fog futni belőle, ezért kell a doboz”, a spontaneitás és a kontroll egyensúlyát hangsúlyozzák. A nyelv is hasonlóan működik: vannak spontán, "robbanásszerű" kifejezések, amelyek a pillanat hevében születnek, és vannak olyanok, amelyek "érlelődnek" a kollektív tudatban, és csak idővel nyerik el végleges formájukat. Ami 5 hét után nem futott ki, az már nem is fog. Cserébe akkor áll bosszút, amikor nyitod - pont, mint a felrázott kóla, úgyhogy óvatosan! Ez a várakozás, a meglepetés és a potenciális „robbanás” mind a nyelvi kifejezésmód dinamikájának részei, ahol a szavak, különösen a tabuszavakat tartalmazók, váratlanul erős hatást gyakorolhatnak. Várj meg egy langyos koranyári estét, hűtsd be alaposan, aztán ülj ki a teraszra - vagy tárd ki sarkig az összes ablakot, hogy bejöjjön a hársfák illata és a cserebogár-horda, majd töltsd ki egy szép nagy borospohárba! Nagyon gyorsan el fog fogyni, de készülj rá, hogy olyan alkoholtartalma van, mint egy gyengébb sörnek, szóval a harmadik üveget csak alapos indokkal nyisd ki! A „szarok neked nokedlit” kifejezés is egy „potent” nyelvi ital, amelyet óvatosan kell fogyasztani, de a maga módján hozzájárul a magyar nyelv „ízéhez” és „erősségéhez”.
Az Emberi Élet és Kifejezés Szélsőségei: Személyes Reflexiók és Társadalmi Megfigyelések
A nyelv a legbonyolultabb emberi érzéseket és tapasztalatokat is képes megragadni, a legmélyebb fájdalomtól a legközönségesebb közönyig. A hosszú, személyes reflexiókkal és társadalmi megfigyelésekkel teli szöveg jól példázza az emberi élet gazdagságát és ellentmondásait, amelyből a nyelvi kifejezések is táplálkoznak. Apa… látod, itt ez a könyv… Azt a hitet szerettem volna továbbadni… hogy érdemes… Ez a mélyen személyes hangvétel, amely az életről, a halálról, a szeretetről és a hiányról szól, megmutatja, milyen sokfélék lehetnek azok az érzelmek, amelyeket az ember a nyelv segítségével próbál megfogalmazni. Szeretni óvatosan kell. Bebugyolálva, alig érintve, mint egy törésfelületet, tisztán, mint egy sebet. Mert aztán, később attól gyógyul, illetve mérgesedik el. S a rossz szeretetnél a szeretetnélküliség is jobb. Lehet szeretni kutyát, asszonyokat, férfit, öregembert, nemzetet, nyomorékot, asztalt, papagájt, csecsemőt, még istent is. A nyelv eszköztára mindenre kiterjed, a legnemesebb érzésektől a legközönségesebbekig, mint amilyen a „szarok neked nokedlit” is.
Az élet apró, gyakran furcsa megfigyelései - „Nézem az üres levegőt, mintha ventillátor mozogna. A bútorok széle kinagyul, mint mikroszkóp alatt a körömszegély.” - is hozzájárulnak ahhoz a valósághoz, amelyben a nyelv formálódik. Doll, aki tizenegy éve élt a kis szobában, megfigyelve férje, a paleontológus munkáját, rávilágít az emberi törekvések sokféleségére. Férje óriási terme az emelet másik részén volt, abban dolgozott. Tizenkétezer kötet, kópiák, nyomatok, fotók, ásványok; néhány vándorlási emlék. Amikor fölfedezte a kétszázötvenmillió éves nyomot, egy csapásra világhírű lett. Az ő elmélete, miszerint az ember nem csupán a célszerű mozgásból, hanem a játékból alakult ki („azt tartja az öreg, hogy az embert nemcsak az a próbálkozás hozta létre, hogy csinált valamit, tervezett… értitek… hanem, hogy játszott. Játékos volt, helyesebben, valahogy így mondja”), mélyen rezonál a nyelvi kifejezésmódokkal, amelyek gyakran játékosak, abszurdak, és nem mindig célszerűek, mint a „szarok neked nokedlit”. Ez a játékosság, a majmok szellemessége, ahogy azt a paleontológus mondja („Van valami kis motor bennük, mint egy bohócban - és ez a kedély… á, hülyeség. Csak ő jól mondja. „Élvezik magukat” - szokta mondani. Ez valami önkifejtés vagy önjáték. Ő zseniálisnak tartja a majmokat. Azt mondja, nem lehet…”), a nyelvi kifejezések mögötti kreatív energiára utal.
A mindennapi élet apró frusztrációi és vágyai - „Rohad az egész lakás. Az elsötétített ablakból hallgatom, hogy szirénázik egy nászmenet, se köpni, se nyelni nem tudom ezt a vackot a torkomban, úgyhogy kérek szépen egy kalasnyikovot.” - is formálják a nyelvet, gyakran radikális, tabut döntő kifejezéseket hívva életre. Az ideális, tökéletes vasárnap elképzelése, ahol „a gyerekek 100%-os pamut hálóingben mezítláb rohangálnának a padlófűtésen, háttérben szólna Minimax házimoziból”, éles kontrasztban áll a valóságban megélt hiányokkal és elégedetlenséggel. Az ilyen diszharmóniák adják a talajt a nyers, őszinte, és sokszor közönséges kifejezéseknek, amelyek a társadalmi kommunikáció szerves részévé válnak. Az irigység és kicsinyesség érzése, mely „nagy veres daganat lesz a sarkamon”, és „összeszűkíti majd a szemem”, szintén olyan szélsőséges érzelmek, amelyek erős, néha vulgáris nyelvi leképezést igényelnek, akárcsak a „szarok neked nokedlit” mondat. Az emberek bonyolult, rétegzett lények, és a nyelvük éppúgy tükrözi ezt a komplexitást, mint Marcus Goldson festményei, vagy egy öreg pap gyűjtögetett élete. „Egy dilettáns háborgó lelke élt benne, biztos. Akit hivatala félreállított, mert ellenkezett.”
A Nyelv Határa, a Tabuk Döntése: Vulgarizmusok a Közbeszédben
A „szarok neked nokedlit” típusú kifejezések, bár vulgárisnak számítanak, a közbeszéd és a társadalmi kommunikáció fontos részét képezik. Funkciójuk sokrétű lehet: érzelmi feszültségek levezetése, nyomatékosítás, a hovatartozás jele egy bizonyos csoporton belül, vagy éppen a fennálló normák és tabuk megkérdőjelezése. A demokrácia valóban elvadult, mégpedig mostanában, és a nyelvi kifejezésmód is sokszor egyre direktebbé, konfrontatívabbá válik. Az ilyen kifejezések használata jelzi a beszélő erős érzelmi elkötelezettségét, még ha az közöny is. Az ellenzék fájdalmában felüvöltött, aztán nem történt semmi - ez a fajta tehetetlenség vagy düh is gyakran vezet a legnyersebb nyelvi eszközök igénybevételéhez.
A média és a politikai diskurzus, noha hivatalosan a semlegességre törekedne, mégis gyakran sodródik a szubjektív és érzelmileg telített kifejezések felé. Az újságíró erkölcsi felelőssége nagy, különösen, ha az objektivitás és az etikusság fontosságáról szól, de a valóságban sokszor a szubjektivitás, vagy akár a politikai elkötelezettség is befolyásolja a megfogalmazást. A tényekből mítosz hogyan lesz? Ez a kérdés nemcsak a történelemre, hanem a nyelvre is igaz. Egy-egy kifejezés, mint a „szarok neked nokedlit”, idővel beépül a kollektív tudatba, és a maga módján „legendává” válik, még ha nem is a hagyományos értelemben.
A vulgáris kifejezések gyakran tükrözik a társadalom bizonyos rétegeinek attitűdjét, ellenállását vagy cinizmusát. A szerbiai (és Jugoszláv) fővárost 1997 óta az ellenzék irányítja, ami szintén azt mutatja, hogy a társadalmi feszültségek és változások erős, direkt nyelvi megnyilvánulásokat generálnak. Az Otpor mozgalom, a nevében is benne van: Ellenállás, és célja a hatalom megdöntése. Ilyen helyzetekben a nyelv, a maga nyers erejével, fegyverré válhat, vagy legalábbis a dac és a szabadság kifejezőjévé. A „szarok neked nokedlit” ilyen értelemben a nyelvi szabadság egyik megnyilvánulása is lehet, egy olyan, amelyik nem törődik a konvenciókkal, hanem egyenesen, kendőzetlenül fejezi ki a mondanivalót. Az ilyen kifejezések túlmutatnak a puszta udvariatlanságon, és a magyar nyelv vibráló, dinamikus természetének részei, amelyek folyamatosan fejlődnek és alkalmazkodnak a változó társadalmi és emberi valósághoz.