Az árvíz az egyik legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb természeti katasztrófa, amely hatalmas károkat okozhat az ingatlanokban, különösen az árterületeken élők számára. A folyók hazájának is nevezhető Magyarországon is évszázadok óta pusztítanak árvizek, melyek időről időre szembeállítanak minket a természet olykor pusztító erejével. A vízfolyás középvízi medrének partélét meghaladó, illetve medréből kilépő víz nem ismer határokat, értékeket, településeket, életeket, hanem zúdul előre az alacsonyabb fekvésű területek irányába.
Az árvizek közvetlen és közvetett hatásai
Az árvíz számos veszélyt rejt magában. A víztömeg már önmagában is óriási károkat okoz azáltal, hogy mindent elönt maga körül. Kárt tesz a lakóépületekben, hidakban, és bármely más építményben. Településeket zár el a külvilágtól azáltal, hogy tönkremennek a vezetékek, megszakad az áram-, telefon- és gázszolgáltatás. Emberek tucatjai maradhatnak fedél nélkül, melyeknek elhelyezése, házaik újjáépítése nagy anyagi ráfordítást jelent az állam számára is.
Az árvizek közvetett hatásai szintén megrázzák a vidéket. Nincs egészséges ivóvíz, és fertőző betegségek (kolera, hastífusz, vérhas, A és E típusú fertőző májgyulladás), rovarok által terjesztett betegségek, valamint a szennyvízzel való közvetlen érintkezés során kialakult betegségek sújthatnak le az emberekre. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az elpusztult állatok tetemeit folyamatosan mossa a víz, mely melegágya a fertőző betegségek kialakulásának. Ellene meszes és hipós fertőtlenítéssel, illetve megfelelő védőoltással lehet védekezni. A vízzel elöntött területeken az árvíz levonulása után a belvíz jelent további veszélyt, hiszen a vízzel telített talaj már nem képes több víz befogadására és elvezetésére.
A Kárpát-medence árvízi kitettsége
Magyarország a Kárpát-medence árvízzel, belvízzel jelentősen veszélyeztetett területének számít. Vízkészleteink időbeli és területi eloszlása rendkívül szélsőséges. Hazánk folyóin évente általában két árvízhullám vonul le: a kora tavaszi áradást (jeges ár) a hóolvadás, a kora nyárit (zöldár) a nyár eleji csapadékmaximum okozza. Az ország közel fele (44 500 km²) síkvidék, jelentős kiterjedésűek a lefolyástalan, mély fekvésű területek. Hazánk alvízi ország, ami azt jelenti, hogy a folyók nem nálunk erednek, csak átfolynak a területünkön. Az országból kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik, valamint a vízkészletünk háromnegyede a Duna és a Dráva medencéjében összpontosul. Ebből következően még csak arra sincs szükség az árvízhez, hogy nálunk legyen jelentős mennyiségű csapadék.
Az ország egynegyede mély fekvésű sík terület, amelyről természetes módon nem folyik le a víz. A hazai szántóterületek mintegy 10-15%-a gyakran (évente, néhány évente) belvíz alá kerül. A legnagyobb (magas) kockázati besorolású térségek közül 130 ezer hektáron évente 2-4 hónapig is eltarthat a belvízborítottság. A közelmúlt árvizei sok, lejtőre épített ház sebezhetőségét mutatták meg. A lejtőn az átnedvesedett föld csúszni kezdett, és a környéken lévő házak fala megrepedt. Sok esetben a házakat már nem lehetett megmenteni, le kellett bontani őket.
Jelentős történelmi árvizek Magyarországon és Európában
Európában is számos árvíz ismert. A 2002-es augusztusi váratlan árvíz például jelentős károkat okozott Prága és Drezda történelmi városnegyedében. Magyarországon szintén évszázadok óta pusztítanak árvizek, amelyek mély nyomot hagytak a történelemben és a társadalomban.
Az 1838-as dunai jeges ár
Az úgynevezett téli jeges ár nem volt ismeretlen fogalom a Dunával kapcsolatban 1838 előtt sem. Gyakran 40-50 év is eltelt a nagy árvizek között, és ennek köszönhetően a városok és az emberek nem voltak felkészülve egy-egy nagyobb katasztrófa elleni védekezésre. 1838 februárjától hirtelen jött a meleg idő, és gyors olvadás kezdődött Tirolban, Bajorországban és a Kárpátokban. A Duna az innen érkező vízmennyiséggel hamar túltelítődött, és a rajta lévő vastag jégréteg nem tudott ilyen gyorsan elolvadni, így a Csepel-sziget közelében összetorlódott és megakadt. A folyó kilépett a medréből. Március 13-án este beszakadt a várost védő gát, és a víz ellepte a belvárost. A legtöbb kárt Terézvárosban, Józsefvárosban és Ferencvárosban okozta. Március 15-én tetőzött az árvíz 929 cm-rel, és ezután kezdődött meg a lassú apadás. A mai Természettudományi Múzeumban közel 10 000 fedél nélküli ember keresett menedéket, sőt, még a Nemzeti Múzeum kincseinek egy részét is ebbe az épületbe menekítették át. A város újjáépítése még 1839-ben is komoly munkálatokat jelentett. Az árvíz után egyből felmerült a Duna szabályozásának szükségessége.
Az 1879-es tiszai árvíz - Szeged katasztrófája
Az 1870-es szabályozási munkák után, amikor úgy tűnt, hogy a Duna nem fog többé katasztrofális árvizeket okozni, a másik nagy folyónkra, a Tiszára került a sor. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál közös terve alapján készült Tisza-szabályozási munkálatok sokáig elégségesek voltak az árvizek visszaszorítására, de az 1879-es katasztrófát nem tudták megakadályozni. A Tisza alsó szakaszán sokszor fordult elő magas árvízszint: a felső szakasza rövidebb lett a szabályozás után, de a hullámterek nem tartották vissza a vizet, a lefolyás gyorsabb, a földrajzi adottságok pedig kedvezőtlenek lettek. 1879. március 6-án Petresnél átszakadt a gát, majd ugyanez történt Sövényházán is. Március 10-én Szeged városát is körülvette az áradat, a víz a töltések pereméig állt. Ekkor kezdték meg a nyúlgátak építését, ám ezek is csak órákig tudtak ellenállni az egyre csak növekvő vízmennyiségnek. Március 12-én kora hajnalban bekövetkezett Szegeden a katasztrófa. Fél kettőkor hatalmas szélvihar közepette átszakadt a Szegedet védő és a várost Hódmezővásárhellyel összekötő vasúti töltés. Az egész város percek alatt a víz alá került, ki kellett telepíteni a lakosságot. Több ezren menekültek a környező falvakba, vagy hagyták el végleg a várost, miután mindenüket elveszítették. Az árvíz során elhunytak száma körülbelül 150-re tehető. A házak nagy része szinte teljesen elpusztult, a hatezer házból kevesebb, mint négyszáz maradt épen, miután a Tisza csak 186 nap, azaz fél esztendő múlva húzódott vissza eredeti medrébe.
Az 1999-es és 2001-es árvizek
Nagy károkat okozott hazánkban az 1999-es árvíz. A hatalmas esőzéseknek köszönhetően előbb belvíz, majd kétszer (tavasszal és nyáron) árvíz okozott súlyos károkat országszerte. Elsőként tavasszal a Tiszánál, majd nyáron Pest megyében lehettünk rendkívüli állapotok szemtanúi. A Közép-Tisza vidékén 150 éves vízállási rekordok dőltek meg, és Szolnoknál alakult ki igazi veszélyhelyzet. Mivel a térség meglehetősen alacsony fekvésű, a víz szintje folyamatosan 3-4 méterrel a lakott területek szintje fölött mozgott, így a környéken senki nem hajthatta nyugodtan álomra a fejét. Március 22-én tetőzött a folyó 974 centiméterrel. A Tisza partjainál fekvő falvak nem bírták a védekezést, sem pénzzel, sem munkával, és több száz ház került víz alá, semmisült meg.
A tavaszi árvizet követően a nyár is tartogatott kellemetlen meglepetéseket. Mikor már mindenki azt gondolta, hogy az árvízről erre az évre legalább megfeledkezhet, a hatalmas nyári esőzéseknek köszönhetően több Pest-megyei települést is elárasztottak patakjaik illetve folyóik. Kemencén például olyan mértékű vízhozamot mértek, amely az ezer év alatt egyszer valószínűsíthető legnagyobbnak is a háromszorosa volt.
A 2001-es tiszai árvíz megváltoztatta a beregiek életét. Az árvíz idején a falvakban soha nem látott összefogás jelentkezett, mindenki kint volt a gátakon, hordta a homokzsákot, segédkezett. Érdekes volt azt látni, átélni, milyen az, ha egy falut a víz elzár a külvilágtól. Belépsz, s nem tudsz szárazon kilépni onnan. A csónak válik a fő közlekedési eszközzé, örülsz a friss ivóvíznek, s világító lámpa, a használható gáztűzhely már luxusnak számít.
Az árvizet követő fertőtlenítések, védőoltások, élelmiszer- és ruhacsomagok, magánemberek és az állam felajánlásai nagyon jelentősek voltak. Hamarosan kezdetét vette az emberek kártalanítása, a leomlott házak újraépítése, a megrongálódottak felújítása. Összesen 713 új családi ház épült, 1644 megrongálódott otthont pedig felújítottak. Ha most valaki elutazik például Tákosra, rá sem ismer a falura. Minden házat újjáépítettek, a falu teljesen megváltozott.
A 2013-as dunai árvíz
A 2013-as árvíz a legnagyobb mértékű volt a Duna magyarországi szakaszán. Júniusban a Duna elérte történelmi csúcsát, és számos települést veszélyeztetett. Budapestnél 891 centiméteres vízszintet mértek, ami az addigi legmagasabb volt. A rekordárvíz után átfogó vizsgálatok kezdődtek annak érdekében, hogy felderítsék és kijavítsák az árvízvédelmi rendszeren lévő hibákat. Ennek következtében jelentős gát- és ártérfejlesztések történtek, illetve javultak az árvízelőrejelző-rendszerek is.
Az árvízvédelem fejlődése és a megelőzés
Hazánk az árvíz- és belvízvédekezés területén több mint 150 éves hagyományokkal rendelkezik. A folyók mentén mintegy 4428 kilométer hosszúságú árvízvédelmi gátrendszer épült. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartó földmunkák, a kubikosok megfeszített munkája meghozta gyümölcsét, hiszen csak az Alföldön 4000 km hosszú védőgát épült.
A természet figyelmeztetését, a minden évben lesújtó árvizeket nem lehet figyelmen kívül hagyni! Jelenleg is folyik ezért a Tisza töltéseinek megerősítése és magasítása, mely remélhetőleg megbízható megoldást jelent a jövő árvizei ellen.
Hogyan működnek az árvízvédelmi szerkezetek?
Villámárvizek és a klímaváltozás
Az elmúlt években egyre többször találkoztunk itthon is villámárvizekkel. Ez összefüggésben van azzal, hogy a klímaváltozás már ma is érezhető hatásai nyomán a csapadék eloszlása rapszodikussá vált, gyakran annyi csapadék zúdul le néhány óra alatt, amennyi máskor hetek alatt. Ez a legnagyobb veszélyt elsősorban a hegyvidéki területeken jelenti, ahol a szintkülönbség okán a talaj által el nem nyelt víz felgyorsul, és elárasztja a mélyebben fekvő területeket. Közben magával ragadhatja mindazt, ami az útjába kerül. A villámárvizek egyik ismertetőjegye, egyben megkülönböztetője a hagyományos árvizektől, hogy a csapadék megjelenése és az árvíz kezdete között kevesebb mint 6 óra telik el. A kiindulópont azonban nem minden esetben a csapadék: gátszakadások éppígy okozhatnak villámárvizeket.
A villámárvizek során az intenzíven lezúduló nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetően nincs elég ideje a víznek arra, hogy behatoljon a talaj mélyebben lévő víztározó rétegeibe. A helyzetet súlyosbítja a túlzottan átalakított talajfelszín: egy domb- vagy hegyoldal természetes vegetációjának eltávolítása után nincs, ami lassíthatná a lezúduló vizet, mely így gyakran a termőréteget is magával viszi. Ez helyben eróziót okoz, az alacsonyabban fekvő területeken pedig sárlavinát. A klímaváltozás, azon belül is a felmelegedés bizony felelőssé tehető az egyre gyakoribb, illetve hevesebb árvizekért, beszéljünk bármely fajtájáról is. Az intenzívebb esőzések egyik oka például az, hogy a melegebb levegő több nedvességet képes raktározni, a levegő minden 1℃-os melegedéssel 7%-kal több nedvességet tud megtartani. Emellett nyilvánvalóan a szélsőséges időjárási események is növelik a kockázatokat.
Árvízi előrejelző rendszerek és modern védekezési stratégiák
A technika és a tudomány robbanásszerű fejlődésével lehetőség nyílt az árvizek előrejelzésére. Az Európai Unióban ma már létezik egy egységes árvíz-előrejelző rendszer, amely naponta küldi prognózisait a tagországok illetékes hatóságainak, a vízügy embereinek, ezt Magyarország is megkapja. Az adatok alapján közel egy nappal az árvíz érkezése előtt tudják az uniós szakemberek a magyar szakembereket értesíteni. „Vigyázzatok, nagy árvíz lesz!” A védekezés szempontjából ez nagyon sok idő, és hatalmas segítséget jelent.
Az elmúlt évtizedek szélsőséges időjárási körülményei (árvizek és aszályok) szükségessé teszik a korábbi vízgazdálkodási gyakorlat (gyors vízlevezetés a mederben) megváltoztatását. Az árvizek idején a víz jelentős részét tározókba szükséges kivezetni, és aszály esetén öntözési célra hasznosítani.
Természetalapú megoldások az árvízvédelemben
A természetes megoldás költség-haszon aránya is nagyon kedvező. Például a természetes visszatartását célzó tiszatarjáni vizes élőhely helyreállítása jó hazai példa az ilyen megoldásokra. A kubikgödrökkel borított területen állandó, egymással összekapcsolt nyílt vízfelületeket hoztak létre, melyek a talajvízkészletek pótlásán keresztül természetes vízellátást biztosítanak a mezőgazdaságnak, emellett élőhelyként, illetve táplálkozóhelyként szolgálnak a vad és legelő állatállomány számára. A kék-zöld infrastruktúra elemek a helyi adottságoktól függően használhatók a szürke infrastruktúra alternatívájaként, vagy azzal kombinálva. Természetesen nem minden esetben alkalmazhatók csupán természetalapú megoldások, a helyszíni jellemzők mellett az enyhíteni kívánt természeti kockázat(ok) mértékétől és jellegétől is függ, hogy mennyire hatékony önmagában a természetes alternatíva.
Az árvíz elleni felkészülés és védekezés otthon
Az árvizeket nem tudjuk megakadályozni, de csökkenthetjük a veszélyt a víz lefolyási útjának szabadon tartásával. Meg kell tanulnunk az árvíz ellen védekezni olyan intézkedésekkel, amelyek mérsékelik a káros hatásokat. A leghatékonyabb védelem a megelőzés. Ebbe tartoznak a vízfolyások szabályozása, a nagyvizek kár nélküli levezetésére szolgáló és az ár lefolyását lassító rendszertechnikai intézkedések az árvíz idején.
Mielőtt házat építenénk, győződjünk meg arról, hogy a területet szokta-e árvíz, áradás, felhőszakadás vagy földcsuszamlás sújtani. Kerüljük a meredek lejtőt, és építsünk a vízfolyásoktól elegendő távolságra. Ez azt jelenti, hogy ne alakítsunk ki akadályokat a kis vízfolyásokon. Ezen a területen a lakosság és a helyi önkormányzatok közös érdeke, hogy az árvízvédelem hatékony legyen. Természetesen leginkább a kis patakok közelében lakó embereknek kell sokat tudniuk az árvizekről, hogy védeni tudják az életüket, vagyonukat, és hogy hogyan távolítsák el a patakok medréből az árvíz lefolyását gátló akadályokat.
Az árvízi riasztási fokozatok
Szinte minden árvíz előjele az időjárási helyzet kedvezőtlen alakulása. Ezért kell az időjárás-előrejelzésnek nagy figyelmet szentelni. Főleg a gyakori, napokig sőt hetekig tartó csapadék az, amely a folyókban megemeli a vízállást és ennek következtében árvizet okozhat. Ekkor, tevékenységünket összehangolva a meteorológiai előrejelzéssel, meg kell kezdeni a szükséges intézkedéseket, előkészületeket.
Az árvízbiztosítási és a mentési munkák azzal kezdődnek, hogy az árvízi tevékenység fokozatát kihirdetik. Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról szól, az árvíz- és belvízvédekezésről pedig az 10/1997 KHVM rendelet, amely az árvízi riasztás három fokozatát állapítja meg, amelyek közül a III. fokozatú árvízi riasztás jelenti a legnagyobb fenyegetést.
Az I. fokú árvízi riasztás akkor következik be, amikor a vízszint vagy a vízlefolyás eléri vagy meghaladja az I. fokozatú készültségi szintet. A lakosságot szirénajelzéssel figyelmeztetik a veszélyre. Pusztító hatású árvízfenyegetés esetén ez két percig tartó, váltakozó hangmagasságú szirénahang. Hallgassuk meg az ezt követő szóbeli információt rádión, televízión vagy a községi rádión keresztül. Ez jelzés arra, hogy még nincs komoly árvízfenyegetés, de bizonyos körülmények között a veszély fokozódhat. Ezt a fokozatot semmiféle szerv nem jelenti be és nem is vonja vissza.
Az árvízi riasztás II. fokozata figyelmeztet, hogy valós veszély állhat elő vagy előállt, amely az emberi egészséget, környezetet, kulturális örökséget, gazdasági tevékenységet fenyegeti. Az árvízi riasztás III. fokozata jelenti a legnagyobb veszélyt.
Felkészülés az árvízre
Amennyiben árvízveszélyes területen lakunk, előre fel kell készülnünk az árvízre, annak ellenére, hogy éppen nem fenyeget áradás. Gondoljuk át, milyen távol van a házunk a folyótól, pataktól és milyen magasan van a meder szintje felett. Próbáljuk felmérni a víz fő támadási irányát és a sebezhető helyeket. Vegyük számba a menekülési útvonalakat, valamint az értékesebb dolgoknak, a ház berendezésének és a szerszámoknak a tárolását. Válasszuk ki a házban a legbiztonságosabb helyet a gyermekeknek, az idősebbeknek és a háziállatoknak, valamint az élelmiszer tárolására. Jegyezzük fel, merre mennek az elektromos, gáz-, fűtési és vízvezetékek, hol van a kút és az emésztőgödör. Készüljünk fel olyan helyzetre is, amikor viharos árvíz esetén fél órán belül biztonságba kell helyeznünk a nélkülözhetetlen dolgainkat.
Ha jön az árvíz, tegyük meg a szükséges lépéseket és legyünk készültségben. Homokzsákokkal, deszkákkal, fóliával és más, nem nedvesedő anyaggal tömítsük az ajtókat és az ablakokat. Mérlegeljük, nem kell-e ideiglenesen felsőbb szintre költöztetni a bútorokat, elektromos fogyasztókat. Rögzítsük azokat a tárgyakat, berendezéseket, amelyeket a víz elvihet. Készletezzünk ivóvizet, tartós élelmiszert két-három napra, orvosságot, elsősegély-készletet, száraz öltözéket. A fontos okmányokat (útlevelek, születési anyakönyvi kivonatok, adásvételi, biztosítási szerződések stb.) helyezzük vízhatlan dobozba. Ne feledjük, a ház elöntése esetén ki kell kapcsolni a villanyt, elzárni a gázt és a vizet.
Mit tegyünk árvíz esetén?
Tudnunk kell, hogy mindenki, aki árvízveszélyt vagy árvizet észlel, köteles azt haladéktalanul bejelenteni a KÖVIZIG szakembereinek, az árvízvédelmi szakasz illetékes állami szervének, a polgármesteri hivatalnak, a tűzoltóknak és a mentőknek, illetve a rendőrségnek. A bejelentéssel nem kell megvárni, hogy a víz a házunkat közvetlenül fenyegesse.
A sodró vizet mindig kerüljük el, a megáradt vízfolyás közelébe ne menjünk. A 10-20 cm magas áramlás ledöntheti az embert a lábáról, a 60 cm magas ár már egy autót is elsodorhat. Az Egyesült Államok Országos Meteorológiai Szolgálatának tanácsa egyszerű és rövid: „Fordulj meg, és ne merülj el!” Az autók esetében pedig - legyen az akármilyen nagy autó - számolnunk kell azzal, hogy a víz könnyen elsodorhatja. Ennek megfelelően az elárasztott úton való átkelés is igen veszélyes, nem érdemes próbálkozni vele. Már 60 centiméteres víz képes a járműveket megemelni és feldönteni. Már 60 centiméternyi víz is el tud sodorni egy SUV-ot.
A kiürítésre is fel kell készülni. Az evakuálás bejelentése esetén tartsuk be a veszélyeztetett terület kiürítési elveit, kövessük a kiürítést végző szakemberek útmutatását. Csomagoljunk össze mindent, amire az otthonunkon kívül szükségünk lehet, de nem hiányozhatnak az okmányok és a szükséges gyógyszerek sem. Ha gyorsan kell cselekedni, húzódjunk egy olyan helyre, amelyet nem önt el a víz. Próbáljunk szállást találni ismerősöknél, rokonoknál. Gondoljunk a szomszédok, az öregek, a magatehetetlenek és a gyerekek segítésére, és ne feledkezzünk meg a háziállatokról sem.
Teendők árvíz után
Amikor a vízszint csökkenése után visszatérünk otthonunkba, nyilvánvalóan nem tudjuk, hol is kezdjük a károk megszüntetését. Először is, amikor belépünk a házba, bizonyosodjunk meg arról, hogy ez nem kockázatos-e. Amennyiben a lakóhelyiségek nem rongálódtak meg, elkezdhetjük azokat kiszárítani, takarítani, fertőtleníteni. Azonban még ez előtt vitessük el a szennyezett élelmiszereket, a szennyezett talajt, az elpusztult állatokat. Ne igyunk vizet a kútból vagy a helyi forrásokból, amíg azok minőségét nem ellenőrizték. Ha van biztosításunk, vegyük fel a kapcsolatot a biztosítóval a kárrendezéshez. A kárfelmérő megérkezése előtt derítsük ki a károk mértékét és értékét. Amennyiben lehetséges, állítsuk össze a károsodások jegyzékét. A fényképeken nyilvánvalónak kell lennie, hogy olyan dolgokról van szó, amelyek a kár helyszínén voltak.
A legtöbb esetben a víz kárt tesz a ház homlokzati elemeiben, például a vakolatban, a faburkolatokban, ezeket el kell távolítani. A hőszigetelő anyagok esetén a víz kedvezőtlenül befolyásolja a szigetelési képességet, ez nedves állapotban az eredeti 30-40 %-ára csökken. A megfelelő időjárás segít az árvíz után a szigetelőanyagok eredeti tulajdonságainak visszanyerésében. Emellett fontos, hogy a szigetelőanyag az első fagyig ki tudjon száradni. A gyorsabb száradás érdekében a szigetelést meg kell nyitni, azaz eltávolítani róla a vakolatot, ragasztót és az egyéb rétegeket. A szigetelőanyagot hagyni kell természetesen kiszáradni, azaz nem szabad eltávolítani a homlokzatról. Néhány szigetelőanyagnak, mint például az ásványgyapot termékeknek csak ideiglenesen változnak a műszaki paraméterei. Kiszáradás után nem változik sem a szigetelőképessége, sem a szilárdsági paraméterei. Nehezebb a helyzet a nagyon hosszú és nyomást okozó áradás esetén. Ekkor a homlokzat nagy valószínűséggel mechanikusan is károsodik, és szükséges lesz a javítása. A károsodás mértékét ekkor szakembernek kell megállapítania.
A házban először is minden helyiségben csináljunk huzatot. Használjunk ventilátorokat vagy hőlégfúvó berendezéseket. Ha a páratartalom túl nagy, a helyiségek természetes szellőztetése ajtókkal, ablakokkal nem elegendő. Leggyakrabban a kondenzációs vagy a meleg levegős légszárítót használják. A kiválasztásban segít a kölcsönzőcég szakembere. A szárítás alatt a helyiséget ne szellőztessük és tartsunk benne 20-30 °C-ot. Minél nagyobb a hőmérséklet, annál gyorsabban párolog el a nedvesség a falakból. Egy helyiségben a légszárító legalább 3-4 napig működjön kikapcsolás nélkül, ezután helyezzük át másik helyiségbe. Ha a nedvesség megjelenik a fal felületén, az eljárást újból meg kell ismételni. A szárítás lassú, hosszú folyamat. Mivel a hőlégfúvót a falra irányítják, ne feledjük azt időnként átállítani. Feltétlenül szellőztessünk az épületen kívüli szabad térbe.
Mielőtt a falakat elkezdenénk szárítani, távolítsuk el az összes iszapot, piszkot minden felületről, a nedves tapétát, vakolatot és a falakat pedig először vízzel mossuk le. A bútort, a padlót, a falakat, az étkészleteket, az edényeket fertőtlenítsük Chloramine T 2%-os oldatával (8 evőkanál port oldjunk fel 10 L vízben), vagy használjunk Savo-t (1 L-t 9 L vízbe). Az étkészleteket, edényeket, játékokat öblítsük le ivóvízzel. A ruhákat is tisztítsuk ki, és fertőtlenítsük a derítőaknát, a szennyvízcsöveket és -szifonokat. Használjunk 5%-os Chloramine- vagy Savo-oldatot. Az állatorvosi és élelmezési igazgatósággal együttműködve, az állatihulladék-feldolgozó üzemben semmisíttessük meg az elpusztult állatokat. Minden, az árvíz következményeinek felszámolásával kapcsolatos munkánál tartsuk be az emberi egészségvédelem alapelveit, dolgozzunk védőkesztyűben, gyakran és gondosan mossunk kezet.
Amennyiben a kút közvetlenül el volt öntve, a vizét ne használjuk semmire, amíg a fertőtlenítés meg nem történik és amíg a vízminták nem lesznek megfelelőek. A vízvizsgálatot elvégeztethetjük magánlaboratóriumban vagy kérhetjük a közegészségügyi állomáson.
A felázott talaj mozgásba jön, és megrongálja a létesítményt, a közműcsatlakozásokat és a vezetékeket. Amennyiben egy ház megrongálódott, meg kell vizsgálni a javítás lehetőségét. Legelőször arról kell gondoskodni, hogy ilyen problémák már ne ismétlődjenek meg. A legolcsóbb intézkedés a talaj víztelenítése drénezéssel. A legteljesebb védelem a létesítmény biztosítására támfalak és körítőfalak építése. Csak a következő lépésben oldható meg a létesítmény helyreállítása. Ha árvízkockázatos helyen ház építését vagy vásárlását tervezzük, előzetesen konzultáljunk geológussal vagy geotechnikussal. A megcsúszott lejtőn kerüljük a fák kivágását és a lejtő aljának aláásását, a suvadás felső részének túlterhelését, a nem vízzáró tározók és medencék építését. Családi ház építése előtt kérjünk szakvéleményt az altalajról. Ennek alapján tervezi meg a tervező a ház alapozását.
Árvízkárok és biztosítás
Az árvizek okozta károk kezelésében kiemelt szerepet játszik a biztosítás. Fontos megjegyezni, hogy bár Magyarországon a Biztosítási Elemző Központ publikációja alapján "több mint 30 százalékos árvízi kitettséggel rendelkezünk, mely érték messze a legmagasabb Európában", mégis probléma, hogy sok (jelenleg biztosítatlan, árvíznek és villámárvíznek kitett) lakóingatlan fekszik a folyók árterületén belül, melyekre a hazai biztosítóintézetek - értelemszerűen - nem vállalnak biztosítási fedezetet. Az elemzőközpont emellett problémaként említi meg azt, hogy a károk bekövetkezte után az állam közvetlenül támogatja az árvízkárosultakat a költségvetés terhére, a sérült vagyontárgyakért „karitatív” módon kárpótlást fizetve. Ez a rendszer hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható.
Nemzetközi példák az árvízvédelemre
A jelenlegi helyzetet Közép-Kelet-Európában sokan katasztrófaként élik meg, ugyanakkor az itt tomboló viharok és áradások mérete eltörpül más világrészeken történtekhez képest. Ha körbenézünk a világban, számos olyan országot találhatunk, amelyek jó példaként szolgálhatnak árvízvédelem és az ahhoz köthető innovációk tekintetében.
Hollandia - „Utat a folyónak”
Hollandia az árvízkezelés egyik legismertebb és legjobb példájának számít. Az 1953-as súlyos északi-tengeri árvíz után, amely 1800 emberéletet követelt, felállították a Delta Works Bizottságot annak érdekében, hogy hasonló tragédia ne fordulhasson elő a jövőben. Azóta Hollandia árvízvédelmi rendszerei jelentősen fejlődtek, és ma már világhírűek. Az országban bevezetett intézkedések legjelentősebb példái közé tartozik az „Utat a folyónak” program. Ez a holland kormánynak mintegy 2,8 milliárd dollárjába került, és számos lépést tartalmaz annak érdekében, hogy az ország vízáramlását átfogja, és a meglévő védelmi rendszert úgy alakítsa át, hogy az árvizek ellen jobban védelmet nyújtson. Ezek a lépések magukban foglalták a gátak áthelyezését, az árterek mélységének csökkentését és egyes esetekben a lakosok ártereken kívüli területekre való áttelepítését.
Japán - Tokiói árvízvédelmi rendszer
Tokió, Japán legsűrűbben lakott városa alatt alagutak hatalmas hálózata működik a város ambiciózus árvízvédelmi rendszereként. A két alagútból, a Metropolitan Area Outer Underground Discharge Tunnelből (G-Cans projekt) és a Furukawa víztározóból álló tokiói rendszer a világ egyik legjelentősebb városi árvízvédelmi rendszerét jelképezi. A G-Cans projektet 2006-ban 6 különböző építőipari cég fejezte be, és mintegy 3 milliárd dollárba került.
Ausztria és Románia árvízvédelmi stratégiái
Ausztria árvízvédelmi stratégiája részletesen kidolgozott, sok szempontra kitérő. A 2002-es árvíz óta az osztrák szövetségi kormány évente mintegy 200 millió eurót különített el a természeti veszélyek elleni védelemre. Ez a finanszírozás elsősorban a strukturális intézkedésekre és azok karbantartására összpontosít, további forrásokat biztosít a veszélyeztetett területek tervezéséhez és a katasztrófaelhárításhoz. Összesen évente mintegy 400 millió eurót fordítanak az árvízkockázat-kezelésre. Ausztria célja, hogy hagyományos (gátak, visszatartó medencék) és innovatív árvízi megoldásokat egyaránt alkalmazzon, hangsúlyt fektetve a természetes visszatartásra és a környezetbarát építésre.
Romániában a mostani árvíz során több mint 11 ezer háztartás maradt áram nélkül. A károk legsúlyosabban Dél-Románia megyéit érintették. Ausztriához hasonlóan Románia is törekszik a fejlett technológiák és előrejelző-rendszerek használatára mind a megelőzés, mind az áradások okozta károk csökkentése érdekében. Ez magában foglalja az árvizekre való felkészültség, valamint a vészhelyzetekre való reagálás és helyreállítás javítását célzó intézkedéseket, mint például a jobb korai előrejelző rendszerek alkalmazását vagy a polgári védelem reagálási kapacitásának növelését. A zöld infrastruktúra és a természetalapú megoldások az árvízkockázat kezelésére, mint például a gátak visszahúzása és a folyónak nagyobb teret biztosító megoldások az árvízkockázat csökkentésén kívül többféle előnnyel járnak.