A kamra nélkülözhetetlen klasszikusa, a szilvalekvár nem csupán egy egyszerű élelmiszer, hanem a magyar konyha és kultúra szerves része, melynek története évszázadokra nyúlik vissza. Az ország számos vidékén bőséggel termő szilva adja e legendás finomság alapját. Bár a hagyományos receptek a nagymamák emlékeit idézik, a modern kor kínálta lehetőségekkel kiegészítve ma már sokféleképpen elkészíthető és személyre szabható.
A Szilvalekvár Készítésének Hagyományai és Történelme
A szilvalekvár főzése régmúlt időkre tekint vissza, és tagadhatatlanul az északkeleti országrészben bír a legnagyobb hagyományokkal, gondoljunk csak a szatmári penyigei „nemtudom” szilvából készült lekvárra. Vannak falvak, ahol még ma is szinte minden háznál előveszik az üstöket, és főzik a lekvárt nyár végén vagy kora ősszel. Ilyen falu a Bükkben Noszvaj is, ahol a Szilva napon a turisták is betekintést nyerhetnek ebbe a régi szokásba és mesterségbe. A Balaton-felvidéken is a legjelentősebb gyümölcsfák között tartják számon, mely évente vagy kétévente bőséges terméssel ajándékozza meg az ott élőket.
Érdekes tény, hogy a szilvalekvár komoly nemzetgazdasági jelentőséggel bírt már a 19. században is, hiszen az ország egyik legjelentősebb exportcikke volt a gabona, a bor és a hús mellett.
Lekvárfőzés a Régi Időkben
Nagymama emlékei szerint a lekvárfőzés nagy eseménynek számított a faluban. Több család főzte együtt a télire valót, egy üstbe 50-100 kg gyümölcs fért. Rézüstben készült, mert a hagyományos edényekben főzött lekvár - a „legenda” szerint - feketére színezte a fogakat. Rézüst azonban csak a tehetősebb családok háztartásában volt, így a szegények kölcsönkért üstökben főztek, melyért pénzzel, annak hiányában lekvárral fizettek.
A gyümölcsöt még előző este alaposan megtisztították és kimagozták. Másnap az üstöt a katlanra helyezték, melyet az udvaron állítottak fel. A katlan a régi időkben vályogfalú volt, melyen egy tüzelőnyílást hagytak. Lassú tűz mellett elkezdődött a keverés, mely sokszor 10-12 órán át tartott. Az asszonyok egymást váltva, megállás nélkül keverték a szilvát az úgynevezett keverővitorlával, melyet a férfiak házilag faragtak. A nehéz munka ellenére a lekvárfőzés vígan telt, énekeltek, beszélgettek, népi hangszereken zenéltek. A szilvalekvárt addig főzték, amíg a gyümölcs héja összepödrődött.
A Sűrítés Módjai
A sűrítésre nagymama elmondása szerint kétféle eljárás terjedt el. Vagy leszűrték, átpaszírozták a lekvárt, és a levet újra feltéve az addigra megtisztított üstben újabb hosszú órákon át kevergetve főzték. Vagy szelkékbe (kétfülű cserépedény) és tejesedényekbe (egyfülű cserépedény) merték paszírozás nélkül, és általában kenyérsütés után betették a befűtött kemencébe. Ezzel érték el, hogy a lekvár jó sűrű legyen, illetve a tartósításnak is része volt, hiszen a jól elkészített szilvalekvár több évig is elállt, amire nagy szükség is volt, hiszen a szilvafa nem minden évben hoz bőséges termést. A lekvár teljesen megkeményedett, mire a kemence kihűlt. A kiszedett edények tetejére vékonyan disznózsírt kentek, majd a zsírpapír ősét, hólyagpapírt kötöttek a tetejére. A lekvárfőzés a legkisebbeknek is ünnepnap volt.
Így készül a hagyományos kárpátaljai szilvalekvár
A Szilvalekvár Készítésének Modern Módjai
A szilvalekvár készítésének többféle módszere ismert, az egyszerű cukorral felfőzéstől a sütés és főzés kombinálásáig. Fontos a minőségi alapanyag: a lekvárhoz a kissé megpuhult, mézédes, sérülésmentes, romlás nyomaitól mentes és kukacmentes darabok a legalkalmasabbak. A Simon Gyümölcs lekvárnak való szilvája kiváló választás lehet.
Főzéses technika cukorral vagy anélkül
A házi szilvalekvár készítésének talán legismertebb módja a főzéses technika, amikor a magozott gyümölcsöt felforralva, majd cukorral meghintve főzzük tovább. Mivel a szilvának magas a cukortartalma, akár hozzáadott cukor nélkül is készíthetjük, mivel így is kellemesen édes lekvárt kaphatunk.
Főzött szilvalekvár cukorral:A főzős technikánál a kimagozott szilvával többféle módon is bánhatunk. A lekvárfőzésnél bevett módszer a magozott gyümölcsöt cukorral meghintve néhány órát állni hagyni, majd utána megfőzni. Ha gyorsabban szeretnénk elkészíteni a lekvárt, akkor a friss, magozott gyümölcsöt azonnal felforraljuk, cukorral vagy befőzőcukorral meghintve újra forraljuk, és húsz perc főzést követően üvegekbe töltjük. A felforrósított üvegeket sterilizáljuk, melynek legegyszerűbb módja, ha kevés vízzel megtöltjük, a mikróba tesszük, és a legmagasabb hőfokon járatjuk két percig.
Főzött szilvalekvár cukor nélkül:A szilvát alaposan mossuk meg, magozzuk ki, és tegyük egy nagy lábasba. Szórjuk meg a cukorral (ha cukorral készítjük), locsoljuk meg ecettel, takarjuk le, és hagyjuk így állni egy éjszakán át. Szórjuk hozzá a fahéjat, és főzzük kis lángon legalább három órán át, közben ne kevergesse, csak rázogassa az edényt. Akkor jó, ha elfő a leve, és sűrű. Ha levesszük a tűzről, még mindig kevergessük egy kicsit.
A feldarabolt szilvát tegyük fel főni, lehetőleg rozsdamentes acél edényben, így kevesebb az esély rá, hogy odakozmál. A könnyebb főzés kedvéért a gyümölcsöt turmixolhatjuk is, így gyorsabban tud távozni belőle a víztartalom, és hamarabb besűrűsödik. Lassan kezdjük el melegíteni, hogy kiengedje a levét, és főzés közben gyakran keverjük meg.
Nagy mennyiség készítésénél hagyományosan a szilvákat sem magozták ki, hanem összenyomkodva, maggal együtt kezdték a főzést, majd szitán történő áttöréssel távolították el a magokat. Kisebb mennyiségben viszont célszerű főzés előtt kimagozni. Ezt a lekvárt cukor nélkül is készíthetjük. A kimagozott szilvát a könnyebb főzés miatt le lehet turmixolni, vagy összedarabolni, de maradhat felezve is, csak akkor a főzési idő növelésével kell számolni.
Szilvalekvár a sütőből
A házi szilvalekvár sütőben is készülhet, akár szimplán, akár vegyes technikával, tepsiben elősütve, majd lábasban továbbfőzve. A megmosott, magozott szilvákat helyezzük egy mélyebb tepsibe, amelyet csúsztassunk egy 150 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából két óránként megkeverve, süssük 5-6 órán át, amíg sűrű szilvalekvárt nem kapsz. Mivel ennél a változatnál a szilva a sütőben puhul meg, a gyümölcshús itt kevésbé roncsolódik.
Sütve-főzve készített lekvár:A leveses gyümölcsöt tepsibe tesszük, majd 200 fokon legalább egy órát sütjük. Az így kapott félkész lekvárt lábasba öntjük, ha szeretnénk, fűszerezzük, majd cukorral összefőzzük. Ebből a fajta lekvárból nagyon finom chutney készíthető. A sütésnek köszönhetően a gyümölcshús nem roncsolódik össze teljesen, és ha a fűszereket már a sütéskor a szilvához adjuk, az ízhatás is sokkal intenzívebb lesz.
Csak sütéssel készített lekvár:A sütőben sült lekvárhoz a legtöbb esetben semmilyen adalék nem szükségeltetik, csak szilvára, tepsire, türelemre és a villany-, vagy gázszámla előzetes kalkulációjára van szükség. A csak sütéssel készített lekvár esetében a sütőt 160 fokra melegítsük fel, és vagy tepsiben, vagy jobb esetben egy igen mély lábasban sütjük a szilvát, ritkán átkeverve. A tepsivel szemben a lábas előnye a magas fal, ami megvédi a sütőteret a teljes elkoszolódástól.
A szilvát mossuk meg, vágjuk félbe, a magját távolítsuk el. A tepsit toljuk 150 fokosra előmelegített sütőbe, és süssük 1,5 órát. Ezután csökkentsük a hőt 100 fokra, és 4-5 órát süssük, míg szép sűrű lesz. A lekvárt 30 percenként keverjük át.
Üstben főzött szilvalekvár
Ha van egy jó minőségű edényed, a szilvalekvárfőzés üstben is nagyon finom dzsemet eredményez. A régi időkben a szilvalekvárt ugyanis még szabad tűzön, hatalmas üstökben főzték. Nem adtak hozzá sem cukrot, sem mást, csak addig kevergették a masszát, míg fekete ragaccsá nem állt össze. Ez a lekvár cukor és minden más hozzáadott anyag nélkül készül. Ízében érezhető a szabad tűz füstje, egyszerűen mennyei, de ezért az ízért 6-8 órát a tűz mellett kell állni. Ha sok lelkes lekvárbolond összejön, érdemes kipróbálni, akár jó móka is lehet a szabadtűzi szilvalekvár főzése.
Fűszerek és Ízesítők
A szilvalekvár legkedvesebb fűszere a fahéj. Ezenkívül jól illik hozzá a rum, a vanília és a kardamom is. Ha szeretjük az extrém kombinációkat, akkor kerülhet a lekvárba pirított mandula, dió vagy egy kis mák is. A fűszerezéssel, házasítással óvatosan bánjunk, mindig gondoljuk végig, hogy ezeknek a fűszeres lekvároknak meglesz-e a helyük a konyhai repertoárunkban, s ha igen, mekkora mennyiség fogy el belőlük. Az ízek kikísérletezéséhez érdemes kisebb mennyiségű szilvával tesztfőzéseket végezni. Egy lekvárból többféle ízt is kicsalhatunk, ha a lekvárt a főzés végével szétosztjuk, és külön-külön hangoljuk.
A lekvárba kerülhet egy kevés citrom is, hiszen ízében ez is harmonizál a szilvával, de nem csak emiatt szokás lekvárokba tenni, hanem azért, mert a citromsavnak köszönhetően a lekvár megőrzi eredeti színét.
A Szilvalekvár Tárolása és Tartósítása
A friss lekvárt rejtő üvegeket celofánnal és fémtetővel fedjük, s vagy nagyanyáink módszereit követve száraz dunsztban tartjuk legalább 24 órán keresztül, vagy - engedve a modern kor időspóroló technikáinak - fejjel lefelé fordítjuk 5-6 percre, sőt amennyiben tisztességgel lezártuk az üvegeket, a lekvárokat hagyhatjuk ebben a pozícióban teljesen kihűlni. A lezárt üvegeket csomagoljuk plédekbe, és hagyjuk a száraz dunsztban két-három napig. Tárolása hűvös, száraz helyen történjen.
Szilvalekvár a Konyhában: Felhasználási Tippek
A kész szilvalekvárral már nincs is más dolgunk, mint felhasználni. A szilvalekvár - állagától függően - felhasználása igen széleskörű.
Sós és Édes Ételekhez
Ízesíthetünk vele különféle őszre hangolt gyümölcsleveseket, kínálhatjuk vadhúsok, marha-, sertés- és szárnyashús mellé.
Tésztákhoz és Süteményekhez
Ha jó kemény a lekvár, akkor felhasználhatjuk szilvásgombóc vagy bukta töltésére is. A sűrű szilvalekvár nagyszerűen felhasználható derelye és flódni készítéséhez is. A sűrűbb lekvárokat bármilyen kelt tésztába belecsomagolhatjuk. Készíthetünk töltött kuglófot, vagy kipróbálhatjuk a tepertős pogácsa alapokon nyugvó szilvás papucsot is, de az omlós tésztákhoz, a linzerekhez, hókiflikhez is nélkülözhetetlen egy jóféle tartalmas szilvalekvár. Ezt a sűrű szilvalekvárt süteményekbe szokás tenni, például leveles vagy hájas tésztából készített különféle formájú sütemények kiváló tölteléke lehet.
Szilvás papucs receptje:Elkészítés: A cukros tejben felfuttatott élesztőt a liszthez adjuk. Hozzákeverjük a tepertőkrémet, majd az egészet alaposan kidolgozzuk. A kész tésztát letakarva kétszeresére kelesztjük. Átgyúrjuk és viszonylag vékonyra kinyújtjuk. Jó alaposan megkenjük a lekvárral. A tésztát feltekerjük, mint a bejglit, kétujjnyi karikákra vágjuk, és sütőpapíros tepsire fektetjük a csigákat. Legalább 15 percet hagyjuk kelni. 185 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és zsemlebarnára sütjük.
Reggelire, Uzsonnára és Desszertekhez
A lágyabb lekvárok jól illenek a reggeli kenyérre, egy-egy piskótához, gyümölcsrizs, tejbedara ízesítéséhez, tejes pite vagy fánk megbolondításához, de nagyon jó töltelékei lehetnek bármilyen piskótából készített roládnak, tortának, illetve joghurtos, túrós tortákba is nyugodtan beletehetjük. Amennyiben a cukor nélkül készített, összesütött lekvárt választjuk, szinte lelkiismeret-furdalás nélkül használhatjuk bármibe. Süteményekbe tölthetjük, de kenyérre kenve is csodásan finom.
Szilvalekváros piskóta receptje:Elkészítés: A lisztet tálba szitáljuk, sikérrel gazdagítjuk, s csipetnyi sót és őrölt fahéjat keverünk hozzá. A 4 dkg porcukorral összemorzsolt élesztőt és a megolvasztott vajat a tejhez adjuk, majd hozzákeverjük a tojások sárgáját is. A keveréket a liszthez öntjük, majd alaposan kidolgozzuk a tésztát. Konyharuhával fedett tálban kétszeresére kelesztjük. Tepsi méretűre nyújtjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben kicsit elősütjük, amíg el nem kezd színesedni. Ekkor kivesszük a sütőből, megkenjük a szilvalekvárral, és a 10 dkg porcukorral felvert tojáshabbal koronázzuk.
Szilvalekvár Üvegcímke Információ
Ha már ilyen fenséges szilvás csodát alkottál, adj neki egy mosolyt is! Egy kedves, személyre szóló címke alakjában, amitől a lekvárod már ránézésre is elvarázsol mindenkit! Mutasd meg igazi karakterét, és öltöztesd fel úgy, hogy már az első kanál előtt érezni lehessen azt a szeretetteljes törődést, amit beletettél.
A Címke Matrica Jellemzői
A Címke matrica egy speciális ragasztóval ellátott reklámdekorációs alapanyag. Kültérre és beltérre is egyaránt használható. Teljes mértékben vízálló! Könnyű kezelhetősége miatt közkedvelt dekorációs elem.
Felhelyezési Tippek
Ha olyan üveget választasz, melyen már van címke, akkor azt egy rövid időre áztasd be vízbe, majd távolítsd el róla a korábbi címkét/címkéket. Ezt követően töröld szárazra az üveget, majd húzd le a tőlem kapott címke hátoldalát és ragaszd fel az üvegre. Soha ne ragaszd a korábbi címkére az új címkét, mert az befolyásolhatja a címke képét (áttükröződhet alatta a korábbi címke grafikája). Fontos, hogy a helytelen felhelyezésből adódó károkért és a nem alaposan megtisztított felületről leváló matrica miatt felelősséget nem tudunk vállalni. A matricát csak egyszer lehet felhasználni. A matricákat csak sértetlen állapotban (felhelyezés előtt) lehet visszaküldeni.
