Szurdokpüspöki, a Pásztói-Mátra egyik csúcsának, a Muzslai-hegynek tövében, a Zagyva-folyó szép völgyének keleti részén fekvő község, átlagosan 160 méteres tengerszint feletti magasságban terül el. Legmagasabb pontja a Muzsla-tető, mely 803 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Határában további jelentős magaslatok is találhatók, mint a Hosszú-bérc (656 m) és a Nagy-Koncsur (499 m). A település 1950-ig Heves megyéhez tartozott, előbb a Mátrai, majd később a Gyöngyösi járáshoz. Határát 1867-től átszeli a Budapest-Salgótarjáni vasútvonal és a 21-es számú főközlekedési útvonal, ami a térség elérhetőségét és gazdasági fejlődését nagymértékben befolyásolta. A szabadság út 110. szám alatti zöldséges, bár modernkori jelenség, szervesen illeszkedik a település mezőgazdasági múltjába és jelenébe, melyet az alábbiakban részletesebben is feltárunk.
A Mátra Éghajlati Jellemzői és Szurdokpüspöki Mikroklímája
A vulkanikus eredetű Nyugati vagy Pásztói-Mátra meredek, többnyire kopár, a Zagyva-völgyi hegyoldalain azonban jó termőföldek is találhatók. A Mátra, a dombvidékeinkkel és síkságainkkal szemben, más hegységeinkhez hasonlóan alacsonyabb hőmérsékleti értékekkel jellemezhető. A Mátra alacsonyabb középhőmérsékletével szigetként emelkedik ki a környező, alacsonyabb felszínű, de magasabb hőmérsékletű területekből. Amíg az Alföld 100-120 méter magasságban a tengerszint feletti felszínén az évi középhőmérséklet 10°C, addig a Mátrában és közvetlen környékén 300 méter magasságban 9°C, 500 méteren már csak 8°C és 700 méteren 7°C az évi középhőmérséklet, ami 900 méter felett már csak 6°C fok.
Szurdokpüspöki település mezőgazdasági művelési területén az évi átlagos középhőmérséklet 9,5°C fok, még a legmagasabb pontján, a Muzslán, már csak 7°C-fok. Ez a jelentős hőmérsékleti különbség magyarázza, hogy havas telek végén a csúcson még hósipka van, de a községben már veteményeznek. Ősszel pedig dér és zúzmara fedi a Muzsla-tetőt, miközben a kiskertekben lenn a völgyben a kevésbé fagyérzékeny virágok még nyílnak. Tavasszal hamarabb felmelegszik, ősszel később hűl le a völgy. A nyári hónapok középhőmérséklete 19°C, az őszi hónapoké 9°C, míg a téli középhőmérséklet -1°C.
Csapadékviszonyok és Vízrajz
A Mátra felé közelítő légtömegek közül általában a délnyugati, a nyugati, az északnyugat felől érkezők tartalmazzák a legtöbb nedvességet. A tavaszi időszakban 140 mm, a nyári hónapokban 180 mm csapadék érte a talajt, ősszel 140 mm, télen 90 mm a lehullott csapadék átlagos értéke. Nagy eltérések is előfordultak: 1952 őszén 400 mm csapadék hullott, míg 1949 telén csak 30 mm. A Mátránál összetorlódó felhőkből nemegyszer romboló felhőszakadás keletkezik. Legcsapadékosabb hónapok a május és a június, legszárazabb a december és a január.
A település legnagyobb vízfolyása a Zagyva, melybe kisebb patakok is belefolynak. Ezek közül kiemelendő a Diós-patak, mely egy 7 km hosszú medret helyettesítő völgyben csordogál. Vízgyűjtő területe mindössze 5,6 km². Átlagos tengerszint feletti magassága 400 m, átlagos évi vízhozama 178/sec, ami egy évben körülbelül 525 000 m³ víztömeget jelent. A patakot a Köszvény-kút (210 m) táplálja, melynek átlagosan 17°C-os vize a püspöki Szurdok-völgyben, a Monyos-völggyel szemben, a műúttól mintegy 50 méterre, egy törés mentén felszálló forrásból ered. Van még egy kis erecske a településen, a Szentkereszt-ér, melyet a Szentkereszt-kút (150 m) 10°C-os vize táplál. Ezek a vízrajzi adottságok kiemelt fontosságúak a helyi mezőgazdaság, beleértve a zöldségtermesztést is, számára.
Szurdokpüspöki Növény- és Állatvilága
A természetes növénytakaró eredeti állapotára csak következtetni lehet, azonban a középkorban a bükk, a kocsánytalan tölgy és a csertölgy voltak a legjellemzőbb fafajok. Ebből mutatóban az első kettő mára is megmaradt. Az állatvilág megszokott képviselői a szarvas, az őz, a vaddisznó, a róka, a mókus. Ritkán, de előfordul a vadnyúl, a görény és az ürge is. Sok énekes madárfaj költ, vagy egész évben jelen van a vidéken, hozzájárulva a terület biodiverzitásához.
Szurdokpüspöki Történelme és Földbirtokviszonyai
Szurdokpüspöki-Istenanya szent kútja
A kialakuló feudális állam ideológiai támasza, a római katolikus egyház, a XI. század első évtizedeiben jutott birtokokhoz az akkor még Hevesújvárnak nevezett várispánságban. 1009-ben már létezett az egri püspökség, amelynek egyházi fennhatósága Újvár (Heves, Abaújvár és Sáros), Borsod, Zemplén, Ung, Bereg, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés és Külső-Szolnok megyékre terjedt ki. Az eredeti adománylevél valószínűleg a tatárjárás alatt elpusztult. Tartalmát egy 1261. szeptember 9-én kelt adománylevélből ismerjük, amit IV. Béla állíttatott ki Lampert egri püspök kérésére. Ezt a IV. Béla által kiállított oklevelet V. István 1271-ben megerősítette, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy elismerte Szent István adományát, melyet az általa alapított egri püspökségnek tett. Az egri püspökség 10 falut kapott István királytól. Az egri püspökség nyugati határa a Zagyva-folyó volt, a Zagyva és Tárna által határolt területét alkotta a patai főesperesség.
A mai Szurdokpüspöki falu elődje ott alakult ki, egy a Zagyva-völgyére kijutó, már a középkortól használt út mellett, ahol ez az országút találkozott a folyó bal-partján végigfutó "Budai nagy útba" érő úttal, vagyis a múlt században még "Falu-düllő"-nek nevezett határrészen. Az 1271-ben megerősített 1261-es birtokösszeíró levél első feladata a püspökség birtokainak összeírása - további adományok rögzítése -, azonban a birtoktörténeti adatok mellett tartalmaz a püspöki falvak kötelezettségeire és jogállására nézve is adatokat.
A Tizedtörvény és a Falvak Szolgáltatásai
Ismert tény, hogy I. Szent István az egyház eltartására hozta a tizedtörvényt. E szerint "mindenféle gabonadézsmát búza, rozs, árpa, zab, köles, borsó, bab, len és kender után a püspök, illetve a káptalan dézsmálói a falusiak szérűjén szedtek". Ha a helység "lakója egyedül bír egy egész telket, …". Végül egy megszorító passzus. Az oklevelekben szereplő falvak szolgáltatásai sokszínűek voltak. A különböző jogállású alattvalók említése feltételezhetően a korban Szurdokpüspökire is jellemző volt. Az egri püspökség birtokában a falu 1288-ig volt. Az egri püspökség igyekezett távolabbi földjeit közelebbire cserélve birtokait koncentrálni. Így került sor Szurdokpüspökire, amikor 1288-ban az egri püspök cserébe adott a Káta nembeli Myhedeus fiának, Miklósnak. 1331-ben már Pata nembeli Demeter fiának, Elimernek és Kemunnak a közös birtoka a falu. 1306-ban a Rédeyek időlegesen elveszítik a falut. 1344-ben a középkorra jellemző birtokfoglalások, adományozások a 15. században sem hiányoznak. Például 1465-ben Tari György - a vidék nagy oligarchája - Budán Pálóczi László országbíró előtt olyan végrendeletet tett, hogy magvaszakadta alkalmával Sirok vára és tartozékai Országh Mihály nádorra, valamint Kompolthy János fiaira, Miklósra és Vencelre szállnak. A tulajdonjogot és a birtoklást bonyolítja az a tény is, hogy 1469-ben Báthory Albert elfoglalta Rédey Jánosnak a faluban lévő részbirtokát. Perre viszik az erőszakos foglalást. A per az egri káptalan előtt folyik le. Ítélet 1472-ben újra a Rédeyek lesznek itt az egyik részbirtokosok.
A Falu Határa és Gazdasági Élete a Török Hódoltság Korában
Természeti és társadalmi viszonyok alakították ki a táj mai képét. E tájkép, természetformáló erő leglátványosabb produktuma a település. A település múltja, keletkezése a távoli történelem ködébe vész. A nem mindig látványos emberi munka, egy közösség tevékenységének másik eredménye a falu határa. A falut és annak határát a feudalizmusban csak nemes bírhatta. A falu határának nagysága, embereket eltartó képessége tulajdonosát gazdagította. A szurdokpüspöki határ a múlt század közepén Fényes Elek adatai szerint 4000 kishold (1200 négyszögöl) volt, melyből valamivel több mint fele, 2008 hold az erdő. A másik jelentősebb művelési ág a szántó (955 hold) és a rét (239 hold). Haszonvételi szempontból az erdő - bár nem annyira, mint a szántók - jelentős értéket képviselt, főleg a makkot termő lomboserdők, melyeknek birtoklása nemcsak a határ nagyságát növelte, hanem a lakók és a tulajdonosok hasznát is. A határhoz tartozó tulajdonosok, mikor birtokukat megkapták, általában a szomszédos tulajdonosokkal együtt, azokkal egyetértésben jelölték ki a települések határait, s ezen levelek, határjárások perdöntőek voltak a későbbiekben viták esetén.
Határviták és Hatalmaskodások a 17. Században
A "villongást" 1629-től követhetjük nyomon. "Szomszédságban lévő Faluk úgy mint Patha, Jobbaghy, Sz: Jakab majdan (majdnem) telljessegel az határunktól annyira el szakasztanak minden felől, hogy majdan (majdnem) mégh az hitván apró Diszno fele marhainkkall sem mehetünk ki miattuk. Hogyha penighlen addigit elhaytattjuk az migh az eleink tartottak (,) (a falu egykori határáig) mindiarast eölik … Réteketis czinaltanak az Földünkön és magoknak tulajdonítják (,) az erdőnkre … Nsgtok (Nagyságotok) támadjon fel mellettünk, és ennek az Falunak határ leveleit Nságtok keresse fel és viselljen gondot Nsgthok reánk… mert minden felől így el foghnak az Határunktúl bennünket (,) az Falunakis pusztulása fog történni (.) … … Így hát … kérjük Nsgthok, … viselljen gondot határunknak allapottja felöl (,) mert mostan ami kevés Mak(k) uagion (vagyon) rajta az Patajak Szabadon Etetik (,) mi pedighlen ha rea bocsatandgiuk Marhankot, megh ölik …".
A szurdokpüspökiek helyzetét bonyolítja az a tény is, hogy töröknek hódolt falu - mint láttuk az előbbi fejezetből - oltalmat, ha már földesuraiktól nem kaphat - megpróbálja a töröktől megszerezni. "Az mint Nsgthok (nagyságtok) parancsolta hogy Török földes Irai(n)któl (urainktól) levelet Hozzanak" - nem járt sikerrel - mint írják. "A Török földes Urunk ys (is) parancsoltja, hogj el iuryunk (járjunk) benne (mármint a határjárást rögzítő levél felkutattatásában), mer(t) ha nem, niluan (nyilván) is utá(n) buijat (baját) látjuk… Azt is mondta (a török) hogj ha az eö (ő) dolga uoll(volt) uolna, eddig ug(y)js (úgyis, magától is) ment volna." Majd elmondják, illetve írják, hogy a török "kj (ki) hozott két levelet", melyek szigorú parancsot tartalmaznak. "Akarky legjen (aki hozza a levelet) az (olyan) mint ha a vezér maga jelen volna" - majd írnak egy pecsétről, "mellyel… (a) tulajdon kezével csinálta ezen czimert pecsétet az hatalmas budai vezér". Oly hatalommal bír "hogy ha egj betű nem volna iruays (írva is)…".
Szurdokpüspöki falu, amelynek valószínűleg sokkal kisebb közössége volt, mint Pata mezővárosának, első harcát kudarccal vívta meg. "A püspöki szomszéd Uraságokkal nagy veszekedésben vagyunk ezen darab erdőkön mellyek(et) az Atyáink és Atyáinknak) attjokis úgj eltek mint sayuttjokal s mikvs úgy eltük, hanem immár most foghtak peresnek püspöky uraimék(.) holot(t) ők azt mondják, hogy Nagysagtoknak vágjon minden igaz hatru(l) (határ) levelük s: hogj ha az(l) ugjon (ugyan) mv.v (mi is) kérjük Ngyságosokal Uraságotokat írassonk (írasson) (?) párját." Ennek a kérésnek is igen nehéz a teljesítése. Nagyszombat messze van, s mivel Eger elestével Heves- Külső-Szolnok vármegye székhelye Fülek vára, a szurdokpüspöki jobbágyok ügyével Bosnyák Tamás foglalkozik Füleken. A szomszéd falvak közül a jobbágyi és szentjakabi jobbágyok állatainak behajtásakor Bosnyák Tamásra hivatkoznak: "Az elmúlt napokban az tilalmas1^ földről behajtottuk vala Bosnyák Urunk eö Ngsa (Nagysága) parancsollattiabul (parancsolataibul) marháiokai a .lobbagiaknak és az Szent Jacabiaknak". Az említett két falu reagálása: "Azok mind az két falubeliek, kenderföldeink kerítésii mcggyújtoltak, … kapisztainkat (káposztáinkat?) elvagdaltak". A szurdokpüspökiek félvén a következményektől "Csak az Isten óvta, hogy ember halál készen …". Szentjakab 1635-ben kap a török mellé új magyar földesurakat Haller Sámuel és Dózsa Tamás személyében. Valószínűsíthető, hogy a tisztázatlan határvitát ez is felszította. Ez után egyelőre a két említett faluval szűnni látszik a viszály. Helyette újra fellángol a viszálykodás Pata mezővárosával.
"Immár valóságosan emlékezhetik: Nagyságtok e. - reánk meg ne haragudjék … Uraságtok hogy Szurdok Püspöki nevű falunk(nak) határi állapottya felől írott és kiadott leveleket méltoztasson magyar nyelvre fordítatni és ezen levelünket Nagtok (Nagyságtok) és Uraságtok eleibe praesentalo (járuló, jelenlévő) embereink előtt magyaráztasson meg is, hogy ezek is az nevezetes határok felől tudhassanak." A folytatásból megtudjuk, hogy már kaptak levelet a püspöki jobbágyok "ed néhány esztendővel", ami "tetszésük szerint volt, …". Kifogásolja a falu népe, hogy a mostani levélben a patával való határra utalás nincs. "… az Bikk erdőiül mindjárt Szurdok Püspöki nevű falunk fölött vaiő hegyre szól …". Egy cédulán írt kiegészítésként azt a határlevelet keresik "amelyik Bosnyák Tamás idejében Fülekben volt, az pedig az határlevél (amint értettük) údösbnek és több esztendőseknek mond(o)ntak, lenni háromszáz esztendősnél 60 vagy 70 évvel, mely határlevelet mondották volna, hogy a Szent Albert könyvébül alloti, kii Farkas pap hozott Fülekre, melyből gyanakodunk, hogy mikor kezében bocsájunt volna bennünköt (a káptalan) Gyöngyös Kozári Péter kezébül találta volna Fülekre kezéhez kapcsolni".
Ebben a levélben sommásan minden együtt van, ami a bajokat okozza, illetve a viszályt megoldani nem tudja. Földesuruk távol, bizonyságlevelei hiányosak. Az állandósult háborús viszonyok mellett nehéz egy falu lakosságának úgy élni, - hogy mindig vigyázni kell szomszédait - mikor lesz újra valami hatalmaskodás, s amit eddig saját határuknak tudtak, azon általában őket éri kár. "A Szomszéd Városi és falusi atyafiak - határainkat annyira elszorították, - hogy mindenféle marháink(k)al az eökör féle marháinkon kívül más vidéki földekre kellett következnünk (költöznünk) … Pata Városbeli.. Atyafiaktul oly fenyegetésért Szenvedünk, hogy…". Ezért "Nagyságtok visellje gondunkat, hogy myis …". A líraian megható kívánság "szívünknek lelkünknek csendes nyugodalma" csak nem akar eljönni. Úgy látszik az országos "szűr zavar" - mint írják - a helyi csetepatékat is komolyan felszítja, gyanítható, hogy nem egyéni vagy csoportos jobbágyakciókról van szó. Ezen csoportok mögött ott kell lenni a foglalni akaró falvak földesurainak, vagy helyi megbízottjainak. A következő jobbágylevelekből az 1659-es esztendő igen mozgalmasnak tűnik. 1659. január 25-én az "igen megnyomorodott s' szomorodott Szurdok Püspöki" jobbágyok emlékeztetik földesurukat "két vagy három esztendőkben …". Ha behajtanák a vitatott erdős legelőről a pataiak állatait, mint írják, azok úgy fenyegetőznek "ha az Emberekbe kaphatnak (elfogják) mindgjárt megölik". Ha pedig a pataiak állataikat nem találják "házunkra is rea jövén, reánk gyújtogattyak, az mellj eö (ő) fenyegetőző beszéd(i)ek(et) nem könnyű dolog szenvedni (ambár) … jólehet házainkat nem gyújtották", de "elég hatalmaskodást cse-lekedtenek". Ez a hatalmaskodás pedig nem egyéb mint az, hogy "A Pogányság-nak fizettenek" és azzal biztatják magukat a pataiak - és vélik igazukat: "… az a földes darab erdő pénzé(rl) vett földek, … mivel eleget fizettenek a pogánynak …". 1659-ben a "törvénynap"-ot megtartották, de az eredmény a káptalani birtokra és lakóira lesújtó: 1659. "Ezen alázatosan írattatott levelünk által akarjuk emlékeztetni ismét az több Esztergomi Nemes Cáptalanbeli Urainkat … kiváltképpen az Pata Városbeliektúl szenvedett kárvallásainkrul határainkban lévő földjeinknek, erdőnekk fogyatkozott állapottyárul és nyomorúságinknil, mellyekről már ennek előtte … edgynéhányszor panaszolhadtunk" - panaszkodnak újra 1659. szeptember 1-én - "elfogtak minden márhájukat …". A következő évben a "Szentjakabi nevű lakos Uraságok eö kegyelmik … annyira bírnak hatalmassan - írják 1671. május 15-én kelt levelükben -, hogy nem lévén már eledelt magoknak és marhájoknak elegendő táplálandó földünk". Panaszukkal először Heves vármegye alispánjához fordultak.
A Szabadság út 110. Helyi Jelentősége
A "szabadság út 110. zöldséges" nem csupán egy üzlet, hanem a település gazdasági és társadalmi szövetének része, amely az évszázadok során kialakult mezőgazdasági hagyományokra épül. A környező természeti adottságok, a Zagyva völgye és a Mátra mikroklímája ideális körülményeket biztosítanak a zöldségtermesztéshez. A zöldséges, mint helyi ellátó, hozzájárul a közösség élelmezésbiztonságához és a helyi gazdaság fenntartásához. Míg a történelmi dokumentumok a földbirtokviszonyokról, határvitákról és feudális kötelezettségekről tanúskodnak, addig a szabadság út 110. szám alatti zöldséges a mai napig élő kapcsolatot jelent a földdel és a közösséggel. Az üzlet a helyi termelőktől vásárolva, vagy akár saját termesztésből származó áruval is hozzájárulhat a friss, szezonális és helyi termékek elérhetőségéhez, ezzel is erősítve a falu identitását és önellátó képességét a modern korban. A múltban zajló határviták és a földért vívott küzdelmek tükrében a mai zöldséges a békés gazdálkodás és kereskedelem szimbóluma, ahol a föld gyümölcsei jutnak el a helyi lakosok asztalára.
tags: #szurdokpuspoki #szabadsag #ut #110 #zoldseges