A magyar puszta jelképének, a szürke marhának a trófeája nem csupán egy vadászati emlék, hanem az otthon méltó dísze, egy utánozhatatlan ajándék, amely a hagyomány és a minőség találkozását testesíti meg. A trófeák elkészítése során kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy ezek az alkotások a legmagasabb minőségű alapanyagokkal készüljenek, kizárólag a hortobágyi pusztákon nevelkedett állatok trófeáit feldolgozva. Ez a gondosság és odafigyelés biztosítja, hogy minden egyes darab valóban egyedi és időtálló értéket képviseljen.
A Trófea Fogalma és Történelmi Áttekintése
A trófea, mint fogalom, messze túlmutat az egyszerű vadászati zsákmányon. Az elejtett vad feje, agancsa vagy bőre évszázadok óta a vadászati siker, az ügyesség és a kitartás szimbóluma. A trófeák kikészítésének művészete generációról generációra öröklődő tudást és technikákat foglal magában, amelyek célja a vadászati élmény megőrzése és a vad tiszteletben tartása. A XIX. század végén például a kiskoponyás változat volt divatos a szarvasagancs trófeák esetében, ahol szinte kizárólag a homlokcsont része volt a nemritkán cikornyás alátétre erősítve. Ma már az ízlés és a divat változatosabb, és aki kiállításokra szánja a trófeát, az leginkább egész koponyával készítteti ki.
A Kikészítés Első Lépései: A Fej Leválasztása és Előkészítése
A trófea elkészítésének folyamata már az állat levágásánál elkezdődik. Az első és legfontosabb lépés a fej levágása, amelyet éles késsel kell elvégezni, sem fejszét, sem fűrészt nem használva. A nyakszirtnél kiindulva, kétoldalt lefelé körülvágjuk a nyak bőrét, átvágjuk az izmokat, majd egy csavarással leválasztjuk a fejet a nyakcsigolyákról. Fontos, hogy az agancsot ne érje sérülés a szállítás során.
A leválasztott koponyát nem szabad napokig bőrben hagyni, mert a bealvadt vér sötétre foltosítja a koponyacsontot, amit aztán csak nehezen vagy egyáltalán nem sikerül kifehéríteni. Ha nincs időnk azonnal megkezdeni a főzést, akkor legalább nyúzzuk meg a fejet. A koponya nyúzása, húsolása, valamint a szemgolyók és az agyvelő eltávolítása a trófea kikészítésének alapja. Minél alaposabban végezzük el ezt a munkát, annál könnyebben fő ki a koponya, és könnyebben tudjuk letisztítani. Kampós dróttal szedjük ki az agyvelőt, mert az főzés közben rendkívül erősen zsírosítja a homlokcsontot. Ezenfelül ne feledjük eltávolítani az agyburkot, mert ha az a koponyában marad, a keletkező „illatfelhő” miatt a feleségünk trófeástul vág ki bennünket.
Ezután állítsuk a koponyát tiszta, hideg vízbe, úgy, hogy a rózsát is ellepje a víz. 5-8 óránként cseréljük a vizet - így egy-két napig károsodás nélkül eltartható a koponya. A bőr és izom lefejtésénél vigyázzunk, hogy a kés élével ne érintsük a csontot.
A Főzés Folyamata és a Megfelelő Eszközök Kiválasztása
Az agancsot hideg vízben kezdjük el főzni. A főzés közben a keletkező habot folyamatosan szedjük le, az elforrt vizet pótoljuk, de vigyázzunk arra, hogy az csak a rózsatöveket lepje el. A vizet csak egész lassú forrásban tartsuk. Ezzel azt érjük el, hogy a rózsákat nem szennyezi be az erősen forró víz dobálta zsiradék. Gyorsabb és könnyebb a főzés, ha az állkapcsot leválasztva, külön főzzük.
A főzőedény megválasztása rendkívül fontos. Legmegfelelőbb az üst, amely könnyen beszerezhető és nem túl drága. Szükség van hozzá egy „üstházra” is. A főzési időt sajnos pontosan nem lehet megadni, mivel minden fejnek más-más időre van szüksége. Ez függ a kortól, az izomzat letisztításának mértékétől és sok más tényezőtől. Itt mindenekelőtt a tapasztalat ad segítséget. Természetesen, ha lassú tűzön türelmesen főzünk, közben gyakran megnézzük, hogy az izmok, inak felpuhultak-e, akkor nem tehetünk kárt a koponyában. Ha a homlokcsont csonthártyáját éles késsel óvatosan megkarcoljuk, és az szétnyílik, hagyjuk abba a további főzést. Az izomzat és a hús már eltávolítható a koponyáról - bár nem válik le könnyen.
A Tisztítás és Fehérítés Lépései
A főzés után azonnal fogjunk a letisztításhoz, ugyanis ilyenkor a legkönnyebb, amikor még a főtt inak és a hús nem száradtak rá a koponyára. Rendkívül fontos a belső orrsövény, az orrporc és a két oldalán elhelyezkedő rostacsontok kivésése! A kifőtt koponyáról a húsmaradványokat, inakat, porcokat, az orr szivacsos csontjait a maceráló spatulával, csipesszel vagy kampósra hajlított régi csavarhúzóval és kefékkel tudjuk eltávolítani, míg az agyvelőt az agyüregből erős vízsugárral tudjuk legkönnyebben kimosni.
A letisztított koponyát azután bőséges hideg vízben mossuk le. Az agancs mosásához gyökér súrolókefét használjunk, amely a szennyeződéseket a legjobban eltávolítja, de az agancs természetes színét nem változtatja meg.
Trófeánk tisztára mosva készen áll, ezután fogjunk a kifehérítéshez. A jól kifőzött koponyánál is érdemes ezt elvégezni, bár a szakszerűen kifőzött trófea koponyacsontja is szép, tiszta „csontszínű”, ha a napon jól kiszárítottuk. Sokan nem kedvelik a „kifehérített” koponyacsontot, mert kissé „mesterséges” - viszont a hidrogén-peroxiddal nem kezelt trófea koponyarésze gyakorta hamarosan megsárgul. A fehérítési eljárás egyszerű és olcsó. A nedves koponyára kívül-belül tiszta vagy bécsifehér porral sűrű, tejfölszerű péppé kevert 33 százalékos hidrogén-peroxidot (H2O2) kenünk (gyógyszertárakban, háztartási boltokban kapható), és ezt 10-15 óráig rajta hagyjuk. Ezután a trófeát erős vízsugárral alaposan megmossuk és napon szárítjuk.
A koponya kifőzésénél és fehérítésénél ügyeljünk arra, hogy a víz és a főzéskor keletkező hab ne érje el az agancsot vagy a rózsákat, mert akkor azok is kifehérednek, ami kimondottan csúnya és kontár munkára vall. Az agancs színét a bak által a barka letisztításához használt dörzsölőfában lévő csersav és színezőanyagok adják. Ezek a festékanyagok többnyire vízben oldódnak, ezért kerülendő az agancs durva, bő vízzel történő mosása és áztatása.
A Bőrfeldolgozás és Egyéb Állati Termékek Kikészítése
Bár a szürke marha fej kikeszítése áll a cikk középpontjában, érdemes megemlíteni más állati termékek feldolgozását is, mint például a bőrfeldolgozást. A legjobb minőségű és legtartósabb téli ruhadarabok szőrös állati bőrből készülnek. Ez manapság, a nanotech-mikromembrántex korszakban is érvényes. E célra legalkalmasabb a magyar sodrósszarvú juh (tévesen racka) vagy a kárpáti juh gereznája, tehát a kevert gyapjasok.
Az állat levágásán kezdődik a sor: a rosszul kivéreztetett állat bőrében vér marad, a bőr eres, romlékony, nem feldolgozható. A beteg jószág bőre és a dögbőr szintén alkalmatlan, mert már benne van a romlás. Ha bundának kell a juhbőr, januárban jó vágni, eszményi e célra az egyéves kos. A nyúzásban ne legyen vakvágás, pláne ne a gerincénél!
Nyúzás után a bőrt padlásra kell teríteni, és azonnal, jó egyenletesen besózni: célszerű timsós keverékkel, az már előkészít, és a bőrszút is távol tartja. Ha kell a szőre, tavasz melegével hűvösre kell menekíteni, nehogy lepálljon! A ruhának valót a mosással kezdjük: a szőrt minden szennytől meg kell tisztítani. A hasinak és irhának valót a húsolás után mésztejes „hammasba” tesszük, ott napokig áll, de napjába kétszer, háromszor forgatni kell. Ha engedi a szőrét, kopasztjuk, és mossuk, jó alaposan, míg a leve tiszta nem lesz. A kopasztott, kimosott bőr a pőre. Ha kiszögeljük száradni, ez a pergamen vagy hasi. Kifejlett állat bőre kopasztva, sós-korpás, sós-timsós csávázással készül. A hasi, pergamen, dobbőr mindegyike a kopasztott, kimosott, majd kiszárított nyersbőrt jelenti. Néhány hónapos állatok bőréből is készülhet. Az ilyen zsenge, vékony bőrök például alkalmasak fűzéshez, szironyozáshoz, kötözőnek, szorítónak, dobra, melyik-melyik minősége és vastagsága szerint. Az egészen vékonyak például fűzéshez, kötéshez, bicskatoknak, szorítónak, dobra, bőrpáncélnak alkalmasak. A magyar bőr készítése kutya- vagy tyúkszaros pácot, csávába taposást egyre melegebb csávával foglal magában.
A Szakértelem és a Türelem Jelentősége
Egy dolog azonban biztos: aki nem bízik kézügyességében, vagy ahogy nálunk mondani szokás, „regrugyomrú”, ne kísérletezzen, mert kontár, türelmetlen munkával a trófeát tönkre lehet tenni. A szürke marha fej kikeszítése egy olyan művészet, amely időt, türelmet, és precizitást igényel. Ehhez segítségül ajánljuk Szidnai László „Trófeák kikészítése és bírálata” című könyvét, amely 1978-ban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. Könyvesboltokban még itt-ott kapható, antikváriumokban is előfordul. Ebben a kötetben minden megtalálható, amit a trófeák kikészítéséről tudni kell.
A trófeák elkészítése során a koponyarészt megtisztítjuk minden szennyeződéstől, majd egy fertőtlenítési folyamaton is átmegy. Ezután következik a tülkök homogén felületűvé tétele, csiszolása, lakkozása. Ezek a lépések biztosítják, hogy a végeredmény ne csak esztétikus, hanem tartós is legyen, méltó emléket állítva a magyar puszta büszkeségének, a szürke marhának. A régi 24.990 forintos kategória újra elérhetővé vált, ami lehetőséget ad arra, hogy mindenki hozzájusson egy ilyen kivételes darabhoz.
tags: #szurke #marha #fej #kikeszitve