A magyar szürke szarvasmarha, ez az igazi hungarikum, évszázadok óta meghatározó szerepet játszik a magyar puszták életében. Nem csupán egy őshonos háziállatról van szó, hanem egy olyan fajtáról, amelynek tenyésztése, legeltetése és a vele járó hagyományok mélyen gyökereznek kultúránkban és természetvédelmi törekvéseinkben. A Hortobágyon és más alföldi területeken a szürkemarha gulyák a táj elválaszthatatlan részét képezik, hozzájárulva a pusztai gyep egyensúlyának fenntartásához és egyedülálló ökoszisztémájának megőrzéséhez.
A kihajtás szertartása: Szent György-nap
A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye, egy valódi ünnep, a Szent György-nap, amikor az állatokat kihajtják a téli szálláshelyükről. Ez a nap a megújulást, a tavaszt és a szabadságot szimbolizálja, hiszen ekkor kezdődik meg a hosszú legeltetési időszak, amely egészen ősz végéig tart. Bár a modern kor kihívásai, mint például a járványveszély, olykor átírják az életet, és le kell mondani az ilyenkor tervezett ünnepségeket, az őshonos magyar állatok nem maradhatnak a téli szállásokon, mert a legeltetés természetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú. Ahogy Kosina Péter gulyás számadó nyilatkozta, nem azért, mert fárasztóbb a téli munka, de ilyenkor már a pásztoremberek is vágynak ki a zöldre, a pusztába, a szabad levegőre. Adhatunk a jószágoknak akármilyen jó minőségű takarmányt, ragaszkodnak a friss, zöld fűhöz.
A hagyományos Szent György-napi kihajtási ünnep keretében indítják el a pusztai legelőkre az állatokat a Hortobágyon. Az elmúlt években ilyenkor elsőként a rackanyájat hajtották át a Kilenclyukú hídon, de felsorakozott az érdeklődők előtt a lovas fogatok mellett a hatos szürkemarha- és a ritkaságszámba menő négyes bivalyfogat is. Az érdeklődőket kirakodóvásár is várja, ahol megkóstolhatják a bográcsokban készült pusztai ételeket. A rendezvényeken fellépnek népi együttesek, és bemutatják a közönségnek a Hortobágy eddigi és új örökös pásztorait. A számadók - akiknek az őszi behajtáskor kell számot adniuk a nyájak szaporulatáról - átveszik megbízóleveleiket.
A Hortobágy, a szürkemarha otthona
A Hortobágy az ország legnagyobb szürkemarha gulyájának ad otthont. Medgyesi Gergely Árpád, a Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a borjakkal együtt mintegy 2800 szürkemarhából álló gulyát legeltetnek az általuk kezelt kilencezer hektáros területen, ami a teljes puszta területének csaknem tíz százaléka. Hozzátette, a marhákon kívül 1500 racka tapossa a gyepet a pusztán, a nóniuszménesük pedig 260 lóból áll. A csikók születése hamarosan befejeződik, így ők is csatlakozhatnak rövidesen a kint legelő méneshez. Bár hosszú ideje nem volt eső a pusztán, a hortobágyi legelők nagyon erősek tápanyagban, így megfelelő eledelhez jut minden állat a puszta különböző területein. Bodó Sándor, a térség országgyűlési képviselője, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikai államtitkára kiemelte, hogy a pásztorokat a kitartás, a felelősség és a munka szeretete jellemzi. A tárgyiasult eszközök közül „sok használati tárgy, ruházat valahol itt született a Hortobágy folyó partján” - utalt a máig fellelhető, pusztából származó eszközökre az államtitkár.
A magyar szürkemarha tenyésztés története és jellegzetességei
A szürkemarha tenyésztésünk igen nagy múlttal és hagyományokkal bír. Az 1990-es évek közepe óta vesznek részt a magyar szürke szarvasmarha tenyésztésében és annak természetvédelmi célú hasznosításában. A II. világháború pokla hazánk állattenyésztését sem kímélte. Hadi jóvátételként hazánk csaknem összes szürkemarha gulyáját elhajtották. 40-50 állatot sikerült kimenteni, melyeket egy tázlári szerzetes a Bugaci Állami Gazdaságnak adományozott 1949-ben. A Bugaci Állami Gazdaság a 60-as évek elején a Városföldi Állami Gazdasághoz került, innentől kezdve annak bugaci kerületeként működött.
Hét vonalat tartanak fenn, ebből négy Bugacon („A”, „B”, „C”, „K”), három pedig („M”, „V”, „T”) Izsákon van elhelyezve. Vonaltenyésztést folytatnak, ennél fogva Bugacon négy gulya, Izsákon három gulya legel. A gulyákra a tehenek genealógiai vonalával azonos vonalú tenyészbikák kerülnek besorolásra. Minden évben selejteznek 30-40 egyedet és ugyanennyi fiatal, 3 éves üszőt pedig beállítanak.
A szürkemarha igazi hungarikum, őshonos, hazánkban törvényileg védett háziállat. A fajta jellemzője, hogy rendkívül jól alkalmazkodott a puszták nyújtotta életkörülményekhez. Erős, szilárd szervezetük jól viseli a szélsőségesebb időjárási viszonyokat, a nagy nyári meleget és a zord hideg telet is. A táplálékkal szemben sem igényesek, ezért a homoki legelőktől az árterekig mindenhol tarthatók. A teheneket tejéért és szaporulatáért, az ökröket igavonóként hasznosították. A XVI. századtól keresett vágóállat volt Nyugat-Európában is, egészen a 19. századig. A télen-nyáron szabadban tartott állatok a betegségekkel szemben ellenállóak, a magasabb, erősebb növényzetet is legelik, és legelés közben egyenletesen szóródnak szét a legelőkön. A gulyák egész évben a legelőkön vannak, közel nyolcezer hektár védett gyepet tartanak karban. A magyar szürke szarvasmarha a világ egyik legjobb anyai képességekkel rendelkező marhafajtája. Könnyen, emberi segítség nélkül ellik, és nagyon jó a felnevelt borjak aránya.
Tigerstripe szarvasmarha fajta ismertetése: A tökéletes hibrid választás egy farmer számára
Kirándulás a pusztán: Bugac és a Pásztormúzeum
Ha az Alföldre gondolunk, egy vágtató ménes, egy nagy szürkemarha csorda és persze egy elmaradhatatlan gémeskút jut az eszünkbe. Bugacpuszta a hagyományok és a pusztai élet autentikus élményét kínálja. Kecskemét közelsége és a város fejlődése ideális kiindulóponttá teszi a térség felfedezéséhez. A város főterén hatalmas terek és gyönyörű parkok várnak sétára, és megcsodálhatjuk a Polgármesteri Hivatal szép épületét. A városházán nyílt meg az új Kecskemét Városa Látogatóközpont, ahol érdekes interaktív betekintést nyerhetünk a város múltjába, megismerhetjük az ide köthető tárgyakat, az itt készült termékeket. Ilyen például a Mikszáth Kálmán híres történetéből megelevenedett hatalmas Beszélő Köntös.
Ezután folytathatjuk utunkat Bugacpusztára, a Bugaci Karikás Csárdába, ahol egy kupica kecskeméti pálinka azonnal tűzbe hozza az amúgy is éhes gyomrunkat. Csárda lévén természetesen autentikus csodát szervíroznak: szürkemarhából készült bográcsgulyást. A következő fogások, mint a csíkos szelet és a vajpuha mangalica ropogós bőrrel sem okoznak csalódást. Hogy a fenséges ebédet kipihenjük, lovaskocsira pattanhatunk, hogy a szemet gyönyörködtető pusztán keresztül eljussunk a bugaci Pásztormúzeumba. Itt, a részletgazdag tárlaton mindent megtudhatunk a puszta népéről, használati tárgyaikról és az itt tartott ősmagyar állatfajtákról, melyeket a karámokban meg is nézhetünk, meg is simogathatunk. Egy működő kovácsműhelybe is betérhetünk, ahol a kovácsmester bemutatja a lópatkó kovácsolás művészetét. Természetesen nem maradhat el az autentikus csikós bemutató sem. A betyáros, szép szál legények a ménes és a gulyaterelésen kívül látványos vágtázást is bemutatnak, méghozzá szőrén megülve a lovakat. Közben félelmetes hallgatni a fülünk mellett elpattanó ostor csattanó hangját.
Az Aranymonostori Látogatóközpont és a középkori kincsek
Mivel is lehetne jobban megkoronázni ezt a tartalmas kirándulást, mint egy hihetetlen ásatási lelettel! Az idén márciusban átadott Aranymonostori Látogatóközpont ugyanis 12. századi csodákat rejt. A pár száz méterre található Monostordombon (ahová a Szerzetesek útján juthatunk) még mindig folynak a 2010 óta tartó ásatások, a területen több mint háromszáz arany és aranyozott árpád-kori tárgyat találtak a régészek. A modern, akadálymentesített, hangulatos kerengővel ellátott épület méltó helyet biztosít a fellelt kincseknek. Mindezt csodálva ballaghatunk végig a kiállításon, aztán megnézhetjük a 180 fokos panoráma vászonra vetített térmozi filmjét egy árpád-kori falu életéről. Elképesztő kivitelezés!
