A tea, ez az évszázadok óta népszerű ital, nem csupán élvezeti értéke miatt fontos, hanem mert a megfelelően elkészített főzet képes megnyugtatni, felfrissíteni vagy akár gyógyítani is. Az elkészítés módja kulcsfontosságú, hiszen a gondosan, odafigyeléssel elkészített tea aromája, ízvilága és hatása jelentősen eltérhet egy elnagyolt, figyelmetlenül készített változattól. A teakészítés egy rituálé, amelyben a tűz, a víz és a tealevelek harmóniája kulcsszerepet játszik.
A tűzhely szerepe a tea kultúrájában: Az iroritól a ro-ig
A chanoyu, a japán teaszertartás neve, "forró víz teához" jelent, ami már önmagában is rávilágít a tűz és a víz központi szerepére. A forró vizet szülő tűzhely az életet körülvevő ház és az életet modellező teaház szívében helyezkedik el. A legelemibb tűzhely már a VII. századot megelőző Tang dinasztia idején is egy négyzet alakú, kővel kerített padkával körülvett mélyedés volt, melyet homokkal vagy hamuval töltöttek fel, és háromlábú állványon, akárcsak egy bográcsot, föléakasztották a főzésre szolgáló edényt. A tehetősebb házakban ezt a háromlábú állványt a mennyezeten futó gerendára akasztott kampó helyettesítette, erről lógott le a bambuszrúdon keresztülfuttatott jizai nevű horog a főzőalkalmatosság. A jizaikagi, azaz "horog, ami szabad akaratából függeszkedik", egy, legtöbbször hallal díszített lánccal kapcsolódik a bambuszrúdhoz, lehetővé téve a főzőedény tűz feletti magasságának szabályozását.
Ez a primitív, elemi tűzhely minden nép történetében fellelhető, a balaton-felvidéki parasztházak nyitott kéményű konyhájában éppúgy, mint a fachwerkhausokban. A lényeges különbség az, hogy míg sok kultúrában a tűzhelyet modern eszközökre cserélték, a leggazdagabb japán házak ékessége egy, az eredeti tűzhelyet imitáló, vagy reprodukáló irori.
Az Irori: A japán otthonok központja
Az irori a világítás és a fűtés mellett a sokoldalú főzés helyszíne. Szinte mindig készen áll rajta az öntöttvas vízforraló, és előfordul, hogy egyik sarkában külön kis helyet alakítanak ki a tea készítéséhez használt víz szintén öntöttvas vízforralójának. Az irori összességében 2 x 1 méter alapterületű, amiből 90x90 cm a tűzhely. A körülötte lévő helyen foglal helyet a család, vagy a vendégség. Ez a tűzhely a szegény parasztházak földbe vájt tűzhelyének a közvetlen leszármazottja, és érdekes módon még a gazdag shoin palotákban is szerepet kapott. Az irori körüli ülőhelyeknek szigorúan kialakított rendje és etikettje volt, talán ez is hatással lehetett a teaház ülésrendjének kialakulására. A mai japán otthonok miniatűr terében már nincs hely az irorinak, de a tűz továbbra is helyet kap, méghozzá az asztalon, egy tűzálló edény képében.
A Ro: A teaház nyitott tűzhelye
A teaházi nyitott tűzhely egy, a háztartási tűztérhez hasonlóan kialakított, padlóba süllyesztett mélyedés, egy tűzálló anyaggal kibélelt boksz, ami általában 44 cm élhosszúságú és 39 cm mély, de mérete iskolánként és vidékenként változik. A ro éleit nagy műgonddal takarják rá a tatamira. A teaház falai bambusz tartóoszlopok közé épített lemezes fából, papírból vannak télen és nyáron is. A teaháznak nincs fűtése, sem külön világítása, semmi sem mondhat ellent a természetes környezetnek. Mivel télen fagypont alatt hamar elmenne a kedvünk a teázástól, ezért egyrészt jól fel kell öltözni, másrészt valamiféle fűtésre is szükség van. A ro a tűzhely, ami az ősidők ételt főző tűzhelye, a teaházban közénk terpeszkedő meleget adó tűzhely és a hely, ahol megszületik a cha-no-yu, a forró víz a teához.
A ro tűzhely értelemszerűen szezonális, amint az a tél, a hóesés és a befelé forduló, sötét várakozás a tavaszra. A ro kialakítására egyébként nyolc hagyományos helyzet (hachiro) létezik. Ezek közül funkcionálisan elválik a ganro, ami egy kis, kerek tűzhely és a szertartásra várakozó vendégek melegen tartására szolgál. De van még egy kisebb tűzhely (mizuya furo) a teamester előkészülő konyhájában is. A többi esetben a ro mindig a vendéglátó és a vendégek ülőhelye közé kerül így vagy úgy, bonyolult ülés- és táncrendben teaház, évszak és szertartás szerint. Mivel tél van és mindenki fázik, a ro a vendégek és a vendéglátó között, mindenki nagy örömére szolgálva forralja a vizet. A vendégek kíváncsi tekintete betéved a mélyedésbe vagy a bronzedény elülső nyílásán és a tüzet keresi, ez is jelent legalább lélekben néhány tized fokot. A tűzrakás és az azzal kapcsolatos foglalatosságok külön szertartásokat képeznek a chanoyun belül.
A tökéletes tea elkészítésének alapjai
A jó minőségű tea elkészítéséhez néhány alapvető hozzávalóra és eszközre van szükség. A víz minősége és hőmérséklete két olyan tényező, amely döntően befolyásolja a tea ízét. A túl forró vagy nem elég tiszta víz elnyomhatja a finom aromákat és kellemetlen mellékízt eredményezhet.
A víz: A tea anyja
A kínaiak a vizet "tea anyjaként" emlegetik, és már ez a kifejezés is mutatja, mennyire fontos a víz minősége, hiszen a tea 99 százalékát ez teszi ki. A végeredmény nagyban függ a víz tisztaságától, szagtalanságától, keménységétől és természetesen a hőmérsékletétől. A tiszta csapvíz általában pH-semleges, de régiótól függően lehet kissé lúgos vagy savas is, illetve a benne található gázok vagy ásványi anyagok mennyiségében is vannak eltérések, amelyek befolyásolják a tea ízét. Ha biztosra akarunk menni, használjunk vízszűrőt. Léteznek csapra szerelhető megoldások, de kézreálló vízszűrő kancsók is kaphatóak. Ideális a jó ízű forrásvíz, de ha mégis csapvizet használunk, előtte szűrjük meg valamilyen vízszűrő kancsóval. A 300-400 mg/liter alatti összes oldott ásványi anyag tartalmú vizeket részesítsük előnyben.
Stop Ruining Green Tea! Brew It Properly With These Tips
Fontos, hogy friss, lágy vízzel öntsük fel a teát. Ne forraljuk újra azt a vizet, ami egyszer már felforrt, mert az oxigéntartalma csökken, ami rontja a tea ízét. A vízforralót mindig hideg vízzel töltsük fel.
A vízhőmérséklet: Az ízek felszabadítója
Minden teafajtát más-más hőmérsékleten készítenek. A fehér teát például 75-85 °C-os vízzel öntik el, míg a fekete tea főzéséhez forró, lobogó vízre van szükség ahhoz, hogy a tealevelekben lévő illóolajok felszabaduljanak, és a tea erőteljes ízt és páratlan aromát kapjon. A zöld teához a tűzről való levétel után várjunk egy percet, és az így visszahűlt vízzel lesz a legfinomabb. Az oolong tea esetében körülbelül 90 °C, a rooibos tea esetében pedig 100 °C-ra van szükség. A vízhőmérsékletet igazítani kell a tea típusához.
A legegyszerűbb módja annak, hogy pontosan a megfelelő hőmérsékletű vizet forraljuk, ha hőmérséklet-szabályozóval ellátott vízforralót vásárolunk. Ha nincs kéznél ilyen vízforraló, a víz felforralása után egyszerűen hagyjuk nyitva a fedelet, és várjunk egy kicsit: zöld, sárga és fehér tea esetén kb. 5 percet, oolong tea esetén kb. 3 percet.
A teáskanna és egyéb eszközök
A tea kiegészítőkkel kapcsolatban érdemes figyelembe venni, hogy a tealeveleknek hely kell. Ahogy áznak, a térfogatuk ugyanis fajtától függően könnyen megötszöröződhet. Ez a kérdés azóta osztja meg a teázókat világszerte, amióta feltalálták a teafiltereket. Ám a találmány valójában egy szerencsés véletlennek köszönhető. 1908-ban ugyanis egy New York-i teakereskedő selyemzacskókban küldött a vásárlóinak mintákat a nála kapható új teafajtákból. A szálas tea valójában nem drágább, mint a teafilterek, ha a csészénkénti árat vesszük alapul.
Ha egy és ugyanazt a teáskannát szeretnénk használni különféle tea típusokra, akkor az csak porcelán vagy üveg lehet. Az agyagból készült konyhai eszközök porózusak, átveszik a tea ízét, ezért csak egyfajta teafüvet érdemes bennük készíteni. A teáskannát öblítsük át meleg vízzel, vagyis melegítsük elő.
A tea fogyasztását vékony falú porcelán csészékből ajánljuk, amelyek belül lehetőleg fehérek, vagy világosak, hogy a tea színét és árnyalatát is jól lehessen látni bennük. A modern dupla falú csészék helyett válasszunk selymes porcelánokat vagy celadon mázzal ellátott agyagkerámia eszközöket.
Nem szabad a teakészítéshez fém eszközöket használni, mert egyes anyagok gyógyhatását semlegesíti a fém. A vizet lehet fém teaforralóban melegíteni, de amivel a növény közvetlenül érintkezik (szűrő, csésze), az ne készüljön fémből.
Teafajták és elkészítési módjuk
A különböző teafajták - például a fekete, a zöld, a fehér, az oolong vagy a gyógynövényalapú teák - más-más elkészítési módot igényelnek. A tea típusát az ízlésen túl az adott napszak, az életmód és az egészségi állapot is befolyásolhatja.
Szálas tea elkészítése
A szálas tea elkészítése valamivel időigényesebb, de a minőségi különbség érezhető. Elsőként a megfelelő mennyiségű tealevelet kell kimérni - általában egy csészéhez egy teáskanálnyi mennyiség elegendő. Az előmelegített csészébe vagy kannába helyezett tealeveleket az adott fajtához illő hőmérsékletű vízzel kell felönteni. Az áztatás időtartama is lényeges: zöld teák esetén 2-3 perc, fekete teák esetén 3-5 perc az ideális. Az áztatás után a tealeveleket el kell távolítani, hogy a főzet ne váljon túl erőssé. A túláztatott tea fanyar, keserű lesz.
A tea leveleknek elegendő helyre van szükségük, hogy kinyíljanak és kiadják aromájukat. Ne használjunk "teatojást", inkább hagyjuk őket szabadon úszkálni és utána az egészet szűrjük le. Persze minél apróbbak, töröttebbek a tealevelek, annál gyorsabban kioldódnak, ezt is vegyük figyelembe amikor készítjük az italt.
Filteres tea elkészítése
A filteres tea előnye a gyorsaság és a kényelem, de még ebben az esetben is fontos betartani néhány szabályt. A frissen forralt vizet nem szabad újra melegíteni, mert az ízminőség romlik. A vízhőmérsékletet igazítani kell a tea típusához, és az áztatási időt is érdemes pontosan mérni, hogy ne váljon keserűvé az ital. A filtert nem célszerű nyomkodni, mert azzal csersavas, kellemetlen ízanyagok is kioldódhatnak.
Gyógyteák és különleges teák
A gyógyteákat általában forró vízzel kell leönteni, azaz forrázatot kell belőlük készíteni. Mindig vegyük figyelembe a terméken található elkészítési javaslatot a mennyiségekkel és az áztatási idővel kapcsolatban. A csipkebogyót nem szabad forró vízzel leönteni, mert a benne lévő C-vitamin hőérzékeny. Hideg vízben kell áztatni 8-10 órán át, majd lassan felmelegíteni (de nem forralni). Hideg áztatással készülnek a nyálkatartalmú növények, mint pl. a csipkebogyó is. Ezeket 5-6 órán át áztatjuk, mert a csipkebogyó C-vitamin tartalma elbomlik 60 C felett.
A török tea hagyományosan egy speciális, két részből álló teáskannában készül. Az alsó részben vizet forralnak, a felső részben pedig teafüvet (általában erős fekete teát) áztatnak forró vízzel. A friss gyömbér teához vágjunk egy hüvelykujjnyi gyömbért vékony szeletekre vagy reszeljük le, majd forrásban lévő vízben főzzük 10-15 percig.
Gyakori hibák és tippek a tökéletes teához
Számos gyakori hibával lehet találkozni a teakészítés során, amelyek rontják az élményt. A túl forró víz vagy a túláztatás könnyen keserűvé teheti az italt. Érdemes figyelni a vízhőmérsékletre, különösen zöld és fehér tea esetében. A nem megfelelő mennyiségű tea használata is gyakori hiba - ha túl kevés levelet alkalmazunk, az ital ízetlenné válik. A túl sűrű szűrők gátolják az aromák kioldódását, ezért inkább tágasabb szűrőt érdemes választani.
Tárolás és frissesség
Ahhoz, hogy tényleg finom teát tudjunk készíteni, az sem mindegy, hogyan tároljuk a teafüvet a felhasználásig. A legjobb, ha sötét, napfénytől védett, száraz helyen tartjuk, légmentesen zárható edényben. Ha levegővel vagy vízzel érintkezik, romlik a minősége. A teákat mindig frissen készítsük. Szerintünk a jó tea jellemzői: finom, egészséges, hiteles és megbízható forrásból származik.
Koffein és egészségügyi hatások
A koffein az első percben oldódik ki a teából. Aki szeretné, hogy a teája gyorsan élénkítsen, inkább rövidebb ideig áztassa a füvet. A később kiázó cseranyagok ugyanis lassítják a koffein felszívódását, hatását tehát a cseranyagok jelenlétében elhúzódóan fejti ki. De ha épp ellenkezőleg - ha tartunk a koffein hatásától, és sem gyorsan, sem elhúzódóan nem szeretnénk érezni a koffein hatását, akkor megtehetjük azt is, hogy az áztatás első perce után leöntjük a levelekről a vizet, és azonos hőmérsékletű vízzel újra felöntjük - így a koffein nagy részétől megszabadultunk! A tea íze, aromája nem lesz attól erősebb, ha tovább áztatjuk a tealeveleket. Ha erősebb ízhatásra vágyunk, akkor több levelet használjunk ugyanannyi vízhez. A túláztatást tehát mindenképpen kerüljük.
A zöld teát miért is tartjuk egészségesebbnek a fekete, fermentált teáknál. Bármilyen feldolgozási folyamaton esett is át a tea, alapösszetétele ugyanaz. A fermentálás azonban egy oxidációs folyamat, melynek során a szervezetre káros anyagok is képződnek. A fekete teának fanyarabb a csersava, a klorofillja pedig már tönkrement. A zöld tea ezzel szemben megőrzi a tealevél összes értékes összetevőjét. Csökkenti a koleszterinszintet, antioxidáns hatású. A japán dohányosok körében például ritkábban alakul ki rákos megbetegedés - a zöld tea polifenoljai gátolják a daganatképződést, sőt, a már kialakult daganatok esetében az áttétképződést is. Megjegyzendő: a tea tejjel való ízesítése csökkenti a rákmegelőző hatást! Fogyókúrázók - figyelem! Napi három csésze zöld tea beiktatása étrendünkbe (anélkül, hogy más fogyókúrás módszerrel kapcsolnánk össze) havonta 1-2 kg súlycsökkenést eredményez - mert serkenti a szervezet zsírégető folyamatait (kiszámolták: a napi 3 csésze tea 4%-os zsírégetés-növekedést okoz, ami kb. 80 kalóriától szabadít meg erőfeszítés nélkül - de csak cukor nélkül fogyasztva!). A teában található koffein csersavhoz kötött, tehát nem a gyomorban oldódik ki, hanem csak később, a bélrendszerben - az is jobban elviseli, aki pl. a kávé koffeinre érzékeny. A koffein - bár sokan mumusnak tartják - rengeteg hasznos tulajdonsággal bír. Növeli a szívizom-teljesítményt, stimulálja a központi idegrendszer működését, javítja a szellemi teljesítményt. Vizelethajtó hatású. A koffein káros hatása általában a túlzásba vitt fogyasztásból adódik, ami tea esetében szinte lehetetlen - ne féljünk hát tőle! A zöld tea ezen túlmenően védi a fogzománcot is (de csak cukor nélkül fogyasztva…), és csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásban szerepet játszó fehérje szintjét is. Egyszóval: sokat használunk az egészségünknek, ha rendszeresen teázunk!
A teakészítés művészete és etikettje
A teázás könnyedén beépíthető a napi rutinba, ha figyelmet fordítunk néhány praktikus részletre. A nap elején élénkítő, koffeines teák javasoltak, míg estére érdemes koffeinmentes gyógynövényteát választani. A pontos áztatási idő betartásához célszerű időzítőt használni. A tea elkészítése a technikai kérdéseken túl egyúttal a figyelem és a tudatosság gyakorlása is. A tea világa végtelenül gazdag és változatos - akár egy frissítő zöld teát keres, akár egy karakteres fekete teát, vagy éppen egy koffeinmentes gyógyteát kortyolgatna egy hosszú nap végén, minden egyes csésze új élményt kínál. A különböző teafajták nemcsak ízükben, hanem hatásaikban is eltérőek, így mindig az aktuális hangulatához és igényeihez igazíthatja a választását.
Ízesítés és tálalás
Ízesítést nem ajánljuk, a gyógynövényeknek önmagukban is különleges, karakteres íze van. Ha azonban élvezeti teaként isszák a teát, akkor tehetnek bele mézet, citromot. De sohasem forró teába! A méz fontos enzimjei, a citrom C-vitaminja 40 fok felett elbomlanak, várjanak tehát, míg langyosra hűl a tea. A méz gyógyhatása fontos tényező, soha ne édesítsék a teájukat cukorral. Azonban a méz savasít is, ha valakinek sok a gyomorsava, akácméz fogyasztását ajánljuk. Ha túl sokáig áztattuk a teát és picit kesernyés vagy savas íze lett, tej, tejszín vagy citrom hozzáadásával tudunk rajta lágyítani, ez akkor is jó megoldás, ha túl erősre főztük.
A profik (az angol Teatanács) teánként más fogyasztási módot ajánlanak: a zöldteákat, az Oolongot és a Darjeeling teát ők is „üresen”, ízesítő hozzáadása nélkül javasolják fogyasztani. Az Assam teát tejjel vagy üresen (soha nem tejszínnel, mert az túl zsíros, megfojtja az aromákat). A Ceylon teákat szintén tejjel vagy üresen. A kenyai fekete teát pedig mindig csak tejjel! A tej és a méz együtt a teába téve üti egymást… Még inkább a tej és a citrom: a citrom ugyanis kicsapja a tejet.
Teáskanna, csésze és bögre kiválasztása
Ha teaszakértő vagy, vagy ha laza teát szeretne készíteni, mint egy teázóban, keressen hagyományos teáskannát. Ezáltal a tea felszolgálása gyönyörű rituálévá válik. A teáskannák általában már eleve teaszűrővel vannak felszerelve, így a teát közvetlenül a kannában áztathatja, és egyenesen az asztalra tálalhatja. Különböző formájú és színű kerámia, porcelán, agyagedény, öntöttvas vagy üveg teáskannák közül választhat. A kínai teáskannákat tartják a leghagyományosabbnak, és általában a japán és az angol teaszertartásokban használják. Egyes teáskannák fedele úgy van kialakítva, hogy csészealjként szolgáljon a szűrőkhöz.
Nagyon megnyugtató és pihentető élmény nézni, ahogy a teafőzet másodpercről másodpercre aranyszínűvé, sötétebbé és intenzívebbé válik. Ezért népszerűek az üveg teáskannák. Akár a mindfulness gyakorolja (a jelen pillanat kiélvezése) akár egyszerűen csak szereti nézni, ahogy a tea kiadja az aromáját, az átlátszó üveg teáskannák, lehetővé teszik, hogy a tea rituáléját látványban is élvezze.
Néha nincs szükség egy egész bőséges kanna forró teára. Néha csak be szeretne bújni egy takaró alá egy csésze teával. Egy kis (max. 500 ml-es) teáskanna egy személy számára - a teaszakértők szerint ez az egyetlen helyes módja a teakészítésnek. Teaszűrő - a bögréhez vagy csészéhez használható szűrő (méretétől és formájától függően) egyszerű és nagyon praktikus megoldás a ömlesztett tea tárolására. Bögre - a bögre, amely egy úgynevezett gőzölőt is tartalmaz, egy másik megoldás a nagy teakedvelők számára. Az ilyen típusú bögrékhez fedél is tartozik, hogy segítsék az áztatást, de a tea elkészültekor csészealjként is szolgálhatnak a szűrőhöz.
Miután a tea elkészült, felszolgálhatja, és itt jön a következő kérdés - csészét vagy bögrét válasszon? Bár a teasznobok rá sem néznének egy kerámia bögrére, ez teljesen az Ön döntése. Ez a teája, és úgy issza, ahogy akarja. A csészék különböző formájúak és méretűek (országtól és gyártótól függően), de elmondható, hogy egy szabványos csésze körülbelül 160 ml - 250 ml űrtartalmú.
A tea felszolgálásának művészete
A tea felszolgálásához elengedhetetlen felszerelés egy tejeskanna és egy cukortartó is - lehetőleg egy készletben. Egy csepp tej szükséges például az angol reggeli tea erősségének lágyításához, és a tejeskanna kávé felszolgálásakor is használható. És mit csinálna a cukorral vagy a tejjel, ha nem lenne egy teáskanál? Tudta, hogy a teát előre-hátra kell keverni, és soha nem körkörös mozdulatokkal? Pontosan, valószínűleg egész életedben rosszul csinálta.
A termoszok szigetelő tulajdonságaiknak, dupla faluknak és okos záródásuknak köszönhetően órákig melegen tartják a teát. Azok körében is népszerűek, akik otthonról dolgoznak, mivel lehetővé teszik, hogy órákon át élvezze a teát anélkül, hogy állandóan a konyhába kellene mennie. Nem meglepő, hogy a vákuumos vízforralókra specializálódott márkák többnyire skandináviaiak.
A teaszakértők szerint a legjobb ízű ital kulcsa, hogy 6 percig hagyjuk ázni, mielőtt ténylegesen meginnánk a teát. Miért 6 perc és nem mondjuk 10? Ha hagyjuk pihenni a teát egy ideig (ahogy a steaket is hagyjuk pihenni, mielőtt felvágja), hagyjuk, hogy 60 °C-ra hűljön, ami valószínűleg az optimális hőmérséklet, amelyen az íz kifejlődik. De ha a teát mondjuk tíz percig hagyjuk állni, akkor ezt a pontot kihagyjuk, és ha a hőmérséklet 45 fok alá csökken, akkor nem lesz olyan íze, mint amilyennek lennie kellene.
A tea fajtái és osztályozása: A Camellia Sinensis sokfélesége
A fő teafajták a következők: fekete tea, zöld tea, fehér tea és Oolong tea. A fekete tea természetesen a legelterjedtebb, de az utóbbi időben egyre népszerűbb a zöld tea.
A tea története és elterjedése
A 17. század végére Európát meghódította a tea… egyre többen szerették meg, egyre jobban vágytak az élvezetére. A kínaiak azonban nem adtak teát akármiért… ezüstöt és zenélő órákat kértek érte! Óriási kereskedelmi hiány alakult ki a Brit Birodalom és Kína között. A britek indiai ópiummal igyekeztek enyhíteni a kereskedelmi hiányt Kínában… A kínai császár azonban, felismerve a birodalmába áramló ópium katasztrofális egészségügyi és gazdasági következményeit, betiltotta az ópiumot - melynek következtében egymás után két ópiumháború is kitört Kína és Nagy-Britannia között.
A teakereskedelmet (meg az ópiumot) kézben tartó Brit Kelet-indiai Társaság közben igen bölcsen megkerülte a kínaiakat: nekiállt meghonosítani a teatermesztést Indiában, Assam tartományban (ahol bizonyos források szerint őshonosan is jelen volt a teacserje). A siker óriási volt: a 19. század végére az indiai teatermesztés mennyisége meghaladta a kínait! A Camellia Assamica a kínainál nagyobb levelű, magasabb koffeintartalmú. Az egyenletes indiai hőmérsékletnek és a sok csapadéknak köszönhetően gyakrabban szüretelhetik, mint a kínai teát. A termés minőség is egyenletesebb - ami kereskedelmi szempontból előny, segíti a nagyüzemi termesztést, ám van hátránya is: nem alakulhattak ki Indiában a kínaiakhoz hasonló változatosságú, kisüzemi, kézműves feldolgozásra alapuló gazdaságok. Az indiai teát nem jellemzi az ízek gazdag változatossága - viszont megbízhatóan terem. Ceylon szigetén (azaz Srí Lankán) a hollandok kezdtek teát termeszteni. Ma India mellett a másik legnagyobb tea-nagyhatalom. A japánok a náluk megtermelt óriási mennyiségű zöldteát jórészt maguk isszák meg. Igen jelentős teatermelő még Indonézia - az itt termő teákat általában keverékekben használják fel. Termesztenek teát Oroszországban és Afrikában is (elsősorban Kenyában).
Teanevek és típusok
A keveretlen fekete teák közül a legtöbb az indiai Assam teából fogy. Közismert még a Ceylon tea (ízét jellegzetesen citrusos, éles aromájúnak mondják). A Darjeeling Indiából érkezik, sajnos az eredetiből egyre kevesebb terem (a cserjék elöregednek, az újratelepítés időigényes, stb.), ezért gyakran hamisítják, mert nagyon közkedvelt: gyümölcsös, egyesek szerint már-már muskotályos aromájú, könnyű tea. A Yunnan fekete tea Kínai legdélebbi tartományából érkezik, enyhén füstös ízű. A Lapsang Souchong pedig kifejezetten füstös, fenyőfa füstjén szárítják - így nyeri el jellegzetes ízét (és mivel tulajdonképpen füsttel ízesítik, talán nem is a „tiszta” teák közt a helye, hanem az ízesítettek között…). Népszerű fekete teakeverékek: az English Breakfast (erős, testes keverék, ceyloni és Assam teák keverésével állítják össze), az Irish Breakfast (nagyrészt Assamból áll, kissé malátás ízű keverék), Russian Caravan (mely kínai teákból készül, Oolong, Lapsang Souchong és Keemun teák keverésével).
A legismertebb ízesített fekete tea az Earl Grey, melyet bergamott olajjal ízesítenek - ez egy trópusi citrusféle. Az Ooolong teák közül a legnépszerűbb a Formosa Oolong (termőhelyének, Tajvannak a korábbi, portugál eredetű nevét viseli).
Az ízesítetlen zöld teák közül gyakran találkozhatunk a japán Sencha zöld teával, mely kiváló minőségű, enyhén fanyar, világos főzetű. A Gunpowder pedig kínai (ők gyöngyteának nevezik, mert szorosra sodort kis golyócskákat formáznak a tealevelekből ehhez a különlegességhez). Közismert ízesített zöld tea - a jázmintea, mely általában kínai teából készül (bár én most épp egy vietnami jázminteát iszogatok…), és valódi jázminvirágokkal ízesítik. Semmi nem ér fel az aromájával! A genmaicha pörkölt és pattogatott rizzsel keverve készülő zöld tea, Japánból származik. Csakúgy, mint a keveretlen, porított matcha, mely a japán teaszertartások alapja!
Nem említettük még a - tévesen - vörös teának emlegetett Rooibos-teát, mely helyesen fordítva vörösbokor-tea… Afrikából származik, és nincs köze a valódi teához, a Camellia Sinensishez. Koffeinmentes, magas antioxidáns-tartalmú főzet nyerhető belőle. Ugyanígy nem tea, bár sokan odasorolják a honeybush-t, és a matét. Az előbbi Dél-Afrikából, az utóbbi Brazíliából érkezik.
A levélrügy fejlettsége szerinti osztályozás
A teacserje ágvégén növekvő, ki nem feslő, legfelső levélrügy a Flowery Orange Pekoe (FOP). A „pekoe” a kínai „fehér” szóból ered, a „flowery” pedig nem virágost jelent, hanem rügyest (a teacserje virágját nem használják fel teakészítésre). Az „orange” szóra két fajta magyarázat is létezik: talán a Duth House of Orange holland kereskedőházról maradt fenn, talán arra a régi szokásra utal, hogy narancsvirággal ízesítették a teát… Mindenestre ez a legjobb minőségű levélfajta megjelölése. Az egy szinttel lejjebb található, másodikként kifeslő levél az Orange Pekoe (OP). A harmadik levél a Pekoe. A Souchong pedig nagy leveleket jelöl, nem a szárvégekről. Broken Orange Pekoe minőség kerül általában a filterekbe, vagy Broken Orange Pekoe Fannings (törmelék), esetleg Broken Orange Pekoe Dust (por).
A kimérve árusított, szálas teák általában FOP vagy OP minőségűek. De hogy ne legyen ennyire egyszerű választani közülük, a Darjeeling teák osztályozására kialakítottak egy még több betűből álló rövidítés-rendszert is… A legjobb, legkülönlegesebb minőségű tealeveleket így nevezik: Super-Fancy Tippy Golden Flowery Orange Pekoe (SFTGFOP). Nem viccelünk. A jelentése: Szuper-Különleges Ágvégi Arany FOP levél… És persze innen haladunk visszafelé: FTGFOP, majd TGFOP… Minél hosszabb a betűsor, annál jobb a tea minősége. A Darjeeling teáknál külön meg szokták még jelölni azt is, hogy mikori szüretelésű a levél: First Flush (első szüret - ebből készül a legkönnyebb, legfinomabb ital), Second Flush (második sz.), Autumnal (őszi növés, az esős évszak utáni szüretből való).
tags: #tea #fozese #gaztuzhelyen