A texasi hosszúszarvú marha, mely az amerikai vadnyugat egyik legjellegzetesebb szimbóluma, nem csupán egy háziállat, hanem egy igazi túlélő, melynek története szorosan összefonódik az amerikai kontinens fejlődésével. Ez az egyedülálló fajta az elvadult mexikói szarvasmarha és az európai szarvasmarha kereszteződéséből jött létre, és az idők során bebizonyította rendkívüli alkalmazkodóképességét és szívósságát.
A Texasi Hosszúszarvú Marha Eredete és Történelme
A texasi hosszúszarvú marha már több mint 500 éve része az amerikai kontinens történelmének. Az 1500-as években spanyol konkvisztádoroknak köszönhetően terjedt el a mai Észak-Mexikó területén az ősállományt képező „Cuerno Vaca” (szarvastehén) névre hallgató fajta. Később, az 1600-as években az angolok Észak-Amerika gyarmatosításával behozták saját marháikat, majd a fajok keveredni kezdtek. Az első texasi fehér telepesek, akik kolóniáikat a Nueses-folyó és a Rio Grande közé helyezték el, a szabadon élő mexikói szarvasmarhákat a saját keleti származású marháikkal keresztezték, létrehozva az amerikaiak egyik jellegzetes háziállatát és a western filmek egyik fő „kellékét”, a texasi hosszúszarvú marhát. Az újonnan kitenyésztett jószág kemény, szívós állat lett.
Az Észak-Amerikában elérhető fajták sokaságától az különbözteti meg a Texas Longhornt, hogy teljes mértékben emberi segítség nélkül, a természet alakította ki mai alakját. Gazdálkodók hiányában a magukra hagyott állatoknak egyedül kellett megküzdeniük Texas, Arizona és Kalifornia vadonjainak veszélyeivel. Ebből adódóan az évszázados ridegtartás miatt fajtájukból csak a legegészségesebb, legintelligensebb és legerősebb állatok maradtak életben.
Különleges Jellemzők és Ellenállóképesség
Az állat legfőbb jellemzője, mint ahogy azt a neve is mutatja, a hosszú szarva, amelynek hegyei között akár 2,1 méteres távolság is lehet, és néhány példánynál akár háromszorosan is csavart. A texasi hosszúszarvú marha hosszú lábú és szarvú. A jószágokra erős lábszerkezet és állóképesség jellemző. Szarvaik hegye közti távolság akár a 2 métert is elérheti. Mivel továbbra is szívós állat maradt, amely könnyen ellenáll a betegségeknek és a gyér legelőkön is megél, száma újból növekedésnek indult. Alkalmazkodóképességük kiváló, ellenállnak az időjárás viszontagságainak.
A texasi hosszúszarvú marha egyedülálló géntartaléka képes biztosítani a marhahúsiparban felmerülő jövőbeli igények kielégítéséhez szükséges genetikai variációkat és rugalmasságot. A keresztezések során az apai vonalakban szívesen használják a robosztussága miatt, valamint a húsminőség növelésének érdekében.
A Fajta Megőrzése és Újrafelfedezése
A fajtát csak a 19. század közepén kezdték el tenyészteni és megbélyegezni. Az összes akkori szarvasmarhafajta közül csak a Texas Longhorn bírta a hosszú hajtásokat úgy, hogy közben még hízott is. A növekvő hús iránti igény miatt a becslések szerint 1890-ig közel tízmillió Texas Longhornt szállítottak az államokba, beleértve Kanadát is. Az amerikai polgárháborút követően, a bivalyok számának lecsökkenésével a Longhornok népesítették be a Nagy-síkság pusztaságát.
A romantikus Longhorn-korszak azonban véget ért, miután elterjedési területüket bekerítették és felszántották. Míg a texasi hosszúszarvú szarvasmarhát manapság széles körben tisztelik rendkívül egyenes, hosszú szarvaiért, ez nem mindig volt így. A spanyol szarvasmarha leszármazottai a hosszúszarvúak egykor a texasi nyílt területeken szép számmal éltek. A 19. Más fajtákkal ellentétben ezek az állatok jól bírták a hosszú vándorlást, ezért sokan tartották és terelték őket. A nyílt legeltetés kora is lejárt a szögesdrót kerítések megjelenésével, a gazdák ízletesebb szarvasmarhafajtákat kezdtek tartani, a kihalás szélére sodorva a hosszúszarvúakat. A marhafaggyú egyre fontosabbá vált a gyertyák, szappanok gyártásában, mivel azonban a Texas Longhorn nagyon alacsony zsírtartalmú hússal rendelkezett, elkezdték intenzív módon keresztezni más fajtákkal, amelynek az lett az eredménye, hogy az 1900-as évekre a tipikus Longhorn majdnem kiveszett a tenyésztésből.
A texasi Longhorn globális történelmének megfejtése
1927-re annyira lecsökkent az állománya, hogy az United States Forest Service (Az Államok Erdőgazdálkodási Szervezete) összegyűjtötte a megmaradt példányokat és áthelyezte az oklahomai Lawton város melletti Wichita Mountains Wildlife Refuge rezervátumba. A szövetségi kormány aztán közbelépett. Végül a fajtát újra felfedezték, főként esztétikus kinézete miatt. Hamarosan, a texasi hosszúszarvú szarvasmarha egy gyönyörű házi kedvenc lett, újdonság - néha show-állat is, az esztétikus, hosszú szarvak nem is egy díjat nyertek tartóiknak.
Gazdasági Jelentőség és Modern Tenyésztés
A marha fajtisztaságáról és fennmaradásáról a Texas Longhorn Breeders Association of America (Az Amerikai Texasi hosszúszarvú marha Tenyésztők Egyesülete) és az International Texas Longhorn Association (Nemzetközi Texasi hosszúszarvú marha Egyesület) gondoskodik. Az árveréseken a jó minőségű állatok, akár 40 000 amerikai dollárt is érhetnek; a rekordot egy tehén tartja, vásárlója 170 000 dollárért vette meg.
Napjainkban a Texas Longhorn marhahús felfutása tapasztalható. A texasi hosszúszarvú marhát főleg húsáért tenyésztik. A fajta alkalmazkodóképessége, ellenállósága a betegségekkel szemben, és a gyér legelőkön való megélés képessége újra vonzóvá teszi a modern mezőgazdaság számára.
A Texasi Hosszúszarvú Marha a Kultúrában és Rekordok
A texasi hosszúszarvú marha nem csupán a mezőgazdaságban, hanem a kultúrában is jelentős szerepet tölt be, mint az amerikai vadnyugat egyik ikonikus szimbóluma, melyet számtalan western film és irodalmi alkotás örökített meg. Rengeteg érdekes dolog található itt vidéken, amire a legtöbb ember nem is gondol.Online puzzle Texasi hosszúszarvú marha.
A texasi hosszúszarvú marhák rendkívüli szarvméreteikről is híresek, amelyek gyakran rekordokat döntenek. A hat éves hosszúszarvú szarvasmarha, Poncho, nemrég került bele a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a valaha dokumentált leghosszabb szarv tulajdonosa. Poncho borjú kora óta a Pope családnál él Goodwaterben. A tulajdonos idősebb Jeral Pope először egy kirándulás alkalmával látott texasi hosszúszarvú marhát. A hosszúszarvú borjaknál nem lehet előre megmondani, mikor és milyen formában fog a szarvuk alakulni. Ponchonál kezdetben nem volt jele rendellenességnek, ám 4 éves korában, mikor a többi marha szarva már többnyire felfordul, az övé még mindig csak nőt és nőt egyenesen. Dennis szerint Poncho-t semmiben nem akadályozza méretes szarva. Ügyesen elközlekedik akár a fák között is. George Jones napszámos emlékszik egy esetre, mikor Poncho szarva valahogy kipiszkált egy vizesflakont a zsebéből, és játszani kezdett vele, miközben szarvával böködte Jones-t. Ahogy Poncho szarvai tovább nőnek, úgy nő a látogatók száma is.
