A magyar underground zenei színtér egyik legkiemelkedőbb, mégis rejtélyes alakja Baksa-Soós János, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a Kex együttessel. A Kex alig másfél éves tündöklése során olyan egyedi és megismételhetetlen zenei és művészi jelenséget hozott létre, amely mély nyomot hagyott a magyar rocktörténelemben, és a mai napig inspirációt nyújt számos művész számára. Zenéjük, performanszaik és Baksa-Soós karizmatikus személyisége egyaránt a korlátok nélküli szabadság és a rendszerrel szembeni szelíd, mégis eltántoríthatatlan ellenállás megtestesítője volt a Kádár-korszak nyomasztó Budapestjén. A Kex nem csupán egy zenekar volt; egy gondolkodásmód, egy attitűd, egy művészeti forma, amely a rockzenét, a képzőművészetet, az irodalmat és a színházat ötvözve hozott létre valami egészen újat és páratlan.
A Kex születése és tündöklése: Egy rövid, de intenzív fejezet
Baksa-Soós János, húsz évesen, 1968-ban alapította meg a Wastaps nevű zenekarát, majd még ugyanazon év decemberében, Mikulás-ajándékként, már az újonnan alakult Kex formáció élén hozta lázba az Iparterv szocialista nagyvállalat klubjának közönségét. A Kex klasszikus felállásának tagjai Baksa-Soós János (ének, gitár), Bianki Iván (gitár, cselló), Doleviczényi Miklós (zongora, gitár, fuvola), Imre Attila (basszusgitár) és Kisfaludy András (dob) voltak. Később olyan nevek is megfordultak az együttesben, mint Babos Gyula, Somló Tamás, Tóth János Rudolf és Závodi János, mindannyian képzett zenészek, akik bármilyen váratlan helyzetben azonnal képesek voltak alkalmazkodni vezetőjük szeszélyeihez. Kezdetben gitár nélkül, cselló, zongora, dob-basszus ritmusszekcióban játszottak, ami már önmagában is szokatlan volt a beatkorszakban.
A Kex soha nem adott két egyforma koncertet. A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa-Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásainak, így váltak a Kex-koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a "Zöld-sárga" vagy az "Elszállt egy hajó a szélben", olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül József Attila "Hetedikje" vagy a legendás "Tiszta szívvel". Aztán reklámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhítat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalitások követték egymást.
A Kex menthetetlenül a Budai Ifjúsági Park, a Citadella, a Bem rakpart 6., a Fő utcai Párizs-kert, az Egyetemi Színpad házizenekara maradt tündöklése másfél éve alatt. A Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumába zsúfolódó fiatalokat is elvarázsolták. Merészen improvizáltak, ingáztak rock és dzsessz kitaposatlan - külföldön is épp abban az időben átjárhatóvá tett - határvidékén, azoknak az embereknek a szabadságával, akiknek a keze képes követni képzeletük szárnyalását.
Baksa-Soós János: A Művész, aki Nem Félt Lázadni
Baksa-Soós János nem zenész, nem költő, nem festő, nem színész, nem rendező, ahogy a lexikonok írják majd róla, hanem művész. Teljes és nyitott személyiség, aki képes és hajlandó bármit új oldalról szemügyre venni, legyen az borsószem, vacsora, zene, végrehajtó, helyesírási szabály, közhely, Magas Művészet, hatalmasok, még ha vérébe kerül is a kísérlet: a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt. Czakó Gábor, gyerekkori barátja így jellemezte őt.
Baksa-Soós ösztönös (vagy tudatos?) lázadó, nagy performanszer, avantgárd művész volt. E mondat mindent elárul a legendás Kex megálmodójáról, vezéregyéniségéről. Az extrém egyéniségről, az ösztönös (vagy tudatos?) lázadóról, a nagy performanszerről, az avantgárd művészről. A zuglói Kassák Lajos klub egyik Kex-koncertjén, a kitört tömegverekedés kapcsán, látva a megjelent kutyás rendőrök intézkedését, sajátos „rendcsinálását”, Baksa-Soós János kijelentette: „Milyen furcsa, hogy a kutyákon sapka van, a rendőrök meg ugatnak!” Ez a mondat Baksa-Soósnak a konformizmus elutasításán, a polgárpukkasztáson túlmenően, a már említett kikarikírozott díszszemlét figyelembe véve, tetten érhető politikai szálát is aláhúzza. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján nehéz volt nem a helyén értelmezni József Attila „Tiszta szívvel betörök / Ha kell, embert is ölök” Kex által megzenésített sorait, amelyet a közönség együtt énekelt - lelkesen - a frontemberrel.
Baksa-Soósnak egyszerűen nem volt veszélyérzete, állandóan provokálta a körülötte lévőket, de ezt szelíden, sőt naivan tette. Jellemző volt, hogy „sleppel” járta a várost, rajongói-barátai körében is filozofikus bohóctréfák végtelenített sorozatát adta elő. Egy történet szerint éppen a hadügyminisztérium közelében sétáltak, ő pedig letépett egy pitypangot. Egy darabig azzal szórakozott, hogy óvta-védte, majd amikor arra jött egy magas rangú katonatiszt, akkor ráfújta a pitypangot. Olyan ártatlan arccal nézett rá, hogy a katonatiszt képtelen volt dühösen rátámadni, minden szemrehányás nélkül továbbment. A koncerteken is folyamatosan provokálta a közönséget, de nem dühöt váltott ki vele, hanem eufóriát. A Kex koncertjei kis szabadságbuborékok voltak a szocializmus nyomasztó Budapestjén. Baksa-Soós zseniális rögtönző volt, soha nem tudta előre, hogy mit fog csinálni, de addig nem nyugodott, amíg a közönséget erős reakciókra nem késztette.
Baksa-Soós Jánosra emlékezünk
A Kex tagjai jó partnerei voltak ebben, a bohóckodásban ugyanúgy, mint abban, hogy zenei improvizációkkal utána menjenek Baksa-Soós rögtönzéseinek. Megtette, hogy egy nehéz, improvizatív zenedarab után száznyolcvan fokos fordulatot véve felkonferálta, eljátszatta velük a "Kiskacsa fürdik" című gyerekdalt, netán a "Sárga csőrű kisrigót", vagy épp valamely kuplét. Persze a megfelelő performansszal, happeninggel fűszerezve. Mert a nélkül nem létezik Kex. Előfordult, hogy hangutánzással, gesztikulációval egymaga játszott el egy komplett április 4-i (akkor még) Felvonulás téri díszszemlét, vagy egy fehér zsebkendőt kergetve a levegőben, végiglejtette az Ifipark színpadát, amely szimbolizálhatott akár egy hajót, amely elszállt a szélben, vagy éppen egy békegalambot.
A Hivatalos Elutasítás és a Személyes Tragédiák
A Kex és Baksa-Soós János tevékenységét a hivatalos szervek folyamatosan figyelték, zaklatták, sőt többször meg is verték Baksa-Soóst. A salgótarjáni amatőr fesztivál zsűrije nevetve adta át a Kexnek az arany diplomát, mégsem a hivatalok kegyeltjei voltak 1969-1971 között, hanem kizárólag saját törzsközönségüké. A Kex túl intellektuális volt, a Tűzkerék túl proli volt - így vagy úgy, de az elvárásokhoz igazodni képtelen, végletes egyéniségek.
A hivatalos helyeken idegenkedtek tőlük. Nem volt esélyük. A kemény diktatúra fura urai (elvtársai) mindössze egyetlen kislemezt engedélyeztek a renitens előadónak és csapatának. Már az is kész csoda, hogy az éppen letiltott Illés helyett, néhány dal erejéig, szerepet kaptak Mészáros Márta 1970-es, "Széplányok, ne sírjatok!" című filmjében. Ebben a filmben a Kex is feltűnik, olyan dalokkal, mint az "Elszállt egy hajó a szélben" és a "Család", melyek a magyar popzenében addig példátlan utat nyitottak. Nemcsak másik magyar zenekartól lett volna elképzelhetetlen két ilyen dal, de nemzetközi megfelelője sem igazán van, talán a Syd Barrett-korszakos Pink Floyd juthat eszünkbe erről a lemezről.
A folyamatos hatósági zaklatások odáig fajultak, hogy egy dzsip a nyílt utcán megkísérelte elgázolni Baksa-Soóst. Csupán a véletlenen, vagy inkább Baksa lélekjelenlétén múlott, hogy nem jártak sikerrel. Valahol valakik eldöntötték, hogy a légynek sem ártó Baksa-Soós János egy sötétben bujkáló ellenforradalmár. Bevett titkosszolgálati módszer volt az úgynevezett bomlasztás, amit értelmiségi körök ellen vetettek be. Ügynökök azt kapták feladatnak, hogy fordítsák egymás ellen a két alkotótársat, Baksa-Soós Jánost és Doleviczényi Miklóst. Erre volt kapacitás, hogy kezdő rockzenészekkel ilyen behatóan foglalkozzanak. A megfélemlítés eszköze volt az is, hogy rendőrök többször nagyon megverték Baksa-Soóst minden konkrét indok nélkül.
A hatalom végül elérte a célját: Baksa-Soós János 1971-ben az NSZK-ba disszidált. Miután Baksa-Soós János elhagyta a zenekart és az országot, a Kex - bár egy darabig, profi zenészekkel bővülve folytatták a dolgot - érdektelenné vált. Baksa 1972 óta Németországban él, olykor-olykor ő is hazalátogat, fel-fellép a 80-as évek undergroundjának közegében - egy önmagának folyamatosan író, rajzoló, néha másoknak is éneklő, gitározó, glóbusz-szinten gondolkodó, önmagát pionyírművésznek tekintő nagyvárosi indián, szociális segélyen. Saját magát Január Fejedelemnek vagy Hercegnek hívja (másoknak is osztogat címeket: Vető János például tőle kapta hercegi rangját).
A "Tiszta szívvel" és a Kex: Versek a Rock Színpadán
József Attila "Tiszta szívvel" című verse a Kex repertoárjának egyik legemblematikusabb darabja volt. A verset, amely a költő 1925. március 25-én jelent meg a Szeged című szociáldemokrata-liberális ellenzéki napilapban, a Kex 1969-ben a "Hej, tulipán tulipán" című magyar népdal dallamára énekelte el. Ez az előadás ma is hiteles és megszólító, nem véletlenül, hiszen minden arra utal, hogy József Attila verselését is ez a népzenei dallam vezette.
Dr. Kelemen Zoltán irodalomtörténész, az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének docense rámutatott, hogy József Attila versére erdélyi cigány népdalok hatottak, amelyeket a költő a szegedi egyetem hallgatójaként Herrmann Antal néprajzi gyűjtésében olvashatott 1924-25-ben. A Herrmann-hagyatékot ma az SZTE Klebelsberg Könyvtár őrzi. Kelemen Zoltán a gyűjtésben több olyan dalt talált, amelyek maradéktalanul ráilleszthetők a "Tiszta szívvel" nyelvi rétegeire. A Herrmann-gyűjtésben megtalálható egy olyan dal ("I. Dalok füzet 93. dala"), amely a "Tiszta szívvel" első sorainak „Nincsen apám, se anyám” variációjával indít. Továbbá, a gyűjtés további két dala jelzi, hogy a síron termő virág leszakítása a cigány népköltészetben is jellemző motívum, amely mindig a halállal kapcsolatos. A 94. dalban a síron kinyílt rózsa leszakítása azt jelenti, hogy a vágyódó szerelmes majd a halálban egyesül párjával, vagyis a megholt szerelmes sírján termett virágot azért szakítja le, hogy ő is mielőbb meghaljon. A hagyaték 415. daltöredéke alatti megjegyzésben viszont maga Herrmann Antal teszi világossá: „a czigányoknál általánosan elterjedt hit, hogy nem sokára meghal az, a ki sírról virágot tép”. Ez az a dal, amelyik a "Tiszta szívvel" utolsó sorait a síron tenyésző növényekkel kapcsolatos cigány halotti kultusszal köti össze. A népdalban a cigány hagyományokból napjainkban is ismert jellegzetes átokformula jelenik meg; a dal arról szól, hogy a zaklatott életű lírai alany akkor kap majd végső igazságot, ha a sírján termő növényt leszakítják rosszakarói.
Herrmann Antal egyébként az első volt, aki cigány néprajzot tanított egyetemen, és ezt romantikus történetek által övezett erdélyi gyűjtőutak előzték meg. 1886 nyarát álruhában, sátoros cigányok között töltötte. Herrmann maga is cáfolta Liszt Ferencnek azt az elméletét, miszerint a cigányzene nem magyar, hanem eredetileg indiai származású; a néprajzkutató, majd Bartók Béla is úgy gondolta, a cigányzenészek a magyar, a román vagy zsidó ünnepeken játszottak és hozták-vitték a dallamokat. Ez a kölcsönösség, melyet a cigányok a közép-európai dallamvilágban teremtettek a többségi kultúrákkal, ma is rendkívül fontos.
Kex és a kortársai: A magyar underground színtér
A Kex nem volt egyedül a magyar underground színtéren. Baronits Zsolt szaxofonos együttese, a Syrius is újdonságot hozott a magyar beatzenébe abban a korszakában (1970-1973), amikor Orszáczky Miklós volt a basszusgitáros és az énekes. A Syrius nemcsak zenéjével, de új előadásformával, koncerthangulattal, hangzásvilággal is meglepte a korábban beathez szoktatott közönséget. A félhomályos, füstös pinceklubok, a színpadon egymást váltó zenészek, a jam sessionök egy pillanatra sem lazító játéka, a nagyszerű közbeszövegelések, a közvetlen zenész-közönség kapcsolat ma már elképzelhetetlen bensőséges atmoszférát teremtett, s valóban ünneppé, különleges eseménnyé varázsolt egy-egy koncertet. Ausztráliában, ahol egy nagylemezt is készítettek 1971-ben, Baronits Zsolt (szaxofon), Orszáczky Miklós (basszus, ének), Pataki László (billentyűs hangszerek), Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola) és Veszelinov András (dob) alkotta a Syriust. Hazatértük után csatlakozott hozzájuk Tátrai Tibor, aki máig büszke rá, hogy Radics Béla gitárcipelőjéből a mester zenésztársává válhatott. A Syriusnak is megvolt a maga "Tiszta szívvel"-verziója és a maga kupléi.
Radics Béla, a gitárkirály, a kapitány, Jimi Hendrix, Eric Clapton és Jimmy Page budapesti helytartója is ebben az időben tündökölt a Tűzkerék, majd a Taurus EX-T 25-75-82 együttesek élén. Véresre tépte a száját, amikor a fogaival gitározott, megvadultak érte. Radics képtelen volt hónapoknál tovább együtt tartani zenekarait, neki két kislemez jutott (kétszer annyi, mint a Kexnek), meg egy-két nosztalgiakoncert a 70-es évek végén, a Piramis jóvoltából. Saját korlátai, a közeg korlátai, mindegy, az idő elszaladt mellette, ő pedig módszeresen halálra itta magát egy angyalföldi szoba-konyhában.
Az első underground-nemzedék nagyjai közül többen is tragikus sorsra jutottak. Ráduly Mihály New Yorkot választotta - jött hír arról, hogy lemezt csinált, arról is hogy pincér lett valami jobb helyen, ahova híres emberek járnak - elveszett a magyar zene számára. Orszáczky Miklós is emigrálni kényszerült. Radics Béla 1981-ben még élt, egy évvel később már igazi halott volt.
A Kex utóélete: Örökség és új értelmezések
Baksa-Soós János és a Kex együttes zenéje mégsem tűnt el nyomtalanul. Erről elsőként Földes László, Hobo gondoskodott; a Hobo Blues Band műsorában, lemezen, illetve önálló estjein is rendre előkerültek a Kex-átdolgozások. Hobo nem feledkezett meg arról, hogy a Kex-koncerteken Rolling Stones-dalokat énekelt vendégként, és azóta is rendszeresen játszik Kex-dalokat zenekarával. A Kex koncertjeinek szünetében lépett először színpadra Cseh Tamás is, akit Baksa-Soós biztatott arra, hogy mutassa meg dalait a közönségnek. Cseh Tamás később Jancsó Miklós 1972-es filmjének, a "Még kér a nép"-nek a végén egy háborús témájú dalt énekelt, amelyben „Szántó János odavan, Baksa János odavan” sorokkal állított emléket annak, hogy Baksa-Soós János elhagyta az országot és elvesztette őt a magyar rockzene.
Kisfaludy András, a zenekar egykori dobosa és filmrendező 1998-ban "Elszállt egy hajó a szélben" címmel dokumentumfilmet forgatott a zenekarról, ugyanakkor a fellelhető Kex-felvételeket digitálisan feljavítva is megjelentették. Az egykori zenekartagok részvételével készült el 1999-ben a "Kex 1969-1971" című album, ezeken az eredeti felvételek mellett helyet kaptak új változatok is (A hetedik, Déva, Büdös sajt, Piros madár), amelyeknek producere Babos Gyula volt, Baksa-Soós helyett pedig Somló Tamás és Hobo énekeltek. Ennek felvételei közben készült a dokumentumfilm, amit a zenekar dobosa, Kisfaludy András filmrendező készített, és az utolsó pár percben még Baksa-Soós is feltűnik benne.
2006-ban az újrakiadásokra szakosodott Moiras kiadó adott ki egy Kex-vinylt "Let’s Cake" címmel, amin az eredeti dalok mellett koncertfelvételek szerepelnek. Az utóbbi évtizedben talán a korábbinál is nagyobb reneszánszát éli a Kex: dalait feldolgozta többek között a 30Y, Szeder, és a Pegazusok Nem Léteznek. „A Baksa-Soós örökéletű figura, a teljes zenetörténet bele volt kódolva: felforgató gesztusai a punk, dalszövegei az underground, a zenéje beat és rock. Egyszerre csinált színházat, popzenét, képzőművészetet és irodalmat.” A The Qualitons a legendás seattle-i KEXP stúdiójában játszotta el "Zöld-sárga"-feldolgozását 2019-ben, majd az év végén megjelent egy albumuk is "Kexek" címmel, amivel a zenekar munkássága előtt tiszlegtek.
„Baksa-Soós személyiségében külön tetszett az, hogy csak egy játéknak vette az egészet. Ez a fajta könnyedség és szabadság félelmetes lehetett abban a korban, ahogyan most is lehet az. Baksa-Soós művészetébe beleláttak nagyon sok mindent, de igazából ő csak egy szabad ember volt egy olyan rendszerben, ahol ez a szabadság félelmetes volt. És ez a fajta ellenállás, amivel a legnehezebb bármit is kezdeni.”
Baksa-Soós János hirtelen feltűnt a magyar rockzenében, másfél évig volt jelen, aztán ugyanolyan hirtelen el is tűnt, mégis nagyon sok emberre volt hatással. Mint valami varázsló, de legalábbis sámán, vagy ahogy ő mondja „lelkész", aki a lelkekkel foglalkozik. A Kex együttesnek összesen tizenhat száma született, működésüket ellehetetlenítette a hatalom. Mégis a mai napig emlegetik, mint egyedi jelenséget. Baksa-Soós János mint gyerekkori, vicces tevékenységet emlegeti rockzenei múltját, mindig is határozottan nemet mondott a Kex esetleges hosszabb-rövidebb időre való feltámasztására.
Baksa-Soós János képzőművészeti tevékenysége és halála
Ha Magyarországon éli le életét, talán soha nem kerül napvilágra, hogy Baksa-Soós János, a sziporkázó tehetség a képzőművészetben is maradandót alkot. Essenben grafikát tanult, majd Düsseldorfban festészettel, kerámiaszobrászattal folytatta a pályát. Baksa-Soós János disszidálása után először Essenben, később a düsseldorfi művészeti akadémián tanult, mesterei Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim voltak. Az új élethez új név is dukált: Január herceggé (Prince January, Január Herceg Tova ICY) keresztelte át magát. 1996 tavaszán, a budapesti Dorottya Galériában Január Herceg Tova néven állította ki képeit és kisplasztikáit, saját szavai szerint "27 év megállás nélküli, napi 17 óra alkotás" termékeit.
Baksa-Soós Jánost hosszú betegség után, szeptember 25-én, Németországban, hetvenhárom esztendősen érte a halál. Nekünk, rajongóknak már csak a bohókás, vékony, keresztcsíkos-trapéznadrágos, hosszú, szőke hajú, bajuszos srác marad. Szeptember végén, 73 éves korában elhunyt Baksa-Soós János, a Kex zenekar frontembere.
A Kex tagjainak további sorsa
Doleviczényi Miklós billentyűs hangszereken, fuvolán és gitáron is játszott, a zeneszerzésből is kivette a részét. Rokonai éltek Franciaországban, beszélte is a nyelvet, az ő vasfüggönyön túli tájékozottsága is fontos volt a Kex szempontjából. Később zongorarestaurátor lett Németországban. Imre Attila basszusgitáros vendéglátóhelyeken zenélve szerzett gyakorlatot, később építészmérnök lett. A pálpusztai iránti rajongását örökítette meg a "Büdös sajt" című dalban, de ebből is ironikus, szürreális számot tudott csinálni a Kex alkotói teamje. Imre Attila és Bianki Iván már nincs közöttünk.
Kisfaludy András akkoriban éppen festő szakra járt a Képzőművészeti Főiskolára. Amikor sikeres lett a Kex, hogy dobos maradhasson, viharos gyorsasággal zárkózott fel hangszeres tudásban a többiekhez. Kisfaludy később rajzfilmesként dolgozott, majd dokumentumfilmeket rendezett. A magyar kultúra és történelem számos kiemelkedő személyiségéről készített filmet. Többször foglalkozott rockzenei témával, filmet forgatott például Radics Béláról, 1998-ban pedig a Kexről, "Elszállt egy hajó a szélben" címmel. Kisfaludy még egy darabig dobolt, a jó nevű M7 tagja lett, majd dokumentumfilm-készítésre adta a fejét, amelynek gyümölcse több tucat értékesnél értékesebb dokumentumfilm lett. Ennek egyike lett az "Elhallgatott zenekarok" című film, amelyben szerepet kapott a Kex története is, sőt a MOM Kultúrházban még egy nagy sikerű koncertet is szerveztek, amelyen az ő dalaik is felcsendültek több más együttesé mellett.
Bianki Iván nemcsak gitározott, de csellón is játszott, viszonylag hamar elhagyta a Kexet, és szimfonikus zenekarban lett csellista. Helyére a még nagyon fiatal Babos Gyula került, akiről akkor még nem lehetett tudni, hogy majd a Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének professzora lesz belőle. Amikor Babos Gyulának be kellett vonulnia katonának, Závodi János került a helyére, belőle pedig később a Piramis és több más együttes gitárosa lett. Amikor szaxofonnal akarták színesíteni a hangzást a Kexben, akkor egy zenebohócot ajánlottak nekik: Somló Tamás később az LGT-vel ért el sikereket.
A Kex emlékét a Kex Remake együttes is ápolja, és előfordult, hogy Doleviczényi Miklós, Somló Tamás és Závodi János is fellépett velük. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Baksa-Soós János nélkül ez a zenekar már egyáltalán nem az, mint amit alig néhány esztendőre a korabeli közönség megszokhatott.