A kommunikáció és a nyelvtudás kulcsfontosságú elemei mind a személyes kapcsolatoknak, mind az üzleti életnek. Egy utazási iroda számára, amely sport- és természetbarát túrákat szervez belföldön és külföldön egyaránt, különösen fontos a nyelvtudás és a baráti, családias légkör megteremtése.
A Helian NaTour Utazási Iroda Filozófiája
A Helian NaTour Utazási Iroda családi vállalkozásként működik, egy sport- és természetszerető házaspár lelkes munkájával, akik mellesleg három eleven kisgyermek szülei. Mivel adott a családias légkör, ezért az emberi-üzleti kapcsolataik is ezen értékrendek szerint épülnek fel - sok utassal és partnerrel baráti a viszonyuk. Kis irodaként fontos számukra az emberi lépték és a minőség, arra törekszenek, hogy magas színvonalú utazásokat szervezzenek, különleges helyi értékeket is felkutatva. Programjaikat sok esetben együtt találják ki és személyesen járják be, saját tapasztalatok és élmények alapján alakul ki a teljes kínálatuk. Céljuk, hogy ezt a csodálatos bolygót környezetkímélőbb módon: gyalog, kerékpárral vagy éppen kajakkal megismertessék.
Dóra, a feleség, eredetileg műszaki végzettségű, aki szereti a szakmáját, de talán az utazást még ennél is jobban szereti. Ő irányítja az iroda adminisztrációját, kezeli a számlákat, és tartja a kapcsolatot az ügyfelekkel. Emellett tudatos környezetvédő, ezt a szemléletet igyekszik az iroda működésébe is átvinni. Gábor, a családfő, idegenforgalmi végzettséggel és széleskörű nyelvismerettel gondolta úgy, hogy a világjárás során szerzett tapasztalatait itt fogja kamatoztatni. Kedvenc időtöltése az új utak kitalálása, megtervezése és a térképek böngészése. Gyakran találkozhatunk vele túrákon, de az új útvonal bejárása és a fotózás is az ő feladata. Az utazási iroda fő profilja a kerékpár-, gyalog-, vízitúrák és egzotikus kalandtúrák szervezése Magyarországon és külföldön. Nem szerveznek nagy csoportos utakat, inkább a minőségre és a biztonságra szavaznak. Válasszuk őket, ha egy vidám, családias légkörű utazásra vágyunk, szeretjük a sportos kalandokat és megismerkednénk hasonló gondolkodású emberekkel!
Német Kifejezések a Mindennapokban
A német nyelv megértése és használata rendkívül hasznos lehet, különösen, ha utazási irodával dolgozunk, vagy egyszerűen csak barátokkal kommunikálunk. Ismerkedjünk meg néhány hasznos német kifejezéssel!
"Moin" - Egy Laza Üdvözlés
A „Moin” kifejezés „szia”-t jelent, és eredetileg Németország északi részéről származik, de az ország egyéb területein is használják. Ez a laza köszönés a nap bármely szakában alkalmazható. Reagálhatunk rá „Moin”-nal, illetve „Moin Moin”-nal is. Németország déli részein és Ausztriában inkább a „Servus”-t hallani.
"Mahlzeit!" - Több Mint Egy Étkezés
A „Mahlzeit!” szó eredetileg „étkezést” jelent, de üdvözlésként is használják német nyelvterületen. Gyakran találkozhatunk vele „Jó étvágyat!” értelemben is, főleg, ha ebédidőben betoppanunk egy munkahelyi közeg menzájára. Kedvesen mosolyogva mi is „Mahlzeit”-et mondhatunk, vagy simán „Danke, gleichfalls!” (Köszönöm, viszont!) szerkezettel is tovalibbenhetünk.
"Bescheuert" - Bolond, Őrült
A „Bescheuert” szó „bolond”, „őrült”-et jelent, és használhatjuk személyre vagy egy szituációra is. Ha egy barátunk hülyeségeket beszél, mondhatjuk neki: ”Bist du bescheuert?” („Meg vagy huzatva?/Bolond vagy?”) Ha pedig kiderül, hogy a kedvenc színészünk nem minket hívott randira, nyugodtan felsóhajthatunk idegesen: „Das ist doch bescheuert!” („Ez szívás” értelemben.)
"Geil" - Fantasztikus, Csúcs
A „Geil” (supergeil) sok jelentéssel bír, de nagyon gyakran akkor halljuk, amikor valamit nagyon dicsérnek, valami/valaki fantasztikus. A fiatalok sokszor így használják: “Geilo”. Például: „Diese Musik ist geil.” („Ez a zene csúcs.”)
"Alter" - Haver
Az „Alter” szót haverok egymásra gyakran használják, főleg, ha a másik figyelmét magukra akarják vonni: „Hey, Alter!” „Hé, haver!”. Az eredeti verzió az „Alter”, de hallhatjuk ezt néha „Alta” vagy „Alda” ként használni is.
Újhartyáni Hagyományok és Életutak
A nyelvtudás és a kultúrák közötti hídépítés mellett az utazás során gyakran találkozunk a helyi hagyományokkal és az emberek személyes történeteivel. Újhartyán, egy sváb gyökerekkel rendelkező magyar település, gazdag múlttal és érdekes életutakkal rendelkezik.
A Készítős Lagzi Újhartyánban
A kilencvenes években Újhartyánban a hagyomány a készítős lagzi volt. Ez azt jelenti, hogy az ételt egy fogadott szakácsnő irányításával készítették. A lagzit a hét első három napja közül tartották valamelyik napon, jellemzően a Kultúrházban. Mostanában többször tartanak lakodalmakat vendéglőkben, ahol az ellátja élelemmel a vendégeket.
A készítés hetének hétfőjétől megkezdődik a munka. Negyven-hatvan fő is lehet a készítésnél, három-négy napon keresztül. Hurkát, kolbászt, tojást, vajat készítenek, ami végül is az alapja a szombati evészetnek. A szakácsnő irányításával az asszonyok otthon főznek. Csomagot kapnak mások is, mint például a házasulandók keresztszülei, a gyógyszerész, a kántor.
Az Esküvő Napja és a Menyecsketánc
Az esküvő napján déli tizenkettő óra körül megjelennek a vőfélyek, lovon vagy hintón ülve, piros szalaggal a kalapjukon, kezükben egy üveg borral. Ez jelzés a falu felé, hogy ma valahol lagzi van, és hogy megkezdődött. A násznépet otthon fogadják, a pincérek pedig pálinkával kínálják őket. Ezután következik az ebéd. Általában vagy inkább mindig májgombóc leves, pörkölt és sült hús a déli menü.
A délután folyamán megtörténik az esküvői ceremónia. A násznép felkerekedik, és zenekari kísérettel elmegy a vőlegényes házhoz. A menyasszonyvezető kikéri a vőlegényt, búcsúztatót mond. Innen a menyasszonyos házhoz vonulnak, majd a házasságkötő terembe és a templomba. A templomi esküvő után visszavonul a nép a lagzi színhelyére. Sokan már útközben kiállnak a lagzis menetből, és haza indulnak. Akik maradnak, bemennek a lagziba, ahol a szakácsnő várja az ajtóban, vízzel.
A vacsora általában este 7 óra körül kezdődik. Rántott sertésszelet, rántott csirkehúsok krumplival, és torta szerepel a menüben. Kávékínálással fejeződik be a vacsora ceremóniája. Amíg a vendégsereg a vacsoraidőt tölti, a szakácsnő körbe tányérozza a vendégeket. A vacsora után következik a zenekar. A vendégek általában felnőtt személyenként 100 Ft-tal támogatják, ami össze is gyűlik a szakácsnő heti munkadíjára.
Éjjel 2-3 óra között - aztán még az éjjeli vacsora előtt - menyecsketánc van. A menyasszony általában piros menyecskeruhát ölt, ami olyan magyaros jellegű, és pártát is köt a hajába. Régebben sváb pár jelmezt is hoztak, és az volt a menyecske ruha.
A menyecsketánc a következőképpen zajlik. Az ifjú pár beáll a terem közepére. A vendégek körbe táncolják, körbe marsolják őket. A férfiak a menyasszonyt közben, megpróbálnak a fenekére ütni seprűvel. A menyasszony a seprűt úgy fogja, mintha lovagolna rajta, játékosan, tréfásan. Még több féle játék fokozza a hangulatot.
Egyik ilyen játék során behoznak egy fűrészbakot és egy akácfát. A zenekar elkezdi játszani egy szvinges nótát, az ifjú pár pedig ütemre elkezdi a fát fűrészelni. Mivel nehéz fűrészelni, szódavízzel locsolják a fát és a fűrészt. Ez is a céljuk. Sokszor 10-15 percig is eltart ez a játék.
Egy másik játékban a vőlegény a menyasszony szoknyája alá bújik. A kezével fogja a menyasszony derekát, majd elindul. A menyasszony ruhája a kezén pedig le. Közben a zenekarnak van egy nótája, mégpedig a „Haragszom a töködre…” kezdetű. A nótára a vőlegény kézzel babrál a menyasszony lágyéka, erogén zónája körül. Ezt a játékot a táncterem közepén játsszák, miközben a zenekar a „Haragszom a töködre…” nótát játssza.
Az ifjú pár barátai, fiúk-lányok ajándékot hoznak be. Ez az ajándék egy papírdobozból áll. Ezt a papírdobozt egy kötélen lógatják a táncterem közepén. A menyasszony és a vőlegény táncolnak, és közben figyelnek. Nekik ki kell bontani az ajándékot. Ezek a dobozok rengeteg újságpapírba vannak becsomagolva. Az ajándék néha gúnyos is, például valamilyen férfi vagy női fehérnemű.
Éjszaka, mikor a menyecsketánc megtörtént, kb. éjjel 2-3 óra között az asztalokat, padokat vagy székeket elteszik, mert kezdődik az „éjszakai vacsora”. Az éjszakai vacsora menüje legtöbbször vadas, pacal, virsli, gyümölcsbefőtt. Mindez minden asztalra kerül, és ahogy fogyni kezd, úgy pótolják. Akik szeretik a pacalt, ők azzal kezdik a vacsorát.
A vacsora után a zenei kíséret tovább tart, általában hajnal 2 óráig. Közben a menyasszonyt és a vőlegényt, valamint a közeli rokonságot forgatják. Néha a vendégek ételhordót is hoznak, olyankor ezt a készítős asszonyok megpakolják nekik. Különböző táncok, mint például a polkákat is eljárják. Lassan növekszik a nóták sebessége, cigánynóták, gyorspolkák is szerepelnek a táncokhoz.
A lagzi vége felé, a hajnali órákban a násznép várhatóan haza fogja kísérni az ifjú párt. A vőfély engedélyt kér a menyasszonyi kísérőktől, akik nem adják könnyen. Lassanként azért közös mezőre jutnak, és elindul a menet. A zenekar egy indulóba kezd. A menet általában oda megy, ahol a fiatalok lakni fognak, de nem mindig így van. A kísérők száma olyan 40-50 fő körül mozog. Lassan haladnak csak előre. A zenekart külön megfizetik. Ez egy nagyon vidám társaság. A férfiak zöme megéhezik és megszomjazik is, ezért jó megérkezésnél harapni valamit. A vendégek vihetnek magukkal ételt és italt az asztalokról a lagzi teremből.
Mislivecz Pál Története - Újhartyántól Kanadáig
Mislivecz Pál, aki Kanadában él, egyike azoknak az újhartyáni embereknek, akiknek az életútja tükrözi a 20. század magyar történelmét. Pál bácsi története egy lenyűgöző utazás Újhartyántól Torontóig, tele kihívásokkal és kalandokkal.
Gyerekkor Újhartyánban és Pozsonyban
Pál bácsi Pozsonyban is lakott, ott járt iskolába. Apja munkát kapott - házakat épített - és eljöttek Újhartyánba egy rokon családhoz, a Wachsmannékhoz. Akkor 11 éves volt, és itt is járt iskolába. Meg akarta tanulni a nyelvet, de csak németül beszéltek. Az iskola után elment a gyárba inasnak, de kereskedőnek tanult ki, ami nem volt jól fizető szakma. Visszajött apjához dolgozni, és együtt házakat építettek, többek között a papnak is.
Amikor arról kérdezték, beszéltek-e németül Újhartyánban, Pál bácsi azt mondta, hogyne, sokan, az öregek még németül beszéltek. Amíg el nem jöttek otthonról, ők is németül beszéltek, így megértette a hartyáni svábokat. Torontóban, ha találkozik velük, ma is így beszélnek.
Gyerekkori barátai között volt Pali, Kleineisel Józsi. Ezek voltak a régi barátai, szép idők voltak. Testvérei már nem kötődnek annyira Hartyánhoz, mint ő, nincs több hartyáni emlékük. Nővére tanította úszni és korcsolyázni a Hümpfner Janit.
Katonaság és Háborús Évek
Pál bácsi élete tele volt katonasággal és háborús élményekkel. Dolgozott a katonaságnál is, épített. Egyszer elment oda, de nem tetszett, ahogy beszéltek. Magyar katona volt, de az SS-be be vitték volna, mert németül beszélt, és mindenkit bevittek. Berlinbe vizsgálatra ment, de nem írta alá az önkéntes jelentkezési lapot az SS-be, mondván: engem úgysem kaptok el!
A háború után megismerte a mostani feleségét, megnősült. Később behívót kapott a tengerészekhez. Felesége azt mondta: te örülsz, hogy behívót kaptál? Akkor többet haza nem jövök. Dániából átment apósához Berlinbe, ahol tehenek és üszők voltak. Anyósa megkérdezte: mit akarok én itt? Mondta: a feleségemet keresem. Mindenki éhezett, betegségek, tífusz volt. Az oroszok az összes tehenet elvitték. Pál bácsi építkezésen kezdett dolgozni.
Kanada - Egy Új Élet Kezdete
Közben Pál bácsi beadványt nyújtott be, hogy kimennének lakni Kanadába. Egy kiállításon dolgoztak osztrákokkal és magyarokkal, és ők is onnan Kanadába mentek. Ez volt 1952-ben. A felesége mindig ráhagyta, hogy mit csinál. Jó hirdetést talált az újságban, és már ment is. Torontóban nagy kikötőt építettek, oda ment. A menedzser megkérdezte, tud-e angolul. Mondta: nem. Franciául? Nem. És németül? - kérdezte. Ja, mondta, az mehet. „Én is német vagyok” - válaszolta a menedzser. Hamarosan munkához látott. Rengeteg munka volt. Nővére a dunai sváboknál szerzett lakást Torontóban. Nagyon rendes családnál lakott. Később visszament Németországba a családjáért.
Pál bácsi visszaemlékezett arra, hogy sokan voltak, akik nem tudtak rendesen dolgozni, csak csoportokban álltak és beszélgettek. Akkor azt mondta a főnöküknek: gondoljátok, hogy elkészítitek időre a munkát ilyen emberekkel? A főnökük válaszolta: ez nem a mi gondunk, az állam fizeti.
Pál bácsi tizennégy évig lakott Újhartyánban, bálokba jártak, szórakoztak, udvarolt. Most is jól érzi magát. Sajnos már nem sok öreg barátja él, de Jani barátja mindig szívesen fogadja unokáival.
Közmondások és Szólások - A Nyelv Kincsei
A nyelvek gazdagságát és mélységét a közmondások és szólások is tükrözik. A „750 magyar közmondás és szólás = 750 Ungarische Sprichwörter und Redewendungen” című kötetből idézünk, amely Paczolay Gyula szerkesztésében, Csukás Ágnes fordításában jelent meg Veszprémben, 1991-ben.
Mint a szerzők írják, a gyűjtemény csak egy kis csokor a magyar közmondások és szólások gazdag virágoskertjéből. Elsősorban a legismertebbeket tartalmazza, köztük újakat is, de - (rég) jelzéssel - találunk benne jó néhányat a már feledésbe merültekből is. „A közmondás nem hazudik” - tartja a hagyomány, s könnyen meggyőződhetünk róla, hogy nagy többségük - adott feltételek mellett - valóban „igaz szólás”.
Művészet és Filozófia Váli Dezső Szemével
Váli Dezső, az egyik legjelentősebb kortárs magyar festőművész, gondolatai a művészetről és az életről egyaránt elgondolkodtatóak. Érzékenyen reagál a világ eseményeire, és művészetén keresztül fejezi ki gondolatait.
Katolicizmus és Liberalizmus, Művek Megsemmisítése
Váli Dezső szerint katolikus költészet sem létezik. Vannak jó művek és kevésbé jók. Pilinszky szerint a szakrális művészet egyszerűen szóismétlés. Minden jó mű fölfelé mutat.
Váli Dezső a képek megsemmisítéséről is beszélt. A művészet fogyasztásának elemi gesztusa, hogy az ember azt olvassa, amire neki van szüksége, nem pedig azt, amit az európai kultúra nagyságai pecséttel hitelesítettek. Tehát nem az a kérdés, hogy Petőfi vagy Lator László jobban csinálta, mert Petőfi és Lator László mást csinált.
Egy történet szerint egy gyűjtő öt temetős képet rendelt Váli Dezsőtől, darabját 700.000 forintért. A művész eleinte nem akart több temetőt festeni, de végül mégis belement. Egy másik esetben egy vevő azt mondta, akkor veszi meg a Galériától a képet, ha átfesteti szomorúra. Váli Dezsőnek ehhez kedve volt, nem volt erős munka.
Klee és Rothko - Művészeti Elmélkedések
Váli Dezső gondolatai gyakran Paul Klee és Mark Rothko művészetével is foglalkoznak. Klee misztikus mélységei…, áhítattal közelített felé az első évtizedekben. És az ő részéről ez nyilvánvalóan hiteles. De Váli Dezső úgy érzi, ehhez semmi köze, hogy melyik kályhától kezdi a táncot. A képeit nézve rafinált faktúrát és színegyensúlyi játékokat lát sok helyen. Fájdalmas tévedés. Rothkót transzcendensebbnek látja (vagyis/tehát egyszerűen jobbnak).
A művész egy érdekes felfedezésről is beszámolt. Beütötte a „Todesengel” (Klee) szót németül a Google-be. Több nagyon gyenge kép jött fel, és egy jó (látta az eredetit). Kinyitotta, és a forrása a Klee-oldalon: deske.hu / KÉPTÁR volt. Egyáltalán, a Klee állandóan a fejében járt.
Váli Dezső a „Lachende Gotik Klee” (Klee Nevető gótika) képet is szereti, de se nála honlapon nem volt soha, se a neten nem kereste. A szót nem írta le, németül se, eddig. Most beírta a fejlécbe: Lachende Gotik Klee, és a följövő kb. 300 kép között az ő honlapjáról 32 kép; az 1973-as katonakönyve, a műhelyszobája, képei, könyvborítója, légifelvétele. Ki érti ezt? Másnak is ugyanezek jönnének fel? Vagy tudnak róla, és belőle kezdenek elsősorban keresni? Sőt! Ha a Klee szót elhagyta, akkor is.
Egy Volt Francia Idegenlégiós Elképesztő Vallomása
A művészet és a filozófia mellett az élet valósága néha sokkoló és megrázó történeteket tartogat. Egy volt francia idegenlégiós vallomása bepillantást enged egy olyan világba, ahol az emberi életnek más az értéke.
Kiképzés és Bevetések
A műtőasztalon, egy órás fekvés után a kórházi szobában a mellette fekvő műtött sorstárs, egy volt francia idegenlégiós elmesélte, hogy vágta el gondolkodás nélkül egy 14 éves néger kislány torkát. Másik kezével annak kezét fogva le, aki ujját a géppisztoly ravaszán tartva állt őrséget a német turistaházaspárt fogvatartó kunyhó előtt. Túszszabadításra specializálódott francia idegenlégiós volt négy és fél évig. Akkor leszerelték, mert kocsmában egy nővita kapcsán hasba szúrt a bajtársát. Főleg Dél-Afrikában szolgált, de szabadított Ecuadorban is, Indiában.
A helyszín közelében dobták le őket, volt, hogy a két kilométert a dzsungelen keresztül három nap alatt tudták megtenni. Tökéletes érzéketlenségre, kíméletlenségre dresszírozták, addig alázták meg őket napról napra, míg végül mindenkit gyűlöltek. Bajtársiasság nem volt köztük. Sebesültjeiket hátrahagyták, volt akit csak kígyó mart meg. Menekülésükben aknákat telepítettek maguk mögé, damilszál két bokor között, azt nem lehetett észrevenni. Egyik akciójukban egy néger bajtársuk tűzparancs előtt lőni kezdett erősen bedrogozott állapotban, emiatt tűzharc keletkezett, csak négyen maradtak életben, de az senkit nem érdekelt, ott nem számított. A harmincfős egységében hatan voltak magyarok. A drogozást egyébként nem ellenőrizték. Legtöbbször a hangtompítós eszközöket sem lehetett használni, ilyenkor nyíllal, csúzlival és késsel öltek. A csúzlin irányzék volt, skálával, golyóscsapágy golyót tettek bele. Például egy fa tetején lévő megfigyelőt csak evvel lehetett leszedni. Akciókra szállításuk közben az egyébként is borotvaéles késeiket, machetéjüket köszörülték.
Egyszer egy mesterlövész likvidálását bízták rá, ő három napig feküdt mozdulatlanul, maga alá vizelt, míg az egyszer kidugta a fedezék mögül a homlokát. Volt, hogy több órát lógott húsz méter magasan egy fa tetején, ejtőernyősen, míg ki tudta magát szabadítani. Először másfél éves rettenetesen kemény kiképzés, azzal, hogyha belehal, rendben van, hiszen akkor akcióban is meghalna. Minden otthoni idejükben gyakorlatoztatták őket. Nevük nem volt, csak számuk, a temetőjükben is csak szám a fejfán. Zsoldosok voltak, rengeteget kerestek, el se tudták költeni, csak italra, drogra és nőre.
Szökés és Újrakezdés
A volt idegenlégiós azt is elmesélte, hogy a 68-as cseh bevonulásra katonaként kivitték, ott megszökött egy szlovák ismerősével, civil ruhában, éjszakánként lopott biciklivel, meg gyalogoltak. A háborús feszültség miatt másutt nem volt komoly figyelem a határon, egy tehervonatban szöktek át nyugatra. Utána Pesten daruszerelő lett, egyszer, hogy a többiek hamar folytatni tudják a munkát, ami szigorúan tilos volt, harminc méter magasan kimászott a darukar végébe, és megjavította a reflektort.
Menetszerelésük 70 kiló volt. Ha ejtőernyővel dobták le őket, akkor is. Nagy része töltény. Ő az előírtnál többet vitt, ezt lehetett. Három napi élelem. Volt, hogy két hétig a dzsungelben rejtőztek. Akkor kígyó és majomhús, nyersen, amit nyílpuskával elértek, tüzet gyújtani nem lehetett. Lefóliázott lószar is volt náluk, egyszer az mentette meg. Akcióban fűruhában álcázva feküdt, és két néger katona jött vele szemben, harcra idomított kutyákkal. A kettőt hatástalanítani tudta volna, de mi a van a kutyákkal.
Sok nemzetiség, egymás nyelvét nem tudták. De aki százötven együtt, egymásról azért tudták ki miért itt, hányszoros gyilkos. Hogy ne keltsenek senkiben feltűnést, mindig az adott ország egyenruhájában és az ottaniak fegyverzetével utaztak. Ezért minden ország fegyverét megtanulták kezelni. Saját állandójuk csak a hangtompítós pisztoly, a kés és a machete. Annak cseresznyefa nyelébe az ujjak helye belemarva. Fabábukon tanították az ütés - vágástípusokat, a bábukon találatjelző.
Minden jármű, légijármű kezelését tudták, elő is fordult, hogy kilőtték a pilótájukat. Gallérjukban méregfiola, gyógykészletükben méreginjekció, de az ölésre szánva, ellenség nyakába. Nem tudja, hány embert ölt meg, sokat. Őt az első félév után választották ki, több százból. Testsúly és magassági határok, szemüveges nem lehet, megfelelő fizikum és képességek. Evvel együtt is nem számított, közülük ki hal meg, csáklyával elhúzták, otthagyták.
Nevetett, hogy ezek a magyar TEK-esek semmit nem tudnak hozzájuk képest. Az oroszok, azok igen. Ott a téli kiképzés is. Hét év a szolgálati idő, de van, aki bennmarad. Például aki gestapós volt, tudja, nem mehet innét sehova. De aki hét év után leszerel is, nemigen normális ember már.
Erdély és a Trianoni Tragédia
A történelem során a nemzeti identitás és a területi integritás kérdései mindig is égetőek voltak. Az Erdélyre vonatkozó román irredentista propaganda, mely Magyarország egységének megbontására törekedett, tervszerűen, szívósan és nagy körültekintéssel működött.
A „román földet” ábrázoló térkép kötelező taneszköze volt a romániai városi és falusi népiskoláknak. E földnek nyugati és északnyugati határát a Tisza és folytatólag a Latorca alkotta volna, így a magyar Szegednek egyik része már oláh földre esett volna. Debrecen teljesen benne volt. Makó, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, a Nagykunság, a Hajdúság, Szabolcs, Bereg, Máramaros, az egész Erdély. Délnek Temes, Torontál, Krassó-Szörény mind csupa merő oláh föld! Így oktatták az ifjú oláh nemzedéket több mint egy évtizede! Evvel együtt járt az, hogy az ifjú nemzedéket a magasabb fokon francia és olasz főiskolákban neveltették.