Az utóbbi években a diótermesztésben egyre nagyobb figyelmet kapnak az új dióhibridek, ami annak köszönhető, hogy ezek a fajták kiválóan alkalmazkodnak az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyokhoz, ellenállóbbak a betegségekkel szemben, valamint jobb terméshozammal és minőséggel rendelkeznek, mint a hagyományos fajták.
Az új dióhibridek jelentősége és előnyei
A diótermesztés során az egyik legnagyobb kihívást a különféle kártevők és betegségek, például a dióburok-fúrólégy és a különböző gombás fertőzések jelentik. A hibridek nemesítése során elsődleges cél volt a természetes ellenálló képesség növelése ezekkel a kártevőkkel és betegségekkel szemben, így jelentősen csökkenthető a növényvédőszer-felhasználás, ami környezetbarátabb termesztést tesz lehetővé.
Az új hibrid diók gyorsabb fejlődésűek, a hagyományos fajtákhoz képest korábban fordulnak termőre, és rendszerint bőtermőek. A diószemek héja vékonyabb, így könnyebb tisztítani és feldolgozni őket, ami a kereskedelmi célú termesztésben hatalmas előny. Emellett a beltartalmi értékek - például az olajtartalom és a fehérje mennyisége - is javultak, a dióbél íze pedig édesebb, aromásabb. Általában jól viselik az aszályos időszakokat és a hőstresszt, ami az éghajlatváltozás miatt egyre fontosabb szempont. Egyes fajták a késői fagyokat is jobban tűrik, így kevésbé károsodnak tavasszal a rügyek és virágok. A hazai és nemzetközi piacokon egyaránt nagy a kereslet a minőségi dió iránt, különösen azok iránt, amelyek méretükkel és beltartalmukkal kiemelkednek a tömegből.
Az óriás termésű diófajták előnyei
Az óriás termésű diófajták választása számos előnnyel jár, amelyek mind gazdasági, mind pedig termesztési szempontból vonzóvá teszik őket. Az első és legnyilvánvalóbb előny a termés mérete. A nagyobb diószemek nemcsak mutatósabbak, hanem a héj feltörése után is imponálóan nagy, egészséges dióbéllel ajándékoznak meg minket. A méret mellett a magasabb beltartalmi érték is kiemelkedő szempont. Az óriás diók gyakran vastagabb béllel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy kevesebb héj és több értékes mag található bennük. Ez növeli a kinyerhető dióbél mennyiségét, csökkenti a hulladékot, és végső soron növeli a termelés jövedelmezőségét.
Sok modern, óriás termésű diófajta a méret mellett más kedvező tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezek közé tartozik a korai termőre fordulás, ami azt jelenti, hogy az ültetést követő néhány évben már számíthatunk jelentős termésre. Ez gyorsabb megtérülést biztosít a befektetett tőkének és munkának. Emellett számos fajta kiemelkedő betegség- és kártevő-ellenállással is bír, ami csökkenti a növényvédelmi kezelések szükségességét és a terméskiesés kockázatát. A piaci kereslet is egyértelműen az óriás diók felé mutat. A prémium minőségű, nagyméretű dióbél iránt folyamatosan növekszik az igény, mind a háztartások, mind pedig az élelmiszeripar részéről. Ez stabil felvevőpiacot és jobb árakat biztosíthat a termelőknek.
„A diófajta kiválasztásakor a termés mérete és minősége mellett a fajta ellenállóképességét és terméshozamát is figyelembe kell venni. Az óriás termésű diófajták nem csupán arról ismerhetők fel, hogy szemeik átlag feletti méretűek. Ezen fajták kiválasztásakor a nemesítők számos más szempontot is figyelembe vettek, amelyek hozzájárulnak a sikeres és jövedelmező termesztéshez.”
A héj vastagsága és záródása rendkívül fontos. Az ideális óriás dió héja viszonylag vékony, de erős és jól záródó, ami megvédi a diót a kártevőktől és a mechanikai sérülésektől. Ugyanakkor könnyen feltörhetőnek kell lennie, hogy a dióbél sértetlenül kinyerhető legyen. A dióbél minősége az egyik legkritikusabb paraméter. Az óriás diófajták esetében a bél általában világos színű, telt, ropogós textúrájú és kellemes, enyhén édes ízű. A bél aránya (azaz a dióbél súlya a teljes dió súlyához viszonyítva) kiemelkedően magas, gyakran elérheti az 50-60%-ot, vagy akár többet is.
A termékenység az óriás diófajták másik erőssége. Ezek a fajták általában bőtermőek, és sok esetben már fiatalon, az ültetést követő 3-5 évben megkezdik a jelentős terméshozamot. A kifejlett fákról stabilan magas hozam várható, ami hektáronként akár több tonnát is jelenthet, természetesen megfelelő agrotechnika és gondozás mellett. Összességében az óriás termésű diófajták kiváló kombinációját kínálják a méretnek, a minőségnek és a termékenységnek, ami ideális választássá teszi őket mind a kereskedelmi ültetvények, mind a házi kertek számára.
A Tulare dió részletes bemutatása
A Tulare dió (más néven Tulara) 1966-ban lett kiválasztva a Kaliforniai Egyetemen, Eugene Serr és Harold Forde professzorok irányítása alatt, kiváló dióminősége miatt. A Tulare diófát emellett kiválóan alkalmasnak tartják sűrű ültetvényekhez, mint például sövények telepítése.
Tulare fa jellemzői
A Tulare diófa közepes növekedésű, viszonylag kis diófa, amely kissé magasabb, mint széles. Mérsékelten erőteljesen nő, és egyenes törzset nevel. Ez a növekedési forma eredményez, így alkalmas élősövények telepítési rendszeréhez vagy más sűrű ültetési rendszerekhez. A kéreg világosszürke. Az új hajtások zöld kéreggel rendelkeznek, amely barna színűvé válik, ahogy a szezon előrehalad. A Tulare gömb alakú fa koronát képez, levelei nagyok, sötétzöldek, fényesek, 7-9 levélkével.
Virágzás és termékenyülés
A Tulare diófa későn virágzik, ami hatalmas előny a késői fagyos területeken, de mégis középidőszakban érik (átlagosan 12 nappal a Payne után, de korábban, mint a Franquette). Érési ideje megegyezik a Hartley fajtával. A Tulare protandrén fajta (a hím virágok kissé a nőstények előtt érnek). Ez az új diófajta jellemzője a jó virágzási átfedés. A hím virágok virágzási időszaka egybeesik a nőstény virágzási időszak 80%-át fedi le. Ez a diófa önbeporzó, de más diófák közelsége növeli a termést.
Termés és dióbél jellemzői
A Tulare diófa egy nagyon magas hozamú fajta, amely különösen korán hoz termést. Rendszeres, magas és biztonságos hozamot ad (de nem olyan magasat, mint a Chandler). A gyümölcshozatal már a 2-3. évben megkezdődik. A Tulare magas hozambiztonsága a oldalágakon történő gyümölcshozatalnak köszönhető. Az oldalsó ágakon a termékenyülés aránya 72%. Egy hektárról akár 5-6 tonna száraz diót termelhet.
A Tulare dió óriási, kiváló minőségű diókat hoz, amelyeknek kitűnő dióaroma és íze van. A diók szinte kerekek (36 × 40 mm), és enyhén laposak a szár végén. Közepes állagúak, jó záródással. A héj világos borostyánszínű, és átlagosan körülbelül 1,5 mm vastag. A héj barázdáltsága csak mérsékelten erős. A dióbél világos (a skála szerint 86%-os világosságú), és jól kitölti a héjat. Az átlagos dióbél súlya 7,1 gramm. A gyümölcsök szeptember közepe és október eleje között érnek be (szeptember 18 - október 3).
Ellenállóképesség és alkalmazkodás
A Tulare diófa jól tűri a nagy hőmérséklet-ingadozásokat és a páratartalom változásait, de jobban gyökerezik mérsékelt éghajlaton. Hajlamos a baktériumos rothadásra (Xanthomonas campestris pv. juglandis), de ellenállóképessége átlagos. A lombhullás általában 6-10 nappal követi. A Cisco-nál és Franquette-nél korábbi.
A Tulare dió előnyei
A Tulare dió egyik fő jellemzője, hogy nagyon jól alkalmazható élősövények telepítési rendszereiben, ideálisan 5m x 6m-es távolságban. A fa kisebb méretű, ami előnyös a metszés és gondozás szempontjából, valamint sűrűbb ültetési rendszereket tesz lehetővé. Korán termőre fordul, és bőtermő. A dióbél színe világos, íze kiváló, ami a piacon kiemelt értéket képvisel.
Kiemelkedő diófajok és hibridek áttekintése
A Tulare mellett számos más, ígéretes diófajta és hibrid létezik, amelyek a modern diótermesztésben jelentős szerepet játszanak.
🍈 Saját és bolti dió összehasonlítása alsószentiváni A117 vs Milotai 10
Chandler
Az egyik legismertebb amerikai eredetű hibrid dió, amelyet a világ számos országában, így hazánkban is előszeretettel telepítenek. Középkorai érésű, rendkívül megbízhatóan termő.
Fa jellemzői: Középnagy vagy kisebb fát nevel, ezért kiválóan alkalmas intenzív, sűrű ültetvényekhez (ajánlott tőtávolság: 6×5 m). Formája rendezett, koronája kompakt. A Chandler közepesen ellenálló a dióbaktériumos betegségekkel szemben, de viszonylag jól tolerálja a diómoly és a levéltetvek támadásait. Késői fakadású fajta, ami csökkenti a tavaszi fagyok okozta károkat. Középidőben fakad.
Termékenyülés: Öntermékenyülésre képes, de a porzófajták alkalmazása (pl. Fernette, Franquette, Cisco) jelentősen fokozza a terméshozamot.
Termőre fordulás: Gyors, részben az oldalrügyeken is terem, ami hozzájárul a korai és bőséges terméshez. Ismert nagyarányú oldalrügyből termő képessége.
Termés: Nagy méretű (13-15 g), megnyúlt alakú. Héja vékony, sima és világos színű, könnyen törhető, ami megkönnyíti a tisztítást és feldolgozást. A Chandler fajta termése közepesen nagy, ovális alakú, de súlyát tekintve az egyik legnagyobbak közé tartozik.
Magbél: Bélaránya 55%, világos színű, kitűnő minőségű, magas olajtartalommal rendelkezik, így piacképes dióbélnek számít. A dióbél aránya kiemelkedő, akár 50-55% is lehet, a bél színe világos, krémszínű, ami nagyon vonzóvá teszi a piacon. Dióbele szép, világos.
Előnyei: Alacsony termetű, intenzív műveléshez ideális fajta. Termése magas hozamú, dióbele világos, amely a piacon kiemelt értéket képvisel. A Feradam és a Lara szülői is.
Fernor®
Francia nemesítésű fajta, amely a Franquette és a Lara keresztezéséből született. Célja volt ötvözni a Franquette fagyállóságát és a Lara korai termőképességét. Bordeaux-i nemesítés, 1978-ban ismerték el. Jelenleg a Lara mellett Franciaországban leginkább a Fernort ajánlják sövényművelésre.
Fa jellemzői: Középerős növekedési erélyű, közepes méretű, sudaras, felfelé törő koronaalakú. Kompakt fát képez, ami megkönnyíti a gondozást. Nagyon későn fakad, így a tavaszi fagyok nem veszélyeztetik. Jó ellenálló képességet mutat a dióbaktériumos betegségekkel szemben is, ami csökkenti a növényvédelmi ráfordításokat. Határozott téli hideg-igénye van, ha nem kapja meg, a vegetatív növekedése és a termőképessége romlik.
Termékenyülés: A Fernette-hez hasonlóan azon ritka diófajták közé tartozik, amelyek egyidőben hozzák hím- és nővirágaikat. (Más leírás szerint nőelőző.) Egyes területeken beporzó fajtát igényelhet (pl. Fernette). Elhúzódó virágzási ideje miatt a francia nemesítésű Fernette a legjobb pollenadó fajta a számára a hazai ökológiai körülmények között.
Termőre fordulás: Gyorsan termőre fordul, előbb, mint a Franquett. Oldalrügyön is terem. Jó termőképességű. Extenzív körülmények között termeszthető. Hektáronként 3-3,5 tonna szárított héjas dió szedhető róla. Termőképességét 4 t/ha-ban adják meg.
Termés: Nagy, ovális alakú. Héja vékony, sima és könnyen törhető. Gyümölcse enyhén megnyúlt, hosszúkás ovális, elliptikus, eléggé domború, közepes-nagy, átlagosan 13 g-os. Diói 70 %-ban meghaladják a 32 mm-t. Héja rücskösebb, mint szülőfajtáié. A dió alapi nyílása jellemzően jól zárt, az almamoly-fertőzésnek ellenáll. Törhetősége leírásonként eltér, könnyű, illetve nehéz.
Magbél: Bélaránya magas, 48-52%, színe világos, íze kiváló, édes. A diónkénti átlagos bélsúly 6,4 g. Bele kiemelkedően jó minőségű, igen világos színű, a héjból könnyen kinyerhető. (Vigyázat, más értékelés szerint nehezen!) Jóízű. Világos bélszíne van, amit a szürettől számított körülbelül egy évig megtart.
Előnyei: Kiemelkedően ellenálló a tavaszi fagyokkal szemben. Jó ellenálló képességet mutat a dióbaktériumos betegségekkel szemben is. Értékesebb, mint a Franquette. Termésbiztonsága, áruértéke a Laráénál is jobb. Perspektívikusan a francia diótermesztés meghatározó fajtája lehet.
Lara®
Francia nemesítésű fajta, amelyet kifejezetten a modern, intenzív diótermesztési rendszerekhez fejlesztettek ki. Az egyik legismertebb fajta.
Fa jellemzői: Erőteljes, de nem széthajló koronát nevel, feltörő ágrendszerrel. Kifejezetten későn fakad és virágzik, így jobban elkerüli a tavaszi fagykárokat. Közepesen ellenálló a betegségekkel szemben, és a tavaszi fagyokra is érzékenyebb lehet, mint a későn fakadó fajták. Jól viseli az aszályt, ellenálló a baktériumos ágelhalással és antraknózissal szemben, így vegyszerfelhasználása csökkenthető. Ajánlott szárazabb területekre és hosszabb vegetációjú környezetbe. A laterális (oldalsó rügyeken történő) terméskötés jellemzi, ami hozzájárul a magas hozamhoz.
Termékenyülés: Nem igényel porzót. Porzói: Franquette és Fernette hibridek, amelyek biztosítják a jó termékenyülést.
Termőre fordulás: Rendkívül korán termőre fordul, már az ültetést követő második évben hozhat termést, és gyorsan eléri a teljes termőképességét. Az oldalrügyeken is hoz termést, így már a korai években számottevő hozam várható. Oldalrügyön is terem, sövényművelésre alkalmas.
Termés: Kifejezetten nagy, kerekded alakú, vastagabb, de könnyen törhető héjjal. Közepes méretű (10-12 g), héja világos, lapított formájú. Termései átlagosan 34 milliméteres átmérőt érnek el. Héjazása könnyű, piacképes.
Magbél: Bélaránya kiemelkedően magas, 66%. A dióbél világos színű, édeskés, kiváló ízű. Dióbél aránya 45-50% körül van, színe világos, íze kellemes, enyhén édes.
Előnyei: Jól viseli az aszályt, ellenálló a baktériumos ágelhalással és antraknózissal szemben. Nem igényel porzót. Magas bélarány.
Fernette®
Szintén francia származású hibrid, amely elsősorban porzónak ajánlott, de terméshozama miatt önálló telepítésre is alkalmas lehet. A Franquette és Lara keresztezése (H 94-11), 1978-ban került elismerésre. Törökországban is szaporítják, és kísérletek alanya.
Fa jellemzői: Középerős növekedésű, későn fakad és virágzik, amely csökkenti a tavaszi fagyok okozta károkat. Sövénynek metszhető fája van. Ellenálló a baktériumos ágelhalásnak és antraknózisnak, így kevesebb növényvédelmi beavatkozást igényel.
Termékenyülés: Porzói: Lara és Chandler, amelyekkel együttesen kiválóan működik. Hím- és nővirágai egy időben virágoznak. Kifejezett téli hidegigénye van.
Termőre fordulás: Oldalrügyön is terem, gyors termőre fordulás jellemzi. Termőképessége jó, bár a Fernorét nem éri el. Angliai tapasztalat szerint viszont termőképessége kifejezetten alacsony.
Termés: Nagy méretű (13 g), gömbölyded alakú. Héja könnyen törhető, piacképes. Kimondottan vékony héjú, könnyen törhető, de néha nem fásodik kellően, és törékeny. Diója gömbölyded, átlagosan 11,3 g-os, jó minőségű, más fajtájú diók közé keverve elmegy.
Magbél: Bélaránya 64%, világos színű, íze harmonikus és édes. A dióbél aránya 49 %, átlagos dióbél-súlya 5,5 g. A dióbél jó minőségű, világos, erezett.
Előnyei: Ellenálló a baktériumos ágelhalásnak és antraknózisnak. Kiváló választás, ha Chandler vagy Lara ültetvények mellé porzófajtát keresünk. A fajta áruértékben felülmúlja a Franquette-et.
Franquette
Hagyományos francia dió, amelyet erőteljes növekedése és kiváló fagytűrése miatt nagy becsben tartanak. Kifejezetten hosszú élettartamú, tradicionális ültetvényekben is megállja a helyét. Nicoud-Franquet szelektálta 1784-ben, Grenoble környékén, Notre-dame de l’Osier-ban. Talán a legszélesebb körben elterjedt diófajta a világon.
Fa jellemzői: Erőteljes, magas, széles koronát fejleszt, terebélyes növekedésű, sok helyet igényel. Fája nagyra nő, erős. Koronaszerkezete kedvező, kevés beavatkozást igényel. Késői fakadású fajta, kiemelkedően ellenálló a tavaszi fagyokkal szemben. Betegségekre érzékeny. A Kaliforniában termesztett fajták közül a leginkább baktérium-fogékony. Külön értéke, hogy faanyag-termelés szempontjából is értékes, törzse jó minőségű.
Termékenyülés: Porzói: Lara és Chandler, melyekkel kiválóan együttműködik. A legkésőbbi virágzású Franciaországban, de a Kaliforniában termesztett diók közül is, így a beporzás nem mindig biztosítható, különösen, hogy nőelőző virágzású, tehát nővirágai olyan későn nyílnak, amikor már kevés a pollenadó barka.
Termőre fordulás: Későn, csúcsrügyön hozza a terméseit, ezért türelmesebb termesztőknek ajánlott. Az ültetést követő 5-7. évben várható jelentősebb termés. Termőképessége közepes.
Termés: Középnagy méretű (9-12 g), hosszúkás alakú. Héja keményebb, de még jól tisztítható. Diója közepesen nagy, hosszúkás-ovális alakú, enyhén hegyesedő véggel. Diója hosszúkás, hegyes, ráncos, vékony héjú, mégis szilárd, jól zárt. Átlagos diósúlya 10,75 g.
Magbél: Bélaránya 65%, világos színű, kiváló ízű, édes dióbéllel rendelkezik. Dióbele telt, könnyű kinyerni. Íze kétségtelenül kiváló. A törési kihozatal egyik leírás szerint 31, másik szerint 45-48 %. 4,8 g dióbélre lehet számítani egy dióból. Friss dióként ugyanúgy fogyasztják, mint szárított dióbélként.
Előnyei: Télállósága kiváló, így különösen hidegebb klímán is biztonsággal telepíthető. Hosszú távon megbízható termőfajta, amely hagyományos gazdaságokban is értékes választás. A kései fagyot biztonsággal elkerüli.
Howard
Kaliforniai eredetű fajta, amelyet 1974-ben vezettek be. A Chandlerhez hasonlóan a nagyüzemi termesztésben is elterjedt, de kisebb kertekbe is kiválóan alkalmas.
Fa jellemzői: Növekedése mérsékelt, kompakt koronát fejleszt, ami szintén előnyös a gondozás szempontjából. Közepesen ellenálló a dióbaktériumos betegségekkel szemben, és a tavaszi fagyokkal szembeni toleranciája is jó, mivel későn fakad.
Termékenyülés: Hozama magas és stabil, de kissé érzékenyebb a pollenhiányra, ezért beporzó fajta ültetése javasolt mellé (pl. Chandler).
Termőre fordulás: Korán termőre fordul, az ültetést követő 3-4. évben már számíthatunk termésre.
Termés: Nagyon nagy, kerekded-ovális alakú. Héja vékony, sima és könnyen törhető, a bél kinyerése egyszerű.
Magbél: Dióbél aránya magas, 50% feletti, színe világos, íze kiváló, enyhén édes.
Előnyei: Nagy termés, korai termőre fordulás, kompakt korona.
Pedro
Kaliforniai fajta, amelyet 1957-ben vezettek be.
Fa jellemzői: Növekedése mérsékelt, kompakt koronát fejleszt. Jó ellenálló képességgel rendelkezik a tavaszi fagyokkal szemben, mivel későn fakad. Közepesen ellenálló a dióbaktériumos betegségekkel szemben. A Pedro fajta korai fakadási ideje miatt nem annyira kedvelt Magyarországon, de a magyar termesztők azt mondják róla, hogy jól megvédhető a késő tavaszi fagyoktól.
Termőre fordulás: Korán termőre fordul, már az ültetést követő 3-4. évben hozhat termést. Hozama stabil, de a modern fajtákhoz képest kissé alacsonyabb lehet.
Termés: Közepesen nagy, kerekded alakú, de súlyban és beltartalomban kiemelkedő. Héja vékony, könnyen törhető. 32-34 milliméteres termésátmérő jellemző rá.
Magbél: Dióbél aránya 45-50%, színe világos, íze kellemes, enyhén édes.
Előnyei: Jó fagytűrés, korai termőre fordulás. Sövényültetvények létesítésére is alkalmas.
Milotai 10
Magyar nemesítésű, kiemelkedő óriás termésű diófajta, amely a hazai viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodott. Államilag elismert fő árufajta. A világon a legszebb dió a Milotai 10, és a többi magyar fajta külleme is kedvező, ami jót tett a hírnevüknek.
Fa jellemzői: Erőteljes, de jól kezelhető növekedésű fát képez. Jó ellenálló képességgel rendelkezik a dióbaktériumos betegségekkel szemben, és a tavaszi fagyokra is viszonylag ellenálló, mivel későn fakad. Nincs jelentős hátránya. Közepes növekedésű, középkései fakadású, fajta.
Termékenyülés: A megfelelő beporzó fajta (pl. Tiszacsécsei 83) javasolt mellé.
Termőre fordulás: Korán termőre fordul, az ültetést követő 3-4. évben már hozhat termést, és gyorsan eléri a teljes termőképességét. Rügyfakadási ideje kései, termésbiztonsága kedvező. Átlag 57%-os oldalrügyön termő képessége következtében termőre fordulása nagyon korai (szeptember 3. dekádja), és bőtermő.
Termés: Nagyon nagy, kissé megnyúlt, ovális alakú, súlyát tekintve az egyik legnagyobb a magyar fajták között. Héja vékony, könnyen törhető, a bél kinyerése egyszerű. Gyümölcse nagy, vállas, világos színű, tetszetős sima héjfelületű.
Magbél: Dióbél aránya magas, 50% feletti, színe világos, íze kiváló, kellemesen édes.
Előnyei: Kiemelkedő méret, korai termőre fordulás, jó ellenálló képesség. A tisztított bél minősége felülmúlja a Milotai 10 anyafajtát.
Tiszacsécsei 83
Másik kiemelkedő magyar nemesítésű óriás termésű diófajta, amely a Milotai 10-hez hasonlóan a hazai termesztésben elengedhetetlen. Államilag elismert fő árufajta.
Fa jellemzői: Erős növekedésű fa, de jól alakítható koronával. Jó ellenálló képességgel rendelkezik a dióbaktériumos betegségekkel szemben, és a tavaszi fagyokra is viszonylag ellenálló, mivel későn fakad. Nincs jelentős hátránya.
Termékenyülés: A megfelelő beporzó fajta (pl. Milotai 10) javasolt mellé.
Termőre fordulás: Korán termőre fordul, az ültetést követő 3-4. évben már hozhat termést, és gyorsan eléri a teljes termőképességét.
Termés: Nagyon nagy, kerekded-ovális alakú, vastagabb, de könnyen törhető héjjal. Gyümölcse nagy, gömb alakú, világos színű, finoman erezett. Könnyen törhető, tisztítható.
Magbél: Dióbél aránya magas, 48-52%, színe világos, íze kiváló, kellemesen édes és aromás. Béltartalma 47-52%. Jelenleg a legjobb áruértékkel bíró héjas és béldió.
Előnyei: Kiemelkedő méret és íz, korai termőre fordulás.
Alsószentiváni 117
Másik elismert magyar óriás termésű diófajta, amelyet az Alsószentiváni Gyümölcstermesztési Kutatóintézetben nemesítettek. Az Alsószentiváni 117 fajtából szelektált, télálló, nagy termésbiztonságú fajta. Későn virágzik, többet terem, mint szülője.
Fa jellemzői: Erőteljes növekedésű, de jól alakítható koronájú fát képez. Jó ellenálló képességgel rendelkezik a dióbaktériumos betegségekkel szemben, és a tavaszi fagyokra is viszonylag ellenálló, mivel későn fakad. Későn fakadó fajta.
Termőre fordulás: Korán termőre fordul, az ültetést követő 3-4. évben már hozhat termést. Korán termőre fordul, bőtermő és jó termésbiztonságú.
Termés: Rendkívül nagy, gömbölyded-ovális alakú, a legnagyobbak közé tartozik a magyar fajták között. Héja vékony, könnyen törhető, a bél kinyerése egyszerű. Termése nagy, könnyen tisztítható.
Magbél: Dióbél aránya kiemelkedően magas, 50-55%, színe világos, íze kiváló, telt és aromás. 48-51% béltartalommal.
Előnyei: Rendkívül nagy termés, kiváló bélarány és íz, jó ellenálló képesség. Jól alkalmazkodik különböző termőhelyi viszonyokhoz.
Diótermesztés és gondozás: Fontos szempontok
„A megfelelő diófajta kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres dióültetvényhez. Az óriás termésű diófajták telepítése és gondozása alapos tervezést és odafigyelést igényel, de a befektetett munka bőségesen megtérül.”
Helyválasztás és talajelőkészítés
A diófa, legyen szó bármilyen fajtáról, fényigényes növény. Olyan helyet válasszunk számára, ahol naponta legalább 6-8 órán keresztül éri közvetlen napfény. Kerüljük a fagyzugos területeket, különösen a későn fakadó, de tavaszi fagyra érzékenyebb fajtáknál.
A talaj minősége kulcsfontosságú. A diófa a mélyrétegű, jó vízelvezetésű, humuszban gazdag, laza vagy középkötött talajokat kedveli. Az ideális pH-érték 6,0 és 7,5 között van. Kerüljük a tömör, agyagos, vizenyős vagy homokos, tápanyagszegény talajokat. A talajelőkészítés során mélyszántásra vagy lazításra van szükség, különösen, ha a talaj tömör. A területet gyommentesítsük, és dolgozzunk be nagy mennyiségű szerves anyagot, például érett komposztot vagy istállótrágyát.
Telepítés és ültetési távolság
Az óriás diófák ültetésére legalkalmasabb időpont az őszi lombhullás utáni időszak, egészen a fagyok beálltáig, vagy kora tavasszal, a rügyfakadás előtt. Az ültetőgödör mérete legalább 60x60x60 cm legyen, de ideális esetben 80x80x80 cm vagy nagyobb. Az aljára tegyünk érett trágyát vagy komposztot, majd takarjuk be egy réteg földdel, hogy a gyökerek ne érintkezzenek közvetlenül a trágyával. A csemetét úgy helyezzük a gödörbe, hogy az oltás helye a talajszint fölött maradjon. Töltsük fel a gödröt laza, tápanyagdús földdel, óvatosan tömörítsük, majd alaposan öntözzük be.
Az ültetési távolság az óriás diófajták esetében különösen fontos, mivel ezek a fák nagyra nőnek. Intenzív ültetvényekben, ahol rendszeres metszéssel kordában tartják a fák méretét, 6×6 méteres vagy 7×7 méteres sor- és tőtávolság is elképzelhető. Hagyományos, extenzív ültetvényekben vagy házi kertekben azonban 10×10 méter, vagy akár 12×12 méter távolság is indokolt lehet, hogy a fák koronája szabadon fejlődhessen, és elegendő fényt kapjon.
Öntözés és tápanyagellátás
A fiatal óriás diófák, különösen az első 3-5 évben, rendszeres öntözést igényelnek, különösen száraz időszakokban. A mélyre hatoló, alapos öntözés sokkal hatékonyabb, mint a gyakori, de sekély vízadagolás. A kifejlett diófák jobban tűrik a szárazságot, de a terméskötés és a diófejlődés időszakában (július-augusztus) a vízellátás kritikus.
A tápanyagellátás is kulcsfontosságú. A diófa nagy mennyiségű tápanyagot igényel, különösen nitrogént, foszfort és káliumot, valamint mikroelemeket. Tavasszal, a rügyfakadás előtt érdemes komplex műtrágyát kijuttatni. A vegetációs időszakban, különösen a terméskötés és a diófejlődés idején, pótolhatjuk a tápanyagokat folyékony műtrágyákkal vagy levéltrágyákkal.
Metszés
A diófa metszése alapvető fontosságú a fa egészségének, a korona megfelelő alakjának és a stabil, magas terméshozamnak fenntartásához. A nevelőmetszés célja a fiatal fa koronaszerkezetének kialakítása. Általában központi tengelyes vagy javított vezérágas koronaformát alakítunk ki. Ez az első években történik, és a célja, hogy erős vázat hozzunk létre, amely képes elbírni a súlyos termést.
A fenntartó metszés a termő fák esetében a korona szellőztetésére, a beteg vagy sérült ágak eltávolítására, valamint a termőfelület megújítására irányul. A diófa a vesszőkön és az idősebb ágakon terem, ezért fontos, hogy elegendő, jól megvilágított termőfelület álljon rendelkezésre. A metszést általában a vegetációs időszakban, július-augusztusban végzik, hogy minimalizálják a sebzésekből eredő vérzést és a betegségek behatolásának kockázatát. Fontos ismerni a fajták növekedési erélyét, és az alapján metszeni az ültetvényeket. Törekedni kell rá, hogy mindig egyéves hajtáson teremjen a dió, ezért rendszeresen metszeni kell.
Növényvédelem és fagytűrés
Bár sok óriás diófajta ellenállóbb a betegségekkel és kártevőkkel szemben, mint a régebbi fajták, a megelőzés és a védekezés továbbra is elengedhetetlen. A leggyakoribb problémák közé tartozik a dió baktériumos betegsége (Xanthomonas arboricola pv. juglandis), a gnomóniás levél- és termésfoltosság (Gnomonia leptostyla), a diófészűs gubacsatka (Eriophyes tristriatus) és a diómolylepke (Cydia pomonella).
A baktériumos betegség ellen réz tartalmú szerekkel védekezhetünk, különösen rügyfakadáskor és virágzás előtt. A gnomóniás betegség ellen gombaölő szerek alkalmazása indokolt, főleg csapadékos időben. A diófészűs gubacsatka ellen kéntartalmú szerekkel vagy atkaölő készítményekkel védekezhetünk. A diómolylepke ellen feromoncsapdák, biológiai védekezés (pl. Bacillus thuringiensis) vagy szelektív inszekticidek alkalmazhatók.
A preventív intézkedések, mint a lehullott levelek és termések eltávolítása, a metszési sebek megfelelő kezelése, valamint az egészséges, erős fák nevelése kulcsfontosságú a betegségek és kártevők elleni védekezésben.
Az óriás diófajták többsége, különösen a későn fakadók, viszonylag jól tűri a téli hideget. Azonban a fiatal fák, valamint a hirtelen hőmérséklet-ingadozások, a tavaszi fagyok és a késő őszi fagyok károsíthatják őket. Fiatal fák esetében a törzset télen érdemes körbetekerni jutaszövettel vagy más védőanyaggal, hogy megóvjuk a fagyrepedésektől.
További ígéretes diófajták
A Tulare és a fentebb részletezett hibridek mellett számos más fajta is létezik, amelyek különleges tulajdonságaikkal hívják fel magukra a figyelmet.
Magonc diófák
Magvetésből származó diófák, 8-12 éves korukban fordulnak termőre. A közönséges dió (Juglans regia) a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó, nagytermetű, hosszú életű lombhullató fa, amely hazánkban is régóta honos és nagy gazdasági jelentőséggel bír. Származási területe Közép- és Elő-Ázsia, de a Kárpát-medence éghajlatához kitűnően alkalmazkodott. A diófa méltóságteljes megjelenésű, akár 20-25 méter magasra is megnő, széles koronát nevel, ezért tágas helyet igényel. Termőre általában a 6-8. évben fordul. A fa porzós és termős virágai egyazon növényen találhatók, a virágzás tavasszal, lombfakadáskor kezdődik.
Serr (UC59-129)
Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, nevét az egyetem híres diónemesítőjéről, Eugene F. Serr-ről kapta, aki 1947-1968 között a kaliforniai fajták új sorozatát állította elő. A Payne és egy afgán fajta, (PI-159568) 1958-as keresztezése, az 1960-as évek végén ismerték el. Új-Zélandon, Spanyolországban és Franciaországban is termesztik, olasz kísérletekben is szerepel.
Fa jellemzői: Igen erős növekedésű, igen magasra nő, és legalább 12 m térállást igényel, akkor is, ha koronája csak mérsékelten terebélyesnek mondható, inkább sudaras típusú. Mérsékelt és hidegebb klímához is jól adaptálódik, ugyanakkor a legjobban bírja a meleget is a kaliforniai diók közül, nem érzékeny a napperzselésre.
Termőre fordulás: Igen korán termőre fordul, csemetekortól folyamatosan terem. Rosszabb talajokon is jól terem, de igazán jól a tápanyagdús, jó vízgazdálkodású talajokon érzi magát, ahol növekedését nehéz kordában tartani. Ezért évenkénti könnyebb metszést igényel. A diófajták között az egyik legrövidebb téli mélynyugalmi időt igényli, 400 órát. (Bár van olyan leírása is, ahol 600 órát adnak meg.) Nagyon korai kihajtású, ezért fagyveszélyes területre nem való.
Termékenyülés: A csúcsrügyön kívül 55-65 %-ban az oldalrügyön is virágzik, hazai vizsgálat szerint 15-50 %-ban. Virágzása nőelőző. Érzékeny az erősebb pollenterhelésre, ilyen években a nővirágok lerúgása miatt termése kisebb lehet. Korai-középérésű, szeptember végén érik. Termékenysége a környezeti tényezőktől függően változik. Porzóknak a Chandler, Chico, Pedro, Vina és a Tehama fajtákat használják hozzá, de porzófa nélkül is jól terem. Spanyolországban kifejezetten hátrányosnak tartják a Serr mellé porzófajta telepítését.
Termés: Közepes-nagy méretű, 30-34-36 mm-es, leírástól függően. Alakja hosszúkás ovális. Statisztikai adatok szerint mérete 32,1-34,2 mm. A dió az alapjánál jól zárt, átlagsúlya 20 g. Héja hálózatos, sárgás, puha.
Magbél: A bél jól telt, aránya kimagasló, 55-61 %. Diónként 11 g dióbélre lehet számítani. A bél 60-80 %-a világos minőségű, a többi sötétebb. Ízletes.
Előnyei: Meleg klímára való. Bakteriózis-ellenálló. Héjas dióként és dióbélként egyaránt nagyon jó. A termesztők körében népszerű kaliforniai fajta.
Sexton
A legújabb kaliforniai diófajták egyike, 1990-es keresztezésből származik, leírása 2004-es. Nevét Joseph Sextonról, a kaliforniai diótermesztés megalapítójáról (1869) kapta. Ez a diófajta a Chandler és egy 85-008 kódszámú kísérleti példány keresztezéséből származik.
Fa jellemzői: A fa kisebb méretű. A diófajták között a leginkább csüngő, "szomorú" jellegű. A koronaszerkezet hátránya, hogy rügyei között feltűnően sok a nyakas rügy, ágai, vesszői sűrűk, sok közöttük a villás elágazás. Ezért metszése külön figyelmet, szakértelmet igényel, évenkénti erős metszéssel tartható termőegyensúlyban. A fajta legnagyobb hátránya a kedvezőtlen koronaszerkezet. A Payne után hajt ki tavasszal, egy héttel a Chandler előtt.
Termékenyülés: Virágzása együttvirágzó, porzófajtát nem igényel. Bőségesen hoz hím- és nővirágokat egyaránt, és virágzása részben átfedi egymást. Ha mégis porzófát telepítenek mellé, az a Howard, Tulare vagy Chandler. Van másodvirágzása is, de a másodvirágokból kisméretű, értéktelen diók fejlődnek.
Termőre fordulás: Korán termőre forduló, jól termő fajta. Oldalrügyön is jól, 100 százalékosan terem.
Termés: Korai érésű, a Chandler előtt egy héttel érik. A diótermés mérete, színe jó. Diója viszonylag sima, kerek, jól záródó, szilárd héjú. Tetszetős diója miatt héjas diókénti értékesítésre alkalmasnak tartják. A dió héja egyes években túl vékony, gyenge lehet.
Magbél: A dióbél aránya 51-53 %, diónkénti súlya 8-9 g. Jól válogatható. A bél színe igen kedvező, válogatott dióbelének 16 %-a extra világos minősítésű.
Előnyei: Xanthomonaszra kevéssé fogékony, de levelein, termésburkán baktériumos foltok rendszeresen előfordulnak. Lehet, hogy sövénydiónak alkalmas lenne.
Shanhe 1
Újabb kínai diófajta, a Shaanxi kutatóállomás fajtája. Magyarul hegyi diót jelent, de a neve megtévesztő, mert a kínaiak ezen a néven más diófajt is hívnak.
Termőre fordulás: Ez a fajta mindenesetre újabb nemesítés eredménye, 47 %-ban oldalrügyön is terem.
Termés: Diójának átlagsúlya 12 g.
Magbél: A dióbélé 7,2 g, a bélarány tehát 60 %-os. A héj vastagsága 0,95 mm. A dióbél fehérjetartalma kiemelkedő, 25,1 %. Extra világos dióbél nyerhető ki diójából.
Shiawassee
Amerikai fajta, valószínűleg a kárpáti fajtakörből.
Fa jellemzői: A téli fagyokat jól tűri.
Termőre fordulás: Oldalrügyön is terem. Szeptember második hetében érik.
Termés: Diója nagyméretű, alapjánál jól zárt.
Magbél: A dióbél aránya igen magas, 58 %, a bél világos színű.
Şebin
Török diófajta, Şebinkarahisar vidékéről származik.
Fa jellemzői: Koronája gyakran elágazó, sűrű, széles, lapos. Gyors növekedésű. A mediterrán partvidéki klímát kedveli.
Termékenyülés: Virágzása nagyjából egyidejű, enyhén hímelőző, a késői fagyok veszélyeztetik. Részben oldalrügyön is terem. Öntermékeny, porzófajtát nem igényel, esetleg a Yavuz 1-et.
Termőre fordulás: Gyakori, hogy 2-4-es fürtökben terem. Szeptember közepén-végén érik.
Termés: Diója ovális, 3,6 cm hosszú, 3,2 cm átmérőjű. A héjas dió átlagsúlya 10 g (9,4-12,0 g). A dió héja enyhén rovátkás, vékony, a szállításra, manipulálásra károsodhat. A dióbél könnyen kinyerhető.
Magbél: A dióbél telt, világos színű. A bél aránya 63-66 %, kiemelkedő. Olajtratalma 67 %.
Előnyei: Nagyon vízigényes, víz hiányában sok az üres dió, aszott dióbél.
