A kortárs női média tájképe tele van ígéretekkel, lehetőségekkel, de éppúgy csalódásokkal és elszalasztott alkalmakkal is. Amikor a digitális térben új platformok születnek, sokan reménykednek abban, hogy végre egy hiteles, progresszív hang emelkedik fel, amely a női princípiumot maradéktalanul betölti, és friss, haladó perspektívát kínál. Ez az ígéret egykor a nőknek is van hangjuk végre felkiáltással, egy szégyenletes bloggerina versenyrel indult, ahol a főnyeremény laptopot csajosnak ígértek, vagyis rózsaszínnek és nem túl bonyolultnak. A szavazatgyűjtésben vagy ötven jelentős blogger megfuttatta a nlc nevét-logóját szerte a neten, majd kiválasztottak két, a női princípiumot maradéktalanul betöltő, otthonról kreatívkodó, ügyes kezű asszonyt: Limarát, a péket és a Kifli és Levendula kézügyességi blogot. Azt hittük akkor, hogy a nőklapjacafé bekaphatja, lesz itt új női média. Nem partizánok ügyetlenke, egyszemélyes blogolása, hanem tömeges, friss és haladó platform. A várakozás egy hiteles, okos, gyönyörű, de nem instagramcica DTK-val és hirdetőkkel, pénzzel, szerkesztőséggel felépülő médiumra vonatkozott, amely olyan témákkal foglalkozik, mint a gyermekvédelem, a női jogok, a testkép, a tabuk, a válás és a szex. Azonban a valóság gyakran árnyaltabbnak és kiábrándítóbbnak bizonyult.
Az Ígéret Fátyla Mögött: Szelfik, Stílusnaplók és Szerkesztőségi Élet
A kezdeti lelkesedést követően sokan szembesültek azzal, hogy az új platformok gyakran beleesnek a sekélyesség és az öncélú tartalomgyártás csapdájába. Pár hónap után az arcunkba kaptunk például, és ez még a legkevesebb volt, a „rendhagyó stílusnaplót”, amelynek lényege, hogy jogdíjfizetés nélküli képekről profi kifutómodellek fejét gúnyos gesztussal levágták, és a szerkesztőség tagjainak arcát montírozták a helyükre, illetve rövid, értelmetlen és erőltetett, stílusérzékről sem igen árulkodó képaláírásokkal látták el. Ezt követték a fotók a szerkesztőség életéről. A spontán, vidám percek ábrázolása, ahol mindenki trendi, csajos, zajlik a munka, esznek-isznak, nyalják-falják egymást, becenevek, kutyus, „Szentesi ma ideges”, és virág van az asztalon. Ez az idilli kép azt sugallta: de jól vigadunk mi itt! Álommeló. Az ilyen ábrázolásmód hamarosan kérdéseket vetett fel a hitelességgel és az újságírói etika iránti elkötelezettséggel kapcsolatban. Vajon egy médium, amely a női sorsokról és társadalmi kérdésekről kíván szólni, mennyire engedheti meg magának az öncélú, szerkesztőségi „életérzést”? Ez a fajta tartalomgyártás, bár elsőre könnyednek és szórakoztatónak tűnhet, valójában elvonja a figyelmet a mélyebb problémákról és a valódi újságírói munkáról.
A Párkapcsolati Frusztrációk Digitalizált Valósága: Társkeresés és Életkor
A kortárs női média egyik visszatérő témája a párkapcsolatok és a társkeresés. A felhasználói visszajelzések alapján azonban ezen a területen is megfigyelhető a felületesség és a valós problémák elbagatellizálása. Két téma van, amitől sokan a falnak mennek. Az egyik a „pasik, társkeresés”, ehhez kapcsolódóan ügyetlenke (fiktív?) olvasói levelek jelennek meg. Ez például miről szól? Mi a veleje és mi a végkicsengése? Egyedülanya? Ismerkedik? Milyen liezon? A fiú nyelvet gyakorol, esze ágában sincs a nőhöz kapcsolódni. Az idősebb nő pedig bevonja a fiút a nemisége, bugyuta fantáziái, pasizhatnékja ragacsával. Iszonyú kínos, amikor idősebb nők, anyák akár magukban azt gondolják, hogy ők most flörtölnek, miközben szó sincs róla.
A másik problémás terület a tinderezés, mint a társkeresés szinte kötelező gyakorlata. Sokan úgy vélik, hogy a társkeresés nem kötelező gyakorlat, lehetsz igényesebb is ennél. Mindenki csalódik, aki adatlapokat nézeget emberi szempárok helyett, taksálgatja a paramétereket, majd megrendül, ha örök szerelem helyett faszszelfit kap. Az életkor témája is gyakran előkerül, amit sokan vércikinek tartanak. Rá is harap a csak titokban kétségbeesett anyuka: kommentben odaírja, hogy ő a fiával jár bulizni, akit a pasijának néznek. A negyven, az negyven, és kész. Nem fiatalodsz, ezt engedd el. Lehet jó a negyven, de akkor is negyven. Nem most ébred a szexualitásod és nem most lesznek a legerősebbek az energiáid, mert kifele mész a termékenységből, amihez a nőiség tradicionálisan (és biológiailag) kötődik. Ez a fajta önbecsapás és a biológiai realitások figyelmen kívül hagyása sokak számára nem csak kínos, hanem félrevezető is lehet, különösen, ha egy női platform az "önelfogadás" jelszava alatt legitimálja az efféle önámítást.
Testkép, Sport és a "Szépségeszmény" Paródiája
A modern női média sokat foglalkozik a testképpel és a szépségeszménnyel, gyakran a "testpozitivitás" és az "önelfogadás" szlogenjeivel. Azonban ez a diskurzus is könnyen eltorzulhat, gúnyos és retrográd attitűddé válhat. A jó erős odamondogatás a „szépségeszménynek és a nyomasztásnak” témaköre is folyamatos vitákra ad okot. Kormos Anett, ne legyen senki félreértésben, körmönfontan azt mondja el nekünk, hogy ő mennyire jó nő, mintegy mellesleg, mert ő inkább okos, a kinézetét leszarja, habkenyeret eszik, dehogy fog ő a konditeremben kínlódni. És fúj arra, aki edz. Sportellenes rohamokat kap, beleragadva a kondizó-feltöltött szájú nők iránti indulatba. A szókimondás örve alatt gúnyolódik azokon is, akik komolyan, nyavalygás-lelkizés nélkül edzenek. Ha neki nincs kedve odafigyelni arra, mit eszik, akkor simán inszinuálja és lefelszínesezi őket. Pedig ő tehetne azért, hogy megtörje a sztereotípiát. Legalább azzal tehetne érte, hogy nem gúnyolódik. De egyszerűbb sztereotipizálni és fújolni. Ha nem tetszik a szájfeltöltöttek tündöklése, egy kalap alatt beszólhat azoknak is, akik guggolni járnak le. Ez kínosan retrográd, keleties, azonban könnyű, általános, „hát igen, ez így van, minden szavával egyetértek” helyeslést lehet vele kiváltani a lusták részéről. Anettet nem érheti gáncs, ő nem a dundi-kedves Both Gabi. Ő ugye standupos. Sajnos, Magyarországon ha humorista vagy, eredeti és kritikus nem lehetsz. Ezért tűnt el Ráskó Eszter. A humorista szakma lényege a közös referencia. Vannak sportpárti írások is, de ez alap volna, nem a „másik oldal”. Az igazság, mint oly sokszor, nem középen van (lásd még: feminizmus és antifeminizmus, érettségivel bíró emberek és laposföldhívők).
Az őszinteség és az „emberek vagyunk” jelszava nem jelentheti azt, hogy nem csinálod komolyan. Ha kiálltál az életmódváltással, csináld. Az is megoldás, hogy végigcsinálod csöndben, közben írod a heti beszámolót, és később teszik közzé, amikor lett és tartós is az eredmény. Így persze nem használhatod a közönség figyelmét, drukkját motivációs eszközként, viszont nem is rontod a morált. És ha belebuktál, ne önigazolj. Ne beszélj önelfogadásról: tudjuk, hogy nem fogadtad el, és hogy nem csak kinézetről, ízlésről van itt szó, hanem durva tünetekkel járó klimaxról és számos eü bajról. Hiába fogadod el, az elhízás téged is megnyomorít. Az alkohol hizlal, és az étvágyat is növeli, és a közírás kötelez. Az elhízás és a vele járó egészségügyi problémák valós kihívásokat jelentenek, amelyekkel nem lehet csak az „önelfogadás” zászlaja alatt szembeszállni anélkül, hogy a valódi cselekvés ne történne meg.
Az Influencer Jelenség és a Személyes Márka Csapdái
A digitális korban a személyes márkaépítés és az influencer kultúra meghatározó jelenséggé vált, amely gyakran összemosódik az újságírás és a véleményformálás határával. Ez a jelenség számos ellentmondást és kritikát váltott ki. Szentesi Éva énimádatának és önigazolásának ad felületet, hogy Vecsei H., Kulcsár Edina vagy bárki sikerember iránti irigykedését kiélje. Pedig női platform volna, nem személyes napló. Szentesi Éva is be van rágva a modellekre és az influencerekre. És, igen: botsáskának nevezett gyönyörű és sikeres nőket, ez átment a szerkesztésen. „A Szentesi” ekkor 80 kiló fölött volt, folyamatosan kajált mindenhol, ezt mutogatta, és nem edzett semmit. Aztán már nincs berágva, mert eltelt egy-két év, a ráktúlélés piros rúzzsal mint figyelemvadászati eszköz kifutott, elkezdte őt is zavarni, hogy szarul néz ki, és lájkokat akar, jó sokat. Onnantól ő „véleményvezér” (életstílus-királynő és „írónő” az instagramon, valójában: reklámfelület a fagyasztott spenóttól az elektromos biciklin - NEHOGY MAGAD TEKERJ! - át a digitális időmérős fogkeféig). Belevág az életmódváltásba is: nyolc kilót fogy a seszínű, promotált edzőjével, amelyet karácsony és a télvég alatt vissza is hízik azonnal, mert ő „szeret enni”. De addig bőszen reklámozta a főváros legdrágább, politikailag súlyosan terhelt wellnessklubját, ahol nála jóval híresebb nőkkel szelfizik, barátkozik.
Folyamatosan keressük, hogy ezen a képen mégis mi a vicces, mit árul el, mit mutat? Milyen mondandója van egy fotónak, amelyen egy nő reggel kilenckor áll egy homályos öltözőben edzőcuccban? Ez hősies? Stílusos? Valódi? Vagy hogy „smink nélkül edzem” (sic!)? (Az edz iktelen ige.) Sajnálni kell, hogy így néz ki a hasa (crop topban), vagy örülni? Dologtalan szelfikirálynőből soha nem lesz példakép. Iszonyú kínos az egész, a csücsöri, nyelvét foga közé dugva betanult mosolyú, kajálós, mindent lefotózós, stílusosnak szánt frusztrációtömeg. De a nemzetközi „véleményvezéreket” (influenszereket, celebeket) azért leszólja, önmagát föléjük helyezi morálisan, hiszen kevesebb a követője, hiszen ráktúlélő (?). Miközben ugyanazt csinálja két nagyságrenddel kisebb méretben, reménykedve: pózol, rúzsoz, promotál, és az edzés addig érdekli, amíg általa sztárnak és hősnek érzi magát. És most is, és frusztrálódik. Valaki: híres ember, nagy múltú, nagy infrastruktúrájú honlap mindig alá nyúlt. A rajongás nem követelhető ki. Talpig rúzsban, nyilvánosan lamentál azon, hogy neki mint írónőnek és szexi nőnek több hódoló és lájk járna. Persze ez irónia, oda is írja - de csak akkor, ha valaki szól, hogy ne már. A feminista mozgalomhoz való „felnövés” irónia volna…? #szexi, te jó ég. Hát, én értem, ez miért jönne jól neked. Írjál jobbakat! Én olvasok, de csak jókat. Mindig akad valaki, aki a bő harmincas nőnek, ha követelőzik, tejbegrízt főz, ez úgy ízlés, mint egészség szempontjából WTF. Novák (Péterfy-Novák Éva - a szerk.) végre-valahára odateszi a tejbegrízt, amiért tegnap óta könyörgök neki. Ezek az anekdoták rávilágítanak arra, hogy a személyes történetek és a valóság határvonalai mennyire elmosódhatnak a digitális térben, különösen, ha az önigazolás és a figyelemfelkeltés vágya felülírja a hitelességet.
A "Progresszió" Kísértése és a Tabudöntés Határai: Steiner Kristóf Esete
A női platformok gyakran igyekeznek progresszív hangot megütni, tabukat döntögetni és új perspektívákat behozni. Azonban ez a törekvés is könnyen zsákutcába vezethet, ha a határátlépés öncélúvá válik, vagy ellentmondásba kerül más deklarált értékekkel. A nők kedvence, a szexi és laza Steiner Kristóf megjelenése a fedélzeten, mint pasi a fedélzeten, sokak számára üdítőnek tűnhetett. Majd ő megmondja nekünk, mi a nőség, mi az erkölcs, mi a progresszió. 2022 telén már a pornócsatornájáról és a farkáról ír, sértődötten, erényt lobogtatva. A vegán, trendi, meleg férfiszerző természetes módon volna szövetségese a nyitott nőknek: ugyanúgy a macsóskodás, a patriarchátus az ellensége. De akkor miért tekinti elnyomottságnak, tabutörő bátorságnak azt, hogy kedveli, promotálja és újabban gyártja is a pornót? Erőst csiklandozza a paródiaérzékemet - vállalom a homofóbiavád kockázatát is -, hogy Steiner Kristóf ilyen modorosan kozmopolita, világmegváltó és művészkedő. Steiner Kristóf innovatív mondandója odáig terjed: jé, füvezni is lehet, az se az ördögtől való ám!
Ez a fajta diskurzus problémás, hiszen felveti a kérdést: tényleg a drogot, függőséget próbáljátok menőnek beállítani? A számos „hogyan védjem meg a kamasz gyerekemet a világ veszélyeitől” cikk után? Steiner Kristóf egy lapon emlegeti a kávét és a begombázást. Erre a kérdésre, kedves Kristóf, pont válaszolni tudunk: azért, mert a proteinturmix egy sima tápanyag, az izomnövekedést segítő étek, nem tiltott szer. Nem módosítja a tudatot, továbbá legális. De a felületet használja arra is, hogy leírja: almalé fröccsent az arcára, de ez nem pornó ám! Milyen laza! Imádjuk. Ez a kontraszt a felelőtlennek tűnő drogpropagáció és a gyermekvédelem között súlyos hitelességi problémákat vet fel, és megkérdőjelezi a platform értékrendjét. A "Hollywoodi Koktél Paródia" cím itt kap értelmet, utalva a felületes, gyakran önellentmondásos tartalomra, ami a felszínen vonzónak és modernnek tűnik, de mélyebben rejtett problémákat és felelőtlenséget takar.
A Női Média Identitásválsága: Célok, Tartalom és Hitelesség
A digitális női média számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy egyszerre legyen szórakoztató, tömegek helyeseljék, dőljön a szponzoráció, de legyen bátran nőjogi, lázadó. Hát, ez így egyszerre nem megy. Itt minálunk a patriarchátusba, a férjjel-anyasággal való alkuba tapadt, súlyosan frusztrált, szűk perspektívájú nőknek még mindig a húsvéti sütik, a saját seggük (ugye, nem is olyan rossz?), a gyerek továbbtanulásba préselése, a családdal való nyűglődés és a tinderezés a fő téma. „Hello, csajok, jó pasi vagyok?” fotó, és nőalázó vádaskodás, hiszti, két exfeleség. Mondjuk ezért kapott is kommentet: milyen minőségi időről beszélsz? Figyelünk, hogy ne hallja más, ha Madonnát hallgatunk, vagy Britney-t. Miközben nézzük a panelházak tetejét, és a barát türelmesen várja, hogy kihintázzuk magunkat 33 évesen, eszünkbe jut egy néhány nappal korábbi beszélgetésünk. Áthozta a csokinyuszikat, amiket az anyukájától kapott, mi pedig közöltük, hogy majd az én anyukám is ad nekünk biztosan csokinyuszit. Vajon a baráti társaságban még hányan kaphatnak a szülőktől húsvétra olyan ajándékot, amit hatévesen is kaptak?
Miért is lenne igényesebb a magyar női oldal, mint a magyar nők? Hiszen az ő körükben hajt helyeslésre. Miért is lenne más, mint nagyszájú, öntudatos nőtízezrei, akik tárgyiasítva taglalják a pasinak nevezett férfiakat, a legalja társkeresők faszerdejébe rohannak nyitott szájjal, aztán erről honodét írnak ömlengést, és még mindig az össze-vissza zabálást, semmi sportot, a piálgatást tartják felszabadultnak, életszagúnak, béklyómentesnek? Fújnak az étkezős módszerekre, sportra, miközben súlyos betegségekkel küzd az „újságírók” (cikkgyártók) fele. Abban az országban, ahol a nők nemhogy angolul, magyarul sem tudnak. Ahol tévhitek vannak, ítélet, konformizmus, provincializmus, ahol a kommentelők kirekesztik azokat, akik újat mondanak, kockázatot vállalnak, viszont ehhez képest hatalmas arroganciával írják a véleményüket, lobogtatják az LMBTQ-t, a testpozitivitást nyilvánvalóan fogalmatlan, keserves életű nők.
A média nyilván úgy gondolta, hogy élni is kell valamiből, és majd ügyesen lavírozik a tömegigény és az elfogadottság szküllái és karübdiszei között az érdemi-forradalmi mondandó bárkájával, de ez rég nem így van, sőt, sosem volt így. Nem lavírozik, hanem a bátor, a kiálló, a kritikus, kockázatvállaló rész teljesen hiányzik belőle. Mert elsősorban trendiskedik. Kicsit kevésbé bárgyún, mint a femina vagy a dívány. Néha beszól, néha érdekes, de ez azért ugyanez a média. Mindez a „mi végre feministák vagyunk” deklarációval. Sokan sírnak. Sikerült, a recesszió és elbocsátások után a járvány felfutást hozott, a túldrámázott kórság és a patáztatás, az unalom facilitátora, így érdeke lett a wmn-nek (is). Ez kell a magyar nőnek: a jóindulatát nyerjék el. A wmn csak a lényegre nem mond nemet. Megy az import nemsmink-trend, de azért igazán szarul kinézni senki nem mer. Sokan vagyunk rettentő csalódottak, hogy az erőforrásai tömegét ilyen színvonalba fullasztotta.
Ne írjatok annyit magatokról, a gyarlóságaitokról. Naplóként sem, a hétköznapokról sem, a túllihegett (Tóth Flóra) anyaságról se, a testi frusztrációkról se. Magánügy. A szerzőitek nem sztárok semmilyen értelemben, a személyes életük részletezése nem vicces, nem vonzó, pláne a sértődéseik, betegségük, meg hogy mit főznek. Ha ennyire döcög a privát életetekben a sport, a böjt, a stresszcsökkentés, az absztinencia, a minimalizmus, az igényes párkapcsolat, és viccesek se tudtok lenni, akkor ne magatokról írtok, hanem klasszikus, utánajárós, érdekes személyeket megszólaltató cikket az adott témában. De ti inkább kiraktok húsz olcsó locsifecsit, szenvelgést, önvallomást a gyarlóságokról, béna olvasói levelet, nyílt melegpropagandát és netflix-„kritikát”, istenéltesse randomsztárt (halottakat is), a fosás/parlagfű/balkezesek világnapját, plusz a kapcsolódó reklámokat, mint hogy kettő darab rendesen megírt, utánajárós cikkbe tegyen munkát valódi újságíró. Harmadekkora szerkesztőség kéne. Kevesebb partizás, locsifecsi, akár ötödannyi anyag, de az legyen fontos, érdemi, újságíróilag nívós. Akkor nem kéne lefeküdni mindig a hirdetőknek. Női erők, jó példák kellenének, olvasott szerzők, okos érvek, női hirdetők. Mansplaining egyáltalán ne legyen, de legyen olyan a humor és lazulás, ami valóban vicces. Jó ízlésű szerkesztők gyomlálják ki az olvasói levelek butusabbjait, a puszta puffogásokat, mint amilyen az említett cikkek, továbbá a fenti jajdefiatalvagyok cikk meg az egyedülanya liezonja. Írni szakma, nem kell mindenkinek. Helyesírás: bíztat, hagy éljek még egy kicsit, napról-napra - tömegével hibák. Saját, állásban levő, irodalmár kötődésű korrektorral, aki a szakma nehézségeiről is ír külön cikket: micsoda meló mindent átolvasni! Katán saját érdek miatt hisztizni? Találjátok már ki, miben hisztek, mit tartotok jó életnek, és amellé álljatok. Lőjetek be egy szintet, ahol nem vagytok álszentek és moralizálók, de van stabil értékrend. Vagyis, Steiner Kristóf ne relativizálja például a mókás drogozást. Semmilyen edzésellenes, az elkötelezett sportot függőségnek beállító cikket ne tegyetek ki, jópofát sem, ne nyafogjatok koktélok mellől lustán, mert a sportra képes test és életmód privilégium, és mert a nők a terhek elől, a mókuskerékből lépnek le végre wellnessbe és futni. A testképkritika meg az önelfogadás jegyében se gúnyolódjatok a sportoló nőkön, mert ezzel megerősítitek a sztereotípiákat, és aláássátok a valódi progresszió lehetőségét. Éppen Gyurkó Szilvia és Gyárfás Dorka is ír a honlapra igényeseket, jókat, ha nem is túl színeseket, meg DTK is néha (de ő hisztis). Ahogy DTK sem az egy éven át lőtt, smink nélkül szelfijeivel. Mert nagyon gondosan gyönyörű azért, úgy fotózza magát. Vállaljatok kockázatot! Az ilyen példák azt mutatják, hogy lehetséges a hiteles, minőségi tartalomgyártás, amely elkerüli a Hollywoodi Koktél Paródia csapdáit.
tags: #turmix #hollywoodi #koktel #parodia